1. § A magyar föld termőerejének növelését, a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi emelését s ezzel a nemzeti jövedelem gyarapítását elő kell mozdítani. E célkitűzések megvalósítását a jelen törvény a mezőgazdasági oktatás és tanácsadás kiterjesztésével, kedvezmények nyujtásával, a mezőgazdasági termelés rendjének biztosításával, valamint a mezőgazdasági termelés és értékesítés megszervezése végett szükséges rendelkezésekkel szolgálja.
2. § (1) A minisztérium a mezőgazdaság fejlesztéséhez fűződő nemzeti, honvédelmi és gazdasági érdekeknek figyelembevételével a jelen törvény rendelkezéseinek keretén belül megállapítja azokat az irányelveket és azokat az eszközöket, amelyek az előbbi §-ban foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében szükségesek.
(2) A minisztérium által megállapított irányelvek és eszközök szem előtt tartásával a földmívelésügyi miniszter gondoskodik a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szükséges közfeladatok ellátásáról. Ennek folyamán figyelembe kell venni az ország egyes vidékeinek népességi, szociális, éghajlati, talajbeli, termelési, forgalmi és értékesítési viszonyait. E szempontok érvényrejutása érdekében a földmívelésügyi miniszter az Országos Mezőgazdasági Tanácsot (37. §) a jelen törvény által megállapított és a végrehajtást illető minden fontos kérdésben és valahányszor azt a Tanács tagjainak kétharmad része kívánja, meghallgatni tartozik. A tárgyalás anyagát előre és idejekorán kell közölni a Tanács tagjaival.
3. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a jelen törvényben megállapított közfeladatok végrehajtásával kapcsolatos kiadások fedezéséről egymilliárd pengős keretben gondoskodjék. E kereten belül évenkint az állami költségvetésben biztosíttatik az említett kiadások fedezete, szükség esetén pedig a pénzügyminiszter megfelelő hitelműveletek előmozdításáról - esetleg kincstári kezességvállalás útján is - gondoskodik.
4. § (1) A gazdasági akadémiákat fokozatosan négy évfolyamú mezőgazdasági főiskolákká, a kertészeti akadémiát pedig - a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam beolvasztásával - négy évfolyamú főiskolává kell átszervezni. Az átszervezés iránt a földmívelésügyi miniszter intézkedik. E főiskolákon szerzett oklevél képesít mindazokra az állásokra és alkalmazásokra, amelyekre a fennálló jogszabályok, vagy a kialakult gyakorlat értelmében a belföldi gazdasági akadémiákon, illetőleg a kertészeti akadémián szerzett (honosított) oklevélnek képesítő hatálya van. A mezőgazdasági főiskolákon szerzett oklevél képesít különösen az említett főiskolák gazdasági tárgyú tanszékeire, a tanszékek mellett szervezett tanári segédszemélyzeti állásokra és a gazdasági felügyelői állásokra. A kertészeti főiskolán szerzett oklevél képesít különösen az említett főiskolák kertészeti, valamint szőlészeti és borászati tanszékeire, e tanszékek mellett szervezett tanári segédszemélyzeti állásokra, a szőlészeti és borászati felügyelői állásokra, valamint a hegyközségi tanácsok titkári állásaira. Az említett főiskolákon szerzett oklevél képesít végül a mezőgazdasági tudományos és kísérletügyi intézmények személyzetének, továbbá a közép- és alsófokú gazdasági szakoktatási intézmények tanári személyzetének gazdasági, illetőleg kertészeti, valamint szőlészeti és borászati szakképesítéshez kötött állásaira, végül a mezőgazdasági kamaráknál szervezett és főiskolai képesítéshez kötött állásokra. A mezőgazdasági tudományos és kísérletügyi intézményeknél szervezett állások elnyeréséhez azonban az első főiskolai átszervezést követő öt éven túl a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és állatorvosi karának mezőgazdasági osztályán vagy a mezőgazdasági főiskolán szerzett oklevélen felül a mezőgazdasági doktori oklevél megszerzése szükséges. A közép- és alsófokú gazdasági szakoktatási intézmények gazdasági, illetőleg kertészeti tárgyú tanszemélyzetének létszámához tartozó tanárok pedagógiai kiképzését az Országos Gazdasági Szaktanárképző Intézet keretében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
(2) A középfokú gazdasági tanintézetek, az ország egyes különleges termelési viszonyainak megfelelő gazdasági (tejipari, kertészeti, szőlészeti és borászati, stb.) szakiskolák és tanfolyamok, téli gazdasági iskolák, téli gazdasági vándoriskolák, női háztartási és gazdasági iskolák és tanfolyamok s a téli gazdasági tanfolyamok számát oly mértékben kell szaporítani, hogy azok a mezőgazdasági lakosság szaktudásának és szakismereteinek megszerzésére a lehetőséget biztosítsák. Utasíttatik a földmívelésügyi miniszter, hogy az említett iskolák és tanfolyamok megszervezésére a szükséges intézkedéseket tegye meg.
5. § (1) Községet (várost) vagy több községet együtt a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve kötelezhet arra, hogy téli gazdasági iskola, más gazdasági szakiskola vagy középfokú gazdasági tanintézet létesítésének céljára ingatlanából ingyen is bocsásson megfelelő telket rendelkezésére. Az iskola létesítéséhez a mezőgazdasági népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló 1926:VII. törvénycikk 4. §-ának megfelelő alkalmazásával kézi és igás közmunkát lehet igénybevenni.
(2) Közép- és alsófokú gazdasági iskolák részére szükséges tangazdaságok céljára a földbirtokpolitikai jogszabályokban megállapított keretben és módon átengedésre kötelezésnek van helye olyan nagyságú mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan megszerzése végett, amely az iskola székhelyére és környékére jellemző kisgazdaságnak megfelel.
6. § (1) A földmívelésügyi miniszter utasíttatik, hogy a kísérletügyi intézmények munkatervét akként állapítsa meg, hogy azok fokozottabb mértékben működjenek közre a termelési és az állattenyésztési ismereteknek a gazdaközönség körében való népszerű terjesztésében. A kísérletügyi intézmények munkásságát akként kell irányítani, hogy azok a kisebb gazdaságok gazdálkodásának előmozdítását célzó kutatásokra és kísérletekre különös figyelemmel legyenek.
(2) A kis- és törpebirtokosok kísérleti tevékenységének és helyes irányú gazdálkodásának elősegítése végett a gazdasági felügyelőség az arra vállalkozó birtokosokkal, vagy azok társulásaival szerződést köthet olyan termények termelése és olyan állatok tenyésztése érdekében, amelyeknek azon a vidéken való termelése, illetőleg tenyésztése kívánatos. A szerződésben biztosítani kell a birtokos részére kísérleti tevékenységével járó költségei megtérítését. A birtokosnak viszont a szerződésben kötelezettséget kell vállalnia meghatározott terményeknek kísérletképpen való termelésére, illetőleg állatoknak tenyésztésére. A birtokos a kísérleti célokra rendelkezésre bocsátott állatot, gépet, műtrágyát, vetőmagot, védekező szert és eszközt a szerződésben megállapított módon köteles használni. E kötelesség teljesítését a szerződésben bírság kikötésével kell biztosítani, valamint ki kell kötni a szerződés megszüntetésének a lehetőségét arra az esetre, ha a birtokos a jelen törvény vagy a szerződés szerint reá háruló feladatoknak nem felel meg.
7. § (1) Aki az előbbi § (2) bekezdésében említett szerződéses alapon úttörő munkát végez, a gazdálkodásban egyébként is előljár a közbecsülésben álló kis- vagy törpebirtokos, annak birtokát mintagazdasággá lehet nyilvánítani.
