1. § (1) A jelen törvény alkalmazása szempontjából annak megállapításában, hogy ki a nemzsidó és ki a zsidó, az 1941:XV. törvénycikk 9. és 16. §-ának a rendelkezései az irányadók.
(2) A jelen törvénynek a zsidókra vonatkozó rendelkezéseit kereskedelmi társaságra, egyesületre és egyéb jogi személyre is alkalmazni kell, ha a vezetők, az igazgatóság vagy a felügyelőbizottság tagjainak többsége, a társaság tagjainak vagy a társasági tőke tulajdonosainak többsége zsidó, vagy a társasági tőkének (törzstőkének) több mint a fele zsidók tulajdonában van, vagy ha a kereskedelmi társaság, egyesület és egyéb jogi személy vagyonából (jövedelméből) az alapszabályok vagy szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben zsidók vagy izraelita jellegű intézmények részesülnek; az olyan részvénytársaságra, amelynek alapszabályszerű főhivatása mező- vagy erdőgazdálkodás, a jelen törvénynek a zsidókra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a földmívelésügyi miniszter az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértve – a részvények tulajdonosaira is tekintettel – megállapítja, hogy a részvénytársaság zsidók irányítása alatt áll.
2. § Zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mező- vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlan használati illetőséget), kis- és nagy- községben pedig egyéb ingatlant sem.
3. § (1) Zsidót összes mező- vagy erdőgazdasági ingatlanának (használati illetőségének), ezek alkotórészeinek és tartozékainak, továbbá mező- vagy erdőgazdasági ingatlanain lévő vagy ezekkel kapcsolatos mező- vagy erdőgazdasági ipari üzemének és üzemi berendezésének tulajdonul átengedésére kell kötelezni. Az átengedésre kötelezésnek egyébként fennálló korlátozásai a jelen törvényen alapuló átengedésre kötelezést nem gátolják. Ha az átengedésre kötelezés tárgya tíz kataszteri holdnál nagyobb szőlő, gyümölcsös vagy ötszáz kataszteri holdat meghaladó, akár egy, akár több személy tulajdonában és egységes kezelésben álló egyéb mezőgazdasági birtok, az átengedésre kötelezés kiterjeszthető az átengedésre kötelezett ingatlantulajdonosnak, úgyszintén a birtok zsidó haszonélvezőjének és zsidó haszonbérlőjének a gazdasághoz tartozó állatállományára és holt felszerelésére is.
(2) Zsidót kis-vagy nagyközség területén fekvő és az (1) bekezdés alá nem eső ingatlanainak átengedésére is kötelezni kell, kivéve lakóházat, a hozzátartozó és szükséges vagy szokásos mértéket meg nem haladó udvart és kertet.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek mező- vagy erdőgazdasághoz nem tartozó ipari üzemi épületek és az üzem folytatásához szükséges udvar, rakodó és egyéb üzemi területek tekintetében, ideértve azokat a területeket is, amelyek az üzem folytatásához szükséges bányatermékeket szolgáltatják. Abban a kérdésben, hogy ezen a címen mely területeket kell az átengedési kötelezés alól kivenni, az iparügyi miniszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter határoz.
(4) Az átengedésre kötelezett kijelölése szerint az (1) bekezdés értelmében átengedés alá eső ingatlanokból legfeljebb száz kataszteri hold mező- vagy erdőgazdasági ingatlant a szükséges lakóházzal, gazdasági épületekkel, állatállománnyal és holt felszereléssel együtt, a (2) bekezdés értelmében átengedés alá eső ingatlanokból pedig egy, legfeljebb hatszáz négyzetöles házhelynek alkalmas telket meg kell hagyni az olyan zsidónak a tulajdonában, akit az 1914–1918. évi háborúban az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásáért arany, vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel – vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, úgyszintén annak a részére, aki legalább 75%-os hadirokkant, végül annak a részére, aki az 1918. és az 1919. évi forradalmak idején az ezek ellen irányuló vagy az országhoz visszacsatolt területeken az elszakítás ideje alatt szervezett nemzeti mozgalmakban résztvett, ha ezzel életét kockáztatta vagy emiatt szabadságvesztést szenvedett. Ha a jelen bekezdésben meghatározott zsidó az átengedésre kötelező határozat kézbesítésétől számított hatvan nap alatt a földmívelésügyi miniszterhez intézett nyilatkozatában eziránt kérelmet terjeszt elő, a tulajdonában meghagyott ingatlanokon felül további négyszáz kataszteri holdat élethossziglani haszonbérletként kell birtokában meghagyni. A haszonbérlet feltételeit a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. A jelen bekezdésben meghatározott kedvezmény nem illeti meg azt, akivel szemben az 1936:XXVII. törvénycikk 48. §-a (1) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában foglalt valamelyik tényállás áll fenn, nem illeti meg továbbá a kedvezményezett házastársát és ivadékait sem.
