1. § (1) Özvegyi járadékra jogosult a gazdasági munkavállaló özvegye, ha hatvanadik életévét már betöltötte és meghalt férje
a) az 1938:XII. tc. 6. §-ának megfelelően a tizenöt évi várakozási időt eltöltötte vagy
b) az öregségi járadékra az 1938:XII. tc. 12. §-a alapján jogosultságot szerzett.
(2) Özvegyi járadékra jogosult az özvegy a hatvanadik életévének betöltése után, ha az 1954. évi január hó 1. napja előtt meghalt férj nem esik ugyan az (1) bekezdésnek sem az a) sem a b) pontja alá, de élete túlnyomó részében gazdasági munkavállaló volt és utána a munkavállalói járulékot (1938:XII. tc. 17. §) halálának évét megelőző minden naptári évben évenként legalább tizenöt hétre lerótták, az özvegy pedig a férj halálakor az ötvenedik életévét már betöltötte.
(3) Az özvegyi járadékot a kötelező öregségi biztosítási ág szolgáltatásaként az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet fizeti ki.
2. § (1) Az özvegyi járadék összege fele annak az öregségi járadéknak, amelyre a meghalt férjnek igénye vagy várománya volt.
(2) Az özvegyi járadék az 1. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése alapján szerzett igényjogosultság esetében évi 60 pengőnél kevesebb nem lehet.
3. § (1) Özvegyi járadékra nincsen jogosultsága annak, aki öregségi járadékra jogosultságot szerzett férfival kötött házasságot, vagy aki férjével két évnél rövidebb időt töltött házassági életközösségben, avagy jogerős bírói ítélet megállapítása szerint a férje halálát szándékosan idézte elő.
(2) A két évnél rövidebb házassági életközösség esetében is fennáll az özvegy járadékra jogosultsága, ha a házasságból gyermek született, vagy ha a házassággal a férj házasságon kívül született gyermekét törvényesítette.
4. § (1) Az, aki férjétől törvényesen elvált és újból nem ment férjhez vagy férjétől annak halálát közvetlenül megelőzően egy évet meghaladó időn át különváltan élt, özvegyi járadékot csak abban az esetben kaphat, ha férjétől tartásdíjat kapott vagy a férjet jogerős bírói ítélet tartásdíj fizetésére kötelezte.
(2) Ha az özvegyi járadékra jogosult özvegyen felül olyan elvált feleség is hátramaradt, akit az (1) bekezdés alapján az özvegyi járadék szintén megillet, az özvegyi járadékot közöttük egyenlő arányban kell megosztani.
5. § (1) Az özvegyi járadék folyósítása szünetel, ha az özvegy újból férjhez megy. A férjhezment özvegynek újabb özvegysége esetében, ha özvegyi járadékra az utóbb meghalt férje után is jogosult, a nagyobb összegű járadékot kell folyósítani, a kisebb összegű járadék folyósítása pedig szünetel.
(2) Ha özvegyi járadékra a 4. § (2) bekezdésének rendelkezése értelmében az elvált feleség is jogosult, a szünetelés tartama alatt az özvegyi járadék egész összegét az elvált feleségnek kell folyósítani.
6. § (1) Az 1938:XII. tc. 18. §-ának (1) bekezdése akként módosul, hogy a 150 korona kataszteri tisztajövedelmet elérő vagy azt meghaladó ingatlanok után a hozzájárulás összege a kivetett földadó huszonöt százalékával egyenlő.
(2) Az állam hozzájárulásának az 1938:XII. tc. 19. §-ában megállapított összege évi 6.425,000 pengőre, a törvényhatóságok együttes hozzájárulásának az 1938:XII. tc. 20. §-ában megállapított összege pedig évi 1.200,000 pengőre emeltetik fel.
7. § (1) Az 1938:XII. tc. 32. §-ának (4) és (6) bekezdése akként módosul, hogy az 1938:XII. tc. 37. § (2) bekezdésében megjelölt bevételeket az öregségi biztosítási ág járuléktartalékalapjába kell utalni.
(2) Az 1938:XII. tc. 32. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti.
(3) Ha a biztosítottak és a járadékosok halálozási viszonyaira vonatkozóan évről évre végzett megfigyelések vagy az 1938:XII. tc. 21. §-a értelmében minden ötödik évben végzendő biztosítás-technikai ellenőrző számítások eredményei azt mutatják, hogy az Intézetet terhelő szolgáltatások összege nem éri el azt a mértéket, amely az alapulvett biztosítás-technikai számításokból folyik, vagy a járuléktartalékalap tőkéinek magasabb hozadéka folytán állnak elő feleslegek, az 1938:XII. tc. 6. és 7. §-aiban meghatározott várakozási időt eltöltött biztosítottak, úgyszintén a járadékosok halála esetében a hátramaradt tizenhat évnél fiatalabb gyermekek után - amennyiben ezeknek száma három vagy annál több és a hátramaradt család megélhetési viszonyai azt indokolttá teszik - segély folyósítható. A segélyezésre fordítható összeget évről évre a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.
(4) Az 1938:XII. törvénycikk rendelkezéseit a jelen törvény végrehajtásában megfelelően kell alkalmazni.
8. § Az 1938:XII. tc. 38. §-ának (2) bekezdésében megállapított bélyeg- és illetékmentesség a jelen törvényben szabályozott ügyekre és eljárásokra is kiterjed.
9. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(2) Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve hajtja végre.
