1. § (1) A Nemzetgyűlés, a közhatósági hivatalok, a köztestületek és a közintézmények irataik fenntartásában, megőrzésében és kezelésében a gyakorlati és tudományos érdekeknek megfelelően kötelesek eljárni.
(2) Kétség esetén az érdekelt miniszterrel egyetértésben a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt arról, hogy e törvény alkalmazása szempontjából mit kell közhatóságon, közhivatalon, köztestületen és közintézményen érteni.
(3) A Nemzetgyűlés iratainak megőrzéséről és kezeléséről a Nemzetgyűlés elnöke, a közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények iratainak megőrzéséről és kezeléséről pedig az illetékes miniszter e törvény hatálybalépésétől számított két éven belül a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben részletes szabályzatot ad ki.
2. § (1) A jelen törvény szempontjából köziratok a közhatóságokhoz vagy közhivatalokhoz érkezett, illetőleg ezek működésében keletkezett iratok, azok kivételével, amelyeknek az ügyintézés során rendeltetésük szerint közhatóságnak vagy közhivatalnak nem tekinthető személye birtokába kell vagy kellett volna véglegesen átmenniök. E tekintetben a Nemzetgyűlés a közhatóságokkal és közhivatalokkal azonos megítélés alá esik.
(2) E § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából közhatóságnak vagy közhivatalnak kell tekinteni a káptalanokat és konventeket az 1874:XXXV. tc. 214. §-ának hatályba lépéséig gyakorolt hiteleshelyi működésükben, továbbá a közjegyzőket.
(3) Köziratokkal azonos elbánás alá esnek a jegyzőkönyvek, naplók, iktató- lajtrom-, mutató-, számsor- és más kezelési könyvek, valamint térképek, térképjellegű vázlatok és egyéb mellékletek is, amennyiben az e § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelnek.
3. § Közirat nem idegeníthető el, nem lehet magánjogi forgalom tárgya. A szabályszerűen kiselejtezett közirat anyagát forgalomba lehet hozni, ha iratjellege megsemmisíttetett.
4. § (1) Köziratokban a közirat fenntartójának engedélyével magánszemélyek kutatást végezhetnek és azokról másolatot kaphatnak, ha a kutatás tárgyául szolgáló, illetőleg másolandó közirat keletkezésétől 50 év már eltelt és ha a közirat nyilvánosságra hozása a közirat fenntartójának megítélése szerint közérdeket nem sért.
(2) Ha a közirat keletkezésétől 50 év még nem telt el, a kutatáshoz, illetőleg a másolat kiállításához a Nemzetgyűlés iratai tekintetében a Nemzetgyűlés elnökének, közhatóságok és közhivatalok iratai tekintetében pedig az illetékes miniszternek engedélye szükséges. A miniszter az engedélyezés jogát átruházhatja más hatóságra is. A közirat fenntartója ilyen engedély nélkül is közlést vagy másolatot ad az olyan köziratról, amelynek rendeltetése eredetileg is az volt, hogy magánszemélyek tudomására jusson.
(3) A jelen § (2) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a külön szabályok alá eső legfőbb állami számvevőszék, a közigazgatási bíróság, a hatásköri bíróság, az ítélőbíróságok és az államügyészségek, valamint az országos bűnügyi nyilvántartó hivatal irataira.
5. § (1) Azokat a köziratokat, amelyek valamely jogszabály rendelkezése alapján levéltári őrizetbe veendők, közlevéltárban kell elhelyezni.
(2) Közlevéltárak a Magyar Országos Levéltár, az állami kerületi levéltárak, a Honvéd Levéltár és Múzeum, a káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak, a vármegyei, a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárak, továbbá az a levéltár, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illetékes miniszterrel egyetértve közlevéltárnak minősít.
(3) A közjegyzők régi iratainak és kezelési könyveinek megőrzésére az 1925. évi VIII. tc. 42. §-ának és az annak alapján kibocsátott igazságügyminiszteri rendeleteknek rendelkezései irányadók.