(5) A jelen § rendelkezéseinek megfelelően és a (4) bekezdésben foglalt korlátozásra tekintet nélkül el lehet rendelni az átengedésre kötelezést arra az ingatlanra vagy egyéb vagyontárgyra vonatkozóan, amelyet olyan személy, aki az 1939:IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett, az 1937. évi december hó 31. napja után és az 1939. évi május hó 5. napja előtt átruházott, feltéve, hogy a tulajdonos a jelen törvény hatálybalépéséig ingatlanának átengedésére – bár még nem jogerős határozattal – köteleztetett, vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt ingatlanának bejelentésére fennállott kötelezettségének nem tett eleget. Ha azonban a szerzőfél olyan nemzsidó földmíves, akinek mezőgazdasági ingatlanai a megszerzett ingatlannal együtt az ötven kataszteri holdat nem haladják meg, vagy elismert vállalati nyugdíjpénztár vagy olyan alapítvány, amelynek jövedelméből az alapítólevél vagy a szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben nemzsidók vagy nem izraelita jellegű intézmények részesülnek, nem lehet átengedésre kötelezést elrendelni azon az alapon, hogy a jelen törvény hatálybalépése előtt az ingatlan bejelentésére fennállott kötelezettségnek eleget nem tettek. Az átruházás idejének azt a napot kell tekinteni, amelyen a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó kérelmet a telekkönyvi hatóságnál iktatták, ha pedig az okiratot illetékkiszabás vagy hatósági hozzájárulás végett az erre megállapított idő alatt bemutatták és a szerzőfél megfelelő bemutatási záradékkal ellátott eredeti okirattal igazolja, hogy az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi szolgáltatására a követelést előbb megszerezte, az ügyletkötés napját. Ugyancsak az ügyletkötés napját kell az átruházás idejének tekinteni akkor is, ha az ügyletkötés napját az 1942. évi május hó 22. napjáig bírói határozat jogerősen megállapította. Ennek a bekezdésnek alapján átengedésre kötelezésnek csak a jelen törvény végrehajtása során tett bejelentéstől (14. §) számított két év alatt van helye.
(6) Arra az ingatlanra vagy egyéb vagyontárgyra vonatkozóan, amely az 1939. évi május hó 5. (a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken az 1940. évi augusztus hó 30., a visszacsatolt délvidéki területeken az 1941. évi április hó 11.) napján olyan személy tulajdonában volt, aki az 1939:IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett, a jelen § rendelkezéseinek megfelelően és a (4) bekezdésben foglalt korlátozásokra tekintet nélkül el lehet rendelni az átengedésre kötelezést abban az esetben, ha a tulajdonjog időközben jogügylet, öröklés vagy bármely más jogcímen nemzsidóra szállott át. Ennek a rendelkezésnek alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek, ha a tulajdonjog árverés útján szállott át, vagy ha a tulajdonjog átruházásához a hatóság földbirtokpolitikai szempontból hozzájárult.
(7) Ha az ingatlan tekintetében az átengedésre kötelezés előfeltételei a jelen törvény hatálybalépésekor fennállanak, vagy utóbb beállanak, a későbbi tulajdonosváltozás az átengedésre kötelezést nem gátolja, kivéve, ha a tulajdonosváltozás olyan jogügylet alapján áll be, amelyhez a hatóság földbirtokpolitikai szempontból hozzájárul, vagy ha olyan zsidó, aki az 1939:IV. törvénycikk alapján átengedésre még nem köteleztetett, ingatlanát a törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt nemzsidó törvényes gyermekére vagy ilyen unokájára vagy olyan nemzsidóra ruházza át, akit a jelen törvény hatálybalépése előtt legalább öt évvel örökbefogadott, feltéve, hogy az örökbefogadottnak egy nagyszülője sem született az izraelita hitfelekezet tagjaként. Az utóbb említett kivétel azonban az olyan unokákra átruházott ingatlan tekintetében, akiknek szüleire az előbbi rendelkezés szerint az ingatlant átruházni nem lehet, csak annyiban áll fenn, amennyiben a reájuk átruházott ingatlanok együttes értéke nem haladja meg az átruházó tulajdonában a törvény hatálybalépésekor lévő ingatlanok értékének felét, az ingatlanok értékét ebből a szempontból a jelen törvénynek a térítés megállapítására vonatkozó szabályai (5. §) szerint kell meghatározni; az átruházás nem érinti a földmívelésügyi miniszternek azt a jogát, hogy az átveendő ingatlanokat az átengedésre kötelezés során az átruházásra tekintet nélkül kijelölje. Nem illeti meg a kedvezmény azt a gyermeket vagy unokát, akivel szemben az 1936:XXVII. törvénycikk 48. §-a (1) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában meghatározott tényállás áll fenn.
