1. § (1) A jelen törvény hatálybalépése előtt elkövetett háborús, népellenes vagy egyéb bűncselekmény miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani vagy folytatni az ellen, aki a nyugatról hazatérő deportáltak, menekültek és hadifoglyok hazahozatalával kapcsolatos teendők ellátására kinevezett kormánybiztos (hazahozatali kormánybiztos) igazolásával bizonyítja, hogy a külföldre hurcolt magyar személyek, illetőleg Magyarországból elhurcolt vagy kivitt és közgazdasági vagy nemzeti szempontból fontos vagyontárgyak gondozása körül jelentős érdemeket szerzett.
(2) Nincs helye az (1) bekezdés alkalmazásának olyan cselekmény esetében, amely miatt előreláthatólag öt évi szabadságvesztés-büntetésnél súlyosabb büntetés lesz kiszabható.
(3) Az, akit a jelen törvény hatálybalépése előtt az (1) bekezdés alá eső bűncselekmény miatt az ott megállapított körülmények között öt évi szabadságvesztés-büntetésnél nem súlyosabb büntetésre jogerősen már elítéltek, kegyelemben részesül.
2. § (1) A külföldön tartózkodó az a magyar állampolgár, aki a külföldre hurcolt magyar nemzeti vagyontárgyak gondozásával megbízott magyar hatósági személyek felhívására a vagyontárgyak felkutatása végett szükséges, általa ismert adatok szolgáltatását elmulasztja, avagy egyébként az azok felkutatásában, összegyűjtésében, biztonságba helyezésében, illetőleg hazaszállításában egyéni körülményeihez képest tőle elvárható közreműködést megtagadja, - amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik - vétség miatt három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(2) A Magyarországból elhurcolt vagy kivitt és közgazdasági vagy nemzeti szempontból fontos vagyontárgyak tekintetében elkövetett sikkasztás, hivatali sikkasztás vagy hűtlen kezelés bűntette esetében a szabadságvesztés-büntetés tíz évig terjedhető fegyház.
(3) Az (1) és a (2) bekezdés alá eső bűncselekményekre a Btk. 7. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
3. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
