1. § Azok alól a hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket a büntetőtörvényeken kívül fennálló jogszabályok a büntető ítélethez (elítéléshez, illetőleg a büntetés kiállásához fűznek, mentesül az elítélt:
1. ha a cselekményt fiatalkorban (1908:XXXVI. tc. 16. §., 1930:II. törvénycikk 41. §) követte el, kivéve, ha a cselekmény katonai bűntett, avagy ha a cselekmény az 1930:III. tc. 60. §-ában, valamint az 1934:XVIII. tc. 2. és 3. §-ában meghatározott és a katonai büntetőbíróság kizárólagos hatáskörébe (1930:III. tc. 98. §) tartozó hűtlenség bűntette,
2. ha a bíróság az ítéletben vagy a büntetőparancsban kimondja, hogy az elítélés, illetőleg a büntetés kiállása nem vonja maga után az említett hátrányos jogkövetkezményeket.
A bíróság a mentesítést akár valamelyik fél indítványára, akár hivatalból kimondhatja, ha a cselekmény csekély súlyú, erkölcsi szempontból menthető és ha az elítélt egyénisége alapján fel lehet tenni, hogy a jövőben nem követ el bűncselekményt. Ha a bíróság vétség miatt - az 1928:X. tc. 4. §-ának alkalmazását kivéve - csupán pénzbüntetést szabott ki, a cselekményt rendszerint csekély súlyúnak kell tekinteni.
Ha a hatóság valamely hivatás, iparűzés vagy más foglalkozás gyakorlatából arra megbízhatatlannak bizonyult személyt jogszabály rendelkezésénél fogva kizárhat, ebből a szempontból olyan bűncselekmény elkövetésének tényét is figyelembe veheti, amelynek esetében a bíróság az első bekezdés 2. pontja alapján mentesítést mondott ki.
Az első bekezdés 2. pontja értelmében kimondott mentesítést a jogerős ítéletről (büntetőparancsról) az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak megküldött büntetőlapon fel kell tüntetni.
2. § Ha a bíróság a büntetés végrehajtását felfüggesztette és az 1. § első bekezdésének 2. pontját nem alkalmazta, a hátrányos jogkövetkezmények (1. § első bekezdése) a próbaidő elteltével megszűnnek, ha a próbaidő alatt nem indítottak az elítélt ellen olyan bűnvádi eljárást, amelynek következtében a bíróság a felfüggesztett büntetés végrehajtását rendelte el (1908:XXXVI. tc. 4. §., 1930:II. tc. 28. §).
3. § A bíróság a következő §-ok rendelkezései szerint utólag megszűntetheti a büntető ítélethez (büntetőparancshoz) fűződő hátrányos jogkövetkezményeket (1. § első bekezdése), kivéve, ha az ítélet halálbüntetést, életfogytig tartó fegyházbüntetést vagy tíz évet meghaladó fegyház- vagy börtönbüntetést, avagy szigorított dologházi őrizetet állapított meg.
4. § A hátrányos jogkövetkezmények utólagos megszűntetésének csak akkor lehet helye, ha az alábbi 1-4. pontban meghatározott feltételek együttesen fennállanak:
1. bűntett miatt történt elítélés esetében öt év, más esetben három év már eltelt attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a főbüntetést kiállotta vagy amelyen a dologházi őrízetből (1913:XXI. tc. 5-7. §) való szabadon bocsátása véglegessé vált, avagy amely naptól kezdve a büntetés végrehajtását kegyelem vagy elévülés kizárta.
2. az elítélt az elítéltetése óta tisztességes életmódot folytatott,
3. az elítélt a bűncselekményével okozott kárt tőle telhetően jóvátette,
4. az elítélt a kedvezményre egyébként is érdemesnek bizonyul.
Ha a bíróság főbüntetésként pénzbüntetést szabott ki, a főbüntetés kiállása napjának a pénzbüntetés megfizetésének napját, a pénzbüntetésnek szabadságvesztés büntetésre történt átváltoztatása esetében pedig az azt helyettesítő szabadságvesztésbüntetés kiállásának napját kell tekinteni.
