1. § (1) Azt a személyt, aki tizennyolcadik életévének betöltése után bűntettet vagy vétséget követett el, ha a bűncselekmény beszámítását elmebetegsége kizárja, biztonsági őrizetbe kell helyezni.
(2) A biztonsági őrizet vétség esetében elsőízben mellőzhető, ha az elkövető elmeállapota nem teszi valószínűvé újabb bűntett, vagy vétség elkövetését.
2. § A biztonsági őrizet célja a biztonsági őrizetbe helyezett személy ártalmatlanná tétele, gyógyítása, illetőleg újabb bűntett vagy vétség elkövetésének veszélyével járó elmeállapotának (közveszélyes állapot) megszüntetése.
3. § A biztonsági őrizet tartamát egyelőre egy évben kell megállapítani. Ez az időtartam a biztonsági őrizetbe helyezést kimondó határozat jogerőre emelkedésének napján kezdődik és azt sem előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság címén, sem más alapon megrövidíteni nem lehet.
4. § (1) Az a bíróság, amelyik a biztonsági őrizetbe helyezést elrendelte, az őrizet tartamának letelte előtt három hónappal az ügyet újból megvizsgálja és ha megállapítása szerint az őrizetbe helyezett állapota már nem jár újabb bűntett vagy vétség elkövetésének veszélyével, az őrizet időtartamának elteltével kezdődő hatállyal az őrizetből való elbocsátását rendeli el, ellenkező esetben pedig őt újabb egy évre további biztonsági őrizetbe helyezi. Ezt az eljárást meg kell ismételni mindaddig, amíg a biztonsági őrizetbe helyezett személy - közveszélyes állapotának megszűnésére tekintettel - az őrizetből el nem bocsátható.
(2) A bíróság az elbocsátást ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a biztonsági őrizetbe helyezett személy hozzátartozói vagy mások a kellő felügyeletről gondoskodnak és a felügyelet gyakorlását ellenőrizheti. A felügyelet elmúlasztása esetében az elbocsátott az őrizetbe visszahelyezhető.
5. § A biztonsági őrizetet erre a célra rendelt intézetben vagy letartóztató-, illetőleg elmegyógyintézetnek erre a célra rendelt, elkülönített részében kell foganatosítani. A végrehajtás részletes szabályait az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
6. § (1) Ha már a nyomozás, illetőleg a vizsgálat adatai arra mutatnak, hogy a terheltet biztonsági őrizetbe kell helyezni, a vádló vádiratában (vádindítványában) erre irányuló indítványt is tesz. Ha a bíróság az indítványt alaposnak találja, a bűnvádi eljárást a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint megtartandó főtárgyaláson (tárgyaláson) - amely a terhelt elmeállapotához képest, távollétében is megtartható - megszünteti és egyben ítélettel a terhelt biztonsági őrizetbe helyezését rendeli el, ellenkező esetben pedig a bűnvádi eljárást a rendes szabályok szerint folytatja. A jelen bekezdés szerint jár el a bíróság akkor is, ha a vádló a főtárgyalás (tárgyalás) adatai alapján indítványozza biztonsági őrizet elrendelését.
(2) Ha a vádló nem indítványozta a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezését, de a bíróság azt a főtárgyalás (tárgyalás) adatai alapján indokoltnak látja, az intézkedést a felmentő ítéletben teszi meg.
(3) Ha a vádló nem indítványozta a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezését és az elsőfokon eljárt bíróság azt a (2) bekezdés értelmében sem rendelte el, de elrendelését a fellebbviteli bíróság valamelyik fél másirányú perorvoslatának elintézése során indokoltnak látja, a fellebbviteli bíróság az elsőfokon eljárt bíróságot - a szükséghez képest az elsőfokú bíróság határozatának megsemmisítésével - a biztonsági őrizetbe helyezés tárgyában való határozathozatalra utasítja. Az elsőfokú bíróság az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el.
7. § (1) Védő közreműködése a 6. § (2) bekezdésének esetében a biztonsági őrizetbe helyezésre irányuló indítvány előterjesztésétől kezdve, (3) bekezdésének esetében pedig a fellebbviteli bíróság határozata következtében folyamatba tett elsőfokú eljárás megindításától kezdve az eljárás minden szakában kötelező.
