1. § Amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik, a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó személyekre mind a közönséges bűncselekmény, mind a katonai bűntett és a katonai vétség tekintetében a közönséges büntetőtörvény szabályait kell alkalmazni.
2. § (1) A jelen törvény Második Részében meghatározott bűntettek és vétségek katonai bűncselekmények. Katonai bűntett vagy vétség az a bűncselekmény is, amelyet más törvény annak nyilvánít.
(2) Katonai bűntettet és katonai vétséget tettesként csak katona követhet el.
(3) A katonai bűntettet és a katonai vétséget mindig hivatalból kell üldözni.
3. § Háború idején kölcsönös szolgálati együttműködés alatt idegen állam katonájával szemben elkövetett katonai bűncselekményt viszonosság feltétele mellett úgy kell büntetni, mintha azt a magyar honvédség tagja ellen követték volna el.
4. § (1) A kormány rendelettel határozza meg és teszi közzé azt a napot, amelyen a háború idejére szóló különös büntetőjogi rendelkezések alkalmazása kezdődik, illetőleg végződik.
(2) A kormány elrendelheti azt is, hogy a jelen törvénynek és egyéb jogszabályoknak egyes vagy összes olyan büntető rendelkezései, amelyek háború idejére szólnak, abban az esetben is alkalmaztassanak, ha a büntetendő cselekményt háború idején kívül, de az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély ideje alatt követik el.
5. § A jelen törvény rendelkezéseit a katonákra kell alkalmazni, kivéve a Negyedik Rész 130., 131. §-aiban foglalt rendelkezéseket, amelyeknek hatálya a polgári büntetőbíráskodás alá tartozó személyekre is kiterjednek.
6. § Az 1878:V. tc. (Btk.) 7. §-át akkor is alkalmazni kell, ha a külföldön elkövetett cselekmény:
1. katonai bűncselekmény, vagy
2. elkövetője tényleges katona és az elkövetés helye a fegyveres erőnek vagy az országgal együtt háborúban álló szövetséges állam fegyveres erejének hatalmi körén belül van.
7. § A halálbüntetést agyonlövéssel kell végrehajtani:
a) ha katonai bűntett miatt szabták ki és a jelen törvény másképpen nem rendelkezik; vagy
b) ha a halálbüntetésnek kötéllel végrehajtása akadályba ütközik.
8. § (1) A katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetést rendszerint katonai büntetőintézetben kell végrehajtani, de a szükséghez képest polgári büntetőintézetben is végre lehet hajtani.
(2) A katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek polgári büntetőintézetben való végrehajtása esetére a katonai szempontból szükséges rendelkezéseket az igazságügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
9. § (1) A szabadságvesztésbüntetés végrehajtása az elítéltnek katonai rendfokozatából folyó jogállását nem érinti.
(2) Azt, hogy a tényleges állományba tartozó katona szabadságvesztésbüntetése, illetőleg feltételes szabadságra bocsátásának tartama alatt milyen járandóságokban részesül, a katonai illetményszabályzatok határozzák meg.
10. § (1) A katonai bíróság által elítélt személy közvetítő intézetbe szállítása, továbbá feltételes szabadságra bocsátása és a feltételes szabadság visszavonása felől a honvédelmi miniszter határoz.
(2) Felhatalmaztatik a honvédelmi miniszter, hogy a katonai büntetőintézetek mellett rendelettel felügyelő bizottságot szervezzen.
11. § A katonai büntetőbíráskodásban dologházba vagy szigorított dologházba utalásnak helye nincs.
12. § A hivatalvesztés a katonai szolgálati kötelezettséget nem érinti, hacsak külön szabály mást nem rendel.
13. § (1) A katonai büntetőbíráskodásban különleges mellékbüntetések:
1. lefokozás,
2. rendfokozatban visszavetés,
3. előléptetésből kizárás,
4. rend- és díszjelek elvesztése.
(2) Az (1) bekezdés 2-3. pontjaiban meghatározott mellékbüntetések az eset körülményeihez képest külön-külön vagy együttesen, a 4. pont alatti mellékbüntetés csak az 1. pontban meghatározott mellékbüntetéssel együtt alkalmazhatók.
14. § (1) Lefokozást kell kimondani, ha a katona:
1. a fegyelem veszélyeztetése, vagy
2. a szolgálat hátránya, avagy
3. a rendfokozat tekintélyének sérelme nélkül rendfokozatot nem viselhet.
(2) Ha a bíróság hivatalvesztést állapít meg, a lefokozást mindig ki kell mondani.
15. § (1) A lefokozott elveszti rendfokozatát, ellátási és egyéb oly igényét, amely katonai szolgálata alapján az állam irányában őt magát és az utána ellátásra jogosultakat megilleti.
(2) Ha a bíróság lefokozást állapít meg, méltánylást érdemlő okból kimondhatja, hogy az elítéltnek, vagy csak az utána ellátásra jogosítottaknak ellátási igénye az állammal szemben egészben, vagy a bíróság ítéletében meghatározott mértékben fennmarad.
(3) A 12. § rendelkezése lefokozás esetén is irányadó.
(4) Az elvesztett rendfokozat újból elnyeréséről külön szabályok rendelkeznek.
16. § (1) Rendfokozatban visszavetésnek akkor van helye, ha anélkül, hogy a lefokozás előfeltételei fennforognának, a katona a rendfokozatával járó kötelességek teljesítésére alkalmatlannak bizonyult.
(2) A rendfokozatba visszavetés bármely alacsonyabb rendfokozatba történhetik.
(3) A rendfokozatban visszavetésnek az illetményekre csak abban az esetben van kihatása, ha a bíróság a rendfokozatban visszavetéssel együtt a fizetési fokozatban visszavetést is kimondja. Ilyen esetben a fizetési fokozatban visszavetés bármely alacsonyabb fizetési fokozatba történhetik, a visszavetett azonban nem kerülhet alacsonyabb fizetési fokozatba annál, amely ahhoz a rendfokozathoz igazodik, amelybe az elítéltet visszavetették.
17. § (1) Előléptetésből való kizárást akkor kell kimondani, ha a katona alkalmatlan arra, hogy a magasabb rendfokozattal járó követelményeknek megfeleljen.
(2) Az előléptetésből való kizárás végleges lehet, vagy egytől öt évig terjedhet.
(3) Akit az előléptetésből kizártak, fizetési fokozatba sem léphet elő.
(4) Az előléptetésből való kizárás esetén a kizárás hatályának kezdetéül azt a napot kell tekinteni, amelyik napon az elítéltnek a magasabb rendfokozatba, illetőleg fizetési fokozatba előlépésre az igénye megnyílik.