Az első bekezdés 1. pontjában említett határidő számítása szempontjából a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést abban az esetben sem lehet figyelembe venni, ha az elítélten a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés büntetést hajtották végre.
5. § A bíróság határozatának meghozatalánál figyelembe veszi annak a bűncselekménynek súlyát, indokát és erkölcsi jelentőségét, amely miatt a kérelmezőt elítélték, a kérelmező egész egyéniségét, a tőle a jövőben várható magatartást és azt, hogy a jogkövetkezmények fenntartásának vagy megszüntetésének az elítélt társadalmi helyzetére és létfenntartására minő jelentősége van.
6. § Nem lehet mentesíteni a hátrányos jogkövetkezmények alól azt, hogy
1. aki hivatalvesztést vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztését kimondó ítélet hatálya alatt áll.
2. aki ellen bűntett vagy szándékos vétség miatt bírói eljárás van folyamatban.
7. § A hátrányos jogkövetkezmények megszüntetését az elítélt akár szóval, akár írásban a kérelem eldöntéséhez szükséges adatok és bizonyítékok bemutatásával annál a kir. bíróságnál kérheti, amelyik a büntető ügyben elsőfokon ítélt vagy határozott. Ha az ítéletet (büntetőparancsot) katonai büntetőbíróság hozta, az ennek székhelye szerint illetékes kir. törvényszék, ha pedig az ítéletet a rendőri büntetőbíróság hozta, az ennek székhelye szerint illetékes kir. járásbíróság jár el. Több elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, egyenlő hatáskörű bíróságok közül pedig az jár el, amelyik a legsúlyosabb büntetést szabta ki.
A kir. törvényszék tanácsban jár el akkor is, ha a büntető ügyben egyesbírája ítélkezett.
Ha az elítéltet katonai bűntett vagy vétség (1930:II. tc. 2. §) miatt, hűtlenség miatt vagy az 1940:XVIII. tc. 11. §-a első bekezdésének 2. pontjában meghatározott bűncselekmény miatt katonai büntetőbíróság ítélte el, a hátrányos jogkövetkezmények megszüntetését az elsőfokon eljárt katonai bíróságnál kell kérni. Ugyancsak a katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik az eljárás akkor is, ha a katonai bíróság által más bűncselekmény miatt elítélt személy az elítéltetésétől a kérelem előterjesztésének időpontjáig megszakítás nélkül katonai szolgálatot teljesített.
A katonai büntetőbíróságnak az előbbi bekezdésben megszabott hatásköre változatlanul fennáll abban az esetben is, ha az eljárás alapjául szolgáló szabadságvesztésbüntetést utóbb polgári büntetőbíróság az általa kiszabott szabadságvesztésbüntetéssel összbüntetésbe foglalta vagy egyesítette.
8. § Több elítélés esetében az elítéltnek együttesen kell kérnie valamennyi ítélet (büntetőparancs) hátrányos jogkövetkezményeinek megszűntetését, kivéve, ha az egyik ítélet (büntetőparancs) tekintetében az eljárás a polgári, a másik tekintetében pedig a 7. § harmadik bekezdésének rendelkezéséhez képest a katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik.
Az előbbi bekezdésben említett kivétel esetén kívül a bíróság a kérelemnek csak abban az esetben ad helyet, ha a jogkövetkezmények megszüntetésének feltételei valamennyi ítélet (büntetőparancs) szempontjából fennállanak.
9. § Ha a kérelemből az tűnik ki, hogy előterjesztésének törvényszabta előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelem tárgyalás nélkül elutasítja. Egyéb esetben hivatalból megszerzi a kérelem eldöntéséhez szükséges adatokat és bizonyítékokat. E végett elsősorban az igazságügyminiszter, illetőleg a honvédelmi miniszter által rendelettel kijelölt szervezetek és személyek részéről kiállított környezettanulmányokat használja fel.
