1. § A polgári és kereskedelmi ügyekben nyujtandó kölcsönös jogsegély tárgyában Ankarában, 1938. évi június hó 18-án kelt magyar-török egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója és
Ő Nagyméltósága a Török Köztársaság Elnöke
áthatva attól az óhajtól, hogy szabályozzák a magyar állampolgárokat Törökországban és a török állampolgárokat Magyarországon polgári és kereskedelmi ügyekben megillető bírói védelmet, valamint a két állam bírói hatóságai által egymás részére nyujtandó kölcsönös jogsegélyt,
elhatározták, hogy ebből a célból egyezményt kötnek és meghatalmazottaikká kinevezték:
Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója
Máriássy Zoltán úr Ő Nagyméltóságát, Magyarország rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét Ankarában,
Ő Nagyméltósága a Török Köztársaság Elnöke
Numan Menemencioglu úr Ő Nagyméltóságát, Törökország nagykövetét, a Török Köztársaság külügyminisztériumának vezértitkárát,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. Cikk (1) Mindegyik Magas Szerződő Fél állampolgárai személyük, vagyonuk és jogaik törvényes és bírói védelme tekintetében a másik Fél területén ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a belföldiek.
(2) Ebből a célból szabadon fordulhatnak a bíróságokhoz és ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan alakiságok mellett perelhetnek, mint a belföldiek.
2. Cikk (1) Az egyik Magas Szerződő Fél állampolgárai, akinek lakóhelye a Felek valamelyikének területén van, és akik a másik Fél bíróságai előtt mint felperesek vagy beavatkozók lépnek fel, nem kötelezhetők semmiféle biztosítékra vagy bármi néven nevezendő letétre, sem abból az okból, mert külföldiek, sem pedig azért, mert az országban nincsen lakóhelyük vagy tartózkodóhelyük.
(2) Ugyanez a szabály nyer alkalmazást arra az előlegezésre, amelyet a bírósági költségek biztosítására a felperesektől vagy beavatkozóktól lehetne követelni.
3. Cikk (1) Az eljárási költségekben és kiadásokban marasztaló határozatok alapján, amelyeket valamelyik Szerződő Fél területén olyan felperes vagy beavatkozó ellen hoztak, aki akár a 2. Cikk alapján, akár annak az államnak törvényei értelmében, ahol a pert megindították, fel van mentve a perbeli biztosíték, a letét vagy a bírósági költségek előlegezése alól, a végrehajtást a másik Fél illetékes hatósági ingyenesen elrendeli.
(2) A kérelmet diplomáciai úton kell előterjeszteni.
(3) Ugyanez a szabály nyer alkalmazást azokra a bírói határozatokra, amelyek az eljárási költségek összegét utólagosan állapítják meg.
4. Cikk (1) A költségekben és kiadásokban marasztaló, a 3. Cikkben említett határozatokat a felek meghallgatása nélkül végrehajthatókká kell nyilvánítani, de az elmarasztalt fél számára nyitva marad az utólagos fellebbvitel útja annak a Magas Szerződő Félnek törvényei szerint, amelynek területén a végrehajtást foganatosítani kell.
(2) Az a hatóság, amely a végrehajtási kérelem tárgyában a határozathozatalra illetékes, csak annak vizsgálatára szorítkozik:
a) vajjon annak a Magas Szerződő Félnek törvényei szerint, amelynek területén a marasztaló határozatot hozták, a határozat jogerőre emelkedett-e;
b) vajjon csatolva van-e a határozat rendelkező részének olyan fordítása, amely a megkeresett Fél nyelvén vagy francia nyelven készült és amelyet a megkereső Fél diplomáciai vagy konzuli tisztviselője vagy valamelyik Szerződő Fél hites tolmácsa hitelesített;
c) vajjon annak a Szerződő Félnek törvényei szerint, amelynek területén a marasztaló határozatot hozták, a határozat kiadmánya el van-e látva a hitelességéhez szükséges kellékekkel.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában megszabott feltétel teljesítésének igazolására elég a megkereső Fél illetékes hatóságának tanúsítványa arról, hogy a határozat jogerőre emelkedett. Ennek a hatóságnak illetékességét az említett Fél igazságügyminisztériuma bizonyítja. A szóbanlevő tanúsítványt és bizonyítványt a (2) bekezdés b) pontjában foglalt szabálynak megfelelően kell fordítással ellátni.
