1. § Az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatások elhárítása tárgyában Hágában, 1938. évi november hó 15. napján kelt magyar-holland egyezmény a hozzátartozó Zárójegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és Zárójegyzőkönyvnek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és
Ő Felsége Hollandia Királynője
attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az egyenesadók tekintetében a kettős megadóztatásokat elhárítsák, elhatározták, hogy e célból Egyezményt kötnek és e végből Meghatalmazottaikká kinevezték:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója:
Magyary Antal Urat, Hágai Rendkívüli Követét és Meghatalmazott Miniszterét;
Ő Felsége Hollandia Királynője:
Patijn Jacob Adriaan Nicolaas Urat, Külügyminiszterét;
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik közlése után az alábbi rendelkezésekben állapodtak meg:
1. § A jelen Egyezmény célja az egyenesadók szabályozása. A jelen Egyezmény értelmében egyenesadóknak tekintendők a vonatkozó pótadókkal együtt az olyan adók, melyek a két Szerződő Állam törvényei alapján közvetlenül a (tiszta vagy nyers) jövedelem vagy a vagyon után szedetnek a Szerződő Államok, a tartományok, a vármegyék vagy a községek számlájára.
2. § Egyenesadóknak tekintendők:
A) A magyar törvényalkotás szempontjából különösen:
1. földadó;
2. a házadó;
3. a kereseti adó;
4. a társulati adó és a tantiemadó;
5. a jövedelemadó;
6. a vagyonadó.
Ezekhez a magyar adókhoz számítandók azok az illetékek is, melyeknek tárgya az osztalékoknak és a kötvények kamatainak megadóztatása, s amelyeket Magyarország törvényhozása az illetékek közé sorol.
B) A holland törvényalkotás szempontjából különösen:
1. a földadó (de grondbelasting);
2. a jövedelemadó és a községi adó (de inkomstenbelasting en de gemeentefondsbelasting);
3. a vagyonadó és a I védelmi adó (de vermogensbelasting en de verdedigingsbelasting I);
4. az osztalék- és a tantiemadó (de dividend- en tantiémebelasting);
5. a szelvényadó (de couponbelasting).
1. § Amennyiben a jelen Egyezményben más ellentétes megállapodás nincsen, a jövedelem és vagyon csak abban a Szerződő Államban lesz megadóztatva, amelynek területén az adókötelesnek lakóhelye van.
2. § A jelen Egyezmény alkalmazásánál a természetes személyek lakóhelye az a hely, ahol állandó otthonul szolgáló rendes lakásuk van, az önálló jogi személyiséget alkotó társaságok lakóhelye pedig az a hely, ahol tényleges székhelyük van.
1. § Az ingatlanokból származó jövedelmek kizárólag abban az Államban adóztatandók meg, amelyben ezek az ingatlanok fekszenek.
2. § Ingatlanokból származó jövedelmeknek tekintendők az ezeken az ingatlanokon jelzálogjoggal biztosított követelésekből származó jövedelmek is.
1. § Az ipari, bányászati, kereskedelmi és mezőgazdasági, vagy bármely más hasonló tevékenységből származó jövedelmek abban az Államban adóztatandók meg, amelyben az állandó üzlettelepek vannak.
2. § Állandó üzlettelepnek tekintendők a tényleges igazgatásnak a székhelyei, a fiókok, bányaüzem és kőolajfeltáró telepek, gyárak, műtermek, ügynökségek, raktárak, irodák, laboratóriumok, bevásárlási és eladási irodák, lerakatok és minden más jövedelmező jellegű állandó berendezések, valamint az állandó képviseletek. Az a tény, hogy a két Szerződő Állam egyikében létesített vállalat a másik Szerződő Országgal, egy valóban önálló ügynök vagy társaság (alkusz, bizományos, fiók stb.) közvetítésével van üzleti összeköttetésben, nem jelenti azt, hogy ez a vállalat ebben az utóbbi országban állandó üzlettelepnek tekintendő.
3. § Ha valamely vállalatnak mindkét Szerződő Államban vannak állandó üzlettelepei, mindegyik Állam a jövedelmeknek azt a részét adóztatja meg, amely a saját területén keletkezett. A két Szerződő Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai egymással érintkezésbe fognak lépni a végett, hogy ennek a cikknek az alkalmazása céljából, a jövedelmek arányos felosztásának a szabályait a Nemzetek Szövetsége Adóügyi Bizottsága által szerkesztett „Az ipari és kereskedelmi jövedelemnek az Államok között megadóztatás céljából való megosztására vonatkozó Egyezménytervezet” (Document C. 252. M. 124. 1935. II A) alapul vétele mellett megállapítsák.
A jelen Egyezmény 4. Cikkétől eltérően, a légi közlekedési vállalatoknak a nemzetközi forgalomban kifejtett tevékenységéből származó jövedelmei csakis abban az Államban adóztatandók meg, amelyben a tényleges igazgatásnak a székhelye van, feltéve, hogy a repülőkészülékek ennek az Államnak a nemzetiségéhez tartoznak.
