A fiatalkorúak bűnözése a közelmúlt eseményei és az azokat megelőző mételyező hatású propaganda következtében jelentős mértékben megnövekedett és megnyilatkozási módja is különösen veszélyes méreteket öltött. Keresni kell tehát azokat az eszközöket, amelyek ennek a kriminalitásnak a leküzdésére és a fiatalkorú bűnözők erkölcsi megmentésére alkalmasak. Természetes, hogy gyökeres javulás ezen a téren is csupán a szociális és gazdasági viszonyok javulásától, úgyszintén a kellő értelmi és erkölcsi neveléstől remélhető. Mindazonáltal a jog sem maradhat tétlen a fiatalkorúak bűnözése ellen irányuló küzdelemben és tökéletesítenie kell az erre a célra rendelkezésére álló eszközöket.
A fiatalkorúak bűnügyeiben az 1913:VII. törvénycikk értelmében szabályként a fiatalkorúak bírósága jár el, amely minden törvényszék és egyes járásbíróságok keretében működik. Bár a fiatalkorúak bírái odaadó buzgalommal és hivatásszerűen foglalkoznak a fiatalkorúak bűnügyeivel, a bíráskodásnak ez a neme mégis csupán mint a büntetőbíráskodásnak egy faja jelentkezik és az ítélőbíróság életében aránylag alárendelt szerephez jut. Éppen ezért kívánatosnak látszik a fiatalkorúak ügyeiben való bíráskodást szervezetileg is önálló bíróságokra bízni. Ilyen szervezeti önállósággal felruházott bíróságok tagjai bírói munkásságukat kizárólag a fiatalkorúak ügyeinek szentelnék, az ilyen ügyek intézésében különösen jártas, a fiatalkorúak kriminalitásával kapcsolatos társadalmi, gazdasági, pedagógiai és egyéb problémák iránt kellő fogékonyságot és érdeklődést tanusító elnök szakszerű irányítása alatt állnának, emellett pedig az eddiginél sikeresebben működhetnének társadalmi téren. Márpedig az 1913:VII. törvénycikk óta szerzett tapasztalatok arra mutatnak, hogy a fiatalkorúak bíráskodásának súlypontja nem kizárólag az ítélkezésben, hanem inkább társadalmi területen van. A fiatalkorúak bíráskodásának sikere attól függ, hogy mennyire lehet a patronázst, az utógondozást stb. megszervezni, a társadalom érdeklődését a kérdések iránt felkelteni és a társadalmi szervek munkáját az igazságszolgáltatás működésébe belekapcsolni. Ennek a feladatnak a terhét szintén a fiatalkorúak bírája viseli. Csupán az ő lelkes felvilágosító munkájától várható eléggé közönyös társadalmunk érdeklődésének felkeltése és önzetlen közérdekű tevékenységre serkentése az ifjúság erkölcsi megmentése érdekében. Márpedig aligha vonható kétségbe, hogy önálló szervezettel rendelkező, kizárólag a fiatalkorúak bűnügyeivel foglalkozó bíróság a siker nagyobb reményével fejtheti ki ezt a társadalmi tevékenységet, mint a rendes büntetőbíróság keretében működő fiatalkorúak bírája.
A törvényjavaslat evégből Budapesten külön törvényszéket állít fel és ennek hatáskörébe utalja az ügyeket, amelyek fennálló jogszabályaink értelmében a fiatalkorúak bíróságának, illetőleg a fiatalkorúak törvényszéki tanácsának ügykörébe esnek. Jellegzetes és komoly kriminalitás a fiatalkorúak körében ugyanis csupán a sajátságos nagyvárosi környezet hatása alatt fejlődik ki. Éppen ezért ilyen különleges bíróságra is a nagyvárosi élet veszélyeinek kitett fiatalkorúak érdekében van szükség. Hazánk földrajzi és társadalmi struktúrájára tekintettel ennek szükségessége elsősorban Budapesten nyilvánul meg. Csak a fővárosban működnek azok a társadalmi és pedagógiai intézmények is, amelyek a bíróság munkáját kiegészítik. Vidéki ipari gócpontjaink aránylag kisebb jelentőségűek, épp az államháztartás helyzete is lehetetlenné teszi ezidőszerint a fiatalkorúak bíráskodásának azt az országos kiépítését, amelyet az ügynek a nép jövője szempontjából megnyilvánuló kimagasló jelentősége kívánatossá tenne.
