1. § A Budapesten, 1940. évi május hó 27. napján kelt magyar-német hitelesítési egyezmény a hozzátartozó zárójegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezménynek és a zárójegyzőkönyvnek eredeti magyar és német nyelvű szövege a következő:
A Magyar Királyság és a Német Birodalom megállapodtak abban, hogy az okiratoknak kölcsönös használatát a jogi forgalom megkönnyítése céljából egyezménnyel szabályozzák.
Ebből a célból Meghatalmazottaikká kinevezték:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A Meghatalmazottak meghatalmazásaikat egymással közölték és azokat rendben találták. A következő rendelkezésekben állapodtak meg:
1. Cikk. (1) Az egyik szerződő Félnek bírói hatósága vagy legfelsőbb vagy felsőbb közigazgatási hatósága által felvett vagy kiállított és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel ellátott okiratoknak a másik szerződő Fél területén való használatához sem hitelesítés, sem (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítés nem szükséges.
(2) A telekkönyvi hatóságok és az államügyészségek, valamint a magyar gyámhatóságok is az 1. bekezdésben megnevezett bírói és közigazgatási hatóságok fogalma alá tartoznak.
(3) A szerződő Felek az 1. bekezdés szerint tekintetbe jövő közigazgatási hatóságok jegyzékeit és a jegyzékekben történt változásokat egymással közölni fogják.
2. Cikk. (1) Anyakönyvi okiratokat, anyakönyvi kivonatokat és egyházi anyakönyvi kivonatokat, valamint a személyállapotot nyilvántartó könyvekbe, anyakönyvekbe és egyházi anyakönyvekbe történt bejegyzések másolatait, amelyeket valamely állami hatóság, polgári tisztviselő, anyakönyvvezető vagy egyházi anyakönyvvezető állított ki vagy hitelesített és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, további hitelesítéssel, vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges.
(2) Az 1 bekezdés értelmében anyakönyvvezető és egyházi anyakönyvvezető alatt:
a) német részről:
az állami anyakönyvvezetőket és a keresztény vallásfelekezetek anyakönyvvezetőit;
b) magyar részről:
az állami anyakönyvvezetőket, valamint a latin, görög és örmény szertartású római katholikus, református, evangélikus, unitárius és görögkeleti egyháznak anyakönyvvezetőit kell érteni.
3. Cikk. A házasságkötési képességet igazoló tanúsítványokat (amelyek azt bizonyítják, hogy a házasságkötésnek akadályai nincsenek), amelyeket a Német Birodalomban polgári tisztviselő (a Cseh-Morva Védnökségben még valamely elsőfokú politikai hatóság), a Magyar Királyságban pedig az igazságügyminiszter állított ki és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, hitelesítéssel, vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges.
4. Cikk. Olyan okiratokat, amelyeket közjegyző vett fel vagy állított ki és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, hitelesítéssel vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges.
5. Cikk. Váltó- és csekkóvásokat, amelyeket bírósági hivatalnok, közjegyző, postai tisztviselő vagy más olyan személy vett fel, aki óvások felvételével belföldi jogszabályok alapján meg van bízva és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, hitelesítéssel vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges.
6. Cikk. Az 1-5. Cikkekben meg nem nevezett más okiratot további hitelesítéssel vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges, ha azt az 1. Cikkben megnevezett valamely hatóság vagy közjegyző hitelesítette és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel van ellátva.
7. Cikk. A 4., 5. és 6. Cikk értelmében a Magyar Királyságban közjegyzők alatt kizárólag a királyi közjegyzőket kell érteni.
8. Cikk. A jelen egyezmény hatálybalépésének napjától kezdve, az ebben az Egyezményben szabályozott kérdésekre vonatkozó korábbi államszerződések, megállapodások és kormánynyilatkozatok a szerződő Felek közötti viszonylatokban hatályukat vesztik.
9. Cikk. (1) Az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Berlinben kell kicserélni.
(2) Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének napjától számított három hónap mulva lép hatályba és hatályban marad attól a naptól számított hat hónapig, amikor valamelyik szerződő Fél felmondja.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kiállíttatott két eredeti példányban magyar és német nyelven, Budapesten, 1940. évi május hó 27. napján.
[Aláírások]
Ennek az Egyezménynek aláírása alkalmával a Meghatalmazottak kormányaik nevében kijelentik, hogy egyetértés áll fenn a következőkre nézve;
1. Bírósági hatóságok alatt az 1. Cikk 1. bekezdése értelmében nemcsak a rendes bíróságokat, hanem minden más bírói hatóságot is érteni kell.
2. A Birodalmi Szabadalmi Hivatal és a Cseh-Morva Védnökség Szabadalmi Hivatala, valamint a Magyar Királyság Szabadalmi Bírósága az 1. Cikk 1. bekezdésében megjelölt bírói és közigazgatási hatóságok közé tartoznak.
3. Bírói hatóságok az 1. Cikk 1. bekezdése értelmében a bíróságok elnökei is.
4. Azok az okiratok, amelyeket az irányadó jogszabályok értelmében valamely az 1. Cikkben megnevezett hatóság kezelő hivatala vagy irodája vett fel, állított ki vagy hitelesített, az említett hatóságok okiratai közé tartoznak.
5. Ennek az Egyezménynek rendelkezései nem érintik:
a) azokat a könnyítéseket, amelyek valamely külön megállapodás alapján állanak fenn, például az adóügyi jogvédelem és jogsegély terén, a kereskedelmi forgalomban, a vámeljárásban, valamint a kisebb határforgalomban;
b) a személyazonossági igazolványok elismerése tekintetében fennálló gyakorlatot.
6. Mindegyik szerződő Félnek jogában áll olyan okiratokat, amelyek a másik szerződő Fél területéről származnak, belföldi szabályok vagy gyakorlat alapján az Egyezményben megállapítottnál szélesebb körben hitelesítés vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítés nélkül elismerni.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt a Zárójegyzőkönyvet, amely a mai napon aláírt Egyezmény lényeges alkotórészét képezi, aláírták.
Kiállíttatott két eredeti példányban, magyar és német nyelven, Budapesten, 1940. évi május hó 27-én.
[Aláírások]
3. § A jelen törvény hatálybalépésével az 1880:XXXVI. törvénycikk hatályát veszti.
4. § A jelen törvény végrehajtásáról - ügykörük szerint - az érdekelt miniszterek gondoskodnak.
