1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy a bíróságok előtti eljárásban az állampolgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és az egyéb jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az anyagi igazság alapján biztosítsa.
2. § (1) A bíróság a polgári jog körében felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet rendszerint a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Az állam és az egyes dolgozók érdekében azonban az ügyész is jogosult polgári pert indítani vagy a megindított perben, annak bármely szakában s bármelyik fél érdekében fellépni.
(2) Kiskorút illető tartási követelés érvényesítése iránt a gyámhatóság, az anyakönyvvezető, valamint az anya- és csecsemővédelmi szervek is indíthatnak a kiskorú érdekében keresetet.
3. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy a jelen törvény céljának (1. §) megfelelően az anyagi igazság kiderítésére törekedjék. A bíróság evégett hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek. A bíróság köteles a feleket a szükséges tájékoztatással ellátni és őket jogaikra, illetőleg kötelességeikre figyelmeztetni.
(2) A bíróság hivatalból gondoskodik a pereknek alapos és egyben gyors tárgyalásáról.
4. § A bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz általában kötve van. A jogról való olyan lemondást azonban, amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság akkor sem köteles figyelembe venni, ha a fél azt a bíróság tájékoztatása és figyelmeztetése ellenére is fenntartja. Ugyanez áll a jog elismerésére és az egyességre is.
5. § (1) A felek perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A bíróság hivatalból köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a per elhúzására vagy az anyagi igazság kiderítésének meghiúsítására irányul vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására – a szükséghez képest ismételten is – figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitelnek a (2) bekezdésben, valamint a törvény egyéb rendelkezéseiben meghatározott következményeire is.
(2) A bíróság pénzbírsággal (120. §) sújtja meghallgatása után azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból:
a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz,
b) oly tényt, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése szempontjából jelentős, elhallgatott, vagy
c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott valamely bizonyítékra.
6. § (1) Amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.
(2) Az előbbi rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt feltétlenül vagy az ellenkező bebizonyításáig valónak kell tekinteni.
7. § (1) A bírósági tárgyalás nyilvános.
(2) A bírósági tárgyalásról a nyilvánosságot csak bírósági határozattal és csak abban az esetben lehet kizárni, ha ez államtitok, katonai vagy hivatali titok megőrzése végett vagy erkölcsi okból feltétlenül szükséges.
8. § Az eljárás nyelve magyar. A magyar nyelv nemtudása miatt senkit hátrány nem érhet. A magyarul nem tudó személy az eljárás egész folyamán mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja.
9. § (1) Ha a polgári perben a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei felől kell határozni, a büntetőbírói ítélet irányadó a polgári perben eljáró bíróságra abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűncselekményt és annak elkövetője a terhelt volt-e.
(2) A polgári perben eljáró bíróságot a fegyelmi hatóság, illetőleg más hatóság döntésében foglalt ténymegállapítások nem kötik; ha azonban a törvény szerint a fegyelmi vétség elkövetését megállapító fegyelmi hatósági határozatnak az igény érvényesítését meg kell előznie, arra is az (1) bekezdés rendelkezését kell megfelelően alkalmazni.
10. § (1) Elsőfokú bíróságok a járásbíróság és a megyei bíróság.
(2) Másodfokú bíróság a járásbírósághoz tartozó perekben a megyei bíróság, a megyei bírósághoz tartozó perekben pedig a Legfelsőbb Bíróság.
11. § (1) Az elsőfokú bíróságok egy szakbíróból, mint elnökből és két népi ülnökből * mint tanácstagból álló háromtagú tanácsban járnak el.
(2) A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság egy szakbíróból, mint elnökből, továbbá egy szakbíróból és egy népi ülnökből álló háromtagú tanácsban jár el.
(3) A Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsban bíráskodik, melynek elnöke egy szakbíró, tagjai: két szakbíró és két népi ülnök.
12. § (1) Az eljárásban a szakbírákat és a népi ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik.
(2) A szakbírákra és a népi ülnökökre az együtt alkalmazás tilalma szempontjából azonos szabályok irányadók.
(3) A törvény további rendelkezéseiben a bíró mind a szakbírót, mind a népi ülnököt jelenti.
13. § (1) Az ügy elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt:
a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet,
b) az a) pont alá eső személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;
c) az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben megjelölt hozzátartozója;
d) az, akit a perben tanúként vagy szakértőként kihallgattak vagy akinek tanúként vagy szakértőként való kihallgatását a bíróság elrendelte;
e) az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában hozzátartozó az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbefogadó és a nevelőszülő, az örökbefogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.
14. § A perben az a járásbíróság, illetőleg megyei bíróság sem járhat el, amelynek vezetője a 13. § (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva.
15. § A per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per első fokú elintézésében részt vett.
16. § (1) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy az előző §-ok értelmében kizárt bíró vagy bíróság az eljárásban ne vegyen részt.
(2) A bíró a bíróság vezetőjének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok forog fenn; a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.
(3) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság vezetője, a népi ülnökökre vonatkozólag pedig a tanács elnöke is hivatalból kezdeményezi.
(4) A kizárási okot a fél is bejelentheti. E bejelentésnek az eljárás bármely szakában helye van, a 13. § (1) bekezdésének e) pontja alá tartozó okot azonban a fél a tárgyalás megkezdése után csupán akkor érvényesítheti, ha nyomban valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és a tudomásszerzés után az okot nyomban bejelenti.
17. § Ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy saját mellőzéséhez maga is hozzájárult más tanács, illetőleg bíró kijelölése iránt a bíróság vezetője is intézkedhetik. Ilyen esetben a kizárás tárgyában külön határozatot hozni nem kell.
18. § (1) Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, a bíró kizárása felől ugyanannak a bíróságnak másik tanácsa tárgyaláson határoz.
(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a megyei bíróságot mint másodfokú bíróságot érintő kizárási ok esetében pedig a Legfelsőbb Bíróság határoz.
(3) Ha a bejelentést nem maga a bíró tette, nyilatkozatát döntés előtt be kell szerezni.
(4) A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul.
19. § (1) Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig a perben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat ugyan, de ha a 13. § (1) bekezdésének a)–d) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt. Ha ugyanaz a fél ugyanabban a perben a kizárás megtagadása után tesz újabb bejelentést a bíró ellen, ez a korlátozás sem érvényesül.
(2) Ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadó határozatban pénzbírsággal (120. §) lehet sújtani.
20. § A 13–19. §-ok rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.
21. § (1) A másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítást lehetőleg olyan bíró folytassa le, aki az első fokú ítélet meghozatalában nem vett részt.
(2) A perújítás során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással megtámadott ítélet meghozatalában részt vett.
22. § A járásbíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyeknek elbírálását a 23. § nem utalja a megyei bíróság hatáskörébe.
23. § A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak:
a) a személyállapotra vonatkozó perek, az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek kivételével;
b) az állam, az államhatalom helyi szervei, az állam intézményei és vállalatai, továbbá a társadalmi szervezetek, végül a szövetkezetek és a szövetkezeti központok által vagy ellen indított azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke ötezer forintot meghalad;
c) azok a perek, amelyeket a hatósági jogkört gyakorló személyek által a hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt ellenük, jogutódaik vagy az állam (állami szerv) ellen indítanak;
d) a szerzői jogi perek;
e) a szabadalmi perek;
f) a megyei bíróság által elrendelt végrehajtás vagy zárlat megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perek;
g) azok a perek, amelyeket a jelen törvény kihirdetése után hatálybalépett külön törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet a megyei bíróság hatáskörébe utal.
24. § (1) A pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó.
(2) A keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékeként – a tényleg megállapítható összegtől függetlenül – az alábbi értéket kell számításba venni:
a) tartási vagy élelmezési követelés iránti perben a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de nem többet, mint az egy évi tartás vagy élelmezés értékét, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti perben pedig a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de nem többet, mint az évi szolgáltatások értékének háromszorosát;
b) bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó perben az egy évi bér, illetőleg haszonbér összegét;
c) számadás helyességének megállapítása iránt indított perben a vitás követelések, illetőleg tartozások összege közül a nagyobb összeget, számadási kötelezettség megállapítása iránt indított perben pedig azt az összeget, amelyet a felperes keresetében a számadás előterjesztésének elmulasztása esetére felszámít;
d) dologi jogi perekben a vitás dolog (rész), illetőleg dologi jog értékét;
e) követelés biztosítása, zálogjog vagy jelzálogjog iránti perben, valamint végrehajtási igényperben a követelés összegét, ha azonban a biztosíték (zálog, kezességi kötelezettségvállalás stb.) értéke, illetőleg összege ennél kisebb, ezt az utóbbi értéket, illetőleg összeget;
f) végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a végrehajtási összeget és járulékait, illetőleg azoknak azt a részét, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják.
25. § (1) Ha a felperes nem pénzbeli követelés iránt indított perben kijelenti, hogy a per tárgya helyett meghatározott pénzösszeget is elfogad, a per tárgyának értékét ennél magasabb összegben megállapítani nem lehet. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a felperes vagylagosan kér pénzbeli marasztalást.
(2) A pertárgy értékének megállapításánál a kereset beadásáig már lejárt egész követelés, illetőleg követelésrész értékét kell számításba venni akkor is, ha a felperes a követelést csak részben érvényesíti.
(3) Ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követeléseket össze kell adni.
(4) A főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak.
26. § A per tárgyának értékét, a 24–25. §-ok rendelkezéseinek megfelelően, a felperesnek kell megjelölnie; ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg.
27. § (1) A bíróság hatáskörének megállapításánál a per tárgyának értékére a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a pertárgy érdekében a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartoznék a bíróság hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani.
(2) A kereseti követelés felemelése esetében a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, annak leszállítása ellenben a bíróság hatáskörét nem érinti.
28. § A bíróság hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes ellenkérelmének (139. §) előadása után a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető.
29. § (1) Az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség).
(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes lakóhelye, illetőleg ennek hiányában a felperes tartózkodási helye alapítja meg.
(3) Ha a bíróság illetékessége az ismeretlen helyen tartózkodó alperes elleni perben a (2) bekezdés rendelkezésein alapul, a per folyamán azonban az alperes belföldi lakóhelye (tartózkodási helye) ismeretessé válik, a pert az alperes kérelmére további tárgyalás és elbírálás végett a lakóhely (tartózkodási hely) szerint illetékes bírósághoz kell áttenni.
30. § A jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek – kétség esetében – az ügyintézés helyét kell tekinteni.
31. § Mindazokban a perekben, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs, a felperes a pert – választása szerint – az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett az alábbi 32–41. §-okban meghatározott előfeltételek mellett az ott megjelölt bármelyik bíróság előtt is megindíthatja.
32. § (1) Vagyonjogi perekre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra utaló körülmények között (pl. mint munkavállaló, tanuló) tartózkodik. A fegyveres testületek nemhivatásos tagjainak a jelen §-on alapuló illetékességét állandó szolgálati állomáshelyük határozza meg.
(2) Az (1) bekezdésben szabályozott illetékesség nem alkalmazható az olyan alperessel szemben, akinek nincs perbeli cselekvőképessége (49. §).
(3) Olyan alperes ellen, akinek belföldön sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs, vagyonjogi pert az előtt a bíróság előtt is lehet indítani, amelynek területén a per tárgya van, vagy amelynek területén az alperesnek lefoglalható vagyona található. Ha a vagyon követelésből áll, a pert az alperes adósának lakóhelyén, ha pedig a követelést valamilyen dolog biztosítja, azon a helyen is meg lehet indítani, ahol ez a dolog van.
(4) Külföldi jogi személyek ellen a (3) bekezdésben meghatározott bíróságon kívül az előtt a bíróság előtt is lehet vagyonjogi pert indítani, amelynek területén a külföldi jogi személynek állandó képviselete van vagy az ügyeinek vitelével megbízott személy lakik.
33. § Végrehajtás vagy zárlat megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perekre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtást elrendelte, a végrehajtási igényperekre pedig kizárólag az a bíróság, amely a végrehajtást foganatosítja, illetőleg az a megyei bíróság, amely a végrehajtást foganatosító járásbíróságnak másodfokú bírósága.
34. § A tartásdíj iránti per a felperes lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható. Ugyanez áll a gyermek elhelyezésére irányuló perre is.
35. § Azok a perek, amelyek ingatlan tulajdonára, birtokára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak, avagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatók.
36. § A 23. § b) pontja alá tartozó vállalat a telepe (fióktelepe, üzlete, üzeme, műhelye, raktára, irodája stb.) helyén üzlete körében kötött ügyleteiből eredő követelései iránt a pert az ügyletkötés helyének bírósága előtt is megindíthatja.
37. § A kártérítési per az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett.
38. § (1) A váltókeresetek és visszkeresetek – akár fizetésre, akár biztosításra irányulnak –, valamint az olyan keresetek, amelyeket a váltótörvény alapján a megtartási jog érvényesítése iránt indítanak, a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindíthatók.
(2) A csekken alapuló visszkeresetet a csekk fizetési helyének bírósága előtt is meg lehet indítani.
(3) A váltótörvényen és a csekktörvényen alapuló perbejelentést kizárólag annál a bíróságnál lehet megtenni, amely a visszkeresetre illetékes.
39. § (1) Az öröklési igényt, továbbá a házastárs halála esetében a vagyonközösségből eredő igényt az előtt a járásbíróság előtt is érvényesíteni lehet, amelyhez a hagyatéki tárgyalásra illetékes közjegyző tartozik, ha pedig a perre a 23. § b) pontja folytán a megyei bíróságnak van hatásköre, az előtt a megyei bíróság előtt is, amely az említett járásbíróságnak másodfokú bírósága.
(2) A hagyatéki hitelezők a hagyatéki eljárás jogerős befejezése előtt követeléseiket az (1) bekezdés szerint illetékes bíróság előtt is érvényesíthetik.
40. § (1) A mellékkötelezettet a főkötelezettel együtt az előtt a bíróság előtt is lehet perelni, amely a főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes.
(2) Ha valaki a más személyek között folyamatban levő per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, ennek a folyamatban levő pernek a bírósága arra a további perre is illetékes, amelyet e követelés érvényesítése végett az említett személyek ellen ő indít.
(3) Az (1) vagy a (2) bekezdés alá nem tartozó esetben a per az alperesek bármelyikére illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen (51. §) megindítható.
(4) A váltókötelezettek a (3) bekezdés alapján csak az elfogadóra, illetőleg a saját váltó kibocsátójára, a csekk alapján kötelezettek pedig csak a csekk kibocsátójára általánosan illetékes bíróság előtt perelhetők.
41. § (1) Vagyonjogi perekre az a bíróság is illetékes, amelynek az alperes aláveti magát. Az alávetés csak akkor érvényes, ha
a) közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba (195., 196. §) foglalták, továbbá
b) az okiratban meghatározták azt a jogviszonyt, amelyből a per ered és végül
c) az alávetés egy meghatározott belföldi bíróság illetékességére vonatkozik.
(2) Alávetés esetén az egyébként fennálló illetékesség is fennmarad, kivéve, ha az (1) bekezdésben meghatározott okiratban kikötötték az ott megjelölt bíróság kizárólagos illetékességét.
(3) Az alávetés hatálya kiterjed a jogutódra is.
42. § A bíróság illetékességének megállapításánál a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a keresetlevél beadása után bekövetkezett valamely változás folytán tartoznék a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani.
43. § (1) A bíróság illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban az illetékesség nem kizárólagos vagy a 41. §-on alapul, az alperes ellenkérelmének előadása után az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető.
(2) Az illetékességnek vagy az illetékesség hiányának megállapítására előadott tényállítások valóságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek vagy egyébként valószínűtlenek, vagy ha azokat az ellenfél vitássá teszi.
44. § (1) A bíróság rendszerint csak a saját területén vagy a székhelyén teljesítendő bírói cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül és más bíróság területén csak akkor járhat el, ha ez a területének határán foganatosítandó cselekmény befejezése végett szükséges, továbbá ha a cselekmény közvetlen foganatosítását a sürgősség vagy más fontos érdek indokolja. Egyébként a bíróság a területén vagy székhelyén kívül teljesítendő bírói cselekményeket megkeresés útján foganatosítja.
(2) Ha a bíróság saját területén kívül vagy székhelyén kívül jár el, erről azt a járásbíróságot, amelynek területén a cselekményt foganatosítja, előre értesíti és ez a bíróság megkeresésre segédkezni köteles.
45. § (1) Jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, úgyszintén akkor, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot ki kell jelölni.
(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság határoz, ha az összeütközés a területén levő járásbíróságok között merült fel, illetőleg ha a területén levő járásbíróság kizárása esetében a területén levő másik járásbíróság kijelölhető. Egyébként a kijelölés kérdésében a Legfelsőbb Bíróság dönt.
46. § (1) Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, a fél a kijelölés iránti kérelmet bármelyik bíróságnál előterjesztheti; egyébként a kijelölés iránt a perben eljárt bíróság hivatalból köteles előterjesztést tenni.
(2) A kijelölés tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül is határozhat.
47. § A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész meghallgatása után az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a bizonyítási eljárás megkönnyítése vagy az eljáráshoz fűződő egyéb fontos érdek nyomatékosan indokolttá teszi.
48. § A perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek.
49. § (1) A perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetik (perbeli cselekvőképesség).
(2) Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, valamint akkor is, ha a fél jogi személy, nevében törvényes képviselője jár el. Törvényes képviselője jár el annak nevében is, akit a cselekvőképesség érintése nélkül helyeztek gondnokság alá, de csak akkor, ha személyesen nem lép fel. Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére ügygondnokot (74. §) rendel ki.
(3) A törvényes képviseletre, valamint arra, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó rendelkezések irányadók.
50. § (1) A felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja. A bíróság ugyancsak az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja azt, hogy a törvényes képviselőnek a per viteléhez vagy az egyes perbeli cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e.
(2) A perbeli jog- és cselekvőképesség, a törvényes képviselet, illetőleg a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van.
51. § Több felperes együtt indíthat pert, illetőleg több alperes együtt perelhető, ha:
a) a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne;
b) a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek;
c) a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 40. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható.
52. § (1) Az 51. § a) pontja alá eső pertársaság esetében bármelyik pertárs perbeli cselekményei – az egyességet, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – arra a pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta.
(2) Ha az 51. § a) pontja alá eső pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.
53. § (1) Az 51. § b) vagy c) pontja alá eső pertársaság esetében egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása sem szolgálhat a többi pertárs előnyére vagy hátrányára.
(2) Az 51. § b) vagy c) pontja alá eső pertársaság esetén a határnapra szóló idézést, valamint az érdemi határozatot az abban közvetlenül nem érdekelt pertárssal is közölni kell; a tárgyalás elkülönítése esetén (149. §) azonban a közvetlenül nem érdekelt pertársak idézése mellőzhető.
54. § (1) Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként dőljön el, a perbe – annak jogerős eldöntéséig – az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhatik.
