Nincsen Európának még két olyan népe, mely egész élete folyamán olyan testvér-barátságban élt volna egymással, mint a magyar és a lengyel. De nincs két olyan sem, melynek történelmét szinte ebbe a két szóba lehetne összesűríteni: „Harc a szabadságért”. Fanatikus szabadságszeretet, minden nemes emberi eszméért való lelkesedés, törhetetlen hit népe jövőjében, hasonló lelkialkat jellemzi a magyar és a lengyel népet. Természetes, hogy ez a két, egymás közelében élő nép már a századok folyamán erős kulturális hatást gyakorolt egymásra. Szükségesnek látszott tehát már a multban is ezeknek a ténylegesen fennálló kapcsolatoknak törvényes formában való rendezése, s a kulturális kapcsolatok kérdésével kapcsolatos teendők végrehajtásának intézményes biztosítása. Ez annál is inkább indokolt, mivel a két nép lerázva magáról a fasizmus béklyóit és a népi erőket gúzsba kötő osztályuralomtól felszabadulva a népi demokrácia útjára lépett, azonos politikai és gazdasági fejlődés irányában halad.
A magyar és a lengyel kormány már 1934-ben elhatározta, hogy egymással kulturális egyezményt köt: az 1935:XVII. tc.-ben ratifikált kultúregyezmény jogilag a mai napig még érvényben van.
A törvény végrehajtása azonban teljes mértékben nem történt meg, s ezért a második világháború vihara után demokratikus szellemben újraéledő két nép kormánya közös egyetértéssel új, demokratikus alapokra kívánja kulturális kapcsolatait is fektetni. Ezt a célt szolgálja a Budapesten 1948. évi január hó 31. napján aláírt magyar-lengyel kulturális egyezmény, melyet a lengyel kormány megbízásából Skrzeszewszki Stanislaw lengyel közoktatásügyi miniszter és Fiderkiewicz Alfréd rendk. követ, meghatalmazott miniszter, - magyar részről pedig Molnár Erik külügyminiszter és Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter írtak alá.
A jelen törvényjavaslat tárgyát alkotó egyezmény bevezetője hangoztatja, hogy a két ország a demokratikus megújhodásból adódó lehetőségeket felhasználva, szorosabbra kívánja fűzni a magyar és lengyel nép közti baráti kapcsolatokat, s ezt a célt a két ország művelődési értékeinek cseréje és szellemi életének kölcsönös megismerése útján óhajtja elérni.
Az egyezmény keretében megvalósítandó feladatkör igen széleskörű: tervbe veszi egyetemi tanszékek és lektorátusok létesítését, egyetemi intézetek felállítását, tudományos intézetek együttműködését, tudósok, kutatók, írók, művészek, egyetemi hallgatók, szakemberek cseréjét, ösztöndíjasok kiküldését egymás országába. Támogatni kívánják a baráti közeledést szolgáló társadalmi egyesületeket, képzőművészeti kiállítások, hangversenyek rendezését határozzák el, rádióelőadások keretében akarják ismertetni egymás egész kulturális és gazdasági életét. Rendezni kívánják az egyetemi és főiskolai fokozatoknak, okleveleknek, iskolai bizonyítványoknak kölcsönös elismerését, lehetővé kívánják tenni a magyar, illetőleg lengyel gyermekeknek anyanyelvükön való oktatását.
Mindezen célok gyakorlati megvalósítása érdekében egyenlő számú magyar és lengyel tagból álló vegyesbizottság alakul. A Vegyesbizottság feladata, hogy ülésein kidolgozza az egyezmény végrehajtása érdekében kívánatos intézkedések munkarendjét.
Jelen törvényjavaslat tehát alkalmasnak látszik arra, hogy a két nép kulturális együttműködését a kölcsönösség, barátság és demokratikus fejlődés szellemében szolgálja s ezért kérem az általam benyujtott törvényjavaslatnak elfogadását és az ország törvényei közé való becikkelyezését.
A javaslatnak törvényerőre való emelkedése esetén az 1935:XVII. törvénycikk hatályát veszti.
