1. § Utasíttatik a minisztérium, hogy az 1936:XXVII. tc. 1. §-ában megjelölt célok fokozottabb ütemben való megvalósítását a jelen törvény rendelkezéseinek határán belül évenkint legalább százezer kataszteri hold mezőgazdasági ingatlannak tulajdonul vagy haszonbérletbe megszerzésével biztosítsa.
2. § (1) Azt a tulajdonost (haszonélvezőt, javadalmast), aki mezőgazdasági ingatlanát egy gazdasági évet meghaladó időn át egészen vagy nagyobb részében műveletlenül hagyta és megművelésétől a földmívelésügyi miniszter felhívására a megszabott határidőn belül sem gondoskodik, a földmívelésügyi miniszter bármikor, még a gazdasági év folyama alatt is kötelezheti arra, hogy ingatlanát vagy annak egy részét haszonbérletek alakításának céljára az államnak vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézetnek átengedje. Előzetes felhívás nélkül is kötelezni lehet mezőgazdasági ingatlanának átengedésére azt, aki mezőgazdasági ingatlanát két éven át egészen vagy nagyobb részében műveletlenül hagyta. Az ingatlant vagy annak egy részét haszonbérletek alakításának céljára a földmívelésügyi miniszter határozatában megjelölt idő alatt át kell adni a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézetnek.
(2) Ha az ingatlan haszonbérletbe van adva, a tulajdonos a földmívelésügyi miniszter felhívásának vétele után a haszonbérletet azonnali hatállyal felmondhatja; ily esetben a haszonbérlet időelőtti megszűnése címén a haszonbérlő a haszonbérbeadótól kártérítést nem követelhet. Amennyiben a haszonbérlő az azonnali hatályú felmondást nem veszi tudomásul, a haszonbérbeadó az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottságától kérheti a felmondás jogosságának megállapítását és a haszonbérlőnek közigazgatási úton kimozdítását. A felmondás jogosságának megállapítása és a haszonbérlő kimozdításának kérdésében a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága határoz s határozata fellebbvitelre tekintet nélkül végrehajtható.
(3) Az (1) bekezdés értelmében átengedett ingatlanokat elsősorban kishaszonbérletek alakítására kell felhasználni. Az így alakított kishaszonbérletekre - amennyiben a jelen törvény rendelkezéseiből más nem következik - az 1936:XXVII. törvénycikk rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) A földmívelésügyi miniszternek az (1) bekezdés alapján hozott határozata ellen csak a haszonbérösszeg megállapítása kérdésében van helye panasznak és pedig az ingatlan fekvése szerint illetékes kir. ítélőtáblához; a panasznak a határozat végrehajtására nincs felfüggesztő hatálya.
(5) Az (1) bekezdés alapján tett intézkedést nem akadályozza az, hogy az ingatlanra végrehajtási zárlatot vagy árverést rendeltek el. Zárlat elrendelése esetében a földmívelésügyi miniszter határozatának kézbesítésével az átvett ingatlanok hasznosítása felől nem a telekkönyvi hatóság, hanem a földmívelésügyi miniszter határoz.
(6) A haszonbérletekből befolyó jövedelmet a tulajdonosnak, zárlat esetében pedig a zárgondnoknak kell kiszolgáltatni.
(7) A jelen törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azokra az ingatlanokra is, amelyeknek haszonbérletbe adását az (1) bekezdésben meghatározott okból a jelen törvény hatálybalépése előtt már elrendelték.
3. § (1) A tulajdonost, ha az országban levő összes birtokainak mezőgazdasági művelés alatt álló területe a háromszáz kataszteri holdat meghaladja, kötelezni lehet, hogy birtokai mezőgazdasági művelés alatt álló, ezerötszáz kataszteri holdig terjedő részének a kataszteri tiszta jövedelem szerint számított 30%-át, ezerötszáz kataszteri hold és négyezer kataszteri hold közé eső részének 50%-át, négyezer kataszteri hold és tízezer kataszteri hold közé eső részének 70%-át, tízezer kataszteri holdon felüli részének pedig 90%-át kishaszonbérletek alakításának céljára az államnak vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézetnek engedje át, feltéve, hogy a tulajdonos
a) nyilvános számadásra kötelezett vállalat, bármely más kereskedelmi társaság, vagy ha nem is tartozik ezek közé, pénzkölcsön nyujtásával iparszerűen foglalkozó, cégbejegyzésre kötelezett vállalat;
b) az évnek nagy részében külföldön tartózkodik, kivéve, ha külföldi tartózkodásának igazoltan hivatalos megbízás vagy tanulmány az oka;
c) nem magyar állampolgár és hazájának törvényei ingatlanoknak föld-birtokpolitikai célokra igénybevétele szempontjából saját állampolgárai és külföldi állampolgárok között az utóbbiak hátrányára különbséget tesznek.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt személyek közé nem tartozó tulajdonost, ha az országban levő összes birtokainak szántó és rét területe az ötszáz kataszteri holdat meghaladja, de birtokainak mezőgazdasági művelés alatt álló területe ezerötszáz kataszteri holdnál nem nagyobb, kötelezni lehet, hogy birtokai szántó és rét területének a kataszteri tiszta jövedelemszerint számított 20%-át földbirtokpolitikai célokra az államnak vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézetnek tulajdonul engedje át. Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt személyek közé nem tartozó tulajdonost abban az esetben, ha az országban levő összes birtokainak mezőgazdasági művelés alatt álló területe az ezerötszáz kataszteri holdat meghaladja, kötelezni lehet, hogy birtokai mezőgazdasági művelés alatt álló, ezerötszáz kataszteri holdig terjedő részének a kataszteri tiszta jövedelem szerint számított 20%-át, ezerötszáz kataszteri hold és négyezer kataszteri hold közé eső részének 40%-át, négyezer kataszteri hold és tízezer kataszteri hold közé eső részének 60%-át, tízezer kataszteri holdon felüli részének pedig 80%-át kishaszonbérletek alakításának céljára az államnak vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézetnek engedje át.
(3) A (2) bekezdésben említett 20% kiszámítása szempontjából ötszáz kataszteri holdat figyelmen kívül kell hagyni, ha a tulajdonos birtokát házi kezelésben tartja, vagy ha a birtok már az 1864. évi július hó 28. napja óta megszakítás nélkül az ő vagy egyenes ágon rokona, vagy unokatestvérénél nem távolabbi oldalrokona vagy ennek egyenes ágon rokona tulajdonában volt, vagy ha a birtokot más régi családi birtoka helyett szerezte, vagy ha a tulajdonosnak az átcsatolt területen az 1914. évi július hó 28. napja előtt szerzett birtokát hatósági rendelkezés útján földbirtokpolitikai vagy más állami célra igénybevették.
(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján a tulajdonost csak annyiban lehet átengedésre kötelezni, hogy a tulajdonosnak az (1) bekezdés esetében háromszáz kataszteri hold, a (2) bekezdés esetében pedig ötszáz kataszteri hold, illetőleg, ha a megmaradó ötszáz kataszteri hold kataszteri tiszta jövedelmének holdankinti átlaga 10 koronánál kevesebb, olyan terület, amelynek kataszteri tiszta jövedelme ötezer korona, a tulajdonos kijelölésének megfelelően érintetlenül maradjon. Ezenfelül a (2) bekezdés esetében, ha a tulajdonosnak több élő törvényes gyermeke van, az első és a második élő törvényes gyermeke után egyenkint még kétszázötven, a harmadik és a negyedik élő törvényes gyermeke után egyenkint még háromszáz, az ötödik és a további élő törvényes gyermeke után egyenkint még négyszáz kataszteri holdat az ötszáz kataszteri holdon felül, illetőleg, ha az ötszáz kataszteri hold kataszteri tiszta jövedelmének holdankinti átlaga 10 koronánál kevesebb, olyan területen felül, amelynek kataszteri tiszta jövedelme ötezer korona - a tulajdonosnak a kijelölésre vonatkozó kívánságát méltányosan figyelembe véve - érintetlenül kell hagyni.
E rendelkezés szempontjából az 1939. évi január hó 1. napja előtt örökbefogadott gyermeket törvényes gyermeknek kell tekinteni, azt a meghalt gyermeket pedig, akinek élő törvényes leszármazója van, valamint azt a gyermeket is, aki hősi halált halt, élő gyermekként kell számításba venni. Ha a tulajdonos ősi birtokos család ivadéka, az első gyermek után a jelen bekezdés rendelkezései szerint járó kedvezményt (vagyis kétszázötven kataszteri hold többlet meghagyását) akkor is kérheti, ha csak egy élő törvényes gyermeke van; a kérelmet a körülmények és indokok felsorolásával a földmívelésügyi miniszterhez kell beadni. A kérelem tárgyában bizottság dönt. A bizottság elnökét a közigazgatási bíróság elnöke a közigazgatási bíróság tagjai sorából jelöli ki; a bizottság tagjai az országgyűlés két háza által az 1936:XXVII. tc. 74. §-ának (2) bekezdése alapján az Országos Telepítési Tanácsba választott két-két tag. A földmívelésügyi miniszterhez benyujtott kérelem tárgyában a bizottság a kérelem beérkezésétől számított kilencven nap alatt jogorvoslat kizárásával végérvényesen dönt. A bizottság eljárásának szabályait a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(5) Nem lehet e törvény alapján átengedésre kijelölni azokat a mezőgazdasági területeket, amelyeket az illetékes erdőrendészeti hatóság az 1935:IV. tc. 13., 14., 15. és 18. §-ai alapján a jóváhagyott üzemtervben az erdőhöz tartozónak nyilvánít, vagy ahhoz csatolni rendel; az ilyen területeket a mezőgazdasági ingatlanok összes területének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.
