1. § (1) Társulati- adót és tantiemadót kötelesek fizetni:
1. a Magyarország területén székelő
a) részvénytársaságok,
b) szövetkezetek,
c) részvényekre alakult betéti társaságok,
d) korlátolt felelősségű társaságok,
e) bányatársulatok;
2. az állam, törvényhatóságok és községek (városok) vállalatai, ha nem is tartoznak az 1. pontban felsorolt társaságok közé;
3. a Magyarország területén székelő közforgalmú vasutak, takarékpénztárak, alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézetek, ha nem is tartoznak az 1. 2. pontban felsorolt társaságok vagy vállalatok közé;
4. azok a külföldön székelő, az 1. pontban említett társasági formában, vagy a 3. pontban említett üzletkörben működő-társaságok és vállalatok, amelyek üzletkörüket a magyar állam területén is folytatják.
(2) Társulati vagyonadót kötelesek fizetni az (1) bekezdésben említett társaságok és vállalatok - kivéve a szövetkezeteket, az államnak az (1) bekezdés 2. pontja alá tartozó vállalatait, a közforgalmú vasutakat, valamint a hajózási vállalatokat.
2. § (1) Ugyanaz a vállalat, tekintet nélkül a telepek számára, egy adóalany.
(2) Telep minden olyan hely, ahol a vállalat helyhez kötötten és tartósan üzleti működést folytat.
3. § (1) Azok a vállalatok, amelyeknek székhelye Magyarország területén van, rendszerint csak itteni üzleteik után adóznak. A vállalatoknak külföldi telepei által folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanaiból, külföldi vállalatok részvényeiből származó jövedelme azonban szintén adóköteles akkor, ha az adókötelezettség tekintetében az illető állammal viszonosság nem áll fenn.
(2) A pénzügyminiszter a vállalatoknak az (1) bekezdésben említett külföldi jövedelme tekintetében, viszonosság hiányában is az általános szabályoktól eltérő és a vállalatokra nézve kedvezőbb rendelkezéseket tehet.
(3) Az 1. § (1) bekezdésének 4. pontjában említett, külföldön székelő vállalatok csak itteni üzleteik után adóznak.
4. § (1) Állandóan mentesek a társulati adó alól:
1. az államnak egyedárusági és más olyan üzletkörű vállalatai, amelyeket kizárólagosan az állam jogosult folytatni;
2. az államvasutak;
3. a letartóztató- és az állami javító nevelő intézetek által fenntartott ipari és egyéb foglalkoztató intézmények;
4. a törvényhatósági és községi (városi) vásárcsarnokok, közvágóhidak, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási és közvilágítási vállalatok;
5. azok a vállalatok, amelyeknek állandó adómentességét külön jogszabály állapítja meg;
6. azok a külföldi vállalatok, amelyeknek állandó adómentességét államszerződés biztosítja.
(2) A társulati adó alól állandóan felmentett vállalatok a társulati vagyonadó alól is mentesek.
5. § (1) Az ideiglenes adómentesség eseteit, mérvét és tartamát, valamint azt, hogy a mentesség a társulati adón nyugvó pótlékokra mennyiben terjed ki, külön jogszabályok állapítják meg.
(2) A társulati adó alól ideiglenes adómentességben részesített vállalatok a társulati vagyonadó alól is azonos mérvű és tartalmú mentességben részesülnek.
(3) Ha a vállalat részben adómentes, részben pedig adóköteles, a társulati adót és a társulati vagyonadót csakis az adóköteles üzem után kell kivetni.
6. § A tantiemadó fizetésének kötelezettségét nem érinti az, hogy valamely vállalat a társulati adó alól állandóan vagy ideiglenesen mentes.
7. § (1) Az adókötelezettség olyan vállalatnál, amelyik működését a hónap első napján kezdi meg, a hónap első napjával, olyan vállalatnál pedig, amelyik működését a hónap folyamán kezdi meg, az üzleti működés megkezdését követő hónap első napjával kezdődik.
(2) Ha a vállalatnak ideiglenes adómentessége van és adómentessége a hónap első napján szűnik meg, a vállalat adókötelezettsége a hónap első napjával, ha pedig az adómentesség a hónap folyamán szűnik meg, az annak megszűnését követő hónap első napjával kezdődik.
8. § Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napjával szűnik meg, amelyben a vállalat üzleti működését végleg megszüntette.
9. § (1) Felszámolás vagy csőd esetében az előírt társulati adót, valamint a társulati vagyonadót a felszámolás megkezdését vagy a csőd megnyitását követő hónap első napjától kezdve törölni kell.
(2) A felszámolás vagy a csőd tartama alatt az adókivetés szünetel és csak a felszámolás befejezése vagy a csőd megszüntetése után kell a társulati adót, valamint a társulati vagyonadót kivetni. Ha azonban a vállalat felszámolása három évnél tovább tart, a felszámolás további tartama alatt a társulati adót, valamint a társulati vagyonadót évenkint ki kell vetni, de a kivetett adók összegét a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) alapján kivetendő adó összegébe be kell tudni.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak felszámolás alatt álló házrészvénytársaságra, mező- és erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaságra, valamint korlátolt felelősségű társaságra. Ezek adóját a felszámolás tartama alatt is a rendes szabályok szerint ki kell vetni.
(4) A felszámolás alatt álló vállalat vagyonát addig felosztani nem szabad, amíg adója megállapítva és összes adótartozása teljesen befizetve nincs. Ennek elmulasztásából eredő károkért a felszámolókat és a felügyelő bizottság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli.
10. § (1) A társulati adó, a tantiemadó és a társulati vagyonadó kivetéséhez való jog elévül annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt, amelyben a vállalat az adóbevallását beadta.
(2) Az adóbevallás elmulasztása, valamint adócsalás elkövetése esetében ez adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő tíz év alatt évül el, amelyben a vállalat az adóbevallás benyujtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megrövidítését eredményező adóbevallását beadta.
11. § (1) A társulati adó alapja az adóévet megelőző évben lezárt, oly vállalatoknál pedig, amelyek üzleti (gazdasági) évüket június hó 30. napja előtt zárják le, az adóévben lezárandó üzleti (gazdasági) év adóköteles nyeresége.
(2) Ha a mérleg csonkaév eredményét vagy egy évnél hosszabb időtartam eredményét foglalja magában, évi eredménynek azt a nyereséget kell tekinteni, amely a mérleg időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik.
(3) Ha az üzleti (gazdasági) év megváltoztatása folytán egy naptári évben két mérleg készül, a két mérleg együttes eredményéből kell az adóköteles nyereséget megállapítani. Az adóköteles nyereséget azonban a két mérleg eredményének csak az a része alkotja amely a két mérleg együttes időtartamának az egy évi időtartamhoz való arányában tizenkét hónapra esik.
(4) Új vállalatoknál az első üzleti év mérlege alapján megállapított adóköteles nyereség szolgál az első évre a kivetés alapjául. A társulati adót az adókötelezettség kezdetétől az első mérleg megállapításáig a legkisebb adó aránylagos részében kell ideiglenesen kivetni és az ekként ideiglenesen kivetett összeget az első mérleg eredménye alapján kivetendő adó összegébe be kell tudni.
(5) Felszámolás vagy csőd esetében a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) vagy a felosztási terv alapján mutatkozó adóköteles felesleg az adó alapja, amelyet mint egy évre szóló adóköteles nyereséget kell társulati adó alá vonni.
12. § (1) Az adóköteles nyereség megállapításánál a mérleg egyenlegéből kell kiindulni. A veszteség-nyereségszámla tételei az adóalap kiszámításánál is irányadók, amennyiben a következő 13-17. §-ok eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárni akkor is, ha e vállalat részben adómentes, részben pedig adóköteles és a mentességben részesített üzemágnak a vállalat összes üzemágaihoz való viszonya százalékos arányban állapíttatott meg. Ha azonban a vállalat az adómentes és az adóköteles üzemágakról jogszabály vagy a pénzügyminiszter rendelkezése alapján külön könyveket vezet, az adóalap kiszámításánál az adóköteles üzemről készített külön mérleg és veszteség-nyereségszámla az irányadó.
