1. § (1) A jelen törvény rendelkezései szempontjából vásár: az országos-, havi és heti állatvásár, valamint az országos havi és heti kirakóvásár.
(2) A jelen törvény rendelkezései szempontjából nem minősül vásárnak a nemzetközi, országos vagy helyi jellegű ipari vagy mezőgazdasági árumintavásár, kiállítás, állatbemutató, állatdíjazás, továbbá a búcsú vagy bérmálás alkalmából engedélyezett, valamint a szokásos jótékonycélú vagy más közérdekű alkalmi árusítás, végül a piaci árusítás.
2. § (1) Vásártartási joga csak községnek (városnak) lehet.
(2) Királyi adományon vagy bármely más jogcímen alapuló vásártartási jogok - kivéve valamely községet (várost) megillető vásártartási jogot - a jelen törvény hatálybalépésének napján megszűnnek.
(3) Valamely községet (várost) megillető vásártartási jog tekintetében az alábbi rendelkezések irányadók:
a) a miniszteri engedélyen alapuló vásártartási jog hatályát a jelen törvény nem érinti;
b) ha a község (város) az a) pont hatálya alá nem eső vásártartási jogát fenn kívánja tartani, erre irányuló kérelmét a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt köteles a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszternél előterjeszteni. Az új engedélyt megadó vagy a kérelmet elutasító határozat kézbesítésének napján a községnek (városnak) a korábbi engedélyen alapuló vásártartási joga megszűnik;
c) ha a község (város) az a) pont hatálya alá nem eső vásártartási jogának fenntartását a b) pontban foglalt határidő alatt nem kéri, a vásártartási jog a jelen törvény hatálybalépését követő hatvanadik napon megszűnik.
3. § (1) Ha a megszűnt vásártartási jog helyett a község (város) részére a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter új vásártartási jogot engedélyezett és a község (város) vásártérrel, berendezési és felszerelési tárgyakkal nem rendelkezik, az eddig jogosult köteles a tulajdonában lévő vásárteret, továbbá az ahhoz tartozó és vásártartás célját szolgáló berendezési és felszerelési tárgyakat a község (város) kívánságára ennek közlésétől számított tizenöt nap alatt a község (város) tulajdonába vagy használatára átengedni. Ha a tulajdonba átengedés, illetőleg a használat feltételei tekintetében az érdekeltek megegyezni nem tudnak, azok meghatározását bármelyik fél a vásártér fekvése szerint illetékes járásbíróságtól keresettel kérheti. Ennek az eljárásnak azonban az átengedési kötelezettségre nincs halasztó hatálya.
(2) Ha a község (város) az előbbi bekezdés rendelkezésén alapuló átengedésre vonatkozó kívánságát az új vásártartási engedély kiállításának napjától számított három hónap alatt, de legkésőbb az 1949. évi december hó 31. napjáig a volt jogosulttal nem közli, az utóbbi az átengedés kötelezettsége alól mentesül.
(3) Ha a vásárteret, a berendezési és felszerelési tárgyakat az eddigi jogosult bérleti jog alapján birtokolja, a bérleti viszonyba - kívánságára - azonos feltételek mellett a község (város) lép. A község (város) azonban a bérleti jogviszony átszállása helyett a bérlet tárgyainak tulajdonba átengedését kérheti. Ilyen esetben a tulajdonba átengedés feltételeinek megállapítására az (1) bekezdés, a község (város) átengedésre vonatkozó nyilatkozatának időpontjára nézve pedig a (2) bekezdés rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
4. § A jelen törvény rendelkezései folytán megszűnő vásártartási jogért kártalanítás nem jár. Ha a megszűnő vásártartási jog haszonbérbe van adva, a jelen törvény hatálybalépésének napján a haszonbérleti jogviszony is megszűnik; megszűnéséért kártalanítás nem jár.
5. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve vásártartási jogot haszonbérbe adni nem lehet.
(2) A jelen törvény hatálybalépésének napján fennálló és a 2. § értelmében hatályában fenntartott vásártartási jogra vonatkozó az a haszonbérleti szerződés, amely határozott időre köttetett, legkésőbb a szerződésben megállapított időpontban megszűnik, az a haszonbérleti szerződés pedig, amely határozatlan időre köttetett, kártalanítás nélkül legkésőbb az 1950. évi december hó 31. napján szűnik meg.