(6) Ha a (2) bekezdés alá eső tulajdonos a földmívelésügyi miniszterrel kötött szerződéssel méncsikók felnevelésére kötelezte magát, a méncsikónevelés szempontjából törzskönyvezett vagy törzskönyvi előjegyzésbe vett kancák, de legfeljebb negyven kanca után a (4) bekezdés szerint érintetlenül hagyandó területen felül még tíz-tíz kataszteri holdat érintetlenül kell.
(7) A (2) és (3) bekezdés alapján kishaszonbérletbe átengedésre kijelölhető terület 20%-kal csökken,
a) ha a jelen § (2) bekezdése alá eső tulajdonosnak jogszabályban, alapítólevélben vagy más szervezeti szabályzatban meghatározott feladata az ország területén tanítás vagy a nemzeti közművelődést előmozdító cél megvalósítása, vagy
b) ha a birtokon az illető vidéken szokásosnál nem hátrányosabb járandóságok és egyéb szolgálati feltételek mellett állandóan annyi gazdasági alkalmazott van, hogy a szántóterület minden húsz kataszteri holdjára egy-egy állandó gazdasági alkalmazott és ezenfelül a szántóterület minden teljes ezer kataszteri holdjára egy-egy okleveles gazdatiszt, illetve amennyiben a birtok szántóterülete az ezer kataszteri holdat el nem éri, a birtok szántóterületének minden teljes ötszáz kataszteri holdjára egy-egy gazdasági középiskolát vagy mezőgazdasági szakiskolát (földmívesiskolát) végzett gazda esik. Ha a tulajdonos vagy vele együtt gazdálkodó leszármazója okleveles gazda, illetőleg gazdasági középiskolát vagy mezőgazdasági szakiskolát (földmívesiskolát) végzett gazda, ezeket az előbbi rendelkezés szempontjából az alkalmazott okleveles gazdatisztek, illetve gazdasági középiskola elvégzése alapján képesített gazdák létszámába be kell tudni. Ha a birtok haszonbérletbe van adva, az alkalmazottak létszámának megállapításánál - amennyiben ez a tulajdonosra előnyösebb - az átengedésre kötelezési eljárás megindítása előtti egy évet megelőző gazdasági évben fennálló létszámot kell figyelembe venni.
(8) A (2) és (3) bekezdés alapján kishaszonbérletbe átengedésre kijelölhető terület 20% helyett 30%-kal csökken, ha a (7) bekezdés a) pontja alá eső tulajdonos az említett bekezdés b) pontjában meghatározott előfeltételeknek is megfelel.
(9) Ha a (2) bekezdés alá eső tulajdonos birtokának mezőgazdasági területén az illető vidéken szokásosnál nem hátrányosabb járandóságok és feltételek mellett - az esetleges mezőgazdasági ipari alkalmazottakat is beleszámítva - évről-évre rendszeresen annyi személyt foglalkoztat, hogy ezek összes járandóságából a birtok szántóterületének minden kataszteri holdjára legalább 100 pengő esik, a (2) és (3) bekezdés alapján kishaszonbérletbe átengedésre kijelölhető terület 30, ha az összes járandóságaikból a szántóterület minden kataszteri holdjára legalább 120 pengő esik 40, ha pedig 140 pengőnél is több esik, 50%-kal csökken; még további 10%-kal csökken az átengedésre kijelölhető terület, ha a tulajdonos a (7) bekezdés a) pontja alá esik.
(10) Annak kiszámításában, hogy a tulajdonost a jelen § értelmében mily terület alapulvételével lehet ingatlanok átengedésére kötelezni, az átengedésre kötelezés időpontjában fennálló állapot az irányadó, azonban a birtok állományához hozzá kell számítani azokat az ingatlanokat, amelyeket a tulajdonos az 1938. évi január hó 1. napja után házastársára, egyenesági rokonára vagy unokatestvérénél (testvére gyermekénél) nem távolabbi oldalrokonára ruházott át. A közös tulajdonban álló ingatlanokat osztatlanul kell számításba venni, ha a tulajdonközösség élők közötti jogügylettel az 1938. évi január hó 1. napja után keletkezett. Az igénybevehető terület kiszámításánál figyelemmel kell lenni azokra az ingatlantulajdonosokra, akik már a gazdatiszti nyugdíjtörvény életbeléptetése előtt úgynevezett házi nyugdíjalapokat létesítettek. Ezen nyugdíjalap tagjai teljes nyugdíjának biztosításához szükséges, megfelelő nagyságú ingatlan az igénybevehető területbe nem számít bele.
(11) Az (1)-(3) bekezdések alkalmazásában a hitbizományi és a szabad rendelkezés alatt álló ingatlanokat együtt kell számításba venni, azonban az együtt számbavett terület alapulvételével átengedésre kijelölhető területet a hitbizományi és a szabad rendelkezés alatt álló ingatlanokból kataszteri tiszta jövedelmük arányának megfelelően külön-külön kell kijelölni. Ha azonban a hitbizományi birtokosnak gyermeke van, kérheti, hogy a hitbizományi és a szabad rendelkezés alatt álló ingatlanok együttes számbavétele alapján átengedésre kijelölhető terület vagy a hitbizományi vagy a szabad rendelkezés alatt álló ingatlanokból csupán annak a mértéknek megfelelően jelöltessék ki, mint amilyen mértéknek megfelelően az illető ingatlanokból helye volna átengedésre kötelezésnek abban az esetben, ha az átengedésre kötelezés mértékét az illető ingatlanok tekintetében külön-külön állapították volna meg. Az 1938. évi január hó 1. napja előtt alakított vitézi telkeket, úgyszintén az említett időpont után alakított, de ötszáz kataszteri holdnál nagyobb mezőgazdasági művelés alatt álló területet magában nem foglaló vitézi telkeket sem a hitbizományi, sem a szabad rendelkezés alatt álló ingatlanokhoz hozzászámítani nem lehet s azok tekintetében a tulajdonost az (1)-(3) bekezdések alapján átengedésre kötelezni nem lehet.
(12) Közbirtokosságot, valamint volt úrbéres közösséget a jelen § alapján ingatlanának átengedésére kötelezni nem lehet.
(13) A jelen §-nak a külföldiekre vonatkozó rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra, akik magyar állampolgárságukat az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés rendelkezései következtében vesztették el, valamint ezek leszármazóira sem.
4. § (1) A 3. § alapján az átengedésre kötelezési eljárást a földmívelésügyi miniszter hivatalból vagy a községi előljáróság (polgármester) vagy a járási (városi) mezőgazdasági bizottság kérésére az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának a vármegyei (törvényhatósági jogú városi) m. kir. gazdasági felügyelőség véleménye alapján tett javaslatára indítja meg. Az átengedésre kötelezési eljárás megindításánál és általában a jelen törvény végrehajtásában a 3. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban fel nem sorolt személyek ingatlanai tekintetében a középbirtok fenntartásához fűződő közérdeket figyelembe kell venni.
(2) Az érdekelt tulajdonos a földmívelésügyi minisztertől tanúsítványt kérhet arról:
a) hogy vele szemben az átengedésre kötelezés előfeltételei nem állanak fenn;
b) hogy meghatározott időn belül, amely hat évet meg nem haladhat, őt nem fogják átengedésre kötelezni.
(3) Ha a földmívelésügyi miniszter a (2) bekezdés a) pontja alá eső tanúsítvány kiadását megtagadja, vagy a kérelem tárgyában egy év alatt nem határoz, az illetékes kir. ítélőtábla előtt lehet kérelmet előterjeszteni az említett körülmények megállapítása iránt. A (2) bekezdés b) pontja alá eső tanúsítvány kiadása iránti kérelemre a földmívelésügyi miniszter abban az esetben, ha a tulajdonos birtokainak mezőgazdasági művelés alatt álló területe az ezerötszáz kataszteri holdat meg nem haladja, a kérelem előterjesztésétől számított egy éven belül, ha a tulajdonos birtokainak mezőgazdasági művelés alatt álló területe az ezerötszáz kataszteri holdat meghaladja ugyan, de négyezer kataszteri holdnál nem nagyobb, két éven belül, ha pedig a tulajdonos birtokainak mezőgazdasági művelés alatt álló területe a négyezer kataszteri holdat is meghaladja, három éven belül köteles választ adni.
