1940. évi X. törvénycikk

a magyar kir. külképviseleti hatóságok okiratkiállítási és okirathitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdésekről * 

1. § A magyar kir. külképviseleti hatóságok - a magyar kir. tiszteletbeli konzulátusokat kivéve - jognyilatkozatról vagy jogügyletről - végintézkedést és a gyermekek vallására nézve kötött megegyezést (1894. évi XXXII. tc. 1. §) is beleértve - közokiratot állíthatnak ki.

2. § Az okirat lehet:

1. magyar állampolgárnak (jogi személynek) jognyilatkozata vagy jog ügylete akkor is, ha abban külföldi állampolgár (jogi személy) van érdekelve;

2. külföldi állampolgároknak (jogi személyeknek) jognyilatkozata vagy egymással kötött jogügylete a magyar kir. külügyminisztertől kapott elhatalmazás korlátain belül.

3. § A magyar kir. külképviseleti hatóság az okirat kiállitásánál a magyar kir. közjegyzőkre irányadó szabályok szerint jár el. Ha a magyar kir. külképviseleti hatóság olyan okiratot állít ki, amely. valamely nemzetközi egyezmény értelmében kiállítása helyén is érvényes okirat, a nemzetközi egyezmény alapján irányadó szabályokat is figyelembe kell venni.

4. § A fenti rendelkezéseknek megfelelően készült okiratnak a magyar kir. közjegyzői okirattal egyenlő hatálya van.

5. § A magyar kir. külképviseleti hatóságok - a magyar kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokat is beleértve - hitelesíthetik:

1. a hivatali területükön müködő külföldi hatóságtól vagy hatósági személytől, valamint bármely magyar hatóságtól vagy hatósági személytől származó okiratot vagy a rajta levő aláírást;

2. a Magyarország területén készült magánokiratokon, úgyszintén a 2. §-ban említett személyek jognyilatkazatairól vagy jogügyleteiről külföldön készült magánokiraton levő névaláírást vagy kézjegyet;

3. az 1. és 2. pontban említett okiratok másolatát.

6. § A magyar kir. külképviseleti hatóságok - a magyar kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokat is beleértve - jogosultak:

1. a hivatali területükön állandóan lakó magyar állampolgárok életbenlétének és lakásának, továbbá házastársak együtt- vagy különélésének joghatályos tanúsítására;

2. az 1. pontban említett magyar állampolgárok részére szegénységi bizonyítvány kiállítására.

7. § A magyar kir. külképviseleti hatóságok - a magyar kir. tiszteletbeli konzuli hivatalokat is beleértve - a magyar kir. külügyminisztertől kapott felhatalmazás korlátain belül jogosultak okiratok hiteles fordításának teljesítésére vagy ilyen fordítások hitelességének tanusítására.

A felhatalmazás kiterjedhet nem magyar nyelvű okirat kiállítására is.

8. § Az olyan állam területén, ahol nincsen magyar kir. külképviseleti hatóság, a jelen törvény értelmében a magyar kir. tiszteletbeli konzulátusok hatáskörébe tartozó ténnivalókat a magyar érdekek védelmével megbízott idegen külképviseleti hatóság láthatja el a magyar kir. külügyminisztertől kapott felhatalmazás alapján.

9. § A jelen törvény nem érinti a magyar kir. külképviseleti hatóságnak más törvényben vagy egyéb jogszabályban megállapított hatáskörét sem pedig azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint külföldi használatra készült magyar közokiratot belföldi hatóság hitelesítésével is el kell látni.

Érintetlenül maradnak a nemzetközi egyezményeknek és megállapodásoknak okiratok kiállítására, felvételére, hitelesítésére és fordítására vonatkozó rendelkezései is.

10. § A jelen törvény végrehajtásához szükséges részletes szabályokat a magyar kir. külügyminiszter és a magyar kir. igazságügyminiszter rendelettel állapítják meg.

A magyar kir. külügyminiszter és a magyar kir. igazságügyminiszter a magyar kir. külképviseleti hatóságok részére a magyar kir. közjegyzőkre vonatkozó jogszabályoktól eltérő rendelkezéseket is bocsáthatnak ki. Az említett miniszterek a magyar kir. külképviseleti hatóságokat a jelen törvényben megszabott kereteken túl is felhatalmazhatják okiratokkal kapcsolatos hivatalos tennivalók ellátására azokban az államokban, amelyekben ezt nemzetközi egyezmény vagy megállapodás lehetővé teszi, vagy amely állam ezt nem ellenzi.