1. § Az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:
A Nemzetek Szövetsége Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott Egyetemes Értekezlete, ott az 1927. évi május hó 25-én tizedik ülésszakára összeülvén,
miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában, amely kérdés az ülésszak napirendjének első pontjába van felvéve, és
miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény tervezetének alakjába foglalja,
az ezerkilencszázhuszonhetedik évi június hó mai tizenötödik napján a versaillesi békeszerződés XIII. részében és a többi békeszerződés megfelelő részeiben foglalt rendelkezések szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagjai által leendő megerősítés céljából elfogadja az alábbi egyezménytervezetet:
1. Cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagja, amely a jelen egyezményt megerősíti, kötelezi magát, hogy legalább is a jelen egyezményben megszabottakkal egyenlő feltételek mellett betegségi kötelező biztosítást létesít.
2. Cikk. A betegségi kötelező biztosítás az ipari és a kereskedelmi vállalatokban foglalkoztatott munkásokra, alkalmazottakra és tanoncokra, az otthoni munkavállalókra és a háztartási alkalmazottakra terjed ki.
Mindazonáltal minden tagnak jogában áll, hogy országos törvényhozásában olyan kivételeket állapítson meg, amilyeneket szükségeseknek tart:
a) az időleges alkalmazásokra, amelyeknek tartama az országos törvényhozás által megállapítható határt el nem éri, a munkaadó foglalkozásától vagy vállalatától elütő, nem rendszerinti alkalmazásokra, az alkalmi és a járulékos jellegű alkalmazásokra;
b) azokra a munkavállalókra, akiknek munkabére vagy jövedelme az országos törvényhozás által megállapítható határt meghaladja;
c) azokra a munkavállalókra, akik készpénzjavadalmazást nem kapnak;
d) azokra az otthoni munkavállalókra, akiknek munkaviszonya a bérért dolgozó munkavállalók munkaviszonyához nem hasonló;
e) azokra a munkavállalókra, akik az országos törvényhozás által megállapítható korhatárokat nem érték el vagy meghaladták;
f) a munkaadó családjának tagjaira.
Ezenfelül a betegségi biztosítási kötelezettség alól ki lehet venni azokat a személyeket, akiknek törvények vagy szabályzatok vagy különös határozmányok alapján betegség esetében a jelen egyezményben megszabottakkal egészben véve egyenlő értékű előnyökre van igénye.
A jelen egyezmény nem vonatkozik a tengerészekre és a tengeri halászokra, akiknek betegségi biztosítását az Értekezlet egyik későbbi ülésszakában teheti határozathozatal tárgyává.
3. Cikk. Annak a biztosítottnak, aki testi vagy szellemi egészségének rendellenes állapota miatt dolgozni nem képes, a munkaképtelenségnek az első kártalanított naptól számított legalább első huszonhat hetére pénzbeli kártalanításra (táppénzre) van igénye.
A táppénz nyujtását a biztosítás bizonyos időtartamának a biztosított által való megelőző kitöltésétől és legfeljebb három napig tartó várakozási idő lejártától lehet függővé tenni.
A táppénzsegélyezés szünetelhet:
a) ha a biztosított a törvény értelmében már más alapon és ugyanazon betegség címén más szolgáltatást kap; a szünetelés teljes vagy részleges a szerint, hogy az utóbb említett szolgáltatás egyenlő a jelen cikkben megszabott táppénzzel vagy pedig ennél kisebb;
b) addig, amíg a biztosított munkaképtelenségének ténye miatt rendes munkakeresményéből nem veszít vagy amíg a biztosítás költségén vagy közköltségen eltartásban részesül; a táppénzsegélyezés azonban csak részben szünetel, ha az ilykép saját személyére ellátott biztosítottnak általa eltartott családja van;
c) addig, amíg a biztosított az orvos utasításait és a betegek magatartására vonatkozó szabályokat megtartani jogos indítóok nélkül vonakodik vagy magát a biztosító intézménynek ellenőrzése alól engedély nélkül és önként kivonja.
A táppénz a biztosított szándékos hibájából eredő betegség esetében csökkenthető vagy megvonható.
4. Cikk. A biztosítottnak a betegség kezdetétől és legalább a betegségi táppénz nyujtására megszabott időtartam leteltéig ingyen igénye van kellően képesített orvos által történő kezelésre, valamint kielégítő minőségű és mennyiségű gyógyszer és gyógyászati segédeszköz kiszolgáltatására.
A biztosítottól azonban az országos törvényhozás által meghatározott feltételekkel a segélyezés költségeihez hozzájárulást lehet követelni.
A gyógyellátást szüneteltetni lehet arra az időre, amíg a biztosított az orvos utasításaihoz és a betegek magatartására vonatkozó szabályokhoz, alkalmazkodni jogos indítóok nélkül vonakodik vagy a biztosító intézmény által rendelkezésére bocsátott segélyezést igénybe venni elmulasztja.
5. Cikk. Az országos törvényhozás engedélyt adhat arra vagy megszabhatja, hogy a biztosítottnak ama családtagjai, akiket saját háztartásában ő tart el, gyógyellátásban részesüljenek; az országos törvényhozás állapítja meg e segély nyujtásának feltételeit.
6. Cikk. A betegségi biztosítást közhatóságok igazgatási és pénzügyi ellenőrzése alatt álló, minden nyerészkedési célzat nélkül működő, önkormányzattal bíró intézményeknek kell ellátniok. A magánkezdeményezés alapján keletkezett intézmények külön közhatósági elismerésre szorulnak.
