1. § Kiskorúnak örökbefogadása nélkül is lehet szerződéssel a család körében ingyenes ellátást biztosítani. Az ellátási kötelezettség tekintetében a szerződés irányadó. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a befogadó köteles a kiskorút önálló keresőképességének eléréséig a család körében olyan ellátásban részesíteni, amely a kiskorú szükségleteinek és a befogadó életviszonyainak megfelel; különösen köteles a befogadó a kiskorút lakással, élelemmel, ruházattal ellátni, neveltetni, taníttatni, ápolásáról és gyógyításáról gondoskodni és temetésének költségét viselni.
A családba befogadott gyermek a befogadó és házastársa iránt tisztelettel és engedelmességgel tartozik s ha a befogadó házában tartják és nevelik, köteles erejéhez képest a háztartásban és a gazdaságban s a szükséghez képest azon kívül is a családhoz tartozó gyermekként munkát végezni.
A szerződő felek megállapodhatnak abban, hogy a kiskorú törvényes képviseletét a kiskorút családjába befogadó gyakorolja.
A családba befogadó szerződés érvényességéhez a családbafogadóval együttélő házastársnak a hozzájárulása és a gyámhatóságnak a jóváhagyása szükséges.
A családba befogadott gyermeket az 1940:XXII. tc. 36. és 42. §-ának alkalmazásában a befogadó háztartásához tartozó gyermeknek kell tekinteni mindaddig, amíg a befogadó személy a szerződéssel vállalt eltartási kötelességének eleget tesz.
2. § A házasságon kívül született gyermek atyjának családi nevét kapja, ha az atya a gyermeket tőle származónak elismerte (1894:XXXIII. tc. 41. §-a) és családi nevét a gyermek és az anya beleegyezésével közokiratba foglalt nyilatkozattal a gyermekre átruházza. A családi névnek ilyen átruházásához az igazságügyminiszter jóváhagyása szükséges. Ha a gyermek tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, a gyermek beleegyezése helyett törvényes képviselőjének beleegyezése, ha pedig a gyermek még nem született meg, a gyámhatóság által kirendelt gondnok beleegyezése szükséges. Az anya beleegyezése nélkül is érvényes a nyilatkozat, ha az anya meghalt, vagy ha az anyát testi vagy elmebeli fogyatkozás vagy távollét a beleegyezése megadásában tartósan gátolja, vagy ha őt a gyámságtól - nem vagyonkezelés okából - megfosztották.
A családi név átruházásának a gyermek születése előtt tett elismerő és átruházó nyilatkozat alapján is helye van, ha az atya a nyilatkozatot a gyermek születését megelőző három hónapnál nem korábban tette; kivételes esetben az igazságügyminiszter három hónapnál korábban tett elismerő nyilatkozat alapján is engedélyt adhat a családi név átruházásához.
Ha a gyermek nagykorúságát még nem érte el, az igazságügyminiszter a gyámhatóság meghallgatása után határoz.
3. § Amennyiben más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a tartásdíjak és az életfenntartás célját szolgáló egyéb időszakos szolgáltatások, illetőleg járadékok csak olyan mértékben vonhatók végrehajtás alá, amilyen mértékben az 1908:XLI. tc. 7. §-ának első bekezdése és az azt módosító és kiegészítő jogszabályok értelmében a nyugdíjakat végrehajtás alá lehet vonni.
4. § Ha a végrehajtást szenvedő házanépéhez - rajta kívül - legalább öt olyan személy tartozik, akiknek eltartásáról a törvénynél fogva ő köteles gondoskodni, a végrehajtást szenvedőt az 1908:XLI. tc. 2. §-ának 14. pontjában meghatározott anyagkészlet tekintetében, valamint a 17. pontjában meghatározott állatok, takarmány, szalma (alom) vagy készpénz tekintetében fennálló végrehajtási mentesség kétszeresen illeti meg.
5. § A m. kir. nevelőintézetbe felvett növendék, valamint a m. kir. állami gyermekmenhely kötelékébe felvett gyermek ellátásával, gyógyításával, ruházásával, nevelésével és önálló keresetre képesítő tanításával járó költségeket a bírói út kizárásával közigazgatási úton kell behajtani azoktól, akik a tartásra a magánjog szabályai szerint kötelesek. Házasságon kívül született gyermek atyjával szemben a költségek közigazgatási úton való behajtásának csak akkor van helye, ha a tartás fizetésére közokiratban kötelezte magát vagy tartási kötelezettségét jogerős bírói ítélet megállapította.
