1. § A Budapesten, 1940. évi június hó 16. napján kelt magyar-német kiadatási szerződés a hozzátartozó zárójegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett szerződés és zárójegyzőkönyv eredeti magyar és német nyelvű szövege a következő:
A Magyar Királyság és a Német Birodalom megállapodtak abban, hogy a bűntettesek kiadatását és az egyéb bűnügyi jogsegély nyujtását szerződéssel szabályozni fogják.
Ebből a célból Meghatalmazottaikká kinevezték:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A Meghatalmazottak meghatalmazásaikat egymással közölték és azokat rendben találták. A következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a következő rendelkezések értelmében
1. a viszonosság feltételével valamely illetékes hatóság megkeresésére bármilyen bűnügyben, legyen az bírói vagy közigazgatási hatóság előtt folyamatban, illetékes hatóságaik útján egymásnak jogsegélyt nyujtanak az által, hogy
a) személyeket bűnvádi üldözés vagy büntetésvégrehajtás céljára kiadnak és átszállítanak.
b) tárgyakat kiszolgáltatnak,
c) egyéb jogsegélyt nyujtanak, amennyiben az saját hatóságaik részére is teljesíthető volna;
2. közlik egymással állampolgáraik jogerős elítéléseit.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a következő rendelkezéseknek megfelelően azokat a személyeket, akiket a megkereső Fél hatóságai valamely büntetendő cselekmény miatt üldöznek vagy elítéltek és akik a megkeresett Fél területén tartózkodnak, bűnvádi üldözés vagy büntetésvégrehajtás céljára egymásnak ki fogják adni.
(2) Ez a kötelezettség nem terjed ki a megkeresett Fél saját állampolgáraira.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a kiadatást engedélyezik olyan cselekmények miatt, amelyek mindkét Félnek az egyes esetekre alkalmazandó joga szerint büntetendők.
(2) Ha a kiadatást bűnvádi üldözés céljára kérik, a kiadatást engedélyezni kell, ha a cselekmény mindkét Fél joga szerint hathónapnál hosszabb szabadságvesztésbüntetéssel vagy valamely, a szabadságvesztésbüntetésnél súlyosabb büntetési nemmel büntetendő. Kiadatásnak van helye a kiadatás alá eső valamely cselekményre való előkészület vagy kísérlet, továbbá a részesség minden faja miatt, feltéve, hogy az előkészület, a kísérlet vagy részesség mindkét Fél joga szerint büntetendő. Ugyanez áll a kiadatás alá eső cselekménnyel kapcsolatos orgazdaságra és bűnpártolásra is.
(3) Ha a kiadatást büntetésvégrehajtás céljára kérik, a kiadatást engedélyezni kell, ha az 1. és 2. bekezdés feltételei fennforognak és a jogerősen kiszabott büntetés, összbüntetés esetében pedig ez utóbbi legalább kéthónapi szabadságvesztésbüntetésben vagy valamely, a szabadságvesztésbüntetésnél súlyosabb büntetési nemben állapíttatott meg.
(1) A szerződő Felek a kiadatásra nincsenek kötelezve, ha a cselekmény politikai természetű, vagy valamely politikai cselekménnyel olyan összefüggésben van, hogy azt előkészíteni, biztosítani, fedezni vagy elhárítani akarta.
(2) Politikai cselekmények azok a bűncselekmények, amelyek közvetlenül az államnak belső vagy külső biztonsága, különösen alkotmányjogi alapjai, becsülete, területi épsége vagy a külfölddel fennálló jó viszonya ellen irányulnak.
(3) A kiadatási kötelezettség mindazokban az esetekben fennáll, amelyekben a cselekmény az államfő vagy családjának tagjai, a kormány tagjai, avagy a közélet vagy a véderő más vezető tagjai élete ellen irányuló szándékos bűntettet képez, különös közveszélyt okoz, vagy félelmet és ijedtséget akar előidézni, kivéve, ha a cselekményt nyílt harcban követték el. Ugyanez áll az ilyen cselekmény előkészítésére, kísérletére, az abban bármilyen természetű részességre és annak előmozdítására.
