1. § (1) Mindennemű ásványszén (feketeszén, barnaszén, lignit) tekintetében a földtulajdonost megillető jog (továbbiakban: szénjog) az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal megszűnik, tekintet nélkül arra, hogy ezt a jogát az ingatlan tulajdonosa átruházta-e.
(2) A szénjognak időszakos ellenszolgáltatás (terrágium) fejében történő átruházása tárgyában kötött jogügyletek az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal megszűnnek.
(3) A szénjogra vonatkozó telekkönyvi bejegyzéseket a telekkönyvi hatóságok hivatalból törlik.
2. § A szénjognak a jelen törvény alapján bekövetkezett megszűnéséért kártalanítás nem jár.
3. § Az ásványszén feltárására adományozott bányatelkek (kiegészítő bányatelkek) és határközök, valamint az engedélyezett segédvájások, mindennemű kintfekvő alkatrészeikkel és tartozékaikkal, úgyszintén az esetleg fennálló bányaszolgalmakkal együtt az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal tehermentesen az állam tulajdonába vétetnek.
4. § (1) Az 1946. évi január hó 1. napjára visszaható hatállyal tehermentesen az állam tulajdonába vétetnek - éspedig tekintet nélkül arra, hogy a 3. §-ban meghatározott bányajogosítványok tulajdonosának, birtokosának vagy más személynek tulajdonában állanak-e:
a) az 1854. évi általános bányatörvény 117., 121. és 131. §-a alá eső létesítmények és vagyontárgyak;
b) az állami tulajdonba vett üzemek energiaellátására szolgáló minden magánhasználatú villamosmű, valamint az említett üzemek energiaellátására szolgáló közhasználatú villamosművek éspedig az Első Dunagőzhajózási Társaság pécsi,
a Borsodi Szénbányák Rt. barcikai,
az Edelényi Kőszénbánya Vállalat Rt. edelényi,
a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. kurityáni,
az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár Rt. egercsehi,
a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi, várpalotai, zagyvarónai, mázai,
a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. felsőgallai és két tatabányai,
a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. nagybátonyi és
az Ajkai Kőszénbánya Rt. ajka-csingervölgyi villamos erőműve;
c) az állami tulajdonba vett üzemek kezelésében levő, illetve az egészen vagy nagyobb részben az említett üzemek használatára rendelt iparvasutak, sodronykötélpályák és függősínpályák;
d) a dorogi és felsőgallai karbidgyárak;
továbbá, amennyiben a bányajogosítvány tulajdonosának vagy birtokosának tulajdonában állanak:
e) az állami tulajdonba vett üzemek helyi vagy központi igazgatásához szükséges ingatlanok és berendezések;
f) azok a mezőgazdasági ingatlanok, amelyeket az állami tulajdonba vett üzemek munkavállalói illetményföldek gyanánt használtak, valamint a munkavállalók ellátására szolgáló kertészetek és gyümölcsösök;
g) a szénbányaüzemek céljára szolgáló egyéb külszíni ingatlanok;
h) az állami tulajdonba vett üzemek céljára szolgáló élelem- és ruhaneműkészletek.
(2) Abban a kérdésben, hogy valamely üzemet, létesítményt vagy egyéb vagyontárgyat a jelen § alapján állami tulajdonba kell-e venni, vita esetén a tulajdonos (birtokos), valamint a kerületi államosítási megbízott meghallgatása után a bányahatóság határoz; határozata ellen a tulajdonos (birtokos) birtokon kívül a 7. § (2) bekezdésében említett döntőbírósághoz fordulhat.
5. § (1) A bányatelekkönyvi hatóság a 3. § értelmében az állam tulajdonába vett bányajogosítványokra vonatkozóan - beleértve a bányajogosítványok gyakorlására szükséges alkatrészeket (bányatörvény 117. § második bekezdése) is - hivatalból, a polgári telekkönyvi hatóság pedig a 4. § értelmében az állam tulajdonába vett ingatlanokra vonatkozóan az iparügyi miniszter megkeresésére feljegyzi, hogy azok a jelen törvény alapján államosítás alá kerülnek.
(2) Az említett bányajogosítványok és ingatlanok telekkönyvezése tekintetében irányadó szabályokat a 6. §-ban említett törvény hatálybalépése után az igazságügyminiszter - az iparügyi miniszterrel egyetértésben - rendelettel állapítja meg.
