A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról szóló, az 1945. évi VI. törvénycikkel törvényerőre emelt 600/1945. M. E. rendelet a földreform végrehajtását életbevágó nemzeti érdeknek és gazdasági szükségességnek minősíti; megállapítja, hogy a nagybirtokrendszer megszüntetése után Magyarország mezőgazdasága erős, egészséges és termelőképes kisbirtokon fog nyugodni, melyek a birtokosok telekkönyvileg bejegyzett magántulajdonát képezik.
A földreform végrehajtását a rendelet a földmíves népből alakított szervekre: az Országos Földbirtokrendező Tanácsra, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsokra és a Községi Földigénylő Bizottságokra bízta.
A földreform megindítása óta eltelt másfél évet meghaladó idő alatt a népi szervek feladatukat elvégezték, a nagybirtokrendszer felszámolása és a földesúri birtokoknak parasztkézre adása megtörtént, a magyar parasztság a neki egyénileg juttatott kisbirtokán gazdálkodik.
A földreform azonban a népi szervek által létesített tényleges helyzettel befejezettnek nem tekinthető.
Megoldandó feladat még a kiosztott ingatlanok műszaki felmérése, telekkönyvezése és a földbirtokreformmal kapcsolatos pénzügyi kérdések rendezése. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése már különleges szaktudást igényel, mellyel a népi szervek nem rendelkeznek. Ezért a földreform mielőbbi befejezése s ezzel a gazdasági életre károsan kiható bizonytalanság megszüntetése érdekében szükség van a végrehajtásra rendelt szervezet, úgyszintén egyes eljárási rendelkezések módosítására.
A törvényjavaslat ennek a megvalósítását szolgálja és biztosítékát képezi a földreform gyors és szakszerű befejezésének is, ami nemcsak a földhözjuttatottak, hanem az egész ország elsőrendű fontosságú érdeke.
A Községi Földigénylő Bizottságok és Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanácsok az ingatlanok igénybevételével és kiosztásával elvégezték azt a munkát, amelynél a népi szervek közreműködésére szükség volt. További fenntartásuk ma már nem indokolt.
A Községi Földigénylő Bizottság és Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanácsok az ingatlanok igénybevételével és kiosztásával elvégezték azt a munkát, amelynél a népi szervek közreműködésére szükség volt. További fenntartásuk ma már nem indokolt.
A Községi Földigénylő Bizottság és a Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanács hatásköre a Megyei (Fővárosi) Földhivatalra száll át. Az egyes esetekben olyan munkatöbblete jelent - különösen Budapesten vagy nagyobb vidéki városokban, - amelyet nagyobb zökkenő nélkül azt átszervezés alatt esetleg elvégezni nem lehet. Több községben a juttatási javaslatot (felhasználási tervet) a munka nagyságánál fogva - a feladat elvégzésére egyébként alkalmas - Községi Földigénylő Bizottság még nem tudta teljesen befejezni. Ezeknek a nagyobbrészben már befejezés előtt álló munkálatoknak a Megyei (Fővárosi) Földhivatal részéről történő újrakezdése nem lenne célszerű, ezért ilyen esetekben is egyes Községi Földigénylő Bizottságok fenntartása indokolt lehet.
A Községi Földigénylő Bizottság újbóli felállítását pedig az a körülmény is szükségessé teheti, hogy a magyarországi német lakosság kitelepítése még nem történt meg s ha ezt a jövőben egy megye területén egyidejűleg több községben hajtják végre, a Megyei Földhivatal a Községi Földigénylő Bizottság hatáskörébe tartozott eladatokat esetleg nem lesz képes megoldani.
A fentiekre tekintettel a földreform zavartlana befejezése érdekében az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy ott, ahol ez kivételesen indokolt, a Községi Földigénylő Bizottság további fennartását vagy újbóli felállítását elrendelhesse, illetve azok működését feladatuk teljesítése után meg is szüntethesse.
A Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanács hivatali működését eddig is a Megyei (Fővárosi) Földhivatal biztosította. A törvényjavaslat célját figyelembevéve önként adódik, hogy a megszűnt Községi Földigénylő Bizottság és Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanács hatásköre a már meglévő és megfelelő szakszemélyzettel rendelkező szervre, a Megyei (Fővárosi) Földhivatalra, mint elsőfokú földbirtokrendező hatóságra ruháztassék át.