A bíróság a kérelem felől a kir. ügyésznek, illetőleg a honvédügyésznek és a kérelmezőnek, szükség esetében pedig a sértettnek és tanuknak meghallgatása után végzéssel határoz. A tárgyalás nem nyilvános.
A bíróság, ha a jogkövetkezmények megszüntetésének törvényes előfeltételei (3-6. §) fennállanak, a kérelemnek helyt ad, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja.
A bíróság a kérelem teljesítését belátása szerint további határidőnek elteltétől és a kérelmezőnek ez időalatt tanúsított magatartásától teheti függővé.
A kérelemnek helyt adó végzés ellen a kir. ügyész, illetőleg a honvédügyész, a kérelmet elutasító végzés ellen pedig a kérelmező felfolyamodást jelenthet be. A felfolyamodás elintézésére a bűnvádi perrendtartás, a katonai büntetőbíráskodás körében pedig a katonai bűnvádi perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni. További perorvoslatnak nincs helye.
10. § A kir. ügyészség, járásbíróság előtti eljárásban az eljáró bíró, a katonai büntetőbíráskodás körében pedig az illetékes elsőfokú honvédbíróság a kérelemnek helyt adó végzést jogerőre emelkedése után, zárt borítékban haladéktalanul megküldi az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak, továbbá annak a bíróságnak, amelyik az ítéletet (büntetőparancsot) hozta és azoknak a hatóságoknak, amelyeket ilyen célból a kérelmező megokoltan megjelölt.
11. § Az elítélt arról az elítélésről, amelyhez hátrányos jogkövetkezmények az 1. § szerint nem kapcsolódnak, vagy amelynek hátrányos jogkövetkezményei a 2., 3. vagy 18. § értelmében megszűntek, bíróság vagy más hatóság előtt nem köteles számot adni. Erre a jogára az elítéltet az előéletére vonatkozó kérdés feltevésekor figyelmeztetni kell.
Rágalmazás vagy becsületsértés esetében az állított vagy híresztelt tény, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valósága bizonyításának az 1914:XLI. tc. 13. §-ának 3. pontja alapján nincs helye, ha a büntető határozathoz hátrányos jogkövetkezmények az 1. § szerint nem kapcsolódnak, vagy annak hátrányos jögkövetkezményei a 2., 3. vagy 18. § értelmében megszűntek. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a valóság bizonyításának az 1930:II. tc. 69. vagy 129. §-a alapján van helye.
12. § Olyan büntetést, amelyhez az 1. § értelmében hátrányos jogkövetkezmények nem fűződnek, vagy amelynek hátrányos jogkövetkezményei a 2., 3. vagy 18. § értelmében megszűntek: sem a hatóság, sem magánszemély által az elítéltre vonatkozóan kiadott bizonyítványba feltüntetni, se abban ilyen büntetésre célzást tenni nem szabad.
13. § Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki a bíróság engedélye vagy a kérelmező beleegyezése nélkül a hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése iránt folyt eljárásra vonatkozó adatot közzétesz.
Ez a rendelkezés a bírói határozatoknak jogi szaklapban, jogi vagy más tudományos gyüjteményben vagy hasonló célú egyéb nyomtatványban való közzétételére nem alkalmazható, feltéve, hogy a közleményben a kérelmező neve kezdőbetűkkel sincs felismerhetővé téve.
14. § A pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve a hátrányos jogkövetkezmények megszüntetése iránt indított eljárás tekintetében rendelettel illetékkötelezettséget állapíthat meg és az illeték tételeit is szabályozhatja. Az illetékkötelezettség nem érintheti a szegénységi jog megadására vonatkozó jogszabályokat.
15. § A jelen törvény rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha magyar jogszabály külföldi büntetőbíróság ítéletéhez vagy külföldön kiállott büntetéshez hátrányos jogkövetkezményt fűz. Ebben az esetben a 4. §-ban megszabott határidő szempontjából csak azt az időt lehet figyelembe venni, amelyet az elítélt kérelmének előterjesztése előtt Magyarországon töltött. Ilyen esetben a terhelt lakóhelye szerint illetékes kir. törvényszék jár el.