(2) Ha a per tárgyalása során kitűnik, hogy a 23. § b) pontjában megjelölt, de a perben részt nem vevő valamely jogi személy a per eldöntésében érdekelt, a bíróság köteles ezt a jogi személyt a perről értesíteni s egyben a beavatkozás lehetőségéről is tájékoztatni.
55. § A beavatkozást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni s a beavatkozónak meg kell jelölnie, hogy melyik fél pernyertességét kívánja előmozdítani, továbbá hogy a fél pernyertességéhez milyen jogi érdeke fűződik. A bejelentést a felekkel közölni kell.
56. § (1) A bíróság a beavatkozás megengedése tárgyában határozathozatal előtt a feleket és a beavatkozót a tárgyaláson meghallgatja. Ha a beavatkozó jogi érdekét valószínűvé teszi, a beavatkozást elutasítani nem szabad.
(2) Ha a per folyamán derül ki, hogy beavatkozásnak nem lett volna helye, a bíróság a beavatkozót – a felek és a beavatkozó meghallgatása után – a perből kizárja.
(3) A beavatkozást megengedő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen a beavatkozó fellebbezéssel élhet; ennek jogerős elintézéséig a beavatkozó a perben részt vehet.
57. § (1) A beavatkozó – az egyességet, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – minden cselekményre jogosult, amelyet az általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben. Ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed, a beavatkozó cselekményei akkor is hatályosak, ha azok az általa támogatott fél cselekményeivel ellentétben állnak; az ilyen ellentétes cselekmények befolyását az ügy eldöntésére a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.
(2) A féllel közlendő határozatokat és iratokat a beavatkozóval is közölni kell.
58. § Az a fél, aki pervesztesége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt a per jogerős eldöntéséig perbe hívhatja. Perbehívással a beavatkozó és a perbehívott is élhet.
59. § A perbehívást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell előterjeszteni; abban meg kell jelölni a perbehívás okát és röviden elő kell adni a per állását. A perbehívást az ellenféllel is közölni kell.
60. § (1) Ha a perbehívott a perbehívást elfogadja, a perbehívóhoz beavatkozóként csatlakozhatik; ezt akár írásban, akár a tárgyaláson szóval is bejelentheti. Egyébként a perbehívóhoz való csatlakozás megengedésére és a perbehívott jogállására a beavatkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2) A perbehívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbehívott a kötelezettségét a perbehívóval szemben elismerné. A perbehívó és a perbehívott közötti jogviszony ebben a perben nem dönthető el.
61. § (1) Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép, a jogutód a perbe félként önként beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála miatt következett be.
(2) A felperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez a felperes hozzájárulása, az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez pedig mindkét fél hozzájárulása szükséges. Ha a belépés azért történik, mert a jogelőd meghalt, hozzájárulásra nincs szükség, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell.
(3) A jogutód perbelépése, illetőleg perbevonása esetén – ha ez nem a jogelőd halála miatt történt – a jogelődöt kérelmére az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani.
62. § (1) A jogutód perbelépését, illetőleg perbevonását írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni; a bejelentést közölni kell a felekkel, illetőleg a perbevont jogutóddal is.
(2) A perbelépés vagy perbevonás, illetőleg a jogelődnek a perből való elbocsátása tárgyában a bíróság határozathozatal előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha hozzájárulására nincs szükség.
(3) A jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép; a jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok vele szemben is hatályosak.
(4) Ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt.
63. § Ha a per tárgyát harmadik személy – akár jogutódként, akár más jogcímen – egészen vagy részben a maga részére igényli, az alperes az igénylőt perbe hívhatja. Ha az igénylő a perbe belép és az alperes a per tárgyát a visszavétel jogáról való lemondás mellett bírói letétbe helyezi, az alperest a perből el kell bocsátani és a pert a felperes és az igénylő, mint új alperes között kell tovább folytatni.
64. § Az az alperes, aki ellen olyan jog iránt indítanak pert, amelyet ő harmadik személy nevében gyakorol, ezt a harmadik személyt perbehívhatja. Ha a harmadik személy elismeri, hogy a vitás jogot az alperes az ő nevében gyakorolja és a perbe belép, az alperest – kérelmére – a felperes beleegyezésével a perből el kell bocsátani és a pert a felperes és az alperes helyébe lépő harmadik személy között kell tovább folytatni.
65. § A 61–64. §-ok alá tartozó esetekben a perbelépés, valamint a perből való elbocsátás tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.
66. § (1) Amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat.
(2) Több személy részére adott meghatalmazás esetében a felet a meghatalmazottak bármelyike képviselheti, egy-egy perbeli cselekménynél azonban csak egyikük járhat el; az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt a bíróság akként bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek.
67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat:
a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;
b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja;
c) az ügyvéd;
d) az alkalmazott a munkáltatójának vállalatával (üzemével, irodájával, rendelőjével stb.) kapcsolatban keletkezett pereiben;
e) a szakszervezet saját tagjának pereiben;
f) a szövetkezetnek az ügyintézésben való részvétellel megbízott tagja a szövetkezet pereiben.
(2) A jelen törvénnyel szabályozott eljárásokban az ügyvédi képviselet nem kötelező.
68. § Nem lehet meghatalmazott:
a) aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be;
b) akit jogerős bíró ítélet a közügyektől eltiltott;
c) akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett.
69. § (1) A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát első jelentkezése alkalmával az iratokhoz csatolás végett a bíróságnak bemutatni.
(2) Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba (195., 196. §) kell foglalni. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a fél sajátkezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók.
(3) A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni. Az ilyen meghatalmazás felülhitelesítésére a 198. § b) pontja irányadó.
(4) Az idegen nyelven kiállított meghatalmazás hiteles magyar fordítását csak akkor kell bemutatni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja.
70. § (1) A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekményekre szólhat.
(2) A per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a 147. § alá eső viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint az annak során indított kereseteket, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is.
(3) A meghatalmazott csak személyesen járhat el; a meghatalmazott ügyvéd azonban helyettesítésével más ügyvédet is megbízhat.
(4) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.
71. § A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy a fél halála folytán való megszűnése a bírósággal szemben a bíróságnak való bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályos.
72. § A meghatalmazott képviseleti jogosultságát (67–69. §) a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja.
73. § (1) Jogi személy a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely azt perek vitelére általánosságban jogosítja fel (általános meghatalmazás).
(2) Az általános meghatalmazást nyilvántartásbavétel végett a bíróságnál be kell jelenteni. A nyilvántartásba vett általános meghatalmazás a nyilvántartást vezető bíróságnál pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást.
(3) Az általános meghatalmazás visszavonását vagy felmondását a bíróságnak szintén be kell jelenteni.
(4) Egyebekben a meghatalmazásra vonatkozó megelőző rendelkezések az általános meghatalmazásra is megfelelően irányadók.
74. § Ha a cselekvőképtelen félnek vagy a jogi személynek törvényes képviselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek meghatalmazottja nincs, a bíróság a fél részére ügygondnokot rendel. Az ügygondnokra – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik – a per vitelére meghatalmazott jogállását szabályozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át, továbbá egyességet csak akkor köthet s a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg. A bíróság a 4. §-nak az ügygondnok említett nyilatkozataira való alkalmazásánál ezt a körülményt is vizsgálni köteles.
75. § (1) Perköltség – a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve – mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási, meghatalmazási és egyéb illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.).
(2) A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is.
(3) Ha a fél meghatalmazottja nem ügyvéd, vagy ha a fél személyesen jár el, a meghatalmazott, illetőleg a fél részére munkadíj nem állapítható meg és ezek – a 186. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – csak az útiköltség megtérítésére tarthatnak igényt. Ugyanez illeti meg a meghatalmazott által képviselt felet is, ha a tárgyaláson a bíróságnak személyes megjelenésre szóló idézése folytán jelent meg.
76. § (1) A bizonyítási eljárással járó költségeket (a tanú-, szakértői és tolmácsdíjat, a helyszíni tárgyalás és szemle költségét stb.) a bizonyító fél (164. §) köteles előlegezni, a bíróság azonban – ha ezt méltányosnak tartja – kivételesen a bizonyító fél ellenfelét is kötelezheti a bizonyítási eljárással felmerülő költségeknek vagy azok egy részének előlegezésére. Az előlegezés felől a bíróság a költségek felmerülésekor határoz, ha azonban már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a bíróság azt is elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a bíróságnál előzetesen tegye le.
(2) A perben kirendelt ügygondnok készkiadásának és díjának előlegezésére azt a felet kell kötelezni, aki az ügygondnok kirendelését kérte, illetőleg, akinek perbeli cselekménye folytán a kirendelés szükségessé vált. Az ügygondnok készkiadásainak előlegezésére a felet esetenként kell kötelezni, az ügygondnoki díj előlegezésére azonban csak az eljárást befejező határozatban. Ha a bíróság az előlegezésre köteles felet a költségekben s ezzel együtt az ügygondnoki díj megfizetésében is elmarasztalja, az ügygondnoki díj előlegezése tárgyában külön határozatot hozni nem kell.
(3) A (2) bekezdésben megállapított kivételtől eltekintve az ellenfél eljárásával vagy képviseletével felmerülő költségek előlegezésére a felet kötelezni nem lehet.
77. § A bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. Ha azonban a törvény értelmében tanút, szakértőt vagy perben nem álló más személyt kell valamely perbeli cselekmény költségében elmarasztalni, a bíróság az említett személyt nyomban kötelezi a költségek megfizetésére. Ugyanígy járhat el a bíróság akkor is, ha valamely perbeli cselekmény költsége a felek valamelyikét a per eldöntésére tekintet nélkül terheli.
78. § (1) A pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80–83. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója.
(2) A bíróság a perköltség felől hivatalból határoz, kivéve ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri. Egyesség esetében (148. §) a bíróság a perköltség felől csak a felek kérelmére határoz.
79. § (1) A bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg.
(2) A költségek utólagos felszámításának helye nincs.
80. § (1) Ha az alperes a perre okot nem adott és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni.
(2) Az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidőt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebből származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetőleg az ellenfél ebből eredő költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető.
81. § (1) Részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincsen számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.
(2) Ha a per kártérítésre irányul vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak.
82. § (1) Az 51. § a) pontja alá eső pertársakat a perköltség megfizetésére egyetemlegesen kell kötelezni.
(2) Egyéb pertársakat egyenlő arányban kell a perköltség megfizetésére kötelezni, a pertársak perbeli érdekeltsége között fennálló jelentékenyebb eltérés esetében azonban a perköltséget az érdekeltség arányában meg kell osztani. Az a költség, amely kizárólag a pertársak egyikének vagy egy részének perbeli cselekményei folytán merült fel, a többi pertársakat nem terheli.
83. § (1) A beavatkozó által támogatott fél pernyertessége esetében az ellenfelet a beavatkozó költségeinek megfizetésére is kötelezni kell. A beavatkozó által támogatott fél pervesztessége esetében az ellenfélnek a beavatkozással felmerült költségtöbbletében a beavatkozót kell elmarasztalni; ha azonban a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed, a beavatkozót az általa támogatott féllel egyetemlegesen kell kötelezni az ellenfél összes költségeinek megfizetésére. A beavatkozás elutasítása esetében a beavatkozót kell elmarasztalni abban a költségben, amelyet a beavatkozás az azt ellenző feleknek okozott.
(2) Ha a perbehívott a perbehívást nem fogadja el, vagy ha a perbehívóhoz való csatlakozását, illetőleg a perbe való belépését elutasítják, a perbehívó felet kötelezni kell annak a költségnek a megfizetésére, amelyet a perbehívással az ellenfélnek okozott. Ha a perbehívott a perbehívóhoz beavatkozóként csatlakozik, a jelen § (1) bekezdése irányadó.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a 61–64. §-okon alapuló perbelépés vagy perbevonás, illetőleg perbehívás esetében is; a jogelődnek a perből való elbocsátása esetében az addig felmerült perköltség megfizetésére a jogutóddal egyetemlegesen a jogelődöt is kötelezni kell.
(4) A 77–81. §-ok rendelkezései a jelen § eseteiben is megfelelően irányadók.
84. § (1) Azt a felet, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget vagy annak egy részét fedezni nem tudja (88. §), jogai érvényesítésének megkönnyítése végett egészen vagy részben az alábbi kedvezmények illetik meg (költségmentesség):
a) illetékmentesség;
b) mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése, illetőleg megfizetése alól;
c) mentesség a perköltségbiztosíték letétele alól;
d) pártfogó ügyvéd kirendelésére való igény.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alá eső azokat a költségeket, amelyeknek előlegezése alól a költségmentességben részesülő fél teljesen vagy részben mentesül, az állam előlegezi, kivéve az ügygondnoki díjat.
85. § (1) Az a fél, akinek eltartásáról szülője köteles gondoskodni, vagy aki házastársával együtt él, csak akkor részesíthető költségmentességben, ha annak előfeltételei mind őreá, mindpedig szülőjére, illetőleg házastársára nézve fennállanak. A fél és szülője, illetőleg házastársa között folyó perekre ez a szabály nem terjed ki.
(2) Jogi személyek költségmentességben nem részesíthetők.
(3) Nem részesíthető költségmentességben a fél, ha perlekedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik, úgyszintén akkor sem, ha mint engedményes lép fel és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a költségmentes perlés lehetővé tételét célozta.
(4) Külföldiek részére a költségmentes perlés kedvezménye csak a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonosság esetében engedélyezhető. A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó.
86. § (1) A költségmentességet kérelemre a bíróság engedélyezi és a bíróság határoz az engedélyezett költségmentesség visszavonása tárgyában is.
(2) A költségmentesség hatálya a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.
(3) A költségmentesség nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség megtérítésének kötelezettségét.
87. § (1) Teljes vagy részleges költségmentesség esetében a bíróság az ügy díjtalan vitelére a fél kérelmére pártfogó ügyvédet rendel ki a székhelyén működő ügyvédek közül, feltéve, hogy a kirendelés az ügy körülményeihez képest szükségesnek mutatkozik.
(2) A pártfogó ügyvéd a fél képviseletét a megkeresett bíróság és a másodfokú bíróság előtti eljárásban ellátni nem köteles, kivéve ha ezek székhelye az elsőfokú bíróságéval azonos.
(3) A pártfogó ügyvéd az őt megillető díjakat a perköltségben elmarasztalt ellenféltől közvetlenül behajthatja. Az ellenfél az ügyvéd követelésébe a féllel szemben őt megillető követelések közül csak azokat a költségeket számíthatja be, amelyeket a bíróság az ő részére ugyanabban a perben a féllel szemben megállapított.
88. § A költségmentesség előfeltételeire, engedélyezésére, valamint visszavonására vonatkozó szabályokat, továbbá a költségmentességgel kapcsolatos egyéb eljárási rendelkezéseket, ideértve az előlegezett költségek behajtásának szabályait is, az igazságügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg.
89. § (1) A külföldi felperes a perrel felmerülő költségek fedezése céljából az alperes kívánságára biztosítékot köteles adni, kivéve ha:
a) a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként rendelkezik vagy eltérő viszonossági gyakorlat áll fenn;
b) a felperesnek az alperes által elismert követelése elegendő biztosítékul szolgál, vagy
c) a felperest a bíróság teljes költségmentességben részesítette (84. §).
(2) A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügyminiszter nyilatkozata irányadó.
90. § (1) A biztosíték összegét – a költségek valószínű összegének, valamint az alperes által elismert követelés összegének figyelembevételével – a bíróság állapítja meg s a megállapított összeget a szükséghez képest utóbb meg is változtathatja.
(2) A biztosítékot – ha a felek másképp nem állapodtak meg – készpénzben kell letétbe helyezni.
91. § Ha a biztosíték adásának oka a per folyamán megszűnik, a biztosítékot a felperes kérelmére – az alperes meghallgatása után – vissza kell adni, illetőleg a felperest a biztosítékadás alól fel kell menteni; ez a rendelkezés megfelelően irányadó a biztosíték összegének leszállítása esetében is.
92. § A biztosíték összege tekintetében fellebbezéssel élni nem lehet; egyébként a 89–91. §-ok alapján hozott határozatok ellen külön fellebbezésnek van helye.
93. § (1) A beadványokon fel kell tüntetni a bíróságot, amelyhez a beadványt intézik, továbbá a felek nevét, lakóhelyét és a per tárgyát, a folyamatban lévő ügyekben pedig ezenfelül a bírósági ügyszámot is.
(2) A beadványokat a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van; ha több félnek közös képviselője (meghatalmazottja) van, részükre együttesen egy példányt kell számításba venni. A beadvány mellékleteinek egy-egy másolatát csatolni kell a beadvány többi példányához is.
(3) Ügyvédi képviselet esetében az ügyvédnek a beadvány minden példányát aláírásával kell ellátnia; egyébként a beadvány első példányát a 196. §-nak megfelelően kell kiállítani.
94. § (1) A keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely járásbíróságnál vagy a perre illetékes megyei bíróságnál is jegyzőkönyvbe mondhatja. A felet ilyenkor a szükséges útbaigazítással is el kell látni s az esetleges hiányok pótlására (95. §) nyomban fel kell hívni; a hiánypótlás elmulasztása esetében a kereset (kérelem) jegyzőkönyvbe vételét meg lehet tagadni. E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
(2) A jegyzőkönyvre a 93. § megfelelően irányadó.
(3) Ha a perre nem az a bíróság illetékes, amelyik a keresetet (kérelmet) jegyzőkönyvbe vette, a jegyzőkönyvet az illetékes bírósághoz kell áttenni.
(4) Folyamatban levő perben szóbeli kérelmeket – feltéve, hogy a törvény másként nem rendelkezik – jegyzőkönyvbe mondani csak a perbíróság előtt lehet; az (1)–(2) bekezdés rendelkezései egyébként ilyenkor is megfelelően irányadók.
95. § (1) Ha a beadvány nem felel meg a törvény rendelkezéseinek vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, az elnök a beadványt rövid határidő kitűzésével s a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a félnek visszaadja és egyben figyelmezteti, hogy ha a beadványt újból hiányosan adja be, a bíróság el fogja utasítani, illetőleg hiányos tartalma szerint fogja elintézni.
(2) Az elnök a helyben lakó felet a beadvány hiányainak pótlása végett maga elé is idézheti.
(3) Ha a fél a beadvány hiányait a kitűzött határidő alatt pótolja a beadványt úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be.
96. § (1) Az idézésen fel kell tüntetni az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot, a felek nevét, perbeli állását és a per tárgyát, valamint a kitűzött tárgyalás (meghallgatás) idejét és helyét.
(2) Az idézésben figyelmeztetni kell a címzettet a meg nem jelenés következményeire és őt perbeli állásához képest a megfelelő tájékoztatással egyébként is el kell látni.
97. § Ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Ez a rendelkezés nem terjed ki az olyan idézésre, amelyben a bíróság a felet vagy annak törvényes képviselőjét személyes megjelenésre kötelezi.
98. § Ha az iratot a címzett halála miatt, vagy azért nem lehet kézbesíteni, mert a címzett a bejelentett címen ismeretlen vagy onnan ismeretlen helyre költözött, erről az érdekelt feleket értesíteni kell.
