1. § Aki közhivatalnokot (1940:XVIII. törvénycikk 3. §) a neki vagy másnak adott vagy ígért, személyes vagy vagyoni előnnyel hivatalos hatás körében vagy szolgálatában kötelességszegésre, indítani törekszik,
bűntettet követ el és büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése.
2. § Az a közhivatalnok, aki személyes vagy vagyoni előnyért kötelességének hivatalos hatáskörében vagy szolgálatában akár cselekvéssel, akár mulasztással, való megszegésére vállalkozik vagy ajánlkozik, vagy tudva elfogad olyan előnyt, amelynek az a célja, hogy őt kötelességének hivatalos hatáskörében vagy szolgálatában akár cselekvéssel, akár mulasztással való megszegésére indítsa, avagy
egyetért azzal, aki az ő kötelességszegését célzó ilyen előnyt elfogad,
bűntettet követ el és büntetése öt évig terjedhető börtön.
A jelen törvény alkalmazásában előny elfogadása alatt az előny igéretének elfogadását is érteni kell.
Az első bekezdésben meghatározott cselekményért tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő:
1. a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott közhivatalnok - a bírót és a vádhatóság tagját minden esetben ideértve - úgyszintén más közhivatalnok is, ha a cselekményt különösen fontos kötelesség tekintetében követi el,
2. az a közhivatalnok, aki az előnyért hivatalos hatáskörében vagy szolgálatában akár cselekvéssel, akár mulasztással megszegte kötelességét és ezzel súlyos kárt okozott.
A jelen § eseteiben a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is meg kell állapítani.
3. § Aki - az 1. § esetén kívül - közhivatalnok hivatali vagy szolgálati működésével kapcsolatban neki vagy beleegyezésével másnak olyan személyes vagy vagyoni előnyt ad vagy igér, amely a közhivatalnokot a közérdek kárára befolyásolhatja,
vétséget követ el és büntetése egy évig terjedhető fogház.
A kísérlet büntetendő.
Nem büntethető, aki az előnyt a közhivatalnok követelésére adta vagy ígérte, ha vonakodása esetére jogtalan hátránytól tarthatott.
4. § Az a közhivatalnok, aki - a 2. § esetén kívül - hivatali vagy szolgálati működésével kapcsolatban meg nem engedett személyes vagy vagyoni előnyt követel, vagy
elfogad olyan személyes vagy vagyoni előnyt, amely hivatali vagy szolgálati működését a közérdek kárára befolyásolhatja, vagy
egyetért az ilyen előny elfogadójával,
vétséget követ el és büntetése két évig terjedhető fogház.
Az első bekezdésben meghatározott cselekményért a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott közhivatalnok - a bírót és a vádhatóság tagját minden esetben ideértve - öt évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A kísérlet úgy az első, mint a második bekezdés esetében büntetendő.
5. § Aki a maga vagy más részére vagyoni előnyt követel vagy fogad el avégett, hogy valódi vagy színlelt befolyását valamely hatóságnál vagy közhivatalnoknál magánérdek előmozdítására érvényesítse,
vétséget követ el és büntetése egy évig terjedhető fogház.
A kísérlet büntetendő.
A cselekmény bűntett és büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha a befolyásával üzérkedő
a cselekmény elkövetésekor azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy közhivatalnokot fog megvesztegetni (1. §) vagy tiltott módon megajándékozni (3. §), vagy
a cselekmény elkövetésekor vagy befolyásának érvényesítésekor magát közhivatalnoknak, az országgyűlés, törvényhatósági bizottság, városi vagy községi képviselőtestület tagjának adja ki, egyenruhát, jelvényt, címet, rangfokozatot, rendjelet vagy díszjelet jogtalanul használ (1930:III. törvénycikk 82., 83. §), vagy
a cselekményt üzletszerűen követi el.
Ez a § nem érinti az 1937:IV. törvénycikknek az ügyvédi hivatás gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit.
6. § El kell kobozni azt a dolgot, amely az 1-5. §-ok eseteiben az adott vagyoni előny tárgya volt, mégpedig akkor is, ha az ellen, aki abban részesült, bűnvádi eljárást nem lehet megindítani vagy folytatni. Ha az adott vagyoni előnynek nem dolog volt a tárgya, vagy ha a dolog elkobzását nem lehet elrendelni vagy foganatosítani, azt, aki a vagyoni előnyben részesült, az előny értékének megfizetésére kell kötelezni.
Ha a bűnvádi eljárást senki ellen sem lehet megindítani vagy folytatni, az elkobzás, illetőleg az előny értékének megfizetése tárgyában a királyi ügyészség indítványára az a királyi törvényszék jár el, amelynek területén az előny tárgya van vagy amelynek területén az előny értékének megfizetésére köteles személy lakik vagy tartózkodik: az eljárásra a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896:XXXIII. törvénycikk 477. §-ának 2-6. bekezdései megfelelően irányadók; az eljárás mindig a polgári büntetőbíróság hatáskörébe tartozik.
