1. § (1) A gazdasági munkavállalók részére a munka értékének, a megélhetési és a gazdasági viszonyoknak (különösen a termelési költségeknek és az értékesítési lehetőségeknek) megfelelő munkabér biztosítása végett legkisebb munkabérek megállapításának van helye.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a gazdatisztekre (1900:XXVII. tc. 1. §), egyéb gazdasági munkavállalók tekintetében azonban mindennemű munkabérre (napszámos, órabérre, napszámbérre, szakmánybérre, részbérre, cselédbérre, stb.) kiterjed.
(3) A jelen törvény hatálya alá esnek a mező- és erdőgazdaság, az állattenyésztés, a halászat, a kert- és szőlőmívelés, a gyümölcstermesztés, a selyemtermelés és a méhészet, valamint az ezekkel összefüggő és leginkább e gazdasági ágak saját nyerstermékeinek feldolgozásával és eladásával foglalkozó mellékiparágak. Mellékiparágak tekintetében azonban a földmívelésügyi miniszter az iparügyi, illetőleg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve akként rendelkezhetik, hogy a megjelölendő mellékiparágban a legkisebb munkabérek megállapítására nem a jelen törvény, hanem az 1937:XXI. törvénycikk rendelkezései irányadók.
2. § (1) A legkisebb munkabérek megállapítására minden vármegye székhelyén vármegyei gazdasági munkabérmegállapító bizottságot kell szervezni.
(2) A vármegyei munkabérmegállapító bizottság illetékessége kiterjed a vármegye határain belül eső törvényhatósági jogú városra (Budapestre) is. Ha azonban a helyi viszonyok indokolják, a földmívelésügyi miniszter elrendelheti törvényhatósági jogú városban, illetőleg Budapesten városi gazdasági munkabérmegállapító bizottságnak szervezését.
3. § (1) A munkabérmegállapító bizottság elnökből, helyettes elnökből, négy munkaadó és négy munkavállaló tagból áll. Az elnököt és helyettes elnököt a mezőgazdasági kamara öt jelöltje közül a főispán (Budapesten a főpolgármester) nevezi ki.
(2) A munkaadó tagokat a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottságságnak az 1937:XVII. tc. 2. §-a első bekezdésének 4., 5. és 6. pontjában megjelölt választói csoportokat képviselő tagjai, a munkavállaló tagokat pedig a mezőgazdasági bizottságnak az idézett bekezdés 1. pontjában megjelölt választói csoportot képviselő rendes és póttagjai saját kebelükből választják. A munkaadó tagok felét a 100 kataszteri holdnál nem nagyobb, másik felét az ennél nagyobb birtokkal rendelkező mezőgazdasági bizottsági tagok közül kell megválasztani. A rendes tagok választásával egyidejűleg ugyanolyan számban és arányban póttagokat is kell választani.
(3) Amennyiben a munkabérmegállapító bizottság tagjait (póttagjait) a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottság a rendeletben vagy a hatóság határozatában megállapított időben nem választja meg, a tagokat a jelen törvény rendelkezéseinek figyelembevételével a főispán (főpolgármester) nevezi ki, mégpedig lehetőleg a mezőgazdasági bizottsági elnök meghallgatása után.
4. § (1) Munkabérmegállapító bizottsági elnök vagy helyettes elnök lehet az a magyar állampolgár férfi, akinek főiskolai oklevele van és harmincadik életévét betöltötte.
(2) Nem lehet munkabérmegállapító bizottsági elnöknek vagy helyettes elnöknek ki nevezni azt,
a) a ki gyámság, gondnokság vagy csőd alatt áll;
b) akit a bíróság bűntett miatt vagy nyereségvágyból, vagy az állam ellen elkövetett vétség miatt jogerősen elítélt, vagy aki ellen ilyen bűncselekmény miatt jogerős határozattal vizsgálatot rendelt el, vád alá helyező határozatot hozott vagy főtárgyalást tűzött ki;
c) aki hivatalvesztést kimondó vagy a politikai jogok gyakorlását felfüggesztő jogerős ítélet hatálya alatt áll;
d) aki bírói határozat alapján előzetes letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban van, vagy aki szabadságvesztésbüntetését tölti.