A biztosítottaknak az önkormányzattal bíró biztosító intézmények ügyvitelében az országos törvényhozás által megállapított feltételekkel kell részt venni.
A betegségi biztosítás ügyvitelét azonban közvetlenül az állam vállalhatja, ha és addig, amíg az ügyvitelnek önkormányzattal bíró intézmények útján való ellátása az országos viszonyok és nevezetesen a munkaadók és a munkavállalók hivatások szerinti szervezkedésének elégtelensége miatt nehéz vagy lehetetlen vagy meg nem felelő.
7. Cikk. A biztosítottaknak és munkaadóiknak a betegségi biztosítás anyagi eszközeinek előteremtésében részt kell venniök.
A közhatóságoknak pénzügyi hozzájárulása felől az országos törvényhozás hivatott határozni.
8. Cikk. A jelen egyezmény nem érinti a nőknek szülés előtt és után való foglalkoztatása tárgyában a Nemzetközi Munkaügyi Értekezlet első ülésszakában elfogadott egyezményből folyó kötelezettségeket.
9. Cikk. A biztosítottnak vita esetében a szolgáltatásokra való igényét illetőleg fellebbezési jogot kell adni.
10. Cikk. Azok az államok, amelyeknek nagy kiterjedésű, ritka népességű területei vannak, a jelen egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását mellőzhetik területüknek ama részein, ahol a betegségi biztosításnak a jelen egyezmény szerinti megszervezése a lakosság csekély sűrűsége és szétszórtsága és a közlekedés eszközeinek elégtelensége miatt lehetetlen.
Azok az államok, amelyek a jelen cikkben meghatározott kivételes rendelkezést maguk számára igénybe venni kívánják, ezt a szándékukat az egyezmény formaszerű megerősítésének a Nemzetek Szövetsége főtitkárával való közlésekor bejelenteni kötelesek. Területüknek azokat a részeit, amelyekre a kivételt alkalmazzák, elhatározásuk indító okaival együtt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tudomására kell hozniok.
Európában a jelen cikkben meghatározott kivétellel csak Finnország élhet.
11. Cikk. A jelen egyezménynek a versaillesi békeszerződés XIII. részében és a többi békeszerződés megfelelő részeiben foglalt rendelkezések értelmében való hivatalos megerősítéseit a Nemzetek Szövetségének főtitkárával kell közölni, aki azokat lajstromozza.
12. Cikk. A jelen egyezmény attól számított kilencven nap elteltével lép hatályba, amidőn a főtitkár annak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagja részéről történt megerősítését lajstromozta.
Az egyezmény csak azokat a tagokat kötelezi, amelyek részéről történt megerősítést a titkárság lajstromozta.
Ennélfogva a jelen egyezmény minden tagra attól számított kilencven nap elteltével lép hatályba, a midőn a részéről történt megerősítést a titkárság lajstromozta.
13. Cikk. Mihelyt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagja részéről történt megerősítést a titkárság lajstromozta, a Nemzetek Szövetségének főtitkára ezt a tényt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagjával közli. Ugyancsak közli velük a Szervezet többi tagja által utóbb bejelentett megerősítéseknek lajstromozását is.
14. Cikk. A 12. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával minden tag kötelezettséget vállal a jelen egyezmény megerősítésével arra, hogy az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. és 10. Cikk rendelkezéseit legkésőbb az 1929. évi január hó 1-ével életbelépteti és e rendelkezések hatályossá tételére szükséges rendszabályokat alkot.
15. Cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagja a jelen egyezmény megerősítésével kötelezettséget vállal, hogy azt a versaillesi békeszerződés 421. Cikkében és a többi békeszerződés vonatkozó cikkeiben foglalt rendelkezéseknek megfelelően gyarmatain, birtokain és a védnöksége alatt álló területeken alkalmazza.
16. Cikk. A jelen egyezményt megerősítő minden tag azt az egyezmény hatályba lépésének kezdő időpontjától számított tízévi időtartam elteltével a Nemzetek Szövetségének főtitkárjához intézett írásbeli jegyzékkel felmondhatja, aki a felmondást lajstromozza. A felmondás csak a titkárságnál történt lajstromozástól számított egy év elteltével válik hatályossá.
17. Cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsa a jelen egyezmény alkalmazásáról az Egyetemes Értekezletnek legalább tíz évenkint egyszer jelentést tenni köteles s határoz a felől, hogy a szóbanforgó egyezmény felülvizsgálásának vagy módosításának kérdését az Értekezlet napirendjére kell-e tűzni.
18. Cikk. A jelen egyezmény francia és angol szövege egyképen hiteles.
Az előrebocsátott szöveg hiteles szövege annak az egyezménytervezetnek, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyetemes Értekezlete Genfben tartott és az 1927. évi június hó 16. napján bezártnak nyilvánított tizedik ülésszakában szabályszerűen elfogadott.
3. § A versaillesi békeszerződésnek a 2. §-ban közzétett egyezményben említett XIII. része az 1921:XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés XIII. részének és a versaillesi békeszerződésnek az egyezményben felhívott 421. Cikke a trianoni szerződés 349. Cikkének felel meg.
4. § Ezt a törvényt, amennyiben a szükséges rendelkezések nem tartoznak a törvényhozás hatáskörébe, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter hajtja végre.