(4) Kivételes méltánylást érdemlő esetekben, különösen ha a tulajdonosnak gazdasági vagy családi okokból szükséges annak az ismerete, hogy mely területek átengedésére fog köteleztetni, a tulajdonos kérheti, hogy a földmívelésügyi miniszter az átengedendő területeket telekkönyvszerűen előre kijelölje. A földmívelésügyi miniszter kijelölő határozatának a hatálya az, hogy a tulajdonos más területek átengedésére nem kötelezhető, feltéve, hogy a kijelölő határozat hozatalának alapjául szolgáló körülmények változatlanul fennállanak. Nincs helye panasznak a miatt, hogy a földmívelésügyi miniszter az ilyen kijelölő határozat hozatalát megtagadja; a kijelölő határozat ellen ugyanolyan keretek között van helye panasznak a kir. ítélőtáblához, mint a földmívelésügyi miniszternek az átengedésre kötelező határozata ellen.
5. § (1) A földmívelésügyi miniszter a jelen törvény 2., 3. és 40. §-a, valamint az 1936:XXVII. törvénycikk alapján haszonbérletbe átengedett területnek tulajdonul átengedését akár az egész területre vonatkozóan, akár csak egy részére, bármikor elrendelheti.
(2) A jelen törvény 2., 3. és 40. §-a, valamint az 1936:XXVII. törvénycikk alapján kishaszonbérletben részesített azok a kishaszonbérlők, akik okszerűen gazdálkodnak, a vételár felét kifizetik és általában megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket az 1936:XXVII. törvénycikk megállapít, bármikor kérhetik, hogy a földmívelésügyi miniszter az ingatlanokat tulajdonul megszerezze és az ingatlanok tulajdonát nekik átengedje.
(3) A 3. § alapján kishaszonbérletek céljára átengedett ingatlanok tulajdonosa az 1936:XXVII. tc. 20. §-ának (7) és (8) bekezdése szerint kívánhatja, hogy az állam az ingatlanokat tulajdonul átvegye.
(4) A jelen törvény 2., 3. és 40. §-a alapján, valamint az 1936:XXVII. törvénycikk alapján haszonbérletben részesített kishaszonbérlők, amennyiben sem haszonbérrel, sem pedig köztartozással hátralékban nincsenek, az Országos Földhitelintézetnél vagy a földmívelésügyi miniszter által e célra kijelölt más hitelintézetnél bármikor teljesíthetnek befizetéseket azzal a rendeltetéssel, hogy a befizetett összeg és kamatai tulajdonszerzéskor a vételárra számoltassanak el. A pénzintézet a befizetett összeg után annyi kamatot fizet, mint amennyi a nála elhelyezett szabad betétek után a fennálló jogszabályok szerint fizethető legmagasabb kamatnak megfelel, kivéve, ha a befizetett összeget utóbb nem az ingatlan tulajdonának megszerzésére használják fel.
6. § A jelen törvény 2., 3. és 40. §-a alapján átengedett ingatlanokon létesített haszonbérletek tulajdonosváltozás esetében még az árverési vevővel szemben is fennmaradnak.
7. § (1) Ha a jelen törvény alapján haszonbérletek alakításának céljára a birtokszerzők lakóhelyétől megfelelő távolságban több egyaránt alkalmas ingatlant lehet felhasználni és valamennyire nincs szükség, elsősorban a 2. § alá eső ingatlanokat, azután a zsidó tulajdonban lévő ingatlanokat, az ugyanegy megítélés alá eső ingatlanok közül a nagyobbakat a kisebbek előtt, az adóssággal nagyobb mértékben terhelt ingatlanokat a kevésbbé terhelt ingatlanok előtt, a 3. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban felsorolt személyek közé tartozó tulajdonosok ingatlanait az ott megjelölt sorrendben a 3. § (2) bekezdése alá tartozó tulajdonosok ingatlanai előtt kell felhasználni. Az élők közötti jogügylettel szerzett ingatlanokat az öröklés útján szerzett ingatlanok előtt, az örökhagyó által élők közötti jogügylettel szerzett ingatlanokat az örökhagyóra öröklés útján szállott ingatlanok előtt, a nem ági öröklés útján háramlott ingatlanokat pedig az ági öröklés útján háramlott ingatlanok előtt kell felhasználni. A házi kezelésben lévő ingatlanok előtt a haszonbérletbe adott ingatlanokat, kivéve, ha a haszonbérbeadásra a tulajdonos személyi körülményei miatt feltétlenül szükség volt, az 1936:XXVII. törvénycikk alapján átengedésre kijelölhető ingatlanokat az egyéb ingatlanok előtt, a külterjesen kezelt és kevés munkást foglalkoztató birtokot a belterjesen kezelt és sok munkást foglalkoztató birtok előtt kell felhasználni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése szempontjából azt az ingatlant, amelyet az öröklésre jogosult élők közötti jogügylettel szerez, úgy kell tekinteni, mintha az ingatlant öröklés útján szerezte volna meg.
(3) A földmívelésügyi miniszter a 3. § (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban felsorolt személyek közé nem tartozó tulajdonos kérésére az átengedett területnek megfelelő becsértékű csereingatlant - amennyiben ilyen ingatlan rendelkezésére áll - kártalanításul felajánl, ha a tulajdonosnak az országban levő összes birtokai mezőgazdasági művelés alatt álló területe ezerötszáz kataszteri holdnál nem nagyobb és
a) az átengedésre kötelezés a tulajdonosnak olyan birtokára vonatkozik, amely már az 1864. évi július hó 28. napja óta megszakítás nélkül az ő vagy egyeneságon rokona vagy unokatestvérénél nem távolabbi oldalrokona, vagy ennek egyeneságon rokona tulajdonában volt, vagy
b) az átengedésre kötelezés a tulajdonosnak olyan birtokára vonatkozik, amelyet más régi családi birtoka helyett szerzett, vagy
c) a tulajdonosnak az átcsatolt területen az 1914. évi július hó 28. napja előtt szerzett birtokát hatósági rendelkezés útján földbirtokpolitikai vagy más állami célra igénybe vették.
8. § Abban az esetben, ha a földmívelésügyi miniszter oly tulajdonost kötelez a 3. § alapján átengedésre, akinek birtokai több község határában fekszenek, a kishaszonbérletek céljára szükséges ingatlant a tulajdonos kívánságának méltányos figyelembevételével bármelyik község határában fekvő birtokának mezőgazdasági területéből, a birtok kiterjedésére tekintet nélkül, ki lehet jelölni. Ez a rendelkezés sem érinti azonban a tulajdonosnak a 3. § (4) bekezdésében biztosított kijelölési jogát.
9. § (1) Házhelyek alakításának céljára átengedésre kötelezési eljárásnak van helye, ha a községi elöljáróság (polgármester) vagy a járási (városi) mezőgazdasági bizottság kérésére a vármegyei (törvényhatósági jogú városi) m. kir. gazdasági felügyelőség véleménye alapján az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága legalább tíz házhelyre nézve a házhelyalakítás szükségességét megállapítja és az átengedésre kötelezési eljárás megindítása iránt a földmívelésügyi miniszternek javaslatot tesz. Az átengedésre kötelezési eljárás megindítását a földmívelésügyi miniszter hivatalból is elrendelheti.
(2) Az (1) bekezdés alapján átengedésre kötelezési eljárást csak akkor lehet elrendelni, ha házhelyek alakítására szükséges és alkalmas ingatlanról szabadkézből eladásra kerülő ingatlanok megszerzése vagy az állami elővásárlási jog gyakorlása útján vagy az átengedésre kötelezés egyéb szabálya alapján gondoskodni nem lehet.
(3) Ahol a korábbi jogszabályok alapján juttatott házhelyek nagyobb része még beépítve nincs, az (1) bekezdés alapján átengedésre kötelezési eljárásnak csak kivételes esetben van helye.
10. § (1) Házhelyek alakításának céljára átengedésre kötelezésnek csupán házépítésre alkalmas olyan ingatlanokra vonatkozóan van helye, amelyek községfejlesztési, közlekedési, egészségi és más közszempontból a község (város) vagy ahhoz tartozó tanyaközpont természetes fejlődésének irányában feküsznek. A gazdasági albizottság azzal a javaslattal egyidejűen, amelyben a házhelyalakítás szükségességét megállapítja, az államépítészeti hivatalnak (törvényhatósági város polgármesterének) meghallgatásával - amennyiben községfejlesztési (városfejlesztési) terv van, ennek figyelembevételével - javaslatot tesz arra vonatkozóan is, hogy mely ingatlanoknak átengedésre kijelölését tartja szükségesnek. A földmívelésügyi miniszter a gazdasági albizottság véleményes javaslatát az esetben is megszerzi, ha az átengedési eljárás megindítását hivatalból rendeli el.
(2) Városban, valamint olyan községben, amelyre a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937:VI. törvénycikknek a városrendezésre és a telekátalakításra vonatkozó szabályai az említett törvény 18. §-ának (2) bekezdése alapján ki vannak terjesztve, a házhelyek céljaira igénybeveendő területek kijelölése és a terület felosztási tervének előkészítése tekintetében, ha ez az iparügyi miniszter által az említett törvény alapján jóváhagyott város- (község-) rendezési tervtől eltér, a földmívelésügyi miniszter az iparügyi miniszterrel egyetértve határoz.