(2) A mintagazdaságokat a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottság meghallgatásával a gazdasági felügyelőség jelöli ki. A kiválasztásnál előnyben kell részesíteni azokat a gazdálkodókat, akik mezőgazdasági szakiskolát (szaktanfolyamot) végeztek. A gazdasági felügyelőség a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottság meghallgatása után megszüntetheti a mintagazdasági jelleget, ha a birtokos nem gazdálkodik példaadóan. A közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága a gazdasági felügyelőség javaslatára megszünteti a mintagazdasági jelleget, ha a birtokos a közbecsülést elvesztette.
(3) A mintagazdaság birtokosának feladata, hogy az okszerű gazdálkodásban példaadó módon előljárjon, gazdatársait, különösen a földbirtokpolitikai törvények alapján ingatlanhoz juttatottakat az okszerű gazdálkodásra buzdítsa, támogassa, végül, hogy a jelen törvény rendelkezéseinek végrehajtásában a gazdasági felügyelőség rendelkezései szerint közreműködjék.
(4) A mintagazdaság birtokosa - amennyiben az előfeltételek egyébként fennállanak - elsősorban részesül a talajjavítás munkálataihoz juttatható támogatásban, tenyészállat, mezőgazdasági gép, szerszám, műtrágya, vetőmag, állati és növényi kártevők és betegségek elleni védőszerek és eszközök hatóságilag támogatott kiosztásában, vagy a jelen törvény alapján juttatható állami támogatásban. A kísérleti állomások a mintagazdaság részére szükséges vizsgálatokat díjmentesen végzik.
(5) A mintagazdaság birtokosának gazdálkodását a földmívelésügyi miniszter szaktanácsadóival támogatja és ellenőrizteti. Mintagazdaságban vetésre csak a helyi viszonyoknak megfelelő, nemesített vetőmagot szabad használni s ha a községben (városban) a törzskönyvezés meg van szervezve, a gazdaság tenyészállatait törzskönyveztetni kell.
(6) A mintagazdaság birtokosának számtartást kell vezetnie és lehetőleg üzemtervet kell készítenie. A birtokos e munkájában útbaigazítást kérhet a téli gazdasági iskolától.
8. § (1) Az ország egyes tájainak megfelelő gazdálkodás előmozdítása végett vármegyénkint több, de legalább a járásoknak megfelelő számban kísérleti birtokról kell gondoskodni. Elismert borvidékenkint kísérleti szőlőtelepről, illetőleg fontosabb gyümölcstermő vidékenkint kísérleti gyümölcsösről kell gondoskodni. A kísérleti birtokot (szőlőtelepet, gyümölcsöst) lehetőleg oly helyen kell kiválasztani, amely a táj jellegének az illető művelési ág szempontjától abban a járásban megfelel.
(2) A kísérleti birtok rendeltetése elsősorban az, hogy azon a vidéknek leginkább megfelelő talajjavítási és művelési, vízlevezetési és vízhasznosítási, növénytermelési, gyümölcs- és szőlőtermelési, tenyészállattartási és nevelési eljárások tekintetében a kísérletügyi intézmények irányítása mellett kísérleteket végezzenek. Feladata továbbá, hogy a gazdáknak, különösen a földbirtokpolitikai törvények alapján ingatlanhoz juttatottaknak mezőgazdasági termelését és állattenyésztését példaadó útmutatással fejlessze, terményeik és állataik értékesítésére, a gazdálkodás jövedelmezőbbé tételére irányt mutasson.
(3) Ahol a földmívelési igazgatás alá tartozó téli gazdasági iskolának, más gazdasági szakiskolának, vagy kísérletügyi intézménynek van oly ingatlana, amely az előbbi bekezdésben megállapított cél szolgálatára alkalmas, a kísérleti birtokkal járó feladatokat ezen az ingatlanon kell ellátni.
(4) Ha az említett iskolához vagy kísérletügyi intézményhez ily ingatlan nem tartozik, a kísérleti birtokkal járó feladatok ellátásával arra alkalmas közép- vagy nagybirtokost kell megbízni. A birtokos e feladat elvállalására szerződésileg kötelezi magát. A szerződést a gazdasági felügyelőség köti meg a birtokossal. A birtokosnak a szerződésileg megállapított kísérleti tevékenységéből eredő költségeit meg kell téríteni. A kísérleti birtok feladatát elvállaló birtokossal kötött szerződésben arra az esetre, ha a birtokos a jelen törvény célkitűzéseinek elérése körül kiváló érdemeket szerez, jutalmat lehet megállapítani. Biztosítani kell viszont a szerződésben a 6. § (2) bekezdésében említett bírságot, valamint ki kell kötni a szerződés megszüntetésének a lehetőségét arra az esetre, ha a birtokos a jelen törvény vagy a szerződés szerint reáháruló feladatoknak nem felel meg.
(5) Ha a (3)-(4) bekezdésekben megállapított módon a kísérleti birtokkal járó feladatok ellátásáról gondoskodni nem lehet, kísérleti birtokot kell létesíteni. A kísérleti birtokot elsősorban téli gazdasági iskola, vagy más gazdasági szakiskola mellett kell létesíteni. Ha a földmívelésügyi miniszter felügyelete alá tartozó téli gazdasági iskola, illetőleg mezőgazdasági szakiskola nem működik azon a vidéken, az esetben kísérleti birtokot önállóan kell létesíteni.
(6) Ha az előbbi bekezdés értelmében kísérleti birtokot létesíteni kell, a kísérleti birtokot téli gazdasági iskola, vagy mezőgazdasági szakiskola mellett olyan nagyságban kell létesíteni, ami az iskola székhelyére és környékére jellemző kisgazdaságnak megfelel. Ha pedig a kísérleti birtokot önállóan kell létesíteni, annak mintegy 50-150 kat. hold szőlőtelep és gyümölcsös esetében pedig mintegy 5-20 kat. hold területűnek kell lennie. A kísérleti birtok létesítéséhez szükséges ingatlan megszerzését szabadkézből való vásárlás, állami elővásárlás, vagy - a földbirtokpolitikai jogszabályokban megállapított keretben és módon - átengedésre kötelezés útján kell biztosítani.
(7) A kísérleti birtok - amennyiben az előfeltételek egyébként fennállanak - elsősorban részesül a talajjavítás munkálataihoz juttatható támogatásban, tenyészállat, mezőgazdasági gép, szerszám, műtrágya, vetőmag, állati és növényi kártevők és betegségek elleni védőszerek és eszközök hatóságilag támogatott kiosztásában, vagy a jelen törvény alapján juttatható állami támogatásban. A kísérleti állomások a kísérleti birtok részére szükséges vizsgálatokat ingyen végzik.
(8) A kísérleti birtokot a földmívelésügyi miniszter által jóváhagyott keretüzemterv szerint kell szervezni és vezetni. A kísérleti birtok üzemviteléről számtartást kell vezetni. A kísérleti birtok gazdálkodása a földmívelésügyi miniszter állandó ellenőrzése alatt áll. A (4) bekezdés esetében e rendelkezéseket a birtoknak kísérleti célokat szolgáló részére kell alkalmazni.
(9) Az önállóan létesített kísérleti birtok az állam tulajdona, azt a földmívelésügyi miniszter a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviselet meghallgatásával haszonbérletbe adja. A haszonbérlő a kísérleti birtok vezetője. A kísérleti birtok vezetőjeként közép- vagy felsőfokú mezőgazdasági szakképzettséget szerzett olyan közbecsülésben álló s megfelelő gyakorlattal rendelkező gazdát lehet számításba venni, aki hiteltérdemlően kimutatja, hogy az élő és holt felszerelés költségeinek és a szükséges forgótőkének nagyobb részével rendelkezik.