Kiadatási kötelezettség nem áll fenn:
1. ha a cselekmény a hadkötelezettség kijátszását valósítja meg vagy kizárólag a katonai büntető törvények szerint büntetendő;
2. ha a cselekmény kizárólag a sajtójogi szabályok szerint büntetendő;
3. ha a cselekmény kizárólag a közadókra vonatkozó szabályok szerint büntetendő;
4. ha a cselekmény kizárólag a fizetési eszközök forgalmára vonatkozó szabályok szerint büntetendő;
5. ha a cselekmény kizárólag a behozatali, kiviteli vagy átviteli tilalmakra vonatkozó szabályok szerint büntetendő, kivéve, ha kábítószerek büntetendő behozataláról, kiviteléről vagy átviteléről van szó.
Nem áll fenn kiadatási kötelezettség:
1. ha a cselekmény tekintetében a megkeresett Fél bírói joghatósága meg van állapítva és a megkeresett Fél saját joga szerint a joghatóság gyakorlásáról nem mondhat le;
2. ha a cselekményt a megkeresett Fél területén követték el;
3. ha a cselekményt egy harmadik állam területén követték el és a megkeresett Fél joga szerint a cselekmény bűnvádi úton nem volna üldözhető;
4. ha a cselekmény miatt a terhelt ellen a megkeresett Fél hatóságai büntető ítéletet, vagy egyéb, az eljárást tárgyilag befejező bírói határozatot hoztak;
5. ha a cselekmény miatt a bűnvádi üldözés vagy büntetésvégrehajtás valamelyik szerződő Félnek az illető esetben alkalmazandó joga szerint nem lenne megengedve, mert például az elévülés bekövetkezett, kegyelmi elhatározás bocsáttatott ki, a szükséges felhatalmazás nem adatott meg vagy a szükséges indítvány nem terjesztetett elő.
Ha a terhelt ellen a megkeresett Fél valamelyik hatósága más bűncselekmény miatt, mint amely a kiadásra okot adott, bűnvádi eljárást indított vagy őt elítélte, vagy ha a terhelt más okból letartóztatásban van, kiadatása elhalasztható mindaddig, amíg az eljárást befejezték, az ítéletet végrehajtották, a büntetést véglegesen elengedték vagy a letartóztatást megszüntették.
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a 7. Cikkben megállapított esetekben azt a terheltet, akinek kiadatására a jelen Szerződés értelmében kötelezve vannak, a bűnvádi eljárás lefolytatásának céljára egymásnak ideiglenesen ki fogják adni, amennyiben az ideiglenes kiadatás a megkeresett Fél igazságszolgáltatásának érdekeivel nem ellenkezik. A megkereső Fél kötelezi magát arra, hogy a terheltet a másik Fél megkeresésére, mindenesetre azonban a bűnvádi eljárás lefolytatása után, haladéktalanul visszaszolgáltatja.
Ha több kormány kérte a kiadatást, a megkeresett Fél szabadon dönthet, melyik kiadatási megkeresésnek ad helyt.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy azt a terheltet, akinek kiadatását kérni szándékoznak, már a megkeresés beérkezte előtt letartóztatásba helyezik, ha azt a terhelt személyi adatainak, főleg állampolgárságának, valamint a terhére nőtt bűncselekmény tényállásának, különösen a kiadatás alapjául szolgáló cselekmény elkövetési idejének és helyének közlésével kérik, vagy ha a terheltet ezekkel az adatokkal a másik Fél körözési lapjában kiadatás céljából közzétették és a megkeresett Fél illetékes hatóságai a törvényes rendelkezések alapján az előzetes kiadatási letartóztatást elrendelik. A megkeresésre vonatkozó döntésről és az előzetes kiadatási letartóztatás kezdő időpontjáról azt a hatóságot, amely azt kérte, haladéktalanul értesíteni kell.