(3) A gazdasági albizottság javaslata alapján a földmívelésügyi miniszter házhelyek alakításának céljára bármely ingatlan átengedését elrendelheti, tekintet nélkül az átengedésre kötelezés egyébként megállapított személyi és területi korlátaira. E rendelkezés alapján azonban törvényhatósági város belterületén fekvő ingatlant átengedésre kijelölni nem lehet; megyei város, nagy- vagy kisközség belterületén fekvő ingatlant pedig csak akkor lehet átengedésre kijelölni, ha az beépítetlen (a területéhez tartozó egyik telekkönyvi földrészleten sem áll épület).
11. § Ha a 9. § (1) bekezdése alapján a földmívelésügyi miniszter oly földművest kötelez ingatlanának házhely céljára való átengedésére, akinek az átengedésre kötelezés után megmaradó összes mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanainak területe az 50 kataszteri holdat el nem éri, az átengedésre kötelezett a kijelölés közlésétől számított harminc nap alatt kérheti, hogy - készpénzfizetés helyett - az átengedett területnek megfelelő becsértékű, ugyanazon község határában fekvő terület (csereingatlan) tulajdonbaadásával kárpótolják. Ha az átengedésre kötelezettet csereingatlan tulajdonba adásával kárpótolni nem lehet, vele szemben az átengedésre kötelezéstől el kell állni.
12. § (1) Csereingatlanról elsősorban szabadkézből eladásra kerülő ingatlanok megszerzése és az állami elővásárlási jog gyakorlása útján kell gondoskodni.
(2) Csereingatlan céljára átengedésre kötelezési eljárásnak elsősorban a jelen törvény 2. §-a, valamint az 1939:IV. tc. 16. §-a alapján megszerezhető ingatlanok tekintetében van helye.
(3) Amennyiben csereingatlanról az (1) és a (2) bekezdés értelmében gondoskodni nem lehet, a jelen törvény 3. §-ának (1) bekezdésében felsorolt személyek ingatlanait az ott meghatározott sorrendben, ezek után hitbizomány tekintetében hitbizományi birtokos, közbirtokosság, volt úrbéres közösség, egylet, alap, alapítvány avagy általában a 3. § (1) bekezdése alá nem eső jogi személy ingatlanait, továbbá egyház (egyházi testület) ingatlanait is az átengedésre kötelezés területi korlátozásaira tekintet nélkül lehet csereingatlan céljára átengedésre kötelezés útján megszerezni.
13. § Családi otthon alakításának céljára átengedésre lehet kötelezni a tulajdonost kis- vagy nagyközségben levő olyan beltelkes lakóháza tekintetében, amely egy évei meghaladó időn át lakatlan a miatt, mert a tulajdonos kellő számú ivadék hiányában benépesíteni nem tudja, feltéve, hogy azon a vidéken egyes házaknak elnéptelenedett családok által üresen hagyása közérdekből kifogás alá esik és a lakatlan házaknak sokgyermekű családokkal benépesítése közérdekből szükséges.
14. § A jelen törvény alapján megszerzett ingatlanokból lehetőleg olyan területű házhelyeket kell alakítani, hogy abból a szorosabb értelemben vett házhelyen és gazdasági udvaron kívül a földművescsaládoknál szokásos nagyságú veteményes kert is kiteljék.
15. § (1) A jelen törvény 9., 12. és 13. §-ai alapján átengedésre kötelezettet a telepítési alapból a csereingatlan becsértékének betudásával az ingatlan valóságos és teljes becsértékének egész megfizetésével legkésőbb az ingatlan átvételekor kártalanítani kell.
(2) Birtokbavezetésnek a becsérték megfizetése, illetőleg a csereingatlan birtokbaadása után azonnal helye lehet.
16. § (1) Ha a 9. § alapján átengedésre kötelezett kérelmére a földmívelésügyi miniszter kárpótlásul csereingatlant jelöl ki, az átengedésre kötelezett a kijelölt csereingatlant nem utasíthatja vissza, illetőleg ha az ingatlancserétől eláll, a kárpótlást pénzben elfogadni köteles. Ilyen esetben, ha az átengedésre kötelezett a kárpótlásul kijelölt csereingatlan helyett átengedésre kijelölt ingatlanának valóságos és teljes becsértékét készpénzben igényli, ezt a csereingatlan kijelöléséről szóló értesítés kézhezvételétől számított tizenöt nap alatt kell a földmívelésügyi miniszternél bejelentenie.
(2) A földmívelésügyi miniszter határozata ellen az átengedésre kötelezett a kárpótlás mértéke és az ingatlanok értékelése tekintetében panasszal élhet. Ha a kir. ítélőtábla a csereingatlan becsértékét az átengedésre kijelölt ingatlan becsértékénél kisebb összegben állapítja meg, a különbözetet csak pénzben lehet követelni.
17. § (1) Ha a tudomásulvétel végett bejelentett haszonbérleti szerződés száz kataszteri holdat meghaladó területre vonatkozik, a haszonbérlőt a szerződés tudomásulvétele esetében kötelezni lehet, hogy a haszonbérletbe vett ingatlan mezőgazdasági művelés alatt álló területének legfeljebb egyharmad részét kishaszonbérletekbe adja.
(2) A kishaszonbérletekbe adásra kötelezésnél és a kishaszonbérlet céljára szolgáló terület kijelölésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az egyes mezőgazdasági művelési ágak egymásközötti arányában ne álljon be oly mértékű változás, mely az okszerű gazdálkodást akadályozta. A kishaszonbérleti szerződések feltételeit a haszonbérleti szerződésnek megfelelően a földmívelésügyi miniszter állapítja meg úgy, hogy a szerződésben kikötött szolgáltatások terhe az ingatlan területére, minőségére, fekvésére, használhatóságára és a rajta levő épületek karbantartási költségeire figyelemmel, az egyes haszonbérlők között arányosan oszolják meg. A földmívelésügyi miniszter a felek meghallgatása után - érdekeik méltányos figyelembevételével - eltérhet a haszonbérleti szerződésnek azoktól a kikötéseitől, amelyeket a kishaszonbérletekre alkalmazni nem lehet és figyelmen kívül hagyhatja a szerződésnek a haszonbérlőre a szokásosnál hátrányosabb azokat a kikötéseit, amelyeknek nyilvánvalóan csak az a céljuk, hogy a törvény rendelkezéseit meghiúsítsák. Ehhez képest a földmívelésügyi miniszter akár a haszonbérlő, akár a kishaszonbérlők kérelmére vagy hivatalból is, a kishaszonbérletek feltételeit, így különösen a kishaszonbérletek haszonbérét is - a szükséghez mérten - a szerződéstől eltérően állapíthatja meg abból a célból, hogy sem a haszonbérlőre, sem pedig a kishaszonbérlőkre méltánytalanul súlyosabb teher ne háruljon.
(3) Sem a haszonbérbeadó, sem a haszonbérlő a szerződéstől nem állhat el és a haszonbérleti szerződés módosítását nem kívánhatja a miatt, hogy a haszonbérlőt az (1) bekezdés alapján a haszonbérletbe vett ingatlanok egy részének kishaszonbérletekbe adására kötelezték. Ha azonban a kishaszonbérletek céljára kijelölt terület a haszonbérlelt ingatlan mezőgazdasági művelés alatt álló területének egynegyedét eléri, a kishaszonbérletek céljára kijelölt terület tekintetében a haszonbérlő kívánságára a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő feltételek mellett az állam vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet köteles a haszonbérlővel jogviszonyba lépni.
(4) A földmívelésügyi miniszternek a kishaszonbérletek [(2) bekezdés] vagy a haszonbérlet [(3) bekezdés] feltételeit megállapító határozata ellen panasznak van helye; a panasz tárgyában további jogorvoslat vagy más bírói eljárás kizárásával az ingatlan fekvése szerint illetékes kir. ítélőtábla határoz. A szükséges eljárási és ügyviteli szabályokat az igazságügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(5) A haszonbérletnek kishaszonbérletek céljára átvételét nem gátolja az, hogy a szerződő felek a haszonbérleti szerződéstől a tudomásulvétel végett történt bejelentés után elállanak.
18. § (1) Ha a bejelentési kötelezettség alá eső haszonbérleti szerződést az állam a haszonbérlő helyébe lépve egészen átveszi (1920:XXXVI. tc. 49. §-ának utolsó bekezdése), hatályukat vesztik a szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek az alhaszonbérletbe adást vagy kishaszonbérletek alakítását a haszonbérlőnek megtiltják, a szerződésnek azok a kikötései pedig érvénytelenek, amelyeknek csak az a céljuk, hogy az államnak a haszonbérlet átvételét megnehezítsék vagy meggátolják. A földmívelésügyi miniszter a haszonbérleti szerződésnek azokat a rendelkezéseit, amelyek a kishaszonbérletek alakítását megnehezítik, a szükséghez képest akként módosíthatja, hogy kishaszonbérletek alakítása lehetséges legyen. Ha pedig a szerződésben megállapított haszonbér összege az illető vidéken az átvett ingatlannak megfelelő ingatlanok szokásos haszonbérét meghaladja, azt megfelelően leszállíthatja. A földmívelésügyi miniszternek a haszonbérleti szerződés feltételeit megváltoztató határozata ellen panasznak van helye. A panaszra a 17. § (4) bekezdésének rendelkezései irányadók.
