1. § A Berlinben 1940. évi július 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény a hozzátartozó Zárójegyzőkönyvvel együtt az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett egyezmények és Zárójegyzőkönyvnek eredeti magyar és eredeti német szövege a következő:
A Magyar Királyság és a Német Birodalom
az általános nemzetközi jog és a viszonosság alapján rendezni óhajtván a két ország között a konzuli jogviszonyokat,
megállapodtak abban, hogy konzuli egyezményt kötnek és ebből a célból Meghatalmazottaikká kinevezték:
[következik a meghatalmazottak megnevezése].
A meghatalmazottak meghatalmazásaikat egymással közölték és azokat rendben találták. A következő rendelkezésekben állapodtak meg:
(1) Konzulok alatt - amennyiben ebben az Egyezményben nincsen más rendelkezés - mindig azokat a főkonzulokat, konzulokat és alkonzulokat kell érteni, akik valamely konzuli hatóság élén állanak.
(2) Konzuli tisztviselők alatt mindazokat a tisztviselőket kell érteni, akik valamely konzuli hatósághoz be vannak osztva.
(3) Konzulátusok alatt mindig a főkonzulátusokat, konzulátusokat és alkonzulátusokat kell érteni.
(4) A konzulok és a konzuli tisztviselők vagy hivatásos vagy tiszteletbeli tisztviselők.
(5) A konzulok és a konzuli tisztviselőknek, ha hivatásos tisztviselők, a küldő Szerződő Fél állampolgárainak kell lenniök.
(1) Mindegyik Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy a területén fekvő kikötőkbe, városokba és kereskedelmi helyekre befogadja a másik Fél konzulait, akiket az saját jogszabályai alapján kinevez. Mindazonáltal mindegyik Fél fenntartja magának azt a jogot, hogy bizonyos helységeket vagy területe bizonyos részeit illetően kivételt állapítson meg, feltéve, hogy ez a kivétel minden harmadik hatalommal szemben egyaránt alkalmazást nyer.
(2) Olyan tiszteletbeli konzulok kinevezése előtt, akik nem a küldő Szerződő Fél állampolgárai, diplomáciai úton ki kell eszközölni a másik Fél hozzájárulását.
(1) A konzulok hivatásukat székhelyük államában nyomban gyakorolhatják, mihelyt őket az ott előírt vagy szokáson alapuló alakszerűségek mellett elfogadták.
(2) Kinevezési okirataik bemutatása után a működési engedélyt vagy az elfogadásra vonatkozó más okiratot - mihelyt lehetséges - díjmentesen meg fogják kapni. Konzuli kerületüket a kinevezési okirat bemutatásakor kell megjelölni; a konzuli kerület minden utólagos módosítását ugyancsak közölni kell.
(3) Ha adott esetben a fogadó állam úgy véli, hogy a működési engedély nem adható meg, vagy a működési engedély visszavonása szükséges, az indokokról a küldő Szerződő Felet előzetesen tájékoztatnia kell; ezeknek az indokoknak a mérlegelése kizárólag a fogadó államnak van fenntartva.
(1) A konzul távolléte, akadályoztatása vagy elhalálozása esetében a konzuli tisztviselők közül egyik jogosult a konzuli teendők ideiglenes ellátására feltéve, hogy hivatalos jellegét az illetékes helyi hatóságokkal már előzetesen közölték.
(2) Tiszteletbeli konzulátus vezetőjének távolléte, akadályoztatása vagy elhalálozása esetében a helyettes, ha nem a küldő Szerződő Fél állampolgára, csak az elfogadó állam kormányának hozzájárulásával jelölhető ki.
(3) A konzulok helyettesei ideiglenes ügyvitelük tartama alatt a konzulokat megillető előjogokat és mentességeket élvezik.
(4) A hivatásos konzulok olyan helyettesei azonban, akik maguk nem hivatásos tisztviselők, ügyvitelük tartama alatt igényt tarthatnak a hivatásos konzuloknak járó tiszteletre és megkülönböztetett elbánásra, de csak a tiszteletbeli konzulokat illető előjogokat és mentességeket élvezik.
Ha a konzul elhalálozása esetében a helyszínen nincs kijelölt helyettes, a helyi hatóságnak a konzuli hatóság irattárának haladéktalan lepecsételése iránt a küldő Szerződő Fél legközelebbi konzulához vagy a követségéhez kell fordulnia.