(2) Az előzetes letartóztatásba helyezés iránti megkeresések elintézésére és az előzetes kiadatási letartóztatás kezdő időpontjára vonatkozó közlések továbbítása céljából a hatóságok egymással közvetlenül, távirati úton is érintkezhetnek.
(3) Ha a letartóztatás iránti megkeresés nem tartalmaz hivatkozást valamely elfogatóparancsra, vagy végrehajtható büntetőbírósági ítéletre, úgy a terhelt szabadlábra helyezhető, ha egy hét eltelik a nélkül, hogy megérkeznék a megkeresett hatósághoz a megkereső hatóság értesítése arról, hogy elfogatóparancs bocsáttatott ki vagy büntető bírósági ítélet hozatott.
(4) A terhelt mindenesetre szabadlábra helyezhető, ha a kiadatás iránti megkeresést a Szerződésben előírt iratokkal a letartóztatás napjától számított hat hét alatt a megkeresett Fél kormányánál nem terjesztik elő.
(1) A kiadatás iránti német megkereséseket a birodalmi igazságügyminiszter (Reichsminister der Justiz), amennyiben pedig olyan bűnügyekről van szó, amelyek német katonai bíróságok előtt vannak folyamatban, a véderő főparancsnoksága (Oberkommando der Wehrmacht) közvetlenül intézheti a magyar királyi igazságügy miniszterhez.
(2) A kiadatás iránti magyar megkereséseket a magyar királyi igazságügyminiszter, amennyiben pedig olyan bűnügyekről van szó, amelyek magyar katonai bíróságok előtt vannak folyamatban, a magyar királyi honvédelmi miniszter közvetlenül intézheti a birodalmi igazságügyminiszterhez.
(1) A kiadatás iránti megkereséssel együtt elő kell terjeszteni az elfogatóparancsot vagy a végrehajtható büntetőbírósági ítéletet, amely a terhelt személyi viszonyaira vonatkozó adatokat, különösen állampolgárságát, továbbá az üldözött terhére rótt bűncselekmény tényállását, különösen a cselekmény elkövetésének idejét és helyét, valamint az alkalmazandó büntető jogszabályok szövegét tartalmazza és amelyet a cselekmény miatt a terhelt ellen a megkereső Fél valamelyik illetékes hatósága bocsátott ki.
(2) Amennyiben a közölt iratokból azok a körülmények, amelyek a kiadatási megkeresés elbírálásához szükségesek, kielégítő módon nem tűnnek ki, az iratokat megkeresésre haladéktalanul ki kell egészíteni.
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy azt a terheltet, akinek kiadatását kérték, letartóztatásba helyezik, vagy fogva tartják, ha a megkeresett Fél illetékes hatóságai a törvényes rendelkezések alapján a kiadatási fogságot elrendelik.
A szerződő Felek egyetértenek abban, hogy a megkeresett Fél nem fogja vizsgálni, vajjon terhelt a terhére rótt bűncselekménnyel valóban gyanusítható vagy pedig bűnös-e.
(1) A kiadott személy a megkeresett Fél hozzájárulása nélkül bűnvádi eljárás alá nem vonható, meg nem büntethető vagy egy harmadik állam részére tovább ki nem adható valamely, a kiadatás előtt elkövetett olyan bűncselekmény miatt, amelyért a kiadatás engedélyezve nincsen, sem pedig egyéb, a kiadatás előtt keletkezett jogalapon személyes szabadságában nem korlátozható, kivéve, ha a kiadott személy a megkereső Fél területét az ellene lefolytatott bűnvádi eljárás végleges befejezése után - ideértve a büntetésvégrehajtást is - egy hónapon belül nem hagyja el vagy, ha miután azt elhagyta, oda visszatért, vagy pedig egy harmadik kormány őt újból kiadja.