A Megyei (Fővárosi) Földhivatal, illetve az Országos Földhivatal munkáját megnehezítené, költségessé és lassúvá tenné, ha az adatszolgáltatással, a földhözjuttatottak elszámoltatásával, a földbirtokpolitikai célokra igénybevett vagy kitelepítés következtében felszabadult ingatlan még nem leltározott felszerelésének leltárbavételével, továbbá a Földbirtokrendező Alapot megillető követelések nyilvántartásával, beszedésével összefüggő és más hasonló természetű munkákat magána kellene a helyszínen elvégezni. Szükség van ezért olyan megfelelő helyi ismerettel és szakértelemmel rendelkező szervre, amelyre az Országos illetve Megyei (Fővárosi) Földhivatal ezeknek a munkáknak az elvégzését rábízhatja. Ilyen szerv ezidőszerint csak a községi elöljáróság lehet, amely a földreform végrehajtásában közvetve korábban is résztvett s a Földbirtokrendező Alapot megillető követelések beszedését a fennálló joszabályok értelmében eddig is végezte. Természetes, hogy a községi elöljáróság ellenőrzését ebben a munkakörben - a szükséghez képest - az Országos, illetve a Megyei (Fővárosi) Földhivatal gyakorolja.
A 33.000/1945. F. M. rendelet 8. §-a és a 185.000/1946. F. M. rendelet 38. §-ának (1) bekezdése a Községi Földigénylő Bizottság hatáskörébe utalta a földigénylők összeírását, az igényjogosultak elbírálását, a megváltásra kerülő és visszamaradó ingatlanrész kijelölését, az általános és részletes felhasználási terv elkészítést, az elkobzott vagy megváltott ingatlan felosztásában való közreműködést, a kimozdítás tekintetében a javaslattételt, végül a kiosztottság tényének megállapítását. Ezek a munkálatok túlnyomórészt már befejeződtek, ahol pedig még folyamatban vannak, az egyöntetűség és szakszerűség biztosítása érdekében célszerű volt azt kizárólag a Megyei Földhivatal hatáskörébe utalni.
Mint már említettem, egyes községekben a Községi Földigénylő Bizottságok a juttatási javaslatot és a felhasználási tervet még nem készítették el. Ennek oka részben az, hogy a Községi Földigénylő Bizottság nem rendelkezett megfelelő szakértelemmel, részben a munka befejezését annak terjedelme akadályozta, részben pedig a Községi Földigénylő Bizottság a munka elvégzését elhanyagolta. Azokban a községekben, ahol a munkálatok befejezés előtt állanak, a munka elvégzésére a Községi Földigénylő Bizottság fenntartása látszott szükségesnek, azokban a közsébgekben azonban, ahol a Községi Földigénylő Bizottságot mulasztás terheli, vagy a munka azért nem készült el, mert megfelelő szakértelemmel a Községi Földigénylő Bizottság nem rendelkezett, a munka elvégzését célszerű az igazságügyminiszter által kijelölendő ítélőbírókra bízni, akik egyébként is a 191.000/1946. F. M. rendelet értelmében a telekkönyvezési előmunkálatokban résztvesznek. A juttatási javaslat és felhasználási terv elkészítésénél megfelelő helyi és személyi ismerettel rendelkező szerv bevonása nélkülözhetetlen. Ilyen alkalmas és a földigénylők érdekeit is szem előtt tartó szervek a Nemzeti Bizottság és az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége, ezért a Megyei Földhivatal, illetőleg az igazságügyminiszter által kijelölt ítélőbíró a juttatási javaslat és felhasználási terv elkészítését a Nemzeti Bizottság és az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége helyi szervezetének előzetes meghallgatásával köteles elvégezni. A kijelölt ítélőbíró azonban a fennálló jogszabályok alapján csak a juttatásra tesz javaslatot, az igényjogosultság elbírálására a Megyei Földhivatal jogosult.
