(Az 1953. december 7-én kelt Jegyzőkönyvhöz és Mellékletéhez a csatlakozási okirat, valamint az 1956. szeptember 7-én kelt Kiegészítő Egyezményt megerősítő okirat letétele, New Yorkban, 1958. február hó 26. napján megtörtént.)
1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a rabszolgaságra vonatkozóan Genfben, 1926. évi szeptember hó 25. napján kelt Egyezmény (1933. évi III. tv.) módosítása tárgyában New Yorkban, 1953. évi december hó 7. napján kelt Jegyzőkönyvet és Mellékletét, továbbá a rabszolgaság, a rabszolgakereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában Genfben, 1956. évi szeptember hó 7. napján kelt Kiegészítő Egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett Jegyzőkönyv és Melléklet, valamint a Kiegészítő Egyezmény magyar nyelvű fordítása a következő:
A jelen Jegyzőkönyvben részt vevő Államok,
tekintettel arra, hogy a rabszolgaságra vonatkozóan Genfben, 1926. évi szeptember hó 25. napján aláírt Egyezmény (alábbiakban: Egyezmény) a Nemzetek Szövetségét bizonyos kötelezettségekkel és feladatokkal ruházta fel, valamint
figyelembe véve, miszerint célszerű, hogy ezeket a feladatokat és teendőket ezentúl az Egyesült Nemzetek Szervezete lássa el,
a következő rendelkezésekben állapodtak meg:
A jelen Jegyzőkönyvben résztvevő Államok kötelezik magukat, hogy egymás közötti kapcsolataikban a jelen Jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően elismerik ezen Egyezményre vonatkozólag a jelen Jegyzőkönyv Mellékletében foglalt módosítások teljes jogi hatályát; azokat hatályba léptetik és alkalmazásukat biztosítják.
1. A jelen Jegyzőkönyv aláírásra vagy elfogadásra nyitva áll az Egyezményben résztvevő valamennyi Állam részére, amelynek az Egyesült Nemzetek Főtitkára az említett Jegyzőkönyv egy példányát ebből a célból megküldötte.
2. Az Államok a jelen Jegyzőkönyv részesévé válhatnak:
a) jóváhagyás fenntartása nélküli aláírással,
b) jóváhagyás fenntartásával történő aláírással, ha a jóváhagyás utóbb megtörténik,
c) elfogadással.
3. Az elfogadás az alakszerű okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál való letétele útján történik.
1. A jelen Jegyzőkönyv azon a napon lép hatályba, amikor annak két Állam részesévé válik; más Államok tekintetében azon a napon lép hatályba, amikor az illető Állam e Jegyzőkönyv részese lesz.
2. A jelen Jegyzőkönyv Mellékletében említett módosítások akkor lépnek hatályba, ha huszonhárom Állam e Jegyzőkönyv részesévé válik. Következésképpen mindazok az Államok, amelyek az Egyezmény módosításának hatálybalépése után csatlakoznak az Egyezményhez, az ily módon módosított Egyezménynek válnak részesévé.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára felhatalmazást kap arra, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. Cikke 1. pontjának és e rendelkezés végrehajtására vonatkozóan a Közgyűlés által elfogadott szabályzatnak megfelelően a jelen Jegyzőkönyvet, valamint az Egyezményben az említett Jegyzőkönyv folytán bekövetkezett módosításokat hatálybalépésének időpontjában bejegyezze és bejegyzés után – mihelyt lehetséges – a Jegyzőkönyvet és az Egyezmény módosított szövegét közzétegye.
A jelen Jegyzőkönyvet, amelynek angol, francia, kínai, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának irattárában kell letenni. Minthogy a Mellékletben foglaltak szerint módosított Egyezménynek csak angol és francia nyelvű szövege van, a Melléklet angol és francia nyelvű szövege egyaránt hiteles, míg a kínai, orosz és spanyol nyelvű szöveg fordításnak tekintendő. A jelen Jegyzőkönyvnek a Mellékletet is magában foglaló hitelesített másolatát a Főtitkár az Egyezményben részt vevő Államoknak, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagjának megküldi. Mihelyt a III. Cikkben említett módosítások hatályba lépnek, a Főtitkár az így módosított Egyezmény hiteles másolatát megküldi a többi Államoknak, beleértve azokat az Államokat is, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem tagjai.