(8) Ha az ingatlan tulajdonosa kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy, a jelen § alapján átengedésre kötelezésnek akkor van helye, ha a jelen törvény hatálybalépésének napján állott fenn, vagy később állott elő az a helyzet, amelynél fogva a kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy az 1. § (1) bekezdése értelmében a zsidókra vonatkozó rendelkezések alá esik. Az olyan kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy ingatlana tekintetében, amely az 1939. évi május hó 5. napján vagy az említett nap és a jelen törvény hatálybalépésének napja közötti időben bármikor az 1939:IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett és a jelen törvény hatálybalépéséig ingatlanának átengedésére – bár még nem jogerős határozattal – köteleztetett, vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt ingatlanának bejelentésére fennállott kötelezettségének nem tett eleget, a jelen § alapján átengedésre kötelezésnek van helye, tekintet nélkül arra, hogy a társaság, az egyesület vagy az egyéb jogi személy a jelen törvény hatálybalépésekor a jelen törvény 1. §-ának (2) bekezdése alá esik-e; elismert vállalati nyugdíjpénztár ingatlanára, továbbá az olyan alapítvány ingatlanára, amelynek jövedelméből az alapítólevél vagy a szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben nemzsidók vagy nem izraelita jellegű intézmények részesülnek, nem lehet átengedésre kötelezést elrendelni azon az alapon, hogy a jelen törvény hatálybalépése előtt az ingatlan bejelentésére fennállott kötelezettségnek eleget nem tettek.
(9) Ha az átengedésre kötelezés alá eső személy külföldi állampolgár vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a földmívelésügyi miniszter a jelen törvényen alapuló átengedésre kötelezés tárgyában a külügyminiszterrel egyetértve határoz.
4. § (1) A 3. § (1) és (2) bekezdése alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek olyan zsidó ingatlana tekintetében, aki az 1942. évi május hó 22. napjáig előterjesztett kérelmére az 1941:XV. törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében kapott felmentés alapján nemzsidóval házasságot kötött; nincs helye továbbá átengedésre kötelezésnek olyan ingatlan tekintetében sem, amelyet nemzsidó nagyatyától vagy nemzsidó atyától öröklés útján olyan unoka, illetőleg gyermek szerzett, aki származására és vallására nézve az 1941:XV. törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel és nem kötött házasságot zsidóval vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
(2) Utóörökléssel terhelt ingatlan tekintetében a 3. § alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek abban az esetben, ha a zsidó előörökös a jelen törvény hatálybalépéstől számított hatvan nap alatt a haszonélvezeti jog fenntartásával vagy enélkül előörökösi jogáról lemond olyan nemzsidó utóörökös javára, akinek utóöröklési joga az 1942. évi május hó 22. napjáig hagyatékátadó végzéssel, örökösödési bizonyítvánnyal vagy más bírói határozattal megállapíttatott; az előörökös lemondása hiányában pedig abban az esetben, ha az említett utóöröklésre jogosult az előörökös ellen további hatvan nap alatt az előöröklési jog megszüntetése iránt pert indít. Az utóbb említett perben a bíróság a zsidó előörökös tulajdonjogát haszonélvezeti jogának biztosítása mellett megszünteti és az utóöröklés beállását mondja ki. A jelen bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha az előörököst a jelen törvény hatálybalépése előtt – habár nem jogerősen – az ingatlan átengedésére kötelezték, valamint abban az esetben, ha az utóörökössel szemben az 1936:XXVII. törvénycikk 48. §-a (1) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában meghatározott tényállás áll fenn. Ezeket a rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni utóhagyomány esetében is.
(3) A földmívelésügyi miniszter különös méltánylást érdemlő okokból kivételesen mentesítheti az átengedésre kötelezés alól azt, aki származására és vallására nézve az 1941:XV. törvénycikk 9. §-a utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel és az 1941. évi november hó 1. napja előtt olyan nemzsidóval kötött házasságot, akinek egy nagyszülője sem született az izraelita hitfelekezet tagjaként.
5. § (1) A mezőgazdasági ingatlanokért az átengedésre kötelezett részére a földadókataszteri munkálatokban az 1939. évi május hó 5. (a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken az 1940. évi augusztus hó 30., a visszacsatolt délvidéki területeken az 1941. évi április hó 11.) napján fennállott állapotnak megfelelően, mégpedig tíz korona kataszteri tiszta jövedelemig a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után hatvan pengő, a kataszteri tiszta jövedelemnek tíz és tizenöt korona közé eső minden koronája után ötven pengő, a tizenöt koronán felül eső minden korona után pedig negyven pengő térítést kell megállapítani. A térítés megállapításának alapjául az ingatlanok átlagos kataszteri tiszta jövedelmét kell venni, amelyet akként kell kiszámítani, hogy az azonos művelési ághoz tartozó ingatlanok kataszteri tiszta jövedelmének együttes összegét el kell osztani az illető művelési ághoz tartozó ingatlanok hold számával. A házadó alá eső ingatlanért az említett időpontban fennállott állapot szerint kimutatott házadóalap összegének minden pengője után tíz pengő térítést kell megállapítani. A jelen bekezdés rendelkezése szerint megállapított összegben a földadó alá nem eső ingatlanokért s – a mezőgazdasági épületek és a mezőgazdasági ipari üzemi berendezések kivételével – az alkotórészekért és azokért a tartozékokért járó térítés is bennfoglaltatik, amelyekre a végrehajtási árverés hatálya kiterjed.