(1) A konzulok arra az épületre, amelyben hivatali helyiségeik és segédhivatalaik vannak, a hivatalukat megjelölő felírással együtt feltehetik annak az államnak a címerét, amely őket kinevezte. Az említett épületre hivatalos ünnepnapokon és más szokásos alkalmakkor ennek az államnak a lobogóját is kitűzhetik. Jogosultak továbbá ennek az államnak a lobogóját az általuk hivatalos alkalmakkor használt járműveken is elhelyezni. Magától értetődik, hogy ezek a külső jelvények sohasem értelmezhetők akként, mintha azokra menedékjog volna alapítható.
(2) A konzulok a hivatali állásuknak a helyi szokások szerint járó tiszteletre igényt tarthatnak.
(1) A konzuli irattárak mindenkor sérthetetlenek. A helyi hatóságok a konzuli irattár részét alkotó iratokat semmiféle címen sem vizsgálhatják át vagy foglalhatják le. A hivatalos iratokat teljesen el kell különíteni a konzulok és a konzuli tisztviselők magánjellegű irataitól.
(2) A helyi hatóságok a konzuli irattárak elhelyezésére szolgáló helyiségekbe vagy a hivatali helyiségekbe nem hatolhatnak be a konzulnak vagy helyettesének előzetes értesítése nélkül, kivéve, ha bíróilag megállapított büntetés végrehajtásáról vagy olyan bűncselekmény üldözéséről van szó, amelyre a törvény halálbüntetést vagy legalább egy évi szabadságvesztésbüntetést állapít meg.
(3) Az irodai és a hivatali helyiségek menedékhelyül sohasem szolgálhatnak.
1. § Mentesség a honvédelmi kötelezettségek és a személyes szolgáltatások alól.
(1) A hivatásos konzulok és a hivatásos konzuli tisztviselők mentesek minden katonai igénybevétel és a szolgáltatási kötelezettség, valamint a beszállásolás és minden személyes szolgáltatás alól.
(2) Ez a mentesség a hivatásos konzulok és a hivatásos konzuli tisztviselők ingatlanaira csak akkor terjed ki, ha azok az említett személyek lakásául szolgálnak vagy azokat a konzuli szolgálat céljára használják.
(3) A tiszteletbeli konzulok lakóhelyiségei oly terjedelemben élveznek mentességet, amennyiben azokat kizárólag a konzuli szolgálat céljára használják.
2. § Mentesség az adók és egyéb köztartozások alól.
A konzulok és a konzuli tisztviselők a Szerződő Felek között hatályban lévő megállapodásokban biztosított mentességet élvezik az adók és egyéb köztartozások alól.
3. § Mentesség a vámok és egyéb behozatali vagy kiviteli köztartozások alól.
(1) A vámok és egyéb behozatali köztartozások alól mentesek mindazok a tárgyak, amelyek a konzulátusok hivatali szükségletére szolgálnak, hasonlóképpen azok az ingóságok, amelyek az irodai és egyéb hivatali helyiségek berendezésére vannak rendelve, ha azokat szolgálati célokra az az állam küldi a konzulátusoknak, amely azokat felállította.
(2) Továbbá mentesek a vámok és egyéb behozatali köztartozások alól mindazok a tárgyak, amelyeket a hivatásos konzulok és hivatásos konzuli tisztviselők háztartásuk céljára vagy személyes használatra vagy fogyasztásra, avagy családtagjaik használatára vagy fogyasztására behoznak. A tárgyak szabályszerű vámkezelés alá esnek. Előfeltétele a köztartozás alól mentességnek az, hogy a tárgyak a kedvezményt élvező személyek címére érkezzenek és hogy a vámhivatalnál a konzuli képviselet vezetőjének vagy helyettesének hivatali pecséttel ellátott nyilatkozatával igazolják, hogy a csomagok darabszáma, neme, jele, számozása és tartalma szerint jelzett küldemények a címzés szerint megjelölt átvevők vagy családtagjaik használatára vagy fogyasztására vannak szánva és hogy az átvevő nem a rendeltetési állam polgára és a rendeltetési államban keresetet nyujtó semmiféle magánfoglalkozást nem űz.
(3) Visszavitel esetében az (1) és (2) bekezdésben megjelölt tárgyak mentesek a vámok és egyéb kiviteli köztartozások alól.
