1940. évi XXIII. törvénycikk

az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról * 

1. § Szociális és családvédelmi célokra Országos Nép- és Családvédelmi Alap létesíttetik.

2. § (1) Az Alap célja a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján az életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése; továbbá a népesség szaporodásának előmozdítása.

(2) Az Alap feladata különösen:

a) a sokgyermekes családok intézményes támogatása;

b) gondoskodás a gyermekvédelem feladatainak ellátásáról;

c) a megélhetésükben veszélyeztetett - főként mezőgazdasággal foglalkozó - családok boldogulásának szerves megalapozása házhoz juttatás, kedvezőbb gazdasági viszonyok közé telepítés vagy egyéb gazdasági megsegítés (közjóléti szövetkezetek, különböző termelési, értékesítési intézmények és vállalkozások elősegítése stb.) útján;

d) kellő anyagi feltételekkel nem rendelkező, arra, érdemes családok részére az anyagi eszközök biztosítása a végből, hogy az állam, vagy más közület gazdaságpolitikai tevékenységének részesei lehessenek.

(3) Az Alap a nyujtott juttatás visszatérítését pénzben, munkában vagy természetben igényelheti.

3. § (1) Az Alap bevételei:

a) az állam illetékekből befolyó bevételének 27%-a,

b) a jelen § (3) bekezdésében foglaltak alapján szedendő nép- és családvédelmi pótadó.

c) az Alap részére juttatott adományok és hagyományok.

(2) Az Alap részére az (1) bekezdés a) pontjában biztosított állami javadalmazás évi összege nem lehet kevesebb

1940-ben 28.000,000 pengőnél,

1941-ben 41.000,000 pengőnél,

1942-től kezdődően pedig 46.000 000 pengőnél.

(3) Az 1922:I. tc. 29. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a nyomor enyhítése céljából a törvényhatóságok és községek (városok) által szedhető díjak és járulékok helyett a jövedelemadó, a társulati adó, a tantiémeadó és az általános kereseti adó fizetésére kötelezettek terhére nép- és családvédelmi pótadót kell kivetni. E pótadó kulcsait, valamint kivetésének és kezelésének részletes szabályait a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.

(4) A belügyminiszter az egyes törvényhatóságoknak és megyei városoknak a területükön a (3) bekezdés alapján kivetett pótadó hozadékát, részben vagy egészben, meghatározott szociális célra átengedheti.

4. § Az Alapot a belügyminiszter kezeli; annak kezelésére, kiadásainak és bevételeinek elszámolására és ellenőrzésére a fennálló törvényes rendelkezések irányadók.

5. § (1) A minisztérium felhatalmaztatik, hogy

a) az Alap szervezetét és működésének módját rendelettel állapítsa meg és ezt a rendeletet a szükséghez képest módosíthassa,

b) a közszolgálat egyes ágazataiban való alkalmazás előfeltételeként rendelettel előírhassa annak igazolását, hogy a pályázó meghatározott ideig szociális munkát végzett,

c) a hazai egyetemek mellett és azokkal kapcsolatban szociális tanfolyamokat szervezhessen, azok sikeres elvégzését a közszolgálat egyes ágazataiban az alkalmaztatás előfeltételeként - az egyes jogszabályokban előírt előfeltételeken túlmenően is - rendelettel megszabhassa és a tanfolyamokon való részvételt a már közszolgálatban állók vagy azok egyes csoportjai részére is kötelezővé tehesse.

(2) A minisztérium rendelettel állapítja meg, hogy az előző bekezdés b) pontja szempontjából milyen tevékenységet kell szociális munkának tekinteni.

6. § A 2. § rendelkezésein alapuló bármilyen juttatásban részesítés iránt előterjesztett beadványok, valamint a juttatással kapcsolatosan kiállított okiratok illetékmentesek; ez a mentesség azonban váltóra, utalványra, csekkre és ügyvédi meghatalmazásra nem terjed ki.

7. § (1) A jelen törvény hatályballépésének napját a belügyminiszter állapítja meg; a hatálybalépéssel egyidejűleg az 1922:I. tc. 29. §-a hatályát veszti.

(2) Ezt a törvényt a belügyminiszter az érdekelt miniszterekkel együtt, hajtja végre.