6. § A Magyar Országos Levéltár (a következőkben: Országos Levéltár) továbbra is a vallás- és közoktatásügyi miniszter főhatósága alá s a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati szervezetébe tartozik; tisztviselői és egyéb alkalmazottai a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak egyesített létszámába tartoznak.
7. § Az Országos Levéltár szervezetét és működését a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának előterjesztése alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel szabályozza.
8. § Az Országos Levéltár
a) a 12. §-ban felsorolt iratok kivételével átveszi az államfőnek, a Nemzetgyűlésnek, a minisztériumoknak, a legfőbb állami számvevőszéknek, a kúriának, a közigazgatási bíróságnak valamint más olyan hatóságoknak, hivataloknak, testületeknek és intézményeknek az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve kijelöl;
b) gyűjti a főleg országos vonatkozású történeti értékű iratokat vagy ilyenek másolatait;
c) vállalja történeti értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint:
d) őrzi, kezeli, rendezi, s az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsátja levéltári anyagát és annak használatát tudományos kiadványokkal előmozdítja;
e) levéltári kutatást végez és véleményt ad levéltári kutatást igénylő történeti és kormányzati kérdésekben az államfő, a Nemzetgyűlés és a miniszterek számára; más közhatóságok, közhivatalok, köztestületek és közintézmények részére a vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítására végez levéltári kutatást és ad véleményt;
f) magánszemélyek részére felvilágosítást nyújt, de kutatást nem végez, s véleményt nem ad.
9. § Az Országos Levéltár az őrizetében lévő iratokról hiteles vagy egyszerű másolatok kiadására jogosult. A másolatok kiállításának módját és díját a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának előterjesztése alapján rendeletben állapítja meg.
10. § Az Országos Levéltárban őrzött iratokban a 4. §-ban, illetve a levéltári szabályzatban megállapított feltételek szerint kutatást lehet végezni. A tudományos célból végzett kutatás díjtalan. Az egyéb célból végzett kutatás díját a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. Abban a kérdésben, hogy valamely kutatás tudományosnak minősül-e vagy nem, az Országos Levéltár, végső fokon a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.
11. § (1) A minisztérium a szükséghez képest az Országos Levéltár alá rendelt állami kerületi levéltárakat állít fel. E levéltárakban helyezik el a levéltári kerületben székhellyel bíró közhatóságoknak, közhivataloknak, köztestületeknek és közintézményeknek az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait, valamint a megfelelő országrészre vonatkozó más történeti értékű iratokat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértésben dönt arról, hogy mely közhatóság, közhivatal, köztestület, vagy közintézmény iratait kell a kerületi levéltárban elhelyezni. A vármegyei, a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltáraknak állami kerületi levéltárban való elhelyezése tekintetében a 25. és a 28. §-ban foglalt rendelkezések irányadók.
(2) A kerületi állami levéltárak ügyviteli szabályzatát a vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve adja ki.
12. § (1) A Honvéd Levéltár és Múzeum a honvédelmi miniszter főhatósága alatt áll.
(2) A Honvéd Levéltár és Múzeum
a) átveszi az államfőnek a honvédséggel kapcsolatos, a honvédelmi miniszternek, valamint más olyan honvéd hatóságoknak, parancsnokságok, hivataloknak és intézményeknek az ügyintézésükben rendszeresen már nem használt iratait, amelyeket a honvédelmi miniszter kijelöl;
b) gyűjti a magyar, illetőleg a magyarországi fegyveres erőre vonatkozó megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint;
c) vállalja hadtörténelmi értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint;
d) őrzi, kezeli, rendezi és az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsátja levéltári anyagát és annak használatát, valamint a hadtörténelem művelését tudományos kiadványokkal előmozdítja.
13. § Honvéd Levéltár és Múzeum őrizetében lévő iratok kezelését és ügyvitelét a honvédelmi miniszter levéltári szabályzat keretében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. Ezekről az iratokról a Honvéd Levéltár és Múzeum hiteles vagy egyszerű másolatok kiadására jogosult. A másolatok kiállításának módját és díját a honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
14. § A Honvéd Levéltár és Múzeum által őrzött iratokban a 4. §-ban, illetve a levéltári szabályzatban megállapított feltételek szerint kutatást lehet végezni. A tudományos célból végzett kutatás díjtalan. Az egyéb célból végzett kutatás díját a honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.