(4) Az előző bekezdésekben említett tárgyak nem esnek a tisztán gazdasági természetű behozatali és kiviteli tilalmak alá, de alá vannak vetve azoknak a tilalmaknak, amelyek az állam biztonságát vagy a közegészségügy érdekeit szolgálják, vagy pedig, a hazai műtárgyak védelmét biztosítják. A hazai műtárgyak kivitelére vonatkozó tilalom azonban nem nyer alkalmazást, ha olyan műtárgy visszaviteléről van szó, amelyet a hivatásos konzulok vagy hivatásos konzuli tisztviselők maguk hoztak be.
1. § Hivatalos működés.
A konzulok hivatalos működésük közben hatáskörük keretében végzett cselekményeik tekintetében székhelyük állama igazságszolgáltatásának nincsenek alávetve.
2. § Letartóztatás.
(1) Azokkal a konzulokkal és konzuli tisztviselőkkel szemben, akik a küldő Szerződő Fél állampolgárai, a személyfogság polgári és kereskedelmi ügyekben sem mint végrehajtási, sem mint biztosítási intézkedés nem alkalmazható.
(2) Bűnügyekben nem tartóztathatók le vagy nem helyezhetők vizsgálati fogságba, kivéve, ha bíróság által kiszabott büntetés végrehajtásáról vagy olyan bűncselekmény megtorlásáról van szó, amely halálbüntetéssel vagy legalább egy évig terjedhető szabadságvesztés büntetéssel büntethető.
(3) Ha konzult vagy konzuli tisztviselőt letartóztatnak vagy bűnvádi eljárást indítanak ellene, erről a fogadó állam kormányának haladéktalanul értesítenie kell annak a Szerződő Félnek diplomáciai képviselőjét, amely őt kinevezte.
3. § Tanuként kihallgatás.
(1) Ha hivatásos konzult annak a Szerződő Félnek igazságügyi hatóságai előtt, amelynek a területén székhelye van, tanuként kell kihallgatni, de őt betegség vagy szolgálati teendők akadályozzák, akkor az igazságszolgáltatási hatóságoknak vagy lakására kell kiszállniok az ő szóbeli kihallgatása végett, vagy pedig írásba foglalt vallomást kell tőle kérniök. A konzul köteles a kérelemnek eleget tenni és vallomását írásban aláírásával és hivatali pecsétjével ellátva a hatóságoknak a részére megszabott határidőn belül megküldeni.
(2) Ha valamely bűnügyben a hivatásos konzul személyes megjelenése az eljáró bíróság előtt az ország törvényei szerint elkerülhetetlen és kihallgatása lakásán nem eszközölhető, szolgálatból folyó akadályoztatása esetében a bíróság megállapodik vele a kihallgatás napjában és órájában és őt, amidőn a megállapított időpontban megjelenik, lehetőleg részletesen kihallgatja és nem tartja tovább vissza, mint ameddig az okvetlenül szükséges.
(3) Hivatásos konzullal, mint tanuval szemben kényszerrendszabályok nem rendelhetők el; netalán felmerülő nehézségek diplomáciai úton nyernek elintézést.
(4) A tiszteletbeli konzulok és a konzuli tisztviselők annak a Szerződő Félnek igazságszolgáltatási hatóságai előtt, amelynek a területén székhelyük van, tanuvallomás céljából megjelenni kötelesek.
(5) A hivatásos konzuli tisztviselőnek szóló idézés nem tartalmazhatja büntetés vagy más kényszerrendszabály kilátásba helyezését meg nem jelenés esetére.
(6) A konzulok és a konzuli tisztviselők, tekintet nélkül arra, hogy hivatásos vagy tiszteletbeli tisztviselők, hivatali ténykedésüket érintő tényekre vonatkozólag nem hallgathatók ki tanuként annak a kormánynak a beleegyezése nélkül, amely őket kinevezte. Nevezettek megtagadhatják a vallomástételt minden olyan kérdésre, amely hivatalos ténykedésükkel kapcsolatban áll. Jogosultak továbbá egyes okiratok vagy tárgyak kiszolgáltatását vagy felmutatását titoktartási kötelezettségükre utalással megtagadni.
(1) A konzulok hivatottak az őket küldő Szerződő Fél állampolgárainak jogait és érdekeit, különösen azok kereskedelmét és hajózását védelemben részesíteni és előmozdítani.
