Jelentősebb szervezeti változások idején a multban is felmerült annak szüksége, hogy az ítélőbírák áthelyezhetetlensége átmeneti időre felfüggesztessék. Ez a szükség - figyelemmel a végbement területi változásokra és a demokratikus átalakítás szempontjaira - ezidőszerint is fennáll, éppen ezért a javaslat 1. §-a megadja az igazságügyminiszternek azt a lehetőséget, hogy a főfelügyelete alatt álló bíróságok ítélőbíráit, beleegyezésük nélkül is, áthelyezhesse. Az 1. § (2) bekezdése a felsőbíróságok tagjainak rendszerint idősebb korára való tekintettel azt a méltányos megszorítást tartalmazza, hogy az ilyen bírák csak nagyobb városokba helyezhetők át. A szükség által nem indokolt hátrányok elkerülése céljából az 1. § (3) bekezdése csak egyszeri áthelyezést tesz lehetővé, (4) bekezdése pedig az áthelyezési jog gyakorlását záros határidőhöz köti, ami a bírói függetlenség elvi elismerését és fenntartását jelenti. A § (5) bekezdése azon a megfontoláson alapszik, hogy az ott felsoroltak állásának megfelelő más állás alig található és így az illetők áthelyezése nem jöhet tekintetbe.
A 2. § - méltánytalanságok elkerülése és az intézkedés helyességének biztosítása érdekében - megkívánja az érdekelt ítélőbíró és felügyeleti hatóságainak meghallgatását. A 4. § megfelelő rendelkezései elhárítják annak lehetőségét, hogy a szükséges nyilatkozatok előterjesztése az eljárás indokolatlan késleltetésével járjon. Ugyancsak méltányossági rendelkezést tartalmaz a 2. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy az 55. életévét már betöltött ítélőbíró a részére kijelölt állás elfoglalása helyett végelbánás alá vonását kérheti.
A 3. § a már érintett okokból lehetővé teszi az ítélőbírák és államügyészségi tagok végelbánás alá vonását, de ennek az intézkedésnek a megtételét ugyancsak záros határidőhöz köti és szintén megszabja az érdekeltnek és felügyeleti hatóságainak a meghallgatását. Minthogy pedig a szóbanforgó intézkedés a törvény kényszerén alapul, a 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy az e § alapján végelbánás alá vont személlyel szemben nem alkalmazható a 6800/1946. M. E. számú rendelet 5. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a 45. életévét be nem töltött személy nyugellátását szüneteltetni kell.
A 4. § arról gondoskodik, hogy az áthelyezés, illetőleg a végelbánás alá vonás kérdésében megkívánt meghallgatás a lehető legrövidebb idő alatt megtörténjék és ne legyen az eljárás késleltetésére felhasználható.