99. § (1) A bírósági iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíttetni.
(2) A címzett a neki szóló iratot – személyazonosságának igazolása mellett – a bírósági irodában is átveheti.
(3) Egyébként a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.
100. § (1) A külföldön kézbesítendő iratot – ha a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik – intézkedés végett az igazságügyminiszterhez kell felterjeszteni.
(2) A külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel.
101. § (1) Ha a fél tartózkodási helye ismeretlen vagy olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, vagy ha a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetőleg ha a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, a kézbesítést hirdetmény útján kell teljesíteni. Hirdetmény útján kell a kézbesítést teljesíteni az ismeretlen örökösök részére is.
(2) Hirdetményi kézbesítést a bíróság csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául szolgáló ok valószínűsítése esetében rendelhet el. Ha az előadott tények valótlannak bizonyulnak és a fél erről tudott vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna, a hirdetményi kézbesítés és az azt követő eljárás érvénytelen, a felet pedig a felmerült költségben és ezenfelül pénzbírságban (120. §) is el kell marasztalni. Ezeket a következményeket a bíróság a felek meghallgatása után hivatalból mondja ki.
(3) Ha a hirdetményi kézbesítést követő eljárást – habár csak hallgatólagosan is – az ellenfél jóváhagyta, az eljárás nem válik érvénytelenné, a pénzbírságot azonban ilyen esetben is ki kell szabni s a felet kötelezni kell a felmerült költségtöbblet megfizetésére.
102. § (1) A hirdetmény útján kézbesítendő iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára és a fél – illetőleg ismeretlen örökösök részére való kézbesítés esetében az örökhagyó – utolsó ismert lakóhelyén a helyi tanács hirdetőtáblájára.
(2) Ha a fél olyan államban lakik, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, de amellyel a postai forgalom fennáll, a hirdetményt – lehetőleg ajánlott levélként – a fél ottani címére is meg kell küldeni.
(3) Ha keresetlevelet kell az alperesnek hirdetmény útján kézbesíteni, részére a bíróság ügygondnokot (74. §) rendel és a keresetlevelet annak is kézbesítteti.
(4) A hirdetményi kézbesítéssel felmerülő költséget az köteles előlegezni, aki a hirdetményi kézbesítést kérte.
(5) Hirdetményi kézbesítés esetében az iratot – amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik – a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni.
103. § (1) A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani.
(2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik.
(3) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hó utolsó napján.
(4) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.
(5) A határidő az utolsó nap végével jár le, a bírósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a bíróság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.
104. § (1) Az elnök, illetőleg a bíróság az általa megállapított határidőt fontos okból meghosszabbíthatja; a törvényben megállapított határidőket azonban csak a törvényben meghatározott esetekben lehet meghosszabbítani.
(2) Ha a meghosszabbítást a fél kéri, kérelmét a határidő lejárta előtt kell előterjesztenie; a kérelem tárgyában az ellenfél meghallgatása nélkül is lehet határozni, ismételt meghosszabbításnak azonban csak az ellenfél meghallgatása után lehet helye.
105. § (1) A fél az elmulasztott perbeli cselekményt – ha a törvény másként nem rendelkezik – többé hatályosan nem teljesítheti.
(2) A mulasztás következményei – a törvényben meghatározott eseteket kivéve – előzetes figyelmeztetés nélkül, maguktól állanak be. Ha a törvény szerint a mulasztás következményei csak előzetes figyelmeztetés esetén vagy az ellenfél kérelmére állanak be, az elmulasztott cselekményt a figyelmeztetésben megjelölt idő alatt, illetőleg a kérelem előterjesztéséig, ha pedig a kérelmet tárgyaláson adták elő, az arra vonatkozó határozat meghozataláig pótolni lehet.
(3) Nem tekinthető mulasztásnak, ha a felet a perbeli cselekmény teljesítésében valamely köztudomású természeti esemény vagy más elháríthatatlan akadály gátolta.
(4) A határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
106. § (1) Ha a fél vagy képviselője valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei – az alábbi eseteket kivéve – igazolással orvosolhatók.
(2) Igazolásnak nincs helye, ha:
a) az igazolást a törvény kizárja;
b) a mulasztás következményei igazolás nélkül is elháríthatók vagy a mulasztás bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár;
c) a fél az igazolási kérelem folytán kitűzött újabb határnapot mulasztja el.
(3) Végrehajtási igényperben az igénylő igazolással nem élhet.
107. § (1) Az igazolási kérelmet tizenöt nap alatt lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.
(2) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik.
(3) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.
108. § Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Ha azonban az igazolási kérelem sikere valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését az ellenfél meghallgatása nélkül, hivatalból is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott határozatot a bíróság kérelemre utóbb megváltoztathatja.
109. § (1) Az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt, fellebbezési határidő elmulasztása esetén pedig a másodfokú bíróság.
(2) Ha az igazolást a törvény kizárja, vagy az igazolási kérelmet elkésetten terjesztették elő, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ugyanez áll akkor is, ha az igazolást kérő – határidő elmulasztása esetében – az elmulasztott cselekményt a kérelem előterjesztésével együtt nem pótolta.
(3) Az igazolási kérelem elbírálása előtt a bíróság a feleket meghallgathatja (113. §). A felek megidézése esetében a határnapot – ha ennek helye van – az ügy érdemi tárgyalására is ki kell tűzni. Azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni.
(4) Ha a bíróság az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon tartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása vagy teljes, illetőleg részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell.
110. § (1) Az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye.
(2) Az igazolási kérelemnek helytadó határozat, valamint az eljárás, illetőleg a végrehajtás felfüggesztése tárgyában a 108. § alapján hozott határozat ellen külön fellebbezésnek helye nincs és az az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, illetőleg olyan igazolási kérelem alapján rendelte el az eljárás vagy a végrehajtás felfüggesztését, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania [109. § (2) bek.].
111. § (1) Ha valamelyik fél meghal, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetőleg perbevonásáig (61–62. §) félbeszakad.
(2) Ha az olyan fél, akinek a per vitelére nincs meghatalmazottja, cselekvőképességét elveszti, az eljárás mindaddig félbeszakad, míg a fél részére kirendelt törvényes képviselő személyét be nem jelentik.
(3) Ha a fél törvényes képviselője hal meg és a törvényes képviselőnek a per vitelére nem volt meghatalmazottja, az eljárás mindaddig félbeszakad, míg a fél részére kirendelt új törvényes képviselő személyét be nem jelentik. Ugyanez áll akkor is, ha a fél törvényes képviselőjének ez a jogosultsága anélkül szűnik meg, hogy az általa képviselt fél cselekvőképessé vált volna.
(4) Ha a bíróság működése háború vagy valamely elháríthatatlan esemény miatt szünetel, vagy a féllel ilyen okból nem lehet érintkezni, az eljárás az akadály megszűnéséig félbeszakad.
(5) Ha a (2) és a (3) bekezdés esetében az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama valamelyik fél méltányos érdekeit sértené, a bíróság a fél részére akár kérelemre, akár hivatalból a 49. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával ügygondnokot (74. §) rendel ki; az ügygondnok kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszűnik.
112. § (1) Az eljárás félbeszakadásával minden határidő megszakad; a félbeszakadás megszűnésétől a határidő újra kezdődik.
(2) A félbeszakadás tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a félbeszakadással, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.
(3) A bíróságnak a félbeszakadást megállapító határozata ellen külön fellebbezésnek van helye; a bíróság azonban az ilyen határozatot maga is megváltoztathatja.
113. § Mindazokban az esetekben, amikor a törvény értelmében vagy a bíróság megítélése szerint valamelyik felet meg kell hallgatni s a meghallgatás a tárgyalásig nem halasztható el, a felet fel kell hívni, hogy a felmerült kérdésben írásban nyilatkozzék vagy nyilatkozatának jegyzőkönyvbe vétele végett az elnöknél jelentkezzék. A bíróság, ha szükségesnek tartja, a felet meghallgatása végett meg is idézheti.
114. § A fél az eljárás szabálytalanságát a per folyamán bármikor kifogásolhatja. Ha a kifogást szóval adja elő, azt jegyzőkönyvbe kell venni. Ha a bíróság a kifogást figyelmen kívül hagyja, ezt lehetőleg nyomban, de legkésőbb az eljárást befejező határozatában megindokolni köteles.
115. § (1) Amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a tárgyalásról, a felek szóbeli meghallgatásáról, valamint a tárgyaláson kívül foganatosított egyéb meghallgatásról (kihallgatásról) jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A tárgyaláson jegyzőkönyvvezetőt kell alkalmazni.
116. § A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:
a) az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot;
b) a felek nevét és perbeli állását, továbbá a per tárgyát;
c) a tárgyalás (meghallgatás vagy kihallgatás) helyét, továbbá kezdő- és befejező időpontját;
d) a bírák, a jegyzőkönyvvezető és a tolmács nevét;
e) a jelenlevő feleknek és képviselőiknek nevét és perbeli állását;
f) zárt tárgyalás esetében az erre való utalást.
117. § (1) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben meghatározott alaki követelményeknek megfelel-e. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.
(2) Különösen fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben:
a) a felek által előadott vagy a periratokból felolvasott lényeges kérelmeket és nyilatkozatokat, ideértve a felek tényállításait és bizonyítási indítványait, valamint a keresetváltoztatást és a viszontkeresetet, úgyszintén a korábbi kérelmektől és nyilatkozatoktól való eltéréseket, illetőleg valamely nyilatkozatnak bírói felhívás ellenére való elmulasztását vagy megtagadását;
b) az okiratok bemutatásának megtörténtét, valamint a tanúk vallomását, a szakértők véleményét és a szemle eredményét;
c) a keresettől való elállást, továbbá az elismerést és a jogról való lemondást, illetőleg a felek között létrejött egyességet;
d) a pervezetés és rendfenntartás körében tett intézkedéseket, a korábbi eljárás ismertetésének megtörténtét, valamint a bíróság által az eljárás folyamán hozott végzéseket és az ítélet kihirdetésének megtörténtét.
(3) A felek beadványának, a szakértők véleményének vagy más periratnak felolvasása, valamint okiratnak vagy másolatának csatolása esetében a jegyzőkönyvben csupán ennek megtörténtére kell utalni.
(4) Ha a felek bármelyike az eljárás során felmerült valamely körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a bíróságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.
118. § (1) A jegyzőkönyvet a felek előtt fel kell olvasni vagy annak megtekintését nekik lehetővé kell tenni. Ennek megtörténtét a jegyzőkönyvbe fel kell venni. A jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írja alá.
(2) A jegyzőkönyv hivatalból vagy az elnök engedélyével a felek megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható; a felek erre vonatkozó kérelmét – annak elutasítása esetén – a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(3) A tárgyalásra megszabott alakszerűségek megtartása csak a tárgyalási jegyzőkönyvvel és annak mellékleteivel bizonyítható.
119. § A felek, az ügyész és a perben résztvevő egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait – a határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleménynek kivételével – a per bármely szakában külön engedély nélkül megtekinthetik és azokról maguknak másolatokat (kivonatokat) készíthetnek. Oly tárgyalásról készült jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot államtitok, katonai vagy hivatali titok megőrzése végett zárták ki, lemásolni vagy arról kivonatot készíteni nem szabad. Ilyen ügyben az iratok megtekintésének is csak a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett van helye.
120. § A jelen törvény rendelkezései alapján kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ezer forint. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására és hovafordítására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a büntetőbíróságok által kiszabott pénzbüntetésekre irányadók.
121. § (1) A pert keresetlevéllel kell megindítani; a keresetlevélben fel kell tüntetni:
a) az eljáró bíróságot;
b) a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, foglalkozását, lakóhelyét és perbeli állását;
c) az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;
d) azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható;
e) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).
(2) Ha a bíróság hatáskörének és illetékességének, valamint a hivatalból figyelembe veendő egyéb körülményeknek igazolására okirat szükséges, a keresetlevélhez csatolni kell az eredeti okiratot vagy annak másolatát (kivonatát).
122. § (1) Marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek csak lejárt követelés érvényesítése végett van helye.
(2) Tartásdíj, járadék és más időszakos szolgáltatás iránt indított perben a marasztalásra irányuló kereseti kérelem a le nem járt szolgáltatásokra is előterjeszthető. Lakás, más helyiség vagy egyéb ingatlan visszabocsátása iránt a kereseti kérelem már a visszabocsátási kötelezettség lejárta előtt előterjeszthető, feltéve hogy a visszabocsátásnak határozott időpontban kell történnie.
123. § Ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
124. § Az elnök a keresetlevél alapján az ügyet tárgyalásra tűzi ki, kivéve, ha a keresetlevelet a félnek hiánypótlás végett vissza kell adni (95. §), vagy ha az ügy áttételének (129. §), illetőleg a keresetlevél tárgyalás nélküli elutasításának (130. §) van helye.
125. § (1) Az elnök a kitűzött tárgyalási határnapra a feleket a keresetlevél, illetőleg a 94. § értelmében készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett megidézi.
(2) Az idézésben (96. §) figyelmeztetni kell a feleket, hogy a tárgyaláson – ha nem személyesen jelennek meg – csak a 67. §-ban megjelölt meghatalmazottal képviseltethetik magukat.
(3) A feleket az idézésben fel kell hívni, hogy az ügyre vonatkozó okiratokat a tárgyalásra hozzák magukkal, az alperest pedig arra is figyelmeztetni kell, hogy a kereseti kérelemre legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell s elő kell adnia a védekezésnek alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia. Az idézésben arra is utalni kell, hogy az alperes nyilatkozatát már a kitűzött határnap előtt benyújthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja [94. § (4) bek.]. Az írásbeli nyilatkozat másodpéldányát, illetőleg az arról készített jegyzőkönyv másolatát a bíróság a felperesnek haladéktalanul kézbesítteti, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a tárgyaláson adja át.
(4) Ha a fél fegyveres testület tagja, az első tárgyalásra való megidézéséről elöljáróját értesíteni kell.
126. § (1) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább nyolc nappal – váltóperben legalább három nappal – megelőzze. Ezt a tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.
(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban a tárgyalás más helyre s a szükséghez képest a bíróság székhelyén vagy területén kívül eső helyre is kitűzhető.
127. § Ha a kereset jegyzőkönyvbe mondása (94. §) alkalmával a felperessel együtt a bíróság előtt az alperes is megjelenik, a bíróság a felek kérelmére a tárgyalást nyomban megtartja. Ebben az esetben a keresetet a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni és azt a bíróság illetékességének hiánya miatt – kizárólagos illetékesség esetét kivéve – elutasítani nem lehet. Ha a bíróság a perre illetékes, de az alperes a kereset jegyzőkönyvbe mondása alkalmával nincs jelen, a tárgyalásra az előző rendelkezések szerint azonnal határnapot kell kitűzni s arra a felperest szóval meg kell idézni.
128. § A perindítás hatályai a keresetnek, illetőleg a viszontkeresetnek (147. §) az ellenféllel való közlésével állanak be.
129. § (1) Ha a keresetlevélből vagy mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes és ez a bíróság (hatóság) az iratokból megállapítható, az elnök elrendeli a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz (hatósághoz) való áttételét s erről a felperest értesíti. A keresetlevél továbbításának azonban az áttételt rendelő határozat jogerőre emelkedése előtt csak a felperes hozzájárulásával lehet helye.
(2) Nincs helye a keresetlevél áttételének olyan bírósághoz vagy más hatósághoz, amely saját hatáskörének vagy illetékességének hiányát már jogerősen megállapította.
(3) Az (1) bekezdés értelmében áttett keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is annál a bíróságnál (hatóságnál) terjesztették volna elő, amelyhez azt áttették.
130. § A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek.] elutasítja, ha megállapítható, hogy:
a) a perre magyar bíróságnak nincs joghatósága;
b) a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;
c) a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie;
d) a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt – akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt – a per már folyamatban van (128. §) vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (229. §);
e) a félnek nincs perbeli jogképessége (48. §);
f) a felperes követelése időelőtti, vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;
g) a felperes a hiánypótlás végett (95. §) neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be vagy újból hiányosan adta be.
131. § Ha valamely bíróság hatáskörének vagy illetékességének hiányát valamely okból már jogerősen megállapította, az utóbb eljáró bíróság nem hozhat ezzel az okkal ellentétes olyan határozatot, amellyel a saját hatáskörét vagy illetékességét megtagadva, az ügyet az előbb eljárt bírósághoz utalja vissza.
132. § (1) A keresetlevélnek a 130. § alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának polgári jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
(2) Ha a keresetlevél az alperes részére halála miatt vagy más okból nem volt kézbesíthető, a keresetlevél beadásának polgári jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a kézbesítés sikertelen megkísérlésére vonatkozó értesítés vételétől számított harminc nap alatt a kézbesítéshez szükséges adatokat bejelenti vagy hirdetményi idézést kér.
(3) A jelen §-ban megállapított határidők elmulasztása esetében igazolásnak helye nincs.
133. § (1) A tárgyalást az elnök vezeti. A törvény keretei között az elnök szabja meg azoknak a cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson teljesíteni kell. A felekhez, valamint az elnök által kihallgatott más személyekhez kérdéseket a bíróság tagjain kívül, a felek és képviselőik is intézhetnek.
(2) Az elnök ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre és az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés feltevését, illetőleg az arra való feleletet megtiltja.
134. § (1) A tárgyalás rendjének fenntartásáról az elnök gondoskodik.
(2) Az elnök a hallgatóság köréből a tizennégy éven aluli személyeket kizárja, a tizennyolc éven aluli személyeket pedig a tárgyalásról eltávolíthatja.
(3) A feleket és képviselőiket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén a bíróság pénzbírságot (120. §) szab ki.
(4) Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében – akár a pénzbírság kiszabására vonatkozó rendelkezéssel egyidejűleg, akár anélkül vagy azt követően – a bíróság a feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket, valamint a hallgatókat a teremből kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti.
(5) A bíróság a felet – kiutasítása esetében – felhívja, hogy képviseletéről a kitűzött határidő alatt gondoskodjék; ha pedig a fél képviselőjét utasította ki, felhívja a felet, hogy a tárgyaláson személyesen jelenjék meg vagy új képviselőről gondoskodjék. A felhívás eredménytelensége esetében a féllel szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni. Tanú vagy szakértő kiutasítása esetében a 185. § rendelkezései megfelelően irányadók.
(6) Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság értesíti az illetékes hatóságot, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, az elkövetőt őrizetbe vétetheti és ebben az esetben haladéktalanul intézkedik az ügyésznek való átadása iránt. Fegyveres testület tagjának előzetes letartóztatását csak elöljárója útján lehet foganatosítani.
135. § (1) A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek-e. Ha valamelyik fél a tárgyaláson nem jelent meg, meg kell állapítani, hogy a tárgyalásra szabályszerű idézése megtörtént-e. Ha ez megtörtént, a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell tekinteni, s a mulasztás esetére megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni; ellenkező esetben a tárgyalást el kell halasztani.