(2) Jogosítványaik gyakorlása közben hivatali kerületük bírói és közigazgatási hatóságaihoz fordulhatnak, hacsak a két Fél között fennálló megállapodások más érintkezései utat nem jelölnek meg; a két Fél közt hatályban lévő megállapodásoknak vagy a nemzetközi jog általános tételeinek megsértése miatt a bírói hatóságok elnökénél vagy vezetőjénél és a közigazgatási hatóságoknál felszólalhatnak. A központi hatóságokkal való érintkezés azonban a diplomáciai képviselőknek van fenntartva.
(1) A konzulok, amennyiben az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai felhatalmazzák, jogosultak:
a) hivatali helyiségeikben vagy lakásukon, az érdekeltek lakásán vagy az őket küldő Szerződő Fél lobogóját viselő hajókon írásba foglalni olyan nyilatkozatokat, amelyeket ennek a Félnek állampolgárai, valamint ilyen hajónak a személyzetéhez tartozó egyének vagy ilyen hajó utasai tesznek;
b) írásba foglalni, tanusítani vagy hitelesíteni a küldő Szerződő Fél állampolgárainak halálesetre szóló rendelkezéseit;
c) írásba foglalni, tanusítani, okirati alakban felvenni a küldő Szerződő Fél állampolgárainak egyoldalú jogügyleti nyilatkozatait, valamint mindenféle természetű szerződésekre vonatkozó nyilatkozatokat, amelyeket ennek a Félnek állampolgárai egymás között kötnek, vagy hitelesíteni ezeken a nyilatkozatokon levő aláírásokat és kézjegyeket; kivételek azok az egyoldalú jogügyleti nyilatkozatok és azok a szerződések, amelyek olyan ingatlan átruházására vagy dologi megterhelésére vonatkoznak, amely annak a Szerződő Félnek a területén fekszik, ahol a konzul székhelye van;
d) hitelesíteni a küldő Szerződő Fél állampolgárainak aláírását vagy kézjegyét;
e) írásba foglalni, tanusítani, vagy okirati alakban felvenni mindenféle egyoldalú, valamint szerződési jogügyleti nyilatkozatokat, illetve hitelesíteni az ilyen nyilatkozatokon levő aláírásokat és kézjegyeket, tekintet nélkül az érdekeltek állampolgárságára, amennyiben a jogügyletek és szerződések kizárólag a küldő Szerződő Fél területén fekvő javakra vagy valamely ott teljesítendő vagy ott intézendő ügyre, avagy olyan tengeri hajókra vonatkoznak, amelyek ennek az államnak a lobogóját viselik;
f) lefordítani vagy hitelesíteni mindenféle ügyiratot és okmányt, amely a konzult küldő Szerződő Fél hatóságaitól, tisztviselőitől vagy közhitelű szervétől származik;
g) lefordítani vagy hitelesíteni mindenféle ügyiratot és okmányt, amelyet a konzuli kerület hatóságai, tisztviselői vagy közhitelű szervei állítottak ki és a küldő Szerződő Fél területén való felhasználásra van szánva.
(2) A konzul által írásba foglalt, az ő tanusításával ellátott vagy általa hitelesített okiratokra az illetékek lerovása, belajstromozás és más eljárás tekintetében a konzuli kerület országában hatályos jogszabályok irányadók.
(3) Mindezekről a jogügyletekről és szerződésekről készült okiratokat, amennyiben azokat a konzul foglalta írásba, ő tanusította vagy hitelesítette és a konzuli pecséttel is ellátta, éppenúgy, mint azoknak a konzul által hivatali pecsétjének alkalmazásával hitelesített másolatát, kivonatát és fordítását, annak a Szerződő Félnek a területén, amelyen a konzul székhelye van, közokiratoknak, illetve közhitelesítéssel ellátott okiratoknak tekintik és ezeknek hasonló joghatályuk és ugyanolyan bizonyító erejük van, mintha ennek az államnak hatósága, közhivatalnoka, vagy közhitelű szerve szerkesztette, tanusította vagy hitelesítette volna azokat. Ez a hatály és ez a bizonyító erő csak a külső alakra vonatkozik, nem pedig a jogügylet vagy szerződés tartalmára és joghatására.
(4) Abban az esetben, ha kétség merülne fel a Felek valamelyik konzulátusának irodájában felvett vagy iktatott okirat hitelessége, vagy a fentemlített másolatok, kivonatok vagy fordítások hitelessége és pontossága tekintetében, azoknak az eredetivel összehasonlítását az érdekelttől, aki ilyen irányú kérelmet terjeszt elő, nem lehet megtagadni. Az érdekelt az összehasonlításnál jelen lehet, ha ezt szükségesnek tartja.