1. § A nem kereskedelmi foglalkozásokból származó jövedelmek abban a Szerződő Államban adóztatandók meg, amelyben az érdekeltek foglalkozásukat tartósan és nem csupán átmenetileg gyakorolják.
2. § A szerzői jogok és a találmányi szabadalmakból származó jövedelmek abban az Államban adóztatandók meg, amelyben a jövedelemélvezőknek a lakóhelye van. Ha azonban azok valamiképpen az ipari vagy kereskedelmi jövedelmek csoportjába tartoznak, a 4. Cikkben megállapított feltételek szerint adóztatandók meg.
A részvénytársaságok igazgatóinak, felügyelőbizottsági tagjainak és felszámolóinak, továbbá a hasonló működést kifejtő személyeknek járandóságai abban a Szerződő Államban adóztatandók meg, amelyben a társaság tényleges székhelye van, azzal a kivétellel, hogy az érdekeltek által más tényleges minőségükben élvezett járandóságaikra vonatkozólag a 8. Cikk alkalmazandó.
1. § A tisztviselőknek és alkalmazottaknak bármily természetű járandóságai abban a Szerződő Államban adóztatandók meg, amelyben az érdekeltek tevékenységüket rendszeresen kifejtik.
2. § Mindazonáltal az egyik Szerződő Állam olyan köztisztviselőinek és közalkalmazottainak illetményei, akik működésüket a másik Államban fejtik ki, csakis abban az Államban adóztatandók meg, amely azokat fizeti.
A közületi nyugdíjak az ezen járandóságok fizetésére kötelezetteknek az Államában adóztatandók meg.
Amennyiben az egyik szerződő Államban az ott szerzett tőkejövedelem után járó adó levonás útján (a forrásnál) szedetik be, az adó levonását a 2. Cikk 1. §-ának határozmánya nem érinti.
Az előző cikkekben lefektetett elvek, értelemszerű változtatásokkal a vagyonadókra is alkalmazandók.
Ha a Szerződő Államok pénzügyi hatóságainak intézkedései kettős adóztatásra vezettek, az érdekelt adózó annál az Államnál, amelyben lakóhelye van vagy amelynek állampolgára, felszólamlással élhet. Ha a felszólamlás alaposnak bizonyul, ennek az Államnak legfelsőbb pénzügyi hatósága a másik Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságával érintkezésbe léphet a kettős adóztatás méltányos megszüntetése céljából.
A jelen Egyezmény Hollandiára vonatkozólag csak az európai Királyságra alkalmazandó.
1. § A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat a legrövidebb időn belül Budapesten ki kell cserélni.
2. § A jelen Egyezmény a megerősítés időpontját követő május hó első napján lép életbe.
3. § A jelen Egyezmény hatálya bármelyik év január elsejével megszűnhetik, ha előzőleg legalább nyolc hónappal felmondják.
Ennek hiteléül a meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Hágában, két példányban, 1938. évi november hó 15. napján.
[Aláírások]
Az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatások elhárítása tárgyában a Magyar Királyság és a Holland Királyság között a mai napon megkötött Egyezmény aláírásánál az alulírott meghatalmazottak a következőkben egyeztek meg, melyek magának az Egyezménynek kiegészítő részét alkotják.
1. § A jelen Egyezmény 4. és 5. Cikkeinek alkalmazásánál az első cikk 3. §-ában említett holland osztalék- és tantiemadó az ipari, bányászati, kereskedelmi vagy mezőgazdasági vállalatot üzembentartó társaságok jövedelmei után járó adónak tekintendő.
2. § Egyetértenek abban, hogy ennek az adónak a megállapításánál a kettős adóztatást a következő eljárás szerint fogják elhárítani:
Ha valamely társaság, melynek székhelye Hollandiában van, Magyarországon társulati adó alá esik, az adónak az osztalékok és tantiemek megadóztatásáról szóló törvény alapján való kiszámítása előtt ezen társaságnak üzletévére eső adóztatható összegéből, olyan részt kell levonni, mely az adóztatható összeghez úgy viszonylik, mint a jövedelemnek a jelen Egyezmény határozmányai szerint a kizárólag Magyarországon adóztatható része az összes jövedelmekhez.
A jelen Egyezmény 4. és 5. Cikkeinek alkalmazásánál ipari, bányászati, kereskedelmi vagy mezőgazdasági üzemekből származó jövedelmeknek tekintendők az egyszerű betéti társaságokban levő betétekből, a jogi személyeknél való részesedésből és a társasági formában létesült vállalatokban más módon való részvételből származó jövedelmek, kivéve a részvényeket és hasonló részesedéseket.