(2) Ha a kiadatást a bűnvádi eljárás lefolytatása céljából engedélyezték, a cselekményt, amely miatt a kiadatást engedélyezték, csak akkor lehet másként minősíteni, ha a cselekmény miatt a kiadatási kötelezettség a Szerződés rendelkezései értelmében új minősítése dacára is fennállna.
(3) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a 11. Cikkben megállapított módon továbbított megkeresésre hozzájárulnak a kiadott személy elleni eljáráshoz, megbüntetéséhez, vagy további kiadatásához valamely, a kiadatás előtt elkövetett oly cselekmény miatt, amelyért a kiadatást nem engedélyezték, ha erre a cselekményre nézve a kiadatási kötelezettség a szerződés rendelkezései értelmében fennállna.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy olyan terheltet, akit egy harmadik kormány a másik Félnek kiad, a bűnvádi eljárás lefolytatása vagy büntetésvégrehajtás céljára területükön átszállítják.
(2) Az átszállítás iránti kötelezettség nem áll fenn:
a) ha a terhelt kiadatását a Szerződés rendelkezései értelmében nem kellene engedélyezni;
b) ha a megkeresett Fél valamelyik hatósága a terheltet büntetőjogilag üldözi, vagy ha ellene a megkeresett Fél valamelyik hatósága más okokból letartóztatást rendelt el.
(3) A 11-15. Cikkek megfelelően alkalmazandók.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a terheltet, akinek kiadatását vagy átszállítását foganatosítani kell, az egyetértően megállapítandó határállomásra vagy kikötőbe fogják szállítani.
(2) Az átszállítást a megkeresett Fél hatóságai olyan módon foganatosítják, ahogyan az nekik a legalkalmasabbnak látszik.
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a következő rendelkezéseknek megfelelően ki fogják szolgáltatni:
1. azokat a tárgyakat, amelyek mint bizonyító eszközök valamely bűnvádi eljárás folyamán jelentőséggel bírhatnak,
2. azokat a tárgyakat, amelyek valamely bűnvádi eljárásban lefoglalás vagy elkobzás alá esnek,
3. a terhelt birtokában lévő azokat a tárgyakat, amelyeket ő vagy valamelyik bűnrészes a megkeresett Fél területén kívül ama büntetendő cselekmény útján, amely miatt üldözik vagy ilyen tárgyak ellenértékeként szerzett meg,
4. azokat a tárgyakat, amelyek valamely átszállítás alkalmával a terhelttel együtt vétettek át.
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy harmadik személyeknek a kiadott tárgyakra vonatkozó jogait érintetlenül hagyják és kívánatra a tárgyakat haladéktalanul visszaszolgáltatják, ha az átadás alkalmával megfelelő fenntartás tétetett.
(1) Nincsen kötelezettség a kiadásra, ha a bűnvádi eljárásban, amelynek céljára a kiadásnak történnie kell, a 3., 4., 5. vagy 6. Cikk szerint kiadatási kötelezettség nem állna fenn.
(2) A kiadásra akkor sincsen kötelezettség, ha a bűnvádi eljárás, amelynek céljára az teljesítendő volna, a megkeresett Fél olyan alattvalója ellen irányul, aki a megkereső Fél területén kívül tartózkodik, vagy ha a megkeresett Fél a jogsegély teljesítését olyan természetűnek tartja, hogy az felségjogait vagy biztonságát veszélyeztetné.
Ha a tárgyakra a megkeresett Fél hatóságának valamely bűnvádi eljárás során szüksége van, a kiadás elhalasztható addig, amíg az eljárást befejezik.
A kiadás iránti megkeresések a 11. Cikkben megállapított módon terjeszthetők elő.