18. § (1) A 13. § (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott mellékbüntetést a bíróság abban az esetben alkalmazhatja, ha az elítélt bűnösségét olyan bűncselekmény miatt állapította meg, amely őt a rend- és díszjelek viselésére érdemtelenné teszi.
(2) A 13. § (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott mellékbüntetés kimondása esetén az elítélt elveszti belföldi rend- és díszjeleit, valamint a külföldi rend- és díszjelek viselhetésének jogosítványát.
19. § (1) Az 1908:XXXVI. tc. (Bn.) 1-8. §-ait és az 1930:XXXIV. tc. (Te.) 124. §-ának első bekezdését a katonai büntetőbíráskodásban azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a büntetés feltételes felfüggesztésének akkor sincs helye, ha az katonai fegyelmi szempontból mellőzendőnek mutatkozik.
(2) A 13. § 1., 2. és 4. pontjaiban felsorolt mellékbüntetések hatálya a felfüggesztő ítélet jogerőre emelkedésének napjával kezdődik; a 3. pontban meghatározott mellékbüntetés hatályára a 17. § (4) bekezdése irányadó.
20. § A katonai vétség kísérlete büntetés alá esik.
21. § Halállal büntetendő katonai bűntett kísérlete esetében a büntetés három évnél nem rövidebb tartamú fegyház, illetőleg börtön, ahhoz képest, hogy a bűncselekmény azoknak a különös körülményeknek hiányában, amelyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, fegyházzal, illetőleg börtönnel büntetendő-e.
22. § A végszükség (Btk. 80. §) nem zárja ki olyan cselekmény beszámítását, amely az élet feláldozását megkövetelő katonai szolgálati kötelesség megsértését valósítja meg.
23. § Halállal büntetendő katonai bűntett miatt a Btk. 91. §-ának alkalmazása esetében tíz évnél, a Btk. 92. §-ának alkalmazása esetében pedig öt évnél nem rövidebb tartamú fegyház, illetőleg börtönbüntetést kell megállapítani, ahhoz képest, hogy a bűncselekmény azoknak a különös körülményeknek a hiányában, amelyektől a halálbüntetés alkalmazása függ, fegyházzal, illetőleg börtönnel büntetendő-e.
24. § (1) A jelen törvény Második Részében a „súlyos eset”-re megállapított büntetési tétel alkalmazásának akkor van helye, ha a tettes személyére, bűnösségének fokára, a jogsérelem súlyosságára, az elkövetés helyére, idejére vagy egyéb körülményeire figyelemmel a megsértett jogrend helyreállításának érdeke a súlyos esetre megállapított büntetési tétel alkalmazását teszi szükségessé.
(2) A súlyos eset büntetéseként megállapított büntetési nemnél enyhébb büntetési nem alkalmazásának a törvény által egyébként megengedett esetben sem lehet helye.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem nyer alkalmazást, ha a törvény a súlyos esetre halál- vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést állapít meg.
25. § A fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályok a katonai büntetőbíráskodásban nem nyernek alkalmazást, kivéve, ha a fiatalkorú mint polgári személy kerül katonai büntetőbíráskodás alá.
26. § Ha egy vagy több bűncselekmény fegyelmi kihágással van halmazatban, a bűncselekményre (bűncselekményekre) megállapított büntetést kell alkalmazni és ennek keretében a fegyelmi kihágást megfelelően tekintetbe kell venni.
27. § A Btk. 108. §-ában foglalt elévülés félbeszakítására vonatkozó jogszabályok akkor is alkalmazást nyernek, ha az ott említett határozat, illetőleg intézkedés a katonai ügyészségtől származik.
28. § A Btk. 123. §-ának rendelkezése a jelen törvény 13. §-ában felsorolt valamennyi mellékbüntetésre irányadó.
29. § Zendülést követnek el a katonák, ha csoportosan a katonai szolgálati renddel nyiltan szembehelyezkednek.
30. § (1) A zendülésben való részvétel bűntett és büntetése öt évig, háború idején elkövetés esetében pedig tíz évig terjedhető fegyház.
(2) A felbujtók és vezetők büntetése halál.
31. § Több katonának zendülés elkövetését célzó összebeszélését három évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
32. § A zendülés elkövetését célzó összebeszélés büntethetősége megszűnik arra nézve, aki a bűncselekményt felfedezése előtt olyan időben feljelenti, amikor annak káros következménye még elhárítható.
33. § Azt a katonát, aki zendülés elkövetésére felhív vagy ily felhívást közvetít, a 30. § (1) bekezdése szerint, ha pedig a felhívás folytán zendülés követtetett el, a felhívót a 30. § (2) bekezdése szerint kell büntetni.
34. § (1) Azt a katonát, aki hiteltérdemlően tudomást szerez arról, hogy zendülés készül és erről oly időben, amikor a zendülés megakadályozása még lehetséges, mihelyt teheti, a felsőbbségnek akár szándékosan, akár gondatlanságból jelentést nem tesz, vagy a zendülést tőle telhetően megakadályozni nem törekszik, egy évig, ha pedig ezt háború idején követi el, három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) A tettes vagy részes hozzátartozója (Btk. 78. §) a jelentés elmulasztása miatt nem büntethető.
35. § Azt a katonát, aki más katonában a katonaság intézménye, a katonai rend vagy fegyelem, avagy a szolgálati viszonyok iránti ellenszenvet vagy elégületlenséget törekszik felkelteni, bujtogatás miatt öt évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben pedig, vagy ha a bűncselekményt háború idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
36. § A 29-33. §-ok eseteiben a hivatalvesztést és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
37. § Gyáva magatartást tanusít az a katona, aki személyes biztonságát féltve, szolgálati kötelességét nem teljesíti, vagy nem megfelelően teljesíti.
38. § (1) A gyáva magatartás büntetése öt évig terjedhető fogház, súlyos esetben, vagy háború idején elkövetés esetében öt évig terjedhető börtön, háború idején súlyos esetben pedig tíz évig terjedhető fegyház.
(2) Halállal kell büntetni a gyáva magatartást:
1. ha a tettes parancsnok és az alakulatát elfogatni engedte vagy azt elhagyta,
2. ha a tettes a cselekményt harcban követte el és az mások gyáva magatartását is maga után vonta.
39. § Azt a katonát, aki a háború idején a hadihelyzettel kapcsolatban félelem felkeltésére alkalmas hírt terjeszt, félelemkeltés miatt öt évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
40. § Az a katona, aki abból a célból, hogy mindennemű katonai szolgálati kötelezettség alól magát végleg kivonja, beosztását vagy rendeltetési helyét önkényesen elhagyja, illetőleg attól távol marad, szökést követ el.