(2) A 6. § (2) bekezdésének esetében a bíróság köteles a feleket a biztonsági őrizetbe helyezés lehetőségére figyelmeztetni, őket ebben a tárgyban meghallgatni és a felek tudtára adni, hogy az ügy előkészítése céljából a főtárgyalás (tárgyalás) elnapolását indítványozhatják. A figyelmeztetéstől kezdve védő közreműködése az eljárás minden szakában kötelező.
(3) A terhelt, védője, törvényes képviselője vagy házastársa az eljárásnak minden olyan szakában, amelyben a védelem kötelező, ellenőrző szakértő közreműködését kívánhatja.
(4) Az a terhelt, akit az eljárás adatai szerint előreláthatólag biztonsági őrizetbe kell helyezni, az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság előfeltételeinek hiányában is őrizetbe vehető és ideiglenes biztonsági őrizet céljából az 5. §-ban megjelölt intézetek valamelyikébe utalható. Az ideiglenes biztonsági őrizet tartamára az 1896:XXXIII. tc. (Bp.) 246. §-ának ötödik és hatodik bekezdését, végrehajtásának módjára pedig az előzetes letartóztatásra, illetőleg a vizsgálati fogságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
8. § A terhelt ellen korábban hozott büntető ítéletben kiszabott és még végre nem hajtott szabadságvesztésbüntetés végrehajtását a biztonsági őrizetbe helyezést kimondó bíróság függőben tartja és a biztonsági őrizetből történt elbocsátás után határoz a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása felől.
9. § (1) Az ítélet ellen fellebbvitelnek a rendes szabályok szerint van helye, azzal az eltéréssel, hogy a teljeskorú terhelt törvényes képviselője is élhet perorvoslattal és hogy a házastárs, valamint a törvényes képviselő perorvoslati jogát a terhelt kifejezett kívánsága ellenére is gyakorolhatja.
(2) A másodfokú ítélet ellen a biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében semmisségi panasznak az egyébként fennálló korlátozásokra tekintet nélkül van helye.
10. § A biztonsági őrizetből elbocsátás, illetőleg a további biztonsági őrizet elrendelése tárgyában a bíróság a biztonsági őrizetbe helyezett felett az intézetben elmeorvosi felügyeletet gyakorló személynek, az államügyésznek (népügyésznek), a védőnek és - a körülményekhez képest - a biztonsági őrizetbe helyezett személynek meghallgatása után, tárgyaláson, végzéssel, hivatalból határoz. Ugyanígy határoz a bíróság az őrizetbe visszahelyezés [4. § (2) bek.] kérdésében is, de ebben az esetben az elmeorvos meghallgatása mellőzendő.
11. § (1) Az államügyészség (népügyészség) az elévülési idő eltelte előtt, úgyszintén a biztonsági őrizetbe helyezett személy, védője, törvényes képviselője vagy házastársa a biztonsági őrizetbe helyezést kimondó határozattal befejezett bűnvádi eljárás folytatását kérheti olyan új tény vagy új bizonyíték alapján, amely valószínűvé teszi, hogy a biztonsági őrizetbe helyezés (1. §) tévesen történt.
(2) Az indítvány felett az esetleg szükséges új bizonyítékok megszerzése után az a bíróság határoz, amelyik a biztonsági őrizetbe helyezést elsőfokon elrendelte.
(3) Ha a bíróság az indítványt alaposnak találja, a biztonsági őrizetbe helyezést kimondó határozatot tárgyaláson végzéssel hatályon kívül helyezi és a bűnvádi eljárást folytatja, ellenkező esetben pedig az indítványt elutasítja.
12. § Ha a biztonsági őrizetbe helyezett megszökik, nyomozólevél kibocsátásának van helye (Bp. 515. §).
13. § A jelen fejezetben foglalt rendelkezések a honvéd büntetőbíráskodás körében megfelelően irányadók.