(2) A bejelentési kötelezettség alá eső haszonbérleti szerződés tudomásulvételét közérdekből meg lehet tagadni a haszonbérletnek az állam részére való átvétele nélkül is, ha a haszonbérlő nem magyar állampolgár, nem okleveles vagy nem hivatásos gazda, ha a szerződést a törvényes határidő eltelte után mutatták be vagy ha a haszonbérlőt mezőgazdasági munkásvédelmi jogszabály súlyos megszegésével elkövetett kihágás miatt öt éven belül jogerősen elítélték. A haszonbérlet tudomásulvételét megtagadó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(3) A 17. § (5) bekezdésének rendelkezését a jelen § esetében is alkalmazni kell.
19. § (1) A háromszáz kataszteri holdat meghaladó mezőgazdasági területre kötött, bejelentési kötelezettség alá eső és a jelen törvény hatálybalépésekor fennálló haszonbérleti szerződést, ha a haszonbérleti időből a jelen törvény hatálybalépésekor legalább még három gazdasági év van hátra, a szerződő felek a törvény hatálybalépését követő hatvan nap alatt a földmívelésügyi miniszterhez a szerződés bemutatásával bejelenteni kötelesek. Az Országos Földhitelintézet és az Országos Központi Hitelszövetkezet, illetőleg a kötelékébe tartozó földbérlő szövetkezetek (földbérlő szakcsoportok) a bejelentési kötelezettség alól mentesek.
(2) A földmívelésügyi miniszter az (1) bekezdés értelmében bejelentett haszonbérleti szerződést, ha a haszonbérleti szerződésből már csak három gazdasági év van hátra, a bemutatástól számított fél év alatt, ha a haszonbérleti szerződésből csak négy év van hátra, a bemutatástól számított egy év alatt, egyéb esetekben pedig a bemutatástól számított két év alatt az érdekelt felekhez intézett nyilatkozattal haszonbérletek alakítása céljából akár egészen átveheti, akár pedig a haszonbérlőt kötelezheti, hogy a haszonbérelt ingatlan mezőgazdasági művelés alatt álló területének egyharmad részét kishaszonbérletekbe adja. Az utóbbi esetben a terület kijelölésénél az okszerű gazdálkodásra figyelemmel kell lenni s azt a területet, amelyet a haszonbérlő az átadásra kötelezés előtt az 1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontja alá eső személyeknek a földmívelésügyi miniszter jóváhagyása mellett kishaszonbérletbe adott, vagy amelyet a haszonbérleti szerződés tudomásulvételekor vagy az 1924:VII. tc. 21. §-ának harmadik bekezdése alapján utóbb kishaszonbérletek céljára átengedett, a kijelölhető területbe be kell számítani. Amennyiben pedig a haszonbérlő a haszonbérelt ingatlan mezőgazdasági művelés alatt álló területének egyharmad részét az átadásra kötelezés előtt az 1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontja alá eső személyeknek a földmívelésügyi miniszter jóváhagyása mellett önként kishaszonbérletbe (részesművelésbe) adta, az egész haszonbérleti szerződés átvételének nincs helye. Ha a kishaszonbérletek céljára kijelölt terület a haszonbérelt ingatlan mezőgazdasági művelés alatt álló területének egynegyedét eléri, a kishaszonbérletek céljára kijelölt terület tekintetében a haszonbérlő kívánságára a kishaszonbérletekre megállapított feltételek mellett az állam vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet köteles a haszonbérlővel jogviszonyba lépni.
(3) A haszonbérbeadó a haszonbérlőt felhívhatja, hogy a haszonbérelt ingatlan mezőgazdasági művelés alatt álló területének egyharmad részét az előbbi bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kishaszonbérletbe engedje át; ha a haszonbérlő az írásban közölt felhívásnak nem tesz eleget, a haszonbérbeadó a haszonbérletet az év október hó 1. napját megelőző három hónapi felmondással a megfelelő területre vonatkozóan megszüntetheti; ilyen esetben a haszonbérlet időelőtti megszűnése címén a haszonbérlő a haszonbérbeadótól kártérítést nem követelhet. Ha a terület kijelölése tárgyában a haszonbérbeadó és a haszonbérlő megegyezni nem tudnak, a területet mind a két fél érdekeinek méltányos figyelembevételével a földmívelésügyi miniszter jelöli ki. A haszonbérlet részleges megszüntetése a haszonbérleti szerződést a haszonbérlet egyéb területére nem érinti; megállapodás hiányában a 17. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával a földmívelésügyi miniszter állapítja meg, hogy a haszonbérlő kötelezettségei a haszonbérlet részleges megszűnése következtében miképpen módosulnak. A kishaszonbérletek alakítása tekintetében ilyen esetben is az előző bekezdés rendelkezései irányadók s ilyen esetben az egész haszonbérleti szerződés átvételének nincs helye.
(4) Ha a haszonbérleti szerződést az állam egészen átveszi, a szerződés egyes feltételeinek hatályvesztése, érvénytelensége, illetőleg módosítása tekintetében a 18. § (1) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(5) Kishaszonbérletekbe adásra kötelezés esetében a kishaszonbérletek céljára szolgáló ingatlan területének kijelölése és a haszonbérlet feltételeinek megállapítása tekintetében a 17. § (2) bekezdésében foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.
(6) A földmívelésügyi miniszternek a (4) és (5) bekezdés alapján hozott határozata elleni panaszra vonatkozóan a 17. § (4) bekezdése irányadó.
(7) A haszonbérbeadó és a haszonbérlő között az 1938. évi január hó 1. napja után létrejött oly megállapodás, mely a jelen törvény hatálybalépésekor fennálló haszonbérleti szerződés időtartamát megrövidíti, a jelen § alkalmazásában nem vehető figyelembe.
(8) A (2) bekezdés alapján kishaszonbérletekbe adásra kötelezésnek vagy a haszonbérletnek az állam részére való átvételének a nyilatkozattételre megállapított határidő eltelte után nincs helye.
20. § (1) A földmívelésügyi miniszter a 17. és a 19. §-ban meghatározott előfeltételek fennállása esetében a haszonbérlőt kötelezheti, hogy a 17. és 19. § alapján kishaszonbérletbe adásra kijelölhető terület legfeljebb egyharmad részére az 1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontja alá eső földmívesekkel részesművelési szerződést kössön.
(2) A részesművelési szerződés feltételeit - a helyi szokások figyelembevételével - a földmívelésügyi miniszter állapítja meg és a szerződési feltételek megtartását ellenőrizteti, a részesek gazdálkodására pedig felügyeletet gyakorol.
(3) A földmívelésügyi miniszternek a (2) bekezdés alapján hozott, a szerződés feltételeit megállapító határozata ellen panasznak van helye, melyre a 17. § (4) bekezdése az irányadó.
21. § Ha a haszonbérbeadó és a haszonbérlő között a haszonbérleti szerződés - időtartamának lejárta előtt - közös egyetértéssel vagy egyéb okból megszűnik, a kishaszonbérlők (részesek) a haszonbérleti szerződés eredeti időtartamának hátralevő részére a kishaszonbérlők (részesek) és a haszonbérlő között a 17., 19. és 20. § alapján fennálló jogviszony megállapított feltételei mellett a haszonbérbeadóval kerülnek jogviszonyba. Ha pedig a haszonbérleti szerződés a haszonbérbeadó személyében bekövetkezett változás folytán szűnik meg, a kishaszonbérlők (részesek) a jelen törvény 17., 19. és 20. §-a alapján fennálló jogviszony megállapított feltételei mellett a haszonbérbeadó jogutódjával kerülnek jogviszonyba. Ezekben az esetekben a kishaszonbérletek céljára átadott területet - a haszonbérbeadónak bármely gazdasági év lejárta előtt legalább hat hónappal a földmívelésügyi miniszternél előterjesztett kérelmére - a következő gazdasági év kezdetétől a kishaszonbérletekre megállapított feltételek mellett az állam vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet átvenni köteles, kivéve, ha a haszonbérleti idő hátralévő része három gazdasági évet meg nem halad.
22. § Ha a bejelentési kötelezettség alá eső vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt tudomásul vett és még fennálló haszonbérleti szerződésben a haszonbérlet ideje tizenkét évnél hosszabb, a haszonbérleti szerződést tizenkét év elteltével újabb tudomásulvétel végett be kell jelenteni. Az Országos Földhitelintézet, valamint az Országos Központi Hitelszövetkezet, illetőleg a kötelékébe tartozó földbérlő szövetkezet (földbérlő szakcsoport) a bejelentési kötelezettség alól mentes.