41. § (1) A szökés büntetése három évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtön, háború idején elkövetés esetében pedig az előbbi megkülönböztetés szerint öt, illetőleg tíz évig terjedhető fegyház.
(2) Annak a büntetése, aki az ellenséghez szökik, vagy ezt megkísérli, halál. Ebben az esetben a halálbüntetést kötéllel kell végrehajtani.
42. § A szökés bűntettének az elévülése a szökés napjával kezdődik, háború ideje alatt az elévülés nyugszik.
43. § Az a katona, aki szolgálati beosztását vagy rendeltetési helyét önkényesen elhagyja, illetőleg attól távol marad, ha távolléte huszonnégy óránál tovább tartott és cselekményét nem abból a célból követte el, hogy magát mindennemű katonai szolgálati kötelezettség alól végleg kivonja, önkényes eltávozást követ el.
44. § (1) Az önkényes eltávozást hat hónapig, súlyos esetben egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Az önkényes eltávozás bűntett és azt egy évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni, ha a tettes magát a hadrakelt seregnél való szolgálat alól vonja ki, még ha távolléte huszonnégy óránál rövidebb ideig tartott is; ha pedig a tettesnek az volt a célja, hogy végleg kivonja magát a hadrakelt seregnél való szolgálat teljesítése alól, a büntetés öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető fegyház.
45. § (1) Szökés és önkényes eltávozás bűntetti esetében, ha a tettes akár a szolgálati helyén, akár bármely katonai parancsnokságon harminc napon belül önként jelentkezik, a büntetés a törvényben megállapított legkisebb mértékben, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is kiszabható.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a tettes az ellenséghez szökött, vagy azt megkísérelte.
46. § (1) Az a nem tényleges katonát, aki a behívó parancs teljesítését elmulasztja, behívó parancs megszegése miatt két évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a tettes a cselekményt gondatlanságból követte el, a büntetés egy évig terjedhető fogház.
(3) Ha a tettes a behívásnak utóbb önként eleget tett - amennyiben a mulasztás két napnál tovább nem tartott - vagy ha az eset egyébként csekélyebb súlyú, a büntetés hat hónapig terjedhető fogház.
(4) Azt a nem tényleges katonát, aki a behívó parancsnak azzal a céllal nem engedelmeskedik, hogy magát a szolgálati kötelezettsége alól végleg kivonja, szökés miatt kell büntetni.
(5) Azt a katonát, aki az előző bekezdésekben meghatározott bűncselekmény elkövetésére eredménytelenül csábít, két évig terjedhető fogházzal kell büntetni, súlyos esetben a büntetés öt évig terjedhető börtön.
47. § (1) Azt a katonát, aki fontos szolgálat teljesítése alól magát kivonja, egy évig, súlyos esetben, úgyszintén, ha a cselekményt háború idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a cselekményt parancsnok háború idején követte el és a tettes által előrelátható eredményként egy vagy több ember életét vesztette, vagy nagy mennyiségű hadianyag pusztult el, avagy a cselekmény a hadműveletekre nagy hátránnyal járt, a büntetés halál.
48. § (1) Azt a katonát, aki fondorlatot használ abból a célból, hogy maga, vagy más katona a szolgálati kötelezettségének teljesítése alól végleg kikerüljön, három évig, súlyos esetben pedig, úgyszintén ha a cselekményt háború idején követte el, tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a tettes célja csupán a szolgálati kötelezettség teljesítése alóli időleges kikerülésre irányult, a büntetés három évig terjedhető fogház, súlyos esetben pedig, úgyszintén háború idején elkövetés esetén öt évig terjedhető börtön.
49. § Szökés esetében a hivatalvesztést és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
50. § (1) Az a katona, aki abból a célból, hogy szolgálati kötelezettségének teljesítésére alkalmatlanná váljék, magát megcsonkítja, más által megcsonkíttatja, vagy egészségét megrongálja, illetőleg más által megrongáltatja, öncsonkítást követ el.
(2) Ha a tettes az öncsonkítást abból a célból követte el, hogy szolgálati kötelezettségének teljesítésére végképpen alkalmatlanná váljék, a büntetés három évig terjedhető börtön, súlyos esetben pedig, úgyszintén háború idején elkövetés esetében tíz évig terjedhető börtön.
(3) Ha az öncsonkítás célja az volt, hogy a tettes csupán időlegesen váljék a szolgálatra alkalmatlanná, a büntetés három évig terjedhető fogház, súlyos esetben pedig, úgyszintén háború idején elkövetés esetén, öt évig terjedhető börtön.
51. § Az előbbi §-ban tett megkülönböztetés szerint kell büntetni másnak megcsonkítása miatt azt a katonát, aki más katonát abból a célból, hogy a szolgálati kötelezettségének teljesítésére végképpen vagy időlegesen alkalmatlanná váljék, - megcsonkít, vagy más katona egészségét rongálja.
52. § Azt a katonát, aki előljárója vagy feljebbvalója iránt a tiszteletet mellőzi, függelemsértés miatt három hónapig, súlyos esetben egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
53. § (1) A katona által előljárójával vagy feljebbvalójával szemben elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás függelemsértésnek minősül és azt egy évig, súlyos esetben öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott függelemsértés üldözhetéséhez felhatalmazás szükséges, ha azt a tettes olyan becsületsértés vagy rágalmazás útján követte el, amely az 1914:XLI. törvénycikk (Bv.) értelmében csupán felhatalmazásra üldözhető.
(3) Nincsen helye a valóság bizonyításának, ha a cselekmény elkövetésekor a jelenlévő előljáró vagy feljebbvaló szolgálatban volt és erről a tettesnek tudomása volt, úgyszintén akkor sem, ha a valóság bizonyítása a katonai szolgálati érdekeket veszélyeztetné.
(4) Az állított vagy hiresztelt tény vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés valóságának bizonyítása nem zárja ki a függelemsértés megállapítását, ha a tisztelet mellőzése magából a tényállításának vagy a kifejezés használatának az alakjából vagy körülményeiből kitűnik.
