A világháború befejezése óta Magyarországon is növekedett az olyan részvénytársaságok és szövetkezetek száma, amelyek befizetéseket gyüjtenek abból a célból, hogy a befizetőknek meghatározott rendszer szerint házépítésre kölcsönt nyujtsanak. Az ilyen kollektív gyüjtésre alakult építőtakarékvállalatok által folytatott építőtakaréküzlet alapgondolatát nyersen ez a példa világítja meg.
Ha tíz személy 10,000-10,000 pengős házat szeretne építeni s mindegyikük évente 1000 pengőt tud erre a célra megtakarítani, mindegyikük csak tíz év multán rendelkezhetnék a szükséges összeggel. Hogyha azonban összeállanak és az 1000-1000 pengős évi megtakarítást összeadják, már az első évben 10,000 pengő áll rendelkezésre s így egy ház építésére már mód nyílik. Egyikük részére tehát kölcsönt adnak a házépítésre. A kölcsönvevő a hátralevő kilenc év alatt törleszt, a többiek pedig továbbra is befizetnek. Ilyen eljárás mellett minden évben egyikük házépítési kölcsönhöz juthat. Csak az utolsó évre maradt befizető nem jut korábban a házépítést lehetővé tevő kölcsönhöz, mint a gyüjtési időszak végén.
Ez a gazdasági elgondolás résztvevőkre talált s az ilyen kollektív gyüjtésre alakult vállalatok sokszor széles körben és gyakran a csekély vagyoni erővel rendelkező kisemberek között is sikerrel toborozták a befizetőket.
Az építőtakaréküzlettel foglalkozó vállalat üzletterve, az üzletvitelében követett általános feltételek helyességének megítélése többnyire olyan szaktudást kíván, amely a befizetőkben általában fel nem található. A befizetők rendszerint nem tudják elbírálni, vajjon a vállalat olyan alapon működik-e, amely mellett életképes lehet. A befizetők sokszor csak akkor észlelik a vállalat gazdasági felépítésének alkalmatlanságát és a működés helytelenségét, amikor a vállalat összeomlása sok kisember évek során át szorgalmas munkával s esetleg lemondások árán megtakarított pénzének elveszését okozza.
Az építőtakaréküzlettel foglalkozó vállalatok megfelelő felépítésének és működésének biztosítása s ekként a már alapjaiban laza s összeomlásukkal a takarékosságra súlyos csapást mérő vállalatok alakulásának és működésének elhárítása egyes külföldi jogalkotókat már régebben arra késztetett, hogy az ilyen építőtakarékvállalatoknak fokozottabb megfigyelését és ellenőrzését célzó szabályokat létesítsenek.
Hazánkban az utóbbi években ismételten több oldalról hangzott el az építőtakaréküzlet szabályozására vonatkozó kívánság. Az építőtakarékvállalatok sorából is kifejezést adtak ilyen óhajnak, mert meg akarták kímélni a komoly vállalatokat a megbízhatatlan kísérletezők versenyétől és el akarták hárítani az életképtelen vállalatoknak a tájékozatlan nagyközönségben az egész építőtakaréküzlet hitelét rontó és hírén csorbát ejtő tevékenységét.
Az építőtakaréküzlet szabályozásáról készült jelen törvényjavaslat nem kíván anyagi építő takarékjogot alkotni.
A törvényjavaslat elgondolása szerint mindenekelőtt seregszemlét kell tartani a ma létező építőtakarékvállalatokon. Meg kell állapítani, melyek azok a vállalatok, amelyeknek helytelen a gazdasági felépítése, amelyek életképtelenek és viszont melyek azok, amelyeknek további fennmaradása a gazdasági és hiteléletre nem káros. Ennek a kiválasztásnak érdekében a javaslat az építőtakarékvállalatokat a Pénzintézeti Központ megvizsgálásának veti alá.
A Pénzintézeti Központ vizsgálatáról a pénzügyminiszternek tesz jelentést s a gazdasági és hitelélet rendjének gondozására elsősorban hivatott pénzügyminisztert illeti meg az a jog, hogy a káros vállalatokat megszüntesse, az ilyen vállalatok kényszerfelszámolását elrendelje.
