Az 1947:XI. tc. (az alábbiakban: Szt.) 185. §-ának (1) bekezdése szerint a szövetkezeti eszme védelme érdekében el kell rendelni annak a szövetkezetnek feloszlatását, amely eddigi működésénél fogva az alapszabályának megfelelő módosítása után sem nyújt biztosítékot arra, hogy működését a törvény rendelkezéseinek megfelelően fogja folytatni. A feloszlatás kimondása kizárólag az e célból alakult választott bíróságok hatáskörébe tartozik. A választott bíróságok kötelesek működésüket haladéktalanul megkezdeni s a törvény hatálybalépésének napjától számított hat hónap alatt befejezni.
A választott bíróságok elé terjesztendő perek előkészítése céljából a szövetkezeteket nyilvántartásba vétettem és az e tárgyban megjelent 101.300/1947. K. Sz. M. rendeletben úgy intézkedtem, hogy a szövetkezetek a hivatkozott rendeletben előírt adataikat az 1947. évi június hó 30. napjáig bejelenteni kötelesek.
Ennek a bejelentési kötelezettségnek a szövetkezetek egy része csak késve, másrésze pedig hiányosan, vagy egyáltalán nem tett eleget. Így a szövetkezetek működésének felülvizsgálatára a tervezett időpont helyett csak jóval később kerül sor, ez okbóla választottbírói eljárást szükségképpen megelőző adatgyűjtésre és az előzetes vizsgálatok lefolytatására elegendő idő nem állhatott rendelkezésre.
A felállított választott bíróságok elé eddig mintegy 60 budapesti szövetkezet feloszlatási ügye került. Köztudomású azonban, hogy még budapesti viszonylatban is jóval több azoknak a szövetkezetekbenk száma, amelyek eddigi működésüknél fogva a Szt. rendelkezéseinek nem felelhetnek meg. Így ezidőszerint 40 olyan előkészített ügy van tárcám illetékes szakosztályán, amelyben a perbevonandó budapesti szövetkezet álszövetkezeti jellege megállapítható. Ezekben az ügyekben azonban az október hó 31. napjáig a választottbírói eljárást már befejezni nem lehet és így a keresetet ezekben az ügyekben a választott bírósághoz be sem adattam.
A dolog természetéből folyik, hogy a közölt számadatokkal még a fővárosban működő álszövetkezetek száma sincs kimerítve, országos viszonylatban pedig a most folyó kiértékelési munkálatokra tekintettel az ilyen elbírálás alá eső szövetkezetek száma még megközelítőleg sem állapítható meg.
A javaslattal szemben azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy a választott bíróságok további működésére nincs szükség, mivel a választott bíróságok által eddig betöltött feladatkört október hó 31-e után a Szt. 98. §-a felállításra kerülő szövetkezeti bíróság elláthatja.
A Szt. 98. §-ának rendelkezése szerint a szövetkezeti bíróság a Kúria körén belül felállításra kerülő külön bíróság, amely az elnökön felül két ítélőbíróból és két ülnökből áll. Az egyik ülnököt a felperesként fellépő cégbiztos, a másikat pedig az alperesként perbevont szövetkezet jogosult a szövetkezeti kamara közgyűlése által a szövetkezeti szakemberekből összeállított névjegyzékbe felvett személyek közül választani.
A szövetkezeti bíróság felállításának alapfelvétele tehát a Szövetkezeti Kamara megalakulása, amelyre azonban - a Szt. rendelkezésének megfelelően - csak a jövő év elején kerül sor. Az álszövetkezetek ellen megindult eljárások tehát a szövetkezeti bíróság felállításának időpontjáig szünetelnének, ami sem gazdasági, sem szövetkezetpolitikai okokból nem látszik kívánatosnak.
Ezenfelül a szövetkezeti bíróság előtti eljárás e bíróság szervezeténél fogva jóval költségesebb, mint a választott bíróságok előtti eljárás, hiszen a szövetkezeti bíróság feladata nem a tömegperek elintézése, hanem a konkrét eseteken keresztül a szövetkezetpolitikai szemontból jelentős elvi kérdésekben való állásfoglalás.
A választott bíróságok működésének meghosszabbítását tehát a fenti indokok alapján szükségesnek tartom. Erre ad jogi lehetőséget a javaslat 2. §-a.
A Szt. 186. §-a szerint a magyar köztársaság kormánya az 1947. évi október hó 31. napjáig kibocsátandó rendeletben fogja megállapítani, hogy a Szt. rendelkezéseit kell-e és ha kell, milyen eltéréssel kell a Szt. 186. §-ában tételesen felsorolt huszonegy különböző típusú szövetkezetre alkalmazni.
Ezek a rendeletek a Szt.-ben meghatározott haátridőn kibocsáttatnak, kivéve a földmívesszövetkezetekre vonatkozó rendeletet. A földmívesszövetkezetekre vonatkozóan a Magyar Országos Szövetkezeti Központ és az Országos Szövetkezeti Tanács annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy várni kellene még a rendelet kibocsátásával, mert a megoldás az egyes kérdésekben még nem jegecesedett ki. S ha a kérdéseket újabb kiértékelés nélkül rendeznénk, a rendezés nélkülözné a gyakorlati kipróbálást és így valószínűleg nem felelne meg. Ezt az álláspontot a földmívelésügyi miniszter úr is támogatta és a maga részéről is kérte, hogy a földmívesszövetkezetek jogi helyzetének végleges rendezésére vonatkozó határidő hat hónappal hosszabbíttassék meg.
Ezt az okfejtést magam is helyénvalónak látom és - minthogy a határidő meghosszabbítása egyébként a Szt. általános végrehajtása szempontjából nehézséget nem hoz magával - annak teljesítését javasolom.
Ezt a megoldást tartalmazza a törvényjavaslat 3. §-a.