14. § Aki önhibájából eredő ittas vagy kábítószertől bódult állapotban olyan cselekményt követ el, amely a büntetőtörvények értelmében bűntett vagy egy évet meghaladó fogházzal büntetendő vétség - ha ez az állapota annak beszámítását kizárja - egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
15. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő, aki bűntettet vagy szándékos vétséget lőfegyver alkalmazásával vagy azzal fenyegetve követ el. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha az elkövető a lőfegyvert hivatásánál fogva jogosan viselte.
16. § (1) A hamis tanuzás megállapításának akkor is helye van, ha a kihallgatott személy vallomását esküvel nem erősítette meg.
(2) A hamis tanuzásra vonatkozó büntető rendelkezések alkalmazása szempontjából bűnvádi ügyben az államügyészség (népügyészség) előtt tett vallomás egy tekintet alá esik a bíróság előtt tett vallomással.
(3) A Btk. 225. §-a az előbbi bekezdés esetére akként alkalmazandó, hogy az elkövető vallomását a Btk. 225. §-ában meghatározott hatállyal az első fokon eljáró bíróságnál is visszavonhatja.
17. § (1) Az 1878:V. tc. (Btk.) 217. §-a alá eső bűntett büntetése tíz évig terjedhető fegyház, ha a bíróság vagy más hatóság által az ügyben hozott, akár jogerős, akár nem jogerős határozat alapjául egészben vagy túlnyomó részben a valótlanságot tartalmazó, vagy hamis szakértői vélemény szolgált.
(2) Az előbbi bekezdés esetében a bíróság az elkövetőt hivatásának vagy foglalkozásának gyakorlásától végképpen vagy meghatározott, mégpedig öt évnél nem rövidebb időre eltilthatja.
18. § (1) Hatóság előtti rágalmazás miatt mindaddig nincs helye bűnvádi eljárásnak, amíg az az ügy, amelyben a hatóság előtti rágalmazást megvalósító nyilatkozat megtétetett, jogerősen befejezve nincs.
(2) Hamis tanuzás, úgyszintén hamis vád miatt mindaddig, amíg az az ügy, amelyben a hamis tanuzást, illetőleg hamis vádat megvalósító nyilatkozat (feljelentés, vallomás, szakértői vélemény stb.) megtétetett, jogerősen befejezve nincs, bűnvádi eljárásnak csak abban az esetben van helye, ha a bűncselekmény miatt az a bíróság vagy más hatóság tesz feljelentést, amelyik az előbb említett ügy érdemében eljárt. A bíróság, illetőleg más hatóság az előbbi rendelkezés alapján a most említett hatállyal addig tehet feljelentést, amíg az ügy előtte van folyamatban.
(3) Ha a jelen § előző rendelkezése értelmében az ügy jogerős befejezése előtt az említett bűncselekmények miatt eljárásnak helye nincs, a (2) bekezdés alá nem tartozó feljelentést egyelőre nyilvántartásba kell venni s annak alapján a bűnvádi eljárás megindítása iránt csak akkor lehet intézkedni, ha az ügy jogerősen befejezést nyert. A jogerős befejezés közlése iránt hivatalból kell az ügyben első fokon eljáró bíróságot, illetőleg más hatóságot megkeresni. A jogerős befejezést az ügyben eljárt bíróság vagy más hatóság vezetője által kiállított tanusítvány bemutatásával a feljelentő is igazolhatja.
(4) Hatóság előtti rágalmazás, hamis tanuzás és hamis vád esetében a bűnvádi eljárás elévülése, a (2) bekezdésben említett feljelentés esetét kivéve, annak az ügynek jogerős befejezése napjával veszi kezdetét, amelyben a bűncselekményt megvalósító nyilatkozat tétetett.
19. § (1) Az 1946:VII. tc. 4. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki.
(2) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki a magyar nemzetre, a demokratikus államrendre, vagy köztársaságra, annak valamely alapintézményére, az országban élő valamely nemzetiségre, illetőleg hitfelekezetre lealacsonyító kifejezést használ, vagy ilyen cselekményt követ el.
(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott vétséget sajtó útján vagy egyébként nyilvánosan követik el, a büntetés két évig terjedhető fogház.
(4) Az 1941:V. törvénycikk hatályát veszti.