A Községi Földigénylő Bizottságok megszüntetése folytán gondoskodni kellett arról, hogy a jogban járatlan földigénylők és juttatottak érdeke megfelelő képviselet útján biztosítást nyerjen. Erre a célra a mezőgazdaság érdekeinek képviseletére létesített földmívelésügyi tanácsok és az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége, illetőleg ennek helyi szervezetei látszottak legalkalmasabbnak, ezért ezeket fel kellett ruházni azzal a jogkörrel, hogy a földigénylők és a juttatottak érdekében a földbirtokrendező hatósághoz jogorvoslatot nyújthassanak be.
A szakszerűség szempontjainak előtérbe helyezése az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörének az Országos Földhivatalra való átruházását tenné indokolttá. Az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörébe azonban olyan általános és országos jelentőségű földbirtokpolitikai kérdések is tartoznak, amelyek az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, mint népi szervnek, csökkentett hatáskörrel való fenntartását továbbra is szükségessé teszik. Erre figyelemmel az Országos Földbirtokrendező Tanács hatásköre az Országos Földhivatalra csak annyiban száll át, amennyiben a javaslat ez alól kivételt nem tesz.
Az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörében kell meghagyni a földreformmal kapcsolatban felmerülő elvi kérdésekben a határozathozatalt, hogy ezáltal az 1945. évi VI. törvénycikkel törvényerőre emelt 600/1945. M. E. rendelet végrehajtását - a lebonyolításra rendelt szervekre kötelező módon - elvi vonalon továbbra is irányíthassa.
Közérdekből a jövőben is szükségessé válhat, hogy egyes ügyekben akkor is az Országos Földbirtokrendező Tanács döntsön, ha az üy egyébként az Országos Földhivatal hatáskörébe is tartoznék, ezért a földmivelésügyi miniszternek és az Országos Földhivatalnak is meg kellett adni azt a jogot, hogy egyes ügyeket döntés végett a Tanács elé utalhasson. Ugyanebből az indokból az Országos Földbirtokrendező Tanácsot is fel kellett ruházni azzal a jogkörrel, hogy az egyébként az Országos Földhivatal hatáskörébe tartozó ügyet közérdekből magához vonhassa.
Ha a juttatott a földjének megművelését két éven át indokolatlanul elmulasztja, az ingatlan elvételét az R. 28. §-a az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörébe utalta. Ugyancsak az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörébe tartozik az R. 54. §-a értelmében az igénylésből való kizárás, vagy a már juttatott föld elvonása tárgyában a határozathozatal olyankor, amikor az igényjogosult igényének bejelentésekor tudva hamis adatot terjesztett elő. Az 1946:IX. tc. 13., 30. és 31. §-a szintén az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak biztosította a rendelkezési jogot a telepes kimozdítása, a Községi Földigénylő Bizottság tagjainak a juttatásból való kizárása, valamint a juttatott ingatlannak azoktól való elvétele kérdésében, akik juttatásban részesíthetők nem lettek volna. Az ilyen ügyeket a korábbi törvények intézkedéseivel szemben a jövőben sem lenne indokolt az Országos Földbirtokrendező Tanács hatásköréből kivonni.
Ugyancsak nem lenne indoka annak sem, hogy az Országos Földhivatal határozzon az újrafelvételi kérelem felett azokban az ügyekben, amelyekben a megtámadott határozatot az Országos Földbirtokrendező Tanács hozta.
A 75.200/1945. F. M. rendelet a Földbirtokrendező Alap vagyona felett a rendelkezés és a vagyon terhére való utalványozás jogát az Országos Földbirtokrendező Tanácsra ruházta. A Földbirtokrendező Alap vagyonának hovafordítása országos jelentőséggel bír, az Alap jövedelmét túlnyomórészt a juttatottak által befizetett megváltási ár képezi, az e felett való rendelkezés jogát tehát továbbra is fenn kellett tartani az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, mely összetételénél fogva leghivatottabb ebben a kérdésben dönteni.