(4) Az a hatóság, amely a végrehajtási kérelem tárgyában a határozat hozatalára illetékes, ha a fél kéri, egyúttal megállapítja az igazolásnak és a (2) bekezdés b) pontjában megkívánt fordításnak és hitelesítésnek költségeit. Ezeket a költségeket a per költségeihez és kiadásaihoz kell számítani.
5. Cikk Az egyik Magas Szerződő Fél állampolgárai a másik Fél területén ugyanolyan feltételek mellett részesülnek a szegénységi jog kedvezményében, mint a belföldiek.
6. Cikk (1) A szegénységi bizonyítványt a kérelmező rendes tartózkodóhelyének, ilyen tartózkodóhely hiányában tényleges tartózkodóhelyének hatóságai állítják ki.
(2) Ha a kérelmező nem tartózkodik abban az államban, ahol a szegénységi jog megadására irányuló kérelmet előterjesztette, a szegénységi bizonyítványt ingyenesen hitelesíti annak a Szerződő Félnek diplomáciai vagy konzuli tisztviselője, amelynek területén az okiratot használni kell.
(3) Ha a kérelmező nem tartózkodik abban az államban, ahol a szegénységi jog kedvezményét el kell nyernie, ennek a kedvezménynek elnyerésére irányuló kérvényét, felszerelve a szegénységi bizonyítvánnyal és szükség esetében a kérelem támogatására alkalmas egyéb igazoló iratokkal, diplomáciai úton kell továbbítani. A vonatkozó határozatot ugyanezen az úton kell közölni.
(4) Ha a kérelmező nem tartózkodik egyik Szerződő Fél területén sem elégséges olyan szegénységi bizonyítvány, amelyet annak a Félnek diplomáciai vagy konzuli tisztviselője állított ki, amelyhez állampolgárságánál fogva tartozik. Ebben az esetben a jelen cikk (2) bekezdése értelmében szükséges hitelesítést annak a Szerződő Félnek diplomáciai vagy konzuli tisztviselője eszközölheti, amelynek területén az okiratot használni kell, még pedig akár az a diplomáciai vagy konzuli tisztviselő, amelynek székhelye abban az államban van, ahol a kérelmező tartózkodik, akár az, amely abban az államban székel, amelyhez a kérvényező állampolgársága folytán tartozik.
7. Cikk (1) Ha a kérvényező annak a Szerződő Félnek területén tartózkodik, ahol a szegénységi jog megadására irányuló kérelmet előterjeszti, a a szegénységi bizonyítvány kiállítására illetékes hatóság az ő vagyoni helyzetéről szükség esetében tájékoztatást szerezhet annak a Félnek hatóságaitól, amelynek állampolgára.
(2) Az a hatóság, amely hivatva van határozni a szegénységi jog megadására irányuló kérelem tárgyában, saját hatáskörének korlátai között megtartja azt a jogát, hogy az eléje terjesztett bizonyítványokat és felvilágosításokat ellenőrízhesse és pótló felvilágosításokat is kívánhasson, ha ezt kellő tájékozódás céljából szükségesnek tartja.
8. Cikk Az egyik Szerződő Fél illetékes hatósága által a szegénységi jogban részesített fél ezt a kedvezményt élvezi az ugyanarra az ügyre vonatkozó mindazokban az eljárási cselekményekben is, amelyek a másik Fél hatóságai előtt ennek az Egyezménynek rendelkezései értelmében történnek.
9. Cikk (1) Ha az egyik Szerződő Fél állampolgára a szegénységi jog kedvezményében részesül, perében a másik Fél területén bármily módon teljesített kézbesítésekért nincs helye semmiféle költségmegtérítésnek a megkereső Fél által a megkeresett Fél részére.