(3) A (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a vállalatnak külföldön is van telepe és ez után a telep után a belföldön nem köteles adót fizetni.
(4) A pénzügyminiszter akár általánosságban, akár esetről-esetre elrendelheti, hogy az a vállalat, amely részben adómentes, részben adóköteles, továbbá az a belföldi vállalat, amelynek külföldön telepe van és a külföldi telep után nem itt adózik, ezekről az üzemekről vagy telepekről külön könyveket vezessen s külön mérleget és veszteség-nyereségszámlát készítsen.
13. § Az adóköteles nyereség kiszámításánál - amennyiben a mérleg egyenlegét befolyásolják - a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani vagy a veszteségből le kell vonni:
1. az előző évről vagy évekről áthozott veszteségeket;
2. a vállalat fennállásának első évét követő években elszámolt első szervezési és alapítási költségeket;
3. a vállalati tőke (alaptőke, üzletrésztőke, törzstőke) gyarapítására és a vállalat nagyobbítására fordított kiadásokat abban az esetben is, ha azok jogok és jogosítványok megszerzésére adattak ki;
4. a leltári vagyon pótlásának nem minősíthető új beszerzésekre fordított kiadásokat, valamint az értékükben részben vagy egészen leírt, illetőleg tartalékolt leltári tárgyak pótlására fordított kiadásokat a leírt, illetőleg tartalékolt összeg erejéig;
5. a földadó alá tartozó ingatlanok értékének leírására fordított összegeket;
6. azt az értéktöbbletet, amely a vállalat tárcájában levő összes értékpapírok, devizák és valuták mérlegszerinti értéke és azoknak az üzleti év utolsó tőzsdei árfolyamán számított értéke, amennyiben pedig nem tőzsdén jegyzett értékekről van szó, azoknak forgalmi áron számított értéke között mutatkozik;
7. azt az értéktöbbletet, amely az egész anyag- és árukészlet mérleg szerinti értéke és azoknak az üzleti év végén mutatkozó forgalmi (piaci) áron számított értéke között mutatkozik;
8. részvénytársaságnak korlátolt felelősségű társasággá való átalakulása esetében azt az értéktöbbletet, amely a vagyontárgyak értékének a korlátolt felelősségű társaság megnyitó mérlegében történt felemelése következtében jelentkezik;
9. a biztosító magánvállalat által leírt azokat a szerzési költségeket, amelyek nem abban az évben merültek fel;
10. a 14. § és a 15. §-ban felsorolt leírásokon és tartalékolásokon felül, minden egyéb leírt vagy tartalékolt összeget, amennyiben annak adómentességét külön jogszabály nem biztosítja;
11. az alapítók részére nyujtott előnyöket, valamint az alapítói igazolványok megváltására fordított összegeket;
12. a vállalati tőke visszafizetésére vagy kölcsönök törlesztésére fordított összegeket, kivéve, ha a vállalat az engedélyokmányban megállapított határidő leteltével ingyen megy át az állam, törvényhatóság, község (város), vagy az engedményokmányban megnevezett személy tulajdonába; amennyiben a vállalati tőkét vagy a kölcsönt a vállalat birtokában lévő vagyontárgyak átengedése útján fizetik vissza, vagy törlesztik, az adóköteles nyereség megállapításánál a visszafizetésre vagy törlesztésre felhasznált vagyontárgyakat forgalmi értékükkel kell számításba venni;
13. a részvények, üzletrészek és a társasági betétek után felszámított kamatokat;
14. azokat a kamatokat, amelyeket a családi részvénytársaság saját részvényeseinek, valamint a korlátolt felelősségű társaság jövedelemadó alá eső tagjainak és a jövedelemadóról szóló törvényes rendelkezések szerint ezekkel együtt adózó családtagoknak vagy olyan közkereseti, betéti vagy korlátolt felelősségű társaságoknak fizet, amelyeknek jövedelméből a korlátolt felelősségű társaság bármely tagját vagy az ezekkel együtt adózó családtagokat részesedés illeti; ha azonban a vállalat igazolja, hogy ezeket a kamatokat az adókivetés évére benyujtott jövedelem- és vagyonadóbevallásban bevallották, vagy ha a kamat valamely társulati adó alá eső jogi személyt illet s ez a részére fizetett, vagy javára írt kamatokat üzleti könyveiben szabályszerűen elszámolta, a nyereséghez hozzáadásnak vagy a veszteségből levonásnak nincsen helye;
15. a korlátolt felelősségű társaság tagjai, valamint a jövedelemadóról szóló törvényes rendelkezések szerint ezekkel együtt adózó családtagok részére a vállalatban végzett bármily munkateljesítmény ellenértéke fejében kifizetett összegeket, kivéve a társaság ügyvezető tagjainak ügyvezetői működésükért kifizetett és tantiemadó alá eső járandóságokat;
16. a vállalatnál vezető állásban levő tisztviselők részére összesen kifizetett szolgálati járandóságoknak azt a részét, amely a vállalat által összes tisztviselői részére ily címen kifizetett összegeknek 15%-át meghaladja. Ha azonban az összes tisztviselői járandóságok 15%-a kevesebb, mint egy-egy vezető tisztviselő után 20,000 P-vel számított összeg, akkor csak annyit lehet ezen a címen számításba venni, amennyi a vezető állásban levő tisztviselők részére tényleg kifizetett járandóságok és az egy-egy vezető tisztviselő után 20,000 P-vel számításba vett összeg között mutatkozik; vezető állásban levőnek azt a tisztviselőt kell tekinteni, akinek bármily címen kifizetésre kerülő összes szolgálati járandósága az évi 20,000 P-t eléri; annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy ugyanannak a tisztviselőnek szolgálati járandósága a 20,000 P-t eléri-e vagy sem, mind az anyavállalat, mind az érdekkörébe tartozó leányvállalatok által kifizetett összes szolgálati járandóságokat figyelembe kell venni;
17. a képviseleti (reprezentációs) kiadásoknak azt a részét amely a vállalat természetével és terjedelmével arányban nem áll;
18. a vállalat által kifizetett nyugdíjaknak, továbbá a nyugdíjalapba helyezett, alkalmazottainak külön kezelt nyugdíj- vagy segélyalapja javára juttatott összegeknek azt a részét, amely a vállalat természetével és terjedelmével vagy a vállalat nyugdíjfizetési kötelezettségével arányban nem áll, továbbá azokat az összegeket, amelyeket a családi részvénytársaság, a házrészvénytársaság, a mező- és erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó részvénytársaság saját részvényesei, valamint a korlátolt felelősségű társaság saját tagjai nyugellátásának biztosítása céljából létesített alap javára juttat, végül amelyeket oly vállalat helyez nyugdíjtartalékba, amely nyugdíjfizetési kötelezettséget nem vállal;
19. a vállalat külföldi telepétől felvett kölcsönök kamataira fordított összegeket;
20. a külföldi vállalat, anyaintézet vagy telep, továbbá az egy érdekkörbe tartozó vállalatok részvényeinek megszerzése és megtartása céljából alakult külföldi vállalat (az úgynevezett holding-társaság) üzleti költségeiből a belföldi telepre vagy vállalatra áthárított részt, valamint az áthárított igazgatási és ellenőrzési költségeknek azt a részét, amely az ez irányban belföldön végzett tevékenységével és a belföldi telep vagy vállalat terjedelmével arányban nem áll;
21. a vállalat által külföldi természetes vagy jogi személyek részére szabadalmi és védjegy-használati jog, gyártási titok, szerzői jog és ezekkel rokontermészetű más jogosítvány használata fejében kifizetett vagy jóváírt összegeknek azt a részét, amely az átengedett jogosítvány révén elért forgalom 5%-át meghaladja;
22. a kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatások pénzben kifejezett értékét, a rejtett nyereség-juttatásokat, az ajándékokat, kivéve az állam, törvényhatóságok és községek (városok) által kezelt alapoknak, valamint a közművelődési, közoktatási és közjótékonysági célokra juttatott adományokat, továbbá a szokásos újévi és egyéb hasonló, az üzlet érdekében adott ajándékokat;
23. a vállalat veszteség-nyereség-számláján elszámolt üzleti költségeknek és kamatoknak az adómentes jövedelmekre eső részét; amennyiben az üzleti költségeket és kamatokat az adóköteles és adómentes jövedelmek között számszerűen pontosan elkülöníteni nem lehet, azokat a nyers bevételek arányában kell megosztani;
24. az üzemet nem terhelő adókat és illetékeket;
25. a jogszabályba ütköző cselekmények és mulasztások miatt folyamatba tett eljárás eredményeként befizetett pénzbüntetéseket és bírságokat, valamint az ezekkel kapcsolatosan felmerült eljárási költségeket;
26. általában mindazt a nyereséget, amely a vállalat üzleti könyveiben kifejezésre nem jut.