Az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, mint javaslattevő és véleményező szervet, továbbra is fenn kell tartani. Felmerülhetnek ugyanis olyan általános és közérdekű földbirtokpolitikai kéreések, amelyeknek a megoldása előtt célszerű, hogy a földművelésügyi miniszter vagy az Országos Földhivatal - amennyiben azt szükségesnek látja - az Országos Földbirtokrendező Tanács, mint legfelsőbb népi, földbirtokrendező hatóság javaslatát meghallgathassa, véleményét kikérhesse.
Az 1. § indokolásánál példaképpen rámutattam több olyan esetre, amelyek a Községi Földigénylő Bizottság további fenntartását, vagy újbóli felállítását indokolttá tehetik. Minthogy az indokok mérlegelésénél a szakszerűségen túlmenő, egyéb egész kivételes földbirtokpolitikai szempontok is döntő tényezők lehetnek, okszerű, hogy ebben a kérdésben is az Országos Földbirtokrendező Tanácsot illesse meg a határozathozatal joga. Ugyanebből a szempontból indokolt, hogy a Községi Földigénylő Bizottság működési időtartamának megállapítása, valamint ennek keretében működésének megszüntetése is az Országos Földbirtokrendező Tanács hatáskörébe tartozzék.
Az Országos Földhivatal a hatáskörébe utalt ügyekben, mint önálló földbirtokrendező hatóság végső fokon jár el, e mellett változatlanul fennmarad az Országos Földbirtokrendező Tanács működésének biztosításával összefüggő ügyköre. Az Országos Földhivatal felügyeleti szempontból a földmívelésügyi miniszter alá tartozik.
Az R. 12. §-ának utolsó bekezdése értelmében az Országos Földbirtokrendező Tanács, amennyiben az igényjogosult földigénylők száma ezt indokolttá teszi, a megváltást szenvedő természetes személy teljes földbirtokának igénybevételét is elrendelheti. Tekintettel arra, hogy ezen az alapon - ott, ahol erre szükség volt - az ingatlanok igénybevétele már megtörtént, illetőleg a Községi Földigénylő Bizottság vagy a Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanács az igénybevételre irányuló javaslatot már előterjesztette, ezért a megváltás lehetőségéből eredő bizonytalanság megszüntetése céljából szükségesnek mutatkozott annak kimondása, hogy a törvény hatálybalépése után az R. 12. §-ának utolsó bekezdése alapján további megváltásnak helye nincs, kivéve, ha az ingatlan megváltása iránt a megváltási javaslatot a Községi Földigénylő Bizottság vagy a Megyei (Fővárosi) Földbirtokrendező Tanács a törvény hatálybalépése előtt már előterjesztette.
Az R.-nek a földbirtok legnagyobb kiterjedését szabályozó rendelkezései - az 53. §-a értelmében - azt célozzák, hogy a földigénylők minél nagyobb hányada földbirtokhoz jusson. Az R. 53. §-ának további rendelkezése szerint nincs akadálya annak, hogy élők közötti jogügylettel vagy öröklés útján bárki földbirtokot szerezzen, ha azt a fennálló egyéb jogszabályok megengedik. Az említett rendelkezés tehát az ingatlanszerzést kifejezetten megengedi.
Az esetleges viták elkerülése érdekében mégis szükségesnek mutatkozott annak határozott kimondása, hogy nem esik megváltás alá az az ingatlan, amelyet a tulajdonos az 1944. évi január hó 1. napja után szerzett, éspedig abban az esetben sem, ha ezáltal a szerző fél már meglévő ingatlanának területe az R.-ben meghatározott birtokhatár (100, 200, 300 kat. hold) fölé emelkedik. Ez a rendelkezés természetesen csak arra az ingatlanra vonatozhat, amely az 1944. évi január hó 1. napján fennállott tényleges birtokállapot szerint megváltás tárgyát nem képezte volna, illetőleg amelyik nem esik az R. 13. §-ának hatálya alá.