Nem volna azonban kielégítő a szabályozás, ha megállana ennél a seregszemlénél. Gondoskodik a javaslat arról is, hogy az életképtelen vállalatok kiselejtezése után fennmaradó építőtakarékvállalatok továbbra is megfelelő felügyelet és ellenőrzés alatt legyenek.
Az állami felügyeletnek egyik legfőbb célja az építőtakarékvállalatok üzletfelei, a befizetők betéteinek biztonságáról való gondoskodás. A befizetők betéteinek biztonsága érdekében a pénzügyminiszter a vállalat üzletviteli és ügykezelési feltételeinek módosítását kívánhatja és pedig nemcsak a vállalatok első megvizsgálása után, hanem később is bármikor.
A felügyelet hatályossága megkívánja, hogy a káros vállalatok az első megvizsgálás után is indokolt esetekben bármikor feloszlathatók legyenek. Ezért a javaslat feljogosítja a pénzügyminisztert, hogy a taxatíve felsorolt esetekben elrendelhesse a vállalat kényszerfelszámolását.
A szabályozás arra törekszik, hogy az államhatalom közérdekből betekintést nyerhessen a fennmaradó és a jövőben létesülő építőtakarékvállalatok működésébe, befolyást nyerjen az üzleti tervek és az általános üzleti feltételek helyes megállapítására. Nem megy azonban odáig ez a rendezés, hogy a vállalatok üzlettervét és általános üzleti feltételeit megállapítsa. Tartózkodni kíván attól is, hogy túlzottan megkösse a vállalatok kezét és szabad mozgásukat ott is gátolja s a vállalkozási találékonyságnak ott is korlátot szabjon, ahol ezt a közérdek nem teszi szükségessé. A jövőben építőtakaréküzlet folytatására csak a pénzügyminiszter engedélyével alakulhat vállalat. A javaslat gondot fordít arra, hogy új vállalat engedélyezése során a vállalat megfelelő tőkeereje biztosítva legyen; ennek érdekében kívánja meg a biztosítéki alapot is.
Az építőtakaréküzlettel foglalkozó vállalatok tekintetében a közhiteli és általános közgazdasági érdekek szempontjából fontos állami felügyeletnek megszervezése mellett szükséges azt is biztosítani, hogy a vállalatokban az állandó ellenőrzést arra valóban hivatott szerv végezze. A vállalatnak, a vállalat tagjainak, valamint a vállalat hitelezőinek egyaránt komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy az állandó ellenőrzést olyan független, szakavatott egyének végezzék, akikben megvan a biztosíték arra, hogy az ellenőrzés nem marad csupán formalitás. Ennek a hatályos ellenőrzésnek biztosítását szolgálja az építőtakarékvállalatok állandó felülvizsgálatának megszervezésében a hites könyvvizsgálat megvalósítása. Az állandó felülvizsgálatot gyakorló hites könyvvizsgáló a vállalat szerveként jár el, de működésével az állami felügyelet eredményes gyakorlását is megkönnyíti. A szakértői ellenőrzésnek különös jelentősége van az építőtakarékvállalatokban, amelyekben az ügyvitelnek és a számadásoknak elbírálása különleges szakértelmet kíván.
Az állandó ellenőrzésre hivatott felülvizsgáló működésének eredményessége céljából a törvényjavaslat gondoskodni törekszik a felülvizsgáló tájékozódási jogának biztosításáról és az ellenőrzés hatályosságát a felelősség meghatározásának késztető erejével is előmozdítja.
A felülvizsgáló ellenőrzése folytonos, feladata a vállalat évi számadásainak megvizsgálása is. Ez a felülvizsgálat nemcsak alaki, hanem anyagi revízió is, a jogszerűség vizsgálatára is kiterjed. Nem feladata azonban a felülvizsgálónak a vállalat gazdasági politikája célszerűségének vizsgálata.
Az állami felügyelet gyakorlásában tevékenykedő Pénzintézeti Központ munkáját elősegíti a törvényjavaslatnak az a szabályozása, amely megkívánja, hogy a felülvizsgáló írásbeli jelentését a Pénzintézeti Központnak is megküldje.