20. § (1) Vétséget követ el és egy évtől öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki hivatása vagy foglalkozása szabályainak tudatos megszegésével vagy az azzal járó kötelességek tudatos elhanyagolásával mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.
(2) Egy évtől öt évig terjedhető börtönnel büntetendő az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény elkövetője, ha a cselekményéből súlyos testi sértés származott, vagy azt vagyoni haszon végett vagy ismétlődően, illetőleg folyamatosan követte el, ha pedig a cselekmény a sértett halálát okozta, a büntetés tíz évig terjedhető fegyház.
21. § Aki a 20. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal, aki pedig a 20. § (2) bekezdése alá eső cselekményt követi el gondatlanságból, három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
22. § (1) Az, aki az akár gondatlan, akár vétlen magatartásával okozott sérülés vagy baleset áldozatát, úgyszintén az, aki az általa kezelt, illetőleg alkalmazott gép, eszköz, vagy szer, avagy a közvetlen felügyelete alatt levő állat által előidézett sérülés vagy baleset áldozatát a körülményeknél fogva részéről nyújtható segítség nélkül hagyja, három évig terjedhető börtönnel, ha pedig ennek következtében a sérült meghalt, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
(2) Aki olyan sérülés vagy baleset áldozatát, amelyet nem ő vagy az általa kezelt, illetőleg alkalmazott gép, eszköz vagy szer, avagy a közvetlen felügyelete alatt levő állat idézett elő, a sérülés (baleset) okozta helyzetben feltalálva, a tőle elvárható segítség nélkül hagyja, az (1) bekezdésben tett megkülönböztetéshez képest egy évig terjedhető fogházzal, illetőleg két évig terjedhető börtönnel büntetendő.
23. § A 20., 21. és 22. §-ok esetében a szabadságvesztésbüntetésen felül a Btk. 291. §-ának második bekezdésében megállapított mellékbüntetés kiszabásának is helye van.
24. § (1) A Btk. 290. és 291. §-ai akként módosíttatnak, hogy az ott meghatározott vétség büntetése egy évtől öt évig terjedhető fogház.
(2) A Btk. 310. §-a akként módosíttatik, hogy az annak első bekezdése alá eső vétség egy évig, az annak második bekezdése alá eső vétség pedig három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(3) A Btk. 291. §-ának második bekezdésében és 310. §-ának harmadik bekezdésében megállapított mellékbüntetésre vonatkozó rendelkezések érintetlenül maradnak.
25. § A Btk. 313. §-a hatályát veszti.
26. § A Btk. XIX. fejezetében (293-300. §-okban) foglalt rendelkezések hatályukat vesztik.
27. § A Btk. 336. §-ának 7. pontja szerint minősül a lopás akkor is, ha azt munkáltató munkavállalója sérelmére követi el.
28. § A Btk. 336. §-a az alábbi, 13-14. pontokkal akként egészíttetik ki, hogy tekintet nélkül a lopott dolog értékére, bűntett a lopás akkor is,
13. ha a tolvaj állami tulajdonban levő vállalat üzeméhez tartozó berendezési vagy felszerelési tárgyat lop el,
14. ha a tolvaj a lopást a posta vagy közforgalmú közlekedési vállalat által üzemben tartott szállítóeszközön szállított avagy a posta, illetőleg az említett vállalatok pályaudvarán, üzeméhez tartozó egyéb helyiségben vagy területen elhelyezett ingóságok tekintetében követte el.
29. § (1) A Btk. 350. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép.
(2) Aki abból a célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek megtételére, eltűrésére vagy elhagyására kényszerít, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, zsarolás vétségét követi el és hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
30. § A Btk. 353. §-a azzal a 3. ponttal egészíttetik ki, hogy bűntett és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő a zsarolás akkor is, ha
3. a tettes a zsarolsát ugyanannak a személynek a sérelmére folytatólagosan követi el.
31. § (1) Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy súlyos hátránnyal való fenyegetéssel valaminek megtételére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszerít, a jogtalan önbíráskodás vétségét követi el s egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(2) A jogtalan önbíráskodás vétségének kísérlete is büntetés alá esik.
(3) Bűnvádi eljárásnak csak magánindítványra van helye.