23. § (1) A 17-20. §-okban szabályozott jogviszonyokban a tervbevett haszonbérleti szerződés előzetes bejelentése, a haszonbérleti szerződés tudomásulvétel végett bejelentése, a kishaszonbérleti szerződések megkötése és telekkönyvi bejegyzése, a haszonbérleti szerződésnek az alhaszonbérbeadást tiltó rendelkezései tekintetében - amennyiben a jelen törvény rendelkezéseiből más nem következik - az 1920:XXXVI. törvénycikk és az 1924:XII. törvénycikk, valamint az ezeket kiegészítő és módosító jogszabályok rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A jelen törvény 19. §-a esetében birtokbavezetésnek az átadásra vonatkozó határozat keltét követő gazdasági évben csak akkor lehet helye, ha a határozatot az érdekelteknek legkésőbb július hó 1. napjáig kézbesítették.
(2) Abban az esetben, ha az állam vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet a jelen törvény hatálybalépésekor fennálló haszonbérleti szerződést egészen átveszi (19. §), a haszonbérlő kártalanítására vonatkozóan a haszonbérlő és a földmívelésügyi miniszter között létrejött megegyezés hiányában az 1936:XXVII. tc. 35. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
24. § (1) Mező- vagy erdőgazdasági ingatlant nem magyar állampolgár élők közötti jogügylettel csak akkor szerezhet és ily ingatlanra árverés vagy árverés hatályával magánkézből eladás során vételi ajánlatot csak akkor tehet, ha a telekkönyvszerűen megjelölt ingatlan megszerzésére a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel egyetértve engedélyt adott.
(2) Az (1) bekezdésben említett körülmények igazolásának módját, úgyszintén a telekkönyvi hatóság eljárását az igazságügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
25. § (1) Ahhoz, hogy nyilvános számadásra kötelezett vállalat, más kereskedelmi társaság, valamint a külön törvények alapján működő társadalombiztosítási intézet, elismert vállalati nyugdíjpénztár vagy biztosító magánvállalat élők közötti jogügylettel mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlant szerezzen, a földmívelésügyi miniszter csak akkor járulhat hozzá, ha
a) a szerző fél a megszerezni kívánt ingatlannak az 1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontja alá eső személyek részére, a földmívelésügyi miniszter hozzájáruló határozatában megállapított határidő alatt közép-, kis-, vagy törpebirtokok alakjában való eldarabolására vagy haszonbérletbe adására kötelezettséget vállal;
b) a szerző fél az ingatlant az 1924:VII. tc. 7. § 2. pontjában megjelölt célra szerzi meg vagy az illetékes kereskedelmi és iparkamara tanúsításával igazolja, hogy a megszerezni kívánt ingatlanra kereskedelmi üzlet folytatásához szüksége van;
c) a szerzés járuléktartalékok (járuléktartalékalapok) vagy életbiztosítási díjtartalékok elhelyezésének céljára szolgál - feltéve, hogy a fennálló jogszabályok a járuléktartalékalapnak vagy díjtartaléknak ilyen ingatlanokba elhelyezésére lehetőséget nyujtanak - és a szerző fél kötelezettséget vállal arra, hogy a megszerzett ingatlannak legalább a felerészét az 1920. évi XXXVI. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontja alá eső személyek részére - a földmívelésügyi miniszter hozzájáruló határozatában megállapított határidő alatt - kishaszonbérletbe adja;
d) a megszerezni kívánt ingatlan mezőgazdasági művelésre kevésbbé alkalmas és a szerző fél azt azzal a kötelezettséggel szerzi meg, hogy a földmívelésügyi miniszter hozzájáruló határozatában megállapított határidő alatt erdősíti vagy telkesíti.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogi személy az árverésen vagy árverés hatályával magánkézből eladás során szerzett ingatlanát is köteles a szerzéstől számított három év alatt az előbbi bekezdésben felsorolt célokra felhasználni.
(3) Nem vonatkoznak a jelen § rendelkezései az Országos Földhitelintézetre, az Országos Központi Hitelszövetkezetre vagy ezek valamelyikének kötelékébe tartozó oly szövetkezetre, mely alapszabályai szerint a mezőgazdaság körébe eső működést fejt ki.
26. § (1) Minden olyan esetben, amikor az államot illető elővásárlási jog gyakorlásának helye van, az elidegenítő jogügylet tudomásulvételét közérdekből akkor is meg lehet tagadni, ha az állam elővásárlási jogát a földmívelésügyi miniszter nem gyakorolja.
(2) Ha a földmívelésügyi miniszter az árverésen vagy árverés hatályával magánkézből szerzett mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanra az állami elővásárlási jogot nem gyakorolja, az elővásárlási jog gyakorlása helyett az ennek gyakorlására megállapított határidőn belül a szerző felet kötelezheti, hogy az ingatlant az 1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdésének 4. pontja alá eső személyek részére tovább eladja. A továbbeladási kötelezettséget a szerző féllel szemben nem lehet megállapítani, ha a szerzés az 1928:XLI. tc. 6. § 2. pontjának első bekezdése alá esik.
(3) A továbbeladási kötelezettséget a telekkönyvi hatóság a földmívelésügyi miniszter megkeresésére köteles a telekkönyvben feljegyezni. A feljegyzésnek az a hatálya, hogy a továbbeladási kötelezettséget az ingatlan tulajdonában utóbb beálló változás nem érinti, ha a szerző féllel szemben is ily kötelezettség megállapításának helye van.
(4) A továbbeladási kötelezettséget száz kataszteri holdat meg nem haladó ingatlan tekintetében a kötelezésre vonatkozó határozat kézbesítésétől számított két év alatt, száz kataszteri holdat meghaladó ingatlan tekintetében pedig három év alatt kell teljesíteni.
27. § (1) Abban az esetben, ha a szerző fél a szerzés időpontját megelőzően állandóan más községben lakott, mint amely község határában a megszerzett mezőgazdasági ingatlan fekszik, az ingatlanforgalomra hatályban levő jogszabályok azzal az eltéréssel nyernek alkalmazást, hogy kis- és nagyközségekben az ingatlan fekvésére (1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdés 1. pont, 1924:VII. tc. 7. § 1. pont), az elidegenítő és szerző fél személyes körülményeire (1920:XXXVI. tc. 17. § első bekezdés 2-5. pont) tekintet nélkül az államot az elővásárlási jog megilleti és az ingatlant elidegenítő ügylet tudomásulvételét az állami elővásárlási jog gyakorlása nélkül is meg lehet tagadni.
(2) Az előbbi bekezdés alapján sem illeti az államot elővásárlási jog és az ügylet tudomásulvételét sem lehet megtagadni, ha
a) a szerzéshez az ingatlan fekvése szerint illetékes községi elöljáróság javaslatára az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága hozzájárul és ezt a szerző fél hatósági bizonyítvánnyal igazolja;
b) a szerző fél az elidegenítőnek egyenes ágon rokona, házastársa vagy az elidegenítésre kerülő ingatlan tekintetében tulajdonostársa, illetőleg örököstársa;
c) az ingatlant az Országos Földhitelintézet vagy az Országos Központi Hitelszövetkezet szerzi meg, vagy adja el;
d) az ingatlant az 1924:VII. tc. 7. §-ának 2. pontjában megbatározott célra szerzik meg
e) az ingatlant árverésen vagy árverés hatályával magánkézből eladás útján szerzik meg.
28. § (1) A jelen törvény 2., 3. és 40. §-a alapján kishaszonbérletbe, valamint a 9., 12. és 13. §-a alapján házhelyek és csereingatlanok céljára átengedésre kötelezés esetében az átengedésre kötelezés, a jelzálogos hitelezők és más érdekeltek biztosítása, az ingatlan felhasználásának előkészítése, az ingatlan tulajdonának megszerzése, a szerződések megkötése, a birtokbavezetés, a birtokszerzők tulajdonszerzése, a kimozdítás és a visszavásárlás, az ingatlan visszabocsátása, valamint a földmívelésügyi miniszter határozata ellen a kir. ítélőtáblához intézhető panasz tekintetében - amennyiben a jelen törvény rendelkezéseiből más nem következik - az 1936:XXVII. törvénycikk rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Az idézett törvénycikk 16. §-ában szabályozott előzetes megjelölésnek - ide nem értve a jelen törvény 4. §-ának (4) bekezdésében említett kijelölést - nincs helye; a haszonbérletbe átengedésre kötelezés esetében a birtokbavezetésnek már az átengedésre kötelező határozat keltét követő gazdasági évben van helye, ha a határozatot az érdekelteknek július hó 1. napjáig kézbesítették.
(2) Az átengedésre kötelezettel szemben fennálló gazdasági munkaviszonyon alapuló egy évnél nem régibb időre eső nyugdíj vagy más hasonló természetű időközönkint visszatérő ellátási követelést az átengedésre kötelezettet megillető ellenértékből vagy haszonbérből előnyösen - közvetlenül az előnyösen sorozott végrehajtási költségek és az előnyösen sorozott köztartozások után - kell kielégíteni.
(3) A 3. § alapján történő átengedésre kötelezés esetében az 1936:XXVII. tc. 11. §-ának (2) és (3) bekezdését, 14. §-át, 15. §-ának (1) és (2) bekezdését, 16. §-ának (2) bekezdését és 19. §-át megfelelően alkalmazni kell.