(2) Ha a fél a per folyamán külföldre távozott és a per vitelére belföldön lakó meghatalmazottat nem rendelt, vele szemben a mulasztás következményeit – hivatalos kiküldetés esetét kivéve – akkor is alkalmazni kell, ha tárgyalásra megidézhető nem volt.
(3) Ha a fél nevében megjelent meghatalmazott vagy törvényes képviselő képviseleti jogát, illetőleg a per viteléhez szükséges felhatalmazását nem igazolja, a fél nevében megjelent személyt megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni a meghatalmazás, a képviseleti jog vagy a per viteléhez szükséges felhatalmazás igazolására. Ha a meghatalmazottként megjelent személy a felet a 67–68. §-ok értelmében nem képviselheti, a felet megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni, hogy a perben személyesen vagy a törvénynek megfelelő meghatalmazott útján járjon el.
(4) Ha a (3) bekezdésben említett hiány pótolható, a bíróság a tárgyalást a hiány pótlása előtt is folytathatja, az ellenfél kívánságára pedig a tárgyalást folytatni köteles. Ha a hiányt a kitűzött határidő alatt, illetőleg az annak leteltét követő tárgyalás bezárásáig nem pótolták, vagy az eljárást a fél jóvá nem hagyta, az ellenfél kérelmére a mulasztás következményeit kell alkalmazni s a hiány pótlására eredménytelenül felhívott személyt a felmerült költségek megfizetésére kell kötelezni.
136. § (1) Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti (159. §); ilyen kérelem hiányában az eljárás szünetel (137. §).
(2) Ha az első tárgyalást az alperes, vagy a folytatólagos tárgyalást a felek bármelyike mulasztja el, a bíróság a tárgyalást az ellenfél kérelmére megtartja. Ha a megjelent fél ezen a tárgyaláson olyan kérelmeket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat ad elő, amelyek a mulasztó féllel még közölve nem voltak, a tárgyalási jegyzőkönyv másolatát, vagy az ellenfél által bemutatott előkészítő iratot a mulasztó félnek meg kell küldeni és fel kell őt hívni, hogy észrevételeit azokra a 141. § (3) bekezdése esetében előkészítő iratban, egyébként pedig a következő tárgyaláson szóval tegye meg. Olyan kérelmeket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat, amelyeknek az ügy eldöntésére nincs jelentőségük, a mulasztó féllel közölni nem kell.
(3) A mulasztó féllel előzetesen már közölt kérelmeket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat a (2) bekezdés esetében úgy kell tekinteni, hogy a mulasztó fél a kérelem teljesítését nem ellenzi, a tényállítás valóságát nem vonja kétségbe, illetőleg a kívánt bizonyítást nem ellenzi, kivéve ha ez a perben tett korábbi nyilatkozatával ellentétben állna. A bíróság azonban a valóságnak megfelelő tényállás kiderítése érdekében elrendelheti a tárgyalás elhalasztását és a mulasztó fél meghallgatását, valamint a szükségesnek tartott bizonyítást. Ha a mulasztó fél a következő tárgyalást is elmulasztja, ezen az alapon a tárgyalást újra elhalasztani nem lehet.
137. § (1) Ha a felek közül bármelyik tárgyaláson egyik sem jelenik meg vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, úgyszintén ha a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket a bíróságnak bejelentik, az eljárás mindaddig szünetel, amíg valamelyik fél az eljárás folytatását nem kéri. Négy hónap eltelte előtt a pert folytatni nem lehet.
(2) A szünetelés a határidők folyását nem érinti.
(3) Egyévi szünetelés után a per megszűnik; a per megszűnését a bíróság hivatalból állapítja meg. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.
(4) A per során hozott jogerős részítélet és közbenső ítélet (213. §) hatályát a per megszűnése nem érinti.
138. § (1) Az első tárgyalás kezdetén a felperes vagy az elnök felolvassa vagy ismerteti a keresetlevelet. Ezután a felperes nyilatkozik arra nézve, hogy a keresetlevélben előadott keresetét változatlanul fenntartja-e, illetőleg, hogy azt miként módosítja vagy változtatja meg.
(2) Ha a tárgyaláson a felperes nem jelent meg, a keresetlevelet nem kell felolvasni, illetőleg ismertetni.
139. § (1) A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére (157. §) irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.
(2) Ha a keresetet az alperessel egyáltalán nem vagy nem idejében (126. §) közölték, vagy ha a felperes a keresetet a tárgyaláson lényegesen módosította, a bíróság az ellenkérelem előterjesztésére az alperes kérelme esetén halasztást ad.
140. § (1) Ha az alperes ellenkérelmében a per megszüntetését kéri (157. §), a bíróság mindenekelőtt ebben a kérdésben tárgyal és határoz.
(2) A bíróság a per megszüntetésére irányuló kérelem tárgyalása mellett is felhívhatja az alperest az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatának előterjesztésére és a megszüntetés kérdésében való határozathozatal előtt elrendelheti a per érdemi tárgyalását is. Ebben az esetben a 158. § (2) bekezdésében foglalt korlátozás nem alkalmazható.
(3) A (2) bekezdés alapján az ügy érdemi tárgyalásának nincs helye, ha az alperes a per megszüntetését a felperes mulasztása, illetőleg elállása folytán vagy közös megállapodásra hivatkozással kéri [157. § d)–f) pontja].
141. § (1) Ha a bíróság a pert nem szünteti meg, az ügyet érdemben tárgyalja s ha a tényállás már az első tárgyaláson kideríthető, nyomban érdemben határoz.
(2) A bíróság, amennyiben a tényállás megállapítása végett szükséges, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. Ha ez az első tárgyaláson nem lehetséges vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését.
(3) Írásbeli előkészítést csak akkor lehet elrendelni, ha ez az ügy nagyobb terjedelme vagy bonyolultsága miatt szükséges és ha a feleket ügyvéd képviseli, vagy a feleknek, illetőleg képviselőiknek az írásbeli előkészítés nem okoz különösebb nehézséget.
(4) Írásbeli előkészítés esetében az erre vonatkozó iratot, ha a bíróság másként nem rendelkezik, a tárgyalási időköz első harmadában, az ellenfélnek arra vonatkozó nyilatkozatát pedig oly időben kell a bíróságnál előterjeszteni, hogy arra a vele szemben álló fél a tárgyaláson nyilatkozhassék.
(5) Az elnök az előkészítő iratok és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján – amennyiben ez a per eldöntéséhez szükségesnek mutatkozik – a tárgyalás folytatására kitűzött határnapra a tanúkat, illetőleg a feleket személyes megjelenés végett megidézi és beszerzi a bizonyítékul szolgáló iratokat.
142. § (1) Ha a tárgyalás elhalasztása esetében a folytatólagos tárgyalás határnapját a bíróság nyomban kitűzi, azt a jelenlévő felekkel kihirdetés útján közli. Egyébként a feleket a folytatólagos tárgyalásra az elnök idézi meg.
(2) A 126. § (2) bekezdése a folytatólagos tárgyalásra is irányadó.
143. § (1) A folytatólagos tárgyaláson az írásbeli előkészítő iratot és más beadványt ismertetni kell.
(2) Ha a felek valamelyike tényállításainak előterjesztésével, bizonyítékainak megjelölésével vagy az ellenfél által előadottakra vonatkozó nyilatkozatának megtételével alapos ok nélkül késik és emiatt a tárgyalás újabb elhalasztása válik szükségessé, a bíróság a tárgyalást ennek a félnek költségére halasztja el, ismételt késedelem esetében pedig a fél előterjesztéseinek bevárása nélkül is határozhat.
144. § Ha a folytatólagos tárgyaláson az eljáró tanács nem ugyanazokból a bírákból áll, akik a perben már korábban eljártak, az elnök ismerteti a felek által előterjesztett kérelmeket, a korábbi tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket, valamint a bizonyítás eredményét és a per egyéb iratait; a felek az ismertetésre észrevételeket tehetnek.
145. § (1) Ha a per vagy valamely külön eldöntésre alkalmas kérdés a határozathozatalra megérett, az elnök a tárgyalást berekeszti.
(2) A tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, hogy kívánnak-e még valamit előadni.
(3) A bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további tárgyalása mutatkozik szükségesnek. Újból meg kell nyitni a tárgyalást és a 144. §-nak megfelelően kell eljárni, ha a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák személyében változás állott be.
146. § (1) A felperes keresetét az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. A kereset megváltoztatását írásban kell benyújtani vagy jegyzőkönyvbe kell mondani.
(2) A keresetet az (1) bekezdésben meghatározott időpontig lehet az 51. § alapján az eredetileg perbe nem vont alperesekre is kiterjeszteni.
(3) Ha a bíróság megítélése szerint a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, erre a felperest figyelmeztetni kell, illetőleg magyarázatot kell tőle kérni. A felperest – nyilatkozatához képest – arról is tájékoztatni kell, hogy kereseti kérelmét az (1) és (2) bekezdés értelmében a tárgyalás folyamán is jogában áll megfelelően megváltoztatni.
(4) Keresetváltoztatás esetén az alperes ellenkérelmére a 139. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
147. § (1) Az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas.
(2) A járásbíróság előtt olyan viszontkeresetet, amely a követelés egész összegére tekintettel a megyei bíróság hatáskörébe tartoznék, csak akkor lehet indítani, ha a viszontkeresettel érvényesített követelés beszámításra is alkalmas és a követelés összegének a felperes kereseti követelését meghaladó részére a járásbíróságnak hatásköre van.
(3) Vagyonjogi perben a per bírósága a viszontkeresetre egyéb illetékességi ok hiányában is illetékes.
(4) Viszontkereset esetén a felperes ellenkérelmére a 139. §-nak az alperes ellenkérelmét szabályozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
148. § (1) A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyességgel rendezzék.
(2) Ha az egyesség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja.
(3) A bíróság által jóváhagyott egyességnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyesség végrehajtására nincs halasztó hatálya.
149. § (1) A bíróság, ha az ügy eldöntése érdekében célszerűnek látja, elrendelheti, hogy a perben érvényesített egyes követelések vagy a megosztható követelések egyes részei, valamint általában a perben eldönthető egyes vitás kérdések elkülönítve kerüljenek tárgyalásra.
(2) A bíróság együttes tárgyalás és eldöntés végett elrendelheti az előtte folyamatban levő olyan perek egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg.
150. § A házastárs által ideiglenes tartás iránt indított pert a házassági per megindítása esetén át kell tenni a házassági per bíróságához.
151. § (1) Az elnök a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legalább nyolc nappal előterjesztett közös kérelmére elhalasztja, később előterjesztett közös kérelmükre pedig elhalaszthatja. A tárgyaláson előterjesztett kérelemre, illetőleg hivatalból a tárgyalást csak a bíróság halaszthatja el fontos okból.
(2) Az idézésre megjelent tanúkat és szakértőket a tárgyalás elhalasztása esetén is ki kell hallgatni.
152. § (1) Ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Ha ez az eljárás még megindítva nincs, a büntetőeljárás megindításáról hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében a bíróság gondoskodik, egyébként pedig az eljárás megindítására megfelelő határidőt tűz ki. Ha a határidő eredménytelenül telik le, a tárgyalást folytatni kell.
(2) A bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a polgári bíróság hatáskörébe tartozó más eljárás már folyamatban van.
(3) Birtokháborítás megszüntetése iránt indított pert a jelen § alapján nem lehet felfüggeszteni.
153. § (1) Ha a per eldöntése házasság létezésétől vagy érvényességétől, illetőleg gyermek családi jogállásának bírói megállapítástól függ és ez iránt per van folyamatban, a tárgyalást annak jogerős eldöntéséig fel kell függeszteni.
(2) Ha a per eldöntése házasság érvényességétől függ, a tárgyalást akkor is fel kell függeszteni, ha az érvénytelenítési per még nincs folyamatban, de annak megindítására a felek valamelyike jogosult; ebben az esetben a tárgyalás felfüggesztésével egyidejűleg az érvénytelenítési per megindítására megfelelő határidőt kell kitűzni, annak sikertelen letelte után azonban a felfüggesztett tárgyalást folytatni kell.
154. § (1) Ha a felet katonai szolgálatra hívják be, a bíróság a pert felfüggesztheti, kivéve a tartásdíj iránt indított, valamint az olyan pereket, amelyeknek gyors elbírálásához különleges érdek fűződik.
(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság a per felfüggesztéséről, illetőleg továbbfolytatásáról a fél katonai elöljáróját is értesíti.
155. § (1) A tárgyalás felfüggesztésével minden határidő megszakad; a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újra kezdődik.
(2) A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.
(3) Felfüggesztést rendelő bírósági határozat ellen külön fellebbezésnek van helye; a bíróság az ilyen határozatot maga is megváltoztathatja.
156. § (1) Ha tartásdíj, járadék, vagy más hasonló célú időszakos szolgáltatás iránti perben az alperes fizetési kötelezettsége a per adatai szerint valószínűnek mutatkozik, az alperest a felperes kérelmére ideiglenes intézkedéssel kötelezni lehet az előreláthatóan megítélhető tartásdíj, illetőleg járadék vagy más szolgáltatás megfizetésére.
(2) Birtokháborítás megszüntetése iránti perben a bíróság a felperes kérelmére a további háborítást ideiglenes intézkedéssel eltilthatja.
(3) Egyéb perekben a bíróság a szükségesnek mutatkozó ideiglenes intézkedéseket az azokra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint teszi meg.
(4) A jelen § alapján hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye. A határozat előzetes végrehajthatóságára a 231–232. §-ok megfelelően irányadók.
157. § A bíróság a pert megszünteti:
a) ha a keresetlevelet már a 130. § a)–f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani;
b) ha a fél törvényes képviselőjét mellőzték és e hiányt a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig sem pótolták;
c) ha a bíróság az alperes kívánságára a külföldi felperest a 89. § alapján a perrel felmerülő költsége fedezése végett biztosítékadásra kötelezte, de a felperes a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig biztosítékot nem adott;
d) ha a felperes az első tárgyalást elmulasztotta (135., 159. §);
e) ha a felperes keresetétől elállott (160. §);
f) ha a felek a per megszüntetését közösen kérték.
158. § (1) A bíróság a 157. § a) vagy b) pontja esetében a pert az eljárás bármely szakában hivatalból megszüntetni köteles.
(2) Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, hatáskör hiánya miatt a pert megszüntetni csak akkor lehet, ha a hatáskör nem a per tárgyának értékétől függ, az illetékesség hiánya miatt pedig csak akkor, ha az illetékesség a 41. § (2) bekezdésének esetén kívül kizárólagos. A pernek hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt való megszüntetése esetében a 129. § megfelelően irányadó.
(3) Az idő előtt indított pert nem lehet megszüntetni, ha a követelés a határozat meghozatala előtt lejárt (157. § a) pont, 130. § f) pont).
(4) A 157. § c) pontja alapján a pert csak az alperes kérelmére lehet megszüntetni; ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, ilyen kérelmet csak akkor terjeszthet elő, ha a biztosítékadási kötelezettség csak később következett be vagy az alperes arról csak később szerezhetett tudomást.
159. § (1) A 157. § d) pontja alapján a pert csak az alperes kérelmére lehet megszüntetni; ilyen kérelem hiányában az eljárás szünetel (137. §).
(2) Ha a felperes idézésére vonatkozó kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) a tárgyalás határnapjáig nem érkezett vissza, a bíróság annak visszaérkezése után határoz a per megszüntetéséről, illetőleg szüneteléséről vagy új határnap kitűzéséről.
(3) Az alperes a per megszüntetésére irányuló kérelemmel együtt a felperes ellen viszontkeresetet (147. §) is indíthat annak megállapítása iránt, hogy a felperest a keresetben érvényesített jog nem illeti meg; a per megszüntetése a viszontkereset tárgyalását nem akadályozza.
160. § (1) A felperes a per érdemi tárgyalása előtt keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat, az érdemi tárgyalás megkezdése után azonban csak akkor, ha az elálláshoz az alperes hozzájárul. A felperes mindkét esetben köteles alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni.
(2) A bíróság a pert tárgyaláson kívül is megszüntetheti, ha az elállást a felperes írásban jelenti be és ahhoz csatolja az alperesnek arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy igényel-e költséget és azt mennyiben számítja fel. Ha a per megszüntetéséhez szükség van az alperes hozzájárulására is, az erre vonatkozó nyilatkozatot is csatolni kell. Egyébként a bíróság a per megszüntetése felől tárgyaláson határoz.
161. § (1) Ha a bíróság a pert a 157. § a), b) vagy c) pontja alapján szünteti meg, a keresetlevél beadásának és a perindításnak polgári jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
(2) Ha a felperes a jelen §-ban megállapított határidőt elmulasztja, igazolással sem élhet.
162. § (1) A bíróságnak olyan határozata ellen, amely a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasítja, külön fellebbezésnek helye nincs és az az ügyet befejező határozat ellen irányuló fellebbezésben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság a pert a 158. § szerint hivatalból figyelembe veendő valamely ok ellenére nem szüntette meg.
(2) Ha a bíróság a 140. § alapján a per megszüntetésére irányuló kérelemnek és a per érdemének együttes tárgyalását rendelte el, a per megszüntetésére irányuló kérelmet az ügyet befejező határozatában is elutasíthatja.
163. § (1) A bíróság a per eldöntésénél jelentős vitás tények megállapítása végett bizonyítást rendel el.
(2) Nincs szükség olyan tények bizonyítására, amelyeket az ellenfél beismert, továbbá amelyek mindkét félnek egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által kétségbe nem vont előadása folytán vagy akár a köztudomás, akár a bíróság hivatalos tudomása alapján bizonyítás nélkül is kétségtelenül megállapíthatók.
164. § A vitás tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság ettől függetlenül az általa célszerűnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.
165. § A bíróság bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve; elrendelheti a bizonyítás kiegészítését vagy megismétlését, úgyszintén a már korábban elrendelt bizonyítás mellőzését is.
166. § (1) Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.
(2) Eskünek a perben helye nincs.
167. § Ha a fél tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanúkat a tárgyalásra elő kell állítania. Ha a bíróság a tanúkihallgatást hivatalból rendeli el (164. §), a fél a bíróság felhívására köteles a bizonyítandó tényről tudomással bíró tanúk személyi adatait akként megjelölni, hogy a tanúk megidézhetők legyenek.
168. § (1) A tanút az elnök idézi meg. Az idézésben (96. §) meg lehet jelölni azokat a körülményeket is, amelyekre a tanú kihallgatása szükségesnek mutatkozik s a tanút fel lehet hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.
(2) Ha a tanú a fél által bejelentett adatok téves volta miatt nem volt megidézhető, a bíróságnak a tanú ismételt megidézése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a fél téves bejelentése nem a per elhúzását célozta-e. Ugyanez áll akkor is, ha a fél az olyan tanút, akinek előállítására vállalkozott, a tárgyalásra nem állítja elő.
169. § (1) Azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet.