(4) A jelen § nem terjed ki arra az esetre, ha az erőszak alkalmazása vagy a hátrány kilátásba helyezése az igény érvényesítésének megengedett eszköze.
32. § (1) A Btk. 355. §-a a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki.
(2) Ha a tulajdonjog fenntartásával eladott és átadott dolgot a vevő tulajdonítja vagy zálogosítja el, a cselekmény csak akkor minősül sikkasztásnak, ha azáltal a vevő a hátralékos vételárkövetelés kielégítését meghiúsította vagy csorbította. Ilyen esetben a Btk. 356. §-ának alkalmazása szempontjából a vételár hátralékos része irányadó.
33. § (1) A Btk. 356. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki.
(2) Tekintet nélkül az elsikkasztott dolog értékére, bűntett a sikkasztás, ha azt a munkáltató a munkavállaló óvadéka tekintetében követi el.
34. § A Btk. 370. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy orgazdaság miatt bűntetendő az is, aki az ott meghatározott cselekményt olyan dolog tekintetében követi el, amelyről tudja, hogy csalás bűntette, illetőleg vétsége következtében jutott birtokosa vagy bírlalója kezéhez.
35. § (1) A Btk. 349. §-ának 1. pontja szerint minősül a rablás abban az esetben is, ha az elkövető lopás, sikkasztás, orgazdaság vagy csalás bűntette vagy vétsége miatt már két ízben meg volt büntetve, feltéve, hogy legutolsó büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el.
(2) A Btk. 338., 357. és 371. §-ai, valamint 381. §-ának 3. pontja helyébe a következő (3) bekezdésben foglalt rendelkezések lépnek.
(3) Tekintet nélkül arra, hogy egyébként bűntettnek minősül-e, bűntett a lopás, a sikkasztás, az orgazdaság és a csalás, ha azt visszaeső követi el. Ahol a törvény a fenthivatkozott rendelkezések valamelyikére utal, ahelyett a jelen bekezdés rendelkezéseit kell érteni.
(4) A Btk. 353. §-a azzal a 4. ponttal egészíttetik ki, hogy öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő a zsarolás akkor is, ha
4. a zsarolást visszaeső követte el.
(5) A jelen § alkalmazása szempontjából visszaeső az, aki lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, orgazdaság vagy csalás bűntette vagy vétsége miatt már két ízben meg volt büntetve, feltéve, hogy legutolsó büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el.
(6) A Btk. 383. §-ának második bekezdése akként módosíttatik, hogy a jelen § (2) bekezdése alá tartozó esetben a csalás főbüntetése öt évig terjedhető börtön.
36. § A Btk. 335. §-ában foglalt rendelkezést csalás esetében is alkalmazni kell.
37. § (1) Az 1879:XL. tc. (Kbtk.) 129. §-ának első bekezdésében meghatározott kihágás miatt büntetendő az is, aki valamely dolgot olyan körülmények között szerez meg, illetőleg valamely dolog elidegenítésében olyan körülmények között működik közre, amelyekből gyanítható, hogy az csalás útján jutott birtokosa vagy bírlalója kezéhez.
(2) Ugyanígy esik büntetés alá az is, aki a Btk. 370. §-ában meghatározott cselekményt olyan dolog tekintetében követi el, amelyről tudja, hogy az tulajdon elleni kihágás (38. §), mezei vagy erdei lopás kihágása (1894:XII. tc. 93. §, 1935:IV. tc. 258. §) következtében jutott birtokosa vagy bírlalója kezéhez.
38. § (1) Az 1908:XXXVI. tc. 51. §-ának helyébe a következő rendelkezések lépnek.
(2) Aki hatvan forintot meg nem haladó értékű élelmi, ruházati vagy élvezeti cikket, tüzelőszert vagy egyéb életszükségleti tárgyat lop, elsikkaszt, vagy jogtalanul elsajátít, amennyiben a cselekményt bűntetté minősítő körülmény nem áll fenn, tulajdon elleni kihágást követ el és nyolc napig terjedhető elzárással büntetendő.
(3) A bűnvádi eljárás csak magánindítványra indítható meg.