Fentiek hiteléül a kormányaik által kellő módon meghatalmazott alulírottak a jelen Jegyzőkönyvet az aláírásuk mellett feltüntetett napon aláírták.
Készült az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén New York-ban, az ezerkilencszázötvenharmadik év december havának hetedik napján.
A 7. Cikkben a „Nemzetek Szövetsége Főtitkárának” szavak helyébe az „Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának” szavak lépnek.
A 8. Cikkben az „Állandó Nemzetközi Bíróság” szavak helyébe „Nemzetközi Bíróság” szavak kerülnek; az „Állandó Nemzetközi Bíróságra vonatkozó 1920. évi december 16-i Jegyzőkönyvnek” szavak helyébe pedig a „Nemzetközi Bíróság Alapszabályainak” szavak lépnek.
A 10. Cikk 1. és 2. bekezdéseiben a „Nemzetek Szövetsége” szavak helyébe az „Egyesült Nemzetek Szervezete” szavak kerülnek.
A 11. Cikk utolsó három bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:
„A jelen Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden Állam számára, ideértve azokat az Államokat is, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem tagjai, azonban részükre a Főtitkár az Egyezmény egy hiteles példányát megküldte.
A jelen Egyezményhez való csatlakozás alakilag megfelelő okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál való letételével történik, aki minden egyes csatlakozási okirat letételének napjáról értesíti az Egyezményben résztvevő Államokat, valamint a jelen cikkben említett egyéb Államokat is”.
A 12. Cikkben a „Nemzetek Szövetsége” szavak helyébe az „Egyesült Nemzetek Szervezete” szavak lépnek.
A jelen Egyezményben résztvevő Államok,
tekintettel arra, hogy a szabadság minden emberi lénynek veleszületett joga;
tudatában annak, hogy az Egyesült Nemzetek népei az emberi személy méltóságába és értékébe vetett hitüket az Alapokmányban megerősítették;
tekintettel arra, hogy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, melyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése minden nép és minden nemzet számára elérendő közös eseménynek nyilvánított, úgy rendelkezik, hogy senkit se tartsanak sem rabszolgaságban, sem szolgaságban, s hogy a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos;
elismerve azt, hogy a rabszolgaságra vonatkozólag Genfben, 1926. szeptember 25-én aláírt Egyezmény megkötése óta, amely a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés eltörlésére irányult, ezen az úton további előrehaladás történt;
figyelembevéve a kényszermunkáról szóló 1930. évi Egyezményt és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a kötelező vagy kényszermunka tekintetében azóta hozott intézkedéseit;
megállapítva azonban, hogy a rabszolgaság, a rabszolgakereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok még a világ nem minden részén szűntek meg;
következésképpen elhatározván, hogy a hatályban maradó 1926. évi Egyezményhez kiegészítő egyezményt kell csatolni, melynek rendeltetése a rabszolgaság, a rabszolgakereskedés, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlésére irányuló nemzeti és nemzetközi erőfeszítések fokozása;
a következőkben állapodtak meg:
A jelen Egyezményben résztvevő mindegyik Állam minden megvalósítható és szükséges törvényhozási és egyéb intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a következő intézményeket és gyakorlatokat – ahol még fennállanak – akár megfelelnek a rabszolgaság fogalma tekintetében a rabszolgaságra vonatkozóan Genfben, 1926. szeptember 25-én aláírt Egyezmény 1. Cikkében szereplő meghatározásnak, akár nem, fokozatosan és mielőbb eltöröljék, illetőleg megszüntessék.