14. § (1) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem szabad hozzászámítani vagy a veszteségből nem szabad levonni azokat az összegeket, amelyeket:
1. a vállalat nyugdíjalapba helyezett, vagy alkalmazottainak külön kezelt nyugdíj- vagy segélyalapjához a 13. § 18. pontjában említett korlátok között, akár köteles, akár önkéntes hozzájárulás fejében adott, vagy tisztviselői és munkásjóléti intézményeknek (alapoknak) juttatott;
2. a biztosító magánvállalat a díjtartalékba (díjátvitelbe), az árfolyamingadozási tartalékalapba helyezett, vagy az általános biztonsági tartalékhoz csatolt, továbbá a bejelentett, de az üzletév végéig még ki nem egyenlített károk erejéig tartalékolt;
3. a vállalat az épületek, gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések elhasználása által bekövetkezett értékcsökkenés leírására fordított vagy ily célból tartalékalapba helyezett; a leírt vagy tartalékolt összegek nagyságának megfelelő voltát az adókivetésre illetékes hatóság felülvizsgálja és azt - esetleg szakértők meghallgatásával - adókivetési szempontból kiigazíthatja; ennek az eljárásnak folyamán figyelemmel kell lenni a használati idő tartamára; a vállalat saját költségén ellenőrző szakértőt alkalmazhat;
4. ingyenes háramlás esetében a vállalat a háramlás alá eső vagyon értékéből a háramlási idő tartama alatt aránylagosan leírt vagy tartalékolt;
5. a vállalat a szabadalmi vagy az időtartamhoz kötött egyéb jogok értékéből az időtartammal aránylagosan leírt vagy tartalékolt;
6. a vállalat a mérlegben behajthatatlan vagy kétes követelések címén veszteségként leírt vagy tartalékolt; ezeknek a leírásoknak és tartalékolásoknak indokolt voltát a vállalat a pénzügyi hatóság kívánságára igazolni köteles s amennyiben azt kielégítő módon igazolni nem tudja, a pénzügyi hatóság azokat az adókivetés szempontjából megfelelően kiigazítja.
(2) Az értékpapírok, devizák és valuták, valamint az anyag- és árukészlet értékének a 13. § 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint történő megállapításánál a megelőző üzleti év mérlegében kitüntetett értékkel, új beszerzéseknél pedig a beszerzési, végül az év folyamán termelt anyag- és árukészletnél az előállítási árral szemben jelentkező többletet értékkülönbözeti tartalékként a terhek közé lehet beállítani. Ezt a tartalékot adómentesen kell kezelni és az árfolyam, illetőleg forgalmi (piaci) ár csökkenésével kapcsolatos veszteségek fedezésére kell felhasználni. A felhasználandó összeg megállapításánál az árfolyam, illetőleg a forgalmi (piaci) ár emelkedésével előálló összes többletet és az azok csökkenésével előálló összes hiányt számításba kell venni. Ha valamely értékpapírt, devizát és valutát, anyag- és árukészletet, amellyel kapcsolatban tartalékot létesítettek, értékesítenek, a tartaléknak azt a részét, amely az értékesített értékpapírra, devizára és valutára, valamint anyag- és árukészletre esik, el kell számolni. Ha a vállalat az értékpapírok, devizák és valuták, anyag- és árukészlet árfolyamának, illetőleg forgalmi (piaci) árának csökkenésével kapcsolatos veszteségét - megfelelő tartalék hiányában - egészben vagy részben az üzleti eredmény terhére számolta el, az árfolyamnak, illetőleg forgalmi (piaci) árnak a későbbi években bekövetkező emelkedése esetében az emelkedéssel kapcsolatos nyereséget az előzőleg elszámolt veszteség mértékéig el kell számolni.
(3) A pénzügyminiszter fontos közhiteli és közgazdasági érdekből megengedheti, hogy vállalatok meghatározott célra az itt felsorolt eseteken felül is adómentesen leírjanak vagy tartalékoljanak és hogy adómentesen leírt vagy tartalékolt összegeket eredeti rendeltetésüktől eltérő célokra adómentesen felhasználjanak. Ezeket a tételeket az adóbevallásban mindenkor pontosan ki kell mutatni.
(4) Ha a vállalat termelőeszközeit, gépi vagy egyéb berendezéseit a technika, vagy az igények fejlődése következtében újabb, nagyobb teljesítőképességű vagy kevesebb üzemi költséget igénylő termelőeszközökkel, vagy gépekkel, jobb és korszerűbb berendezésekkel cseréli ki, a pénzügyminiszter megengedheti, hogy a vállalat az új beszerzések következtében kiselejtezett termelőeszközök, gépi vagy egyéb berendezések értékét - azok használhatóságára való tekintet nélkül - adómentesen leírja vagy tartalékolja.
(5) A jelen §-ban foglaltak szerint leírt vagy tartalékolt összegek csak abban az évben és abban a mértékben válnak adókötelesekké, amely üzletévben és aminő mértékben azokat a vállalat rendeltetésüktől elvonja és úgy használja fel, hogy azok adókötelessé válnak. Ez az eset áll be különösen akkor, ha a vállalat a leírt vagy tartalékolt összeget a vállalati tőke felemelésére fordítja, vagy ha a feloszláskor abból a részvényesek, illetőleg a társasági tagok között az általuk befizetett tőkén felül feleslegeket oszt szét. Ha az adómentesen leírt vagy tartalékolt összeg a jelen bekezdés értelmében adókötelessé válik, azt a következő évben meg kell adóztatni, tekintet nélkül arra, hogy az év milyen eredménnyel zárult.