(1) A konzulok, amennyiben a küldő Szerződő Fél jogszabályai őket erre felhatalmazzák, ennek a Félnek jogszabályai szerint ennek állampolgárai részére útleveleket és más hasonló útiokmányokat kiállíthatnak és a küldő Szerződő Fél területére való beutazásra vagy azon átutazásra jogosító útlevélláttamozásokat eszközölhetnek.
(2) Jogosultak továbbá származási bizonyítványokat és kereskedelmi és hajózási ügyekben szokásos más igazolványokat kiállítani vagy láttamozni.
Sem a konzulok, sem a konzuli tisztviselők nem működhetnek közre polgári tisztviselőként házasságok kötésénél annak a Szerződő Félnek a területén, ahol székhelyük van.
(1) A konzulok - amennyiben a Szerződő Felek között hatályban lévő megállapodások más rendelkezéseket nem tartalmaznak - ha a küldő Szerződő Fél jogszabályai őket erre felhatalmazzák, az őket küldő Félnek gondozásra szoruló kiskorú vagy gondnokság alá helyezendő nagykorú állampolgárai érdekében, akik a másik Fél területén tartózkodnak, a helyi törvényekkel nem ellenkező alakban ideiglenes intézkedéseket foganatosíthatnak vagy ama Szerződő Fél illetékes hatóságainak, amelynek területén székhelyük van, ide vonatkozó javaslatokat tehetnek.
(2) A konzulok a gondozásra szorulók részére szükség esetében az illetékes hazai hatóságok döntéséig gyámot vagy gondnokot rendelhetnek.
(3) Érintetlenül marad a másik Fél illetékes hatóságainak joga ideiglenes intézkedésekre és adott esetben gyám vagy gondnok kirendelésére.
1. § A konzul értesítése.
(1) Ha az egyik Szerződő Fél állampolgára a másik Fél területén meghal, az illetékes helyi hatóság köteles erről annak a Félnek illetékes konzulát, amelynek állampolgára volt a meghalt, a halálesetről haladéktanul értesíteni és vele közölni mindazt, ami előtte az örökösökre és azok tartózkodó helyére a hagyaték értékére és állagára, valamint halálesetre szóló esetleges intézkedés létezésére vonatkozólag ismeretes. Ugyanez áll akkor is, ha a helyi hatóság arról szerez tudomást, hogy a másik Szerződő Fél állampolgára, aki külföldön halt meg, belföldön vagyont hagyott hátra.
(2) Ha annak a Félnek a konzula, amelynek állampolgára volt a meghalt, előbb értesült a halálesetről, úgy ő köteles arról a helyi hatóságot értesíteni.
2. § A hagyaték biztosítása.
(1) A hagyaték biztosításáról első sorban az illetékes helyi hatóságnak kell gondoskodnia. Ennek azokra a rendelkezésekre kell szorítkoznia, amelyek avégből szükségesek, hogy a hagyaték állaga érintetlen maradjon; ilyen a lepecsételés és a hagyatéki leltár készítése. A konzul megkeresésére minden esetben köteles a tőle kívánt biztosítási intézkedéseket megtenni.
(2) A konzul a helyi hatósággal együtt, vagy ha az még nem lépett közbe, egyedül is - a küldő Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően - akár személyesen, akár egy általa kinevezett, meghatalmazásával ellátott helyettese útján lepecsételheti a hagyatékhoz tartozó ingóságokat és felveheti a hagyatékhoz tartozó ingóságokat és felveheti a hagyatéki leltárt, miközben igénybeveheti a helyi hatóságok segítségét.
(3) A helyi hatóságok és a konzul kötelesek alkalmat nyujtani egymásnak a biztosítási intézkedéseknél közreműködésre, amennyiben azt különös körülmények nem akadályozzák. A hatóság, amely az eljárásnál nem működhetett közre, lepecsételés esetében jogosult a már alkalmazott pecsét mellé saját pecsétjét is odailleszteni. Ha a másik hatóság nem működhetett közre, a hagyatéki leltárnak és az eljárásról felvett jegyzőkönyvnek hiteles másolatát, mihelyt lehetséges, meg kell neki küldeni.