a) az adósi szolgaság, vagyis az olyan személyállapot, vagy helyzet, amely abból a tényből folyik, hogy az adós saját személyes szolgálatait vagy valamely vele függő viszonyban álló személynek szolgálatait adóssága biztosítékául leköti, ha az így teljesített szolgálatok méltányos ellenértékét nem fordítják az adósság törlesztésére, vagy ha a szolgálatok tartama nincs korlátozva, illetve jellege nincs meghatározva;
b) a jobbágyság, vagyis az olyan állapot, melynél fogva valaki törvény, szokás vagy megállapodás alapján köteles más személy tulajdonát képező földön élni, azt művelni és ezen személy részére – ellenszolgáltatás fejében vagy anélkül – meghatározott szolgáltatásokat teljesíteni, anélkül, hogy módjában állna ezen az állapotán változtatni;
c) minden olyan intézmény vagy gyakorlat, melynél fogva:
i) nőt szülei, gyámja, családja, bármely más személy vagy bármely más csoport részére lerótt pénzbeli vagy természetbeni szolgáltatás ellenében a visszautasítás jogának kizárásával eljegyeznek vagy férjhez adnak;
ii) nőt férje, férjének családja vagy nemzetsége harmadik személynek visszteher mellett vagy más módon átengedhet;
iii) nőt férje halálával más személy örökölhet;
d) minden olyan intézmény vagy gyakorlat, melynél fogva gyermeket vagy 18 éven aluli fiatalkorút egyik, vagy mindkét szülője vagy gyámja – visszteher mellett vagy anélkül – harmadik személynek adhat át a gyermek, illetve fiatalkorú személyének vagy munkájának kizsákmányolása céljából.
A résztvevő Államok kötelezik magukat arra, hogy az Egyezmény 1. Cikkének c) bekezdésében meghatározott intézmények és gyakorlatok megszüntetése céljából, ahol annak helye van, megállapítják a házasságkötés megfelelő alsó korhatárát, elősegítik olyan eljárás alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes polgári vagy egyházi hatóság jelenlétében mindkét házasuló szabadon kifejezhesse a házasságba való beleegyezését, és elősegítik a házasságok jegyzékbe foglalását.
1. Rabszolgák bármely közlekedési eszköz segítségével egyik országból másikba való szállításának vagy szállítása kísérletének ténye vagy e cselekményekben való részesség az Egyezményben résztvevő Államok törvényei alapján bűncselekményt képez és az ebben a bűncselekményben bűnösnek talált személyek nagyon szigorú büntetés alá esnek.
2. a) A résztvevő Államok hathatós rendszabályokat foganatosítanak avégből, hogy a lobogójuk viselésére jogosult hajókat és repülőgépeket megakadályozzák rabszolgák szállításában és hogy az e cselekményekben vagy nemzeti lobogójuknak ily célra való felhasználásában bűnös személyeket megbüntessék.
b) A részt vevő Államok hathatós rendszabályokat foganatosítanak avégből, hogy kikötőiket, repülőgépeiket és partjaikat ne használják rabszolgák szállítására.
3. Az Egyezményben résztvevő Államok a rabszolgakereskedés elleni küzdelemben foganatosított rendszabályok gyakorlati összeegyeztetésének biztosítása céljából értesüléseiket kicserélik és a rabszolgakereskedésnek vagy ily bűncselekmény kísérletének tudomásukra jutott minden esetéről egymást kölcsönösen tájékoztatják.
Minden rabszolga, aki a jelen Egyezményben résztvevő Államok valamelyikének hajójára menekül, pusztán e ténynél fogva szabaddá válik.
Oly országban, ahol a rabszolgaságot vagy az Egyezmény 1. Cikkében meghatározott intézményeket és gyakorlatokat teljesen még nem törölték el, illetőleg nem szüntették meg, rabszolgának vagy szolgaság állapotában levő személynek megcsonkítása, tüzes vassal vagy más módon való megbélyegzése vagy az ily cselekményekben való részesség – akár a személyállapot kifejezésre juttatása céljából, akár büntetésképpen vagy bármely más okból történik is az – az Egyezményben résztvevő Államok törvényei alapján bűncselekményt képez és az ebben a bűncselekményben bűnösnek talált személyek büntetés alá esnek.