(10) A haszonbérleti idő tartama tizenkét év. A haszonbérletet a kísérleti birtok vezetőjének kívánságára meg lehet hosszabbítani, kivéve, ha a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviselet véleménye szerint a kísérleti birtok vezetője gazdálkodásával a vidék mezőgazdaságának fejlesztését nem szolgálja kellő eredménnyel. A haszonbérleti viszony részletes feltételeit a haszonbérleti szerződésben kell megállapítani. A haszonbérleti szerződésben biztosítani kell a haszonbérlet megszüntetésének a lehetőségét arra az esetre, ha a kísérleti birtok vezetője a jelen törvény szerint reá háruló feladatoknak nem felel meg.
(11) A kísérleti birtok vezetője az azon a vidéken szokásos haszonbért fizeti. A kísérleti birtok vezetőjének meg kell téríteni a megállapított kísérleti tevékenységből eredő költségeit. Ha a kísérleti birtok vezetője a jelen törvény célkitűzéseinek elérése körül kiváló érdemeket szerez, a földmívelésügyi miniszter a haszonbér egy részét számára visszatérítheti. A visszatérítés nagysága ahhoz igazodik, hogy a kísérleti birtok vezetője milyen eredményeket ért el, de a haszonbér 50%-át meg nem haladhatja.
9. § (1) Minden vármegyében időközönkint - az erre alkalmas időben és községben (városban) - termelési versenyt vagy mezőgazdasági kiállítást kell rendezni azokból a terményekből, termékekből és állatokból, amelyek annak a vidéknek sajátosságai, továbbá azokból a terményekből, termékekből és állatokból, amelyeknek termelése, illetőleg tenyésztése azon a vidéken kívánatos. Versenyeket mezőgazdasági üzemek között is lehet rendezni, a résztvevőket birtoknagyságukra figyelemmel több csoportba kell osztani. A díjazottaknak az országos tenyészállatvásáron és mezőgazdasági kiállításon való részvételét elő kell mozdítani.
(2) A versenyeket (kiállításokat) községekben (városokban), majd községek (városok) között, illetőleg vármegyénkint kell rendezni, úgy hogy azokon az illető vidék néprajzi, háziipari, népművészeti sajátosságai is bemutatásra kerüljenek.
(3) A versenyeket (kiállításokat) a földmívelésügyi miniszter által kijelölt mezőgazdasági érdekképviseleti szervek és szövetkezetek a községnek (városnak) a törvényhatóságnak, illetőleg a földmívelésügyi miniszternek a támogatásával rendezik.
10. § A mezőgazdaság szempontjából különösen tanulságos vidékek, központok, intézmények tanulmányozása céljából a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviselet közreműködésével arra érdemes, képzett gazdák csoportos tanulmányútjait a földmívelésügyi miniszter előmozdítja. Az alsófokú mezőgazdasági szakiskolák előterjesztésére arra érdemes gazdaifjak továbbképzésére a földmívelésügyi miniszter támogatást adhat. A mezőgazdaság fejlesztését célzó kutatásokat a földmívelésügyi miniszter pályadíjak kiírásával s más megfelelő támogatással, a mezőgazdasági szakszolgálat és igazgatás tisztviselőinek bel- és külföldi továbbképzését pedig tanulmányi ösztöndíjakkal mozdítja elő.
11. § (1) Ideiglenes földadómentességben vagy földadókedvezményben részesíthető:
a) az olyan földterület, amely terméketlenségénél fogva még nem volt a földadó tárgya s amelyet az adómentességben, illetőleg adókedvezményben részesíthető személy megfelelő munkával vagy befektetéssel gazdaságilag használhatóvá tett;
b) az a mezőgazdasági művelés alatt álló földterület, amelyet rendkívüli költséggel járó talajjavítással vagy a talaj minőségének megfelelő ültetvények telepítésével gazdaságilag lényegesen használhatóbbá tettek, továbbá, amelyen a föld termőképességének fenntartásán túlmenő javításokat végeztek, végül a terméshozam biztosítása, vagy fokozása érdekében különleges berendezéseket létesítettek;
c) az olyan földterület, amelyet szőlővessző, szőlőoltvány, vagy gyümölcsfaoltvány termelésére használnak.
(2) Az előbbi bekezdésben alapuló adómentesség, illetőleg adókedvezmény kiterjed a földadóra és mindazokra a közadókra, amelyeknek kivetési alapja a földadó, kivéve a földadón alapuló azokat a közadókat, amelyeket más jogszabály értelmében földadómentesség esetén is ki kell vetni.
(3) Ha a földadó a haszonbérbeadó és a haszonbérlő közötti jogviszonyban nem a haszonbérlőt terheli és az adómentesség vagy adókedvezmény alapjául szolgáló munkálatokat a haszonbérlő a szerződési kötelezettségein felül végezte el, az adómentességben vagy az adókedvezményben jelentkező előnyt a haszonbérlet tartama alatt a haszonbérbeadó a haszonbérlőnek átengedni köteles.
(4) Az a birtokos, aki gazdasági munkás- és cselédházat a szociális és a közegészségügyi követelményeknek megfelelő módon épít, vagy átépít, az e célra fordított, igazolt beruházási költségeket a jövedelmi és általános kereseti adó kiszámításánál alapul vett tiszta jövedelméből a beruházás befejezését követő évtől kezdve tíz éven át egyenlő évi részletben leírhatja.
12. § (1) A jelen §-ban megállapított kedvezményekben lehet részesíteni:
a) a mezőgazdasági mellékipari üzemeket (1884:XVII. törvénycikk 183. § első bekezdésének a) pontja);
b) az olyan üzemeket, illetőleg vállalatokat, amelyeket termelők egyesülései leginkább saját tagjaik gazdaságából származó magvak tisztítása, osztályozása, szárítása, mezőgazdasági termények, termékek, cikkek, állatok, állati termékek összegyűjtése, illetőleg raktározása vagy feldolgozása végett létesítettek vagy létesítenek.
(2) Az (1) bekezdés alá eső üzemeket (vállalatokat) a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve, abban a kedvezményben részesítheti, hogy a teljes beruházott összeget vagy annak meghatározott részét a társulati adó kiszámításánál adóalapul vett nyereségből, illetőleg az általános kereseti adó kiszámításánál alapul vett tiszta jövedelemből a beruházás befejezését követő évtől kezdve öt éven belül adómentesen leírhassák. A leírási kedvezményben részesíthető beruházások közé számíthatók a kizárólag az üzem (vállalat) tisztviselői és munkásai jóléti intézményeinek céljaira - ideértve a tisztviselő- és munkáslakásokat is - szolgáló létesítmények, amennyiben ezek az üzem (vállalat) terjedelmével és gazdasági jelentőségével arányban állanak.
(3) Ha az üzem (vállalat) a kedvezményt az engedélyezett idő alatt az üzleti eredmény alakulása következtében egészen vagy részben kihasználni nem tudja, indokolt kérelemre a kedvezmény időtartama annyi évvel hosszabbítható meg, ahány év alatt az adómentes leírásnak a (2) bekezdés alapján engedélyezett mértéke előreláthatóan elérhető.
(4) Ha a vállalat valamely tárgyat, amelyre a (2)-(3) bekezdés alapján adómentes leírási kedvezmény engedélyeztetett, olyan tárggyal cserél ki, amelyre adómentesi leírási kedvezmény szintén engedélyeztetett, az 1940:VII. törvénycikk 14. §-ának (4) bekezdése alapján a vállalat a kicserélt tárgy értékének még le nem írt részét egyösszegben, adómentesen leírhatja, vagy az értékcsökkenési tartalékhoz csatolhatja. Olyan tárgy kicserélése esetében, amelyre adómentes leírási kedvezmény nem engedélyeztetett, a vállalat csak az 1940:VII. törvénycikk 14. §-ának (4) bekezdésében említett adómentes leírás engedélyezését kérheti.
