A magyar jogrendszernek demokratikus szellemben való megújítása számos idejétmúlt jogintézménynek gyökeres reformját, sőt egyes ilyen jogintézményeknek és az azoknak céljait szolgáló szerveknek teljes megszüntetését is szükségessé teszi. Az utóbbiak közé tartozik a magyar főudvarnagyi bíróság is, amely a volt uralkodóház tagjainak és egyes más kiváltságos személyeknek a külön bírósága volt és így annak további fenntartása sem az osztálykülönbségek megszüntetésére irányuló törekvésekkel, sem pedig a jogegyenlőség gondolatával nem egyeztethető össze.
A fentiekben csupán röviden vázolt, de nézetem szerint bővebb indokolásra nem is szoruló szempontok vezettek a mellékelt törvényjavaslat előterjesztésére, amely a magyar főudvarnagyi bíróság megszüntetése mellett természetesen kiterjed az annak következtében szükséges rendelkezésekre is. Ehhez képest a javaslat 1. §-a mindazokra a peres és nemperes ügyekre, amelyek eddig a magyar főudvarnagyi bíróságnak vagy a bíróság elnökének mint egyesbírónak a hatáskörébe tartoztak, az általános hatásköri és illetékességi szabályokat rendeli alkalmazni s egyben gondoskodik az esetleg folyamatban levő ügyeknek az ekként meghatározott bírósághoz való áttételéről is. Ezzel szemben a volt udvari kincstári, a királyi magán- (udvartartási) és a családi alapítványi vagyonra fennálló bíróizárlat, valamint az államfő használatára rendelt koronajószágok feletti felügyelet (1925:VIII. tc. 48. és 49. §-a) tekintetében az újabb hatásköri szabályozást, illetőleg az evégből szükséges részletes rendelkezések megtételét célszerűbbnek mutatkozik a minisztériumra bízni, ezért a javaslat 1. §-ának (3) bekezdése erre vonatkozóan a minisztériumnak adja meg a megfelelő felhatalmazást.
A javaslat 2. §-a a törvény hatálybalépéséről és az azzal ellentétes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről rendelkezik és egyúttal felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a törvény végrehajtása végett szükséges rendelkezéseket megtehesse.
