1. § (1) A vádtanács a jelen törvény hatálybalépésével megszűnik.
(2) Az 1896:XXXIII. törvénycikkbe iktatott bűnvádi perrendtartásban (Bp.), valamint az azt kiegészítő és módosító jogszabályokban a vádtanács hatáskörébe utalt tennivalókat - amennyiben a jelen törvény eltérően nem rendelkezik - a törvényszéknek az elnök által kijelölt külön tanácsa látja el.
2. § (1) A vádirat ellen kifogásnak nincs helye. Ha az ügyben az ítélethozás tanács elé tartozik, a vádló a vádiratot a tanács elnökénél nyujtja be, tekintet nélkül arra, hogy vizsgálat volt-e vagy sem.
(2) A vádiratot a főtárgyalás napjának kitűzésével egyidejűleg kell a terhelttel közölni.
(3) Jogában van a terheltnek a vádirat minden pontja ellen írásban - a Bp. 257. §-ának második bekezdésében meghatározott keretben - észrevételeket tenni és a főtárgyalás megtartására hivatott bíróság elé terjeszteni.
(4) A bíróság akár az észrevételek alapján, akár anélkül is hivatalból - amennyiben szükségesnek látja, a felek meghallgatása után - a Bp. 264. §-ának 1-6. pontjai esetében a vádiratot a Bp. 264. §-ának rendelkezései értelmében elutasítja és az eljárást végzéssel megszünteti, a Bp. 262., 263. és 265. §-aiban felsorolt esetekben az ott említett határozatokat hozza, egyébként pedig a főtárgyalás megtartásának van helye.
(5) Ha a vádiratot benyujtották, a fogvalevő terheltnek további fogvatartása vagy szabadlábrahelyezése felől, úgyszintén a szabadlábon lévő terheltnek előzetes letartóztatásba vagy vizsgálati fogságba helyezése felől a főtárgyalás megtartására hivatott bíróság határoz. A Bp. 267. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés az így elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság tartamára is irányadó.
(6) Ha a vádiratot magánvádló nyujtotta be, a bíróság akkor is, ha a terhelt nem terjesztett elő észrevételeket, hivatalból köteles megvizsgálni, hogy az ügyben nem kell-e a jelen § (4) bekezdése értelmében határozatot hozni.
(7) Az 1930:XXXIV. tc. (Te.) 111. §-a hatályát veszti.
3. § (1) Sajtó útján elkövetett bűncselekmény esetében vizsgálatnak nincs helye.
(2) A nyomozás csak a felelős személy vagy személyek megállapítására szorítkozik, a nyomozó hatóság az evégből szükséges cselekményeket a feljelentés (magánindítvány) megtétele után, illetőleg hivatalból haladéktalanul köteles foganatosítani.
(3) Sajtótermék lefoglalásának hatálya a főtárgyalási tanácsnak a 2. § (4) bekezdésében említett határozatáig tart. A főtárgyalási tanács határozatában a lefoglalásnak a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig való fenntartása vagy megszüntetése tekintetében is dönt, a lefoglalást azonban hivatalból vagy kérelemre előbb is megszüntetheti. A vádtanácsnak az 1914:XIV. tc. (St.) 49. §-ában meghatározott jogkörét a főtárgyalási tanács gyakorolja.
(4) A Bp. 565. és 568. §-ai, valamint a St. 51. §-ának második bekezdése hatályukat vesztik.
4. § A terhelt a vádirat közlésétől számított nyolc nap alatt előterjesztendő észrevételeiben nevezheti meg legkésőbb azt a személyt, akinek felelősségrevonása az ő sajtójogi felelősségét kizárja. Az elkésett megnevezés nem vehető figyelembe. Erre a következményre a terheltet a vádirat közlésével egyidejűleg figyelmeztetni kell.
5. § (1) Sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében a vádiratot főtárgyalási határnap kitűzése nélkül azzal a figyelmeztetéssel kell a terhelttel közölni, hogy a valóság bizonyítására irányuló esetleges indítványát a bizonyítani kívánt tényeknek és azok bizonyítékainak tüzetes megjelölésével, legkésőbb a vádirat közlésétől számított nyolc nap alatt terjesztheti elő. Ezt az indítványt annyi példányban kell benyujtani, hogy a bíróságnak, minden sértettnek, - ha pedig a vádat az államügyészség képviseli - az államügyészségnek is egy-egy példány jusson.
(2) Ha a terhelt a valóság bizonyítása iránt az előbbi bekezdésnek megfelelően indítványt tett, indítványát a sértettel - ha pedig a vádat az államügyészség képviseli, az államügyészséggel is - közölni kell és a sértettet az ellenbizonyítékok előterjesztésére nyolcnapi határidő kitűzésével fel kell hívni. Ez a határidő a sértett kérelmére, indokolt esetben, meghosszabbítható. Az ellenbizonyítékokat tartalmazó beadványt megfelelő számú példányban kell beterjeszteni.
(3) Ezt követőleg a felek a valóság bizonyításának, illetőleg az ellenbizonyításnak újabb tényekre kiterjesztését nem kérhetik, új bizonyíték beszerzését pedig csak a St. 54. §-ának második bekezdésében meghatározott esetekben indítványozhatják.
(4) A terhelt és a sértett - esetleg az államügyészség - nyilatkozata alapján a bíróság az észrevételek tárgyában tartott zárt ülésben - szükség esetén a feleknek szóbeli meghallgatása után - határoz abban a tekintetben, hogy a valóság bizonyításának, illetőleg ellenbizonyításnak helye van-e és ha igen, milyen tényekre és mely bizonyító eszközökkel. Ezt a határozatot a főtárgyaláson vita tárgyává tenni nem lehet és csak az ítélet ellen használt perorvoslattal lehet megtámadni.
(5) A valóság bizonyítására, illetőleg az ellenbizonyításra irányuló indítvány határideje és tartalma tekintetében a jelen § rendelkezéseit a törvényszék előtt folyó eljárásban a sajtóeljáráson kívül is megfelelően alkalmazni kell.
(6) A St. 53. §-a hatályát veszti.
6. § (1) Ha valamely bűncselekményre jogszabály öt évet meg nem haladó államfogházat rendel, a büntetés ugyanolyan tartamú fogház, ha pedig öt évet meghaladó államfogházat rendel, ugyanolyan tartamú fegyház.
(2) Az 1938:XVI. tc. 4. §-a hatályát veszti.
7. § A jelen törvény hatálybalépésének napját az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy a jelen törvénynek a folyamatban levő ügyekben való alkalmazását ugyancsak rendelettel szabályozza.