15. § A honvéd hatóságok, parancsnokságok, hivatalos és intézmények olyan iratai felett, melyek még nem adattak át a Honvéd Levéltár és Múzeumnak, a honvédelmi miniszter a Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnoksága útján gyakorol felügyeletet. A felügyelet kiterjed az iratok kezelésére és az irattári ügyvitelre.
16. § A káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak azok a levéltárak, amelyek a káptalanoknak és a konventeknek az 1874. évi XXXV. tc. 214. §-ának hatálybalépéséig gyakorolt hiteleshelyi működésében keletkeztek. A hiteleshelyi országos levéltár anyagához kell számítani a mások által a káptalanoknál és konventeknél, mint hiteleshelyeknél 1875. évi május hó 1. előtt elhelyezett iratokat is. A hiteleshelyi országos levéltárakat a káptalanok és a konventek épségben és használható állapotban megőrzik, kezelik, rendezik, az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsátják s az őrizetükben lévő iratokról a levéltári szabályzat (17. §) szerint hiteles vagy egyszerű másolatot adnak ki. (19. §).
17. § A káptalanok és konventek az általuk őrzött hiteleshelyi országos levéltárak kezeléséről és ügyviteléről szabályzatot készítenek, amelyet jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjesztenek fel.
18. § A káptalan, illetőleg a konvent a hiteleshelyi országos levéltár vezetésével a levéltár iratainak olvasásában és értelmezésében kellő jártassággal bíró egyik tagját levéltárnoki minőségben bízza meg. A megbízást jelenteni kell a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.
19. § (1) A káptalanok és konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárakban lévő iratokban a káptalan, illetőleg a konvent engedélyével a 4. §-ban, illetve a levéltári szabályzatban megállapított feltételek szerint kutatást lehet végezni.
(2) Aki tudományos célból végez kutatást, díjat nem fizet; aki egyéb célból végez kutatást, az a levéltárat őrző káptalan vagy konvent által megállapított és a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott díjat fizeti. Vitás esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.
20. § (1) A vármegyék és a törvényhatósági jogú városok - a 25. §-ban említett kivétellel - kötelesek levéltárat fenntartani.
(2) A vármegyei, illetve a törvényhatósági jogú városi levéltárban kell elhelyezni azokat a köziratokat és egyéb iratokat, amelyeket a törvényhatóság, továbbá a törvényhatóság szervei, intézetei, közintézményei, közművei és a törvényhatóság kezelésében lévő alapítványok az ügykezelésben rendszeresen már nem használnak, valamint mindazokat az iratokat, amelyeket a jogszabályok értelmében keletkezésük idejének figyelembevétele nélkül egyenesen a levéltárban kell elhelyezni. A levéltárban kell elhelyezni továbbá a törvényhatóságnak magánjogi címen tulajdonban lévő történeti értékű, elsősorban a törvényhatóság múltjára vonatkozó iratokat. A vármegyei és törvényhatósági jogú városi levéltár történeti értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával megőrzésre való átvételét az iratok tulajdonosával kötött szerződésben megállapított feltételek szerint vállalhatja.
(3) A levéltár számára a törvényhatóság köteles megfelelő elhelyezésről gondoskodni.
21. § (1) A vármegyei és törvényhatósági jogú városi levéltárak kezelését és ügyvitelét a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben levéltári szabályzat kiadása útján szabályozza.
(2) Budapest székesfőváros levéltári szabályzatát szabályzatrendelettel készíti el, melyet a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben hagy jóvá.
22. § A levéltárban a 4. §-ban és a levéltári szabályzatban megállapított feltételek szerint kutatást lehet végezni. A kutatás engedélyezése tekintetében a törvényhatóság első tisztviselője, végső fokon pedig a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben határoz. Aki tudományos célból végez kutatást, díjat nem fizet; az egyéb célból végzett kutatás díját a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg. Vitás esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg, hogy valamely kutatást tudományosnak kell-e tekinteni.