6. § (1) A jelen törvény alapján való állami tulajdonbavétel kártalanítás ellenében történik. A bányajogosítványokért kártalanítás nem jár. A kártalanításról - beleértve a hitelezők kielégítését is - külön törvény fog rendelkezni.
(2) Utasíttatik az iparügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jelen törvény hatálybalépésétől számított négy hónap alatt az (1) bekezdésben említett törvény javaslatát nyujtsa be.
7. § (1) A jelen törvény alapján állami tulajdonba vett üzemekkel gazdasági összefüggésben álló ipari üzemek (elválasztott ipartelepek, leányvállalatok) tekintetében az államnak és az ilyen üzem tulajdonában vagy birtokában megmaradt vállalkozónak (vállalatnak) rendezniük kell:
a) az egyes üzemek termelvényeiből kölcsönösen szükséges mennyiség megfelelő biztosítását;
b) az egyes üzemek közötti kölcsönös kisegítést;
c) az egyes üzemek közös használatára rendelt segédüzemek helyzetét s az elválasztott üzemek számára teljesítendő bérmunka feltételeit;
d) az esetleges közös élelemtár helyzetét;
e) az állami tulajdonba vett és az elválasztott üzemekben alkalmazott munkavállalók fizetésének (bérezésének), munkafeltételeinek és természetbeni juttatásainak lehető összhangját;
f) a munkásjóléti és művelődési intézmények (iskolák, kultúrház, mozgóképszínház, fürdők stb.) fenntartását és közös használatát.
(2) A jelen § (1) bekezdésében szabályozott esetekben megegyezés hiányában döntőbíróság határoz. A döntőbíróság egy tagját az iparügyi miniszter, egy tagját az (1) bekezdésben említett vállalkozó (vállalat) jelöli ki, a döntőbíróság elnökét a tagok választják. Ha a tagok az elnök személyében megegyezni nem tudnak, az elnököt az illető szakkérdésre állandóan alkalmazott hites törvényszéki szakértők sorából a Kúria elnöke jelöli ki. A döntőbíróság határozata végérvényes.
8. § Az államosítás alá vont vagyonösszesség üzletvitele az 1946. évi január hó 1. napjától az állam javára, illetve terhére történik.
9. § (1) A szénbányák állami kezelésbe vétele tárgyában kibocsátott 12.200/1945. M. E. rendelet, valamint az ennek végrehajtás tárgyában kiadott 101.300/1945. Ip. M. rendelet és 3900/1946. Ip. M. rendelet a jelen törvény 27. §-ában nem érintett részeikben jóváhagyatnak.
(2) A jelen törvény alapján állami tulajdonba vett vagyontárgyaknak a 11. §-ban említett állami vállalat birtokába adásával az (1) bekezdésben említett jogszabályok alapján történt állami kezelésbevétele megszűnik, egyszersmind az állami kezelést végző cégek megszűnnek és jogaikat és kötelezettségeiket az állami vállalat veszi át.
10. § (1) Az állam mindazon munkavállalók számára, akik a jelen törvény alapján állami tulajdonba vett üzemeknél állottak szolgálati jogviszonyban, szerzett jogaikat (felmondási, végkielégítési, nyugdíj-, illetőleg nyugbérigényeiket) biztosítja arra az esetre, ha őket az állami szénbányászat keretébe átveszi. A munkavállalók átvételének részletes szabályait az iparügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(2) Az állami szénbányászat keretébe át nem vett munkavállalók szolgálati viszonya az eddigi munkáltatóval változatlanul fennmarad. Ha az államosítás folytán a munkáltató a munkavállaló szolgálati viszonyát megszünteti, az állam a munkavállalót megillető felmondási járandóságokat a munkáltató helyett a kártalanítás terhére kifizetheti.
11. § Felhatalmaztatik az iparügyi miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jelen törvény alapján állami tulajdonba vett vagyontárgyak, valamint az állam egyéb bányászati vagyonának kezelésére megfelelő állami vállalatot létesíthessen; a jelen törvény alapján az államot megillető kutatási és bányaművelési jogot és az állam tulajdonába vett egyéb vagyontárgyak tulajdonjogát az állami vállalatra ruházza, továbbá, hogy az állami vállalat adó- és illetékmentességét rendelettel szabályozza.