(2) Ugyanez áll a megkeresésekre is, kivéve a szakértőknek fizetett díjakat.
10. Cikk (1) Polgári vagy kereskedelmi ügyekben az egyik Szerződő Fél hatóságaitól származó és a másiknak területén tartózkodó személyek részére szóló iratok kézbesítése a megkereső Fél konzulának ahhoz a hatóságához intézett kérelmére történik, amelyet a másik Fél kijelöl.
(2) Az a hatóság, amelyhez a kérelmet intézték, megküldi a konzulnak a kézbesítést igazoló vagy az akadályul szolgált tényt megjelölő iratot. Illetékesség hiányában a kérelmet hivatalból átteszi az illetékes hatósághoz és erről a konzult haladéktalanul értesíti.
11. Cikk Az előbbi cikkben említett kérelemnek - amelyet a megkeresett Fél nyelvén kell szerkeszteni - tartalmaznia kell annak a hatóságnak megjelölését, amelytől a továbbított irat származik, a felek nevét és foglalkozását, a címzett lakáscímét és a szóbanlevő irat természetét.
12. Cikk (1) A kézbesítés teljesítése a megkeresett Fél illetékes hatóságának feladata. Ez a hatóság - a (2) bekezdésben szabályozott esetet kivéve - a kézbesítés teljesítésénél arra szorítkozhatik, hogy az iratot átadja a címzettnek, ha ő késznek nyilatkozik annak átvételére.
(2) Ha a kézbesítendő irathoz csatolva van a megkeresett hatóság nyelvén készült és a megkereső Fél diplomáciai vagy konzuli tisztviselője vagy valamelyik Szerződő Fél hites tolmácsa által hitelesített fordítás, a kézbesítés a megkereső hatóság kifejezett kérelmére a hasonló kézbesítésekre nézve a belföldi törvények által megszabott alakban vagy valamely különös módon történik, ha csak ez az utóbbi nem ellenkezik a belföldi törvényekkel.
13. Cikk (1) A kézbesítés bizonyítása vagy a címzettnek, keltezett és hitelesített elismervényével történik, vagy pedig a megkeresett Fél hatóságának tanúsítványával a kézbesítés tényéről, módjáról és időpontjáról.
(2) Ha a kézbesítendő iratot kettős példányban küldötték meg, az elismervényt vagy a tanúsítványt az egyik példányra kell rávezetni, vagy hozzá kell csatolni.
14. Cikk Mindegyik Szerződő Fél jogosult a másik Fél területén tartózkodó állampolgárai részére diplomáciai vagy konzuli tisztviselői útján közvetlenül és kényszer nélkül kézbesítéseket teljesíttetni oly módon, hogy,az iratot átadják a címzettnek, ha ő késznek nyilatkozik annak átvételére.
15. Cikk (1) Polgári vagy kereskedelmi ügyeken az egyik Szerződő Fél bírói hatósága saját törvényhozásának rendelkezései szerint megkeresést intézhet a másik Fél illetékes hatóságához ennek hatáskörébe tartozó akár perfelszerelési, akár más bírói cselekmény teljesítése végett.
(2) A megkereséshez csatolni kell a megkeresett Fél nyelvén vagy francia nyelven készült és a megkereső Fél diplomáciai vagy konzuli tisztviselője, vagy valamelyik Szerződő Fél hites tolmácsa által hitelesített fordítást.
16. Cikk (1) A megkeresést a megkereső Fél konzula eljuttatja ahhoz a hatósághoz, amelyet a megkeresett Fél kijelöl. A kísérő jegyzéknek tartalmaznia kell annak a hatóságnak megjelölését, amelytől a megkeresés származik, úgyszintén azt a hatóságot is, amely hivatva van annak teljesítésére.
(2) Az (e) bekezdés értelmében kijelölt hatóság megküldi a konzulnak a megkeresés teljesítése során keletkezett vagy a teljesítést akadályozó tényt megjelölő iratokat.
