1. § (1) A minisztérium megfoszthatja magyar állampolgárságától azt a külföldön tartózkodó személyt, aki ellen a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről rendelkező 1946:VII. törvénycikkben meghatározott valamely bűntett miatt nyomozás van folyamatban, ha a minisztérium felhívására ennek közlését követő harminc, Európán kívüli tartózkodás esetén hatvan nap alatt Magyarország területére nem tér vissza és itt magyar hatóságnál nem jelentkezik.
(2) A felhívásban a terheltet az (1) bekezdésben meghatározott esetleges jogkövetkezményekről tájékoztatni kell.
(3) A terhelt részére a felhívást a tartózkodóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság útján kell kézbesíteni és azt a Magyar Közlönynek egymásután megjelenő három számában közzé kell tenni.
(4) Ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ha részére a felhívást bármely más okból kézbesíteni nem lehet, magyar állampolgárságától - a felhívás eredménytelensége esetében - csak a felhívásnak a Magyar Közlönyben való utolsó közzététele napját követő hatvan nap elteltével fosztható meg.
(5) Egyébként terheltnek a magyar állampolgárságtól való megfosztása esetén az 1939:XIII. tc. 8. §-ának (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
2. § A jelen törvény rendelkezéseit alkalmazni lehet a külföldön tartózkodó arra a személyre nézve is, akit a minisztérium vagy valamelyik miniszter az 1. § (1) bekezdésében meghatározott bűntett gyanúja miatt a jelen törvény hatálybalépése előtt a visszatérésre már felhívott és a jelen törvény hatálybalépéséig Magyarország területére nem tért vissza.
3. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik.