1. Valamely személynek rabszolgaságba vetése vagy rábírása arra, hogy saját magát vagy valamely tőle függő személyt rabszolgaságba vessen, valamint az ilyen cselekményre irányuló szövetkezésben való részvétel, kísérlet vagy részesség, az Egyezményben részes Államok törvényei alapján bűncselekményt képez és az ebben bűnösnek talált személyek büntetés alá esnek.
2. A jelen cikk 1. bekezdése – az Egyezmény 1. Cikkének első bekezdésében foglaltak fenntartásával – másnak arra való rábírására is kiterjed, hogy az magát vagy valamely tőle függő személyt az 1. Cikkben meghatározott intézmények vagy gyakorlatok fogalma alá eső szolgaság helyzetébe hozzon; ugyanez vonatkozik az ilyen cselekményre irányuló szövetkezésben való részvételre, kísérletre vagy részességre is.
Jelen Egyezmény szempontjából:
a) a „rabszolgaság” a rabszolgaságról szóló 1926. évi Egyezmény meghatározása szerint olyan személynek az állapota vagy helyzete, aki felett a tulajdonjog egyes vagy összes ismérveit gyakorolják, és „rabszolga” az a személy, aki ilyen állapotban vagy helyzetben van;
b) „szolgaság állapotában levő személy” az, aki a jelen Egyezmény 1. Cikkében meghatározott intézményekből vagy gyakorlatokból eredő állapotban vagy helyzetben van;
c) a „rabszolgakereskedés” magában foglal minden elfogási, megszerzési vagy átengedési cselekményt, amely a személynek rabszolgaságba vetésére irányul; rabszolgának eladás vagy csere céljára való megszerzését; az eladás vagy csere céljára megszerzett rabszolgának eladás vagy csere útján történő átengedését, valamint általában a rabszolgákkal való kereskedésre vagy azok szállítására vonatkozó minden cselekményt, tekintet nélkül a felhasznált szállítóeszközre.
1. Az Egyezményben résztvevő Államok kötelezik magukat, hogy a fenti rendelkezések alkalmazása érdekében támogatják egymást és együttműködnek az Egyesült Nemzetek Szervezetével.
2. A Felek kötelezik magukat, hogy a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében elfogadott vagy hatályba léptetett minden törvény, rendelet vagy adminisztratív intézkedés másolatát megküldik az Egyesült Nemzetek Főtitkárának.
3. A Főtitkár közli a többi felekkel, valamint a Gazdasági és Szociális Tanáccsal a jelen cikk 2. bekezdése alapján kapott felvilágosításokat, mint anyagot olyan tárgyalások számára, amelyeket a Tanács kezdeményezhet újabb ajánlások megtételére a rabszolgaság, a rabszolgakereskedés, valamint az Egyezmény tárgyát képező intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában.
A jelen Egyezményhez nem lehet fenntartást tenni.
A résztvevő Államoknak az Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó bármely vitáját – ha azt tárgyalások útján nem rendezték – a vitában álló Felek egyikének kérelmére a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, feltéve, hogy az érdekelt Felek más elintézési módban nem állapodnak meg.
1. A jelen Egyezmény az Egyesült Nemzetek vagy bármely szakosított intézmény valamennyi tagja részére 1957. július 1-jéig aláírásra nyitva áll. Az aláíró Államoknak az Egyezményt meg kell erősíteniük és a megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letenniük, aki arról az összes aláíró és csatlakozó Államokat értesíti.
2. Az Egyezmény 1957. július 1-je után csatlakozásra nyitva áll az Egyesült Nemzetek vagy bármely szakosított intézmény valamennyi tagja, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által a csatlakozásra felhívott minden más Állam részére. A csatlakozás a hivatalos okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál való letétele útján történik.
