1. § A magyar állam törvényei közé iktattatnak a Német Birodalommal kötött adóügyi pótegyezmények és pedig:
A) pótegyezmény a Magyar Királyság és a Német Birodalom között az egyenesadók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása tárgyában 1923. évi november hó 6-án kötött szerződéshez,
B) pótegyezmény a Magyar Királyság és a Német Birodalom között az adóügyi jogvédelem és jogsegély tárgyában 1923. évi november hó 6-án kötött szerződéshez.
2. § Ezeknek a pótegyezményeknek eredeti magyar és német szövege a következő:
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és a Német Birodalom Kancellárja attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy a Magyar Királyság és a Német Birodalom között az egyenesadók tekintetében a belföldi és külföldi adóztatás kiegyenlítése, különösen a kétszeres adóztatás elhárítása tárgyában 1923. évi november hó 6-án kötött szerződés kiegészíttessék, elhatározták, hogy pótegyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottakká kinevezték:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A Meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben egyeztek meg:
1. Cikk. A légi közlekedési vállalatok üzeme, valamint az abból származó jövedelmek csakis abban az Államban vonandók egyenesadók alá, amelyben a vállalat igazgatási helye van.
2. Cikk. Az üzemüket mindkét Állam területére kiterjesztő vasúti vállalatok megadóztatásának szabályozása a két Állam pénzügyminiszterei között kötendő külön megállapodás részére tartatik fenn.
3. Cikk. (1) Az 1923. évi november hó 6-án kelt szerződés XII. Cikkének határozmánya értelemszerűen nyer alkalmazást a két Állam valamelyikének vám- és vasúti igazgatásának szolgálatában álló olyan személyekkel szemben is, akik ezen igazgatásnak a másik fél területén fekvő állomáshelyén működnek és amiatt laknak ott, továbbá a velük közös háztartásban élő hozzátartozóikkal és házi cselédeikkel szemben, amennyiben a megjelölt személyek a küldő állam polgárai.
(2) Az 1. bekezdés határozmányának a határrendőrségi szolgálat szerveire és más közigazgatási ágak szerveire való kiterjesztése a két Állam pénzügyminiszterei között esetről-esetre kötendő külön megállapodás részére tartatik fenn.
4. Cikk. Az 1923. évi november hó 6-án kötött kétszeres adóztatásról szóló szerződés zárójegyzőkönyve 1. pontjának első, második és harmadik bekezdése helyébe a következő határozmányok lépnek:
„1. A szerződés értelmében egyenesadóknak tekintendők az olyan adók, melyek a két Állam mindegyikének törvényei szerint akár a szerződő Államok vagy a Német Birodalom országai, akár a tartományok, tartományi szövetségek vagy vármegyék, községek vagy községi szövetségek számlájára közvetlenül a jövedelmek (tiszta jövedelmek vagy nyersjövedelmek) vagy a vagyon után szedetnek, még akkor is, ha az adóztatás pótadók alakjában történik:
Egyenesadóknak tekintendők főleg:
1. a magyar törvényalkotás szempontjából:
a) a földadó,
b) a házadó,
c) a kereseti adó,
d) a társulati- és tantiemadó,
e) a jövedelem- és vagyonadó;
2. a német törvényalkotás szempontjából:
a) a jövedelemadó,
b) a társulati adó,
c) a vagyonadó,
d) a földadó,
e) a kereseti adó,
f) a pénz elértéktelenedésének kiegyenlítése beépített ingatlanoknál (a házbéradók).
Ezek közé a magyar adók közé tartoznak az olyan közadók is, melyeknek tárgya az osztalékok és a kötvények kamatainak megadóztatása és amelyeket Magyarország törvényhozása az illetékek közé sorol.”
Az 1. pont utolsó két bekezdése változatlan marad.
5. Cikk. (1) Ezen pótegyezmény, amely magyar és német szövegben iratott alá, megerősítendő és a megerősítő okiratok Berlinben kicserélendők. A pótegyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének napjával lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg a szerződés.
(2) A pótegyezménynek mind a két szövege hiteles. A megerősített pótegyezmény mind a két Államban a hivatalos törvénygyüjteményben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt az egyezményt mind a két Állam Meghatalmazottai aláírták és pecsétekkel ellátták.
Budapest, 1938. évi december hó 10.
[Aláírások]
Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója és a Német Birodalom Kancellárja attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy az adóügyi jogvédelem és jogsegély tárgyában a Magyar Királyság és a Német Birodalom között 1923. évi november hó 6-án kötött szerződés kiegészíttessék, elhatározták, hogy pótegyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottakká kinevezték:
[következik a meghatalmazottak megnevezése]
A Meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben egyeztek meg:
1. Cikk. A Magyar Királyság és a Német Birodalom között az adóügyi jogvédelem és jogsegély tárgyában 1923. évi november hó 6-án kötött szerződés a következőkben módosíttatik és egészíttetik ki:
1. Az I. Cikk helyébe a következő határozmányok lépnek:
„Ezen szerződés azokra az adókra vonatkozik, amelyek a Birodalom vagy az Állam, az országok vagy vármegyék, községek (községi szövetségek) vagy más közjogi testületek részére szedetnek, valamint azokra a járulékokra, amelyek a fenti adók után mint pótlékok más közjogi testületek javára szedetnek. Nem tartoznak azonban ide a vámok és fogyasztási adók; a forgalmi és fényűzési adó ennek a szerződésnek az alkalmazása szempontjából nem tekinthető fogyasztási adónak.”
2. A IV. Cikk 2. bekezdése helyébe a következő határozmányok lépnek:
„(2) A kézbesítések és egyéb hatósági és jogsegély iránti megkereséseknek közvetlen elküldésére és azok átvételére a Magyar Királyságban a pénzügyigazgatóságok, a Német Birodalomban a felső pénzügyi hatóságok elnökei (Oberfinanzpräsidenten) illetékesek.”