54. § Amennyiben jelen törvény másként nem rendelkezik, a függelemsértésnek 53. §-a alá tartozó esetében a Bv. és az azt kiegészítő s módosító jogszabályoknak rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
55. § Azt a katonát, aki előljárójával vagy feljebbvalójával szemben hatóság előtti rágalmazást (Bv. 20. §) követ el, függelemsértés miatt két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
56. § (1) A katona által előljárója vagy feljebbvalója sérelmére elkövetett hamis vád (Btk. 227-230. §-ok) függelemsértésnek minősül és azt a Btk. XIII. fejezetében meghatározott büntetéssel kell büntetni, azzal az eltéréssel, hogy a szabadságvesztésbüntetés egy évvel hosszabb annál, mint amennyit a hamis vád megfelelő esetére a törvény egyébként megállapít.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés a Btk. 227. §-ának harmadik bekezdése esetében nem érinti a határozott ideig tartó fegyházbüntetés legmagasabb tartamára (Btk. 22. §-ának második bekezdése) vonatkozó általános rendelkezést.
57. § (1) Azt a katonát, aki előljáróját vagy feljebbvalóját tettlegesen bántalmazza, ellene más erőszakot használ vagy őt veszélyesen fenyegeti, függelemsértés miatt öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a tettleges bántalmazás vagy más erőszak háború idején előljáróval szemben szolgálatban történt, a büntetés halál.
58. § (1) Azt a katonát, aki előljáróját vagy feljebbvalóját szándékosan megöli, függelemsértés miatt halállal kell büntetni.
(2) A jelen § esetében a Btk. 279-281. §-aiban foglalt megkülönböztetések nem nyernek alkalmazást, a Btk. 282. §-a alá tartozó esetben viszont a jelen § alkalmazásának nincs helye.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott bűntett elkövetésére irányuló szövetséget, ha ahhoz egyéb előkészületi cselekmény is járul, öt évig terjedhető börtönnel, súlyos esetben pedig, úgyszintén, ha a cselekményt háború idején követték el, tíz évig terjedhető fegyházzal kell büntetni.
(4) A jelen § esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
59. § (1) Az előljáró szolgálati parancsa iránti engedetlenség büntetése egy évig, súlyos esetben három évig terjedhető fogház.
(2) Ha az engedetlenség a parancs teljesítésének kifejezett megtagadásában áll, a büntetés az (1) bekezdésben tett megkülönböztetés szerint két évig, illetőleg tíz évig terjedhető börtön.
(3) Ha a parancs kifejezett megtagadása háború idején az előljáró tettleges bántalmazásával, más erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel kapcsolatban történt vagy ha a katona a cselekményt háború idején követte el és a tettes által előrelátható eredményként egy vagy több ember életét vesztette vagy nagymennyiségű hadianyag pusztult el, avagy a cselekmény a hadműveletekre hátránnyal járt - a büntetés halál.
60. § Ha a tettes nyomban az előljárója vagy feljebbvalója részéről szenvedett súlyos sérelem feletti erős felindulásban ragadtatta magát az 52., 53., 57., 58. vagy 59. §-ban meghatározott függelemsértésre, a büntetés a törvényben megállapítottnál bármely enyhébb büntetési nemben, annak legkisebb mértékében is kiszabható.
61. § (1) Az előljáró szolgálati parancsának gondatlan nem teljesítését három hónapig, súlyos esetben két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha a cselekményt háború idején követték el, a büntetés az (1) bekezdésben tett megkülönböztetés szerint három évig, illetőleg öt évig terjedhető fogház.
62. § (1) Azt a katonát, aki a fegyelem és a rend fenntartását szolgáló általános hatályú parancsot, illetőleg tilalmat akár szándékosan, akár gondatlanságból megszegi, hat hónapig, súlyos esetben két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha az (1) bekezdés alá eső cselekményt háború idején szándékosan követték el és a tettes által előrelátható eredményként egy vagy több ember életét vesztette, vagy nagymennyiségű hadianyag pusztult el, avagy a cselekmény a hadműveletekre nagy hátránnyal járt, a büntetés öt évtől tíz évig terjedhető börtön, ha pedig a jelen bekezdés szerint minősülő cselekményt parancsnok követte el, a büntetés halál.
63. § Őr a jelen fejezet alkalmazása szempontjából az a katona, aki a katonai szolgálati utasítások szerint őrszolgálati tevékenységet fejt ki.
64. § Azt a katonát, aki az őr iránt ennek jelenlétében a tiszteletet mellőzi, három hónapig, súlyos esetben egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
65. § (1) A katona által az őrrel szemben elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás katonai őr elleni vétségnek minősül és azt egy évig, súlyos esetben pedig öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cselekmények üldözhetőségéhez felhatalmazás szükséges, ha azt a tettes olyan becsületsértés vagy rágalmazás útján követte el, amely a Bv. értelmében csupán felhatalmazásra üldözhető.
(3) A Bv. egyéb rendelkezéseit a jelen § esetében nem lehet alkalmazni.
66. § Azt a katonát, aki az őrt tettlegesen bántalmazza, ellene más erőszakot használ vagy őt veszélyesen fenyegeti, katonai őr elleni bűntett miatt öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
67. § (1) Azt a katonát, aki az őrt szándékosan megöli, katonai őr elleni bűntett miatt halállal kell büntetni.
(2) Az 58. § (2)-(4) bekezdései jelen § alkalmazása esetében is irányadók.
68. § (1) Azt a katonát, aki az őrt erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel őrszolgálatának jogszerű teljesítésében akadályozza, vagy intézkedésre kényszeríti, katonai őr elleni büntett miatt tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a cselekményt háború idején követték el, a büntetés tíztől tizenöt évig terjedhető fegyház.
69. § Azt a katonát, aki az őr szolgálatának jogszerű teljesítését csalárdsággal meghiúsítja vagy kijátssza, hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
70. § (1) Azt a katonát, aki az őr szolgálati utasításának nem engedelmeskedik, hat hónapig, súlyos esetben, úgyszintén, ha ezt a vétséget háború idején követi el, öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha az engedetlenség a szolgálati utasítás teljesítésének kifejezett megtagadásában áll, a büntetés az (1) bekezdésben tett megkülönböztetés szerint egy évig, illetőleg három évig terjedhető börtön.
(3) Ha a megtagadás az őr tettleges bántalmazásával, más erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel kapcsolatban történt, a büntetés tíz évig terjedhető börtön.
(4) Ha a cselekményt a katona háború idején követte el és a tettes által előrelátható eredményként egy vagy több ember életét vesztette, vagy nagymennyiségű hadianyag pusztult el, avagy a cselekmény a hadműveletekre nagy hátránnyal járt, a büntetés halál.
71. § Ha a tettes nyomban az őr részéről szenvedett súlyos sérelem feletti erős felindulásban ragadtatta magát a 64-68. vagy 70. §-ban meghatározott valamely cselekmény elkövetésére, a büntetés a megállapítottnál bármely enyhébb büntetési nemben, annak legkisebb mértékében is kiszabható.