Egyetértenek abban, hogy a holland progresszív jellegű adóknak olyan személyekkel szemben való alkalmazásánál, akiknek lakóhelyük Hollandiában van, a kettős adóztatás a következő eljárás szerint fog elháríttatni: az adó az adóköteles jövedelmek teljes összege után fog megállapíttatni, azonban az így kiszámított adó összegéből levonatik az az adó, mely a holland törvényhozás szerint kizárólag azokra a jövedelmekre esik, melyek Magyarországból származnak és amelyek a jelen Egyezmény határozmányai szerint kizárólag Magyarországon adóztatandók meg.
Ha valamely idegen vállalat az egyik Államban ott letelepedett és a vállalat nevében cselekvésre jogosult ügynök közvetítésével üzleti összeköttetést tart fenn, az olyannak fog tekintetni, mint amelynek ebben az Államban állandó üzlettelepe van.
Különösen akkor fog ez fennforogni, ha az országban letelepedett ügynök:
(1) olyan meghatalmazással bír, amely rendszeresen köti azt a vállalatot, melynek részére dolgozik, vagy
(2) szolgálati szerződéssel van lekötve és a vállalat számlájára díjazás ellenében rendszeresen kereskedelmi üzleteket bonyolít le, vagy
(3) eladás céljából a vállalat tulajdonát képező árukból rendszeresen lerakatot vagy készletet tart.
A (2) pont értelmében ezenkívül szolgálati szerződés fennállásának az ismérveként tekinthető az a tény, hogy az ügynök adminisztrációs költségeit, különösen a helyiségek bérét, a vállalat viseli.
A 2. bekezdés (3) pontjától eltérően, az egyik Szerződő Államban lakóhellyel bíró személy által, a nélkül, hogy a másik Szerződő Államban lakóhelye lenne, ezen utóbbi Államban a szállítás kényelme és nem a vevőknek való bemutatás végett beraktározott áruk eladásából húzott jövedelmek és nyereségek - ha ezek az eladások az első Államban kötött szerződések alapján történnek (azaz, ha az ajánlat az első Államban tényleg el lett fogadva) - nem esnek ezen utóbbi Államban az Egyezmény első cikkében felsorolt adók alá, még akkor sem, ha a vételi ajánlatokat az első Államban levő megbízó számlájára, az utóbbi Államban ügynök gyüjtötte össze és azokat elfogadás céljából megbízójának átadta.
Az alkusz, aki abból a célból bocsátja rendelkezésre szolgálatait egy vállalatnak, hogy ezt a vevőkörrel összeköttetésbe hozza, ezáltal nem létesít ezen vállalatra nézve állandó üzlettelepet, még akkor sem, ha tevékenységét az említett vállalat részére bizonyos folytonossággal vagy időszakonként gyakorolja.
Éppúgy az a tény, hogy a bizományos saját nevében egy vagy több vállalatnak dolgozik és rendes százalék ellenében vállal megbízást, elvileg ezen vállalatok egyikére nézve sem képez állandó üzlettelepet.
Végül nem keletkezik állandó üzlettelep az olyan kereskedelmi utazók működése által, akik a fennebb megjelölt csoportok egyikébe sem tartoznak.
Azoknak az építkezési munkálatoknak a helye, amelyeknek az elvégzése tizenkét hónapnál hosszabb időt vett igénybe vagy előreláthatólag igénybe fog venni, az Egyezmény értelmében állandó üzlettelepnek tekintendő.
Ha a két Szerződő Állam egyikében alapított vállalatnak túlnyomó befolyása van a másik Szerződő Államban alapított vállalat igazgatására vagy annak tőkéjében túlnyomó részessége van, vagy a két vállalatot azonos érdekek vezetik vagy kapcsolják össze és ha ennek a helyzetnek eredményeként ennek a két vállalatnak kereskedelmi és pénzügyi viszonyai másként fejlődnek, mint ahogy azok akkor alakulnának, ha egymástól független vállalatok volnának, de ezáltal mindennemű jövedelem vagy veszteség, melyek ezen vállalatok egyikének számadásaiban szabályszerűen jelentkezni kellene, a másik vállalathoz vitetett át, vissza fog vitetni az első helyen említett vállalat számadásaiba. Következésképpen a másik vállalat jövedelmeire vonatkozólag a szükséges helyesbítések keresztülvezetendők.
A két Szerződő Állam egyikének tanulói, akik a másik Államban kizárólag tanulmányi célból tartózkodnak, nem esnek ott adó alá azon támogatások után, melyeket eltartásukra és tanulmányaik folytatására kapnak.
A két Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságai minden év végén, amennyiben szükséges, az első cikk rendszerébe tartozó fennálló adókról kimutatást fognak egymással kicserélni.
Kelt, Hágában, két példányban, 1938. évi november hó 15. napján.
[Aláírások]”
3. § A jelen törvényt, amely kihirdetése napján az Egyezmény életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe, a magyar királyi pénzügyminiszter hajtja végre.