15. § (1) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem lehet hozzászámítani, ha pedig a vállalat a mérleg egyenlegének megállapításánál tehertételként számításba nem vette, a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, illetőleg a veszteséghez hozzá kell számítani:
1. az előző évekről áthozott nyereséget;
2. a megadóztatott tartalékokból felhasznált összegeket;
3. a tantiemadó alá tartozó összegeket, valamint a tiszta nyereségből a vállalat alkalmazottainak kifizetett jutalékokat, vagy jutalmakat;
4. a részvénytársaságok új részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegeket;
5. a vállalat anyagi helyzetének rendezése érdekében eszközölt rendkívüli leírásokat, amelyek a vállalati tőkéből, vagy tőketartalékból nyertek fedezetet;
6. azokat az összegeket, amelyeket az állam, törvényhatóság, vagy község (város) a vállalat anyagi helyzetének rendezése céljából juttat a vállalatnak a nélkül, hogy erre a juttatásra egyébként kötelezve volna;
7. a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél a tagoknak vásárlásaik, vagy a szövetkezet útján értékesített termelvényeik értéke arányában, a szövetkezeti formában működő biztosító vállalatoknál pedig a tagoknak díjfizetésük arányában kifizetett visszatérítést;
8. a biztosító magánvállalat által az életbiztosítási ügyletekből a biztosított feleknek kifizetett nyereségrészesedést;
9. bányavállalatoknál a szénjog végleges átengedéséért a föld tulajdonosa részére fizetett vételár évenkinti 2%-át mindaddig, amíg a levonás összege a vételárat kimeríti, feltéve, hogy a föld tulajdonosával kötött szerződést a vállalat az erre vonatkozó jogügylet létrejöttétől számított egy éven belül az adókivetésre illetékes m. kir. adóhivatalnak bemutatja. Ha a vállalat a szerződés bemutatására vonatkozó kötelezettségének később tesz eleget, az évi 2%-ot csak az annak bemutatását követő évtől kezdve igényelheti s a szerződés létrejötte és az annak bemutatása között eltelt időre a kedvezményt többé nem érvényesítheti. Ha a szerződésből a szénjogok vételára nem tűnik ki, vagy aggályosnak mutatkozik, a m. kir. adóhivatal a vételár nagyságát a jelen pont rendelkezései szempontjából a m. kir. bányakapitányság meghallgatásával állapítja meg;
10. a vállalat külföldön levő üzlettelepeinek értékesítésénél az előző évi mérlegben kitüntetett értéken felül befolyt összegeket, feltéve, hogy azokat a részvényesek, vagy a társasági tagok között sem egészen, sem részben fel nem osztották. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a vállalat tulajdonában levő külföldi kibocsátású részvények értékesítése folytán az előző évi mérlegben kitüntetett értéken felül befolyt összegek, ha a külföldi részvénytársaság részvényeinek legalább 25%-a a vállalat tulajdonában volt, vagy a részvények a külföldi telep értékesítése következtében jutottak a vállalat tulajdonába. A nyereségként el nem számolt ezeket az összegeket a vállalat az adóbevallással egyidejűleg a pénzügyminiszternek bejelenteni köteles.
(2) A pénzügyminiszter a vállalat kérésére az adó alól mentesítheti azokat az összegeket, amelyeket a vállalat anyagi helyzetének rendezése céljából a részvényesek vagy hitelezők ingyenesen juttatnak a vállalatnak, feltéve, hogy a juttatás a vállalat fennmaradása érdekében szükséges.
16. § Az adókivetésre illetékes hatóság a mérleget és a veszteség-nyereségszámlát megvizsgálhatja abból a szempontból, hogy a vállalat által kölcsönvett tőkék saját tőkéjével arányban állanak-e és ennek folytán az ezek után kifizetett, vagy jóváírt kamatok és jutalékok nem jelentik-e a nyereség egy részének a vállalat tőkeérdekeltsége javára való elvonását. A vállalat által igénybevett kölcsönök után fizetett vagy jóváírt kamatoknak és jutalékoknak azt a részét, amely a fentiek szerint a vállalat tőkeérdekeltsége javára való elvonásnak tekinthető, továbbá általában a kamatoknak és jutalékoknak azt a részét, amely a piacon szokásos hitelfeltételeket meghaladja, a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, illetőleg a veszteségből le kell vonni.
17. § (1) Ha a részvénytársaság és részvényesei között, a korlátolt felelősségű társaság és tagjai között, a belföldi vállalat és külföldi telepe között a külföldi vállalat és belföldi telepe között, továbbá az ugyanabba az érdekközösségbe (konszernbe) tartozó vállalatok között s végül a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931:XX. törvénycikk hatálya alá eső kartelbe lépett vállalatok között létrejött adásvételi jogügylettel kapcsolatban az egymás részére átengedett vagyontárgyak ára tekintetében aggály merült fel, az adó kivetésére illetékes hatóság köteles a felszámított vagy megállapított árakat adókivetési szempontból kiigazítani.
(2) Az előző bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni az olyan vállalatok adóztatása esetében is, amelyek külföldi vállalatokkal léptek valamely, a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásra.
18. § A tantiemadó alapja:
1. a vállalat igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai, a választmányi és végrehajtóbizottsági tagok, a napibiztosok, továbbá a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetői, végül felszámolás esetében a felszámolók részére az ebben a minőségükben bármely elnevezés alatt juttatott javadalmazás, az állami, törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál pedig a felsoroltakkal azonos vagy azokhoz hasonló feladatkörrel szervezett bármily elnevezésű bizottságok tagjainak javadalmazása;
2. a vállalat által elszámolt mindaz a bizalmas kiadás, amelynek mibenlétét a vállalat nem tárja fel és amelynek kifizetését nem igazolja.
19. § (1) A társulati vagyonadó alapja:
1. általában a vállalat saját tőkéje;
2. házrészvénytársaságoknál, mező és erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaságoknál, részvényekre alakult betéti társaságoknál, korlátolt felelősségű társaságoknál a jövedelem és vagyonadóról szóló törvényes rendelkezések szerint kiszámított tiszta vagyonérték;
3. törvényhatóságok és községek (városok) vállalatainál a vállalat mérlegszerű vagyontételeinek összegéből a nem a vállalatot létesítő vagy fenntartó közülettel szemben fennálló tehertételek levonása után fennmaradó összeg.
(2) Saját tőke alatt az alaptőkét, az üzletrésztőkét, a törzstőkét, a tőketartalékot és azokat a valódi tartalékokat kell érteni, amelyek a már megadóztatott üzleti nyereségből vagy felpénzből származnak. A saját tőkét az adókivetés alapjául szolgáló év mérlegében szereplő összeggel kell számításba venni.
(3) A részben adómentes és részben adóköteles vállalatnál a saját tőkét a nyersbevételek arányában meg kell osztani. Ha azonban az adómentes üzemágnak a vállalat összes üzemágaihoz való viszonya százalékos arányban állapíttatott meg, a társulati vagyonadó alapjául a mentességben nem részesített üzemágra aránylagosan eső saját tőkét kell venni.
(4) Külföldi vállalat belföldi telepe társulati vagyonadójának megállapításánál a saját tőkét a külföldi vállalat és a belföldi telep nyersbevételei arányában kell megosztani.
(5) Új vállalatoknál az adókötelezettség kezdetétől az első mérleg megállapításáig, a vállalat megalakulása alkalmával jegyzett vagy meghatározott tőke a társulati vagyonadó alapja. Az ennek alapján ideiglenesen kivetett adót az első üzletév mérlegében szereplő saját tőke alapján kivetendő adó összegébe be kell tudni. A vállalat megalakulásának évére az ideiglenesen megállapított társulati vagyonadónak azonban csak az év végéig arányosan számított részét lehet előírni.
(6) Felszámolás vagy csőd alatt álló vállalatoknál a társulati vagyonadó alapja a felszámolási eljárás vagy a csődeljárás során a részvényesek vagy a tagok részére visszafizetésre került vagyon értéke. Ha a felszámolást három év alatt nem fejezik be, a társulati vagyonadó alapját úgy kell megállapítani, mintha a vállalat felszámolását meg sem kezdte volna.
20. § (1) A társulati vagyonadó alapjának megállapítása során a saját tőkéből le kell vonni:
1. a mérlegben kimutatott veszteséget;
2. a társulati vagyonadó fizetésére kötelezett más vállalat részvényeinek értékét olyan arányban, amily arányban ezeknek a részvényeknek értéke az alapul vett mérleg cselekvő vagyonához áll;
3. a külföldön levő leányvállalatok részvényeinek a mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét, ha a vállalat igazolja, hogy azok vagy már az 1919. évi január hó 1. napja előtt tulajdonában voltak, vagy ha később kerültek a vállalat tulajdonába, a leányvállalat a fizetésre kötelezett vállalat 1919. évi január hó 1. napja előtt külföldön volt telepéből alakult;
4. a vállalat külföldön levő telepeinek mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét.