(2) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy amelyre a hivatali, illetőleg szolgálati titoktartás kötelezettsége kiterjed.
(3) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.
(4) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentésre az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, a minisztertanács rendelettel határozza meg.
(5) Azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, a felmentésre irányuló megkeresésben meg kell jelölni.
(6) A jelen § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.
170. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja:
a) a felek bármelyikének a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;
b) az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben;
c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette.
(2) Ha a tanú több pertárs közül nem valamennyivel áll a 13. § (2) bekezdésében megjelölt viszonyban, a tanúságtételt a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás nem különíthető el.
(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a kérdés:
a) olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamelyik fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje;
b) a tanú családtagjának származására, házasságára, életbenlétére vagy elhalálozására avagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik.
(4) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzőkönyvbe fel kell venni.
(5) Ha a tanút a jelen § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy a (4) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.
171. § (1) Ha a tanú a 169. § értelmében nem hallgatható ki, vagy a 170. § alapján nem akar vallomást tenni, ezt a bíróságon a kitűzött határnap előtt is bejelentheti. A 170. § esetében a megtagadás okát a bejelentéssel egyidejűleg elő kell adni és egyben valószínűsíteni kell. A bíróság egyéb valószínűsítő adat hiányában a tanút a megtagadás okára nézve ki is hallgathatja.
(2) Abban a kérdésben, hogy a tanúságtétel megtagadásának helye van-e (170. §), a kihallgatást foganatosító bíróság határoz; határozathozatal előtt a feleket – ha jelen vannak – meg kell hallgatni. Ha a tanúkihallgatást megkeresés útján foganatosítják (202. §), a perbíróság a megkeresett bíróság határozatát – kérelemre – megváltoztathatja. A kérelemnek a tanú kihallgatására halasztó hatálya van.
(3) A perbíróságnak vallomástételre kötelező határozata ellen a tanú fellebbezéssel élhet.
172. § (1) A tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál kihallgatása előtt nem lehet jelen s kihallgatása után csak a bíróság engedélyével távozhatik el.
(2) A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.
173. § (1) A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni nevét, korát, születési és lakóhelyét, továbbá foglalkozását, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van s hogy ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult.
(2) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miként szerzett tudomást.
(3) Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetében szembesítéssel kell megkísérelni.
174. § (1) A tanú kihallgatása alkalmával a birtokában lévő okiratot, illetőleg annak a peres ügyre vonatkozó részét köteles a bíróság rendelkezésére megtekintés végett bemutatni, kivéve ha az okiratot perben nem álló harmadik személy nevében tartja birtokában. Ha a tanú az okirat bemutatását alaptalanul megtagadja, a tanúságtétel megtagadásának következményeit (185. §) kell megfelelően alkalmazni.
(2) A bíróság szükség esetén elrendelheti az okirat másolatának (kivonatának) az iratokhoz való csatolását. Ha a tanú a másolatot (kivonatot) csatolni nem tudja, annak elkészítéséről a bíróság gondoskodik.
175. § (1) A kihallgatás után a tanú előtt jegyzőkönyvbe vett vallomását fel kell olvasni, kivéve, ha a felolvasást sem a tanú, sem a felek nem kívánják. A felolvasás megtörténtét vagy annak mellőzését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(2) Ha a tanú a vallomás felolvasásakor vallomását kiigazítja vagy kiegészíti, azt szintén jegyzőkönyvbe kell foglalni.
176. § (1) Ha a tanú aggkora, betegsége, testi fogyatkozása vagy más ok miatt a bíróság előtt nem jelenhetik meg, a bíróság a tanút lakásán, illetőleg tartózkodási helyén hallgatja ki. Ebben az esetben a bíróság akként is rendelkezhetik, hogy a tanút az elnök hallgassa ki.
(2) A tanúkihallgatás helyéről és idejéről a feleket és a tanút előzetesen értesíteni kell.
177. § (1) Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.
(2) A szakértőt rendszerint a kijelölt állandó szakértők közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni.
(3) A feleket a szakértő kirendelése tárgyában meg kell hallgatni és a kirendelésnél a felek egyetértő javaslatát lehetőleg figyelembe kell venni.
(4) Ha a perbíróság a szakértő meghallgatása iránt megkeresés útján intézkedik, a szakértő kirendelését is a megkeresett bíróságra bízhatja.
(5) A bíróság a kirendelt szakértő helyett – akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után – más szakértőt rendelhet ki, ha ezt bármely okból szükségesnek tartja. Ha azonban a bíróság a szakértőt a felek egyetértő javaslatára rendelte ki, más szakértő kirendelésének a szakvélemény előterjesztése előtt csak akkor van helye, ha a szakértő a véleményadással késlekedik vagy kizárás okából (178. §) vagy valamely más fontos okból nem járhat el.
178. § (1) Az, akire a 13. § (1) bekezdésének a), b), c) vagy e) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, szakértőként sem járhat el, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt.
(2) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy kizárt szakértő az eljárásban ne vegyen részt. A kizárási okot maga a szakértő, valamint a fél köteles a bíróságnak haladéktalanul bejelenteni; ha a bejelentés a szakértő véleményének előterjesztése után történt, a bíróság a vélemény figyelembevételével dönti el, hogy más szakértő meghallgatása szükséges-e.
(3) A bíróság a kizárás tárgyában a felek és a szakértő meghallgatása (113. §) után határoz; határozata ellen külön fellebbezésnek helye nincs. Ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki, a kizárás felől is ez határoz; ha azonban a kizárási okot a szakvélemény előterjesztése után jelentik be, a (2) bekezdés alkalmazásával a perbíróság dönt.
179. § A 169–171. §-ok rendelkezéseit a szakértőkre is megfelelően alkalmazni kell. A szakértőt kötelessége alól egyéb elfoglaltsága miatt vagy más fontos okból fel lehet menteni.
180. § (1) A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van és hogy nem áll-e fenn reá kizáró ok; a nem állandó szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire is.
(2) Ezután a bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.
(3) A szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is indítványozhatják.
181. § (1) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítése végett szüksége van. Evégből a szakértő a per iratait megtekintheti, a tárgyaláson, ideértve a bizonyítási eljárást is, jelen lehet, a felekhez, a tanúkhoz és a többi szakértőkhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítást is indítványozhat, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges.
(2) A bíróság elrendelheti, hogy a szakértő a véleményadásához szükséges vizsgálatot a bíróság és esetleg a felek távollétében teljesítse.
182. § (1) Ha a szakértő a véleményt nyomban nem terjesztheti elő, a bíróság a vélemény előterjesztésére új határnapot tűz ki vagy a szakértőt arra utasítja, hogy véleményét meghatározott idő alatt írásban terjessze a bíróság elé. Az írásbeli szakvélemény bemutatásáról a feleket értesíteni kell. A bíróság a szakértőt írásbeli véleményének kiegészítése vagy részletesebb kifejtése végett személyes megjelenésre is kötelezheti.
(2) A szakértőhöz a véleményre vonatkozólag ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni.
(3) Ha a lelet vagy a vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni.
(4) Olyan szakkérdésekben, amelyek körében az Igazságügyminiszter a felülvizsgálatra a 183. § értelmében valamely szakértő testületet, hatóságot vagy szervet jelölt ki, más szakértő véleményének beszerzése helyett a vélemény felülvizsgálatát kell elrendelni.
183. § Az igazságügyminiszter rendelettel kötelezővé teheti vagy megengedheti, hogy a bíróság meghatározott körbe tartozó szakkérdésekre szakértőként vélemény nyilvánítása végett vagy az általa kirendelt szakértő véleményének felülvizsgálása végett a rendeletben kijelölt szakértő testületet vagy hatóságot, illetőleg szervet keresse meg. Az igazságügyminiszter az eljárást erre az esetre a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően szabályozhatja.
184. § (1) Ha a perben meghallgatandó személy magyarul nem beszél és az általa használt nyelvben az eljáró bíróságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni.
(2) Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha a süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges.
(3) A tolmácsra a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
185. § (1) Az eljáró bíróság azt a tanút, vagy szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette vagy engedély nélkül eltávozott, úgyszintén azt, aki a vallomástételt, illetőleg a közreműködést és a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a bíróság határozata ellenére a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, az okozott költségek megtérítésére kötelezi s egyben pénzbírsággal (120. §) sújthatja. A bíróság egyúttal elrendelheti a meg nem jelent (eltávozott) tanú vagy szakértő elővezetését is.
(2) Ha a tanú vagy a szakértő elmaradását (eltávozását) az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. A bíróság a tett intézkedést akkor is hatályon kívül helyezheti, ha a megtagadást követően a tanú vallomást tesz, illetőleg a szakértő feladatát teljesíti.
(3) Az (1) bekezdés alapján hozott határozat ellen, továbbá az olyan határozat ellen, amely az (1) bekezdés alapján hozott határozat hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelmet elutasítja, a tanú, illetőleg a szakértő fellebbezéssel élhet.
186. § (1) A tanú igényelheti a megjelenésével szükségképpen felmerült útiköltség megtérítését. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell.
(2) A megállapított tanúdíjat a kihallgatást foganatosító bíróság az annak fedezésére letett összegből nyomban kiutalja; ha a bíróság előzetes letételt nem rendelt el, vagy a letett összeg nem elegendő, a megállapított tanúdíj előlegezésére a felet kell kötelezni (76. §). A tanúdíj megállapítása tárgyában hozott határozat ellen a tanú és a felek külön fellebbezéssel élhetnek; a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.
(3) Ha a tanút más községből idézték meg, a bíróság az útiköltséget a tanú részére előlegként is kiutalhatja.
187. § (1) A szakértők díjazását az igazságügyminiszter szabályozza.
(2) A szakértők díját a perbíróság állapítja meg akkor is, ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki. A perbíróság határozata ellen a szakértő és a felek külön fellebbezéssel élhetnek. A fellebbezésnek halasztó hatálya csupán a kifogásolt összeg erejéig van.
(3) A jogerősen megállapított összeg kiutalására, illetőleg előlegezésére a 186. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
188. § (1) Szemlének van helye, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges.
(2) Ha a szemlét a helyszínen kell megtartani, a bíróság akként is rendelkezhetik, hogy a szemlét az elnök tartsa meg.
189. § (1) A szemle céljára szükséges tárgy birtokosát a bíróság arra kötelezi, hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa rendelkezésre, illetőleg a tárgy megszemlélését tegye lehetővé. A 169–171. és a 185. §-ok rendelkezéseit a szemletárgy birtokosára is megfelelően alkalmazni kell.
(2) A szemle tárgyának birtokosa követelheti a szemle foganatosítása folytán felmerült költségének, illetőleg kárának megtérítését; erre a bíróság őt figyelmeztetni köteles.
(3) A költség, illetőleg a kár összegét a szemlét teljesítő bíróság állapítja meg; annak előlegezésére a 186. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni azzal azonban, hogy a határozat elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.
190. § (1) Ha a fél tényállításait okirattal kívánja bizonyítani, az okiratot a tárgyaláson megtekintés végett be kell mutatnia.
(2) A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenfelet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki vagy az reá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.
(3) Ha az okirat olyan személy birtokában van, aki a perben nem vesz részt, az utóbbi személyt tanúként kell kihallgatni s a kihallgatás során kötelezni kell az okirat bemutatására [174. § (1) bek.].
191. § (1) Az eredeti okirat helyett annak hiteles vagy egyszerű másolatban való bemutatása is elegendő, ha ezt az ellenfél nem kifogásolja és az eredeti okirat bemutatását a bíróság sem tartja szükségesnek.
(2) Ha könyvnek vagy egyéb nagyobb terjedelmű okiratnak csak egy része szolgál bizonyítékul, a bíróság rendelkezéséhez képest elegendő – a bevezetéssel és a befejezéssel együtt – csupán ezt a részt bemutatni.
(3) A bíróság elrendelheti, hogy az eredeti okiratot vagy az arról készített másolatot (kivonatot) az iratokhoz csatolják; ha fontosabb eredeti okiratot kell az iratokhoz csatolni, a bíróság külön gondoskodik annak kellő megőrzéséről.
(4) A bíróság a szükséghez képest elrendelheti, hogy a bizonyító fél a nem magyar nyelven kiállított okiratot hiteles vagy egyszerű magyar fordításban is csatolja.
192. § (1) Bíróságnál, közjegyzőnél vagy más hatóságnál levő irat beszerzése iránt a bíróság hivatalból intézkedik, kivéve ha a fél vállalja, hogy az eredeti okiratot a tárgyaláson bemutatja. Az eredeti okirat beszerzése akkor is mellőzhető, ha a fél a tárgyaláson annak csak hiteles vagy egyszerű másolatát mutatja be, de az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség [191. § (1) bek.].
(2) Az okirat megküldése csak akkor tagadható meg, ha annak tartalma államtitoknak minősül vagy a hivatali, illetőleg szolgálati titoktartás kötelezettsége alá esik; a titoktartás alóli felmentésre a 169. §-t kell megfelelően alkalmazni.
193. § Olyan tényállításra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti.
194. § (1) Ha az okiratot a bíróság elé vinni nem lehet, vagy aránytalanul nehéz volna, a bíróság azt a helyszínen szemléli meg. Ebben az esetben a bíróság akként is rendelkezhetik, hogy az okiratot az elnök tekintse meg.
(2) Az (1) bekezdés esetében a feleket és az okirat birtokosát az okirat megszemlélésének idejéről előzetesen értesíteni kell.
195. § (1) Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a bennefoglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
(2) Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amennyiben azt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza.
(3) A közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék.
(4) A jelen § rendelkezéseit a külföldi közokiratra is alkalmazni kell, feltéve hogy azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette. A magyar állam által kötött eltérő nemzetközi megállapodás esetében a felülhitelesítésre nincs szükség.
196. § (1) A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:
a) a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta;
b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni;
c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;
d) az állami vállalat, szövetkezet vagy szövetkezeti központ által üzlete körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták.
(2) Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, az (1) bekezdés rendelkezése alá eső okiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta.
(3) A jelen § rendelkezései nem érintik azokat a jogszabályokat, amelyek egyes magánokiratok bizonyító erejét másként szabályozzák vagy amelyek egyes esetekben az okirati bizonyításhoz valamely meghatározott alakban kiállított okiratot kívánnak meg.
197. § (1) A magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja.
(2) Ha a magánokiraton levő aláírás valódisága nem vitás vagy be van bizonyítva, az aláírást megelőző szöveget az ellenkező bebizonyításáig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve ha az okirat rendellenességei vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik.
(3) A magánokiraton lévő aláírás valódiságát vagy a szöveg meg nem hamisított voltát – kétség esetében – más olyan írással való összehasonlítás útján is meg lehet állapítani, amelynek valódisága nem kétséges. A bíróság evégből íráspróbát rendelhet el s azt a szükséghez képest írásszakértővel is megvizsgáltathatja.
(4) A bíróság az 5. § megfelelő alkalmazásával pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki a saját, illetőleg az általa képviselt fél aláírásának valódiságát jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból tagadta.
198. § A 196. és 197. §-ok rendelkezéseit a külföldön kiállított magánokiratokra is alkalmazni kell azzal, hogy
a) a jogügylet bizonyítása céljából kiállított okirat a kiállítási hely joga szerint fennálló bizonyító erejét akkor is megtartja, ha a 196. § rendelkezéseinek nem felel meg;
b) a meghatalmazásnak, valamint a peres eljárás céljára kiállított nyilatkozatoknak és az igazságügyminiszter rendeletében a szükséghez képest megjelölt egyéb magánokiratoknak csak akkor van a 196. §-ban meghatározott bizonyító ereje, ha azokat a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság hitelesítette (felülhitelesítette).
199. § A bíróság a tárgyalás és a bizonyítás összes adatainak mérlegelése alapján ítéli meg, hogy az okirati bizonyítás eredménye mennyiben vehető figyelembe azokban az esetekben, amelyekben a jelen fejezet rendelkezései valamely okirat bizonyító erejét nem határozzák meg vagy az okirat a 195–198. §-ok rendelkezéseinek nem felel meg.
200. § A bíróság az általa nem ismert külföldi jog felől, valamint a külföldi állammal szemben fennálló viszonosságról hivatalból tájékozódik, de a fél által bemutatott bizonyítékot is felhasználhatja. A külföldi jogról és a viszonosságról a bíróság megkeresésére az igazságügyminiszter ad felvilágosítást.
201. § (1) A bizonyítási eljárást a perbíróság rendszerint tárgyaláson folytatja le. Ha azonban ez jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a bíróság azt a járásbíróságot keresi meg, amelynek területén a kihallgatandó személyek laknak, illetőleg amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető.
(2) A perbíróság székhelyén működő járásbíróságot a bizonyítás lefolytatása végett megkeresni nem lehet.
(3) A bizonyítást a perbíróság, illetőleg a megkeresett bíróság a kellően értesített felek távollétében is lefolytatja és lefolytathatja akkor is, ha nem állapítható meg, hogy a fél a határnapról szabályszerűen értesítve volt-e, vagy ha a fél részére az értesítés kézbesíthető nem volt. Igazolásnak ilyenkor helye nincs, azonban a felek bármelyike kérheti a bizonyítás megismétlését, ha ahhoz lényeges érdeke fűződik, és az azzal felmerülő újabb költségeket előlegezi; a kérelem tárgyában az eset összes körülményeinek mérlegelésével akkor is a perbíróság határoz, ha a bizonyítást megkeresett bíróság folytatta le. Ha a fél a kitűzött határnapról szabályszerűen értesítve volt, a bizonyítás megismétlésével felmerülő költségekre a 80. § (2) bekezdése irányadó.
202. § (1) Ha a bizonyítást megkeresés útján foganatosítják, a megkeresett bírósággal az elnök közli mindazokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetőleg mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás helyes lefolytatásához szükségesek.
(2) A megkeresett bíróság a bizonyítás lefolytatására határnapot tűz ki és arra a kihallgatandó személyeket megidézi, a feleket pedig a kitűzött határnapról értesíti. A megkeresett bíróság a bizonyítást népi ülnökök részvétele nélkül folytatja le. Egyébként a megkeresett bíróság a megkeresés keretei között a perbíróságra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával jár el és – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik – a perbíróság jogait gyakorolja; a megkeresés keretei között a kihallgatandó személyekhez a felek is indítványozhatnak kérdéseket.
(3) A megkeresett bíróság a bizonyításról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben mind a megkereső, mind a megkeresett bíróságot fel kell tüntetni.
203. § Azokban az esetekben, amikor a bizonyítást a törvény szerint a bíróság helyett az elnök is lefolytathatja, a bizonyítás során a bíróságra vonatkozó szabályokat az elnök eljárására kell alkalmazni.
204. § (1) Ha a bizonyítást olyan külföldi államban kell lefolytatni, amellyel a megkeresések teljesítésére a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat áll fenn, a bizonyítás iránt ennek megfelelően kell intézkedni.
