1. § (1) Az 1879:L. tc. 20. §-a kiegészíttetik azzal, hogy megszűnik a magyar állampolgársága annak, aki honosítás útján külföldi állampolgárságot szerzett.
(2) Az előbbi bekezdés rendelkezése azokra is kiterjed, akik a külföldi állampolgárságot honosítás útján a jelen törvény hatálybalépésének napja előtt szerezték meg; ebben az esetben a magyar állampolgárság a jelen törvény hatálybalépésének napján szűnik meg.
(3) A magyar állampolgárságot elvesztik a honosítás útján külföldi állampolgárságot szerzett személy felesége és gyermekei, ha a honosító állam jogszabályai szerint a honosítás rájuk kiterjed.
2. § (1) Az 1879:L. tc. 31. és 32. §-a hatályukat vesztik és helyükbe az alábbi bekezdésekben foglalt rendelkezések iktattatnak.
(2) Az a magyar állampolgár, aki a m. kir. kormánytól kapott megbizatás nélkül tíz évig megszakítás nélkül külföldön tartózkodik, Magyarország területének elhagyásától számított tíz év elteltével elveszti magyar állampolgárságát. Nem lehet a tíz évi távollét megszakításának tekinteni a Magyarország területére visszatérést, ha ez esetenként háromhónapi időtartamot nem halad meg.
(3) Arra nézve, aki Magyarország területét az előbbi bekezdés szerint kapott megbizatással hagyta el, megbizatásának megszűnte után azonban nem tért vissza Magyarországba, a tízévi határidőt a megbizatásának megszűntét követő naptól kell számítani.
(4) Nem veszti el magyar állampolgárságát az, aki az előző bekezdésekben meghatározott tíz év eltelte előtt a belügyminiszternél vagy a lakóhelye - ennek hiányában tartózkodóhelye - szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál bejelenti a magyar állampolgárság fenntartására irányuló szándékát és magyar állampolgárságának fenntartásához a belügyminiszter hozzájárul. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a belügyminiszter a hozzájárulás kérdésében a bejelentés megtételétől számított hat hónap alatt nem nyilatkozott.
(5) A magyar állampolgárságnak az előző bekezdések értelmében bekövetkezett elvesztése kiterjed a távollevő férfinak vele élő feleségére és vele lévő, atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire.
3. § Az 1879:L. tc. 38-43. §-ai hatályukat vesztik és helyükbe az alábbi 4-7. §-okban foglalt rendelkezések iktattatnak.
4. § (1) Azt, aki magyar állampolgárságát elvesztette, ha megfelel az 1879:L. tc. 8. §-ában meghatározott kellékeknek, a belügyminiszter visszahonosíthatja.
(2) Amennyiben a jelen törvény rendelkezéseiből más nem következik, az 1879:L. törvénycikknek a honosításra vonatkozó szabályai a visszahonosításra is megfelelően irányadók.
5. § (1) Azt, aki elbocsátás vagy távollét következtében vagy a jelen törvény 1. §-ának (1) vagy (2) bekezdése alapján vesztette el magyar állampolgárságát, a belügyminiszter a 4. § (1) bekezdésében említett kellékek hiányában s visszahonosíthatja, ha a visszahonosítást kérő Magyarország területén lakik vagy kíván letelepedni.
(2) A belügyminiszter a 4. § (1) bekezdésében említett kellékek, továbbá a jelen § (1) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is visszahonosíthatja azt, aki távollét következtében vesztette el magyar állampolgárságát, ha külföldi állampolgárságot nem szerzett.
