Magyarország és a Szocialista Szovjetköztársaság Szövetsége között a kereskedelmi forgalom a politikai adottásgok miatt a második világháborút megelőző időben elenyészően csekély volt. A Szovjetunióval lebonyolított külkereskedelem a második világháborút közvetlenül megelőző évtizedben a legnagyobb az 1935. évben volt, amidőn külkereskedelmi összforgalmunknak mindössze 0.49%-át tette ki, a legkisebb pedig az 1938. évben 0.02%-kal. Az 1940. évi szeptember hó 3-án Moszkvában kötött kereskedelmi és tengerhajózási szerződés - amely az 1938:XXXV. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján a 6400/1940. M. E. rendelettel az 1940. évi szeptember hó 15-én léptetett hatályba - részletesen szabályozta a két állam kereskedelmi viszonyait. A szerződés csak rövid ideig volt hatályban, mert Magyarország és a Szovjetunió között az 1941. évi június hó folyamán hadiállapot következett be.
A felszabadulás után az 1945. évi augusztus hó 27-én a Szovjetunióval kötöttük meg az első nagyobb árucsereforgalmi megállapodásunkat, amely gazdasági életünk és újjáépítésünk alapja lett. A megállapodás azon a felismerésen alapult, hogy a két ország közgazdasága egymást kiegészíti. A Szovjetunió a magyar ipar nyersanyagellátásának fontos tényezője lehet, fogyasztópiaca pedig tág lehetőséget nyújt a magyar ipari és mezőgazdasági ermékek elhelyezésére. Az 1945. évben a Szovjetunióval lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk egész külkereskedelmi forgalmunknak már 27.3%-át, az 1946. évben pedig 30.1%-át tette ki. A Moszkvában az 1947. évi július hó 31-ig mindkét oldalon mintegy 30,000.000 $ értékű áruforgalmat irányoz elő.
A Szovjetunióval való kereskedelmi forgalmunknak ilymódon való megnövekedése szükségessé tette valamennyi alapvető kereskedelmi és hajózási kérdéseknek szerződéssel való szabályozását. A Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt és az 1947. évi XVIII. törvénycikkel becikkelyezett békeszerződés 10. Cikke felhatalmazta mindegyik Szövetséges vagy Társult Hatalmat, hogy a szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül a háború előtt Magyarországgal kötött kétoldalú szerződéseit egyoldalú nyilatkozattal érvényben tarthassa vagy felújíthassa. A Szovjetunió kormánya abból kiindulva, hogy az új demokratikus Magyarországot nem tekinti azonosnak a régi Magyarországgal, és hogy ezáltal Magyarország önállóságát még jobban kidomborítsa és támogassa, az 1947. év tavaszán Moszkvában folyt tárgyalások során új kereskedelmi és tengerhajózási szerződés megkötésére tett javaslatot. Az új szerződés Moszkvában az 1947. évi július hó 15-én került aláírásra és minthogy a szerződés törvényhozási tárgyakat is érint, annak az ország törvényei közé való iktatása szükséges.
A szerződés a legnagyobb kedvezmény elvén alapszik. Közelebbről a szerződés biztosítja mindkét részről a legnagyobb kedvezmény alkalmazását a vámokkal, illetékekkel, adókkal, a vámeljárással (2. és 4. Cikk), a hajózási forgalommal (7. és 9. Cikk), a belső vasúti, közúti és víziúton történő szállítással (11. Cikk), valamint a bírói jogsegéllyel (13. Cikk) kapcsolatos kérdésekben. Az 1940 szeptember 3-án kelt szerződésen túlmenően azonban a jelenlegi szerződés kölcsönösen biztosítja a legnagyobb kedvezményt az ipari és gazdasági tevékenység egyéb ágainak egymás területén való folytatására is (1. Cikk). Ugyancsak kölcsönösen biztosítja a szerződés a magyar jogi és természetes személyek, valamint szovjet állami és gazdasági szervezetek, más jogi személyek és szovjet állampolgárok személye és vagyona tekintetében a legnagyobb kedvezmény alkalmazását (13. Cikk). Az áruk termelésére és feldolgozására forgalmára vagy fogyasztására megállapított belső illetékek tekintetében - túlmenően az 1940. évi szerződésen - kölcsönösen biztosíttatott a hazai árukra vagy a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánás (4. Cikk).
Különleges rendelkezése a szerződésnek a szovjet Kereskedelmi Képviselet felállítása (12. Cikk), amelynek jogi helyzetét a Szerződés Melléklete szabályozza. A Kereskedelmi Képviselet jogi helyzete egyébként az 1940. évi szerződés, valamint a Szovjetuniónak más államokkal kötött szerződései idevonatkozó rendelkezéseihez hasonlóan állapíttatott meg.
Jelentősebb rendelkezése a szerződésnek továbbá az, hogy a Szerződő Felek késznek nyilatkoztak a másik Fél kérésére a paritás elvén nyugvó egységes és lehető legjobb rendszerű döntőbíróság szervezésére. A döntőbíróság hatáskörébe a két ország közötti kereskedelmi forgalommal kapcsolatos ügyletekből keletkező viták eldöntése tartozik. A szerződés részletesen rendelkezik a döntőbírósági határozatok végrehajtásáról (17. Cikk).
A szerződést a legrövidebb időn belül ratifikálni kell; életbelép a megerősítő okiratoknak Budapesten való kicserélése napján.
A szerződés meg nem határozott időre köttetett, mindegyik félnek joga van azonban hat hónapos határidővel felmondani.
A szerződés magyar és orosz nyelvű két eredeti példányban készült azzal, hogy mindkét nyelvű szöveg egyenlő érvényű (18. Cikk).