(2) A magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat hiányában a bíróság a félnek – kérelmére – határidőt szabhat arra, hogy a bizonyítás lefolytatásáról a külföldi állam jogszabályainak megfelelő és a szükséghez képest felülhitelesített közokiratot mutasson be.
(3) A külföldön lefolytatott bizonyítás érvényességét a bizonyítás helyének joga szerint kell megítélni, de azt akkor is érvényesnek kell tekinteni, ha a jelen törvény rendelkezéseinek megfelel.
205. § (1) A 202–204. §-ok eseteiben a bíróság a tárgyalás folytatására határnapot rendszerint csak a bizonyításról készült jegyzőkönyv, illetőleg a bemutatni rendelt közokirat megérkezése után tűz ki.
(2) A bizonyítás eredményét a tárgyaláson az elnök ismerteti; az ismertetésre és a bizonyítás eredményére a felek észrevételeket tehetnek.
206. § (1) A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
(2) A per egyéb adataival egybevetett mérlegelés alapján a bíróság azt is meggyőződése szerint ítéli meg, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha a személyes megjelenésre idézett fél nem jelent meg vagy a fél vagy képviselője valamely felhívásnak nem tett eleget, a hozzáintézett kérdésre nem felelt vagy kijelentette, hogy valamely tény valóságáról nincs tudomása vagy arra nem emlékszik.
(3) A bíróság a kártérítés vagy egyéb követelés összegét, ha az szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján meg nem állapítható, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg.
207. § Az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt, előzetes bizonyításnak van helye, ha:
a) valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakában már nem lenne sikeresen lefolytatható vagy az jelentős nehézséggel járna;
b) valamely dolog hiányaiért a felet szavatosság terheli;
c) a bizonyítás előzetes lefolytatását külön jogszabály megengedi.
208. § (1) Az előzetes bizonyítást a per bíróságánál, ha pedig a per még nem indult meg, annál a közjegyzőnél kell kérni, akinek működési területén a kihallgatandó személyek laknak, illetőleg akinek működési területén a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető; több ilyen közjegyző közül a fél szabadon választhat.
(2) A kérelemben meg kell jelölni:
a) az ellenfelet, ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát;
b) a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat;
c) azokat a körülményeket, amelyeknek alapján előzetes bizonyításnak a 207. § értelmében helye van.
(3) Azt, hogy az ellenfél ismeretlen, továbbá, hogy az előzetes bizonyítás előfeltételei fennállanak, valószínűsíteni kell.
209. § (1) A bíróság, illetőleg a közjegyző az előzetes bizonyítás elrendelése tárgyában – hacsak az ellenfél nem ismeretlen – az ellenfél meghallgatása után (113. §) határoz, sürgős esetben azonban enélkül is határozhat. A meghallgatás végett kitűzött határnapra szóló idézéshez csatolni kell a kérelem egy példányát. Ha a bíróság, illetőleg a közjegyző az ellenfél meghallgatását mellőzi, határozatát az ellenféllel csak az előzetes bizonyítás elrendelése esetében kell közölnie; ilyenkor a kérelem egy példányát a határozathoz kell csatolni.
(2) Az előzetes bizonyítás elrendelése kérdésében fellebbezni csak a közjegyző elutasító határozata ellen lehet.
210. § (1) Az előzetes bizonyításra a bizonyítás általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2) A perbíróság az előzetes bizonyítást megkeresés útján is foganatosíthatja.
(3) Ha az előzetes bizonyítást közjegyző folytatja le, az ismeretlen ellenfél részére a szükségeshez képest ügygondnokot (74. §) rendelhet ki s ő határoz nemcsak a megkeresett bíróság, hanem a perbíróság hatáskörébe tartozó kérdésekben is.
(4) Azokat a határozatokat, amelyeket a közjegyző az előzetes bizonyítás kérdésében hoz, a fellebbezés szempontjából úgy kell tekinteni, mintha azokat az a járásbíróság hozta volna, amelyhez a közjegyző tartozik.
211. § (1) Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja.
(2) A bizonyítás megismétlését vagy kiegészítését a bíróság szükség esetén hivatalból is elrendelheti.
(3) Ha a per már folyamatban van, az előzetes bizonyítás költségeire a perköltségre vonatkozó általános szabályok irányadók. Ha a per még folyamatban nincs, a költségeket a közjegyző állapítja meg; a per megindítása esetében ezeket a költségeket a perköltséghez kell számítani.
212. § (1) A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben – ideértve a per megszüntetését is – végzéssel határoz.
(2) A bíróság ítéleteit „A Népköztársaság nevében” hozza.
213. § (1) Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.
(2) A bíróság egyes kereseti kérelmek felől, vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részei felől külön ítélettel (részítélet) is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség és ha a többi kereseti kérelem vagy a beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani. A részítélet a később hozott ítélettel a beszámítási kifogásra, illetőleg a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető vagy megfelelően módosítható.
(3) Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet). Ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére (mennyiségére) vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.
214. § (1) A bíróság határozatát zárt tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbség dönti el.
(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradt bíró jogosult írásbafoglalt különvéleményét zárt borítékban az iratokhoz csatolni. A különvéleményt csak a másodfokú bíróság tekintheti meg.
215. § A marasztalás a kereseti kérelemhez igazodik; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed.
216. § Ha a kereseti követelés a polgári jog szabályai szerint az alperes vagyonának csupán valamely részéből hajtható be, a bíróságnak ezt a részt határozatában meg kell jelölnie.
217. § (1) A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt kell szabni.
(2) A bíróság tizenöt napnál rövidebb, illetőleg hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a feleknek a per vitelében megnyilvánult jó- vagy rosszhiszeműségét is.
(3) A bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését is elrendelheti, különösen ha a kötelezett fél kereseti viszonyai azt indokolttá teszik. Ilyen esetben a bíróság azt is kimondhatja, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetében az egész tartozás esedékessé válik.
(4) A birtokháborítás megszüntetésére az alperest, ha a felperes ezt kéri, azonnali hatállyal kell kötelezni, váltóperekben pedig a teljesítési határidőt három napban kell meghatározni.
(5) A teljesítés határideje a határozat közlését (219. §) követő napon kezdődik.
(6) Le nem járt szolgáltatásokra vonatkozó marasztalás esetében [122. § (2) bek.] a teljesítés napjául a lejárat napját kell meghatározni.
218. § (1) A tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet a tárgyalás napján ki kell hirdetni s a kihirdetést csak az ítéletre nézve és csak akkor lehet – legfeljebb nyolc napra – elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. A kihirdetés határnapját ilyen esetben nyomban ki kell tűzni s a határozatot a kihirdetés napjáig írásba is kell foglalni.
(2) A határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll; az utóbbi elmarad, ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni.
219. § (1) Kézbesítés útján kell közölni:
a) az ítéletet a felekkel;
b) a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve;
c) a tárgyalás folyamán hozott olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik, vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta (135. §);
d) a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel.
(2) A határozatot – annak meghozatalától számított – nyolc nap alatt kell a félnek kézbesíttetni és a határozat rendelkező részével együtt annak indokolását is közölni kell, kivéve ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni.
(3) Az olyan határozatot, amely nem esik az (1) bekezdés alá, már a kihirdetéssel közöltnek kell tekinteni.
(4) A jelen § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a határozatot nem a felekkel, hanem más érdekelttel kell közölni.
220. § (1) Az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell:
a) a bíróság megjelölését és a bírósági ügyszámot;
b) a feleknek és képviselőiknek nevét, foglalkozását, lakóhelyét és perbeli állását;
c) a per tárgyának megjelölését;
d) az ítélet rendelkező részét és indokolását;
e) az ítélethozatal helyének és idejének megfelelő keltezést.
(2) Az ítélet záradékának tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek és hogy azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani.
221. § (1) Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével. A bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett körülményeket, úgyszintén azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak vagy amelyek miatt a fél által felajánlott bizonyítást mellőzte, az ítéletben szintén elő kell adni.
(2) Az indokolásban hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik.
(3) A perbeli eljárás egyes mozzanatait az indokolásban csak annyiban kell ismertetni, amennyiben azok a bíróság döntésére befolyással voltak, az eljárás folyamán hozott határozatokat pedig csak annyiban kell megokolni, amennyiben azok csak az ítélet elleni fellebbezésben támadhatók meg.
222. § (1) A végzésekre a 220. § megfelelően irányadó azzal, hogy a feleknek és képviselőiknek foglalkozását és lakóhelyét a végzésben csak a szükséghez képest kell feltüntetni, továbbá, hogy megindokolni csak az olyan végzést kell, amely külön fellebbezéssel megtámadható.
(2) A tárgyaláson hozott végzéseket a bíróság a tárgyalási jegyzőkönyvbe is belefoglalhatja; ebben az esetben a végzésnek csupán a rendelkező részt és az indokolást kell tartalmaznia.
223. § (1) A bíróság által hozott határozatokat a tanács elnöke és tagjai írják alá. Ha valamelyikük az aláírásban akadályozva van, ezt az akadály megjelölésével a határozaton fel kell tüntetni.
(2) Az elnök, valamint a megkeresett bíróság által hozott határozatokat az elnök, illetőleg a megkeresés folytán eljáró bíró írja alá.
(3) A tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt határozatokat külön aláírni nem kell.
224. § (1) A bíróság névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén a határozat kijavítását végzéssel bármikor hivatalból is elrendelheti.
(2) A kijavítás tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül is határozhat. A meghallgatásra kitűzött határnap – írásbeli meghallgatás esetében a határidő – elmulasztása a határozathozatalt nem gátolja s e mulasztás miatt igazolásnak helye nincs.
(3) A határozat kijavítását rendelő végzést a kijavított határozatra s lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.
(4) A kijavítás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha az a rendelkező részre vonatkozik.
(5) A kijavítás iránt előterjesztett kérelemnek a határozat elleni fellebbezésre és a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.
225. § (1) Az ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott, avagy a perköltség viselése vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár annak helye lett volna, nem rendelkezett.
(2) Az ítélet kiegészítésére határozott kérelmet kell előterjeszteni.
(3) A kérelem felől a bíróság tárgyalás alapján határoz; a feleknek vagy egyiküknek elmaradása a határozathozatalt nem gátolja s a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
(4) Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, kiegészítő ítéletet hoz, ellenkező esetben a kérelmet végzéssel elutasítja. A kiegészítő ítéletet az eredeti ítéletre s lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.
(5) A kiegészítés iránt előterjesztett kérelemnek az ítélet elleni fellebbezés beadására és az ítélet végrehajtására halasztó hatálya nincs, a bíróság azonban az ítélet végrehajtását a kiegészítési kérelem elintézéséig hivatalból is felfüggesztheti.
226. § A 225. § rendelkezései a végzések kiegészítésére is megfelelően irányadók, ilyen esetben azonban a bíróság helytadás esetén is végzéssel határoz, a felek meghallgatását pedig mellőzheti.
227. § (1) Amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van, mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve.
(2) A pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve, olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt (228. §) változtathat meg.
(3) A bíróság a pénzbírságot megállapító végzést fontos okból megváltoztathatja.
228. § (1) Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, közlésével (219. §) emelkedik jogerőre.
(2) Ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, de fellebbezéssel az erre jogosultak egyike sem élt, a határozat a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős. Ha a fellebbezésről lemondottak, a határozat akkor emelkedik jogerőre, amikor a lemondást a bíróságnál bejelentették. A lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határozat kihirdetése után valamennyi fél együttesen jelenti be; a lemondást visszavonni nem lehet.
(3) A határozat jogerőre emelkedésére a kellő időben benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van; az egyik pertárs fellebbezésének hatálya azonban a többi pertársra csak az 51. § a) pontja esetében terjed ki.
229. § (1) A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
(2) Az ítélet anyagi jogereje kiterjed – a beszámítás erejéig – az ítéletben beszámított ellenkövetelésre is.
230. § (1) Ha az ítélet az egyik felet olyan szolgáltatásra kötelezi, amely az ítélet meghozatala után jár le [122. § (2) bek.], az ítélet anyagi jogereje nem gátolja, hogy a felek bármelyike keresetet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának megváltoztatása iránt, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság ítéletét alapította utóbb lényegesen megváltoztak.
(2) Az (1) bekezdés alapján indított perekre a III. fejezet illetékességi szabályai irányadók. Ha azonban valamelyik fél az (1) bekezdés alapján már pert indított, ennek folyamatban léte alatt a másik fél által indított ugyanilyen perre kizárólag a folyamatban lévő per bírósága illetékes.
(3) A bíróság a jelen § alá tartozó perben a korábbi ítélettel megállapított szolgáltatást legfeljebb a kereset megindítását megelőző hat hónaptól kezdődő időre változtathatja meg.
231. § Fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani:
a) a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú időszakos szolgáltatásban marasztaló ítéletet;
b) a munkabérek megfizetésére kötelező ítéletet;
c) a birtokháborítás megszüntetésére kötelező ítéletet;
d) az alperes által elismert követelésben marasztaló ítéletet;
e) a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban (195., 196. §) vállalt kötelezettségen alapuló pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha az annak alapjául szolgáló összes körülményeket ilyen okirattal bizonyították;
f) a nem pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék és ha a felperes megfelelő biztosítékot nyújt.
232. § (1) A bíróság a 231. § c)–f) pontjai esetében az előzetes végrehajthatóság kimondását mellőzheti, ha az az alperesre aránytalanul súlyosabb terhet jelent, mint az előzetes végrehajthatóság mellőzése a felperesre. Az alperesnek erre irányuló kérelmét a tárgyalás berekesztése előtt kell előterjesztenie. A bíróság az ítéletet a körülményekhez képest részben is végrehajthatóvá nyilváníthatja.
(2) Az előzetes végrehajthatóság a perköltségre nem terjed ki.
233. § (1) Az elsőfokú bíróság (10. §) határozata ellen – amennyiben a törvény ki nem zárja – fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél és a beavatkozó, továbbá az, akire vonatkozóan a határozat rendelkezést tartalmaz, az illető rendelkezés ellen.
(2) A tanács elnökének határozata a fellebbezés szempontjából a bíróság határozatával egy tekintet alá esik.
(3) Fellebbezésnek nincs helye:
a) az ítélet ellen a felperes részéről akkor, ha az elutasított kereseti követelés (követelésrész) értéke, alperes részéről pedig akkor, ha a vele szemben megítélt követelés (követelésrész) értéke száz forintot nem halad meg;
b) a megyei bíróság ítélete ellen azon az alapon, hogy a per a járásbíróság hatáskörébe tartozik;
c) az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
234. § (1) A fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap.
(2) A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani (93–94. §).
(3) Ha a határozat ellen fellebbezésnek helye van, annak bármilyen címen előterjesztett megtámadását – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével (224–226. §) – fellebbezésnek kell tekinteni.
235. § A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul s elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tényeket is lehet állítani, továbbá olyan új bizonyítékra is lehet hivatkozni, amelyet a fellebbező elsőfokú eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthetett és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött. A 143. § (2) bekezdése itt is irányadó.
236. § A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a törvény vagy a törvény alapján a bíróság másként rendelkezik.
237. § Ha a fellebbezés elkésett vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, az elsőfokú bíróság azt hivatalból elutasítja. Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (120. §) sújthatja.
238. § (1) Ha a fellebbezési határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetőleg ha a fellebbezést valamennyi fél benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt a per összes irataival együtt felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Ha a fellebbezés a határozatnak előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítása ellen is irányul, a fellebbezést azonnal, már a fellebbezési határidő lejárta előtt fel kell terjeszteni.
(2) Részítélet elleni fellebbezés esetén csak a szükséges periratokat kell felterjeszteni. A felterjesztett iratok közül azokat, amelyekre az első fokú eljárás folytatása végett is szükség van, a felterjesztés előtt le kell másolni.
(3) Az eljárás folyamán hozott végzés elleni fellebbezésre az előző rendelkezések azzal az eltéréssel irányadók, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezésnek csupán első példányát terjeszti fel a másodfokú bírósághoz a szükséges iratokkal együtt; a felterjesztésről a fellebbezés másolatának kézbesítése mellett a feleket értesíteni kell.
(4) Ha a fellebbezés mellett a fél a határozathozatalt megelőző tárgyalás vagy határidő elmulasztása miatt igazolással is él, a fellebbezést csak az igazolási kérelem elutasítása esetén kell a másodfokú bírósághoz felterjeszteni.
(5) A megkeresett bíróság határozata ellen beadott fellebbezést a megkereső bíróság másodfokú bírósága, ha pedig a megkeresés a másodfokú bíróságtól ered, maga a megkereső bíróság bírálja el.
239. § Amennyiben a jelen fejezet másként nem rendelkezik, a törvény Második Részének az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.
240. § (1) Ítélet ellen irányuló fellebbezés esetében a tanács elnöke az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezése után a szükséghez képest intézkedik az esetleges hiányok pótlása iránt (95. §), ha pedig a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania (237. §), az ügyet határozathozatal végett a tanács elé terjeszti.
(2) Az elnök akkor is a tanács elé terjeszti az ügyet a végrehajtás felfüggesztése kérdésében hozandó határozat végett, ha az elsőfokú bíróság az ítéletet a 231–232. §-ok ellenére nyilvánította előzetesen végrehajthatónak.
241. § (1) A fellebbező fellebbezését mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság a másodfokú határozat meghozatala céljából vissza nem vonul. A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni nem lehet.
(2) A fellebbezés visszavonása esetén az elnök az ügyet visszaküldi az elsőfokú bíróságnak; ha ezzel kapcsolatban a költségek megállapításának szüksége merül fel, ebben a kérdésben a bíróság határoz.
242. § (1) További biztosíték adására (89. §) a fellebbezési eljárásban csak a fellebbező felperest lehet kötelezni és csak akkor, ha az alperes kimutatja, hogy a követelés megítélt része elegendő biztosítékul nem szolgál.
(2) Ha a felperes az (1) bekezdés alapján hozott határozat ellenére biztosítékot nem nyújt, a tanács elnöke az ügyet az alperes kérelmére tárgyalás kitűzése nélkül a tanács elé terjeszti, amely a felperes fellebbezését elutasítja.
243. § (1) Ha a 240–242. §-ok alkalmazására nincs ok, az elnök a fellebbezés tárgyalására határnapot tűz ki és arra a feleket, valamint a beavatkozókat is megidézi. Az idézéshez csatolni kell a fellebbezés másolatának egy-egy példányát.
(2) A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a fellebbezésnek az ellenfél részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. Ezt a tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.
(3) Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy elmaradásuk a fellebbezés elintézését nem gátolja (245. §), továbbá, hogy a tárgyaláson – amennyiben nem személyesen jelennek meg – csak a 67. §-ban megjelölt meghatalmazottal képviseltethetik magukat.
244. § (1) A fellebbező fél ellenfelét a fellebbezési tárgyalásra szóló idézésben arra is figyelmeztetni kell, hogy a fellebbezésre a kitűzött határnap előtt válasziratot nyújthat be, amelyben fellebbezési ellenkérelmét előadhatja. A fellebbezési ellenkérelmet legkésőbb a tárgyaláson kell előadni.