(5) Az (1) bekezdésben megállapított célra létesítendő új üzem (vállalat) csak akkor részesíthető adómentes leírási kedvezményben, ha az üzem (vállalat) létesítése nagyobb befektetéssel jár, vagy ha különösen a téli hónapokban nagyobbszámú mezőgazdasági munkavállaló foglalkoztatását teszi lehetővé és ezzel a mezőgazdaság fejlesztését a jelen törvény célkitűzéseinek irányában jelentősen előmozdítja.
(6) Meglévő üzem (vállalat) nagyobb arányú új beruházásai után leírási kedvezményben részesíthető, ha a beruházás által eddigi teljesítményét vagy munkásfoglalkoztatását lényegesen fokozza, vagy az üzemet korszerűsíti és ezzel a mezőgazdaság fejlesztését a jelen törvény célkitűzéseinek irányában jelentősen előmozdítja.
(7) A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve megengedheti, hogy az (1) bekezdés hatálya alá eső bármely üzem (vállalat) évi nyereségének meghatározott százalékát legfeljebb tíz éven át üzembővítésre, építkezésre, gépek és berendezések korszerűsítésére, üzemi kísérletek végzésével, az üzem természetének megfelelő új termelési ág bevezetésével kapcsolatos létesítményekre és berendezésekre, valamint kizárólag az üzem (vállalat) tisztviselői és munkásai jóléti intézményeinek céljaira - ideértve a tisztviselő- és munkáslakást is - adómentesen tartalékolhassa. Az utóbb említett jóléti intézmények tekintetében azonban csak annyiban, amennyiben azok az üzem (vállalat) terjedelmével és gazdasági jelentőségével arányban állanak.
(8) A földmívelésügyi miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértve - a jelen § hatálya alá eső üzemet (vállalatot), ha az a (2)-(4) és (7) bekezdésben meghatározott kedvezményekben részesíthető, kérelemre egészen vagy részben felmentheti az állami és a községi (városi) ingatlanvagyonátruházási illeték alól olyan ingatlan megszerzése esetén, amely az üzem (vállalat) céljait szolgálja; a haszonbérleti és bérleti szerződés illetéke alól, amennyiben az üzem (vállalat) a céljait szolgáló ingatlant csak haszonbérbe vagy bérbe veszi. Az illeték alóli felmentés kiterjeszthető az ingatlannal az illetékjog szerint egyenlő elbánás alá eső gépek és szerelvények megszerzése, illetőleg haszonbérbe- vagy bérbevétele esetében járó illetékre is, amennyiben az ilyen gépeket és szerelvényeket az ingatlannal együtt szerzik meg, illetőleg veszik haszonbérbe vagy bérbe. Az illeték alóli felmentés szempontjából az üzem (vállalat) céljait szolgálónak kell tekinteni az irodai és raktárépületeket, továbbá az olyan ingatlanokat is, amelyek kizárólag az üzem (vállalat) tisztviselői és munkásai jóléti intézményeinek céljaira - ideértve a tisztviselő- és a munkáslakást is - szolgálnak, amennyiben ezek az üzem (vállalat) terjedelmével és gazdasági jelentőségével arányban állanak. Az illetékkedvezmény kérésének és engedélyezésének módját, valamint az engedélyezhető illetékkedvezmény mérvének kiszámítását a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
(9) A földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alapján engedélyezhető kedvezmények megadását a pénzügyminiszterrel egyetértve külön megszabott feltételekhez kötheti. A feltételek megállapításánál figyelemmel kell lenni az üzem gazdasági jelentőségére, természetére, a befektetett tőke nagyságára, a foglalkoztatott munkások létszámára, a foglalkoztatás idejére és a korábban már esetleg engedélyezett kedvezményekre.
(10) A (2)-(4) és (8) bekezdésben meghatározott kedvezmények az üzem (vállalat) létesítése előtt is biztosíthatók. A biztosított kedvezmények hatályukat vesztik, ha az üzem (vállalat) féléven belül a megfelelő beruházásokat nem kezdi meg és üzemét a megállapított időben nem indítja meg.
(11) A jelen §-ban említett kedvezmények - ideértve az előzetesen biztosított kedvezményeket is - személyes természetűek, át nem ruházhatók s jogutódra egyébként sem szállanak át. Az üzem (vállalat) átruházása vagy egyéb címen való átszállása esetében azonban a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve - a jogutódlás bekövetkeztétől számított egy éven belül előterjesztett kérelemre - a jogutódot a kedvezményben meghagyhatja.
13. § A mezőgazdasági termelést fokozó, nagyobb költséggel járó talajjavító munkálatokat, különösen a szikjavítást, a meszezést, a sáncolást, az alagcsövezést a földmívelésügyi miniszter az esetleg érdekelt más miniszterekkel egyetértve, a tervek elkészítésével, a munkálatok végrehajtásának szakszerű irányításával, felügyeletével, anyag és eszközök nyujtásával, pénzbeli hozzájárulással vagy más alkalmas támogatással mozdítja elő. A támogatást elsősorban a munkák végrehajtására alakult érdekeltségeknek kell nyujtani.
14. § (1) A földmívelésügyi miniszter a mezőgazdaság fejlesztése érdekében a jelen törvény értelmében, valamint egyébként rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítja:
a) a talaj táperejének fenntartását, a helyes talajművelést, a rét- és a legelőgazdálkodást megfelelő mezőgazdasági berendezések létesítését, gépek, eszközök beszerzését, valamint az ezeknek a céloknak megvalósítására irányuló szövetkezetek, vagy más társulások alakítását és működését;
b) minőségi vetőmagvak beszerzését, a szőlészetet és borászatot, a gyümölcstermelést, törzsgyümölcsösök létesítését, gyümölcsfák törzskönyvezését és rendszeres ellenőrzést végző gazdaságtársadalmi szervezetek működését, a zöldségtermesztést, a méhészetet és a selyemtermelést;
c) az okszerű és helyes irányú állattenyésztést, köztenyésztésre használt apaállatok istállójának és az apaállatgondozók lakásának építését, apaállatok megfelelő takarmányozását, tenyészállatok törzskönyvezését, anyaállatok rendszeres ellenőrzését végző gazdatársadalmi szervezetek működését, tenyészállatgyüjtő-, nevelő- és elosztótelepek (gazdaságok) létesítését és fenntartását;
d) mezőgazdasági növények magvainak tisztítására, osztályozására, szárítására, mezőgazdasági termények, termékek, cikkek, állatok és állati termékek eltartására, illetőleg raktározására, vagy feldolgozására szolgáló mezőgazdasági mellékipari üzemek létesítését és fejlesztését, továbbá a termelők egyesüléseinek ily irányú vállalkozásait, ha e vállalkozások leginkább az azokban résztvevő személyek terményeinek, termékeinek és állatainak hasznosítására irányulnak, vagy ha e vállalkozásokat köztestület létesíti, vagy tartja fenn;
e) azok gazdálkodásának megalapozását és javítását, akik a földbirtokpolitikai jogszabályok alapján jutottak földhöz, vagy akiket az országba visszatelepítettek; közöttük előnyben kell részesíteni azokat, akik gazdálkodásuk előbbrevitele érdekében szövetkezetekbe vagy törzskönyvező szervezetbe tömörültek;
f) általában mindazon tevékenységet, amely a magyar föld termőerejét s a mezőgazdasági termelés minőségét és mennyiségét a jelen törvény céljainak megfelelően növeli.
(2) A támogatások és kedvezmények feltételeit rendszerint előre és lehetőleg egységesen (pl. kat. holdankint, állatonkint), de kis- és törpebirtokosok javára viszonylag kedvezőbben kell megállapítani. Feltételként kell megállapítani különösen a közgazdasági szempontból előnyösebb növény termelését, előnyösebb állatfajta tenyésztését, magasabb termésátlagot, több munkaerőt foglalkoztató termelési ágat. A támogatást és kedvezményt lehetővé kell tenni azok számára is, akik mezőgazdasági termelésük és állattenyésztésük minőségét és mennyiségét saját kezdeményezésükkel jelentősen növelik.