(2) Házrészvénytársaságoknál, mező- és erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaságoknál, részvényekre alakult betéti társaságoknál, valamint a korlátolt felelősségű társaságoknál a részvénytáraság részvényeseinek, a vállalat tagjainak, vagy azok hozzátartozóinak a vállalattal szemben fennálló követeléseit csak abban az esetben szabad tőketartozásként levonni, ha a részvényes, társasági tag vagy ezek hozzátartozója e követelését az adókivetés évére beadott jövedelem- és vagyonadóbevallásában bevallotta, amennyiben pedig a vállalat részvényese, vagy tagja valamely társulati adó alá eső jogi személy, ez a tartozásként bevallott összeget az adóév társulati adójának kivetésénél alapul vett mérlegében vagyonként beállította. Ha a hitelező részvényes vagy társasági tag külföldön lakó külföldi állampolgár, vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a vállalat azt köteles igazolni, hogy a hitelező ez után a követelése után, illetőleg azzal kapcsolatban a magyar vagyonadónak, vagy társulati adónak megfelelő adót külföldön fizet.
21. § A társulati adó kulcsa:
1. a részvénytársaságoknál, szövetkezeteknél, - a 2. pontban említett szövetkezetek kivételével - továbbá a részvényekre alakult betéti társaságoknál, a bányatársulatoknál, a közforgalmú vasutaknál, a takarékpénztáraknál, illetőleg az alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézeteknél:
16%, ha az adóköteles évi nyereség a vállalat saját tőkéjének tíz százalékát nem haladja meg;
18% az adóköteles nyereség az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének tíz százalékánál nagyobb, de tizenöt százalékát nem haladja meg;
20% az adóköteles nyereség az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének tizenöt százalékánál nagyobb, de húsz százalékát nem haladja meg;
22% az adóköteles nyereség az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének húsz százalékánál nagyobb, de huszonöt százalékát nem haladja meg;
24% az adóköteles nyereség az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének huszonöt százalékánál nagyobb, de harminc százalékát nem haladja meg;
26% az adóköteles nyereség az után a része után, mely a vállalat saját tőkéjének harminc százalékénál nagyobb, de harmincöt százalékát nem haladja meg;
28% az adóköteles nyereség az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének harmincöt százalékánál nagyobb, de negyven százalékát nem haladja meg és
30% az adóköteles nyereség az után a része után, amely a vállalat saját tőkéjének negyven százalékát meghaladja;
2. azoknál a szövetkezeteknél, amelyek alapszabályaik szerint az üzletrészek után hat százaléknál nagyobb osztalékot nem fizetnek, továbbá a korlátolt felelősségű társaságoknál 10%;
3. az 1. § (1) bekezdésének 2. pontjában említett állami, törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál, ha az adóköteles nyereség
| 6,000 P-t nem halad meg | 5% | ||
| 6,000 P-n felül 12,000 P-ig | 6% | ||
| 12,000 P-n felül 18,000 P-ig | 7% | ||
| 18,000 P-n felül 24,000 P-ig | 8% | ||
| 24,000 P-n felül 36,000 P-ig | 9% | ||
| 36,000 P-n felül 48,000 P-ig | 10% | ||
| 48,000 P-n felül 60,000 P-ig | 12% | ||
| 60,000 P-t meghalad | 15% | ||
22. § (1) A társulati adó, amelyet a vállalat megfelelő adóköteles nyereség hiányában is leróni köteles, nem lehet kevesebb:
1. az ipari és kereskedelmi vállalatoknál, kivéve a 21. § 2. pontjában említett szövetkezeteket:
a) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke egyszeresét nem haladta túl, a saját tőke 2 ezrelékénél;
b) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke egyszeresét meghaladta, de kétszeresénél nem több, a saját tőke 3 ezrelékénél;
c) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke kétszeresét meghaladta, de háromszorosánál nem több, a saját tőke 4 ezrelékénél;
d) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke háromszorosát meghaladta, de négyszeresénél nem több, a saját tőke 5 ezrelékénél;
e) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke négyszeresét meghaladta, de ötszörösénél nem több, a saját tőke 6 ezrelékénél;
f) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke ötszörösét meghaladta, de hatszorosánál nem több, a saját tőke 7 ezrelékénél;
g) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke hatszorosát meghaladta, de hétszeresénél nem több, a saját tőke 8 ezrelékénél;
h) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke hétszeresét meghaladta, de nyolcszorosánál nem több, a saját tőke 9 ezrelékénél;
i) ha a vállalat üzleti forgalma a saját tőke nyolcszorosát meghaladta, a saját tőke 1%-ánál;
2. biztosító vállalatoknál - a 21. § 2. pontjában említett szövetkezetek kivételével - a díjbevételek 1 ezrelékénél; díjbevétel alatt az összes biztosítási ügyletekből bevett biztosítási összdíjakat kell érteni;
3. közforgalmú vasutaknál a saját tőke 1 ezrelékénél;
4. azoknál a szövetkezeteknél és részvénytársaságoknál, amelyeknek, az a kizárólagos célja, hogy tagjaik, illetőleg részvényeseik részére üzletrészeik, illetőleg részvényeik ellenében öröklakást biztosítsanak, a saját tőke 1 ezrelékénél;
5. házrészvénytársaságoknál, valamint hasonló üzletkörű korlátolt felelősségű társaságoknál és részvényekre alakult betéti társaságoknál, továbbá mező- és erdőgazdasági ingatlanon őstermeléssel és az annak keretébe tartozó mező- és erdőgazdasági üzemágakkal foglalkozó társaságoknál annál az összegnél, amely a jövedelem- és vagyonadóról szóló törvényes rendelkezések szerint abban az esetben volna fizetendő, ha a társaság vagyonát alkotó ház, mező- és erdőgazdasági ingatlan, mező- és erdőgazdasági üzen valamely természetes személy osztatlan tulajdonában volna; a részvényeseknek, a társasági tagoknak, vagy azok hozzátartozóinak a vállalattal szemben fennálló követeléseit és az ezek után felszámított kamatokat az adóalapból tehertételként csak abban az esetben szabad levonni, ha a részvényes, társasági tag, vagy ezek hozzátartozója e követelését és annak kamatait az adókivetés évére beadott jövedelem- és vagyonadó bevallásában bevallotta, ha pedig a vállalat részvényese vagy tagja valamely társulati adó alá eső jogi személy ez a tartozásként bevallott összeget az adóév társulati adójának kivetésénél alapul vett mérlegében vagyonként beállította, illetőleg veszteség-nyereségszámláján jövedelemként elszámolta; ha a hitelező részvényes vagy társasági tag külföldön lakó külföldi állampolgár, vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a vállalat azt köteles igazolni, hogy a hitelező ez után a követelése után, vagy azzal kapcsolatban a magyar jövedelem- és vagyonadónak, vagy társulati adónak megfelelő adót külföldön fizet;
6. az 1-5. pontokban fel nem sorolt vállalatoknál a saját tőke 2 ezrelékénél.
(2) Új vállalatoknál az első mérleg megállapításáig a társulati adó legkisebb összegét a saját tőke 2 ezrelékével kell számításba venni.
(3) Felszámolás vagy csőd esetében a társulati adó nem lehet kevesebb a végső elszámolás (felszámolási zárószámla) vagy a felosztási terv alapján felosztásra kerülő vagyon 2 ezrelékénél, közforgalmú vasúti vállalatoknál, valamint tagjaik részére üzletrészeik, vagy részvényeseik részére részvényeik ellenében öröklakásokat biztosító szövetkezeteknél vagy részvénytársaságoknál pedig a felosztásra kerülő vagyon 1 ezrelékénél.