12. § (1) Az ásványszénre a kutatás és bányaművelés joga az állam részére tartatik fenn.
(2) Az ásványszénre vonatkozó kutatási és bányaművelési jog átruházása tekintetében az 1911:VI. tc. 4., 10. és 25. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(3) A szerződésben gondoskodni kell arról is, hogy az átruházott bányajogosítványok alapján létesült üzemekben a munkavállalók szolgálati és jóléti viszonyaik tekintetében ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint az állami szénbányászatban foglalkoztatott munkavállalók.
13. § (1) A 12. §-ban az állam részére fenntartott kutatási és bányaművelési jog tekintetében az 1911:VI. tc. 2., 3., 6. és 8. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(2) A más személyek által végzett kutatásra az idézett törvény 5., 6. és 21. §-ában foglalt rendelkezések irányadók.
(3) Az a kutató, aki a jelen törvény hatálybalépésekor ásványszénre kutatást folytat, köteles azt haladéktalanul abbahagyni. A kutató kártalanításáról a 6. §-ban említett törvény fog intézkedni.
(4) A jelen törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt az iparügyi miniszter elrendelheti bármely ásványszénre vonatkozó kutatási művelet átvételét az állam számára. Az átvétel és a kutatót megillető kártalanítás tekintetében a jelen törvény II. és III. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
14. § Az 1947. évi július hó 1. napjától az állami szénbányászat évi nyers bevételének egy százalékát az Országos Szénbányászati Szaktanács és a Szakszervezeti Tanács meghallgatása után munkásjóléti célokra és munkásszármazású kiváló képességű tanulók felsőbb oktatására kell fordítani. Az iparügyi miniszter köteles ennek az összegnek felhasználásáról a törvényhozásnak évről-évre jelentést tenni.
15. § A föld alatt dolgozó bányamunkásság szakoktatásáról, utánpótlásáról és megfelelő neveléséről az állam külön gondoskodik.
16. § A szén külföldről való behozatala az állam ellenőrzése alatt áll.
17. § (1) A magasabb műszaki és nemzetgazdasági szempontok érvényesítése végett Országos Szénbányászati Szaktanács szerveztetik.
(2) A Tanács elnöke az iparügyi miniszter vagy megbízottja, tagjai: az iparügyi minisztérium bányászati közigazgatási szakosztályának, valamint a bányászati és bányászati kutatási szakosztályának vezetője, az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Magyar Bánya- és Kohómunkások Szabad Szakszervezetének főtitkára, a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének, a Magyar Magánalkalmazottak Országos Szabad Szakszervezetének, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének egy-egy kiküldöttje, a Földtani Intézet igazgatója, az állam szénbányászati vállalatának (vállalatainak) vezetője, - a József Nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem bányajogi tanszékének és bányaműveléstani tanszékének tanára, valamennyi bányahatóság vezetője, - továbbá az ügy szerint érdekelt szakminiszter képviselője s az iparügyi miniszter által megbízott szakértők és érdekképviseletek kiküldöttjei.
(3) A tagok megbízatása tiszteletbeli, semmiféle díjazással nem jár, azonban a tagok készkiadásait (útiköltség stb.) meg kell téríteni.
18. § A Tanács feladatkörébe tartozik a véleménynyilvánítás:
a) a jelen törvény, más jogszabály vagy esetről-esetre az iparügyi miniszter által a Tanács elé utalt ügyekben;
b) azokban a kérdésekben, amelyeknél a bányahatóság által érvényesítendő nemzetgazdasági és más közérdekű szempontok ellentétbe kerültek az állami szénbányászat gazdasági érdekeivel.
19. § Utasíttatik az iparügyi miniszter, hogy a jelen törvény folytán az általános bányatörvényben szükséges módosítások és kiegészítések tárgyában legkésőbb a nemzetgyűlés következő ülésszakán törvényjavaslatot nyújtson be.
Ennek a törvénynek hatálybalépéséig felhatalmaztatik a minisztérium, hogy egyes esetekben az állami szénbányászat tekintetében a hatályos bányajogi szabályoktól eltérő intézkedéseket tegyen.
20. § A már folyamatban levő, vagy más az adományozás megengedhetősége feletti kérdésben kedvező elintézést nyert felkérések alapján az adományozás az állam nevére és javára történik.