(3) Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy ha az a hatóság, amelyhez a megkeresést intézték, annak teljesítésére illetéktelennek nyilvánítja magát, az iratokat hivatalból teszi át az illetékes hatósághoz.
17. Cikk (1) Az a bírói hatóság, amelyhez a megkeresést intézték, köteles azt, ugyanolyan eszközök igénybevételével teljesíteni, mint amilyeneket saját államának hatóságaitól származó megkeresés teljesítésénél alkalmaz.
(2) A megkeresett hatóság a megkeresés teljesítése során követett eljárásban saját államának törvényeit alkalmazza; mégis eleget kell tenni a megkereső Fél arra irányuló kérelmének, hogy az eljárás különös módon történjék, feltéve, hogy ez a mód nem ellenkezik a megkeresett Fél törvényeivel.
(3) A megkereső hatóságot, ha kívánja, értesíteni kell a megkeresés teljesítésének idejéről és helyéről, hogy az érdekelt Félnek módjában legyen ott megjelenni.
18. Cikk A konzul által kért kézbesítés vagy az általa továbbított megkeresés teljesítése körül felmerülő minden vitás kérdést diplomáciai úton kell elintézni.
19. Cikk A kézbesítés vagy a megkeresés teljesítését meg lehet tagadni, ha az a Magas Szerződő Fél, amelynek területen azt teljesíteni kellene, felségjogára, biztonságára vagy a közrendre sérelmes természetűnek tartja. A megkeresés teljesítését ezenkívül akkor is meg lehet tagadni, ha az irat hitelessége kétséges, vagy ha a teljesítés a megkeresett Fél területén nem tartozik bírói hatáskörbe.
20. Cikk (1) A kézbesítések és megkeresések teljesítéséért semmiféle költség vagy díj megtérítésének nincsen helye.
(2) Mindazonáltal a megkeresett Fél követelheti a megkereső Féltől a tanuk és a szakértők részére fizetett díjaknak, úgyszintén azoknak a költségeknek megtérítését, amelyeket közjegyző vagy bírósági tisztviselő igénybevétele vagy az okozott, hogy a tanuk nem jelentek meg önként, és végül azoknak a költségeknek megtérítését, amelyek a kézbesítések vagy megkeresések teljesítésénél valamely különös mód esetleges alkalmazása körül merülnek fel.
21. Cikk Polgári vagy kereskedelmi ügyekben a személyfogság sem végrehajtási mód gyanánt, sem pedig egyszerű biztonsági rendszabályként nem alkalmazható a másik Szerződő Fél állampolgáraival szemben olyan esetekben, amidőn belföldiekkel szemben sem volna alkalmazható. Az egyik Magas Szerződő Fél állampolgárait a másik Fél területén a személyfogság megszüntetése tekintetében is, a belföldiekkel egyenlő elbánásban kell részesíteni.
22. Cikk (1) A Szerződő Felek - a lehetőséghez képest - kérelemre kölcsönösen tájékoztatják egymást a területükön érvényes jogszabályokról és bizonyítják egymás részére egyes jogszabályok szövegének hitelességét.
(2) Az (1) bekezdésben említett kérelemnek tartalmaznia kell a közölni kívánt szabályok tüzetes megjelölését.
23. Cikk A jelen egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Budapesten ki kell cserélni.
24. Cikk (1) A jelen egyezmény hatályának tartama három év az életbelépéstől számítva, ami a megerősítő okiratok kicserélését követő kilencvenedik napon következik be.
(2) Azonban az egyezmény hatálya meg nem határozott időre hallgatólagosan meghosszabbítást nyer, ha hatályának megszünte előtt hat hónappal fel nem mondják. Azután az egyezményt bármikor fel lehet mondani, és akkor a felmondás napjától számított hat hónapig marad hatályban.
Aminek hiteléül a meghatalmazottak ezt az egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Ankarában, két eredeti példányban, 1938. évi június hó 18-án.
(Aláírások)