Ha a tárgyak kiadásának valamely terhelt kiadatásától vagy átszállításától függetlenül kell történnie, a kiadás iránti megkereséssel együtt egy, a megkereső Fél illetékes hatósága által kibocsátott lefoglaló határozat is előterjesztendő. A megkeresésben vagy határozatban a terhelt személyi körülményeit, különösen állampolgárságát, jelenlegi tartózkodási helyét, a terhére rótt büntetendő cselekmény tényállását, különösen a cselekmény elkövetési idejét és helyét és a bűnügy állását is közölni kell.
(1) A kiadás iránti megkereséseket a megkeresett Félnek azok a hatóságai, amelyek ennek a Félnek törvényei szerint saját bűnügyeikben hasonló hivatali cselekmények elvégzésére hivatottak, az ezekre a hivatali cselekményekre előírt alakiságok betartásával és a megfelelő kényszerintézkedések útján foganatosítják.
(2) Ha a kiadás valamely terhelt kiadatásával vagy átszállításával kapcsolatban történik, a tárgyakat lehetőleg a terhelttel egyidejűleg kell átadni.
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy valamely bűnvádi eljárásra vonatkozó iratokat, különösen pedig idézéseket a következő rendelkezéseknek megfelelően fognak kézbesíteni.
(1) A tanú vagy szakértő, aki a megkeresett Fél hatóságai által neki kikézbesített idézésre a megkereső Fél hatóságai előtt megjelenik, állampolgárságára való tekintet nélkül az eljárás tárgyát képező bűncselekményben vagy más, a megidézett személynek a megkeresett Fél területéről történt kiutazását megelőzően elkövetett valamely bűncselekményben való tettesség, bármilyen természetű részesség, orgazdaság vagy bűnpártolás miatt nem üldözhető és meg nem büntethető, sem pedig más, azelőtt keletkezett jogalapon személyes szabadságában nem korlátozható, kivéve, ha a megidézett személy attól a naptól számított egy héten belül, amelyen elbocsáttatott és kiutazása lehetővé vált, a megkereső Fél területét nem hagyja el.
A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a következő rendelkezéseknek megfelelően vádlottakat, tanukat és szakértőket kihallgatnak, felvilágosításokat adnak, az iratokból azoknak időleges átengedése vagy tartalmukból adott másolatok útján közléseket tesznek, szemléket foganatosítanak, a házkutatásokat és tárgyak lefoglalását foganatosítják és más vizsgálati cselekményeket teljesítenek.
(1) Feltéve, hogy a megkeresett Fél jogszolgáltatásának érdekeivel az átadás nem ellenkezik, a szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a letartóztatásban lévő személyeket - amennyiben nem büntetésüket töltő foglyokról van szó - a következő rendelkezéseknek megfelelően csak azok hozzájárulásával fogják egymásnak átadni abból a célból, hogy mint tanuk kihallgattassanak vagy mint tanúk más személyekkel szembesíttessenek. A megkereső Fél kötelezi magát, hogy az átadott személyeket a másik Fél megkeresésére, mindenesetre azonban a vizsgálati cselekmény foganatosítása után, haladéktalanul visszaszállítja.
(2) A 26. Cikk megfelelően alkalmazandó.