72. § Azt a katonát, aki az őr szolgálati utasítását gondatlanságból nem teljesíti, három hónapig, súlyos esetben, úgyszintén, ha ezt a vétséget háború idején követi el, öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
73. § (1) A katona által alárendeltjével vagy alattosával szemben elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás előljárói hatalommal való visszaélésnek minősül és azt hat hónapig, súlyos esetben pedig három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség üldözhetéséhez felhatalmazás szükséges, ha azt a tettes olyan becsületsértés vagy rágalmazás útján követte el, amely a Bv. értelmében csupán felhatalmazásra üldözhető.
(3) Nincsen helye a valóság bizonyításának, ha az a katonai szolgálati érdekeket veszélyeztetné.
(4) Amennyiben jelen törvény másként nem rendelkezik, az előljárói hatalommal való visszaélésnek a jelen § alá tartozó esetében a Bv., az azt kiegészítő és módosító jogszabályoknak a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
74. § (1) Azt a katonát, aki alárendeltjét vagy alattasát tettleg bántalmazza vagy bántalmaztatja, előljárói hatalommal való visszaélés bűntette miatt három évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Azt a katonát, aki alárendeltjével jogellenesen testi vagy lelki gyötrelmet okozó cselekvést végeztet, előljárói hatalommal való visszaélés bűntette miatt az (1) bekezdésben tett megkülönböztetés szerint az ott megszabott büntetéssel kell büntetni.
(3) Ha az előljáró vagy feljebbvaló a katona kihívó vagy botrányt keltő viselkedése folytán ragadtatta magát a 73. és a jelen §-ban meghatározott valamely cselekmény elkövetésére, a büntetés a cselekményre a megállapítottnál bármely enyhébb büntetési nemben, annak legkisebb mértékében is kiszabható.
75. § Azt a katonát, aki alárendeltjét részrehajlásból a többiekhez képest előnyösebb vagy hátrányosabb bánásmódban részesíti, előljárói hatalommal való visszaélés vétsége miatt hat hónapig, súlyos esetben pedig egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
76. § Azt a katonát, aki a fegyelmi fenyítő hatalma alá tartozó alárendeltjére olyan fegyelmi fenyítést szab ki, amelynek kiszabására nem jogosult, előljárói hatalommal való visszaélés vétsége miatt hat hónapig, súlyos esetben két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
77. § (1) Azt a katonát, aki alárendeltjét jogellenesen elfogja, elfogatja, letartóztatja vagy letartóztattatja, előljárói hatalommal való visszaélés vétsége miatt hat hónapig, súlyos esetben két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha a személyes szabadságtól megfosztás vagy a letartóztatás tizenöt napnál tovább tartott, a Btk. 195. §-ában meghatározott büntetéseket kell alkalmazni az ott tett megkülönböztetések szerint.
78. § Azt a katonát, aki alárendeltjét arra kényszeríti, hogy panaszától elálljon vagy aki alárendeltje panaszának szabályszerű elintézését vagy továbbítását elmulasztja vagy akadályozza, előljárói hatalommal való visszaélés miatt hat hónapig, súlyos esetben pedig két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
79. § Előljárói hatalommal való visszaélés vétsége miatt hat hónapig, súlyos esetben pedig két évig terjedhető fogházzal kell büntetni azt a katonát, aki:
1. alárendeltjének illetményeiből vagy bármilyen járandóságából jogellenesen levonást teljesít vagy azokat kellő időben nem szolgáltatja ki,
2. alárendeltjét jogellenesen beszerzéssel terheli.
80. § Azt a katonát, aki alárendeltjét szolgálatától magáncélra jogellenesen elvonja, előljárói hatalommal való visszaélés vétsége miatt hat hónapig terjedhető fogházzal kell büntetni.
81. § (1) Azt a katonát, aki mint előljáró a fegyelmet és a rendet vagy a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdése céljából szükséges intézkedést mellőzi, előljárói mulasztás miatt öt évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Azt a katonát, aki a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdése céljából szükséges intézkedést mellőzi, intézkedés mellőzése miatt három évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben három évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(3) Ha tettes az (1) és (2) bekezdés alá eső bűncselekményt gondatlanságból követte el, a büntetés egy évig terjedhető fogház.
82. § (1) Azt a katonát, aki szolgálati kötelességének megszegésével alárendeltjének élelmezéséről, elhelyezéséről, vagy egyéb ellátásáról vagy kíméléséről nem gondoskodik vagy a fenyegető veszélytől való megmentés iránt kellően nem intézkedik, előljárói mulasztás miatt öt évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni. Háború idején történt elkövetés esetében a büntetés az előbbi megkülönböztetés szerint öt, illetőleg tíz évig terjedhető börtön.
(2) Ha a tettes az (1) bekezdés alá eső cselekményt gondatlanságból követte el, a büntetés három évig terjedhető fogház.
83. § (1) Azt a katonát, aki alárendeltjét szolgálati kötelességének teljesítésében kellően nem ellenőrzi, vagy alárendeltjének kötelességszegésével szemben nem teszi meg azt az intézkedést, amelynek megtétele kötelessége, előljárói mulasztás miatt egy évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni. Háború idején elkövetés esetében a büntetés az előbbi megkülönböztetés szerint öt, illetőleg tíz évig terjedhető börtön.
(2) Ha a tettes az (1) bekezdés alá eső bűncselekményt gondatlanságból követte el, a büntetés hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogház.
84. § Az a bűncselekmény, amely a jelen fejezet rendelkezései szerint egyébként vétségnek minősülne - bűntett és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő, ha elkövetőjét a jelen fejezetben meghatározott bűncselekmény miatt fegyelmi vagy bírói úton két ízben már büntették és utolsó büntetésének kiállása óta három év még nem telt el.
85. § Azt a katonát, aki szolgálati hatalmával visszaél abból a célból, vagy szolgálati állását (beosztását) felhasználja arra a célra, hogy magának vagy másnak jogtalanul előnyt vagy akár az államnak, akár másnak jogtalanul hátrányt okozzon, egy évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
86. § Azt a katonát, aki bajtársának válságos helyzetében segítséget nem nyujt, jóllehet azt maga vagy hozzátartozója súlyos hátránya nélkül megtehetné, hat hónapig, súlyos esetben két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
87. § Azt a katonát, aki bajtársa ellen közös előljárójuknál áskálódik, három hónapig, súlyos esetben pedig egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
88. § (1) Azt a katonai őrt, aki az általános, vagy különös őrutasítást megszegi, szolgálati vétség miatt öt évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben szolgálati bűntett miatt öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a cselekményt gondatlanságból követték el, a büntetés két évig, háború idején elkövetés esetében öt évig terjedhető fogház.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdés alá eső vétség csekély jelentőségű, a büntetés hat hónapig terjedhető fogház.