(3) Munkaadóként vagy munkavállalóként érdekelt személynek elnökül vagy helyettes elnökül kinevezését mellőzni kell.
5. § (1) A munkabérmegállapító bizottság tagjainak (póttagjainak) választását az alispán (polgármester) hivatalból felülvizsgálja, s ha a választás a törvény rendelkezéseinek nem felel meg, megsemmisíti.
(2) Mind az elnök és helyettes elnök, mind pedig a tagok megbizatása a kinevezést, illetőleg a választást követő második naptári és decemberének 31. napján jár le. Ha azonban eddig az időpontig a munkabérmegállapító bizottság újjá nem alakulna, a megbizatás az ujjáalakulásig meghosszabodik.
(3) Ha a munkabérmegállapító bizottság megbizatásának lejártáig a rendes tagok sorában üresedés áll be, a hátralévő időre a megfelelő érdekeltségű póttagok közül sorshúzás útján az elnök jelöl ki rendes tagot. Ha pedig az elnök vagy a helyettes elnök tisztsége üresedik meg, a hátralevő időre új kinevezésnek van helye.
6. § (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság határozatai ellen beadott előterjesztések elbírálása és a jelen §-ban megállapított egyéb feladatok teljesítése céljából országos gazdasági munkabérmegállapító bizottságot is kell alakítani.
(2) Az országos munkabérmegállapító bizottság egyes vármegyékre (városokra) nézve előterjesztés nélkül is hozhat legkisebb munkabéreket megállapító határozatot, ha a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság legkisebb munkabérek megállapítását elmulasztja és a földmívelésügyi miniszter e mulasztás pótlására az országos munkabérmegállapító bizottságot felhívja.
(3) Az országos munkabérmegállapító bizottság a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával a munkabérmegállapításra kötelező irányelveket szabhat meg. A kötelező irányelvekbe foglaltaknál a munkavállalókra nézve kedvezőtlenebb legkisebb munkabéreket a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság nem állapíthat meg. A kötelező irányelveket megszabó határozatot a földmívelésügyi miniszter - lehetőleg az országos munkabérmegállapító bizottság meghallgatásával - bármikor hatályon kívül helyezheti.
(4) A földmívelésügyi miniszter az országos munkabérmegállapító bizottság mellé munkabérelemző szakbizottságot szervez
7. § (1) az országos munkabérmegállapító bizottság elnökből, tíz munkaadó, tíz munkavállaló és négy érdektelen tagból áll. Az elnök a földmívelésügyi miniszter, illetőleg képviselője.
(2) Hat munkaadó tagot az országos mezőgazdasági kamarának az 1937:XVII. tc. első bekezdésének 4., 5. és 6. pontjában megjelölt választói csoportokat képviselő tagjai, hat munkavállaló tagot pedig az országos mezőgazdasági kamarának az idézett bekezdés l. pontjában megjelölt választói csoportot képviselő rendes és póttagjai saját kebelükből választanak. A munkaadó tagok felét a 100 kataszteri holdnál nem nagyobb, másik felét az ennél nagyobb birtokkal rendelkező kamarai tagok közül kell megválasztani. A rendes tagok választásával egyidejűleg ugyanolyan számban és arányban póttagokat is kell választani.
(3) További négy munkaadó és négy munkavállaló tagot a földmívelésügyi miniszter által megállapított arányban az általa kijelölt érdekképviseleti szervek küldenek ki. A kijelölés révén gondoskodni kell az erdőgazdaságnak és a lehetőséghez képest, más különleges gazdasági ágaknak a bizottságban való képviseletéről. A kijelölt érdekképviseleti szerv csak olyan tagot küldhet ki, akinek személyében nem áll fenn a mezőgazdasági érdekképviseleti választhatóságot kizáró ok. [1920:XVIII. tc. 7. §, 1937:XVII. tc. 3. § második bek.]