23. § A vármegye és a törvényhatósági jogú város levéltárának vezetésére főlevéltárnokot kell alkalmazni. A főlevéltárnok feladata a 20. § (2) bekezdésében megállapított iratok levéltári kezelésébe való vétele, a levéltárban elhelyezett iratok őrzése, kezelése, rendezése és az érdeklődőknek kutatás céljából rendelkezésre bocsátása (22. §), levéltári kutatást igénylő történeti és közigazgatási kérdésekben hatósági rendelkezésre szakvélemény adása, a levéltár iratairól egyszerű vagy hiteles másolatok, valamint az anyakönyvi másodpéldányokból a jogszabályok által megengedett esetekben anyakönyvi kivonatok kiállítása, továbbá felügyelet gyakorlása mindazoknak az iratoknak őrzése és kezelése felett, amelyeket a 20. § (2) bekezdése értelmében a levéltárban fognak elhelyezni, végül a törvényhatóság múltjára vonatkozó közérdekű iratok felkutatása céljából belföldi és külföldi levéltárakban kutatások végzése. A főlevéltárnok selejtezi a levéltárban elhelyezett iratokat s felügyel mindazoknak az iratoknak selejtezésére, melyeket a 20. § (2) bekezdése értelmében a levéltár fog átvenni.
24. § (1) A vármegyék és a törvényhatósági jogú városok főlevéltárnokát, továbbá a levéltáraikban a főlevéltárnoki álláson kívül rendszeresített levéltárnoki, allevéltárnoki és más fogalmazói minőségű állásokban alkalmazandó tisztviselőket a levéltárak országos főfelügyelőjének (40. §) meghallgatásával a belügyminiszter nevezi ki.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések Budapest székesfővárosra nem vonatkoznak.
25. § (1) Amennyiben a 11. § értelmében állami kerületi levéltárak állíttatnak fel, a törvényhatóság indokolt esetben a belügyminiszter hozzájárulásával a levéltárat megszüntetheti és a levéltár anyagának 30 évnél régibb keletű részét - a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a belügyminiszterrel egyetértésben megállapított feltételek szerint - az illetékes állami kerületi levéltárban helyezheti el. A levéltár megszüntetését a belügyminiszternek és a vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelenteni kell.
(2) A vármegyei és a törvényhatósági jogú városi levéltárban rendszeresített állásokra kinevezett tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat a levéltári anyag átadásakor az állami kerületi levéltárban rendszeresített vagy más megfelelő állami vagy törvényhatósági közszolgálati állása kérésükre a lehetőség szerint át kell venni.
26. § (1) A megyei városok és a községek az ügykezelésükben rendszeresen már nem használt irataik elhelyezésére a vármegye hozzájárulásával levéltárat tarthatnak fenn.
(2) A megyei városok és községek levéltárára nézve a 20-22. §-oknak rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a kutatás engedélyezése tekintetében első fokon a megyei város polgármestere, illetőleg a község előljárósága határoz.
27. § (1) A levéltár vezetésére levéltárnokot kell alkalmazni. A levéltárnok kinevezésére a 24. § (1) bekezdésének rendelkezései irányadók.
(2) Amennyiben a levéltár iratanyaga nem olyan terjedelmű, hogy külön levéltárnok alkalmazását tenné szükségessé, a belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben megengedheti, hogy a levéltárnoki tennivalókat egyelőre a megyei város, illetve község más tisztviselője lássa el.
(3) A levéltárnok kötelességei tekintetében a 23. § rendelkezései megfelelően irányadók.
28. § (1) A megyei városok és a községek a levéltár megszüntetésével levéltári anyagukat a vármegye beleegyezésével és a belügyminiszternek a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben adott hozzájárulásával a 25. § megfelelő alkalmazásával az illetékes állami kerületi, illetőleg az illetékes vármegyei levéltárban helyezhetik el. A levéltár megszüntetését az alispán útján a törvényhatósági bizottságnak, valamint a belügyminiszternek és a vallás- és közoktatásügyi miniszternek jelenteni kell.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni az olyan megyei városok és községek levéltári anyaga tekintetében, amelyek levéltárat nem tartanak fenn.