3. A IX. Cikk helyébe a következő határozmányok lépnek:
„A hatósági és jogsegély megkeresések teljesítéséért a másik Állam részére semmiféle díj vagy költség nem téríttetik. Kivételt képeznek, más irányú megegyezés fenntartása mellett, a felvilágosítást adó személyek vagy szakértők részére fizetett díjak és költségek.”
4. A XI. Cikk a következő 6., 7. és 8. bekezdésekkel egészíttetik ki:
„(6) A megtámadhatatlan intézkedés (1. bekezdés) helyett a végrehajtás alapjául hátraléki kimutatás szolgálhat. A hátraléki kimutatásnak tartalmazni kell:
a) a végrehajtást szenvedő adósnak a családi nevét, utónevét, foglalkozását és a lakcímét;
b) a tőketartozást a tartozás alapjának megjelölése mellett (pl. az adónem megjelölése, esetleg az időszak megjelölése, amelyre az adó vonatkozik);
c) folyó kamatokat és késedelmi pótlékokat (Säumniszuschläge), feltüntetve:
aa) a százalékot,
bb) az időszakot, amelyre a százalék szedetik,
cc) a tőketartozásnak az összegét, amely után a kamatok és késedelmi pótlékok felszámítandók,
dd) az időpontot, melytől kezdve a kamatok és késedelmi pótlékok felszámítandók;
d) az egyéb járulékos tartozásokat (intési díjak stb.).
(7) A hátraléki kimutatás a hely, kelet és a kiállító hivatal feltüntetése mellett egy arra illetékes tisztviselő által aláírandó és pecséttel vagy bélyegzővel látandó el.
(8) Egyébként a hátraléki kimutatásra nézve a megtámadhatatlan intézkedésekre vonatkozólag a 3-5. bekezdésekben foglalt határozmányok megfelelően alkalmazandók (a megkereső Állam illetékes hatóságának nyilatkozata a hátraléki kimutatásban kimutatott összegek megtámadhatatlanságáról és végrehajthatóságáról, a megkereső Állam legfelsőbb pénzügyi hatóságának igazolása a fenti hatóság illetékességéről, magyar részről történő megkereséseknél hitelesített német fordítás csatolása).”
5. A XII. Cikk helyébe a következő határozmányok lépnek:
„(1) A megtámadhatatlanná még nem vált, de végrehajtható intézkedések alapján zálogolás útján ideiglenes biztosítás kérhető. Az érdekeltnek jogában áll a zálogolást feloldatni biztosíték nyujtása mellett, amelynek neme és nagysága a megkeresésben megjelölendő. A XI. Cikk megfelelően alkalmazandó.
(2) Ezekben az esetekben (1. bekezdés) a hatósági és jogsegély megtagadható, ha az érdekelt fél a megkeresett Állam polgára és ebben az államban lakóhelye vagy állandó tartózkodási helye van, kivéve, ha az adóigények vele szemben oly időpontban keletkeztek, amikor még nem volt a megkeresett Állam polgára, vagy amidőn a lakóhelye vagy állandó tartózkodási helye a megkereső Államban volt.”
6. A XIV. Cikk 1. bekezdése töröltetik. Az eddigi 2. bekezdésből 1. bekezdés lesz és ezen 1. bekezdés után a következő 2. bekezdés iktattatik be:
„(2) A hatósági és jogsegély megtagadható továbbá azokban az esetekben, amidőn kétszeres adóztatás forog fenn.”
2. Cikk. Az 1. Cikkben megnevezett szerződés zárójegyzőkönyve a következőkben módosíttatik és egészíttetik ki:
1. A (2) bekezdés helyébe a következő határozmányok lépnek:
„A behajtás tekintetében a kölcsönösség fennállónak tekintendő. Egyébként a hatósági és jogsegély iránti megkeresések elintézésének egyik előfeltételét képező kölcsönösség fennállónak tekintendő, ha az egyes hatósági és jogsegély iránti megkereséshez, a megkeresés elküldésére illetékes hatóság nyilatkozata van csatolva, amelyben hivatalosan megállapíttatik, hogy hasonló megkeresés és a megkereső Állam törvényei szerint foganatba fog vétetni.”
2. A következő (7) bekezdéssel egészíttetik ki:
„(7) A behajtandó követelések a megkeresett Államban előnyös sorrendben kielégítendő követelésnek nem tekinthetők.”
3. Cikk. Amennyiben ezen pótegyezmény 1. Cikkének 1., 5. és 6. bekezdése által a kölcsönös hatósági és jogsegélynyujtás iránti kötelezettségnek kiterjesztése állana elő, a hatósági és jogsegély megtagadható azon adóigényekre nézve, amelyek az 1936. évi január hó 1-et megelőző időre vonatkoznak.
4. Cikk. (1) Ezen pótegyezmény, amely magyar és német szövegben iratott alá, megerősítendő és a megerősítő okiratok Berlinben kicserélendők. A pótegyezmény a megerősítő okiratok kicserélésének napjával lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg a szerződés.
(2) A pótegyezménynek mind a két szövege hiteles. A megerősített pótegyezmény mind a két Államban a hivatalos törvénygyüjteményben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt az egyezményt mind a két Állam Meghatalmazottai aláírták és pecsétekkel ellátták.
Budapest, 1938. évi december hó 10.
[Aláírások]
3. § A jelen törvény kihirdetése napján, de csak a pótegyezmények életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe. Ezt a napot a pénzügyminiszter rendelettel teszi közzé.
4. § Ezt a törvényt a pénzügyminiszter hajtja végre.