(4) Az érdektelen tagokat a földmívelésügyi miniszter nevezi ki. Érdektelen taggá csak azt lehet kinevezni, akinek személyében nem áll fenn a 4. § (2) bekezdésében megállapított kizáró ok vagy a 4. § (3) bekezdésében meghatározott érdekeltség.
(5) Amennyiben az országos munkabérmegállapító bizottság tagjait (póttagjait) az országos mezőgazdasági kamara a rendeletben vagy a földmívelésügyi miniszter határozatában megállapított időben nem választja meg, illetőleg a kijelölt érdekképviseleti szerv nem küldi ki, a tagokat a jelen törvény rendelkezéseinek figyelembevételével a földmívelésügyi miniszter nevezi ki.
8. § (1) Az országos munkabérmegállapító bizottság tagjainak (póttagjainak) választását, illetőleg kiküldését a földmívelésügyi miniszter hivatalból felülvizsgálja, s ha a választás, illetőleg a kiküldés a törvény rendelkezéseinek nem felel meg, megsemmisíti.
(2) A tagok megbizatása a választást, kiküldést, illetőleg kinevezést követő második naptári év decemberének 31. napján jár le. Ha azonban eddig az időpontig az országos munkabérmegállapitó bizottság újjá nem alakulna, a megbizatás az újjáalakulásig meghosszabbodik.
(3) Ha a bizottság megbizatásának lejártáig az országos mezőgazdasági kamara által választott rendes tagok sorában üresedés áll be, a hátralévő időre a megfelelő érdekeltségű póttagok közül, sorshúzás útján, az elnök jelöl ki rendes tagot. Ha pedig a 7. § (3) bekezdése alapján kijelölt érdekképviseleti szerv által kiküldött tag vagy érdektelen tag tagsága, üresedik meg, a hátralévő időre új kiküldésnek, illetőleg kinevezésnek van helye.
9. § (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapitó bizottság elnöke, helyettes elnöke és tagjai az alispán (polgármester) előtt, az országos munkabérmegállapító bizottság tagjai pedig az elnök (helyettes elnök) előtt esküt tesznek arra, hogy a megbizatásukkal járó kötelességeket lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül fogják teljesíteni.
(2) A büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a munkabérmegállapító bizottság hatóság (1914:XL. tc. 1. § első bek.); elnök, helyettes elnöke és tagjai ebben a minőségükben közhivatalnokok (1878:V. tc. 461. §).
(3) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság elnökének (helyettes elnökének) és tagjainak az ülésen részvétellel felmerülő készkiadásait és a munkavállaló tagoknak az időmulasztás folytán elmaradt keresetét az államkincstár terhére meg kell téríteni. Ugyanígy meg kell téríteni az országos munkabérmegállapító bizottság tagjainak készkiadásait; illetőleg elmaradt keresetét. A megtérítés összegét és módját a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg rendeletben állapítja meg.
10. § (1) A munkabérmegállapító bizottsági tagot, valamint a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság elnökét (helyettes elnökét) megbizatása alól fel kell menteni, ha a 9. § (1) bekezdése alapján tett esküje ellen vét, vagy ha testi vagy szellemi fogyatkozás következtében kötelességeinek teljesítésére képtelenné vált.
(2) Fel kell menteni a munkaadó vagy munkavállaló tagot akkor is, ha személyében a mezőgazdasági érdekképviseleti választhatóságot kizáró ok (1920:XVIII. tc. 7. § 1937:XVII. tc. 3. § második bek.) merül fel; az érdektelen tagot, valamint a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság elnökét (helyettes elnökét) pedig, ha személyében a 4. § (2) bekezdése által megállapított kizáró ok vagy a 4. § (3) bekezdésében meghatározott érdekeltség áll elő.
(3) A felmentés vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság tekintetében a főispán (főpolgármester), az országos munkabérmegállapító bizottság tekintetében a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik.
11. § (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság előadói és ügyviteli tennivalóit, ideértve az ülési jegyzőkönyvek vezetését is, a gazdasági felügyelőség látja el. Az országos munkabérmegállapító bizottság ugyanilyen tennivalóinak ellátásáról a földmívelésügyi miniszter gondoskodik.