(2) Az átengedésre kijelölt és házadó alá nem eső mezőgazdasági ingatlanokért az előbbi bekezdés szerint megállapított térítés összegét a rajtuk lévő mezőgazdasági épületekre tekintettel, az épületek hasznavehetőségének és állapotának figyelembevételével, ha az ingatlan kiterjedése a száz kataszteri holdat nem haladja meg, legfeljebb 20%-kal, ha száz kataszteri holdnál nagyobb, de az ezer kataszteri holdat nem haladja meg, legfeljebb 15%-kal, ha pedig az ezer kataszteri holdat meghaladja, legfeljebb 10%-kal lehet emelni.
(3) Erdőgazdasági ingatlanért a hozzátartozó alkotórészekért, tartozékokért, erdőgazdasági ipari üzemekért és üzemi berendezésekért térítés fejében az okszerü gazdálkodás mellett tartósan várható és állandó, becslés útján megállapított évi átlagos tiszta jövedelemnek húszszoros összege jár. A tőkeérték megállapításában az erdőhöz tartozó mezőgazdasági ingatlanokat figyelmen kívül kell hagyni s az ilyen mezőgazdasági ingatlanokért a térítést az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell megállapítani. Az 1923:XIX. törvénycikk alapján telepített erdőért a telepítés megkezdésének időpontjában a földadókataszteri munkálatokban az egyes birtokrészletekre kimutatott kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után negyven pengő térítés jár s ezenfelül az erdőtelepítéssel kapcsolatosan az átengedésre kötelezett által viselt költségeket kell megtéríteni.
(4) Az (1)–(3) bekezdés alá nem eső ingatlanokért, alkotórészekért, tartozékokért, ingóságokért, továbbá a mezőgazdasági ipari üzemekért és üzemi berendezésekért térítésül az okszerű gazdálkodás mellett tartósan várható és állandó átlagos hozamuknak (használhatóságuknak) figyelembevételével becslés útján megállapított érték jár.
(5) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg, hogy a jelen § rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából miként kell figyelembevenni azokat a föld- vagy házadó alá eső ingatlanokat, amelyeknek földadókataszteri tiszta jövedelme vagy házadóalapja az irányadó időpontra nézve kimutatva vagy megállapítva nincs, vagy ezek az adatok rendelkezésre nem állnak, vagy a művelési ágnak alacsonyabb művelési ágra megváltoztatása a földadókataszteri munkálatokban keresztülvezetve nincsen. Ha a szőlőnek vagy kertnek (gyümölcsösnek) állapotát (minőségét) tekintve az 1939. évi május hó 5. napján fennállott kataszteri osztályozás túlmagas, a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminisztertől az ingatlan új kataszteri osztályba sorozását kívánhatja. Ily esetben a térítés megállapításának alapjául az új osztályozásnak megfelelő kataszteri tiszta jövedelmet kell venni.
(6) Az 1940:IV. törvénycikk 36. §-ának (8) bekezdését erdőgazdasági ingatlanokért járó térítés megállapítása során is megfelelően alkalmazni kell. A rendes gazdálkodás mértékét meghaladó rendkívüli fahasználat útján szerzett nyereséget a térítésből le kell vonni.
6. § (1) Ha a térítést az 5. § (2)–(4) bekezdései esetében becslés útján kell megállapítani, a földmívelésügyi miniszter, illetőleg az általa kijelölt hatóság (hivatal, intézet) az általa megállapított becslési összeget az érdekelttel közli. Ha az érdekelt a megállapítást nem találja kielégítőnek, a közléstől számított tizenöt nap alatt kérheti, hogy a becslési összeg tekintetében szakértő bizottság adjon véleményt. A bizottság véleménye a földmívelésügyi minisztert nem köti.
(2) Az előbbi bekezdésben megjelölt bizottságot erdőgazdasági ingatlanok és ipari üzemek, alkotórészek, tartozékok, ingóságok és üzemi berendezések tekintetében a Budapesti Mérnöki Kamara állami szolgálatban nem álló erdőmérnök tagjai sorából a kamara választmánya által kinevezett szakértők közül – egyéb ingatlanok, valamint mezőgazdasági ipari üzemek, alkotórészek, tartozékok, ingóságok és üzemi berendezések tekintetében pedig az ingatlan fekvése szerint illetékes mezőgazdasági kamara választmánya által kinevezett szakértők közül kell kiválasztani. A bizottság egy tagját a szakértők közül a földmívelésügyi miniszter, egy tagját az átengedésre kötelezett, elnökét pedig a szakértők kinevezésére illetékes kamara elnöke jelöli ki.