16. § A minisztérium rendelettel megállapíthatja, hogy egyes jogkövetkezmények szempontjából a büntető ítéletet (büntetőparancsot), illetőleg a büntetést - a 9. §-ban megjelölt bírói határozat nélkül is - figyelmen kívül kell hagyni, ha az elítélt a 3-6. §-okban foglalt feltételek fennállását igazolja.
17. § A jelen törvény nem érinti:
1. a katonai közigazgatási jogszabályokban a büntető ítélethez fűzött jogkövetkezményeket, különösképpen az előléptetésből való kizárást és lefokozást, valamint az elvesztett rendfokozat újból való elnyerését szabályozó rendelkezéseket,
2. a tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezésből való kizárásról, valamint az ilyen kiképzésre való jelentkezés elfogadásának hatálytalanításáról szóló törvényi rendelkezéseket (1939:II. tc. 36. §),
3. az országgyűlési képviselővé választás előfeltételeire vonatkozó rendelkezéseket,
4. az állami és az ellátás szempontjából ezekkel egy tekintet alá eső más alkalmazottaknak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló törvényi rendelkezéseket, ideértve mind a hivatásos, mind a nem hivatásos katonai személyeknek, mind pedig a leventekötelezettséget, honvédelmi munkát, közérdekű légvédelmi- és közérdekű munkaszolgálatot teljesítő személyeknek ellátására (gondozására) vonatkozó rendelkezéseket is.
5. külállammal kötött nemzetközi egyezmények (szerződések, megállapodások) rendelkezéseit,
6. a bűncselekmény elkövetéséből vagy az elítélésből származó magánjogi következményeket.
18. § A kormányzó kegyelmi elhatározással a jelen törvényben megszabott hatállyal megszüntetheti a hátrányos jogkövetkezményeket (1. § első bekezdése), tekintet nélkül a 3. §-ban és a 4. § első bekezdésének 1. pontjában meghatározott korlátozásokra.
19. § Az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal az olyan büntetésről, amelyhez az 1. § értelmében hátrányos jogkövetkezmények nem fűződnek, vagy amelynek hátrányos jogkövetkezményei a 2., a 3. vagy a 18. § értelmében megszűntek, csak a következő esetekben adhat értesítést:
1. az illető személy ellen indított bűnvádi eljárásban, - a bíróság vagy az ügyészség megkeresésére,
2. az illető személynek közszolgálatban alkalmazása, úgyszintén valamely olyan hivatás, ipari vagy más olyan foglalkozás űzésére való feljogosítása tárgyában, amely hivatásból vagy foglalkozásból az arra megbízhatatlannak bizonyult személyt jogszabály rendelkezésénél fogva ki lehet zárni, - az illetékes miniszter felhívására, illetőleg a bíróság megkeresésére,
3. a jelen törvény által nem érintett jogkövetkezmények (17. §) tárgyában - az illetékes miniszter felhívására.
Ilyen esetekben az értékesítésben meg kell jegyezni, hogy a nyilvántartás adatai szerint az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól az elítélt a jelen törvény melyik rendelkezése értelmében mentesült. Az eljárás tekintetében a szükséges részletes szabályokat az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
20. § A jelen törvény hatálybalépésének napját az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. A jelen törvény végrehajtásáról az igazságügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter gondoskodik.
A jelen törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján az elítélt mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, a törvény hatályba lépése előtt meghozott büntető ítéletek (büntetőparancsok) tekintetében is alkalmazni kell.
A jelen törvénynek rendelkezéseit alkalmazni kell a büntető ítélethez (büntetőparancshoz) fűződő olyan hátrányos jogkövetkezmények tekintetében is, amelyeket a jelen törvény hatálybalépése után alkotott jogszabály állapít meg, hacsak törvényes rendelkezés kifejezetten kivételt nem tesz.