(4) Ha az (1) bekezdés alá eső cselekményt háború idején követték el és abból nagy hátrány származott, feltéve, hogy a tettes azt előre láthatta, a büntetés halál.
89. § (1) Azt a katonát, aki ügyeletes vagy éberséget követelő más szolgálatban kötelességét megszegi, hat hónapig, súlyos esetben, vagy háború idején elkövetés esetében három évig terjedhető fogházzal kell büntetni. Ha a cselekményből nagy hátrány származott és a tettes ezt előre láthatta, a büntetés öt évig terjedhető börtön.
(2) Ha a cselekményt gondatlanságból követték el, a büntetés három hónapig, háború idején elkövetés esetében egy évig terjedhető fogház.
90. § (1) Azt a katonát, aki szolgálatban vagy szolgálatra történt kirendelése után oly fokban megittasodik, hogy a szolgálat teljesítésére képtelenné válik, szolgálati vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni. Ha a cselekményből nagy hátrány származott és azt a tettes előre láthatta, a büntetés öt évig terjedhető fogház.
(2) A büntetés három hónapig, háború idején elkövetés esetén egy évig terjedhető fogház, ha a tettes gondatlanságból ittasodott meg.
91. § Azt a katonát, akinek cselekménye egyébként fegyelmi kihágásnak minősülne, szolgálati vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni, ha a jelen fejezetben meghatározott bűncselekmény miatt, vagy szolgálatban akár szándékosan, akár gondatlanságból elkövetett fegyelmi kihágás miatt, fegyelmi vagy bírói úton már két ízben megbüntették és utolsó büntetésének kiállása óta még egy év nem telt el.
92. § (1) Azt a katonát, aki hamis szolgálati okiratot készít vagy valódit meghamisít, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményből a katonai szolgálat érdekére sérelem háramlik, a büntetés öt évig terjedhető börtön, súlyos esetben öt évig terjedhető fegyház.
93. § Azt a katonát, aki az általa szolgálati hatáskörben kiállított szolgálati okiratban valótlan tényt igazol, vagy szolgálati hatáskörben hamis okiratot állít ki vagy valódi okiratot meghamisít, úgyszintén azt a katonát, aki szolgálati hatáskörénél fogva kezelésébe vett vagy őrizetére bízott okiratot avégből, hogy a bizonyítást meghiúsítsa vagy megnehezítse, megsemmisít, használhatatlanná tesz vagy eltitkol, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, öt évig terjedhető börtönnel, súlyos esetben tíz évig terjedhető fegyházzal kell büntetni.
94. § A jelen fejezetben meghatározott bűntettek esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
95. § (1) Azt a katonát, aki a szolgálati titoktartás kötelességét megsérti, öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Azt a katonát, aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
96. § Azt a katonát, aki szolgálati titoknak jogosulatlanul birtokába helyezkedik, öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
97. § Azt a katonát, aki szolgálati ügyben tudva valótlan jelentést tesz vagy továbbít, hat hónapig terjedhető fogházzal, súlyos esetben vagy háború idején való elkövetés esetén öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
98. § Azt a katonát, aki szolgálati kötelességének megszegésével fontos körülményről jelentést nem tesz, vagy értesítést nem ad, három hónapig terjedhető fogházzal, súlyos esetben vagy háború idején való elkövetés esetén három évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
99. § Azt a katonát, aki szolgálati kötelességének szándékos vagy gondatlan megszegésével sürgős szolgálati jelentést, közlést vagy parancsot azonnal nem továbbít, hat hónapig terjedhető fogházzal, súlyos esetben vagy ha a cselekményt háború idején követte el, öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
100. § (1) Azt a katonát, aki titkos szolgálati könyvet, iratot vagy tárgyat szándékosan elhagy, megsemmisít, használhatatlanná tesz, vagy ilyen iratnak, illetőleg tárgynak elvesztését szándékosan okozza, amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, három évig terjedhető fogházzal, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Azt a katonát, aki az (1) bekezdés alá eső cselekményt gondatlanságból követi el, egy évig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(3) A (2) bekezdés alá eső cselekmény büntetése hat hónapig, súlyos esetben egy évig terjedhető fogház, ha a katona az elvesztésről késedelem nélkül jelentést tesz.
101. § Azt a katonát, aki hadianyagnak vagy a honvédség céljaira szolgáló más anyagnak kellő gondozását szolgálati kötelességének akár szándékos, akár gondatlan megsértésével elmulasztja, hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
102. § (1) Azt a katonát, aki nagyobb értékű vagy nagyobb mennyiségű hadianyagot vagy a honvédség céljaira szolgáló más anyagot veszélyeztető szándékos vagy gondatlan cselekményt követ el, hat hónapig, súlyos esetben öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha az (1) bekezdés alá tartozó szándékos cselekmény következtében nagyobb mennyiségű hadianyag elpusztult vagy ellenséges kézbe került és a tettes ezt előre láthatta, a büntetés az (1) bekezdésben tett megkülönböztetés szerint öt évig, illetőleg tíz évig terjedhető börtön.
103. § (1) Azt a katonát, aki hadianyag vagy a honvédség céljára szolgáló más anyag kellő biztosítását szolgálati kötelességének akár szándékos, akár gondatlan megszegésével elmulasztja, hat hónapig, súlyos esetben öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Ha a szándékos cselekmény a hadműveletekre nagy hátránnyal járt vagy nagymennyiségű hadianyag pusztulását, illetőleg az ellenség kezére kerülését okozta és a tettes az eredményt előre láthatta, a büntetés tíz évig terjedhető börtön.
104. § (1) Azt a katonát, aki szolgálati használatban lévő ingó, vagy ingatlan dolgot megrongál, megsemmisít, vagy használhatatlanná tesz, hat hónapig terjedhető fogházzal, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha az (1) bekezdés alá tartozó cselekmény a hadműveletekre nagy hátránnyal járt vagy nagymennyiségű hadianyag pusztulását, illetőleg az ellenség kezére kerülését okozta és a tettes az eredményt előre láthatta, a büntetés tíz évig terjedhető börtön.
