1. § A fizetési eszközökkel elkövetett visszaélések miatt kiszabható szabadságvesztésbüntetés mértékére vonatkozó rendelkezések akkép módosulnak, hogy a büntetés az 1922:XXVI. tc. 1. §-ának első bekezdésében meghatározott esetekben öt évig terjedhető börtön, az ellen azonban, aki a cselekményt üzletszerűen követte el, vagy aki az 1922:XXVI. törvénycikk, avagy az 1931:XXXII. törvénycikk alapján szabadságvesztés büntetésre - akár a jelen törvény hatálybalépése előtt, akár az után - már el volt ítélve, a büntetés öt évtől tíz évig terjedhető fegyház; abban az esetben pedig, ha a cselekmény, a közgazdaság érdekeit súlyosan sértette vagy veszélyeztette, a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.
2. § A bíróság az 2. §-ban megállapított határozott tartamú szabadságvesztésbüntetés kiszabása helyett ítélettel szigorított dologházba utalhatja azt, aki az 1922:XXVI. törvénycikkbe ütköző bűncselekményt üzletszerűen követte el, vagy akinek cselekménye a közgazdaság érdekeit súlyosan sértette vagy veszélyeztette, ha megállapítja róla, hogy bűncselekmény elkövetésére állandó hajlamot mutat. A szigorított dologház legrövidebb tartama ilyen esetben öt év.
Az előző bekezdés alapján szigorított dologházba utalt személy tekintetében egyebekben az 1928:X. törvénycikk harmadik fejezetének a megrögzött bűntettesekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az ilyen személy által, akár a szigorított dologházba utalást rendelő ítélet hozása előtt, akár az után elkövetett és nem az uzsorabíróság hatáskörébe tartozó bűntett vagy vétség miatt az a kir. törvényszék jár el, amelynél szervezett uzsorabíróság az illetőt szigorított dologházba utalta.
3. § A fizetési eszközökkel elkövetett visszaélések miatt kiszabható vagyoni elégtételre vonatkozó rendelkezések (1922:XXVI. tc. 1. § harmadik bekezdés) akkép módosulnak, hogy a vagyoni elégtételt az elítélt egyéni és vagyoni viszonyaihoz, a cselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt haszon, valamint a cselekményből a közgazdaságra hárulható veszély nagyságához mérten kell kiszabni, továbbá, hogy vagyoni elégtétel címén az elítélt egész vagyonának elkobzását is el lehet rendelni.
4. § Ha az 1922:XXVI. törvénycikkbe ütköző cselekményt vállalat üzletkörében az alkalmazott, illetőleg megbízás körében a megbízott követte el és a felügyelet vagy ellenőrzés gyakorlásában akár szándékos, akár gondatlan mulasztás állapítható meg, a felügyelettel vagy ellenőrzéssel megbízott személy, ilyen személy hiányában a vállalat tulajdonosa, felelős vezetője, illetőleg a megbízó vétség miatt három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
Amennyiben a cselekményt a vállalat érdekében követték el, a vállalatot is kötelezni lehet a vagyoni elégtételnek az elítélttel (elítéltekkel) egyetemlegesen való megfizetésére.
5. § A külföldi fizetési eszközök és követelések bejelentéséről, valamint a kivitt vagyontárgyak ellenértékének beszolgáltatását biztosító kötbérről szóló 1931:XXXII. törvénycikkbe ütköző büntetendő cselekmények miatt kiszabható szabadságvesztésbüntetésre vonatkozó rendelkezések az alábbiak szerint módosulnak, illetőleg egészülnek ki:
Az 1931:XXXII. tc. 4. §-a alá eső cselekmény bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.
Az 1931:XXXII. tc. 3. és - az előző bekezdés értelmében módosuló - 4. §-ába ütköző bűntett büntetése öt évtől tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekmény elkövetője az 1922:XXVI. törvénycikkbe vagy az 1931:XXXII. törvénycikkbe ütköző büntetendő cselekmény miatt szabadságvesztésbüntetésre - akár a jelen törvény hatálybalépése előtt, akár az után - már el volt ítélve, ha pedig a cselekmény a közgazdaság érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette, a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedhető fegyház.