(3) A megyei városi és a községi levéltárban rendszeresített állásokra kinevezett tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak a levéltári anyag átadása esetében más közszolgálati állásba való átvételére a 25. § (2) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
29. § (1) Az 1929:XI. tc. 1-2. §-ai értelmében közgyűjteménnyé nyilvánított, illetőleg ugyanezen törvény 3. §-ában foglalt rendelkezések értelmében múzeum vagy közkönyvtár megjelölés használatára jogosított múzeumi és könyvtári gyűjteményekben őrzött levéltárakat és levéltári jellegű iratgyűjteményeket épségben és használható állapotban kell fenntartani; ennek költségei a gyűjtemény fenntartóját terhelik.
(2) Az (1) bekezdésben említett gyűjtemények fenntartói jogosítottak történeti értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával a tulajdonossal kötött szerződés szerint megőrzésre való átvételére.
(3) Az iratokról a múzeum vagy a könyvtár vezetője a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított díjak ellenében hiteles vagy egyszerű másolatot állíthat ki.
(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett levéltárak, illetve levéltári jellegű iratgyűjtemények olyan jelentőségűek és terjedelműek, hogy őrzésükhöz és kezelésükhöz levéltári szakképesítés szükséges, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy a levéltárnoki tennivalókat szakképesítésű tisztviselő (36. §) lássa el.
30. § Az iratokban a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott ügyrendben megállapított módon a fenntartó, illetőleg a vezető tisztviselő engedélye alapján kutatást lehet végezni, ha az iratok használata a fenntartó, illetőleg a vezető tisztviselő megállapítása szerint közérdeket nem sért vagy nem ütközik a fenntartó jogos érdekébe. A tudományos célból végzett kutatás díjtalan. Vitás esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.
31. § A bevett és törvényesen elismert egyházak, illetőleg vallásfelekezetek, mint különleges elbírálás alá eső köztestületek, levéltáraiknak fennmaradásáról és a bennük való kutatás lehetővé tételéről saját hatáskörükben gondoskodnak. E levéltárakkal azonos elbírálás alá esik az egyházak, illetőleg vallásfelekezetek könyvtáraiban őrzött levéltári iratanyag is.
32. § A levéltári iratanyag megőrzése, kezelése, rendezése, selejtezése, használata tekintetében az egyházak, illetőleg vallásfelekezetek saját hatáskörükben állapítják meg levéltáraik ügyviteli szabályzatát és azt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatják.
33. § A magánlevéltárak fogalma alá tartoznak az előző fejezetek alá nem eső természetes és jogi személyek iratai. A magánlevéltárak fogalma alá tartoznak továbbá az 1929:XI. tc. 1-2. §-ai értelmében közgyűjteménnyé nem nyilvánított vagy ugyanezen törvény 3. §-a értelmében a múzeum vagy közkönyvtár megjelölés használatára nem jogosított gyűjteményekben és könyvtárakban őrzött levéltárak és levéltári jellegű iratgyűjtemények.
34. § (1) A magánlevéltárak közül azokat, amelyek sértetlen fennmaradásához különös történeti becsük miatt fontos közérdek fűződik, lehetőleg a tulajdonos hozzájárulásával az Országos Levéltárügyi Tanács (48. §) javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter közérdekű levéltárnak nyilváníthatja. A magánlevéltár közérdekű levéltárrá való nyilvánítását a vallás- és közoktatásügyi miniszter a hivatalos lapban közzéteszi.
(2) A közérdekű levéltárnak nyilvánított magánlevéltárat tulajdonosa köteles épségben és használható állapotban fenntartani. Erre a célra állami támogatásban részesíthető. Az ilyen levéltár a levéltárak országos főfelügyelőjének (40. §) engedélye nélkül át nem ruházható, fel nem osztható és nem selejtezhető.