(3) Amennyiben az (1) bekezdés d) pontjában említett vállalkozást az állam, törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviselet vagy a termelőkből alakult egyesülés létesíti, az érdekelt községet (várost), közbirtokosságot, volt úrbéresek közösségét, legeltetési társulatot vagy más közösséget, ha ingatlannal rendelkezik, a földmívelésügyi miniszter - a község (város) tekintetében a belügyminiszterrel egyetértve - kötelezheti arra, hogy telket és a lehetőséghez képest épületet ingyen bocsásson rendelkezésre. Az (1) bekezdés d) pontjában említett vállalkozások céljaira köztestületek részére ingatlanokra kisajátítási jog adható. A kisajátítási jogot a földmívelésügyi miniszter adja meg.
15. § A földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve tervek, költségvetés elkészítésével, az építkezés előfeltételeinek megállapítására irányuló talajvizsgálati és más műszaki előmunkálatok elvégzésével, műszaki irányítással és műszaki felügyelettel segíti elő az ország különböző vidékeinek építési jellegét megőrző, az egészségügyi, gazdasági és egyéb követelményeknek megfelelő falusi lakóházak, cseléd- és munkáslakások, szövetkezeti házak, kultúrházak, gazdasági épületek építését.
16. § (1) A jelen fejezetben meghatározott kedvezményeket, - az adó- vagy illetékmentességet, illetőleg kedvezményt a pénzügyminiszterrel egyetértve - a földmívelésügyi miniszter engedélyezi.
(2) Az adó- vagy illetékmentesség, illetőleg kedvezmény mérvét, időtartamát, valamint az engedélyezéssel kapcsolatos eljárást a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve, rendelettel szabályozza.
17. § A 13-15. §-okban megállapított kedvezményeket az elérni kívánt cél természete szerint, visszatérítés kötelezettségével, vagy e kötelezettség nélkül, készpénzben vagy természetben (anyag, gépek, eszközök, magvak, állatok, stb.), hitelműveletek előmozdításával - esetleg kincstári kezességvállalás útján - lehet nyujtani.
18. § A jelen fejezetben meghatározott adó- és illetékmentességet, illetőleg kedvezményt, valamint támogatást, jutalmat és egyéb kedvezményt nem lehet engedélyezni abban az esetben, ha az érdekeltet jogszabály kötelezi arra a tevékenységre, amely egyébként a kedvezmény alapjául szolgálhatna. Mégis megadható ily esetben is a kedvezmény, ha az érdekelt a rendelkezés végrehajtásában a tervezett idő előtt éri el a kitűzött eredményt, vagy ha a rendelkezés végrehajtását példaadással eredményesen elősegíti. Ha az érdekelt ugyanannak a tevékenységnek alapján más jogszabály értelmében is kedvezményben részesül, ezt a jelen törvény alapján nyujtható kedvezmény engedélyezésének megfelelően figyelembe kell venni.
19. § A kedvezmények engedélyezése során - a megállapított előfeltételeknek fennállása esetében - mások előtt előnyben kell részesíteni azt, aki:
a) a példát mutató gazdálkodásban előljár, különösen, ha mezőgazdasági felső-, közép-, vagy alsófokú iskolát vagy tanfolyamot végzett;
b) nagy családú és családtagjait jórészben a gazdaságban foglalkoztatja;
c) a gazdasághoz mérten átlagban nagyobb számú és nagyobb családú gazdasági alkalmazottat foglalkoztat.
20. § (1) Nem adható kedvezmény az 1939:IV. t.-c. 1. §-a első bekezdésében meghatározott személyeknek, még abban az esetben sem, ha az említett törvény valamely rendelkezése értelmében a törvény egyes rendelkezései alól ki is vétetnek. Ha a kizáró ok a kedvezmény megadása után áll elő, vagy jut a hatóság tudomására, a kedvezményt meg kell vonni. Nem adható kedvezmény továbbá annak sem, akinek személyében nincsen kellő biztosíték arra, hogy gazdálkodását a kedvezmény a nemzeti termelés szempontjából kedvezően fogja előmozdítani.
(2) A kedvezményt meg kell tagadni, illetőleg meg kell vonni attól, akit az általa elkövetett bűntett vagy vétség a kedvezményre méltatlannak, illetőleg a kedvezmény szempontjából megbízhatatlannak tüntet fel.
(3) A kedvezményt meg lehet tagadni, illetőleg meg lehet vonni attól, akit az egyes mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek állami ellenőrzőjeggyel ellátásáról szóló 1931:II. törvénycikkbe, a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895:XLVI. törvénycikkbe, mezőgazdasági munkásvédelmi vagy földbirtokpolitikai jogszabályba ütköző bűncselekmény miatt tíz éven belül jogerősen elítéltek.
(4) Meg kell vonni a kedvezményt attól, aki a kikötött lényeges feltételek valamelyikét önhibájából nem teljesíti.
(5) A kedvezmény megvonása esetében az elengedett adóknak és illetékeknek, illetőleg a visszatérítés kötelezettsége nélkül kapott kedvezmények készpénzértékének visszafizetését el lehet rendelni. A kedvezmény megvonása esetében a jelen törvény alapján nyujtott kölcsön - tekintet nélkül a kölcsönnyujtási feltételekben meghatározott törlesztési időpontokra - teljes egészében azonnal esedékessé válik. Amennyiben a kedvezmények készpénzértékének vagy a kölcsönnek egyösszegben visszafizetése a kedvezményben részesített személy anyagi romlását idézhetné elő, részletfizetést lehet engedélyezni.
(6) A kedvezmény megvonása és a visszatérítésre való kötelezés tárgyában - adó- vagy illetékmentesség, illetőleg kedvezmény tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértve - a földmívelésügyi miniszter határoz.
21. § (1) Minden birtokos köteles a közérdek és az okszerűség követelményeinek megfelelő gazdálkodással beilleszkedni az ország általános mezőgazdasági termelési rendjébe. Ezen belül mezőgazdasági birtokát gazdaságilag mindenki szabadon használhatja.
(2) A mezőgazdasági termelés rendjének közérdekű biztosítása végett hatósági intézkedésnek van helye, ha a birtokos
a) mezőgazdasági művelés alatt állott vagy ilyen művelésre alkalmas ingatlanán a művelési ágnak megfelelően szükséges munkálatokat, jóllehet az ideje elérkezett, nem végezte el és a rendes hasznosítást nem készítette elő s ennek folytán attól lehet tartani, hogy az ingatlan parlagon marad;
b) az előbbi pontban említett ingatlanokon olyan gazdálkodást folytat, amely az okszerű gazdálkodással merőben ellenkezik, vagy olyan magatartást tanusít, amely miatt alaposan lehet tartani attól, hogy az ingatlan hosszabb ideig parlagon marad;
c) a mezőgazdasági termelés tekintetében fennálló törvényes rendelkezések megszegésével a termelés rendjét súlyosan veszélyezteti.
(3) Az előbbi bekezdésben meghatározott esetekben hatósági intézkedést csak akkor lehet tenni, ha a gazdasági felügyelőség felhívására s a körülményeknek megfelelően kitűzött határidő alatt a birtokos a termelés rendje szempontjából káros állapotot nem szünteti meg. Ha a birtokosnak a felhívást bármi okból nem lehet kézbesíteni, a kézbesítés elmaradása a hatósági intézkedés megtételét nem akadályozza.
22. § (1) A 21. § (2) bekezdésének a) pontja esetében a gazdasági felügyelőség az ingatlant hasznosítás végett megfelelő szakképzettségű és megbízható olyan gazdálkodónak adja át, akinek kellő gazdasági felszerelése van.
(2) A gazdasági felügyelőség határozata ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt panasznak van helye a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához. Az albizottság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A panasz beadásának az ingatlan átadására nincs halasztó hatálya.