6. § A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a községek (városok) részére kiadott vásártartási engedélyeket bevonhatja abból a célból, hogy helyükbe - a községet (várost) megillető összes vásárok feltüntetésével - új vásártartási engedélyt adjon ki.
7. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő az az átengedésre kötelezett, aki a vásártérnek, továbbá a berendezési és felszerelési tárgyaknak a 3. §-ban meghatározott időben való átadását megtagadja, valamint az, aki kötelezettségének teljesítését a vásártér, berendezési és felszerelési tárgyak elidegenítése, megsemmisítése, megrongálása vagy egyébként használhatatlanná tétele által meghiúsítja.
8. § (1) Királyi kiváltságlevélen alapuló és az 1890: I. tc. 92. §-a alapján igazoltnak kimondott, a földtulajdonhoz fűződő vagy személyes jogon gyakorolt komp- (rév-) jog, továbbá az azzal, valamint híddal és hajóhíddal kapcsolatos vámszedési jog a jelen törvény hatálybalépésének napján megszűnik.
(2) A jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve a komp- (rév-) jog, továbbá az azzal, valamint híddal és hajóhíddal kapcsolatos vámszedési jog - kivéve a 10. §-ban foglalt rendelkezéseket - csak a közlekedésügyi miniszter engedélye alapján gyakorolható.
9. § A 8. §-ban foglalt rendelkezések folytán megszűnő komp- (rév-) jog, valamint vámszedési jogért kártalanítás nem jár. Ha a 8. § rendelkezése folytán megszűnő jog haszonbérbe van adva, a jelen törvény hatálybalépésének napján a haszonbérleti jogviszony is megszűnik; megszűnéséért kártalanítás nem jár.
10. § A 8. § rendelkezése értelmében megszűnő jog tulajdonosa, haszonélvezője, illetőleg haszonbérlője a jelen törvény hatálybalépésének napjától számított hatvan nap alatt ugyanarra a helyre szóló komp- (rév-) jognak, továbbá az ahhoz fűződő, illetőleg híddal vagy hajóhíddal kapcsolatos vámszedési jognak engedélyezését kérheti. A most felsorolt személyeket a megjelölt határidőn belül harmadik személyekkel szemben elsőbbség illeti meg.
11. § (1) A 8. § értelmében megszűnő jog volt tulajdonosa, illetőleg haszonbérlője, aki a jelen törvény hatálybalépésének napjáig a forgalmat fenntartani köteles volt, köteles a forgalmat a jelen törvény hatálybalépésének napját követő legfeljebb három hónapig, illetőleg ezen a határidőn belül mindaddig, amíg az engedélyezési eljárás (10. §) befejeződik, továbbra is fenntartani.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett személyek az ott megszabott kötelességüknek nem tesznek eleget, a közlekedésügyi miniszter a forgalom fenntartásához szükséges berendezési és felszerelési tárgyakat az előző bekezdésben említett időre kártalanítás nélkül igénybe veheti.
12. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napjától kezdve a komp- (rév-) jog, továbbá az azzal, valamint híddal és hajóhíddal kapcsolatos vámszedési jognak haszonbérbeadásához a közlekedésügyi miniszter engedélye szükséges.
(2) Felhatalmaztatik a közlekedésügyi miniszter, hogy a komp- (rév-) jog, továbbá az azzal, valamint híddal és hajóhíddal kapcsolatos vámszedési jog gyakorlását és az ilyen jog gyakorlására jogosító engedély visszavonásának feltételeit rendelettel szabályozza.
13. § A királyi kisebb haszonvételi malomjogok a jelen törvény hatálybalépésének napján megszűnnek; megszűnésükért kártalanítás nem jár.
14. § A jelen törvény hatálybalépésének napját a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a közlekedésügyi, valamint az iparügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg. A jelen törvény 1-7. §-ának végrehajtásáról a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter 8-12. §-ának végrehajtásáról a közlekedésügyi miniszter, 13. §-ának végrehajtásáról pedig az iparügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve gondoskodik.