(4) Ugyanezek a rendelkezések irányadók a biztonsági intézkedéseknek együttesen foganatosítandó megszüntetésénél és különösen a pecsétek eltávolításánál. Mindazonáltal úgy a helyi hatóság, mint a konzul egyedül is foganatosíthatja az eltávolítást, ha a másik hatóság ahhoz beleegyezését adta vagy pedig a vele legalább 48 órával előbb közölt meghívásra kellő időben nem jelent meg.
3. § Hirdetmény a hagyaték megnyíltáról.
A helyi hatóság a hagyaték megnyíltára és az örökösöknek vagy a hitelezőknek szóló felhívásra vonatkozólag az országban szokásos vagy törvényeiben előírt hirdetményeket közzé teszi és ezeket a hirdetményeket a konzullal közli; ez maga is közzé tehet hasonló hirdetményeket.
4. § A tengerészek és az útközben meghaltak hagyatéka.
(1) Ha az egyik Szerződő Fél lobogóját viselő hajó személyzetéhez tartozó egyén a másik Fél területén meghal, amennyiben nem annak állampolgára, zsoldját és a nála talált tárgyakat az előbbi Fél konzulának ki kell szolgáltatni.
(2) Ha az egyik Szerződő Fél állampolgára a másik Fél területén utazás közben hal meg és ott lakóhelye vagy állandó tartózkodó helye nem volt, akkor a nála volt tárgyakat át kell adni ama Szerződő Fél konzulának, amelynek állampolgára volt.
(3) A konzul, akinek az (1) és (2) bekezdésekben említett hagyatéki ingóságokat átadták, azok tekintetében a küldő Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően jár el, miután a meghaltnak a másik Fél területén tartózkodása alatt keletkezett adósságait rendezte.
1. § Védelem és támogatás nyujtása a hazai hajók részére.
(1) A konzulok a küldő Szerződő Fél lobogóját viselő hajók érkezésének és indulásának megkönnyítése céljából közbenjárhatnak és nekik a konzuli kerületükhöz tartozó vizeken tartózkodásuk alatt támogatást nyujthatnak. Ebből a célból, mihelyt a hajót szabad közlekedésre bocsátották, személyesen a fedélzetre mehetnek vagy megbizottjukat oda küldhetik, a hajószemélyzetet kihallgathatják, a hajóokmányokat megvizsgálhatják, a rakományi nyilatkozatokat kiállíthatják és a 11. Cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében a hajószemélyzet tagjainak és az utasoknak az utazásra, a hajóút céljára és az utazás alatt történt eseményekre vonatkozó nyilatkozatát írásba foglalhatják.
(2) Az ebben a cikkben említett „hajószemélyzet” kifejezés magában foglalja a kapitányt, a tiszteket, a tengerészeket, a fűtőket és a hajón alkalmazott minden más személyt.
2. § Rendfenntartás a hajón.
(1) A konzulok kizárólag hivatottak arra, hogy a küldő Szerződő Fél lobogóját viselő tengeri kereskedelmi hajókon a belső rendet fenntartsák; jogosultak a hajókapitány ügykörét szükség esetében egy általuk választott személyre átruházni és a tiszteket, valamint a hajószemélyzet tagjait másokkal leváltani. Jogosultak továbbá, amennyiben a küldő Szerződő Fél törvényei őket felhatalmazzák, rendezni a hajószemélyzet tagjai között felmerülő vitás ügyeket és különösen azokat, amelyek a zsoldra és az egymással szemben vállalt kötelezettségek teljesítésére vonatkoznak.
(2) A fogadó állam hatóságai a fedélzeten keletkezett rendbontások esetében csak akkor léphetnek közbe, ha azok alkalmasak arra, hogy a nyugalmat vagy a közrendet a kikötőkben vagy a szárazföldön megzavarják vagy pedig, ha abban annak a Szerződő Félnek állampolgárai vesznek részt, amelynek a területén a nyugalmat vagy a közrendet megzavarták, vagy olyan egyének, akik nem tartoznak a hajószemélyzethez.
(3) A fedélzeten keletkezett minden más rendbontás esetében a helyi hatóságoknak arra kell szorítkozniok, hogy a konzulnak, helyettesének és ha az nincs a helyszínen, a hajó vezetőjének - kívánságukra - támogatást nyujtsanak.
3. § Tengerész-szökevények visszakísérése.
(1) A konzulok a küldő Szerződő Fél hadihajóihoz, vagy az ennek lobogóját viselő egyéb hajókhoz tartozó személyzet olyan tagjait, akik a fogadó állam felség- vagy parti vizein a fedélzetről megszöktek, a hajóra visszavezetés vagy a lobogó államába visszaküldés végett letartóztattathatják.