(3) A birtokkezelő az ingatlant a birtokos számlájára kezeli. A birtokkezelőt ebben a körben úgy kell tekinteni, mintha a birtokosnak az ingatlan kezelésére kirendelt képviselője volna. A kezelés körében mindent megtehet, illetőleg mindent megtenni köteles, ami az ingatlanon a termelés rendjének helyreállítására és biztosítására szükséges.
(4) A birtokkezelő a birtokosnak a gazdasági év befejezése után elszámolni köteles. A birtokkezelő díjazását a gazdasági felügyelőség javaslatára a gazdasági albizottság az ingatlan nagyságához és jövedelmezőségéhez mérten állapítja meg.
(5) A birtokkezelő az ingatlan helyes és gondos kezelése tekintetében a gazdasági felügyelőség ellenőrzése alatt áll s őt a kezeléstől gondatlanság vagy hanyagság miatt a gazdasági felügyelőség javaslatára vagy a birtokos kérésére a gazdasági albizottság elmozdíthatja.
(6) Az ingatlannak a jelen § értelmében elrendelt kezelése a gazdasági év végével rendszerint megszűnik. Ha az ingatlan parlagon hevertetésének veszélye továbbra is fennáll, az ingatlannak a jelen § értelmében elrendelt kezelése kivételesen a következő gazdasági évre is kiterjeszthető. Egyébként a következő §-ban foglalt eljárásnak van helye.
23. § (1) A 21. § (2) bekezdésének b) vagy c) pontja esetében a gazdasági felügyelőség az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróságnál javaslatot terjeszt elő az ingatlan haszonbérbeadásának elrendelése iránt.
(2) A járásbíróság a gazdasági felügyelőség javaslata tárgyában, az érdekelt birtokos meghallgatása után, végzéssel határoz.
(3) Ha a járásbíróság a gazdasági felügyelőség javaslatának helytad, az ingatlan haszonbérbeadását rendeli el. A haszonbérlő személyének megválasztására az előbbi §-ban foglalt rendelkezések megfelelően irányadók. A haszonbérlet időtartamát a gazdasági felügyelőség javaslatára a járásbíróság a termelés rendjének veszélyeztetéséhez és az ingatlan gazdasági állapotához mérten állapítja meg, a haszonbérlet időtartama azonban hat évet meg nem haladhat. A haszonbérlő a birtokosnak olyan haszonbért köteles fizetni, amilyen az ingatlan minőségének és fekvésének azon a vidéken megfelel, figyelembevéve azt a munka- és költségtöbbletet, ami a helyes termelési rend helyreállításával jár. Ha a haszonbérlő a birtokossal a haszonbér összege vagy a hasznosítás egyéb körülményei tekintetében nem tud megállapodni, a feltételeket, illetőleg a kölcsönös kötelezettségeket a gazdasági felügyelőség javaslatára a járásbíróság állapítja meg.
(4) A haszonbérlő köteles az ingatlanon a gazdálkodás helyes rendjét helyreállítani. A haszonbérlő ebben a tekintetben a gazdasági felügyelőség ellenőrzése alatt áll. Ha a haszonbérlő ebbeli kötelezettségének nem tesz eleget, a gazdasági felügyelőség javasolhatja, illetőleg a birtokos kérheti a járásbíróságnál a haszonbérleti jogviszony azonnali felbontását és az ingatlannak más személy részére való haszonbérbeadását.
(5) A bírósági eljárás és haszonbérbeadás részletes szabályait az igazságügyminiszter és a földmívelésügyi miniszter egyetértve rendelettel állapítják meg.
24. § (1) A 22. § esetében a birtokkezelő, a 23. § esetében a haszonbérlő személyének kiválasztásában elsősorban a birtokos egyenes- és oldalági hozzátartozóit kell figyelembe venni, ha a feltételeknek egyébként megfelelnek.
(2) Ha az ingatlan hasznosítását haszonbérlővel szemben rendelik el, a haszonbérbeadó rögtöni hatályú felmondással élhet.
25. § A 21-23. §-ok rendelkezései a hitbizományi birtokok, a vitézi telkek, a földbirtokpolitikai jogszabályok alapján juttatott, valamint a törvényhatóság vagy község tulajdonában álló ingatlanok kezelésének és hasznosításának felügyelete tárgyában rendelkező különleges jogszabályok hatályát, úgyszintén az 1940:IV. törvénycikk 2. §-ának hatályát nem érintik. Az a körülmény, hogy a birtokon a 21-23. §-ok alapján tett hatósági intézkedés következtében gazdálkodás folyik, nem gátolja az átengedésre kötelezést az 1940:IV. törvénycikk 2. §-a alapján.
26. § (1) A földmívelésügyi miniszter a tagosításra vonatkozó bírói eljárást megelőző közigazgatási eljárást kérelem nélkül hivatalból is megindíthatja. Az eljárás megindítása előtt a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottságot meg kell hallgatni.
(2) Ha a földmívelésügyi miniszter a közigazgatási eljárás adataiból úgy látja, hogy a tagosításra a mezőgazdasági termelés emelése okából feltétlenül szükség van, abban a határozatában, amelyben a község határának a tagosítási eljárásba vonható területét meghatározza és nyilatkozik a felől, hogy a tagosítás a községre nézve hasznos és célszerűen keresztülvihető-e, egyszersmind a tagosításnak közérdekű szükségességéről is nyilatkozik. Ha a földmívelésügyi miniszter a tagosítás keresztülvitelét közérdekből szükségesnek mondja ki, a bíróság a tagosítás megengedhetősége kérdésében a tárgyalást mellőzi és közvetlenül az előmunkálatok megindítását rendeli el. Ilyen esetben az állam a tagosítási eljárás összes költségeihez azoknak ötven százalékával járulhat hozzá.
27. § Az 1894:XII. törvénycikk 5. §-ának második bekezdése akként módosul, hogy a nyomásos gazdálkodás bármikor megszüntethető, ha az érdekeltek birtokarány szerint számított egynegyede kívánja és ha a gazdasági felügyelőség véleménye szerint a nyomásos gazdálkodás megszüntetése a mezőgazdasági termelés szempontjából közérdekből szükséges. A nyomásos gazdálkodás megszüntetésére irányuló eljárást a földmívelésügyi miniszter kérelem nélkül hivatalból is megindíthatja, az eljárás megindítása előtt azonban a vármegyei (városi) mezőgazdasági bizottságot meg kell hallgatni.
28. § (1) A földmívelésügyi miniszter megállapíthatja egyes növény- és gyümölcsnemekre, valamint fajtákra a legjobban megfelelő, természetes termelési, állatfajtákra pedig a tenyésztési vidékeket. A hivatalos szervek, a törvénnyel létesített mezőgazdasági érdekképviselet és a szakegyesületek tevékenységük során a természetes termelési vagy tenyésztési vidékeken csak ennek a növénynek, gyümölcsnek a termelését, illetőleg állatnak a tenyésztését segíthetik elő.
(2) A földmívelésügyi miniszter elrendelheti, hogy az állam, törvényhatóság, község (város), közbirtokosság, volt úrbéres közösség, egyház, hitbizomány, közérdekű alapítvány, nyilvános számadásra kötelezett vállalat, vagy más kereskedelmi társaság szántóföldi művelés alatt álló birtokán, vetőmagszaporítás céljára, a birtok termelési viszonyainak megfelelő meghatározott fajtájú vetőmagvakat termeljenek. Ez a kötelezés a birtok szántóterületének legfeljebb egyhuszad részére terjedhet. Az egyhuszad rész egy község határában fekvő, vagy bár több község határában fekvő, de egymással összefüggő birtokon 500 kat. holdat, meg nem haladhat.
