A Magyar Királyság és a Német Birodalom között ezideig nem állott fenn társadalombiztosítási viszonosság, noha a két állam szoros gazdasági viszonyából számos olyan társadalombiztosítási probléma merült fel, amelyet a szociális érdeknek megfelelően csak államközi rendezés keretében lehet megoldani. Köztudomású, hogy mindkét államból kölcsönösen nagyszámú munkavállaló szokta a másik államot hosszabb vagy rövidebb idejű munkavállalás céljából felkeresni; így magyar részről többnyire a mezőgazdasági idénymunkások jutnak rendszeresen munkaalkalmakhoz a Német Birodalom területén, viszont onnan inkább ipari munkavállalók szokták a Magyar Királyság területét felkeresni.
A két állam munkavállalóinak szociális biztosításáról való kölcsönös gondoskodás és az eljárásoknak viszonosságon alapuló egyöntetű szabályozása mind a két államnak a társadalmi béke és egyensúly fenntartásához fűződő fontos közös érdeke. Ezeknek a közös érdekeknek megfelelően a nemzetközi viszonosság létesítésére mindkét állam készséggel hajlandónak mutatkozott annál is inkább, mert a két állam között a volt csehszlovák társadalombiztosítás lividációja tekintetében létesített megállapodás, illetőleg az azon alapuló rendezés teljesen célravezetőnek és igen hasznosnak bizonyult.