(2) A válaszirat másodpéldányát a másodfokú bíróság a fellebbező félnek haladéktalanul kézbesítteti.
(3) A fellebbező fél ellenfele ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbező fél terhére való megváltoztatását is kérheti, még akkor is, ha a 233. § (3) bekezdésének a) pontja értemében fellebbezéssel nem élhetett volna. A 235. § rendelkezései az ilyen ellenkérelemre is megfelelően irányadók.
(4) A 241. § (2) bekezdése és a 242. § (2) bekezdése esetében a fellebbezéssel szemben előterjesztett fellebbezési ellenkérelem hatálytalanná válik.
245. § A fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen megidézett feleknek vagy valamelyiküknek elmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja. Ilyen esetben a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, a bíróság azonban – ha a meg nem jelent fél meghallgatását szükségesnek tartja – a tárgyalást elhalaszthatja.
246. § (1) A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti az első fokú eljárásban előterjesztett keresetet és ellenkérelmet, valamint a bizonyítás eredményét és a per eldöntése szempontjából lényeges egyéb adatokat. Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét fel kell olvasni és ismertetni kell az indokolást is.
(2) Az ügy ismertetése után a fellebbező fél vagy az elnök, illetőleg az általa kijelölt bíró ismerteti a fellebbezést. Ezután a fellebbező fél az írásbeli fellebbezését módosíthatja vagy kiegészítheti.
(3) A fellebbezés előadása után az ellenfél terjeszti elő fellebbezési ellenkérelmét; ha ezt már válasziratban előadta, a válasziratot kell ismertetni s csupán az attól való eltéréseket kell külön előterjeszteni.
247. § (1) A fellebbezési kérelem – a kereset megváltoztatása nélkül – úgyszintén a fellebbezési ellenkérelem a fellebbezési tárgyalás bezárásáig bármikor megváltoztatható. A bíróság erre a feleket figyelmeztetni köteles, ha megítélése szerint a fellebbezési kérelem vagy az ellenkérelem megváltoztatása a per adatai szerint indokoltnak mutatkozik.
(2) A fellebbezési eljárásban a felperes a keresetét nem változtathatja meg. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a felperes:
a) az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhessen;
b) keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg azt eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse;
c) megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhessen (123. §).
248. § Ha az elsőfokú bíróság előtt az ítélet kijavítása, illetőleg kiegészítése iránt előterjesztett kérelem vagy igazolási kérelem folytán eljárás van folyamatban, a fellebbezési bíróság a tárgyaláson az előtte folyó eljárást – a jelenlévő felek meghallgatása után – a kijavítás, illetőleg a kiegészítés vagy az igazolás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig, illetőleg az ellene bejelentett fellebbezés felterjesztéséig hivatalból is felfüggesztheti.
249. § (1) A fellebbezési tárgyaláson előterjeszthető tényállítások és bizonyítási indítványok tekintetében a 235. § rendelkezései megfelelően irányadók.
(2) Ha a másodfokú bíróság akár a fellebbezési kérelem vagy ellenkérelem folytán, akár hivatalból bizonyítást rendel el, ezt közvetlenül vagy megkeresés útján foganatosítja. Az eljárásra a 201. § azzal az eltéréssel irányadó, hogy a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása iránt a székhelyén lévő járásbíróságot is megkeresheti.
(3) A Legfelsőbb Bíróság előtt folyó fellebbezési tárgyaláson bizonyítási eljárásnak – okirati bizonyítás esetét kivéve – csak akkor van helye, ha ez elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozik.
250. § A másodfokú bíróság a 240–242. §-okban foglalt rendelkezéseket a szükséghez képest a tárgyalásra került ügyekben is megfelelően alkalmazza.
251. § (1) Ha a másodfokú bíróság a pert a tárgyalás alapján a 157. § értelmében megszünteti, az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel teljes egészében hatályon kívül helyezi.
(2) Ha a per megszüntetésének alapjául szolgáló hiány pótolható vagy az eljárás jóváhagyásával orvosolható, a felet erre a per megszüntetése előtt – megfelelő határidő kitűzésével – fel kell hívni.
252. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha
a) az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen alakítva, vagy az ítélet meghozatalában a 13. § értelmében kizárt bíró vett részt;
b) az első fokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a tárgyalásnak vagy a bizonyítási eljárásnak nagyobb terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg pótlása szükséges.
(2) A másodfokú bíróság a jelen § esetében csupán a perköltség összegét állapítja meg, a költség viselésének kérdésében pedig az elsőfokú bíróság határoz.
253. § (1) A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás alapján, ha nem a törvény megelőző rendelkezései szerint kell határoznia, az ügy érdemében dönt.
(2) Ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság azt helybenhagyja, ellenkező esetben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét egészen vagy részben megváltoztatja.
(3) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között (247. §) változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott.
(4) Ha a közbenső ítélet elleni fellebbezés elbírálása után a követelés összegére (mennyiségére) nézve a tárgyalást folytatni kell, a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg. Így jár el a másodfokú bíróság akkor is, ha a keresetet elutasító ítélet elleni fellebbezés folytán a 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletet hoz.
254. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg.
(2) Az eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságot meg kell nevezni és ügyszámát is fel kell tüntetni.
(3) A másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli.
255. § (1) Az eljárás szünetelésének a fellebbezési eljárásban csak akkor van helye, ha azt a feleknek kellőképpen megindokolt közös kérelmére a bíróság megengedi; ilyen engedélyt a bíróság ugyanabban a perben csak egyszer adhat.
(2) Ha a per szünetelés folytán megszűnik (137. §), a fellebbezéssel megtámadott első fokú határozatok hatályukat vesztik.
256. § (1) A fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetében a bíróság az érdekelt fél kérelmére a per összes adatainak mérlegelésével a 231. § bármelyik pontja alapján végrehajthatónak nyilvánított ítélet végrehajtását egészen vagy részben felfüggesztheti, illetőleg az ítéletet egészen vagy részben végrehajthatóvá nyilváníthatja (231–232. §).
(2) A másodfokú bíróság kérelemre az ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg ellenkérelemmel meg nem támadott részét a másodfokú eljárás folyamán bármikor végrehajthatóvá nyilváníthatja. A bíróság erre vonatkozó határozatát a fellebbezési kérelem, illetőleg ellenkérelem utólagos megváltoztatása esetén a körülményeknek megfelelően módosíthatja.
257. § Ha az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott végzéséhez nincs kötve (257. §), a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Egyébként a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz; a másodfokú bíróság a feleket a szükséghez képest meg is hallgathatja (113. §), az ellenfélnek pedig enélkül is jogában áll a fellebbezésre vonatkozó észrevételeit a fellebbezés elintézéséig a másodfokú bíróságnál írásban benyújtani.
258. § (1) Ha a fellebbezéssel megtámadott végzés jogszabályt sért, a megváltoztatásához szükséges adatok pedig nem állapíthatók meg, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezni és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasítja.
(2) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a pert megszüntető végzését hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot utasítja a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára.
259. § Amennyiben a 257. és 258. §-ok másként nem rendelkeznek, az ítélet ellen fellebbezésre vonatkozó szabályokat végzés elleni fellebbezés esetében is megfelelően alkalmazni kell.
260. § (1) A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha
a) a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az – elbírálása esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna;
b) a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes;
c) a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak.
(2) Ha a bíróság valamelyik fél perújítási kérelme folytán a pert már újból tárgyalta, az (1) bekezdés a) pontja alapján a felek bármelyike csak akkor élhet újabb perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot sem a korábbi eljárás, sem a perújítás során saját hibáján kívül nem érvényesíthette.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja alapján perújításnak csak akkor van helye, ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki.
(4) A birtokháborítás megszüntetésére irányuló perben, valamint a végrehajtási igényperben hozott ítélet ellen perújításnak helye nincs.
261. § (1) A perújítási kérelem előterjesztésének határideje három hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni.
(2) Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs; e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet.
262. § Az ítélet elleni perújításra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával perújításnak a bíróság által jóváhagyott egyesség ellen is helye van, a 260. § (1) bekezdésének a) pontja alapján azonban csak akkor, ha a perújító fél a perújítás alapjául szolgáló tényről vagy bizonyítékról (ítéletről, határozatról) az egyesség megkötésekor nem tudott.
263. § (1) A perújítási kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróság tárgyalja; a kérelmet ennél a bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani (93–94. §).
(2) A perújítási kérelemben meg kell jelölni azt az ítéletet, amely ellen a perújítás irányul s annak megváltoztatása iránt kérelmet kell előterjeszteni. A kérelemben meg kell jelölni a perújítás alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait; ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított három hónap eltelte után terjesztik elő, ennek okait elő kell adni.
264. § Ha a perújítási kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével terjesztették elő, a bíróság azt tárgyalás kitűzése nélkül hivatalból elutasítja.
265. § Ha a perújító fél az első tárgyalást elmulasztja, a bíróság a perújítási kérelmet hivatalból elutasítja; az ellenfél mulasztása a tárgyalás megtartását nem gátolja.
266. § (1) A bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a perújításnak a 260–262. §-ban meghatározott előfeltételei fennállanak-e. Egyébként a bíróság a tárgyaláson a perújítás érdemében is tárgyalhat és határozhat; ha azonban célszerűnek látszik, a perújítás megengedhetősége kérdésében külön tárgyal és végzéssel határoz. A megengedhetőség körében a 260. § (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban azt kell elbírálni, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon.
(2) Ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, ennek megállapítása mellett elrendeli a perújítás érdemi tárgyalását, ellenkező esetben pedig a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasítja.
(3) Ha a bíróság a perújítási kérelem megengedhetősége tárgyában külön határozatot hoz, a perújítás érdemi tárgyalását elrendelő határozata ellen külön fellebbezésnek van helye; ilyen esetben az érdemi tárgyalás csak a határozat jogerőre emelkedése után folytatható.
267. § (1) A perújítás megengedése esetében a pert a kérelem korlátai között újból kell tárgyalni; a keresetváltoztatásra a 247. § (2) bekezdése irányadó.
(2) Ha a perújítás sikere valószínűnek mutatkozik, a bíróság a megtámadott ítélet végrehajtását, közbenső ítélet elleni perújítás esetében pedig a per tárgyalásának folytatását hivatalból is felfüggesztheti; a feleket – ha a tárgyaláson jelen vannak – a kérelem tárgyában meg kell hallgatni. A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát utóbb megváltoztathatja.
268. § A bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartja vagy annak megváltoztatása, illetőleg hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz.
269. § Amennyiben a jelen fejezet másként nem rendelkezik, a perújítási eljárás során a bíróság az általános szabályok szerint jár el. A határozathozatalra, valamint a határozatok elleni perorvoslatokra szintén az általános szabályok irányadók.
270. § (1) A legfőbb ügyész az eljárást befejező vagy felfüggesztő jogerős határozat ellen a törvényesség érdekében perorvoslattal élhet, ha a határozat jogszabályt sért.
(2) A perorvoslati kérelmet a Legfelsőbb Bíróságnál kell benyújtani.
271. § A törvényesség érdekében bejelentett perorvoslatot a Legfelsőbb Bíróságnak elnökből és négy szakbíróból álló tanácsa, ha pedig a perorvoslat a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, elnökből és hat szakbíróból álló tanácsa intézi el.
272. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a perorvoslati kérelem tárgyalására határnapot tűz ki s erről a legfőbb ügyészt értesíti. A tárgyalás a legfőbb ügyésznek vagy helyettesének részvétele nélkül nem tartható meg.
(2) A tárgyaláson az előadó ismerteti a megtámadott határozatot, valamint – a szükséghez képest – a per egyéb iratait is. Az ismertetés után a legfőbb ügyész vagy helyettese adja elő perorvoslati kérelmét.
273. § (1) Ha a legfőbb ügyész a perorvoslati kérelmet a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül terjeszti elő, az eljárás hatálya a felekre is kiterjed. Ebben az esetben a tárgyalás határnapjáról a perorvoslati kérelem másolatának közlése mellett a feleket is értesíteni kell, azzal azonban, hogy elmaradásuk a tárgyalás megtartását és a határozathozatalt nem gátolja. A tárgyaláson a perorvoslati kérelem előterjesztése után a felek észrevételeket tehetnek; írásbeli észrevételek benyújtásának helye nincs.
(2) A jelen § alá tartozó esetben a Legfelsőbb Bíróság az ügyben folyamatban levő kielégítési végrehajtás felfüggesztése iránt a szükséghez képest a tárgyalás előtt is intézkedhetik.
274. § (1) Ha az eljárás hatálya a felekre nem terjed ki, a Legfelsőbb Bíróság határozatában vagy azt állapítja meg, hogy a megtámadott határozat jogszabályt sért vagy – ha a perorvoslatot alaptalannak találja – azt határozatával elutasítja.
(2) Ha az eljárás hatálya a felekre is kiterjed, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértés megállapítása esetén a megtámadott határozatot egészen vagy megfelelő részében hatályon kívül helyezi és annak helyébe – feltéve, hogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók – a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz, egyébként pedig az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Ha viszont a megtámadott határozat a jogszabályoknak megfelel, a Legfelsőbb Bíróság azt – a perorvoslat elutasítása mellett – hatályában fenntartja.
(3) A felet a perorvoslati eljárás költségeiben a (2) bekezdés eseteiben sem lehet elmarasztani.
275. § (1) Ha a 274. § (2) bekezdése esetében a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, határozatát a másodfokú bíróság, egyébként pedig az elsőfokú bíróság közli a felekkel s egyszersmind ez intézkedik – a határozathoz képest – a végrehajtásnak vagy a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetése, illetőleg korlátozása iránt.
(2) Új eljárásra utasítás esetében a Legfelsőbb Bíróság határozatának közlésével egyidejűleg a tárgyalási határnapot is ki kell tűzni. Az első-, illetőleg a másodfokú bíróság előtt a tárgyalás a Legfelsőbb Bíróság határozatának felolvasásával kezdődik, a bíróság a továbbiakban a reá nézve irányadó szabályok szerint jár el.
276. § (1) Az I–XIV. fejezet rendelkezéseit a házassági perekben a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Házassági peren a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópereket kell érteni.
(3) A házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt indított perekben az érvénytelenítési perre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
277. § (1) A házassági perre az a bíróság is illetékes, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt.
(2) Ha a házassági pernek sem a 29. §, sem a jelen § alapján nem volna illetékes belföldi bírósága, a perre a budapesti megyei bíróság illetékes.
(3) Ha házassági per van folyamatban, kizárólag annak bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per és házassági vagyonjogi per is.
278. § A házassági perben a korlátoltan cselekvőképes házastárs teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.
279. § (1) A más által indított érvénytelenítési perbe az, aki a per megindítására maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként beléphet.
(2) A házassági perbe beavatkozásnak helye nincs.
(3) Az ügyész az érvénytelenítési per iratait a perbe való belépés nélkül is bármikor megtekintheti. A bíróság az ügyésszel kérelmére közli a perben hozott mindazokat a határozatokat, amelyeket a feleknek írásban kézbesített.
(4) A fél aláírását vagy kézjegyét a házassági per vitelére szóló meghatalmazáson közjegyzőileg hitelesíttetni kell.
280. § (1) A házassági bontóper megindítását előkészítő eljárás előzi meg. Az előkészítő eljárás célja a házasság felbontására irányuló szándék okainak s az azzal kapcsolatos összes körülményeknek a tisztázása, valamint – ha ettől eredmény remélhető – a házastársak kibékítésének megkísérlése.
(2) Az előkészítő eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik; az illetékességre a 29. és a 277. § rendelkezései megfelelően irányadók.
(3) Az eljárás iránt a járásbíróságnál valamelyik házastárs, illetőleg törvényes képviselője terjeszthet elő kérelmet. A kérelem alapján a bíróság tárgyalásra tűz határnapot és arra a feleket megidézi.
(4) Ha a kérelmező a tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróság az eljárást megszünteti.
(5) A bíróság a tárgyaláson megjelent feleket az eljárás céljának megfelelően részletesen kihallgatja s a szükséghez képest tanúkat is kihallgathat. Ha a bíróság a tárgyalás eredménye alapján úgy találja, hogy a házastársak kibékülése remélhető, megkísérli azok kibékítését s ha ez eredményre vezet, az eljárást – ennek megállapítása mellett – megszünteti.
(6) Nincs helye az előkészítő eljárásban békítési kísérletnek, ha a másik házastárs ismételt idézés ellenére nem jelenik meg, továbbá, ha valamelyik házastárs elmebeteg, ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik.
(7) A bíróság az előkészítő eljárást befejezetté nyilvánító végzésében összefoglalja a házasság felbontására irányuló szándék megállapítható okait s ha eredménytelen békítési kísérlet is volt, végzésében erre is utal.
281. § (1) Az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek, valamint a per megindítására jogosult harmadik személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a bíróság a fél képviseletére ügygondnokot rendel ki.
(2) Házassági perekben a 127. § alkalmazásának helye nincs.
282. § A házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet (292. §) lehet összekapcsolni.
283. § (1) Házassági perben a keresetlevélben elő kell adni a házasság megkötésére és a házasságból származott, életben lévő gyermekek születésére vonatkozó adatokat, valamint a szükséghez képest azokat az adatokat is, amelyekből a keresetindításra való jogosultság megállapítható; a keresetlevélhez az előadott adatokat igazoló okiratokat mellékelni kell.
(2) A házassági bontóperben a keresetlevelet annál a járásbíróságnál kell benyújtani, amelyik az előkészítő eljárást (280. §) lefolytatta. A járásbíróság a keresetlevelet az előkészítő eljárás irataival együtt a keresetlevélben megjelölt bírósághoz terjeszti fel.
(3) Az érvénytelenítési per megindításáról a keresetlevél egy példányának megküldésével az ügyészt is értesíteni kell.
(4) Házassági perben a keresetlevelet akkor is idézés kibocsátása nélkül (130. §) kell elutasítani, ha nyilvánvaló, hogy a felperes a kereset megindítására nem jogosult.
284. § (1) Házassági per tárgyalásáról a fél kérelmére a nyilvánosságot akkor is ki lehet zárni, ha ez a fél érdekében szükséges.
(2) A felperes házassági perben keresetétől az eljárás bármely szakában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat.
285. § (1) Házassági perben a bíróság köteles a házastársakat személyesen meghallgatni; a bíróság akként is rendelkezhetik, hogy az egyik házastárs a másik meghallgatásánál ne legyen jelen.
(2) Bontóperben a bíróság a per érdemi tárgyalásának megkezdése előtt megkísérli a felek kibékítését; a békítési kísérletet a bíróság az eljárás bármely szakában megismételheti.
(3) A személyes meghallgatást és a békítési kísérletet mellőzni kell, ha a házastárs elmebeteg, ha a bíróság előtt a házastárs az idézésre nem jelenik meg vagy külföldön avagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik.
286. § (1) Azok a rendelkezések, amelyek a jogról való lemondásnak, az elismerésnek és a beismerésnek a hatályát határozzák meg [4. § 163. § (2) bek.], házassági perben nem alkalmazhatók.