105. § Azt a katonát, aki a pénz- vagy anyagkezelés körében reábízott vagyontárgyat nem a kijelölt helyen tartja, vagy aki a szolgálati használatban lévő reábízott dolgot rendeltetésétől eltérő célra használja, hat hónapig, súlyos esetben öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
106. § (1) Azt a katonát, aki a szolgálati használatban lévő felszerelési tárgyat jogtalanul eltulajdonítja, hat hónapig, súlyos esetben öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) Az (1) bekezdés szerint kell büntetni azt a katonát is, aki a szolgálati használatban lévő felszerelési tárgyat akár szándékosan, akár gondatlanságból veszni hagyja.
107. § (1) Azt a katonát, aki katonai célt szolgáló vagyon kezelése, gondozása, vagy felügyelete körében szolgálati kötelességét súlyosan megszegi, ha ebből az államnak jelentős kára származott, öt évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(2) A büntetés öt évig terjedhető börtön, ha a tettes a cselekményt háború idején vagy abból a célból követte el, hogy magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen.
(3) Aki az (1) bekezdés alá tartozó cselekményt gondatlanságból követi el, annak büntetése egy évig, háború idején elkövetés esetén pedig három évig terjedhető fogház.
108. § Azt a katonát, aki az általa ejtett hadizsákmányt jogtalanul eltulajdonítja, hat hónapig, súlyos esetben három évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
109. § A 104. §, 106. § (1) bekezdése és 107. § eseteiben a szabadságvesztésbüntetésen felül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
110. § (1) Azt a katonát, aki harctéren a hadviselő felek bármelyikének halottjától, sebesültjétől vagy betegétől jogtalan eltulajdonítási célból olyan idegen ingó dolgot vesz el, amely hadizsákmányul nem szolgálhat, öt évig terjedhető börtönnel, súlyos esetben pedig tíz évig terjedhető fegyházzal kell büntetni.
(2) Tizenöt évig terjedhető fegyház a büntetés:
1. ha a tettest az (1) bekezdésben meghatározott bűntett, rablás vagy zsarolás bűntette miatt már megbüntették és utolsó büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el,
2. ha a tettes a cselekménnyel összefüggésben szándékos emberölés kísérletét vagy súlyos testi sértést követett el.
(3) Ha a tettes az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben szándékos emberölést követett el, a büntetés életfogytig tartó fegyház.
(4) A szabadságvesztésbüntetésen felül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
111. § Azt a katonát, aki elesett katona holttestét megcsonkítja, továbbá aki a fegyverét letevő, vagy védképtelen és magát kegyelemre megadó ellenfelét megöli avagy megsebesíti, öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
112. § Azt a katonát, aki a Vöröskereszt jelvényével vagy oltalmával az ellenségeskedés előkészítése vagy kivitele végett visszaél, úgyszintén azt a katonát, aki a Vöröskereszt oltalma alatt álló személlyel szemben ellenségeskedést követ el, vagy a Vöröskereszt oltalma alatt álló anyagot ellenségeskedés alkalmával pusztítja vagy rongálja, egy évig, súlyos esetben öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
113. § Azt a katonát, aki az ellenséggel szemben olyan harceszközt vagy harcmódot alkalmaz vagy alkalmaztat, amelynek alkalmazása a honvédségnél kifejezetten tilos, öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
114. § Azt a katonát, aki az ellenségeskedést még akkor is folytatja, amikor a béke vagy a fegyverszünet megkötéséről már hivatalosan értesült, vagy aki a fegyverszünetnek vele hivatalosan közölt feltételeit egyébként megsérti, öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
115. § (1) Azt a katonát, aki az ellenség hadikövetét (békekövetét) vagy ennek kísérőjét szándékosan megöli, halállal kell büntetni.
(2) Azt a katonát, aki az ellenség hadikövetét (békekövetét) vagy annak kísérőjét megsebesíti, tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(3) Azt a katonát, aki az ellenség hadikövetét (békekövetét) vagy ennek kísérőjét bántalmazza, szidalmazza vagy jogos ok nélkül visszatartja, hat hónapig, súlyos esetben két évig terjedhető fogházzal kell büntetni.
(4) Az (1) és (2) bekezdés esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
116. § (1) Azt a katonát, aki a honvédség által megszállt területen fosztogat, harácsol vagy sarcol, öt évig, súlyos esetben tíz évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a tettes az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt erőszakkal vagy fenyegetéssel viszi véghez, a Btk. XXVII. fejezetében, a rablásra megállapított büntetéseket kell alkalmazni.
117. § Azt a katonát, aki a honvédség által megszállt terület lakosságához tartozó személyen erőszakos nemi közösülést (Btk. 232. §) vagy szemérem elleni erőszakot (Btk. 233. §) követ el, tizenöt évig terjedhető fegyházzal, súlyos esetben halállal kell büntetni.
118. § (1) Azt a katonát, aki a honvédség által megszállt terület lakosát tettleg bántalmazza, három évig terjedhető börtönnel kell büntetni.
(2) Ha a tettes az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt olyan eszközzel követi el, amely személyes ellenállás leküzdésére alkalmas, a büntetés öt évig terjedhető börtön.
119. § Azt a katonát, aki a szándékos emberölésnek a Btk. 279. vagy a 280. §-aiban meghatározott bűntettét a honvédség által megszállt terület lakosával szemben követi el, halállal kell büntetni.
120. § A jelen fejezetben meghatározott büncselekmények esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is ki kell mondani.
121. § (1) A katonai büntetőtörvények rendelkezéseit a jelen részben meghatározott eltérésekkel a rendőrség tagjaira is megfelelően alkalmazni kell.
(2) A katonai büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a rendőrség tagjai a katonákkal egy tekintet alá esnek.
(3) A rendőrség tagjaira nem terjednek ki a jelen törvény 12., 14., 15. és 46. §-aiban foglalt rendelkezések.
(4) A katonai büntetőtörvények alkalmazása szempontjából katonai parancsnokság alatt rendőri hatóságot, illetőleg parancsnokságot, katonai szolgálati érdek alatt rendőri szolgálati érdeket, hadianyag, honvédség céljaira szolgáló anyag és katonai anyag alatt a rendőrség céljaira szolgáló anyagot, katonai rendfokozat alatt rendőri rendfokozatot, illetőleg rendőrségi állást, ahol pedig valamely jogszabály fegyelmi kihágást említ, ott a rendőrség tagjaival kapcsolatban fenyítésre okot szolgáltató cselekményt vagy fegyelmi vétséget kell érteni.
122. § (1) Lefokozás [13. § (1) bekezdés 1. pontja] helyett a rendőrség tagjával szemben állásvesztés kimondásának van helye.
(2) Az állásvesztést ki kell mondani, ha a rendőrség tagja:
1. a fegyelem veszélyeztetése, vagy
2. a szolgálat hátránya, avagy
3. a rendőrség tekintélyének sérelme nélkül állásában meg nem hagyható.