39. § A posta vagy közforgalmú közlekedési vállalat által üzemben tartott szállítóeszközön szállított avagy a posta, illetőleg az említett vállalatok pályaudvarán, üzeméhez tartozó egyéb helyiségben vagy területen elhelyezett tárgy ellopása, elsikkasztása vagy jogtalan elsajátítása tekintetében a 38. § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Ennélfogva az említett bűncselekmények a bűntettekre, illetőleg a vétségekre vonatkozó rendelkezések értelmében esnek büntetés alá.
40. § Az 1894:XII. tc. 93. §-ának alkalmazása szempontjából irányadó értékhatár hatvan forintban állapíttatik meg.
41. § (1) A Btk. 434. §-ának helyébe az alábbi rendelkezések lépnek.
(2) Aki akár tevékenységével, akár mulasztásával a szárazföldi, a vízi, vagy a légi közforgalmú közlekedés biztonságát szándékosan megzavarja, ha ebből személyekre vagy dolgokra veszély származik, öt évig terjedhető fegyházzal, ha pedig súlyos baleset közvetlen veszélye következett be, tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
42. § A Btk. 448. §-ának második bekezdése akként módosíttatik, hogy az ott meghatározott vétség három hónaptól három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
43. § (1) Az a letartóztató intézeti alkalmazott, aki a foglyok (1940:XVIII. tc. 2. §) őrzésére vagy felügyeletére vonatkozó intézeti szabályokat szándékos cselekvése vagy mulasztása által súlyosan megszegi, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.
(2) A jelen § alá eső cselekmény büntetése két évig terjedhető fogház, ha azt intézeten kívül teljesítendő szolgálattal kapcsolatban követték el. Ha pedig a cselekmény következtében a fogoly szökése következett be vagy a bűnvádi eljárásnak, illetőleg a büntetés végrehajtásának célja egyébként meghiúsult és az elkövető azt előre láthatta, a büntetés három évig terjedhető börtön.
(3) A jelen §-ban meghatározott bűncselekmények esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
44. § Felhatalmaztatik az igazságügyminiszter, hogy a letartóztató- és nevelőintézeti alkalmazottakra vonatkozó fegyelmi szabályokat rendelettel állapítsa meg. Az 1876:VI. tc. 43. §-a az említettekre nem nyer alkalmazást.
45. § A magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szóló 1940:XVIII. tc. 4. §-a akként módosíttatik, hogy a hivatali titok megsértésének büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése.
46. § (1) Aki az alkalmazotti minőségében megtudott vagy reábízott üzleti vagy üzemi (gyártási) titkot - akár az alkalmazotti viszony fennállása alatt, akár annak megszűnése után - elárulja vagy azzal egyébként visszaél - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés értelmében esik büntetés alá az is, aki másnak olyan üzleti vagy üzemi (gyártási) titkát, amelyet neki jogtalanul elárultak vagy amelyet törvénybe ütköző vagy egyébként tiltott módon tudott meg, illetéktelen személlyel közli, illetéktelen személy számára más módon hozzáférhetővé teszi vagy akár a maga, akár más javára egyébként felhasználja.
(3) Az (1) bekezdés értelmében esik büntetés alá az is, aki az üzleti érintkezésben reábízott műszaki jellegű mintát vagy utasítást, így különösen rajzot, modellt, szabást vagy vényt a maga vagy más javára felhasználja.
(4) A tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. tc. 21. §-a hatályát veszti.
47. § Vétség miatt három évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki az 1940:XVIII. tc. 4. §-ában vagy a jelen törvény 46. §-ában foglalt valamely cselekményt gondatlanságból követi el.
48. § (1) Vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki más nevére szóló útlevelet vagy a határ átlépésére jogosító egyéb okiratot használ, a saját nevére vagy harmadik személy nevére szóló útlevelet vagy ilyen okiratot másnak használatra átengedi, magáról vagy útitársáról hamis bejelentést tesz, a hatóságot a határ átlépésére való jogosultsága tekintetében egyébként félrevezetni törekszik vagy a határt meg nem engedett módon lépi át, úgyszintén aki az 1903:VI. tc. 2. §-a értelmében elrendelt útlevélkötelezettség esetében az ország területén, illetőleg annak meghatározott részében útlevél nélkül utazik vagy közlekedik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség kísérlete büntetendő.