(2) Az alispán (polgármester) a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság részére esetenkínt alkalmas hivatalhelyiséget biztosít.
12. § (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság minden év december havában megvizsgálja, hogy a legkisebb gazdasági munkabérek megállapítása a következő évre mennyiben indokolt és ennek megfelelően határoz. Ezenfelül határozatot hoz a bizottság a földmívelésügyi miniszter vagy a főispán (főpolgármester) felhívására, az alispán (polgármester), a gazdasági felügyelőség (erdőfelügyelőség, szőlészeti és borászati kerületi felügyelőség) vagy a mezőgazdasági bizottság indítványára, vagy végül az elnök (helyettes elnök) kezdeményezésére. Az elnök (helyettes elnök) legalább három tagnak írásban előadott kívánságára köteles a munkabérmegállapító bizottságot összehívni.
(2) A földmívelésügyi miniszter egyes munkabérnemek legkisebb mértékének megállapítását rendelettel az egész ország területére vagy az ország területének egyes részeire. kötelezővé teheti s az e tárgyban kiadott rendeletét bármikor módosíthatja, kiegészítheti, vagy hatályon kívül helyezheti.
13. § (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság ülésére valamennyi tagot meg kell hívni. A tanácskozó- és határozatképességhez az elnökön (helyettesén) felül legalább két munkaadó és két munkavállaló tag jelenléte szükséges. Ha az ülésen az egyik részről több tag jelenik meg, mint a másik részről, a tanácskozásban valamennyi tag részt vehet, de a határozathozatalban a munkaadó és a munkavállaló tagoknak egyenlő számban kell résztvenniök. Azt, hogy szavazati jogát ki nem gyakorolhatja, sorshúzással kell eldönteni. Határozatait a bizottság egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az elnök (helyettese) dönt.
(2) Az ülésre meg kell hívni az alispánt (polgármestert) és a gazdasági felügyelőséget (erdőfelügyelőséget, szőlészeti és borászati kerületi felügyelőséget). Ezeknek, illetőleg kiküldötteiknek szavazati joguk nincs.
(3) Az elnök (helyettes elnök) az ülésre szavazati jog nélkül esetenkint szakértő tagokat is meghívhat. Egy ülésen legfeljebb két szakértő tag vehet részt.
14. § (1) A legkisebb munkabéreket meg lehet állapítani a vármegye (város) egész területére vagy ennek csak egy részére; egységesen vagy területileg eltérően; az összes munkákra vagy a munkának egyes nemeire. Meg lehet állapítani mindennemű munkabér vagy csak egyes munkabérnemek (napszámos órabér, napszámbér, szakmánybér, részbér, cselédbér stb.) legkisebb mértékét. Figyelemmel kell lenni a munkavállalóknak nem és kor szerint eltérő teljesítőképességére, a munkanemekre, úgyszintén - az éves gazdasági cselédek bérét kivéve - legalább is az egyes évszakokra.
(2) A vármegyei munkabérmegállapító bizottság a járási (városi) mezőgazdasági bizottságnak a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozóan kellő időben benyujtott indítványát vagy véleményét tárgyalni köteles.
15. § (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság határozatát az elnök (helyettese) az ülésen jelenlevők előtt kihirdeti. A határozatot haladéktalanul kézbesíteni kell a bizottság tagjai (az elnök, illetőleg helyettes elnök), a főispán (főpolgármester), az alispán (polgármester), a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottság elnöke és a meghívandó szakhivatalok részére.
(2) A határozat ellen az országos munkabérmegállapító bizottsághoz előterjesztéssel élhetnek mindazok, akiknek részére a határozatot kézbesíteni kell. Az előterjesztés határideje a kézbesítést követő nyolc nap.
(3) Az előterjesztés a határozat végrehajtását nem akadályozza. Az előterjesztésre hozott határozatnak visszaható ereje nincsen.