(3) Amennyiben az előbbi bekezdésben említett módon a szükséges nemesített vetőmagot biztosítani nem lehet, a földmívelésügyi miniszter az Országos Mezőgazdasági Tanács (37. §) meghallgatása után vetőmagvak szaporítását az előbbi bekezdésben meghatározott kereteken belül mások olyan birtokán is elrendelheti, amelynek szántóföldi művelés alatt álló területe 500 kat. holdat meghalad.
(4) A földmívelésügyi miniszter az ország egyes vidékein a termelési viszonyoknak megfelelő nemesített vetőmagvak kötelező használatát elrendelheti.
(5) A földmívelésügyi miniszter községi és közös dülőutak, továbbá közös és közlegelők ligetes fásítását vagy határainak kötelező fásítását és a fásítás megfelelő védelmét elrendelheti. Elrendelheti továbbá közös és közlegelők fektetéses trágyázását és szakaszos legeltetését.
29. § (1) A földmívelésügyi miniszter az Országos Mezőgazdasági Tanács javaslatára közgazdasági okokból az egyes vidékek termelési viszonyainak figyelembevételével bármely szántóföldi növénynek kötelező termelését elrendelhetik e szántóföldi növény legkisebb vagy legnagyobb vetésterületét, illetőleg gyümölcsnemeknek és fajtáknak ültetési területét az országra, egyes törvényhatóságokra, járásokra, községekre vagy meghatározott nagyságú birtokokra nézve megállapíthatja, bármely szántóföldi terménynek a termelését külön engedélyhez kötheti, a birtokosokat gazdasági erejüknek figyelembevételével meghatározott talajművelési, vízelvezetési és vízhasznosítási, trágyakezelési s általában az okszerű gazdálkodás érdekében szükséges egyéb mezőgazdasági munkálat elvégzésére kötelezheti.
(2) A földmívelésügyi miniszter az Országos Mezőgazdasági Tanács javaslatára elrendelheti, hogy az országban, egyes vármegyékben, járásokban, községekben vagy meghatározott nagyságú birtokokon milyen fajtájú haszonállatot kell - a birtokos esetleges egyéb fajtájú haszonállatai mellett - tenyészteni, megfelelő rendelkezéseket tehet továbbá a haszonállatok okszerű tenyésztése és tartása érdekében.
(3) A földmívelésügyi miniszter az állattenyésztés érdekében elrendelheti a tenyésztésre használt anyaállatok tenyésztési és állategészségügyi rendszeres ellenőrzését, valamint az 1927:XXV. törvénycikkben meghatározott magántenyésztésekben használt apaállatok kötelező vizsgálatát.
(4) A földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve országos termelési és tenyésztési, valamint munkásfoglalkoztatási érdekből az állam, törvényhatóság, község (város), közbirtokosság, úrbéres közösség és közérdekű alapítvány mezőgazdasági művelés alatt álló birtokai részére üzemszervet állapíthat meg, elrendelheti e birtokokon a mezőgazdasági számtartást, valamint e birtokok ló-, szarvasmarha-, sertés-, juh-, kecske- és baromfiállománya arra alkalmas részének törzskönyvezését. Ilyen birtokok haszonbérletbe adása esetében a haszonbérleti feltételeket akként kell megállapítani, hogy a jelen bekezdésben foglalt rendelkezéseket a haszonbérlővel szemben is alkalmazni lehessen.
(5) A jelen § (1) és (2) bekezdésében foglalt felhatalmazáson alapuló rendelkezések végrehajtásánál a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek közreműködését igénybe kell venni.
30. § A földmívelésügyi miniszter elrendelheti, hogy egyes mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari gépeket és szerszámokat a m. kir. Gazdasági Gépkisérleti Állomás, a m. kir. Növényegészségügyi Intézet vagy a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Géptani Intézete típusonként megvizsgáljon. Vámmentességet - egyéb feltételek fennállása esetén - csak azokra a mezőgazdasági és mezőgazdasági ipari gépekre és szerszámokra lehet adni, amelyek az említett vizsgálatok szerint a földmívelésügyi miniszter által megállapított műszaki és közgazdasági feltételeknek megfelelnek és amelyeket belföldön ilyen minőségben és megfelelő árban nem gyártanak.
31. § (1) A minisztérium az Országos Mezőgazdasági Tanács meghallgatása után a mezőgazdasági termelés folytonosságának biztosítása és a termelők jogos érdekeinek megóvása céljából a mezőgazdasági érdekképviselet keretében egy-egy termelési ágra, vagy nagyobb befektetést igénylő talajjavító munkálatra nézve a termelők társulását elrendelheti.
(2) A kereslet és kínálat helyesebb szabályozása céljából, megfelelőbb termelői árak biztosítása végett, továbbá a termelők, a feldolgozók, a forgalombahozók és a fogyasztók érdekeinek összeegyeztetése céljából a minisztérium elrendelheti a növénytermelők, illetőleg az állattenyésztők, a feldolgozók és a forgalombahozók között közös szervezetek alakítását. E szervezetek a földmívelésügyi miniszternek az illetékes miniszterrel egyetértve gyakorolt felügyelete és ellenőrzése alatt állanak. A földmívelésügyi miniszter jóváhagyása mellett e szervezetek a benne érdekeltek egymásközötti jogviszonyára kötelező rendelkezéseket állapíthatnak meg. Ily rendelkezések megállapítására a földmívelésügyi miniszter e szervezeteket kötelezheti.
32. § A földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve rendelkezéseket tehet annak a biztosítása érdekében, hogy az államtörvényhatóság, község (város) és más közintézmények, illetőleg üzemek, bánya-, ipar- és kereskedelmi vállalatok, amelyek mezőgazdasági és állati termékeket évenkint visszatérően nagyobb mennyiségben szereznek be, szükségleteiket a mezőgazdasági termelés, a közellátás, a szállítás érdekeinek és más közérdekű szempontoknak is megfelelő elosztás útján közvetlenül a termelők értékesítő szervezeteitől szerezzék be.
33. § (1) Az értékesítés előmozdítása érdekében a minisztérium az Országos Mezőgazdasági Tanács meghallgatása után mezőgazdasági termények, termékek, cikkek, állatok, állati termékek kizárólagos forgalomba hozatalára megbízást adhat a termelők olyan társulásának, amely az érdekelt termelők jelentékeny részét magában foglalja, továbbá olyan vállalatnak, amely nem nyerészkedésre alakult s üzletrészeinek (részvényeinek) legnagyobb része az államnak, vagy az érdekelt termelőknek a birtokában van és az államnak, illetőleg az érdekelt termelőknek irányító befolyása a vállalatnál egyébként is biztosított. A megbízás szólhat arra, hogy a társulás, illetőleg a vállalat mezőgazdasági terményeket, termékeket, cikkeket, állatokat, állati termékeket belföldi forgalomban - az ország egész területén, vagy annak egy részén - vagy kiviteli viszonylatban meghatározott időre kizárólagos joggal vásárolhasson és adhasson el.
(2) Az említett termelői társulások és vállalatok megbízásuk tekintetében a földmívelésügyi miniszter állandó ellenőrzése alatt állanak. E társulások és vállalatok évi zárszámadásaikat a közgyűlés (taggyűlés) elé terjesztés előtt a földmívelésügyi miniszternek bemutatni kötelesek. A földmívelésügyi miniszter a megbízást kártérítési igény nélkül azonnali hatállyal megvonhatja, ha a társulás vagy vállalat megbízását a miniszter megállapítása szerint nem a közérdeknek megfelelően végzi és a miniszter által e tekintetben megszabott követelményeknek nem tesz eleget, valamint, ha átvételi kötelezettségét nem teljesíti.
34. § A földmívelésügyi miniszter a termelőknek fizetett ár ellenőrzése végett vételi jegy használatát vagy más ellenőrző eljárást rendelhet el.