(4) A jelen törvény alapján elrendelt átengedésre kötelezés az 1936:XXVII. tc. 8., 10. és 13. §-án alapuló átengedésre kötelezésnek nem akadálya és átengedésre kötelezésnek a jelen törvény alapján akkor is helye van, ha az előbb említett rendelkezéseken alapuló átengedésre kötelező eljárás folyamatban van, vagy azt más be is fejezték. Az átengedésre az 1936:XXVII. tc. 8., 10. és 13. §-a alapján már kijelölt vagy felhasznált területet a 3., 5., 9., 12. és 13. § alapján kijelölhető területből, illetőleg a 3., 5., 9., 12. és 13. § alapján már kijelölt területet az 1936:XXVII. törvénycikk említett §-ai alapján kijelölhető területből le kell számítani.
29. § (1) A birtokszerzők (kishaszonbérlők) és házhelyszerzők kiválasztása tekintetében - amennyiben a jelen törvény rendelkezéseiből más nem következik - az 1936:XXVII. tc. 44-49. §-ában foglaltakat az 1938:IV. tc. 3. §-ának figyelembevételével kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a birtokszerzők tulajdonszerzés esetében vételári előlegként az ingatlan vételárának legalább 25%-át, haszonbérlet esetében az óvadék helyett egy évi haszonbért kötelesek előre megfizetni, az 1936:XXVII. tc. 47. §-a (2) bekezdésében biztosított kedvezményekre igénnyel bíró birtokszerzők pedig a 25% helyett 20% vételárelőleget, illetőleg haszonbérlet esetében félévi haszonbért előzetesen kötelesek megfizetni.
(2) A birtokszerzők, a házhelyszerzők, valamint a kishaszonbérlők által fizetendő ellenértéket, illetőleg haszonbért búzában vagy rozsban kell megállapítani a szerint, hogy az ingatlanok főterménye búza vagy rozs, házhelyszerzés esetében pedig a szerint, hogy az azon a vidéken termelt főtermény a búza vagy a rozs. A fizetést pengőben kell teljesíteni. A vételár törlesztésére legfeljebb 30 évi időt lehet engedélyezni. A búzának vagy rozsnak pengőre átszámításánál a fizetés hónapjára megállapított és a Budapesti Közlönyben közzétett kulcs az irányadó. Az átszámítás tekintetében irányadó árakat a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve hónapról-hónapra állapítja meg akként, hogy az előző hónapban a szokványminőségű termények tekintetében a budapesti tőzsdén az egyes tőzsdenapokon jegyzett legalacsonyabb és legmagasabb árfolyamok számtani középarányosainak átlagát veszi alapul.
(3) A rendelkezésre álló ingatlanokból közös (köz-) legelő létesítése vagy kiegészítése, úgyszintén erdő létesítése vagy kiegészítése céljából legeltetési társulatot, erdőbirtokossági társulatot, közbirtokosságot, volt úrbéres közösségeket és községeket is lehet birtokban részesíteni.
(4) A földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alapján létesített kishaszonbérleteken az okszerű és gondos gazdálkodásnak biztosítása céljából a kishaszonbérlők felett felügyeletet gyakorol s a kishaszonbérletbe juttatást attól teheti függővé, hogy a kishaszonbérlethez juttatottak a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet keretében földbérlő csoportot vagy földbérlő szövetkezetet alakítsanak, vagy ilyenbe tagként belépjenek.
30. § (1) A jelen törvény végrehajtása körébe tartozó intézkedések előkészítése érdekében a földmívelésügyi miniszter adatgyüjtést rendelhet el annak megállapítása végett, hogy az egyes községekben a jelen törvény céljára mely ingatlanok mily feltételek mellett használhatók fel.
(2) Az adatgyüjtéshez szükséges adatokat az ingatlan tulajdonosa (javadalmasa, haszonélvezője, haszonbérlője) a megszabott határidőben a legjobb tudomása szerint beszolgáltatni köteles. Az adatgyüjtés adatait bizalmasan kell kezelni.
(3) A földmívelésügyi miniszter az átengedésre kötelezés előkészítésével és az átengedésre kötelezés útján megszerzett ingatlanok felhasználásának előkészítésével, így különösen a 7. §-ban említett sorrend megállapításával, az átengedésre kerülő birtokrészek kijelölésével, a haszonbér összegének megállapításával, valamint a birtokszerzők összeírásával és kiválasztásával megbízhatja az illetékes közigazgatási bizottság gazdasági albizottságát. Ebben az esetben az (1) bekezdésben említett adatgyüjtést a gazdasági albizottság is elrendelheti.
31. § Azok, akik a jelen törvényben foglalt rendelkezések alapján kishaszonbérletekhez jutottak és a haszonbérelt ingatlanuk összes kataszteri tiszta jövedelme száz koronát meg nem halad, a kishaszonbérlet után a haszonbérlet kezdetétől számított három évig az általános kereseti adó alól mentesek. A mentességre vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve külön rendelettel állapítja meg.
32. § (1) A jelen törvény rendelkezései alapján létrejött kishaszonbérleti szerződések, továbbá azok a beadványok és okiratok, amelyeket az illetékmentes haszonbérleti szerződésekkel kapcsolatban szükséges telekkönyvi bejegyzések céljára nyujtanak be vagy állítanak ki, a beadványi, illetőleg okirati illeték alól mentesek.
(2) Ingatlanoknak a jelen törvény alapján történő megszerzése a vagyonátruházási illeték alól mentes.
(3) Ugyancsak illetékmentesek a jelen törvény rendelkezései alapján foganatosítandó telekkönyvi bejegyzések is.
33. § Az 1920:XXXVI. tc. 23. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki:
Ha a szerző fél a tudomásulvétel kérdésében döntésre hívatott hatóság jogerős határozathozatala előtt az ingatlant birtokba veszi, az államot illető elővásárlási jog gyakorlása esetében csak a termelés folytonosságának biztosításához elkerülhetetlenül szükséges kiadásait, valamint az ingatlan állagának fenntartásához feltétlenül szükséges beruházások ellenértékét igényelheti.
34. § Erdőingatlan haszonbérletbe adása csak hatósági tudomásulvétel mellett válik érvényessé, ha olyan körülmények állanak fenn, amelyeknek alapján az állam az erdő eladása esetében az elővásárlási jogot gyakorolhatná. A földmívelésügyi miniszter a tudomásulvételt közérdekből megtagadhatja.
35. § (1) Az 1936:XXVII. tc. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
Bármely kereskedelmi társaságot, úgyszintén pénzkölcsön nyujtásával iparszerűen foglalkozó, cégbejegyzésre kötelezett más vállalatot kötelezni lehet, hogy azokat a mezőgazdasági ingatlanokat, továbbá a földmívesek és falusi kisiparosok számára lakásul vagy gazdasági célra szolgált és ily célra alkalmas belsőségeket, melyeket az 1937. évi augusztus hó 1. napja előtt árverésen vagy árverés hatályával magánkézből, eladás útján szerzett, kiterjedésre tekintet nélkül a megállapított becsértéken engedje át.
(2) Az 1936:XXVII. tc. 6. §-ának (3) bekezdésében megszabott határidőt az 1936:XXVII. tc. 6. §-ának (1) bekezdésében nem említett kereskedelmi társaság által szerzett ingatlan tekintetében a jelen törvény hatálybalépésétől kell számítani.
36. § (1) Az 1936:XXVII. tc. 29. §-ának (1), (2) és (3) bekezdése helyébe a jelen § rendelkezései lépnek.
(2) A tulajdonjog átengedésére kötelezettet a telepítési alapból az egész becsérték megfizetésével kell kártalanítani. A kártalanítást búzában vagy rozsban kell megállapítani a szerint, hogy az ingatlan főterménye búza vagy rozs. A búzában vagy rozsban megállapított kártalanítási összeg felét az ingatlan birtokbavétele előtt pengőben kell kifizetni. A kártalanítási összeg másik felét búzára, vagy ha az átengedett ingatlan főterménye a rozs rozsra szóló 30 év alatt, évi 4%-os utólagos kamatozás alapulvételével törlesztendő kötvényekkel kell kiegyenlíteni. A kötvényeken alapuló szolgáltatásokat is pengőben kell teljesíteni. A kötvényeket a kincstár szavatossága mellett az ingatlanok átvételére kijelölt hitelintézet bocsátja ki. A kötvénykibocsátás és a kötvényszolgálat részletes szabályait - ideértve a rendkívüli törlesztés módozatait is - a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve a pénzügyminiszter állapítja meg. Az átengedésre kötelezett és a többi telekkönyvi érdekelt hozzájárulásával az ellenérték szolgáltatásának ettől eltérő módozatát is meg lehet állapítani.