(3) Az állásvesztésre ítélt elveszti rendfokozatát (állását), ellátási és egyéb oly igényét, amely rendőrségi szolgálata alapján az állam irányában őt magát és az utána ellátásra jogosultakat megilleti.
(4) Ha a bíróság állásvesztést állapít meg, méltánylást érdemlő okból kimondhatja, hogy az elítéltnek, vagy csak az utána ellátásra jogosítottnak ellátási igénye az állammal szemben egészben, vagy a bíróság ítéletében meghatározott mértékben fennmarad.
123. § A rendőrség tagjai a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912:XXXIII. törvénycikkben (Kbp.), valamint az ezt kiegészítő és módosító jogszabályokban megállapított rendelkezések megfelelő alkalmazásával katonai büntetőbíráskodás alá helyeztetnek.
124. § A Kbp., valamint az ezt kiegészítő és módosító jogszabályokat a rendőrség tagjaival kapcsolatban az alábbi 125-128. §-okban megállapított eltérésekkel kell alkalmazni.
125. § (1) A rendőrség tagjai által elkövetett bűncselekmények elbírálása céljából megalakítandó ítélőbíróságokhoz ülnökökként a honvédség tagjai helyett minden esetben a rendőrség tagjait kell kirendelni. A vádlott rendfokozatánál egyik ülnök sem lehet alacsonyabb rendfokozatú; ha megfelelő rendfokozatú személyek rendelkezésre nem állnak, a belügyminiszter határozza meg, hogy kik lépjenek helyükbe.
(2) Katona és a rendőrség tagja ellen együttesen (Kbp. 36. §) folyamatban levő ügyben az egyik ülnököt a honvédség, a másikat a rendőrség tagjai közül kell kirendelni.
(3) Az (1) bekezdésben említett ülnökök kirendelésére vonatkozó eljárási szabályokat a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel együtt rendelettel állapítja meg.
126. § (1) A rendőrség tagjai ellen indított bűnvádi ügyben a katonai ügyészi tennivalók ellátása végett a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben a rendőrség egységes bírói és ügyvédi képesítésű egy vagy több tagját a katonai ügyészségekhez kirendeli. A rendőrség kirendelt tagja a katonai ügyészség vezetőjének helyetteseként jár el és ebben a minőségében a katonai ügyészség vezetőjének felügyelete alatt áll. A katonai ügyészség vezetője a rendőrség kirendelt tagját más ügyekben is megbízhatja helyettesítésével.
(2) A belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben a rendőrségnek a katonai ügyészséghez kirendelt tagja részére az (1) bekezdésben megkívánt képesítés alól átmenetileg, legfeljebb azonban az 1953. év december hó 31. napjáig felmentést adhat.
127. § A rendőrség tagjai által elkövetett büntetendő cselekmények ügyében az előzetes megállapítást és a nyomozást a rendőrség hatóságai, tagjai, illetőleg közegei teljesítik.
128. § A belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel együtt rendelettel állapítja meg, hogy a magasabb katonai parancsnok részére megállapított jogkör gyakorlása szempontjából a rendőrség részéről kit kell magasabb parancsnok alatt érteni.
129. § A jelen törvény nem érinti azokat a jogszabályokat, amelyek szerint egyes bűncselekmények katonai bírósági eljárás mellőzésével fegyelmi úton is megtorolhatók.
130. § (1) A részességre vonatkozó rendelkezéseket a polgári büntetőbíráskodás körében akkor is alkalmazni kell, ha a tettes cselekménye katonai bűntett vagy vétség. A részesekre azonban a polgári büntetőbíráskodás körében a jelen törvény Első Részében foglalt rendelkezések közül csak a 2. § (3) bekezdése, továbbá a 3., 4., 6., 20., 21., 23. és 24. §-ai alkalmazhatók. A polgári büntetőbíráskodás körében a halálbüntetést az arra irányadó rendelkezéseknek megfelelően kell kiszabni, tekintet nélkül arra, hogy a jelen törvény kötéllel vagy agyonlövéssel végrehajtandó halálbüntetés alkalmazását rendeli el.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásával kiszabott büntetést a polgári büntetőbíráskodás körében irányadó jogszabályok szerint kell végrehajtani.
(3) A részességre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni azzal szemben, aki az illető katonai bűncselekmények tettese személyes viszonyainál fogva nem lehet, ha magára a tettesre nézve a katonai bűnvádi perrendtartás értelmében a katonai büntetőbíráskodás hatálya időközben megszűnt.
131. § A jelen törvény 106. §-a (1) bekezdésében, 108., 110. és 116. §-aiban meghatározott bűncselekmények a visszaesés megállapítása szempontjából az 1948:XLVIII. tc. 35. §-ának (5) bekezdésében felsorolt bűncselekményekkel,
az orgazdaság megállapítása szempontjából ahhoz képest, hogy a cselekmény bűntettnek vagy vétségnek minősül, a Btk. 370. §-ának első bekezdésében felsorolt bűntettekkel, illetőleg a második bekezdésben felsorolt vétségekkel,
a tulajdon elleni kihágás megállapítása szempontjából pedig a Kbtk. 129. §-ában felsorolt bűncselekményekkel esnek egy tekintet alá.
132. § A jelen törvény hatálybalépésével hatályát veszti:
a katonai büntetőtörvénykönyvről szóló 1930:II. törvénycikk (Ktbtk.),
a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről és a közönséges büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és kiegészítéséről szóló 1930:III. tc. (Élt.) 76., 84., 89., 91., 93. és 95. §-ai,
a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:XXXIV. tc. (Te.) 124. §-ának második bekezdése,
a honvédelemről szóló 1939:II. tc. 181. §-ának (3) bekezdése és a 183. §-ának ugyancsak a (3) bekezdése, valamint
a rendőrség tagjai szökésének megtorlásáról szóló 100/1946. M. E. számú rendelet (Magyar Közlöny 3. szám).
133. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját a honvédelmi, a belügy- és az igazságügyminiszter rendelettel együtt állapítják meg és gondoskodnak a törvény végrehajtásáról.
(2) A rendőrség tagjai által a jelen törvény hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekmények miatt folyamatba tett ügyek közül a jelen törvény eljárásjogi rendelkezéseit azokban kell alkalmazni, amelyekben főtárgyalást (tárgyalást) még nem tűztek ki.
(3) Ahol valamely jogszabály a jelen törvény által hatályon kívül helyezett rendelkezésére hivatkozik, ott a jelen törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.