(1) A 25., 27. és 28. Cikk szerinti jogsegély teljesítésére vonatkozó kötelezettség nem áll fenn,
a) ha a bűnvádi eljárás, amelynek érdekében a jogsegélyt teljesíteni kellene, olyan cselekményre, vonatkozik, amelyért nem lehet legalább 3 hónapi szabadságvesztésbüntetést kiszabni, vagy a szabadságvesztésnél súlyosabb büntetési nemet alkalmazni, kivéve, ha a cselekmény mindkét Fél joga szerint a szárazföldi, vízi vagy légi közlekedés terén elkövetett szabálytalanságot képez;
b) ha a bűnvádi eljárás, amelynek érdekében a jogsegélyt teljesíteni kellene, olyan cselekményre vonatkozik, amely miatt a kiadatási kötelezettség a 4., 5. vagy a 6. Cikk 5. pontja szerint nem állna fenn;
c) ha a bűnvádi eljárás, amelynek érdekében a jogsegélyt teljesíteni kellene, olyan cselekményre vonatkozik, amely miatt a megkeresett Fél hatóságai büntetőítéletet vagy egyéb, az eljárást tárgyilag befejező bírói határozatot hoztak, kivéve, ha a megkeresett Fél a bűnvádi eljárás megindítását kérte vagy a bűnvádi eljárás lefolytatásához hozzájárult;
d) ha a bűnvádi eljárás, amelynek érdekében a jogsegélyt teljesíteni kellene, a megkeresett Fél olyan állampolgára ellen irányul, aki a megkereső Fél területén kívül tartózkodik, kivéve, ha a cselekmény a szárazföldi, vízi vagy légi közlekedés terén elkövetett szabálytalanságot képez és mint ilyen a megkeresett Fél joga szerint is büntethető;
e) ha a megkeresett Fél a jogsegély teljesítését olyan természetűnek tartja, hogy az felségjogait vagy biztonságát veszélyeztetné.
(2) Az idézés kézbesítése iránti megkeresés akkor is elutasítható, ha a megidézettel szemben meg nem jelenése esetére kényszerintézkedések vagy egyéb hátrányok helyeztetnek kilátásba.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a bűnügyi nyilvántartásból egymásnak értesítést adnak.
(2) Az értesítés adására vonatkozó kötelezettség nem áll fenn, ha abban a bűnvádi eljárásban, amelynek céljára az értesítést adni kellene, a jogsegély nyujtására irányuló kötelezettség a 29. Cikk 1. b), d) és e) pontjai értelmében nem állna fenn.
A 25., 27., 28. és 30. Cikkben megállapított jogsegély iránti megkeresésekben a terhelt személyi körülményeit, főleg állampolgárságát és jelenlegi tartózkodási helyét, továbbá a terhére rótt bűncselekmény tényállását, különösen a cselekmény elkövetési helyét és idejét és a bűnügy állását is elő kell adni.
(1) A 25., 27., 28. és 30. Cikkben megállapított jogsegélyre irányuló megkeresések az érdekelt igazságügyi és rendőri hatóságok között közvetlen érintkezés útján terjeszthetők elő.
(2) Amennyiben katonai bíróságoknál folyamatban lévő bűnügyekről van szó, a német megkeresések a véderő főparancsnoksága (Oberkommando der Wehrmacht) által közvetlenül a magyar királyi igazságügyminiszterhez, a magyar megkeresések pedig a magyar királyi honvédelmi miniszter által közvetlenül a birodalmi igazságügyminiszterhez (Reichsminister der Justiz) intézhetők.
(3) Ha a megkeresést tévedésből valamely, annak átvételére nem illetékes hatósághoz továbbították, úgy az a megkeresést hivatalból az illetékes hatósághoz továbbítja és erről a megkereső hatóságot egyidejűleg értesíti.
A szerződő felek a 25., 27., 28. és 30. Cikkben tárgyalt jogsegély iránti megkereséseket a megkeresett Fél ama hatóságai által, amelyek adott esetben ennek a Félnek törvényei szerint a saját bűnügyekben hasonló hivatali cselekmények elvégzésére hivatottak, az ezekre a hivatali cselekményekre nézve előírt alakiságok betartásával és a megfelelő kényszerintézkedések útján fogja foganatosíttatni.
(1) A szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy közölni fogják egymással azokat a büntetést kiszabó jogerős határozatokat, amelyeket az egyik Fél hatóságai, a másik Fél állampolgárai ellen hoznak, és amelyek a határozatot hozó hatóság hazai szabályai szerint a bűnügyi nyilvántartásba felveendők, kivéve, ha politikai cselekmény miatt történt elítélésről van szó.