(3) A kötvények óvadékképesek és alkalmasak arra, hogy azokba állami, törvényhatósági és községi pénzek, közhatósági kezelésben álló pénzek, hitbizományi és letéti pénzek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak pénzei gyümölcsözőleg elhelyeztessenek. A kötvények állami hatóságoknál, törvényhatóságoknál, községeknél, ezek bármelyike által kezelt alapítványoknál, valamint bármelyikük alá tartozó intézeteknél vagy vállalatoknál, üzemeknél üzleti biztosíték és bánatpénz fejében elfogadhatók, ha e biztosítékokat a fennálló szabályok szerint nem kell készpénzben letenni.
(4) A kötvények a birtokszerzőket (házhelyszerzőket) terhelő ellenérték fizetésére felhasználhatók és az esedékessé vált kötvények és szelvények arra is felhasználhatók, hogy velük az átengedésre kötelezettek és jogutódaik a tulajdonukban maradó mezőgazdasági ingatlanuk után az esedékesség évére kivetett együttesen kezelt közadókat törlesszék.
(5) A búzának vagy rozsnak pengőre átszámításánál a fizetés hónapjára megállapított és a Budapesti Közlönyben közzétett kulcs az irányadó. Az átszámítás tekintetében irányadó árakat a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve hónapról-hónapra állapítja meg akként, hogy az előző hónapban, a szokványminőségű termények tekintetében a budapesti tőzsdén az egyes tőzsdenapokon jegyzett legalacsonyabb és legmagasabb árfolyamok számtani középarányosainak átlagát veszi alapul.
(6) A haszonbért a szerint, hogy az átengedett ingatlanok főterménye búza vagy rozs, búzában, illetőleg rozsban kell megállapítani. A fizetést ilyen esetben is pengőben kell teljesíteni. A terményeknek pénzre átszámításánál az (5) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7) Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy annak a javára, aki átengedett ingatlana ellenértékét gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdővállalatba, közérdekű építkezésbe vagy megmaradó birtoka mezőgazdasági részének állandó jellegű beruházásokkal való belterjesebbé tételére fekteti be, a kártalanítás módozatait, különösen a kifizetés idejét a jelen törvényben foglalt rendelkezésektől eltérően is megállapíthassa a végből, hogy a szándékolt befektetést előmozdítsa.
(8) Ha a tulajdonos az ingatlant az 1914. évi július hó 28. napja után az eladó szorult helyzetének kihasználásával vagy árverésen olyan előnyösen szerezte, hogy méltánytalan nyereséghez jutna, ha az ingatlan valóságos és teljes becsértékét kapná meg, az ellenértéket úgy kell megállapítani, hogy a tulajdonos méltánytalan nyereséghez ne jusson. Az ellenértéket a valóságos és teljes becsértéknél alacsonyabb összegben lehet megállapítani abban az esetben is, ha a tulajdonos az ingatlant háború vagy háborús veszély vagy gazdasági válság idejében a rendkívüli esélyek kihasználásából eredő indokolatlanul nagy nyereség felhasználásával szerezte. E rendelkezés alkalmazásának a jelen törvény hatálybalépése előtt szerzett ingatlanok tekintetében is helye van. A jelen bekezdés rendelkezései a tulajdonosnak járó haszonbér megállapításában is irányadók. Az ellenértéket a jelen bekezdés esetében is a földmívelésügyi miniszter állapítja meg s a földmívelésügyi miniszter határozata ellen ilyen esetben is helye van panasznak az, ingatlan fekvése szerint illetékes kir. ítélőtáblához.
(9) A földbirtokpolitikai célokra átvett ingatlanok haszonbérének megállapításánál figyelembe kell venni azt, hogy a tulajdonos és a földmívelésügyi miniszter által az ingatlanok átvételére kijelölt hitelintézet közötti viszonylatban az ingatlanokat közvetlenül terhelő köztartozások kifizetését melyik fél vállalja el. Amennyiben a földbirtokpolitikai célokra átvett ingatlanokat közvetlenül terhelő köztartozások kifizetése az átengedésre vagy átadásra kötelező határozat vagy az ebben a tárgyban létrejött megállapodás értelmében nem a tulajdonost terheli, a közterhek kifizetéséért a tulajdonos irányában az a hitelintézet felelős, amelyet a földmívelésügyi miniszter az ingatlanok átvételére kijelölt.
(10) Amennyiben a jelen § eltérően nem rendelkezik, az átengedésre kötelezett kártalanítása tekintetében - ideértve a becsérték megállapítását is - az 1936:XXVII. tc. 26. és 27. §-ának, 29. §-a (4)-(6) bekezdésének és 30. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
37. § Az 1936:XXVII. tc. 74. §-ának (2) bekezdése azzal egészíttetik ki, hogy az Országos Telepítési Tanácsnak hivatalból tagja az országos telepítési igazgató.
38. § Felhatalmaztatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a jelen törvény céljait a pénzügyminiszterrel egyetértve hitelműveletek útján is előmozdíthassa, és az ezzel kapcsolatos kiadásokról a telepítési alap költségvetésében gondoskodhassék.
39. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő:
1. aki a 19. § (1) bekezdésében meghatározott bemutatási kötelezettségének a megszabott határidő alatt nem tesz eleget;
2. aki a 30. § alapján elrendelt adatgyüjtés valamely kérdésére a megfelelő adatokat nem jelenti be, vagy a valóságnak meg nem felelő adatot jelent be és e cselekménye a törvény céljának meghiúsítására, vagy az államkincstárnak avagy másnak megkárosítására alkalmas.
(2) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő:
1. aki a 24. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegésével, a szükséges hatósági engedély nélkül ingatlant élők közötti jogügylettel megszerez, vagy ingatlanra árverésen vagy árverés hatályával magánkézből eladás során vételi ajánlatot tesz;
2. aki a 24. § (1) bekezdése szerint szükséges engedélyt hamis adat bejelentésével vagy a való adat elhallgatásával szerzi meg.
(3) A pénzbüntetés tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) E kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. tc. 59. § (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni.
(5) A kiszabott pénzbüntetést a telepítési alap javára kell fordítani.
40. § (1) Azt, aki a 24. § (1) bekezdésében vagy az 1939:IV. tc. 15. §-ában foglalt rendelkezések megszegésével érvénytelenül ingatlant szerez, a földmívelésügyi miniszter kötelezheti, hogy a megszerzett ingatlant tulajdonul vagy kishaszonbérletek alakítása céljára haszonbérletbe engedje át az államnak vagy a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézetnek, feltéve, hogy az eladó az adásvétel érvénytelensége alapján az ingatlant az érvénytelenség hatósági megállapításától számított hat hónap alatt a kapott ellenérték visszafizetése mellett vissza nem követeli. Ha az ingatlant sem az eladó vissza nem követeli, sem a földmívelésügyi miniszter átengedésre kötelezés útján földbirtok politikai célra fel nem használja, az ingatlant árverés útján kell értékesíteni. Az árverésre a végrehajtási árverés szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az ingatlant a jogszabályokban meghatározott legkisebb árverési vételáron alul is el lehet árverezni. A jelen bekezdés rendelkezéseit az ingatlan tényleges birtokosával szemben is alkalmazni lehet, ha az ingatlant tulajdonszerzésre alkalmas jogcímen sajátjaként tartja hatalmában (1938:XI. tc. 1. §).
(2) Az előbbi bekezdés szerint lehet felhasználni a megszerzett ingatlant akkor is, ha a tulajdonos az ingatlan megszerzése után a 25. és 26. §-ban meghatározott kötelezettségnek, illetőleg feltételeknek nem tesz eleget.
41. § (1) Az 1939:IV. tc. 16. §-a alapján való átengedésre kötelezés esetében a jelen törvény 28. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kishaszonbérletek céljára átvett ingatlant, ha kellő számú kishaszonbérlő nem jelentkezik, kivételesen a kishaszonbérlet területét meghaladó haszonbérlet alakjában is lehet hasznosítani.
(2) Ha az ingatlan többeknek osztatlan közös tulajdona és a tulajdonosok között olyan is van, akivel szemben az 1939:IV. tc. 16. §-a alapján átengedésre kötelezésnek nincs helye, a földmívelésügyi miniszter az átengedésre kötelezéssel egyidejűleg intézkedik az ingatlan megosztása végett szükséges eljárás megindítása iránt. Ilyen esetben az ingatlan megosztása tárgyában az ingatlan fekvése szerint illetékes kir. járásbíróság a törvényhatósági tiszti ügyész kérelme alapján nem peres eljárásban - szükség esetén becslés alapján - határoz. Ebben az eljárásban az ingatlan megosztását időszerűtlenség címén megtagadni nem lehet. Az eljárás részletesebb szabályait a szükséghez képest az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
42. § Utasíttatik a földmívelésügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg lehetőleg egy éven belül törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé abban a tárgyban, hogy a jelen törvény alapján házhelyhez jutottak családi otthonuk felépítése céljából megfelelő hitelhez jussanak.
43. § (1) E törvény hatálybalépésének napját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(2) Ezt a törvényt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a földmívelésügyi miniszter hajtja végre. Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a törvénynek a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki, illetőleg visszatért kárpátaljai területeken való végrehajtása végett esetleg szükséges eltérő rendelkezéseket rendelettel állapítsa meg.