A költségek közigazgatási úton való behajtásának részletes szabályait a nevelőintézetbe felvett növendékek tartási költségei tekintetében az igazságügyminiszter, az állami gyermekmenhely kötelékébe felvett gyermek gondozási költségei tekintetében pedig a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.
6. § Vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki
1. családi kapcsolaton vagy családbafogadási jogviszonyon (1. §) alapuló eltartási kötelességét nem teljesíti, ha mulasztásával az eltartásra jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki,
2. az általa teherbeejtett nőt a terhesség és a szülés idejére az elvállalt vagy a bírói határozat vagy ennek hiányában a jogszabály alapján járó támogatásban nem részesíti, ha mulasztásával a nőt súlyos nélkülözésnek teszi ki, avagy a magzat, illetőleg az újszülött életét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti,
3. elmebeteggel, fogyatékos elmetehetségűvel, más önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel vagy tizennyolc évesnél nem idősebb kiskorúval szemben fennálló gondviselési kötelességét nem teljesíti, ha ezáltal a gondviselésre szoruló életét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti,
4. atyai hatalma vagy gyámsága alatt álló vagy családbafogadási szerződéssel családjába fogadott tizennyolc évesnél nem idősebb kiskorú nevelésére vonatkozó kötelességét nem teljesíti, ha ezáltal a nevelésre szorulót erkölcsi züllésnek teszi ki,
feltéve, hogy e kötelességek teljesítésére képes, vagy arra munkakerülés vagy erkölcsi szempontból kifogásolható más magatartás miatt önhibájából vált képtelenné.
A 3. és a 4. pont eseteiben a mulasztást annak is terhére kell róni, aki a gondviselést vagy a nevelést olyan személyre bízta, akiről tudta vagy akiről gondolhatta, hogy a rábízott feladat teljesítésére alkalmatlan.
Az 1-4. pontok eseteiben a mulasztó javára nem lehet figyelembe venni, hogy a veszélyt a hatóság vagy a társadalom segítő tevékenysége elhárította.
Amennyiben a magánjogi tartási kötelesség vitás, a büntető bíróság a bűnvádi perrendtartásról alkotott 1896:XXXIII. tc. 7. §-a értelmében jár el.
7. § A bíróság a 6. § alapján indított bűnvádi eljárást, különös méltánylást érdemlő okból legfeljebb hat hónapra felfüggesztheti avégett, hogy a terheltnek alkalmat adjon mulasztása helyrehozására.
A bíróság a bűnvádi eljárást a kitűzött határidő elteltének bevárása nélkül folytatja, mihelyt megállapítja, hogy a terhelt kötelességének továbbra sem tesz eleget. Ebben az esetben a bíróság a terheltet fogházbüntetés kiszabása helyett határozatlan időre (1913:XXI. tc. 10. §) dologházba utalja, ha megállapítja róla, hogy mulasztása munkakerülő életmódjának következménye.
Ha a terhelt a felfüggesztés tartama alatt mulasztását helyrehozza, büntethetősége megszűnik.
A 6. § alapján történt elítélés esetében a kiszabott büntetés végrehajtását akkor is fel lehet függeszteni, ha ezt egyébként az 1908:XXXVI. tc. 1. vagy 2. §-ának, illetőleg az 1930:II. tc. 25. vagy 26. §-ának rendelkezése kizárná.
8. § A jogerős büntető ítéletben, illetőleg fegyelmi eljárás során hozott határozatban megállapított pénzbüntetés (pénzbírság), valamint a bűnügyi költségek (1890:XLIII. tc. 1. §-a) behajtását a büntetés végrehajtására hivatott igazságügyi hatóság mellőzi, ha az elítélt a behajtás előtt meghalt és a behajtás olyan személynek vagy az olyan személy családjának életfenntartását veszélyeztetné, aki - ha kiskorú vagy keresetképtelen volna - a rokonsági kapcsolatnál fogva az elítélttől törvény alapján tartást követelhetne.
Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket katonai, valamint rendőri büntető eljárás során kiszabott pénzbüntetés, pénzbírság, valamint a rendőri büntető eljárás költségeinek behajtása tekintetében is alkalmazni kell.
9. § A törvény hatálybalépésének napját az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg; végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértve az igazságügyminiszter gondoskodik.