6. § A belügyminiszter - ha a visszahonosítást kérő Magyarország területén lakik vagy kíván letelepedni - a 4. § (1) bekezdésében említett kellékek hiányában is visszahonosíthatja:
1. azt a nőt, aki férjének elbocsátása vagy távolléte következtében, vagy külföldi állampolgárral való házasságkötése folytán, vagy a jelen törvény 1. §-ának (3) bekezdése alapján vesztette el magyar állampolgárságát, ha özvegységre jutott, vagy házasságát a bíróság felbontotta, vagy - amennyiben hazájának joga szerint házasságát felbontani nem lehet - a bíróság a házastársakat ágytól és asztaltól elválasztotta;
2. azt, aki mint kiskorú törvényes atyjának elbocsátása vagy távolléte következtében, vagy a jelen törvény 1. §-ának (3) bekezdése alapján vesztette el magyar állampolgárságát, ha a visszahonosítást atyjának halála után törvényes képviselőjének hozzájárulásával, vagy - ha atyja életben van is - nagykorúságának új hazája törvényei szerint elérése után kéri.
7. § A visszahonosítás iránt a kérelmet, ha a visszahonosítást kérő Magyarország területén lakik, a lakóhelye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél, ha külföldön lakik, a lakóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál kell előterjeszteni.
8. § (1) A minisztérium megfoszthatja magyar állampolgárságától:
1. azt a külföldön tartózkodó személyt, akivel szemben a bíróság az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:III. törvénycikkben meghatározott bűntett vagy vétség miatt bűnösséget megállapító ítéletet hozott (1921:III. tc. 12. §);
2. azt a külföldön tartózkodó személyt, akire nézve a bíróság az 1921:XLIII. tc. 3. §-ának első bekezdése értelmében megállapította, hogy háború idején (1930:II. tc. 4. §, 1930:III. tc. 97. §) az ellenséghez pártolt és azt kémkedéssel, fegyveres szolgálattal vagy másnemű szolgáltatással támogatta vagy evégből ellenséges csapathoz csatlakozott, vagy önként ellenséges területre távozott;
3. azt, aki idegen állam kormányától, bármely más szervétől, vagy külföldi politikai szervezettől - a m. kir. kormány engedélye nélkül - bármilyen politikai jellegű tisztséget vagy megbizatást elvállal vagy valamely külföldi politikai szervezet tagjává lesz;
4. azt, aki az ország területének elhagyására vonatkozó jogszabályok megszegésével vagy kijátszásával külföldre távozik;
5. azt, aki bármilyen külföldi politikai jellegű szervezet tevékenységében résztvesz.
(2) A minisztérium határozata az állampolgárságától megfosztott személy feleségére és kiskorú gyermekeire csak akkor terjed ki, ha ezt a határozat kimondja.
(3) A határozatot a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni. A határozat a közzététel napján válik hatályossá.
(4) A jelen § értelmében magyar állampolgárságától megfosztott személyt csak a minisztérium hozzájárulásával lehet visszahonosítani.
9. § (1) A 2. § rendelkezései a jelen törvény hatálybalépésekor külföldön tartózkodó személyekre is kiterjednek.
(2) Az előbbi bekezdésben említett személyeknél a távollétnek a jelen törvény hatálybalépése előtt eltelt idejét a távollét idejéhez hozzá kell számítani.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából a távollétnek a jelen törvény hatálybalépése előtt eltelt idejét is a 2. § (2) és (3) bekezdéseinek rendelkezései szerint kell számítani; a távollét folytonosságának az 1879:L. tc. 31. §-a harmadik bekezdésében meghatározott módon történt megszakítása nem jön figyelembe.
(4) Azokra a személyekre, akikre nézve a távollétnek az előző bekezdések rendelkezései szerint számított tíz évi időtartamát a jelen törvény hatálybalépése következtében lejártnak kell tekinteni, úgyszintén azokra a személyekre is, akikre nézve ez az időtartam a törvény hatálybalépésének napjától számított egy év alatt jár le, a 2. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást, ha a magyar állampolgárság fenntartására irányuló szándékukat a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy év alatt bejelentik.
10. § (1) Az 1879:L. törvénycikknek azok a rendelkezései, amelyek a hatóság illetékességét a községi illetőség alapján állapítják meg, akként módosulnak, hogy a hatóság illetékességét az érdekelt személy lakóhelye határozza meg.
(2) A jelen törvény hatálybalépésével az 1879:L. tc. 8. §-a első bekezdésének 2. pontja. és 17. §-ának második bekezdése hatályát veszti.
11. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.