(3) Ha a közérdekű levéltárnak nyilvánított magánlevéltárat fennmaradásában közvetlen veszély fenyegeti és a levéltár tulajdonosa a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívása ellenére a veszély tulajdonosa a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívása ellenére a veszély elhárításáról nem gondoskodik, az Országos Levéltárügyi Tanács (48. §) kebeléből kiküldendő szakértőkből és levéltárfenntartókból álló bizottság javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy a levéltár a tulajdonjog épségben hagyásával ideiglenesen valamely közlevéltárban helyeztessék el. Az elhelyezés a tulajdonos tulajdonjogát nem érinti és amennyiben később a tulajdonos a levéltár használható állapotban való fenntartására biztosítékot nyújt, a levéltárat a tulajdonos kezelésébe kell visszabocsátani.
35. § (1) A közérdekű levéltárnak nyilvánított magánlevéltár tulajdonosa a levéltárak országos főfelügyelőjének megkeresésére köteles 50 évnél régebbi irataiban a kutatást esetenkint megengedni és a megjelölt iratokat kutatás céljából a kutató rendelkezésére bocsátani vagy valamelyik közlevéltárba használatra megküldeni. Az iratok megküldésével okozott költségek a kutatót terhelik. Amennyiben a levéltár tulajdonosa a levéltárak országos főfelügyelője megkeresésének nem tesz eleget, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti a megjelölt iratoknak a kutatás tartamára valamelyik közlevéltárban való elhelyezését.
(2) A közérdekű magánlevéltár tulajdonosa levéltárában a kutatást megtagadhatja, ha a kutatás tárgyául szolgáló iratok nyilvánosságra hozatala jogos érdekeit sérti. Vitás esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.
(3) A közérdekű magánlevéltárnak élők közötti jogügylettel történő visszterhes tulajdonátruházása esetén a magyar államkincstárt elővételi, ingyenes átruházása esetén pedig vételi jog illeti meg, feltéve, hogy az átruházás nem házastárs, fel-, vagy lemenőágbeli rokon vagy oldalági rokon - unokatestvérig bezárólag - javára történik.
36. § (1) Az Országos Levéltárban, az állami kerületi, a vármegyei és a törvényhatósági jogú városi levéltárakban tudományos (fogalmazói) minőségű tisztviselői állásra főtárgyként vagy legalább egyik melléktárgyként a történelem vagy a történeti segédtudományok köréből szerzett bölcsészettudományi tudori vagy jog-, illetőleg államtudományi tudori oklevél képesít.
(2) Az Országos levéltárban és az állami kerületi levéltárakban rendszeresítendő tudományos (fogalmazói) szakvizsgát és az annak előfeltételét képező megelőző gyakorló szolgálatot a vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Levéltár javaslata alapján rendelettel szabályozza.
(3) A vármegyei és a törvényhatósági jogú városi levéltári fogalmazói állások végleges betöltéséhez megkívánt fogalmazói szakvizsgára azt lehet bocsátani, aki az Országos Levéltárban egy éves gyakorló szolgálatot töltött el, amely alatt törvényhatósági levéltári gyakorlatot is szerzett. Az egy éves gyakorló szolgálatot későbbi kinevezés esetén a fokozatos előlépés szempontjából be kell számítani. A szakvizsgát a vallás- és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
(4) Az (1) és (3) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a vármegyei és a törvényhatósági jogú városi levéltárakban rendszeresített fogalmazói minőségű állásban e rendelet hatálybalépésekor már véglegesen alkalmazott levéltári tisztviselőkre, még abban az esetben sem, ha a tisztviselőt később más törvényhatóság levéltárában rendszeresített levéltári állásra alkalmazzák.
37. § A megyei városi és a községi levéltárnoknak (27. §) legalább latin nyelvre is kiterjeszkedő középiskolai érettségivel és valamely törvényhatósági levéltárban folytatott hat hónapi gyakorló szolgálat után letehető levéltári kezelői szakvizsgával kell bírnia; a szakvizsgát a vallás- és közoktatásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a megyei városi és a községi levéltárakban e rendelet hatálybalépésekor már alkalmazott levéltári tisztviselőkre még abban az esetben sem, ha a tisztviselőt később más megyei város vagy község levéltárában rendszeresített levéltári állásra alkalmazzák.