(4) Az előbbi (1) és (2) bekezdésekben foglalt rendelkezések alapján kiszámított legkisebb adó sem lehet kevesebb:
1. részvénytársaságoknál, részvényekre alakult betéti társaságoknál, bányatársulatoknál, közforgalmú vasutaknál, takarékpénztáraknál, illetőleg az alapszabályaik szerint pénzbetétek átvételére jogosított intézeteknél 300 pengőnél;
2. korlátolt felelősségű társaságoknál 200 pengőnél.
23. § (1) Abban az esetben, ha a 22. § (1) bekezdésének 5. pontjában említett társaságok üzletköre a tulajdonukat alkotó ház, mező- és erdőgazdasági üzem kezelésén, vagy bérbeadás útján történő hasznosításán felül egyébre is kiterjed, a legkisebb adó kiszámításánál a saját tőkét a társaságnak egyfelől a házbirtokból, a mező- és erdőgazdasági ingatlanból, a mező- és erdőgazdasági üzemből, másfelől az egyéb forrásokból eredő nyersbevételei arányában meg kell osztani és az erre a külön üzletkörre a legkisebb adót az utóbbi bevételekre eső saját tőke alapján kell kivetni.
(2) Annál a belföldi vállalatnál, amelynek külföldi telepei által folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanaiból, külföldi vállalatok részvényeiből származó jövedelmei adómentesek, a legkisebb adó kiszámítása céljából a saját tőkét a nyers bevételek arányában meg kell osztani. A kivetés alapjául szolgáló saját tőke azonban a megosztás után sem lehet kisebb, mint a vállalat saját tőkéjének 20%-a.
(3) A részben adómentes és részben adóköteles vállalat, valamint a külföldi vállalat belföldi telepe legkisebb adójának kiszámításánál a saját tőkét a 19. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak szerint kell megosztani.
24. § Abban az esetben, ha a vállalat az adómentesen létesített tartalékát a tartalék eredeti rendeltetésétől elvonja úgy, hogy az adókötelessé válik, az adókötelessé vált tartalék után a 21. §-ban foglalt adókulcsok alkalmazásával kell a társulati adót külön kivetni.
25. § A tantiemadó kulcsa:
1. ha a 18. § 1. pontjában említett javadalmazás évenkint és egyénenkint
3,000 P-t nem halad meg, 16%,
3,000 P-t meghalad, de 10,000 P-t nem halad meg, 20%
10,000 P-t meghalad, 25%;
2. a 18. § 2. pontjában említett kiadások összege után 25%.
26. § A társulati vagyonadó kulcsa,
| P-t nem halad meg | ezrelék | |||
| ha az adóalap | 100,000 | 2.5 | ||
| 100,000 P-n felül | 250,000 | 3.- | ||
| 250,000 P-n felül | 500,000 | 3.5 | ||
| 500,000 P-n felül | 1.000,000 | 4.- | ||
| 1.000,000 P-n felül | 5.000,000 | 4.5 | ||
| 5.000,000 P-t meghalad | 5.- |
27. § (1) A vállalat köteles évenkint a társulati adó, a tantiemadó és a társulati vagyonadó kivetésére alkalmas bevallást adni.
(2) A bevallásadási kötelezettséget nem érinti az, hogy a vállalat egészen vagy részben ideiglenesen adómentes, sem az, hogy nem mutatkozik adóköteles nyereség.
(3) Az adóbevallást a mérleg megállapítását követő 30 nap alatt, de legkésőbb az üzleti év utolsó napját követő három hónapon belül kell az illetékes m. kir. adóhivatalhoz cégszerű aláírással ellátva beadni.
(4) Felszámolás alatt vagy csőd esetében a vállalat köteles számadásait évenkint március hó végéig az illetékes m. kir. adóhivatalhoz beadni és ez alkalommal a tantiemadó alá eső javadalmazásokat is bevallani.
(5) Az adóbevallás beadására a m. kir. adóhivatal indokolt esetben halasztást engedélyezhet.
28. § (1) Az adóbevalláshoz csatolni kell a cégszerűleg aláírt mérleget és veszteség-nyereségszámlát, az üzleti jelentés, a mérlegszerű nyereség felosztására vonatkozó határozatot és mindazokat az adatokat, amelyek a társulati adó és a tantiemadó, valamint a társulati vagyonadó helyes kivetéséhez szükségesek. Ez a kötelezettség azokra a vállalatokra is kiterjed, amelyek nincsenek nyilvános számadásra kötelezve.
(2) Köteles továbbá a vállalat a m. kir. adóhivatal által az adó helyes kivetése érdekében kívánt felvilágosításokat megadni.
(3) A bevallások kiállításának módját egyebekben a pénzügyminiszter szabályozza.
(4) A bevallások tartalma hivatalos titok.
29. § (1) Az újonnan keletkezett vállalat köteles az üzletműködés megkezdését 15 nap alatt az adókivetésre illetékes m. kir. adóhivatalnál bejelenteni. A bejelentésben közölni kell mindazokat az adatokat, amelyek az első évben a 11. § (4) és 19. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint ideiglenesen kivetendő adó megállapításához szükségesek. A bejelentéshez csatolni kell az alapítási tervezet, a társasági szerződés és az alapszabályok vagy szabályzat egy példányát.
(2) Az üzletműködés tartama alatt a vállalat a következő változásokat köteles 15 nap alatt a m. kir. adóhivatalnak bejelenteni:
a) a társasági szerződés, az alapszabályok, vagy szabályzat módosítását;
b) új telepek felállítását.
(3) A vállalat köteles az üzletműködés megszűnését a megszüntetéstől számított 15 nap alatt a m. kir. adóhivatalnál bejelenteni.
(4) A kir. törvényszék köteles a kereskedelmi cégjegyzékben előforduló mindennemű változást az illetékes m. kir. adóhivatallal a bejegyzéssel egyidejűleg közölni.
30. § Ha a vállalat adóbevallását a hozzá intézett felhívás kézhezvételétől számított 15 nap alatt sem adta be, a kívánt adatokat a kitűzött határidőn belül nem szolgáltatta be, vagy a kívánt felvilágosításokat nem adta meg és e kötelességét pénzbírság ismételt alkalmazása ellenére sem teljesítette, a m. kir. adóhivatal a társulati adó, a tantiemadó, valamint a társulati vagyonadó kivetéséhez szükséges adatokat a vállalat költségére foganatosítandó könyvvizsgálat útján szerzi meg.
31. § (1) A társulati adót, a tantiemadót, valamint a társulati vagyonadót a vállalat székhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóság székhelyén levő m. kir. adóhivatal évenkint veti ki.
(2) Ha a vállalat székhelye külföldön van, a belföldi képviselet székhelyét kell a vállalat belföldi székhelyének tekinteni.
(3) Vitás esetben az adókivetésre illetékes m. kir. adóhivatalt a pénzügyminiszter jelöli ki.
32. § (1) Ha a vállalat telepe máshol van, mint a székhelye, a kivetett társulati adó 20%-át a vállalat székhelyén, 80%-át pedig abban a községben (városban) kell előírni, amelyben a telep fekszik.
(2) Ha a vállalatnak több községben (városban) van telepe, akkor az adónak 80%-át a vállalat telepeinek nyersbevételei arányában kell azokban a községekben (városokban) előírni, amelyekben a vállalatnak telepei vannak.
(3) Ha az egyes telepek nyersbevétele az adóbevallás vagy az üzleti könyvek alapján nem állapítható meg, a m. kir. adóhivatal a telepek által fizetett bérek és illetmények, valamint egyéb rendelkezésre álló adatok alapján osztja meg a társulati adó 80%-át.
(4) Közlekedési vállalatnál a közlekedési üzemből eredő nyereség után kivetett társulati adó teljes összegét a vállalat székhelyén kell előírni.