(2) A közlés akként történik, hogy a büntetést kiszabó határozat vagy a bűnügyi nyilvántartásnak szóló értesítés egy másolati példányát megküldik. A kicserélést a birodalmi igazságügyminiszter és a magyar királyi igazságügyminiszter közvetíti és az három hónapi időközönként történik.
(1) A megkeresett Fél hatóságainál a jelen Szerződés rendelkezései értelmében elbírálandó megkereséseknél és a jogsegély nyujtásánál felmerült költségeket a megkereső Fél nem téríti meg. Hasonlóképpen nem fognak megtéríttetni az elítélések közlésével felmerült költségek sem.
(2) Azokat a költségeket, amelyek személyeknek tengeri szállítása, ideiglenes kiadatása, átszállítása vagy a 28. Cikk szerinti átadása alkalmával merülnek fel, úgyszintén a szakértőknek járó díjakat és készkiadásokat a megkereső Fél meg fogja téríteni.
(1) A jogsegély iránti megkeresések és azok iratai, valamint a 34. Cikknek megfelelő értesítések hitelesítésére nem szorulnak.
(2) A megkeresésekhez és az azokhoz tartozó iratokhoz, valamint a 34.Cikk szerinti értesítésekhez fordítások csatolása nem követelhető.
(3) Ugyanez irányadó a jogsegély teljesítésével kapcsolatos iratokra is.
(1) Ezt a Szerződést meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat, mihelyt lehetséges, Berlinben kell kicserélni.
(2) A Szerződés a megerősítő okiratok kicserélésének napjától számított, egy hónap mulva lép hatályba.
(3) A Szerződés hatályban marad attól a naptól számított 6 hónapig, amikor valamelyik szerződő Fél felmondja.
Azok a kétoldalú megállapodások, amelyek ennek a Szerződésnek tárgyát a Magyar Királyság és a Német Birodalom között idáig szabályozták, ennek a Szerződésnek hatálybalépésével érvényüket vesztik.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt a Szerződést aláírták.
Kiállíttatott két eredeti példányban, magyar és német nyelven, Budapesten, 1940. évi június hó 16. napján.
[Aláírások]
A Magyar Királyság és a Német Birodalom közötti kiadatási Szerződés aláírása alkalmával az alulírott Meghatalmazottak kormányaik nevében egyetértésüket nyilvánítják a következőkre nézve:
a) A jelen Szerződés alapján előterjesztett egyes megkereséseknél a viszonosság külön biztosítására nincsen szükség.
b) „Bűnügyek” a jelen rendelkezés értelmében a bírói vagy közigazgatási hatóság előtt folyamatban lévő olyan bűnvádi eljárások, amelyeknek során valamely cselekmény miatt közjogi (büntetőjogi) büntetés szabható ki.
c) Amennyiben a jogsegély teljesítéséhez a Szerződés szerint megkívánt valamelyik előfeltétel hiányzik, a megkeresett Fél - feltéve, hogy a hiány rövidesen pótolható - a megkeresés elutasítása előtt módot ad a megkereső Félnek az állásfoglalásra.
Kiadatási kötelezettség akkor sem áll fenn, ha a terhelt a kiadatás foganatosításáig megszerezte a megkeresett Fél állampolgárságát.
A kiadatási kötelezettség akkor is fennáll, ha a cselekményt valamely hivatal gyakorlása közben vagy gyakorlásánál követték el.
Azok a terheltek, akiket a katonai büntetőtörvények szerint büntetendő cselekmények miatt adtak ki, eme törvények szerint ítélhetők el.
A szerződő Felek egymásnak tudomására fogják hozni, hogy mely esetekben nem mondhatnak le a bíráskodási joghatóság gyakorlásáról.
A megkeresett Fél annak eldöntésénél, hogy melyik kiadatási megkeresésnek adjon helyt, tekintettel lesz a büntető igazságszolgáltatás érdekeire.