6. § Az 1931:XXXII. törvénycikkbe (jelen törvény 5. §) ütköző bűntettek és vétségek miatt az eljárás a budapesti kir. büntető törvényszéknél szervezett uzsorabíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékessége alá tartozik.
Az eljárásban az 1922:XXVI. tc. 6. §-ának rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.
A jelen § rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, kivéve azokat, amelyekben a bíróság már főtárgyalást tűzött ki.
7. § Az 1922:XXVI., illetőleg az 1931:XXXII. törvénycikkben, valamint a jelen törvényben meghatározott bűntettek és vétségek eseteiben a terhelt távolléte sem a főtárgyalás megtartását, sem az ítélethozatalt (Bp. 472. §) nem gátolja; az ítélet azonban csak a bűnösség megállapítására, az elkobzásra és a vagyoni elégtétel kiszabására szorítkozik. A távollevő terheltet a főtárgyalásra hirdetmény útján kell megidézni, s ha a terhelt a főtárgyaláson meg nem jelenik, vagy ha maga vagy hozzátartozója védőt nem választott, részére hivatalból kell védőt rendelni. A terhelt jelentkezése vagy kézrekerülése esetében a Bp. 460-462. §-ai szerint új főtárgyalást kell tartani.
8. § Ha alaposan tartani lehet attól, hogy az, akit az 1922:XXVI. és az 1931:XXXII. törvénycikkbe ütköző bűntett vagy vétség nyomatékos gyanúja terhel, vagyonának, vagy vagyonához tartozó dolognak elidegenítése vagy elrejtése által az elkobzás vagy a vagyoni elégtétel foganatosítását meghiúsítja: ingóságaira az elkobzás alá eső érték, illetőleg a vagyoni elégtétel valószínű összegének erejéig bűnügyi zárlatot, illetőleg mind ingó mind ingatlan vagyonára biztosítási végrehajtást lehet elrendelni.
A bűnügyi zárlatot a kir. ügyészségnek vagy a nyomozást teljesítő rendőri hatóság tagjának megkeresése alapján vagy hivatalból rendszerint a vizsgálóbíró, sürgős szükség esetében pedig a nyomozást teljesítő rendőri hatóság rendeli el.
A biztosítási végrehajtást a kir. ügyészségnek az eljárás folyamán bármikor előterjesztett kérelmére a vádindítvány (vádirat) benyujtásáig a vizsgálóbíró, az eljárás későbbi szakában pedig az uzsorabíróság (ítélőbíróság) rendeli el. A biztosítási végrehajtás elrendelése tárgyában hozott határozat ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye; a vizsgálóbíró határozata ellen bejelentett felfolyamodást az uzsorabíróság előtt folyó eljárásban az uzsorabíróság, az uzsorabíróság határozata ellen bejelentett felfolyamodást pedig a kir. Kúria vizsgálja felül.
Amennyiben a fennálló jogszabályok értelmében a vizsgálóbírót megillető jogokat a kir. ügyészség gyakorolja, a bűnügyi zárlatot és a biztosítási végrehajtást is a kir. ügyészség rendeli el.
A bűnvádi eljárás megindítása után szerzett jogot nem lehet az államkincstárral szemben érvényesíteni olyan vagyonra, illetőleg olyan vagyontárgyra, amelyre a bűnügyi zárlatot vagy a biztosítási végrehajtást elrendelték, feltéve, hogy a bíróság utóbb az elkobzást elrendelte, illetőleg vagyoni elégtételt szabott ki.
Egyebekben a bűnügyi zárlat, illetőleg a biztosítási végrehajtás tekintetében a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. törvénycikk rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
9. § A minisztérium magyar állampolgárságától megfoszthatja azt a külföldön tartózkodó személyt, akivel szemben a bíróság az 1922:XXVI. illetőleg az 1931:XXXII. törvénycikkben, valamint a jelen törvényben meghatározott bűntett vagy vétség miatt bűnösséget megállapító ítéletet hozott (7. §).
10. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; a végrehajtásához esetleg szükséges szabályokat az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