(2) Ebből a célból írásban a helyi hatóságokhoz kell fordulniok és hivatalos okiratoknak, különösen a hajószemélyzeti jegyzékből készült hiteles kivonatoknak felmutatásával igazolniok kell, hogy azok a személyek, akiknek kiszolgáltatását kérik, valóban a hajószemélyzethez tartoznak. Azokban a helységekben, ahol nincsen konzul, a megkeresést ugyanazon feltételek mellett a hajó vezetője maga is előterjesztheti. Az ily módon előterjesztett megkeresésekre a szökevények kiszolgáltatása - hacsak az átadást különös okok nem akadályozzák - meg nem tagadható.
(3) A helyi hatóságok az elfogott személyeket a konzul megkeresésére és költségére a helyi fogházakban őrizetben tartják. Ha a konzul a letartóztatás napjától számított két hónapon belül nem kísértette őket vissza a hajóra, vagy a lobogó államába nem küldhette vissza, vagy ha a fogvatartásukkal járó költségek nem nyernek rendszeres megtérítést, úgy a szökevényeket a konzulnak három nappal előbb történt értesítése után szabadon fogják bocsátani és őket ugyanabból az esetből kifolyólag újból letartóztatni nem lehet.
(4) Ha a szökevény annak a Félnek a területén, ahol tartózkodik, ennek a Félnek a törvényei szerint büntetendő cselekményt követett el, az átadását mindaddig el lehet halasztani, amíg a helyi bíróság ítéletet nem hozott és ezt teljes egészében végre nem hajtották.
(5) A Szerződő Felek egyetértenek arra vonatkozólag, hogy a hajószemélyzet ama tagjaira, akik annak a Szerződő Félnek állampolgárai, amelynek a területén megszöktek, ennek a szakasznak rendelkezései nem nyernek alkalmazást.
4. § A konzulok szerepe a tengeri kereskedelmi hajón foganatosított hivatalos cselekményeknél és a hajószemélyzethez tartozók kihallgatásánál.
(1) Ha az egyik Szerződő Fél valamelyik kikötőjében a másik Szerződő Fél lobogóját viselő tengeri kereskedelmi hajón vizsgálati cselekményt (kutatást, lefoglalást, letartóztatást, ideiglenes őrizetbevételt, kihallgatást), végrehajtást vagy hatósági kényszer alkalmazásában álló más tevékenységet kell foganatosítani, úgy erről a lobogó állama érdekeinek védelmével megbízott konzult a hivatalos cselekmény helyének és idejének pontos megjelölésével kellő időben előzetesen értesíteni kell és fel kell őt szólítani, hogy ott legyen jelen. Ha a konzul vagy megbízottja nem jelenik meg, a hatósági intézkedést akkor is foganatosítani lehet.
(2) Az előbbi rendelkezések akkor is alkalmazást nyernek, ha a hajószemélyzet tagjait a szárazföldön bíróságok, közigazgatási hatóságok vagy a kikötő tisztviselői előtt ki kell hallgatni, vagy ha azoknak egyébként hatósági felhívásra szóbeli nyilatkozatokat kell tenniök.
(3) Olyan esetekben, amidőn a késedelem veszéllyel jár, vagy olyan hivatalos cselekményeknél, amelyeket az illetékes konzul székhelyén kívül és nem is annak közelében foganatosítanak, az előzetes értesítés nem szükséges. A konzult azonban utólag lehetőleg azonnal tájékoztatni kell a hivatalos cselekményről; ugyanakkor meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek miatt az előzetes értesítés elmaradt.
(4) Nincsen szükség értesítésre, ha olyan intézkedésekről van szó, amelyeket vámügyi, útlevél-, forgalmi vagy egészségügyi rendészeti érdekből, vagy hajózási illetékek beszedése alkalmával kell foganatosítani. Ugyancsak nincs szükség értesítésre, ha a konzulnak vagy megbízottjának jelenléte a hivatalos cselekménynél a helyi törvényekkel ellentétben állana, vagy pedig választott bírósági ügyről, különösen ha olyan tényállás felderítéséről van szó, amelyet a hajószemélyzet valamelyik tagja indítványozott.
5. § Tengeri balesetek.
(1) Ha az egyik Szerződő Fél lobogóját viselő hajó a másik fél partvidékén hajótörést szenved, a helyi hatóságok kötelesek a lobogó államának legközelebbi konzulát a lehető legsürgősebben értesíteni.