(3) A becslőbizottság eljárásának költségeit az átengedésre kötelezett előlegezi és viseli; ha azonban az ellenérték megállapítása tárgyában az érdekelt fél panaszára bírói eljárás indul meg, a becslőbizottság eljárási költségének viselése felől a kir. ítélőtábla az 1896:XXVI. törvénycikk 145. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával határoz. A becslőbizottság megalakításának, eljárásának és a szakértők díjazásának szabályait egyébként a minisztérium rendelettel állapítja meg.
7. § (1) Az ingatlanokért, valamint a jelen § (2) bekezdésében nem említett ingóságokért az átengedésre kötelezett részére járó térítést teljes egészében pengőre szóló, utólagosan járó évi 3.5%-ot kamatozó harminc év alatt törlesztendő kötvényekkel kell kiegyenlíteni. A kötvényeket a jogosultak javára zároltan kell kezelni; a kötvényeket vagy az azokon alapuló követeléseket átruházni vagy azokra – öröklés esetét kivéve – bármely jogot szerezni csak a pénzügyminiszter engedélyével lehet. A térítésnek a birtokbavételtől a kötvény kamatozásának kezdőpontjáig járó évi 3.5%-os kamatát készpénzzel kell kiegyenlíteni. A kötvényekre vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve, rendelettel állapítja meg.
(2) Mezőgazdasági ingatlannal együtt átvett állatállományért és holt felszerelésért járó térítést készpénzben a pénzügyminiszter által kijelölt hitelintézetnél zárolt számlára való befizetéssel kell kiegyenlíteni. A zárolt számlán elhelyezett összegek kezelésének, feloldásának és kifizetésének szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.
(3) Az 1939:IV. törvénycikk 2. § a első bekezdésének 1–6. pontjai, valamint harmadik bekezdése alá eső személyeknek járó térítést, amennyiben annak összege erdőgazdasági ingatlanok esetében a húszezer pengőt, egyéb ingatlanok esetében az ötvenezer pengőt nem haladja meg, készpénzzel lehet kiegyenlíteni.
(4) Ha az 1939:IV. törvénycikk 16. §-a alapján átengedésre már kijelölt ingatlanok ellenértékét a jelen törvény hatálybalépése előtt a jelen törvény értelmében járó térítést meghaladó összegben állapították meg, de teljesen még nem fizették ki, az átengedésre kijelölt ingatlanokért a jelen törvény értelmében megállapítandó térítés jár. Ha azonban a megállapított ellenérték a térítés összegénél kisebb, ez az összeg irányadó. A már kifizetett összeg visszakövetelésének nincs helye. A jelen törvény hatálybalépéséig még ki nem fizetett ellenérték (térítés) kifizetésének módozataira minden esetben a jelen § (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.
8. § A jelen törvény 3. §-ának (5) és (6) bekezdése értelmében átengedésre kijelölt ingatlanokért nemzsidó részére az ingatlanoknak az 1936:XXVII., illetve az 1940:IV. törvénycikk szerint megállapítandó valóságos és teljes becsérték jár; az ellenértéket az ingatlanok átvételekor teljes egészében készpénzben kell kifizetni. Az ellenérték összege az átengedésre kötelezett által kifizetett vételár összegét nem haladhatja meg. Nem a jelen §, hanem az 5–7. § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben, ha az átengedésre kötelezett szerzése ingyenes.
9. § Az átengedésre kötelező határozat a térítés megállapítása és kifizetése előtt is nyomban végrehajtható és a tulajdonjognak az állam, illetőleg a kijelölt intézet javára tehermentesen való bejegyzését a térítés kifizetése előtt is el lehet rendelni. A térítés – figyelemmel a telekkönyvi állapotra – a hitelezők és más érdekeltek jogainak biztosítására és kielégítésére szolgál.
10. § (1) A földmívelésügyi miniszter határozata ellen az átengedésre kötelezés tekintetében a kir. ítélőtáblához panasznak csak azon az alapon van helye, hogy az átengedésre kötelezett nem esik a jelen törvény hatálya alá, vagy hogy az ingatlant a jelen törvény értelmében átengedésre nem lehet kijelölni. Panasznak helye van a térítés (ellenérték, 8. §) megállapítása tárgyában is azon az alapon, hogy a térítés és kiegyenlítésének mondja nem a törvény rendelkezéseinek megfelelően állapíttatott meg. Amennyiben a térítést összegét becslés útján kell megállapítani (5. § (2), (3) és (4) bekezdése), panasznak csak akkor van helye, ha a földmívelésügyi miniszter a térítést a becslőbizottság (6. §) által megállapított becsértéknél alacsonyabban határozta meg; ilyen esetben a panaszos a térítésnek legfeljebb a becslőbizottság által megállapított összegre való felemelését kérheti.