(2) Házassági perben a tanú a 170. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, a tanúként kihallgatott orvos pedig ugyane rendelkezés c) pontja alapján a tanúságtételt nem tagadhatja meg.
287. § A bíróság házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetén a szükséghez képest ideiglenesen határoz a kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása, valamint az arra rászoruló házastárs tartása, úgyszintén a személyes használati tárgyaknak a különélő házastársak részére való kiadása felől.
288. § (1) Ha a házassági pernek akár első, akár folytatólagos tárgyalását az alperes mulasztja el, a mulasztás következményeit nem lehet alkalmazni. A felperes mulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti, ha azonban az ügyész a felperes, hivatalból új határnapot tűz ki.
(2) Az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
(3) Házassági perben az eljárás szünetelésének sem mulasztás esetében, sem megegyezés alapján nincs helye.
289. § Ha valamelyik házastárs a házassági bontóper jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert a perköltségre vonatkozó határozathozatal nélkül megszünteti és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi.
290. § (1) A házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől – szükség esetében – erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell.
(2) A bíróság a házasságot felbontó ítéletében az egyik vagy mindkét felet – összes körülmények mérlegelése alapján – külön illeték fizetésére kötelezheti; ez a külön illeték összesen legfeljebb háromezer forintig terjedhet.
(3) Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyésszel akkor is közölni kell, ha a perben nem vesz részt és az ügyész az ítélet ellen ilyenkor is fellebbezéssel élhet.
(4) Az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel meg nem támadott ítélete csak a fellebbezési határidő utolsó napjától számított tizenötödik nap elteltével emelkedik jogerőre.
(5) Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletet – jogerőre emelkedése után – közli az illetékes anyakönyvvezetővel.
291. § (1) A házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében perújításnak helye nincs.
(2) A törvényesség érdekében előterjesztett perorvoslat folytán a jogerős határozatot a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó részében hatályon kívül helyezni nem lehet s a Legfelsőbb Bíróság csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatik.
292. § (1) Az érvénytelenítési és a bontó kereset a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi keresettel is összekapcsolható, illetőleg az ilyen vagyonjogi igény viszontkeresettel a házassági perben is érvényesíthető. A jelen fejezet rendelkezései az ilyen kereset, illetőleg viszontkereset tárgyában folyó eljárásra nem terjednek ki.
(2) Ha a bíróság az érvénytelenítési, illetőleg a bontókereset és a házassági vagyonjogi kereset felől külön határoz, mindegyik kérdésben külön ítéletet hoz. Ilyen esetben az eljárás a vagyonjogi kereset tárgyában csak az érvénytelenítés, illetőleg bontás kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.
(3) Ha a felek a házassági és a vagyonjogi keresetre egyaránt kiterjedő első fokú ítélet ellen kizárólag a vagyonjogi kérdés tárgyában éltek fellebbezéssel, ez a házasság kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedését nem érinti s ehhez képest a fellebbezési kérelem vagy ellenkérelem erre a kérdésre utóbb sem terjeszthető ki.
293. § Az apasági és a származás megállapítása iránt indított egyéb perekre – a 277. § (1) bekezdése, a 280. §, a 285. § (2) bekezdése, a 288. § (2) bekezdése, a 289. §, a 290. § (1), (2) és (4) bekezdése, végül a 291. § kivételével, valamint a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel – a XV. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
294. § Az anya beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhatik.
295. § (1) Az apaság megállapítására irányuló keresetet az apa ellen, az apának pedig a gyermek ellen kell megindítania.
(2) Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló keresetet a gyermeknek az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak pedig a gyermek és az apa ellen kell indítania; a keresetet – a gyermek által indított kereset kivételével – az anya ellen is meg kell indítani, kivéve ha ez halála folytán nem lehetséges. Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt, de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított 300 napon belül született, a keresetet az anya korábbi férje ellen is meg kell indítani.
(3) Ha az apa, illetőleg a korábbi férj nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, az (1), illetőleg a (2) bekezdés értelmében egyébként ellene indítandó keresetet egyenesági rokonai ellen kell megindítani, egyenesági rokonok hiányában pedig a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok ellen.
(4) A jelen § eseteiben keresetindításnak a gyermek születése előtt is helye van, ítélet azonban csak a gyermek megszületése után hozható.
296. § Az apaság megállapítására irányuló kereset – annak bírósága előtt – összekapcsolható a gyermek tartására irányuló keresettel is, illetőleg az apaság megállapítása iránt az elsőfokú bíróság előtt folyamatban levő perben a gyermek tartására irányuló kereseti kérelem utóbb is előterjeszthető.
297. § A tárgyalás kitűzéséről a keresetlevél egy példányának megküldésével az anyát akkor is értesíteni kell, ha nem peres fél; az értesítésben az anyát figyelmeztetni kell beavatkozási jogára (294. §).
298. § (1) Ha helye lehet annak, hogy az alperes a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerje el, az apaság megállapítására irányuló perben őt erre az első tárgyaláson és a bizonyítás lefolytatása után is figyelmeztetni kell.
(2) Ha az apa a gyermeket a magáénak ismeri el és azok az érdekeltek, akiknek hozzájárulására a nyilatkozat hatályához szükség van, a tárgyaláson jelen vannak, figyelmeztetni kell őket, hogy hozzájárulásukat a tárgyaláson szóval is megadhatják. Az apa elismerő nyilatkozatát az egyéb érdekeltek hozzájárulásával együtt külön jegyzőkönyvbe kell foglalni s azt velük alá is kell iratni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett figyelmeztetéssel együtt az apát és a többi érdekelteket is tájékoztatni kell a nyilatkozat, illetőleg a hozzájárulás jelentőségéről és következményeiről; ennek megtörténtét a jegyzőkönyvben szintén fel kell tüntetni.
(4) A tárgyaláson jelen nem lévő érdekelteket megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívni, hogy hozzájáruló nyilatkozatukat a megszabott alakban mutassák be vagy a bíróságnál mondják jegyzőkönyvbe.
(5) Elismerés esetében az apát fel kell hívni a törvényben megkívánt korkülönbség igazolására. A gyámhatóság részéről szükséges hozzájárulás vagy megerősítés iránt a gyámhatóságot hivatalból kell megkeresni.
(6) Az elismerésről felvett jegyzőkönyvet az előbbi rendelkezések szerint megszerzett okiratokkal kiegészítve – a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett – át kell tenni az illetékes anyakönyvvezetőhöz. Ha az apát az anyakönyvbe bejegyezték, a pert meg kell szüntetni. Ha az elismerő nyilatkozat alapján az apát az anyakönyvbe nem jegyzik be és az ennek okául szolgáló hiány nem pótolható, a bíróság a per felfüggesztését megszünteti és a tárgyalást folytatja.
299. § (1) Ha a személyes megjelenésre idézett fél a tárgyaláson nem jelenik meg vagy a bíróság felhívására nem nyilatkozik, vele szemben a 185. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A gyermek anyját, ha a perben félként vagy beavatkozóként nem vesz részt, tanúként kell kihallgatni; kihallgatása csak akkor mellőzhető, ha cselekvőképtelen vagy kihallgatásának más elháríthatatlan akadálya van.
300. § Ha a bíróság vércsoportvizsgálatot rendel el, a vizsgálathoz szükséges vér vételének tűrésére bármelyik érdekeltet kötelezheti. Ha az érdekelt a kijelölt orvosnál vérvétel céljából nem jelenik meg vagy a vérvételt nem engedi meg, vele szemben a 185. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy elővezetésnek helye nincs. Ugyanez a rendelkezés irányadó a tizenhatodik életévét még be nem töltött gyermek törvényes képviselőjével szemben is, ha a gyermeket vérvétel végett elő nem állítja, vagy a vérvételt ő nem engedi meg.
301. § Előzetes bizonyításnak a 207. §-ban meghatározott előfeltételek hiányában is helye van.
302. § A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perre a XV. fejezet rendelkezései irányadók a 277. § (1) bekezdése, a 280. §, a 285. § (2) bekezdése, a 288. § (2) bekezdése és a 289–291. §-ok kivételével és az alábbi eltérésekkel:
a) a szülő bármelyik félhez beavatkozóként is csatlakozhatik;
b) a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereset – annak bírósága előtt – összekapcsolható az ugyanazon szülő más gyermeke feletti szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel, a gyermek elhelyezésére és tartására irányuló keresettel vagy a szülő gondnokság alá helyezésére irányuló keresettel is; más keresetet a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel összekapcsolni nem lehet;
c) a tárgyalás kitűzéséről a perben félként részt nem vevő szülőt a keresetlevél egy példányának megküldésével értesíteni kell és egyben figyelmeztetni kell beavatkozási jogára.
303. § A szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére irányuló perre a 302. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a megtámadott határozatot hozta.
304. § (1) A gondnokság alá helyezést, ha ez a cselekvőképesség megszüntetését vagy korlátozását eredményezi, csak keresettel lehet kérni. A kereset megindítását a 310. § alapján elrendelt gondnokság vagy az arra irányuló eljárás folyamatbanléte nem akadályozza.
(2) A gondnokság alá helyezésre irányuló perre – a 277. § (1) bekezdése, a 280. §, a 285. § (2) bekezdése, a 288. § (2) bekezdése és a 289–291. §-ok kivételével, valamint a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel – a XV. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
305. § A gondnokság alá helyezés iránt más által indított perbe az, aki a per megindítására maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként beléphet.
306. § A gondnokság alá helyezésre irányuló kereset csupán ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére vagy szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló más keresettel kapcsolható össze.
307. § (1) A gondnokság alá helyezésre irányuló perben az alperes részére a tárgyalás kitűzésével egyidejűen a szükséghez képest ügygondnokot kell kirendelni.
(2) Ha a gondnokság alá helyezés előfeltétele megfelelően valószínűsítve van, a bíróság az alperest a tárgyalás kitűzésével egyidejűen vagy a tárgyalás folyamán ideiglenesen gondnokság alá helyezheti. A határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, de azt a bíróság előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja. A 309. §-t az ideiglenes gondnokság alá helyezés esetében is megfelelően alkalmazni kell.
308. § (1) Ha a gondnokság alá helyezésre irányuló perben a személyes megjelenésre idézett alperes nem jelent meg, a bíróság elrendelheti az elővezetését egyéb kényszereszközök alkalmazásának azonban helye nincs.
(2) Ha az alperes elmeállapotának szakértői megvizsgálására és ezzel kapcsolatban hosszabb ideig tartó megfigyelésre van szükség, a bíróság elrendelheti, hogy az alperes legfeljebb két hónapi időtartamra megfelelő gyógyintézetben helyeztessék el; az erre vonatkozó határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.
309. § (1) Az alperes gondnokság alá helyezését rendelő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság a gondnok kirendelése s az esetleg szükséges egyéb intézkedések megtétele végett közli a járási, illetőleg a városi (kerületi) tanács végrehajtó bizottságával.
(2) Ha az alperesnek ingatlana van, az elsőfokú bíróság hivatalból intézkedik a gondnokság alá helyezés telekkönyvi feljegyzése iránt.
(3) A gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról a megyei bíróság által vezetett betűsoros névjegyzékbe, az arról kibocsátott hirdetményt pedig tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára, valamint a gondnokolt lakóhelyén a helyi tanács hirdetőtáblájára.
(4) A gondnokság alá helyezés hatálya a gondnokság alá helyezésre vonatkozó hirdetménynek, ha pedig a gondnokolt ellen már korábban zárlatot rendeltek el, az erre vonatkozó hirdetménynek a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztését követő napon kezdődik.
310. § (1) A cselekvőképességet nem érintő gondnokság alá helyezést a megyei bíróság erre irányuló kereset nélkül a jogosultak bármelyikének kérelmére vagy a hatóság megkeresésére rendeli el.
(2) A kérvényben (megkeresésben) a gondnokság alá helyezés okát tüzetesen elő kell adni, a kérelmezési jogosultságot pedig igazolni kell.
311. § (1) A 277. § (2) bekezdése, a 278. §, a 283. § (4) bekezdése és a 309. § megfelelően irányadó a 310. § alapján indított eljárásban is.
(2) Az eljárásban a bíróság végzéssel határoz; egyébként a törvénynek a határozatokra és a fellebbezésre vonatkozó rendelkezései ebben az eljárásban is megfelelően irányadók.
312. § (1) A gondnokság alá helyezés megszüntetését, ha a bíróság azt ítélettel rendelte el, csak keresettel lehet kérni. A keresetet az ellen kell indítani, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, ha pedig a gondnokság megszüntetését ez kéri, a gondnokolt ellen; ha az, akinek keresete folytán a bíróság a gondnokságot elrendelte, meghalt vagy ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, a keresetet a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani.
(2) Az eljárásra a 304–309. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók azzal, hogy a gondnokság megszüntetését annál a megyei bíróságnál kell a névjegyzékbe bevezetni, amely a gondnokság alá helyezést elrendelte [309. § (3) bek.].
(3) Ha a gondnokságot a bíróság a 310. § alapján rendelte el, a gondnokság megszüntetését is kereset indítása nélkül kell kérni; az eljárásra a 310. és 311. §-ok megfelelően irányadók.
(4) A 310. § alapján elrendelt gondnokság akkor is megszűnik, ha a gondnokoltat a bíróság utóbb a 304. § alapján gondnokság alá helyezte.
313. § (1) A pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés fizetési meghagyás útján is érvényesíthető.
(2) Kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege ezer forintot nem halad meg, feltéve, hogy van olyan járásbíróság, amely a meghagyás kibocsátására a 314. § értelmében illetékes.
(3) Az olyan követelés, amely per esetében a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, fizetési meghagyás útján nem érvényesíthető.
314. § A fizetési meghagyást a járásbíróság bocsátja ki; az illetékességre a 29–30. §, a 32. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 36. § rendelkezései irányadók.
315. § (1) A fizetési meghagyás kibocsátása írásban vagy szóval kérhető; a 313. § (2) bekezdése alá tartozó esetben beadott keresetlevelet fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelemként kell elintézni. A kérelemre a 93., 94. és 121. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók, a bizonyítékok előadása azonban mellőzhető. Ingó dolog kiadása iránti követelés esetében a kérelemben azt a pénzösszeget is meg kell jelölni, amelyet a hitelező a dolog helyett elfogadni hajlandó.
(2) A kérelem az adós ellen fennálló több követelés esetében, valamint több adós ellen fennálló azonos követelés tekintetében együttesen is előterjeszthető. Több adós ellen fennálló követelés esetében az egyes adósokat terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ezt kell feltüntetni.
(3) Ha a hitelező a kérelem minden példányához a 317. §-nak megfelelően kiállított fizetési meghagyást is csatolja, az annak kibocsátására irányuló kérelemben minden olyan adatot mellőzni lehet, amely a fizetési meghagyás szövegéből kitűnik. Ha viszont a fél a fizetési meghagyás szükséges példányait nem csatolja, azokat hivatalból kell elkészíteni.
(4) A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának.
316. § A fizetési meghagyás iránti kérelem elintézésére a 95., 129., 130. és 132. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók; ugyanezeket a rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni a 313–315. §-okban meghatározott előfeltételek hiánya esetében is.
317. § Az elnök a fizetési meghagyást az ellenfél meghallgatása nélkül bocsátja ki. A fizetési meghagyásnak tartalmaznia kell:
a) az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot;
b) a feleknek és képviselőiknek nevét, foglalkozását és lakóhelyét;
c) a követelés jogalapját, valamint a követelésnek és járulékainak összegét, ingó dolog kiadására irányuló követelés esetében pedig a dolognak, valamint annak a pénzösszegnek megjelölését, amelyet a hitelező a dolog helyett elfogadni hajlandó;
d) azt a meghagyást, hogy az adós a követelésnek a meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt tegyen eleget és az összegszerűen meghatározott eljárási költséget is fizesse meg;
e) azt a figyelmeztetést, hogy az adós – ha a követelést alaptalannak tartja – a meghagyás ellen ellentmondással élhet (319. §).
318. § A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének (128. §).
319. § (1) A fizetési meghagyás ellen az adós annak kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a járásbíróságnál akár írásban, akár szóval ellentmondással élhet; a fizetési meghagyásnak bármilyen címen előterjesztett megtámadása ellentmondásnak számít. A fizetési meghagyást akkor is egészében megtámadottnak kell tekinteni, ha az ellentmondás csak egyes rendelkezéseire vonatkozik.
(2) Ha több adós ellen kibocsátott fizetési meghagyás esetében az adósok egyike terjeszt elő ellentmondást, ennek hatályára az 52–53. § megfelelően irányadó.
320. § Az adósnak a követelésre legkésőbb az ellentmondás folytán kitűzött tárgyaláson (322. §) nyilatkoznia kell s elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait; az adós ezt a nyilatkozatát ellentmondásával együtt is benyújthatja vagy jegyzőkönyvbe mondhatja (93–94. §).
321. § Ha a fizetési meghagyást ellentmondással kellő időben nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek s ellene a XIII. fejezet megfelelő alkalmazásával perújításnak van helye.
322. § (1) Ha az ellentmondás elkésett, a bíróság azt hivatalból elutasítja.
(2) A kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át; ehhez képest a bíróság az ügy tárgyalására határnapot tűz ki és arra a hitelezőt felperesként, az adóst pedig alperesként megidézi; ha az alperes a követelésre vonatkozó nyilatkozatát az ellentmondással együtt benyújtotta, annak másodpéldányát az idézéssel együtt kézbesíttetni kell a felperesnek.
323. § Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásra a keresetlevél alapján kitűzött első tárgyalás szabályait, a további eljárásra pedig az első fokú eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
324. § A jelen törvény nem érinti azokat a jogszabályokat, amelyek az állami szerveknek, továbbá a népgazdaság szocialista szervezeteinek egymás elleni pereit, valamint azoknak a jogvitáknak az eldöntését, amelyek e szervek (szervezetek) és más személyek között merültek fel, külön eljárásra utalják.
325. § Ez a törvény nem érinti a területenkívüliség és a személyes mentesség hatályát, valamint a területenkívüliséggel és a személyes mentességgel kapcsolatban fennálló különös eljárási szabályokat.
326. § Az eltűnt személyek holtnak nyilvánítását, illetőleg haláluk tényének megállapítását, az elmegyógyintézetbe való felvételénél és az onnan való elbocsátásnál követendő bírói eljárást, valamint a kisajátítási kártalanítási eljárást, a bérleti viszonyok megszüntetését, az okiratok megsemmisítését, a jogsegély iránti megkeresések teljesítését, úgyszintén a váltón vagy más okiraton alapuló követeléseknek meghagyás útján való érvényesítését, végül pedig a telekkönyvi perekre és a 23. § b) pontjában említett jogi személyek által vagy ellen indított perekre vonatkozó eltéréseket külön rendelkezések szabályozzák.
327. § E törvény hatálybalépéséről és a szükséges átmeneti szabályok megállapításáról külön jogszabály rendelkezik. *