Az 1913:VII. törvénycikkben foglalt szabályozás legnagyobb hibája abban mutatkozott, hogy míg a fiatalkorúak bűnügyeiben az elsőfokú bíráskodást - legalábbis túlnyomó részben - az ily ügyekkel hivatásszerűen foglalkozó fiatalkorúak bírája látta el, addig másod- és sokszor egyben végsőfokon a fiatalkorúak törvényszéki tanácsa ítélkezett (1913. évi VII. tc. 35. §), amely ezt a hatáskörét egyéb bírói működése mellett mintegy mellékesen gyakorolta. A másod- és sokszor végsőfokú ítélkezés tehát a szóbanforgó területen kevésbbé volt felruházva a szakszerűség biztosítékaival, mint az elsőfokú igazságszolgáltatás. Ezen a nem kívánatos jogállapoton változtat a törvényjavaslat 2. §-a, amidőn a fiatalkorúak törvényszéki tanácsának jogkörét is a fiatalkorúak budapesti törvényszékére ruházza át. Ez a rendelkezés azon a visszásságon is segít, hogy a fiatalkorúak enyhébb bűncselekményei a fiatalkorúaknak különös szakképzettséggel rendelkező bírája hatáskörébe tartoznak, súlyos bűncselekményei tárgyában pedig - az 1913:VII. tc. 56. §-a első bekezdésének 3. pontja értelmében - az ily ügyek intézésében kisebb gyakorlattal bíró törvényszéki tanács jár el.
Minthogy a fiatalkorúaknak a nagyvárosi környezetből eredő különleges kriminalitása a székesfőváros környékéhez tartozó területen is érvényesül, a javaslat 3. §-a a felállítandó bíróság illetékességét a pestvidéki törvényszék területére is kiterjeszti.
A 4-5. §-okhoz
A javaslat 4. §-a a felállítandó törvényszék elnökének jogállását, 5. §-a pedig - az 1913:VII. törvénycikkben foglalt szabályozásnak megfelelően - a vád képviseletének módját rendezi.
A 2. §-nál mondottak értelmében a fiatalkorúak budapesti törvényszéke átveszi a fiatalkorúak bírájának és a fiatalkorúak törvényszéki tanácsának hatáskörét. E hatáskör gyakorlása a 6. § értelmében akként történik, hogy a fiatalkorúak budapesti törvényszéke részben mint egyesbíróság, részben pedig háromtagú tanácsban járna el. Mint egyesbíróság, ítélkeznék ez a törvényszék azokban az ügyekben, amelyek ezidőszerint a fiatalkorúak bírájának hatáskörébe tartoznak, tehát az ügyek túlnyomó többségében; háromtagú tanácsban járna pedig el azokban az ügyekben, amelyek jelenleg akár első-, akár másodfokon a fiatalkorúak törvényszéki tanácsa által intéztetnek. Bírói szervezetünkben és bűnvádi eljárásjogunkban a múltban is volt példa arra, hogy ugyanannak a bíróságnak a keretében szerveztetik az elsőfok és a fellebbviteli fórum. Például a törvényszéki vádtanács, illetőleg az annak helyébe lépett különtanács a törvényszék vizsgálóbírájának fellebbviteli bírósága. A rendezésnek ez a módja különlegesnek mondható ugyan, de csak ez teszi lehetővé annak biztosítását, hogy a fiatalkorúak bűnügyeinek intézése terén a különleges szakképzettség a lehető leggazdaságosabb módon, egyben pedig a lehetőséghez képest tág körben érvényesülhessen. A bírák kizárására vonatkozó perrendi intézkedések természetesen a fiatalkorúak törvényszékére is kiterjednek, ehhez képest valamely ügy másodfokú intézéséből ki lesz zárva az a bíró, aki elsőfokon az illető ügyben, mint egyesbíró eljárt.
A fiatalkorúak budapesti törvényszékének másodfokon, tehát háromtagú tanácsban hozott határozatát a javaslat 6. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítélőtábla e célra kijelölt állandó tanácsa vizsgálná felül. Ha pedig a fiatalkorúak budapesti törvényszékének tanácsa, mint elsőfokú bíróság jár el, a fellebbvitel az említett ítélőtáblai tanácshoz, onnan pedig a Kúriához irányulna. A felsőbíróságok körében ugyanis szervezetileg különálló fiatalkorúak bírósága természetszerűen nem lenne megszervezhető, éppen ezért a javaslat ezen a téren a fennálló helyzetet változatlanul hagyja. Az idetartozó esetek egyébként is meglehetősen ritkák.
A javaslat 7. §-a (1) bekezdésében kimondja, hogy a budapesti büntetőtörvényszéknél és a pestvidéki törvényszéknél alakított fiatalkorúak bírósága megszűnik.
A fiatalkorúak budapesti törvényszékének felállítása természetesen bizonyos szervezeti és átmeneti intézkedéseket tételez fel. Ezeknek a részleteknek a szabályozása meghaladná a törvény kereteit, éppen ezért a 7. § (2) bekezdése azok rendeleti szabályozására az igazságügyminiszert hatalmazza fel.