38. § A 36. § (3) bekezdésében, továbbá a 37. §-ban megjelölt levéltári állásokra ideiglenes minőségben lehet alkalmazni azt, aki a megszabott képesítéssel rendelkezik, de a megkívánt gyakorló szolgálatot nem teljesítette és a szakvizsgát nem tette le. Az ideiglenesen alkalmazott tisztviselőnek a gyakorló szolgálatot és a szakvizsgát ideiglenes minőségben való alkalmazása alatt, de alkalmazásától számított legkésőbb két éven belül meg kell szereznie, illetve le kell tennie; ha a szakvizsgát e két év leteltével nem tette le, ideiglenes alkalmazása megszűnik és az állást megüresedettnek kell tekinteni.
39. § (1) A Honvéd Levéltár és Múzeumban levéltári szolgálatot teljesítő tisztek (levéltári tisztek) levéltári szakképzését a vallás- és közoktatásügyi miniszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
(2) A törvény hatálybalépésekor levéltári szolgálatra már beosztott levéltári tisztek szakképzésére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik.
40. § (1) A vármegyei, továbbá a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárak felett a szakirányú felügyeletet - a belügyminiszter intézkedési jogának érintése nélkül - a vallás- és közoktatásügyi miniszter a levéltárak országos főfelügyelője útján gyakorolja; a közérdekű magánlevéltárak felügyeletét is a levéltárak országos főfelügyelője látja el. E levéltárak tekintetében az országos főfelügyelő feladatának ellátásában a levéltárak országos felügyelői működnek közre. A káptalanok és a konventek által őrzött hiteleshelyi országos levéltárak felett a felügyeletet a vallás- és közoktatásügyi miniszter - a levéltárak országos főfelügyelőjének közreműködésével - Magyarország prímásának jelölése alapján kinevezett felügyelő útján gyakorolja. Az egyházi, illetőleg a vallásfelekezeti levéltárak felett a felügyeletet az illetékes egyházi főhatóság által ezzel megbízott felügyelők a levéltárak országos főfelügyelőjének közreműködésével gyakorolják. Feladatkörük ellátásáért a levéltárak országos főfelügyelője útján tiszteletdíjban részesülnek.
(2) A levéltárak országos főfelügyelője hivatalának személyzetét az Országos Levéltár adja. A levéltárak országos főfelügyelője, felügyelői és a melléjük rendelt hivatal működésének részletes szabályait, továbbá a főfelügyelő, a felügyelők és a hivatal alkalmazottainak tiszteletdíját - ez utóbbit a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
41. § A levéltárak országos főfelügyelőjét a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a belügyminiszterrel egyetértésben tett előterjesztésére az államfő, a levéltárak országos felügyelőit pedig a levéltárak országos főfelügyelőjének előterjesztésére a belügyminiszterrel egyetértőleg a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki 6-6 év tartamára.
42. § A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a levéltárak országos főfelügyelője útján a vármegyei, a törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárak felett gyakorolt felügyelete kiterjed a levéltár elhelyezésére, a levéltár őrizetébe utalt iratoknak a levéltár által való átvételére, fenntartására, kezelésére, rendezésére, selejtezésére, a levéltári ügyvitelre, végül pedig a levéltári anyag használatára. A levéltárak országos főfelügyelője e feladatkörben a levéltárat megszemléli, a levéltár vezetőjétől, illetőleg fenntartójától tájékoztatást kér, észrevételeit tudomásukra hozza s a szükséges tennivalók elvégzése végett a fenntartókat megkeresi. Ha megkeresése eredménytelen marad, a levéltár fenntartójának utasítása végett annak felettes hatóságához javaslatot tesz.
43. § A levéltárak országos főfelügyelője a közgyűjtemények országos főfelügyelője (1934: VIII. tc. 3. § (5) bek.) alá tartozó közgyűjteményekben, illetőleg múzeumokban és közkönyvtárakban őrzött levéltárak és levéltári jellegű iratgyűjtemények (29. §) fölött a felügyeletet a közgyűjtemények országos főfelügyelőjével egyetértésben gyakorolja.