1. A jelen Egyezmény valamennyi olyan nem autonóm, gyámság alatt álló, gyarmati és egyéb nem anyaországi területre is kiterjed, amelyeket a nemzetközi viszonylatokban valamely résztvevő Állam képvisel; az érdekelt Fél köteles a jelen cikk 2. pontjában foglalt rendelkezések fenntartása mellett az Egyezmény aláírása, megerősítése vagy az ahhoz való csatlakozás alkalmával megjelölni azt vagy azokat a nem anyaországi területeket, amelyekre a jelen Egyezmény az aláírás, megerősítés vagy csatlakozás következtében ipso facto kiterjed.
2. Ha valamely fél vagy valamely nem anyaországi terület alkotmányos törvényei vagy alkotmányos gyakorlata értelmében valamely nem anyaországi terület előzetes hozzájárulása szükséges, az illető Félnek törekednie kell arra, hogy saját aláírásának napjától számított tizenkét hónap alatt elnyerje a nem anyaországi terület szükséges hozzájárulását és annak elnyerése után azt köteles közölni a Főtitkárral. Jelen Egyezményt e közlésnek a Főtitkár által való vétele időpontjától kezdve az abban megjelölt területre vagy területekre nézve alkalmazni kell.
3. Az előző bekezdésben említett tizenkét havi határidő elteltével a résztvevő Felek tájékoztatják a Főtitkárt azokkal a nem anyaországi területekkel való tanácskozások eredményéről, amelyeket nemzetközi viszonylatokban képviselnek és amelyek jelen Egyezmény alkalmazásához nem járultak hozzá.
1. Jelen Egyezmény akkor lép hatályba, mihelyt azt két Állam megerősíti.
2. Ezt követően mindegyik Államra és területre nézve az illető Állam megerősítő vagy csatlakozási okirata letételének, illetőleg a szóban forgó területre való alkalmazás közlésének időpontjában lép hatályba.
1. A jelen Egyezmény alkalmazása egymást követő hároméves időszakokra oszlik, melyek közül az első az Egyezménynek a 13. Cikk 1. pontja szerinti hatálybalépése időpontjában veszi kezdetét.
2. Jelen Egyezményt bármelyik résztvevő Állam a folyó hároméves időszak letelte előtt legalább hat hónappal a Főtitkárhoz intézett értesítéssel felmondhatja. A Főtitkár az értesítésről és vételének időpontjáról az összes többi Feleket tájékoztatja.
3. A felmondások a folyó hároméves időszak leteltével lépnek hatályba.
4. Azokban az esetekben, amelyekben a 12. Cikk rendelkezései értelmében jelen Egyezmény valamely Fél nem anyaországi területére is alkalmazást nyert, a Fél az illető terület hozzájárulásával utóbb bármely időpontban közölheti az Egyesült Nemzetek Főtitkárával jelen Egyezménynek e területre való felmondását. A felmondás az erre vonatkozó értesítésnek a Főtitkárhoz való megérkezése után egy évvel lép hatályba; a Főtitkár az értesítésről és vételének időpontjáról az összes többi Feleket tájékoztatja.
Jelen Egyezményt, amelynek angol, francia, kínai, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Titkárságának irattárában kell elhelyezni. A Főtitkár hiteles másolatot küld az Egyezményben résztvevő Államoknak, valamint az Egyesült Nemzetek és a szakosított intézmények minden többi tagjának.
Fentiek hiteléül a kormányaik által kellő módon meghatalmazott alulírottak jelen Egyezményt az aláírásaik mellett feltüntetett napon aláírták.
Készült az Egyesült Nemzetek Európai Hivatalában, Genfben, az ezerkilencszázötvenhatodik év szeptember havának hetedik napján.
3. § (1) A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján, azonban az 1. §-ban említett Jegyzőkönyv és Melléklet, illetőleg Kiegészítő Egyezmény hatálybalépésétől kezdődő érvénnyel lép hatályba.
(2) * Végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