(5) Az építési vállalat társulati adójának teljes összegét a vállalat székhelyén kell előírni. Abban az esetben azonban, ha a vállalat valamely községben (városban) oly terjedelmű építkezést végzett, amelynek vállalati összege a vállalat egész nyersbevételének 10%-át eléri, az adót az érdekelt községek (városok) között a nyersbevételek (vállalati összegek) arányában meg kell osztani.
(6) A társulati adó megosztásáról a m. kir. adóhivatal a vállalatot és az érdekelt községeket (városokat) végzéssel értesíti.
33. § (1) A m. kir. adóhivatal a vállalat által beterjesztett adóbevallás, a mérleg és veszteség-nyereségszámla ellenőrzése céljából a vállalat üzleti könyveit háromévenkint legalább egyszer megvizsgálni köteles.
(2) A kötelező könyvvizsgálatot a kisebb terjedelmű és jelentőségű vállalatoknál mellőzni lehet, ha a könyvvizsgálattal járó költségek a kincstárra nézve a vizsgálat várható eredményével arányban nem álló terhet jelentenek.
(3) Ha a könyvvizsgálat eredményeként megállapított adóalap a kivetésnél megállapított adóalapot legalább 10%-kal meghaladja, a könyvvizsgálat költségeit a vállalat viseli.
34. § (1) A kivetett társulati adót és tantiemadót, valamint a társulati vagyonadót a vállalattal fizetési meghagyás útján kell közölni.
(2) A bevallástól eltérő kivetést a fizetési meghagyásban indokolni kell.
35. § (1) A pénzügyminiszter a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított két éven belül új adókivetést rendel el, ha az adóalap valamely része adózatlanul maradt és adócsalás miatt a büntető eljárás megindításának nincsen helye.
(2) A vállalatot az új adókivetés elrendeléséről értesíteni kell.
36. § Az adókivetési eljárás befejezése után a jogerősen kivetett társulati adót és tantiemadót, valamint a társulati vagyonadót az elévülési időn belül (10. §) helyesbíteni kell, ha az adózó vállalat adóbevallásában, az illetékes adóhatóság kérdésére adott válaszában vagy jogorvoslatának indokolásában valótlan nyilatkozatot tett vagy az adókivetés alapjául szolgált könyveit nem a valóságnak megfelelően vezette s az említett valamelyik okból az adó a törvényszerűnél kisebb összegben állapíttatott meg.
37. § (1) Az adókötelezettség megszűnése, valamint felszámolás és csőd esetében az adótörlésre irányuló kérvényt a m. kir. adóhivatalnál kell benyujtani.
(2) Az adótörlés kérdésében elsőfokon a m. kir. adóhivatal határoz.
38. § (1) A társulati adó, a tantiemadó és a társulati vagyonadó kivetéséről szóló fizetési meghagyás, valamint az adótörlés kérdésében hozott határozat ellen a vállalat, a kivetett társulati adó megosztása (32. §) kérdésében hozott végzés ellen pedig a vállalat és az érdekelt község (város) a pénzügyigazgatósághoz fellebbezéssel élhet.
(2) A fellebbezést a fizetési meghagyás, határozat vagy végzés kézbesítésétől számított 15 nap alatt az illetékes m. kir. adóhivatalnál írásban kell benyujtani.
(3) A vállalat terhére a 11. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján ideiglenesen kivetett társulati adóról, valamint a 19. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján ideiglenesen kivetett társulati vagyonadóról szóló fizetési meghagyás ellen fellebbezésnek nincs helye; a vállalat csak abban az estben kérheti a m. kir. adóhivataltól a kivetett adó helyesbítését, ha annak kiszámításánál számszerű tévedés történt.
39. § (1) A pénzügyigazgatóság másodfokú határozta ellen a 13. § 16. pontjában említett szolgálati járandóságok, a 13. § 17. pontjában említett képviseleti (reprezentációs) kiadások a 13. § 18. pontjában említett nyugdíjak, valamint a nyugdíj- és segélyalapok javára elszámolt összegek, a 13. § 20. pontjában említett külföldi igazgatási és ellenőrzési költségek, a 13. § 21. pontjában említett szabadalmi és védjegyhasználati jog, gyártási titok és más ezzel rokontermészetű jogosítvány használata fejében kifizetett vagy jóváírt összegek megadóztatása kérdésében, továbbá a 16. §-ban említett kamatok és esetleges jutalékok megadóztatásának kérdésében, végül a 17. §-ban említett számlázások megvizsgálása során eszközölt árkiigazítások kérdésében - a közigazgatási bíróság panasz kizárásával - az erre a célra Budapesten alakított Országos Döntőbizottsághoz fellebbezésnek van helye.
(2) Az Országos Döntőbizottság elnökből, továbbá a pénzügyminiszter által meghatározott számú bizottsági tagból áll, akiket felerészben - az elnököt is beleértve - a pénzügyminiszter nevez ki, felerészben pedig egymásközti egyenlő arányban Magyar Nemzeti Bank, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége küld a bizottságba. A bizottság elnökét a pénzügyminiszter nevezi ki s ugyancsak a pénzügyminiszter jelöl ki elnökhelyetteseket a tagok sorából.
(3) A döntőbizottság öt év tartamára alakul.
(4) A döntőbizottság elnöke és tagjai működésük megkezdése előtt ünnepélyes fogadalmat tesznek. Az ünnepélyes fogadalom szövege a következő:
„Én, N. N. becsületemre fogadom, hogy a megbízatásommal járó feladatok teljesítésében lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül a törvények és törvényes rendelkezések értelmében fogok eljárni és az annak során az adózó vállalat viszonyairól tudomásomra jutott adatokat szigorúan titokban fogom tartani”.
(5) Az elnök jelöli ki a tárgyalási napokat, valamint az azokon résztvevő elnökhelyetteseket és hét bizottsági tagot, és pedig - az elnökhelyettest is beleértve - felerészben a pénzügyminiszter által kinevezett, felerészben pedig egymásközt egyenlő arányban a Magyar Nemzeti Bank, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége által kiküldött tagok közül.
(6) A döntőbizottsághoz intézett fellebbezést a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál kell benyujtani, amely azt a szükséges iratokkal együtt a döntőbizottság elnökéhez terjeszti fel. Ha azonban a fellebbezés elkésett vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a jelen §-ban szabályozott fellebbezésnek nincsen helye, a fellebbezést a pénzügyigazgatóság visszautasítja, kivéve, ha a vállalat az elkésetten benyujtott fellebbezéssel együtt igazolási kérelmet terjeszt elő, vagy ha a fellebbezést a fennálló jogszabályokban megengedett más jogorvoslatnak kell tekinteni. A visszautasító végzés ellen irányuló felfolyamodás, valamint az elkésetten benyujtott fellebbezéssel együtt előterjesztett igazolási kérelem tárgyában, végül a jelen § szerint visszautasítandó, de a pénzügyigazgatóság által mégis felterjesztett fellebbezés visszautasítása felől a döntőbizottság az érdekeltek meghallgatása nélkül határoz. Az igazolási kérelem határideje a fellebbezési határidő utolsó napjától számított 15 nap. Az igazolás nem tagadható meg, ha a vállalat az igazolási kérelmében valószínűsíti, hogy a fellebbezési határidőt saját hibáján kívül mulasztotta el.
(7) A döntőbizottság a hozzá érkezett fellebbezéseket szóbeli tárgyaláson intézi el. A tárgyalás nem nyilvános, azon a bizottság tagjain és az előadón kívül csak a fellebbező fél vehet részt, akit a felszólalás joga is megillet. A bizottság előadója szavazati jog nélkül a pénzügyminiszter által kijelölt pénzügyi tisztviselő. A tárgyaláson ezen felül ugyancsak szavazati jog nélkül a pénzügyigazgatóság és a pénzügyminiszter kiküldöttje is részt vehet.