21. § Az 1945:VI. törvénycikkbe iktatott 600/1945. M. E. rendelet és a végrehajtása tárgyában kiadott egyéb rendeletek az ingatlanra vonatkozóan korábban megszerzett bányajogosítványokat, a bányatörvényben a bányavállalkozó javára biztosított egyéb jogokat, úgyszintén a bányászat javára vízjogi, kisajátítási, villamos áramvezetéki és egyéb rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok hatályát nem érintik.
22. § A bányakapitányság vezetőjét a hatósága területén működő városi és vármegyei törvényhatósági bizottságoknak arra az ülésére, amelyen a bányászatot vagy a bányamunkásságot érintő ügyet tárgyalnak, meg kell hívni, a közgyűlésen fel is szólalhat, de szavazati jogot csak akkor gyakorolhat, ha tagja a törvényhatósági bizottságnak.
23. § A volt szénbányavállalat cégét csak a szénbányászatra utaló szövegrész megváltoztatásával használhatja, azonban az új cégszöveg mellett eddigi cégszövegét is feltüntetheti a változásra mutató toldattal. Az iparügyi miniszter megkeresésére a cégbíróság a vállalatot a cégszöveg módosítására az 1875:XXXVII. tc. (KT.) 21. §-ának harmadik bekezdése alapján bírság terhével kötelezi.
24. § Utasíttatik a népjóléti miniszter, hogy a jelen törvény alapján állami tulajdonba vett üzemekben és az állam egyéb bányaüzemeiben foglalkoztatott munkavállalók társadalombiztosítási jogviszonyát és az ezzel, valamint a bányatárspénztárakkal és az elismert vállalati pénztárakkal kapcsolatos kérdéseket az iparügyi miniszterrel egyetértésben a munkavállalók szerzett jogainak sérelme nélkül rendelettel szabályozza. A rendelet az 1927:XXI. és az 1928:XL. törvénycikkben, valamint az ezeket módosító és kiegészítő, úgyszintén a mindezek alapján kiadott rendeletekben foglalt rendelkezések alól kivételeket tehet és a szóban lévő rendelkezéseket módosíthatja.
25. § Azok a büntető rendelkezések, amelyeket a büntető törvények a távirdák és tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására és gátlására megállapítanak, az ásványszén kutatása és művelése, valamint szállítása céljából létesített berendezések és tartozékaik megrongálására, használhatóságuk félbeszakítására és gátlására is kiterjesztetnek.
26. § Az 1861. évi országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályok VII. részének I. fejezete,
az 1862. évi szeptember hó 3. napján kelt 13.622. számú udvari utasításnak a szénjogra vonatkozó rendelkezései,
az országbírói értekezlet által alkotott ideiglenes törvénykezési szabályok VII. része I. fejezetének értelmezése tárgyában kiadott 1862. évi 41.335. számú helytartótanácsi rendelet,
az állam mint földtulajdonos szénjogainak hasznosításánál követendő eljárás szabályozása tárgyában kiadott 6082/1931. P. M. rendelet,
a közös legelők alatt található ásványszénre vonatkozó kutatási stb. jog bérbeadásáról szóló 79.999/1929. F. M. rendelet,
a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és kőszénkiaknázási jog bekebelezése és előjegyzése tárgyában kiadott 2819/1888. I. M. rendelet és
a szénjogi térilletékről szóló 1921:XVII. törvénycikk az 1946. évi január hó 1. napjával hatályon kívül helyeztetnek.
27. § (1) A jelen törvény az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. brennbergi és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdkörnyéki, salgóbányai és kurityáni szénbánya és egyéb üzemei tekintetében az iparügyi miniszter által külön rendelettel meghatározott napon, egyéb vonatkozásban pedig a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról az iparügyi miniszter gondoskodik.
(2) A jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak a Szövetséges Szocialista Szovjet Köztársaságoknak, az Egyesült Brit Királyságnak és Észak-Írországnak, az Észak-amerikai Egyesült Államoknak, úgyszintén a felsorolt államok állampolgárainak tulajdonában álló szénbányavagyonra és tartozékaira; ezek tekintetében külön törvény fog rendelkezni.
(3) Utasíttatik az iparügyi miniszter, hogy a szénbányák államosításának befejezéséről a törvényhozásnak annakidején részletes jelentést tegyen.