35. § A jelen törvény rendelkezéseinek végrehajtása körében a földmívelésügyi miniszter egyes közfeladatok ellátását, különösen a kedvezményt élvező gazdaságok, vállalatok, üzemek nyilvántartását és ellenőrzését, a jelen törvény alapján létesített mezőgazdaságfejlesztő intézmények vezetését vagy irányítását - felügyelete és ellenőrzése mellett - alsóbb hatóságokra, hivatalokra, a termelésfejlesztő feladatokat pedig különösen a mezőgazdasági érdekképviseleti szervekre, a termelők társulásaira s a 31. § (2) bekezdésében említett szervezetekre bízhatja.
36. § (1) A jelen törvény végrehajtásának előmozdítása érdekében nagyobb községekben önállóan, kisebb községekben pedig körzetenkint gazdasági elöljárót kell alkalmazni. Gazdasági előljáróul aranykalászos gazdákat, vagy mezőgazdasági alsó- vagy középfokú tanintézetet végzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező más szakembereket kell alkalmazni. Ahol a mezőgazdasági termelés színvonala megkívánja, gazdasági előljáróul gazdasági akadémiát végzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembert kell alkalmazni.
(2) A gazdasági előljárót a földmívelésügyi miniszter alkalmazza; szolgálatának megkezdésekor esküt tesz, működésében a földmívelésügyi miniszter fennhatósága alá tartozik. A gazdasági előljáró tiszteletdíjára a vonatkozó általános szabályokat a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve, rendelettel állapítja meg. A gazdasági előljárók alkalmaztatásával járó kiadásokat a földmívelésügyi tárca költségvetésében kell előirányozni.
(3) A gazdasági előljáró feladatköre kiterjed a mezőgazdaság minden ágára. A gazdasági előljáró ellenőrzi azt, hogy a jelen törvény alapján kedvezményben részesített gazdaság a megállapított feltételeknek eleget tesz-e; ellenőrzi továbbá a földbirtokpolitikai törvények alapján földhöz jutottak gazdálkodását, valamint általában a mezőrendészeti jogszabályok végrehajtását. A gazdasági előljáró működése azonban nem terjed ki a gazdálkodásba való beavatkozásra. A gazdasági előljáró előmozdítja az okszerű gazdálkodást, talajművelést, talajerőfenntartást, vízelvezetést, vízhasznosítást, a helyes trágyakezelést, a helyi viszonyoknak megfelelő nemesített vetőmagvak használatát, a törzskönyvezést; figyelemmel kíséri a legeltetési társulatok és a közös legelőben érdekelt birtokosságok működését, felügyel a köztenyésztésre használt apaállatok gondozására és takarmányozására, elősegíti a közös beszerzést és értékesítést. A gazdasági előljáró a földmívelésügyi miniszter által megállapított szolgálati szabályzatnak megfelelően ellátja a jelen törvény rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos, valamint a földmívelésügyi tárca ügykörébe tartozó azokat a feladatokat, amelyeket a földmívelésügyi miniszter a gazdasági előljáró ügykörébe utal. A gazdasági előljáró a gazdasági felügyelőség irányítása, felügyelete és ellenőrzése alatt működik.
(4) A gazdasági előljáró a községi előljáróságnak mezőgazdasági ügyekben szaktanácsadója és annak felhívására mezőgazdasági szakkérdésben véleményt adni és javaslatot tenni köteles. A fontosabb mezőgazdasági ügyek tárgyalására a gazdasági előljárót meg kell hívni. A gazdasági előljáró a községi előljáróságnak önálló előterjesztést és javaslatot is tehet, amelyet az előljáróságnak tárgyalnia kell. A gazdasági előljáró részére hivatalos helyiség kijelöléséről és átengedéséről, valamint az irodai dologi szükségletekről is a község köteles gondoskodni.
(5) A gazdasági előljáró a községi mezőgazdasági bizottságnak a titkára. A gazdasági előljáró a községi képviselőtestületnek tagja.
37. § (1) A jelen törvény végrehajtásának előmozdítása érdekében véleményező szervként Országos Mezőgazdasági Tanácsot kell létesíteni.
(2) Az Országos Mezőgazdasági Tanács feladata a gazdaságos mezőgazdasági termelés feltételeinek, az ország egyes vidékei mezőgazdasági termelési és állattenyésztési viszonyainak, a mezőgazdasági termelés megszervezésének, valamint a mezőgazdasági termények, termékek, cikkek, állatok és állati termékek értékesítésének kérdéseiben és a mezőgazdaságot érdeklő egyéb kérdésekben véleményt adni, illetőleg javaslatot tenni.
(3) A Tanács elnökét a földmívelésügyi miniszter nevezi ki. A Tanácsnak az elnökön kívül tizenöt tagja van. A tagsági helyekre a földmívelésügyi miniszter hívja meg a gazdatársadalmi szervezeteket és a gazdasági élet kiváló egyéniségeit. A meghívott szervezeteke az ügyeik tárgyalására egy-egy megbizottjukat küldhetik ki. A Tanács ülésein az érdekelt miniszterek kiküldöttjei is résztvehetnek és felszólalhatnak. A Tanács tagjai működésükért díjazásban nem részesülnek.
(4) A Tanács szervezetére és ügyvitelére vonatkozó részletes szabályokat a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
38. § (1) A minisztérium, illetőleg a földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alapján kibocsátott rendeletének, vagy a jelen törvény és az említett rendelet alapján tett hatósági rendelkezéseknek megszegését kihágássá nyilváníthatja.
(2) A jelen törvény alapján kibocsátott rendeletben meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. törvénycikk 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni.
(3) Ha a jelen törvényen alapuló rendelet vagy hatósági intézkedés értelmében jogi személyt terhel olyan kötelezettség, amelynek megszegését jogszabály kihágássá nyilvánítja, azt kell tettesnek (részesnek) tekinteni, akinek határozata, intézkedése, vagy egyéb tevékenysége a kötelezettség megszegését eredményezte; mulasztásból származó bűncselekmény esetében pedig az tartozik büntetőjogi felelősséggel, akinek kötelessége lett volna az elmulasztott kötelezettség teljesítésére irányuló határozás, intézkedés vagy egyéb tevékenység.
39. § Azzal szemben, aki a 28-29. §-ok alapján a mezőgazdasági termelés rendjének biztosítása végett kiadott rendelkezésnek nem tesz eleget és ezzel a termelés érdekét veszélyezteti, meghallgatása után a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága rendbüntetésül ezer pengőig terjedhető pénzbírságot szabhat ki.
40. § (1) Abból a célból, hogy a jelen törvény rendelkezéseinek a végrehajtását, valamint a jelen törvény alapján engedélyezett kedvezmények eredményét meg lehessen állapítani, a földmívelésügyi miniszter a kedvezményben részesített személyeket, vállalatokat vagy üzemeket adatszolgáltatásra kötelezheti. A szolgáltatott adatok helyességének megállapítása céljából a földmívelésügyi miniszter a bejelentésre kötelezettnek készleteit, raktárait és üzleti könyveit megvizsgálhatja és az ellenőrzés érdekében egyéb intézkedéseket is foganatosíthat.
(2) Azzal szemben, aki adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, - esetleges büntetőrendelkezéseken felül - a 20. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye.
(3) Az adatszolgáltatás eredményét csak a jelen törvény céljára szabad felhasználni.
41. § A jelen törvény 21-24. §-aiban, a 28. § (2)-(4) bekezdéseiben, a 29. § (1)-(2) és (5) bekezdéseiben, végül a 33. §-ban foglalt rendelkezések a hatálybalépésüktől számított tíz év elteltével hatályukat vesztik. Nem szűnik azonban meg az említett rendelkezések hatálya azokkal szemben, akik a jelen törvény alapján a termelés irányításával kapcsolatban kedvezményben részesültek, mindaddig, amíg a kedvezmény fejében kikötött gazdasági feltételek teljesítése befejezést nem nyert.
42. § (1) E törvény hatálybalépésének napját a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(2) Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.