(8) A határozathozatal feletti tanácskozáson csak az elnök, a bizottság tagjai és az előadó lehetnek jelen. Az előadó a tanácskozás során olyan új adatot vagy érvet, amelyet a tárgyaláson jelen volt fél előtt fel nem említett, nem hozhat fel. Az elnök gondoskodik arról, hogy a tényállás minden irányban felderíttessék. Ha a bizottság szükségesnek találja - esetleg a tárgyalás elhalasztásával - szakértők meghallgatását vagy más bizonyításfelvételt is elrendelhet.
(9) A döntőbizottság határozatképességéhez az elnökön és előadón kívül legalább négy tag jelenléte szükséges. A döntőbizottság tagjainak kizárására - ideértve a döntőbizottság elnökét is - az 1911:I. törvénycikk 59-67. §-ait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy ha a kizárási kérelem folytán a döntőbizottság nem alakítható meg, a kizárás felől a döntőbizottság tagjainak teljes ülése határoz és a határozathozatalból ilyenkor a kifogásolt tagok sincsenek kizárva. A döntőbizottságnak ügyvéd tagja a bizottság előtt feleket nem képviselhet.
(10) A döntőbizottság határozatát szótöbbséggel hozza. Az elnököt mindenkor megilleti a szavazás joga. Ha az elnök szavazatával a szavazatok egyenlően oszlanak meg, az a vélemény válik a döntőbizottság határozatává, amelyhez az elnök szavazatával hozzájárult.
(11) A döntőbizottság határozatait indokolni köteles; az eljárási költségek tárgyában határozathozatalnak helye nincsen.
(12) A döntőbizottság előtt, amennyiben a felek nem törvényes képviselőjük útján járnak el, magukat csak ügyvéd által képviseltethetik.
(13) A döntőbizottsági eljárásnak a jelen §-ban meghatározott rendelkezéseken felül esetleg szükséges részletes szabályait, valamint a döntőbizottság ügyrendjét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.
40. § (1) A pénzügyigazgatóságnak a társulati adó, a tantiemadó és a társulati vagyonadó jogossága és összegszerűsége kérdésében hozott határozata ellen - a 39. §-ban említett esetek kivételével - a m. kir. közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
(2) A pénzügyigazgatóságnak a társulati adó megosztása tárgyában hozott határozata ellen a pénzügyminiszterhez fellebbezésnek van helye.
41. § (1) Ha a vállalat adóvallását az előírt határidőben nem adta be, a kivetés során megállapított társulati adónak, tantiemadónak és társulati vagyonadónak 10%-át, ha pedig az adóbevallását a hozzáintézett felhívás kézhezvételétől számított 15 nap alatt sem adta be vagy a kívánt adatokat a kitűzött határidőn belül nem szolgáltatta be, vagy a kívánt felvilágosításokat nem adta meg, amennyiben mulasztása súlyosabb beszámítás alá nem esik, a megállapított társulati adó, tantiemadó és társulati vagyonadó 50%-át fizeti pénzbírság fejében.
(2) Az (1) bekezdés értelmében fizetendő pénzbírságot a m. kir. adóhivatal az adóval egyszerre állapítja meg.
(3) Mellőzni kell a pénzbírság megállapítását, ha a vállalat adójának elsőfokú kivetéséig igazolja, hogy adóbevallásának beadását vétlenül mulasztotta el, avagy a hozzáintézett felhívásnak hibáján kívül nem tett eleget.
(4) Törölni kell a pénzbírságot, ha a vállalat a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy mulasztása vétlen volt.
(5) Helyesbíteni vagy törölni kell a pénzbírságot, ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy csökken.
(6) Mindaddig, amíg a jelen § (1) bekezdésében meghatározott mulasztások miatt az adó ki nem vethető, e mulasztásokért a vállalat 1000 P-ig terjedhető és megismételhető pénzbírsággal büntetendő. Ezt a pénzbírságot elsőfokon a m. kir. adóhivatal állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés tárgyában végérvényesen határoz.
42. § (1) Az a vállalat, amely az üzleti működés megkezdésekor vagy az üzleti működés tartama alatt a 29. §-ban előírt bejelentéseket elmulasztja, 1000 P-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendő.
(2) A pénzbírságot elsőfokon a m. kir. adóhivatal állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés tárgyában végérvényesen határoz.
43. § (1) Adócsalást követ el a vállalat, ha abból a célból, hogy a társulati adó, a tantiemadó vagy a társulati vagyonadó kisebb összegben állapíttassék meg, mint amennyit a jelen törvény rendelkezései szerint fizetnie kell:
1. az adóalap valamely részét adóbevallásából kihagyja;
2. üzleti könyveibe hamis adatokat vezet be vagy azokból valamely adatot kihagy;
3. adóbevallásában vagy beadványában - ideértve a jogorvoslatokkal kapcsolatos beadványokat is - vagy a hatóság hozzá intézett kérdésére adott válaszában valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas és általa ismert ténykörülményt elhallgat;
4. színleges ügyletet köt.
(2) Az adócsalás miatt kiszabható szabadságvesztés büntetésén felül mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a pótlólag előírt adó és összes járulékai háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet.
(3) A (2) bekezdésben említett büntetésen felül a bíróság elrendelheti, hogy az ítélet vagy annak rendelkező része az elítélt költségén hírlapilag közzététessék.
(4) Ha az adócsalás elkövetésénél a vállalat részéről a felügyelet vagy ellenőrzés gyakorlására hivatott személyt akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a felügyeletre vagy ellenőrzésre hivatott ez a személy, illetőleg a megbízó - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
44. § (1) Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen a 43. § rendelkezései alá - nem esik és nem olyan, hogy a 41. és 42. §-ok alapján volna büntethető, szabálytalanság miatt az adó és összes járulékai egyszereséig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az a vállalat, amely a jelen törvényben vagy ennek alapján kiadott miniszteri rendeletben megszabott kötelességét olymódon szegi meg, hogy az a jelen törvény rendelkezései alá eső adók megrövidítésére vezetett.
(2) A pénzbírságot a m. kir. adóhivatal állapítja meg. Határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés tárgyában - ha a pénzbírság az 1000 P-t nem haladja meg - végérvényesen határoz. Ha azonban a pénzbírság az 1000 P-t meghaladja, a pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
45. § (1) A jelen cím alapján a vállalat terhére megállapított pénzbírságokért a vállalat igazgatóságának tagjait, korlátolt felelősségű társaságnál annak ügyvezetőit egyetemleges fizetési kötelezettség terheli.
(2) Adócsalás esetében a vállalatot is kötelezni kell a pénzbüntetésnek az elítélttel (elítéltekkel) egyetemlegesen való megfizetésére.
46. § A jelen cím alapján kiszabott pénzbírságok és pénzbüntetések az államkincstárt illetik.
47. § (1) Külön jogszabályok állapítják meg, hogy a társulati adó és a tantiemadó után milyen pótlékok, pótadók és járulékok vethetők ki.
(2) A társulati vagyonadó után csak rokkantellátási adó vethető ki.
48. § A társulati adó, a tantiemadó és a társulati vagyonadó könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztosítását és behajtásának elévülését a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések szabályozzák.
49. § A pénzügyminiszter a társulati adó alá tartozó vállalatok kettős megadóztatásának elkerülése céljából idegen államokkal egyezményt köthet.
50. § (1) Ez a törvény 1940. évi január hó elsejével kezdődő érvénnyel kihirdetése napján lép hatályba.
(2) Hatálybalépésével az 1922:XXIV. törvénycikk, valamint az 1927. évi 400/P. M. számú hivatalos összeállítás és az azt kiegészítő és módosító törvények és rendeletek - az 1938:XX. törvénycikk 18. §-ának és a 2600/1933. M. E. számú rendelet 6. §-ának kivételével - hatályukat vesztik.
(3) A jelen törvény hatálybalépését megelőző időre szóló adókivetés esetében továbbra is az eddig érvényben volt jogszabályokat kell alkalmazni.