(3) Bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésével büntetendő, aki másnak az (1) bekezdésben meghatározott valamely cselekmény elkövetésére segítséget nyújt.
(4) A (3) bekezdés alá tartozó bűntett főbüntetése öt évig terjedhető fegyház, ha az csoportos határátlépés előmozdítására irányult.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség miatt az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik.
(6) Aki hamis vagy hamisított útlevelet, illetőleg a határ átlépésére való jogosultságot feltüntető hamis vagy hamisított egyéb okiratot használ vagy azt másnak használatra átengedi, a Btk. 405. §-a értelmében esik büntetés alá.
(7) Az 1940:XVIII. tc. 10. §-a hatályát veszti.
49. § (1) Kuruzslás vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, aki orvosi gyakorlatra jogosultság nélkül rendszeresen fejt ki orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet. Mellékbüntetésként hivatalvesztést is lehet megállapítani.
(2) A szabadságvesztésbüntetés egy évig terjedhető fogház, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt az orvosi gyakorlatra való jogosultság színlelésével követték el. A jelen bekezdés szerint minősülő cselekmény kísérlete büntetendő.
(3) A cselekmény elkövetésére használt eszközöket, berendezéseket és szereket el kell kobozni. Ha az elkövetőnek egészségügyi foglalkozása van, ettől az ítéletben határozott időtartamra vagy véglegesen el lehet tiltani.
(4) A jelen §-ban meghatározott vétség elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartozik.
(5) A jelen § alkalmazásában orvosi gyakorlatra jogosultnak az az önjogú személy tekintendő, akinek orvosi gyakorlatra jogosultságát hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és szabályszerűen honosított orvosi oklevele alapján a hatóság a fennálló jogszabályok szerint megállapította, feltéve, hogy nem áll az orvosi gyakorlattól eltiltást kimondó jogerős büntetőbírósági ítélet, avagy igazolási ügyben hozott és az orvosi gyakorlattól való felfüggesztést kimondó jogerős határozat hatálya alatt.
50. § (1) A népbíráskodással kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 1947:XXXIV. tc. 9. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezések lépnek.
Az 1930:III. tc. 57-71. §-ai (az 1934:XVIII. tc. 2-4. §-ai), úgyszintén az 1940:XVIII. tc. 11. §-a alá eső bűncselekmények miatt az eljárás az ország egész területén a budapesti népbíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékessége alá tartozik, kivéve, ha az elkövető tényleges katonai szolgálatban áll vagy a bűncselekmény elbírálását külön jogszabály kifejezetten a honvéd büntetőbíróság hatáskörébe utalja. A népbíráskodásban irányadó különleges anyagi jogszabályok e bűncselekményekre nem nyernek alkalmazást.
(2) Az 1940:XVIII. tc. 12. §-a és a 320/1946. M. E. számú rendelet (Magyar Közlöny 12. szám) 9. §-ának (3) bekezdése hatályukat vesztik.
51. § A Bp. 85. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az országhatárral közvetlen szomszédos járások területén a határszolgálat ellátásával kapcsolatban a honvédség határvadász alakulatainak parancsnokai rendőri hatóságoknak is, egyéb tagjai pedig rendőri közegeknek is tekintendők és a honvédelmi miniszternek - a belügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértve kiadott - rendelete szerint ezek jogait gyakorolják.
52. § (1) A 49. § rendelkezései nem érintik a vizsgázott fogászmestereknek a törvényes rendelkezések keretei között folytatott gyakorlatát.
(2) Felhatalmaztatnak az igazságügyminiszter és a népjóléti miniszter, hogy fogművesek (fogtechnikusok) tekintetében a 49. § hatálya alól legfeljebb hat hónapi időtartamra átmeneti mentesítő rendelkezéseket állapítsanak meg.
53. § (1) A jelen törvény az I. fejezet kivételével kihirdetésének napján lép hatályba, az I. fejezet hatálybalépésének napját az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg.
(2) Ahol valamely jogszabály a jelen törvény által hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, ott a jelen törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.