16. § (1) Az országos munkabérmegállapító bizottság ülésére valamennyi tagot meg kell hívni. A tanácskozó- és határozatképességhez az elnökön (helyettesén) felül legalább négy munkaadó, négy munkavállaló és két érdektelen tag jelenléte szükséges. Ha az ülésen akár munkaadói, akár munkavállalói oldalról több tag jelenik meg, mint a másik oldalról, a tanácskozásban valamennyi tag részt vehet, de a határozathozatalban a munkaadó és munkavállaló tagoknak egyenlő számban kell résztvenniök. Azt, hogy szavazati jogát ki nem gyakorolhatja, sorshúzással kell eldönteni. Határozatait a bizottság egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az elnök (helyettese) dönt.
(2) Az ülésre meg kell hívni mindazokat a hatóságokat, hivatalokat, intézeteket, intézményeket és érdekképviseleti szerveket, amelyeket a földmívelésügyi miniszter e végett esetenkint meghatározott időre vagy további rendelkezésig kijelöl. Az említetteknek, illetőleg egy-egy képviselőjüknek szavazati joguk nincs.
(3) Az elnök (helyettes elnök) az ülésre szavazati jog nélkül esetenkint szakértő tagokat is meghívhat. Egy ülésen legfeljebb három szakértő tag vehet részt.
17. § (1) A munkabérmegállapító határozatot a törvényhatóság hivatalos lapjának legközelebbi számában, a kötelező irányelveket megszabó [6. § (3) bek.], jóváhagyott határozatot, valamint hatályon kívül helyezését pedig a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni. A határozat a közzétételt követő nyolcadik napon lép hatályba.
(2) Az alispán (polgármester) gondoskodik arról, hogy a határozat a községekben városokban) a helyben szokásos módon haladéktalanul közhírré tétessék.
(3) A jogerős határozat egy példányát haladéktalanul fel kell terjeszteni a földmívelésügyi miniszterhez.
18. § Ha a felek a jelen törvény alapján megállapitott legkisebb munkabérnél kevesebbet kötöttek ki, a munkavállalónak a megállapított legkisebb munkabér jár. A munkavállaló a legkisebb munkabérre vonatkozó jogáról sem előre, sem utólag nem mondhat le. A legkisebb munkabér és a valóban fizetett munkabér közötti különbözet megfizetésére vonatkozó követelést a munkabér végelszámolásától számított három hónap alatt lehet érvényesíteni.
19. § (1) A gazdasági felügyelőség ellenőrzi, hogy a munkaadók a munkavállalóknak a hatályos legkisebb munkabéreket valóban megfizetik-e; ellenőrzi továbbá azt is, hogy a munkavállalók kötelességeiket becsületesen teljesítik-e.
(2) A gazdasági felügyelőség vezetője vagy ennek kiküldöttje az (1) bekezdésben említett ellenőrzési feladatának teljesítése, valamint általában a gazdasági munkásvédelmi jogszabályok végrehajtásának ellenőrzése céljából minden gazdaságban, amelyben gazdasági munkavállalókat alkalmaznak, vizsgálatot tartani jogosult. Köteles azonban előzőleg a munkaadó vagy intézkedése vagy felügyeletre jogosított megbízottja előtt magát kellőképpen igazolni. A vizsgálat során a gazdaságot megszemlélheti, a munkaadótól vagy intézkedésre, vagy felügyeletre jogosított megbízottjától felvilágosításokat kívánhat, a munkavállalókat kihallgathatja. Észleléseit hivatalos titokként megőrizni köteles.
(3) A gazdasági felügyelőségnek vizsgálatot tartó tagja a vizsgálat eredményeit a munkaadóval, illetőleg ennek megbízottjával azonnal közli és őt a hiányok pótlására felhívja. Az érdekelt munkavállalókat - lehetőleg a munkaadó (megbízottja) jelenlétében - annyiban tájékoztatja, amennyiben jogaik védelme szempontjából indokolt. Szükség esetében a hatóságnál feljelentést tesz.