A 3. § harmadik bekezdésének és az 5. § eseteiben az, aki a vagyoni előnyt adta, attól, aki abban részesült, az előny értékét visszakövetelheti, tekintet nélkül arra, hogy a vagyoni előny tárgyát elkobozták-e, vagy pedig a kötelezettet az előny értékének az állam javára való megfizetésére kötelezték-e.
7. § Az 1938:XIX. törvénycikk 174. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
Vétséget követ el, aki abból a célból, hogy a választó valamely jelöltre (lajstromra) szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, a választót vagy hozzátartozóját (Btk. 78. §) becsületében megsérti, bántalmazza, vagyonában vagy keresetében jogtalan hátránnyal sujtja, bántalmazással, hátránnyal, vagy pedig becsületsértő vagy rágalmazó nyilatkozat közzétételével fenyegeti.
8. § Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1938:XIX. törvénycikknek a választójog büntetőjogi védelméről rendelkező XIII. fejezetében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell:
1. a felsőházi tagok választására (1926:XXII. törvénycikk 6. §),
2. törvényesen bevett magyarországi egyház alkotmánya értelmében tartott választásokra,
3. hivatási kamara működésének körében tartott választásokra és
4. olyan szervezet vagy testület működésének körében tartott választásokra, amelyet a minisztérium rendelete a jelen törvény szempontjából hivatalos érdekképviseleti vagy elismert hivatási szervezetté nyilvánít.
A 2. pont alapján a bűnvádi eljárást csak az egyházi hatóság kívánságára lehet megindítani.
9. § Izgatás bűntette és vétsége (Btk. Második Rész, VI. Fejezet, 1930:III. törvénycikk 72. §) miatt mellékbüntetésül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is meg kell állapítani.
10. § Választási ügyben (1938:XIX. törvénycikk, jelen törvény 8. §-a) elkövetett hamis tanuzást a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a Btk. 213. § első bekezdésében meghatározott bűnvádi ügyben követték volna el. Ugyanez áll a törvényhatóságok igazoló választmányai által tárgyalt ügyekben elkövetett hamis tanúzásra is.
Törvényesen bevett magyarországi egyház bírósága vagy más hatósága előtt folyó ügyben elkövetett hamis tanuzást a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a Btk. 215. §-ában említett, - ha pedig az ügy tárgyának értéke összeg szerint megállapítható és kétszáz pengőt meg nem halad, a Btk. 216. §-ában említett polgári ügyben követték volna el. Ha azonban az ügy tárgya egyházi tisztviselő, más egyházi alkalmazott vagy egyháztag ellen az egyház szabályaiba ütköző cselekmény miatt fegyelmi vagy más egyházi büntetésnek alkalmazása, - a hamis tanúzást a Btk. 220. §-a alá eső bűntettnek, az ilyen eljárásra irányuló vagy ilyen eljárásban elkövetett hamis vádat pedig a Btk. 227. §-a második bekezdésének második tétele alá eső vétségnek kell tekinteni.
Egyházi bíróság vagy más egyházi hatóság előtt elkövetett hamis tanúzás és hamis vád miatt a bűnvádi eljárást csak az egyházi hatóság kívánságára lehet megindítani.
Hivatási kamara, hivatalos érdekképviseleti vagy elismert hivatási szervezet (8. § 3. és 4. pontjai) fegyelmi hatósága előtt folyó ügyben elkövetett hamis tanúzásra a Btk. 220. §-át, hamis vádra a Btk. 227. §-a második bekezdésének második tételét és az ezekkel kapcsolatos rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Az előző két bekezdés eseteiben a Btk. 220. §-ának második bekezdését akként kell alkalmazni, hogy a hivataltól vagy állástól elmozdítás alatt az egyházi méltóságtól vagy tisztségtől vagy az egyháztagok jogaitól való megfosztást, valamint a hivatás gyakorlásától való eltiltást is érteni kell.
11. § Hatályukat vesztik:
a Btk. 465-470. §-ai,
a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadiszállítások körül elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1915:XIX. törvénycikk 8-10. §-ai és
az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1938:XIX. törvénycikk 174. §-ának első bekezdése, 184. és 194. §-ai.
Ha valamely jogszabály a jelen törvénnyel hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik vagy vonatkozik, ez utóbbi helyett a jelen törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.
Háború idején elkövetett cselekményekre hatályban marad a honvédelemről szóló 1939:II. törvénycikk 191. §-ának harmadik bekezdése.