(2) A helyi hatóságok az ő közreműködésükért és mentési munkálataikért csak olyan illetékeket szedhetnek, aminőket hasonló esetben a hazai hajóknak fizetniök kell.
(3) A hajótörésből megmentett áruk és egyéb tárgyak nem esnek vám alá, amíg a belföldi szabadforgalomba nem kerülnek.
Emez Egyezmény második és harmadik fejezetének rendelkezéseit a diplomáciai képviseleteknek azokra a tisztviselőire is alkalmazni kell, akik konzuli jogosítványok gyakorlásával vannak megbízva és pedig azoknak az előjogoknak és mentességeknek épségben tartása mellett, amelyek őket a nemzetközi jog elvei szerint megilletik.
A Szerződő Felek megállapodtak abban, hogy azokban az esetekben, amelyeket ennek az Egyezménynek a rendelkezései kifejezetten nem szabályoztak, a nemzetközi jog általános elveivel összhangban fognak eljárni.
(1) Mindegyik Szerződő Fél konzulai és konzuli tisztviselői a másik Fél területén a viszonosság feltétele mellett, ezenkívül mindazokat az előjogokat és mentességeket élvezik és mindazokat a jogosítványokat gyakorolhatják, mint a legnagyobb kedvezményben részesülő állam konzulai és konzuli tisztviselői.
(2) Mindazonáltal egyetértés áll fenn arra nézve, hogy egyik Szerződő Fél sem hivatkozhatik a legnagyobb kedvezményt biztosító fenti záradékra oly célból, hogy saját konzulai és konzuli tisztviselői javára egyéb vagy kiterjedtebb előjogokat, mentességeket és jogosítványokat igényeljen, mint aminőket ő maga a másik Fél konzulainak és konzuli tisztviselőinek nyujt.
(1) Ez az Egyezmény, amely magyar és német nyelven készült, megerősítésre szorul és a megerősítő okiratok kicserélése után három hónap mulva, lép hatályba.
(2) A megerősítő okiratokat Budapesten kell kicserélni.
(1) Emez Egyezmény hatályának tartama öt év.
(2) Amennyiben az Egyezményt az öt évi időszak eltelte előtt egy évvel egyik Szerződő Fél sem mondja fel, az továbbra is hatályban marad attól a naptól számított egy év elteltéig, amelyen valamelyik Fél felmondása a másikhoz megérkezik.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt két eredeti példányban, Berlinben, 1940. évi július hó 20-án.
[Aláírások]
Ennek a konzuli egyezménynek aláírásakor a Szerződő Felek megállapodtak az alábbi rendelkezésekben, amelyek lényeges alkotórészei a konzuli Egyezménynek.
A 8. Cikkhez: Az 1. § (1) bekezdésében említett mentesség a katonai szolgáltatások alól csak azokra a tárgyakra, nevezetesen állatokra és járművekre szorítkozik, amelyek a konzulátus használatára, vagy a konzulok vagy a konzuli tisztviselők személyes használatára szolgálnak.
A 11. Cikkhez: A konzulok által írásba foglalt okiratokat a német jogszabályok értelmében nem a konzulátusokon őrzik meg, hanem vagy kiadják az érdekelteknek vagy a berlini Amtsgerichtnél helyezik őrizetbe.
A 13. Cikkhez: Ennek a cikknek a rendelkezése nem értelmezhető úgy, mintha a diplomáciai képviselők a fogadó államban közreműködhetnének házasságok kötésénél.
A 16. Cikkhez: Ennek a cikknek a rendelkezései csak a magyar tengeri hajózás védelmére és támogatására hivatottak. Ennek folytán egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a belvizi hajózásra nem vonatkoznak és hogy az itt megállapított jogosítványokat a német konzulok Magyarországon nem igényelhetik.
(1) A személyállapotra vonatkozó közlések és megkeresések tekintetében az eljárást külön egyezmény szabályozza.
(2) A Szerződő Felek abban is megállapodtak, hogy a konzulokat a társadalombiztosítás terén megillető előjogok a társadalombiztosításra vonatkozó külön egyezményben nyerjenek szabályozást.
Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt a Zárójegyzőkönyvet aláírták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt két eredeti példányban magyar és német nyelven Berlinben, 1940. évi július hó 20-án.
[Aláírások.]
3. § Ezt a törvényt az érdekelt miniszterek hajtsák végre.