(2) Az alaptalan panasz elutasítása esetében az 1911:I. törvénycikk 544. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) A panasznak az átengedésre kötelező határozat végrehajtására és az állam, illetőleg a kijelölt intézet tulajdonjogának bejegyzésére (9. §) halasztó hatálya nincsen. Amennyiben a kir. ítélőtábla határozata értelmében átengedésre kötelezésnek nincs helye és az ingatlan vagy az ingóságok időközben már felhasználtattak, az ingatlan, illetőleg ingóságok visszaadása helyett azok valóságos és teljes értékének megfizetésére irányuló követelését az átengedésre kötelezett megegyezés hiányában keresettel érvényesítheti.
11. § (1) A jelen törvény hatálybalépése előtt előterjesztett és a kir. ítélőtáblához még át nem tett panasz tekintetében a földmívelésügyi miniszter a panaszost felhívja annak bejelentésére, hogy kívánja-e a panasznak a kir. ítélőtáblához áttételét. A kir. ítélőtábla a jelen törvény hatálybalépése előtt hozzá áttett panasz tekintetében felhívja a panaszost annak bejelentésére, hogy kívánja-e az eljárás megindítását, illetőleg az eljárás folytatását.
(2) Ha a panaszos a földmívelésügyi miniszter, illetőleg a kir. ítélőtábla felhívásának átvételétől számított tizenöt nap alatt nem jelenti be, hogy a panasz tárgyalását kívánja, úgy kell tekinteni, hogy a panaszt visszavonta.
(3) Amennyiben a panasz tárgya a haszonbér megállapítása, az eljárás folytatásának csak akkor van helye, ha az ingatlant az állam, illetőleg a kijelölt hitelintézet átvette. Egyéb esetben a kir. ítélőtábla a földmívelésügyi miniszter haszonbér megállapító határozatának hatályon kívül helyezésével és a költségek kölcsönös megszüntetése mellett az eljárást megszünteti.
12. § (1) A jelen törvény alapján átengedésre kötelezhető személy, illetőleg az ingatlan haszonélvezője vagy – ha az ingatlan haszonbérbe van adva – haszonbérlője (használója) köteles az ingatlan alkotórészeit, tartozékait, az átengedésre kijelölhető állatállományt és egyéb ingóságokat (3. § (1) bekezdése) a rendes gazda gondosságával legalább a jelen törvény hatálybalépésének napján meglévő állapotban fenntartani, továbbá a szokásos mező- és erdőgazdasági munkálatokat (talajelőkészítést, vetést, ültetést, állat- növénygondozást stb.) a rendes gazda gondosságával és a gazdálkodás eddigi rendje szerint elvégezni mindaddig, amíg az ingatlant az állam, illetőleg a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet vagy birtokszerző birtokba nem veszi. Az utóbb említett munkálatokért, ha a munka gyümölcseit nem a munkáltató szedte be, a jelen törvény értelmében az ingatlanokért megállapítandó térítésen (ellenértéken) felül a szükséghez képest végzett munka, vetőmag és költségek értékének megfelelő megtérítés jár. A megtérítés összegét és azt, hogy a megtérítést ki és milyen módozatok mellett köteles megfizetni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.
(2) Ha az arra kötelezett az előbbi bekezdésben megjelölt kötelezettségének nem tesz eleget vagy az ingatlant (alkotórészt, tartozékot, élő és holt felszerelést stb.) szándékosan megrongálja, elidegeníti, vagy megsemmisíti, a földmívelésügyi miniszter az átengedésre kötelezettnek járó térítést (ellenértéket) a kár mértékéhez képest csökkenti.
13. § (1) Mező- vagy erdőgazdasági ingatlant zsidó csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével vehet haszonbérletbe.
(2) Fának és egyéb erdei terméknek kitermelési jogát zsidóra átruházni csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet.