44. § A magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa a 40. §-ban felsorolt levéltárak ügyeiben, amennyiben azok a Magyar Nemzeti Múzeumot érintik, különösen pedig a 43. §-ban említett ügyekre vonatkozólag igazgatótanácsának és levéltári szaktanácsának üléseiben a levéltárak országos főfelügyelőjét meghallgatja.
45. § A levéltári szabályzatok elkészítésében a levéltárak országos főfelügyelője véleményező feladatot lát el.
46. § Ha a főfelügyelő megállapítja, hogy közhatóságok, közhivatalok, köztestületek vagy közintézmények iratanyagának fennmaradását veszély fenyegeti, az illetékes hatóságnak javaslatot tesz az iratanyag fennmaradásának biztosítása, illetőleg közlevéltárban való elhelyezése végett.
47. § A levéltárak országos főfelügyelője működéséről évenként jelentést tesz a vallás- és közoktatásügyi miniszternek; jelentésének egy-egy példányát felterjeszti a belügyminiszternek és megküldi az Országos Levéltárügyi Tanácsnak (48. §), valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának.
48. § (1) Az Országos Levéltárügyi Tanács levéltárügyi kérdésekben véleményező szerv, amely a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt áll.
(2) A Tanács feladata véleménynyilvánítás, illetőleg javaslattétel
a) a szakminiszterek részére levéltárügyi elvi kérdésekben;
b) a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére magánlevéltárnak közérdekű magánlevéltárrá való nyilvánítása, illetőleg ilyen levéltárnak biztonságba helyezése tárgyában.
49. § A Tanácsnak tagja a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke, az Országos Levéltár első tisztviselője, a levéltárak országos főfelügyelője, a Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnoka, a közgyűjtemények országos főfelügyelője, az Országos Levéltár első tisztviselőjének állandó helyettese, a Honvéd Levéltár és Múzeum levéltári osztályának vezetője, a levéltárak országos felügyelői, a Magyar Tudományos Akadémia képviselője, a belügyminiszter által kinevezett 5 tag, végül a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a levéltári szakértők, a levéltárfenntartók, a levéltárügy pártolói és a történettudomány művelői közül 6 év tartamára kinevezett 20 tag. Az elnököt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a belügyminiszterrel egyetértésben tett előterjesztésére az államfő, az alelnököt pedig a belügyminiszterrel egyetértésben a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki 6 év tartamára.
50. § A Tanács maga állapítja meg ügyviteli szabályzatát. A szabályzatot a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyja jóvá.
51. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter - az érdekelt miniszterrel egyetértve - a levéltárakat adatok rendszeres bejelentésére kötelezheti. Ez a rendelkezés nem érinti a levéltárak országos főfelügyelőjének feladatköre ellátásához szükséges adatok rendelkezésre bocsátása tekintetében a 42. §-ban szabályozott jogkörét.
52. § Vétséget követ el és hat hónapig terjedő fogházbüntetéssel büntetendő az, aki a 6-11. és 16-35. §-ok rendelkezései alá eső levéltárak állományába tartozó iratot a levéltárak országos főfelügyelőjének, a Honvéd Levéltár és Múzeumnak állományába tartozó iratokat (12. §) pedig a Honvéd Levéltár és Múzeum parancsnokának engedélye nélkül az ország területéről kivisz.
53. § A BTK. 420. §-ának alkalmazása szempontjából nyilvános levéltárnak kell tekinteni a közérdekű magánlevéltárat is.
54. § A jelen törvény hatálybalépése után az Országos Levéltár tudományos tisztviselői állására képesítés tekintetében az 1934:VIII. tc. 10. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezést alkalmazni nem lehet. A jelen törvény hatálybalépésével az 1929:XI. tc. 29. §-ának első bekezdése és 30. §-a, valamint az 1934:VIII. tc. 12. §-ának (1) bekezdése és az 1929:XXX. tc. 68. § (1) bekezdésének a levéltáros és allevéltáros kinevezésére vonatkozó rendelkezése hatályát veszti.
55. § A jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba, végrehajtásáról az érdekelt miniszterrel egyetértve - a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik.