A megkeresett Fél a kiegészítések előterjesztésére megfelelő határidőt állapíthat meg.
Az a határidő, amelyen belül a kiadott személynek a megkeresett Fél területét el kell hagynia, mindaddig nyugszik, amíg kiutazása nem lehetséges.
„Átszállítás”-nak tekintendő az is, ha valamely személyt kiadatás vagy átszállítás céljából a másik Fél hajóján vagy légijáróművén nyílt tengeren szállítanak.
A Szerződő Felek fenntartják maguknak azt, hogy megegyezzenek azokra a határállomásokra és kikötőkre nézve, amelyeken a terhelteket a kiadatási és átszállítási forgalomban át fogják venni vagy át fogják adni.
A kiadott tárgyak és bizonyító eszközök, amelyeknek visszaadása fenntartatott, gondosan kezelendők.
a) A szerződő Felek a Szerződés 25., 27., 28. és 30. Cikkében meghatározott jogsegély iránti megkeresések elfogadására illetékes bírói és bűnügyi nyilvántartó hatóságok jegyzékét egymáshoz el fogják juttatni.
b) A 32. Cikkben megállapított továbbítási mód irányadó a leánykereskedés elnyomása végett létrejött, 1910. évi május hó 4-én kelt nemzetközi megállapodás, a szeméremsértő közlemények forgalmának és a velük való üzérkedésnek elnyomása végett létrejött, 1923. évi szeptember hó 12-én kelt nemzetközi egyezmény és a pénzhamisítás elnyomásáról szóló, 1929. évi április hó 20-án kelt nemzetközi egyezmény alapján előterjesztett jogsegély iránti megkeresésekre nézve is.
Azok a megállapodások, amelyek ennek a Szerződésnek tárgyát a Magyar Királyság és az egykori Danzig szabad város, a Magyar Királyság és az egykori Ausztria, valamint a Magyar Királyság és az egykori Cseh-Szlovák Köztársaság között régebben szabályozták, érvényüket veszítették.
A Cseh-Morva Védnökség honosai ennek a Szerződésnek értelmében német állampolgároknak számítanak.
Ha az egyik szerződő Félnek oka van arra, hogy a másiknál valamely bűnvádi eljárás megindítását szorgalmazza, a magyar megkereséseket a magyar királyi igazságügyminiszter közvetlenül a birodalmi igazságügyminiszterhez (Reichsminister der Justiz), a német megkereséseket pedig a birodalmi igazságügyminiszter közvetlenül a magyar király igazságügyminiszterhez intézheti. A 36. Cikk megfelelően alkalmazandó.
A magyar királyi igazságügyminiszter és a birodalmi igazságügyminiszter közvetlen érintkezés útján meg fognak állapodni abban, hogy képviselőik összejöveteleket tartsanak abból a célból, hogy ennek a Szerződésnek egyöntetű végrehajtását biztosítsák és a végrehajtásánál esetleg felmerülő nehézségeket kiküszöböljék. Amennyiben a megbeszélés tárgyát képező kérdések más minisztériumok ügykörét is érintik, ezek a minisztériumok is meghívást fognak kapni, hogy az összejöveteleken vegyenek részt. Az összejöveteleket a szükséghez képest és lehetőleg felváltva a Magyar Királyságban és a Német Birodalomban fogják megtartani.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt a Zárójegyzőkönyvet, amely a mai napon aláírt Szerződés lényeges alkotórészét képezi, aláírták.
Kiállíttatott két eredeti példányban, magyar és német nyelven, Budapesten, 1940. évi június hó 16. napján.
[Aláírások]
3. § A jelen törvény kihirdetése napján, azonban az 1. §-ban említett szerződés életbelépésétől kezdődő hatállyal lép életbe.
4. § A jelen törvény végrehajtásáról - ügykörük szerint - az érdekelt miniszterek gondoskodnak.