Az újrafelvételi és felülvizsgálati kérelem, mint rendkívüli jogorvoslatok csak szigorú korlátok között vehetők igénybe. A gyakorlatban ezeknek a jogorvoslatoknak ezt a korlátozott voltát nem vették kellően tekintetbe, ennek folytán az érdekeltek gyakran a megszabott határidőn túl és olyan nagy számban - sokszor megfelelő jogalap nélkül - nyújtottak be jogorvoslat iránt kérelmet, hogy ez a földreform befejezését és a nyugalmi állapot megteremtését erősen hátráltatta, az elbírálásra hivatott hatóságokat pedig feleslegesen túlterhelte. Szükséges ezért olyan határidő megállapítása, amellyel lezáródik a már jogerősen eldöntött ügyekben az említett jogorvoslatok igénybevételének lehetősége. A javaslatnak erre vonatkozó rendelkezése természetesen nem érinti a törvény hatálybalépése után hozott jogerős határozatok ellen használható újrafelvételi és felülvizsgálati kérelmeket, hasonlóképen nem érinti a nem jogerős határozatok ellen használható rendes jogorvoslatokat sem.
Az R. 39. §-a értelmében a megváltás útján igénybevett földbirtok, a felszerelés, üzemek stb. tulajdonosának kártalanítás jár. Az igénybevett birtokok tulajdonosainak kártalanítása, illetve a kártalanítás erejéig a telekkönyvi hitelezők kielégítése az állam feladata.
A megváltási árat a juttatottak részletekben fizetik, ezért - figyelemmel a jóvátételi kötelezettségekre és a pénzügyi stabilizációval összefüggő általános gazdasági helyzetre is - az állam teherbíróképessége ezidőszerint nem engedi meg a kártalanítás kérdésének rendezését.
Az R. 28. §-a értelmében az ingatlanokat a juttatottaknak tehermentes tulajdonába kell adni.
A fentiek ellenére mind gyakrabban előfordul, hogy a volt tulajdonosok, ezeknek jogutódai, alkalmazottai, hitelezői stb. sorozatosan perekkel támadják meg vélt vagy fennálló jogaik érvényesítése végett a juttatottakat vagy a kincstárt vagy egyidejűleg mindkettőt, s a bíróságoktól olyan követelések megítélését kérik, melyek a kártalanítás kérdésétől s az általános rendezéstől el nem választhatók. A juttatottak abban a tudatban, hogy a földreform során kapott ingatlanaikkal kapcsolatban csak a Földbirtokrendező Alappal szemben állanak kötelezettségben, igen gyakran elmulasztják a jogos védekezés lehetőségét s a bíróságok marasztaló ítéletet hoznak, amelynek alapján a juttatottakat végre is hajtják.
Az ismertetett szempontokra tekintettel, a juttatottak gazdálkodását is károsan befolyásoló további perlekedések elkerülése végett feltétlenül szükséges, hogy a volt tulajdonosok vagy más személyek részéről támasztott, a földreform lebonyolításával összefüggő bármely jogviszonyból eredő követelést, a juttatottakkal vagy az államkincstárral (Földbirtokrendező Alappal) szemben bírói úton érvényesíteni ne lehessen s a már folyamatban lévő perek és az ilyen követelések behajtása iránt elrendelt végrehajtási eljárás felfüggesztessék. Minthogy a földreformmal kapcsolatos jogviszonyból eredő követelések szoros kapcsolatban állanak a kártalanítás kérdésével, célszerű, hogy az érvényesítés időpontjának meghatrozása a minisztériumra bízassék, amely végeredményben dönteni fog a kártalanítás kérdésében is.
Az R. 17. §-a alapján létesített, a kulturális célvagyonok felülvizsgálatára rendelt bizottság munkáját befejezte, ennélfogva fenntartása nem szükséges. Az esetleg még folyamatban lévő ügyek a bizottság megszűnéséig álló hatvan nap alatt elintézhetők.
A földhivatalok folyamatban lévő átszervezésére tekintettel, a törvény hatálybalépésének időpontját a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. A szokásos záró és végrehajtásra felhatalmazó rendelkezéseken felül ki kellett mondani, hogy a javaslatban foglalt szervezeti és eljárási szabályozás következtében a földreformmal kapcsolatban meghozott és ezzel összefüggésben lévő törvényeknek, a kibocsátott rendeleteknek a javaslatban foglaltakkal ellentétes intézkedései hatályukat vesztik.