(4) A gazdasági munkásvédelmi jogszabályok megszegésével elkövetett kihágások miatt folyamatba tett rendőri büntető eljárásokban a gazdasági felügyelőség szakképviselőként vesz részt. A gazdasági munkásvédelmi jogszabályok végrehajtása céljából hozott minden fellebbvitellel megtámadható közigazgatási határozatot a gazdasági felügyelőséggel is közölni kell, s a felügyelőség a határozattal szemben a megengedett jogorvoslatokat igénybe veheti.
20. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő
a) a munkabérmegállapító bizottsági tag munkaadója, vagy ez utóbbinak intézkedésre vagy felügyeletre jogosított megbízottja ha a munkavállalót a bizottsági tagságból folyó kötelességének teljesítésében akadályozza vagy ezért hátránnyal sujtja vagy fenyegeti;
b) a munkaadó vagy intézkedésre vagy felügyeletre jogosított megbízottja, ha a megállapított legkisebb munkabérnél kevesebbet köt ki vagy fizet;
c) a munkaadó vagy intézkedésre vagy felügyeletre jogosított megbízottja, ha a 19. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a gazdasági felügyelőség vezetőjét vagy ennek kiküldöttjét a helyszíni szemlében akadályozza, valótlan adat közlésével félrevezeti, vagy a kívánt felvilágosítást tőle megtagadja;
d) a munkavállaló, ha a gazdasági felügyelőség vezetőjét vagy ennek kiküldöttjét ellenőrzési feladatának teljesítésében valótlan adat közlésével félrevezeti;
e) a mezőgazdasági munkás (napszámos), ha a munkát - az 1898:II. törvénycikk 39. §-ának esetén kívül - szándékosan rosszul végzi vagy kötelességét egyébként szándékosan hanyagul teljesíti.
(2) Az (1) bekezdés alá eső kihágás büntetése tizenöt napig terjedő elzárás, ha ezt olyan egyén követte el, akit ilyen kihágás miatt jogerősen megbüntettek és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
(3) A pénzbüntetés tekintetében az 1928:X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) A kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni.
21. § Ha a 20. § alá eső kihágást a munkaadónak intézkedésre vagy felügyeletre jogosított megbízottja követte el és a munkaadót a kihágás elkövetése körül felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességeinek teljesítésében akár szándékos, akár súlyosan gondatlan mulasztás terheli, a kihágás miatt a 20. § (1) és (2) bekezdésében foglalt megkülönböztetés szerint - a munkaadót is büntetni kell.
22. § (1) Azt a munkabérmegállapító bizottsági tagot, aki a bizottság üléséről szabályszerű meghívás ellenére igazolatlanul távol marad, az alispán (polgármester), illetőleg a földmívelésügyi miniszter száz pengőig terjedhető pénzbírsággal sujthatja.
(2) A pénzbírságot tizenöt nap alatt kell megfizetni, s nemfizetés esetében közadók módjára. kell behajtani. A pénzbírság összegének rendeltetése tekintetében a pénzbüntetés hovafordítására vonatkozó szabályok irányadók.
23. § (1) A földmívelésügyi miniszter akként rendelkezhetik, hogy az 1923:XXV. törvénycikk alapján az 1939. évre vonatkozóan megállapított legkisebb munkabérek - a munkabérmegállapító határozat megfelelő alkalmazásával - az 1940. évben is irányadók mindaddig, amíg a jelen törvény alapján a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság határozatot nem hoz.
(2) Az 1923:XXV. törvénycikk alapján megállapított és a jelen § (1) bekezdése alapján irányadó legkisebb munkabérek tekintetében a jelen törvény 18-21. §-aiban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(3) M. kir. gazdasági munkaügyi felügyelővé (segédfelügyelővé, gyakornokká) azt lehet kinevezni, akinek főiskolai oklevélen felül kellő szociálpolitikai, gazdasági és munkajogi szakismeretei vannak.
24. § Amennyiben a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai terület sajátos viszonyai a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tesznek indokolttá, e rendelkezéseket a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
25. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.
(2) A törvény végrehajtásáról a földmívelésügyi miniszter gondoskodik.