(3) Ha az ingatlan tulajdonosa (haszonélvezője) a haszonbérletbe adott ingatlant házi kezelésbe kívánja venni, vagy kishaszonbérletek alakítására kívánja felhasználni, a zsidó haszonbérlővel kötött haszonbérleti szerződést a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt a folyó vagy a legközelebbi gazdasági év végére még akkor is felmondhatja, ha a haszonbérleti szerződést meghatározott időre kötötték és a haszonbérleti jogot a telekkönyvbe bejegyezték. Ilyen esetben a haszonbérlő valóságos kárának s amennyiben a szerződés a beruházások megtérítését nem zárja ki, a beruházások időközben még meg nem térült s meglévő értékének megtérítését követelheti; egyéb kártérítést a jogviszony időelőtti megszűnése miatt nem követelhet. A haszonbérletnek a jelen bekezdés alapján való megszűnése esetében a kishaszonbérlő javára az 1940:IV. törvénycikk 21. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(4) Ha a haszonbérleti jogviszony az előbbi bekezdés alapján vagy más okból megszűnik, a haszonbérbeadónak a felmondással egyidejűleg vagy a haszonbérleti jogviszony megszűnését legalább hatvan nappal megelőzően közölt kívánságára a haszonbérlő köteles a tulajdonában lévő és a haszonbérelt ingatlanokon használt élő és holt gazdasági felszerelést a haszonbérbeadónak felajánlani s amennyiben a haszonbérbeadó a felajánlástól számított tizenöt nap alatt vételi készségét kijelenti és az átadás ideje tekintetében máskép nem állapodnak meg, a haszonbérlet megszűnésekor átadni. A haszonbérbeadónak az ingóságokra visszatartási joga van. A haszonbérbeadó az ingóságokat részben is megvásárolhatja. Az átvételi ár, fizetésének módozata és biztosítása tekintetében a felek megegyezése irányadó. Megegyezés hiányában a haszonbérbeadó az ingóságok tulajdonul átadására, a haszonbérlő pedig az ellenérték kifizetésére irányuló követelését rendes bírói úton érvényesítheti. Ellenérték fejében megegyezés hiányában az ingóságok teljes és valóságos értéke jár. Az ingóságok ellenértékét, ha máskép meg nem egyeztek, készpénzben hat év alatt egyenlő évi részletekben kell kifizetni. Az első részlet legkésőbb az átvételkor, a következő részletek minden évben legkésőbb október hó 31. napján esedékesek. Az ellenérték mindenkori hátraléka után annak a kamatlábnak megfelelő kamatot kell fizetni, amelyet az Országos Hitelügyi Tanács a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó pénzintézet kölcsönkövetelései után bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamat mértékéül megállapít. A bíróság a hátralék iránt fennálló követelésnek a kötelezett viszonyaihoz mért biztosítását (jelzálogjog bejegyzését, biztosítási zárlatot, óvadék letétbehelyezését stb.) rendelheti el.
14. § (1) A jelen törvény végrehajtása érdekében a földmívelésügyi miniszter rendelettel adatbejelentési kötelezettséget állapíthat meg; ennek során, ha az ingatlan tulajdonosa részvénytársaság, a részvények letétbehelyezését is elrendelheti. A földmívelésügyi miniszter az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértve elrendelheti az olyan részvénytársaság feloszlatását, amelynek alapszabályszerű főhivatása mező- vagy erdőgazdálkodás. A felszámolás során a feloszlott társaság vagyonához tartozó mező- és erdőgazdasági ingatlanokra és ilyen természetű egyéb vagyontárgyakra a földmívelésügyi miniszter nemzsidó magyar állampolgár részvényeseknek – amennyiben többen jelentkeznek, részvényeiknek egymásközti aránya szerint – elővásárlási jogot engedélyezhet. A felszámolás és az elővásárlási jog gyakorlásának részletes szabályait a minisztérium rendelettel állapítja meg.
(2) Ha a jelen törvény máskép nem rendelkezik, végrehajtásában az 1936:XXVII. törvénycikk és az 1940:IV. törvénycikk rendelkezéseit – az 1936:XXVII. törvénycikk 35. §-ának rendelkezéseit fakitermelési szerződésekre is – megfelelően kell alkalmazni. Amennyiben azonban szükséges, a hitelezők és más érdekeltek biztosításának és kielégítésének, valamint az átengedésre kijelölt ingatlanok felhasználásának módját, a juttatott ingatlanokért fizetendő ellenértéket (haszonbért), ezek fizetésének módozatait, továbbá azt, hogy a jelen törvény alkalmazásában az ingatlanra vonatkozó tulajdonközösséget miként kell figyelembevenni és megszüntetni, a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel az említett törvényektől eltérően is megállapíthatja és a jelen törvény alapján átengedésre kijelölhető ingatlanok és ingóságok forgalmát rendelettel szabályozza és korlátozhatja is.
(3) Ha az átengedésre kijelölt ingatlanra az 1942. évi március hó 1. napját megelőző hatállyal jelzálogjog vagy más olyan jog van bejegyezve, amelynek alapján a jogosult az ingatlanból kielégítést kereshet, a tulajdonos vagy az olyan hitelező kérelmére, aki a fedezeti elv figyelembevételével kielégítést nyerhet, az átengedésre kötelezést a földmívelésügyi miniszter egyelőre mellőzheti és a pénzügyminiszterrel egyetértve megengedheti, hogy az általa meghatározott határidőben és feltételek mellett a tulajdonos az ingatlant vagy megfelelő részét a hitelezők kielégítése végett elidegenítse. Az elidegenítő szerződés érvényességéhez a földmívelésügyi miniszter hozzájárulása szükséges. A jelen törvény értelmében átengedés alá eső kisebb területű ingatlanokat a földmívelésügyi miniszter által rendelettel meghatározott határidőben és feltételek mellett jogügylet útján a jelen bekezdés esetén kívül is el lehet idegeníteni. A jelen bekezdés alapján való elidegenítés esetében az elidegenítő a telepítési alap javára külön járulékot köteles fizetni; a járulék mértékét, fizetésének és beszedésének módozatait ugyancsak a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.
(4) A rendelkezésre álló erdőgazdasági ingatlanokat a kincstári erdők határainak kikerekítésére, közérdekű erdőgazdasági, honvédelmi, valamint az 1935:IV. törvénycikk 212. §-ának a) és b) pontjaiban említett természetvédelmi célokra az állam tulajdonában lehet megtartani, vagy olyan személyeknek lehet juttatni, akiknek részére a juttatást a földmívelésügyi miniszter megállapítása szerint közérdekű szempontok indokolják. Ugyancsak ilyen személyeknek juttathatja a földmívelésügyi miniszter a rendelkezésre álló használati illetőségeket is.
(5) A termelés folytonosságának biztosítása érdekében a földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alapján átvett mezőgazdasági ingatlant átmenetileg az átengedésre kötelezettnek is haszonbérbe (bérbe) adhatja.
(6) Az 1920:XXXVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok alapján zsidónak juttatott ingatlan tekintetében a jelen törvényben szabályozott átengedésre kötelezés helyett kimozdításának van helye; a kimozdításra és az újabb juttatásra az 1931:XXXV. törvénycikk rendelkezései irányadók.
15. § (1) A jelen törvény alkalmazásában mező- vagy erdőgazdasági ingatlannak kell tekinteni bármely ingatlant, kivéve a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep céljára szolgáló ingatlant, kivéve továbbá város belterületén fekvő ingatlant és kis- vagy nagyközség belterületén fekvő beépített olyan ingatlant, amely a tulajdonosnak saját ingatlanán folytatott mező- vagy erdőgazdasági üzeméhez nem tartozik. Azt az ingatlant, amelyen a gyáripari, illetőleg ipari termelés során feldolgozandó mező- vagy erdőgazdasági nyersanyagot termelik, vagy a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelepen alkalmazottak vagy ellátást élvezők ellátására szükséges terményeket állítják elő és általában minden olyan ingatlant (ingatlanrészt), amelyen mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet rendszeresen folytatnak, mező- illetőleg erdőgazdasági ingatlannak kell tekinteni akkor is, ha gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep üzeméhez tartozik, vagy város belterületén fekszik.
(2) A jelen törvény alkalmazása során annak a megállapításában, hogy mely üzemet kell mező- vagy erdőgazdasági ipari üzemnek tekinteni, az 1854:XVII. törvénycikk 183. §-a, annak a megállapításában pedig, hogy valamely ingatlant a város (község) belterületén kívül fekvőnek kell tekinteni, a földmívelésügyi miniszter határozata irányadó.
16. § (1) Aki a 14. § alapján elrendelt adatbejelentési kötelességének nem tesz eleget, vagy a részvények letétbe helyezésére vonatkozó rendelkezést megszegi, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és büntetése két hónapig terjedhető elzárás.
(2) A pénzbüntetésre az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére megállapított elzárás büntetés tartamára az 1931:XXVI. törvénycikk 3. §-a harmadik bekezdésének, a kihágás elévülésére e § negyedik bekezdésének rendelkezése irányadó.
(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. törvénycikk 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni.
17. § A jelen törvény hatálya alá eső ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője vagy haszonbérlője, ha a 12. § (1) bekezdésében meghatározott gazdasági munkák elvégzésére vonatkozó, továbbá az ott meghatározott fenntartási, kezelési vagy gondozási kötelezettségének nem tesz eleget és azzal a termelés csökkenését okozza, vagy egyébként kárt okoz, a bűntettekről és vétségekről szóló 1878:V. törvénycikk 361. és 363. §-ában foglalt megkülönböztetés szerint a hűtlen kezelés vétségét, illetőleg bűntettét követi el és az ezekben a §-okban foglalt büntetéssel büntetendő. A bűnvádi eljárás hivatalból indult meg.
18. § Az olyan védett birtok tekintetében, amelynek tulajdonosával szemben a jelen törvény rendelkezései alapján átengedésre kötelezésnek van helye, a teherrendezési eljárást folytatni nem lehet; az átengedésre kötelező határozat meghozatala után az ilyen birtokról a védettség telekkönyvi feljegyzését hivatalból törölni kell.
19. § A jelen törvény alapján átengedés alá eső ingatlanért fizetendő ellenérték a jelen törvény 5. §-ában meghatározott térítést abban az esetben sem haladhatja meg, ha az ingatlant kisajátítás útján veszik igénybe.
20. § (1) Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A jelen törvény hatálybalépésével az 1939:IV. törvénycikk 15. és 16. §-a hatályát veszti.
(2) Ezt a törvényt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.
