(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétele New Yorkban 1963. október hó 9-én megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961. április 21-én kelt Európai Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:
ALULÍROTTAK,
akik erre kellő meghatalmazással rendelkeznek,
ÖSSZEGYŰLTEK az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának keretében,
MEGÁLLAPÍTOTTÁK, hogy az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás tárgyában megtartott értekezletén New Yorkban 1958. június 10. napján a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról Egyezményt írtak alá és
ATTÓL A TÖREKVÉSTŐL VEZETTETVE, hogy az európai kereskedelem fejlesztése érdekében a lehetőséghez képest kiküszöböljenek bizonyos nehézségeket, amelyek a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás megszervezését és annak működését Európa különböző országainak természetes és jogi személyei között gátolhatják,
MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben:
1. Ezt az Egyezményt alkalmazni kell:
a) azokra a választottbírósági szerződésekre, amelyeket nemzetközi kereskedelmi tevékenységből származó vitáik eldöntése érdekében olyan természetes vagy jogi személyek kötnek egymással, akiknek, illetőleg amelyeknek állandó lakóhelye vagy székhelye a szerződés megkötésekor más-más Szerződő Állam területén van;
b) azokra a választottbírósági eljárásokra és határozatokra, amelyek alapja e cikk 1. bekezdésének a) pontja alá eső szerződés.
2. Ennek az Egyezménynek az alkalmazásában
a) „választottbírósági szerződés” kifejezésen valamely szerződésben foglalt választottbírósági kikötést vagy külön választottbírósági szerződést kell érteni, amelyet a felek írnak alá, vagy levél-, illetőleg táviratváltásba vagy géptávíró üzenetváltásba foglalnak; olyan országok közötti kapcsolatban pedig, amelyek jogszabályai a választottbírósági szerződést nem kötik írásbeli alakhoz, e kifejezésen a jogszabályok által megengedett bármely alakban létrejött választottbírósági szerződést kell érteni;
b) „választottbíráskodás” kifejezésen nemcsak a vitának a felmerült esetre kijelölt választottbírák által (ad hoc választottbíráskodás), hanem állandó választottbírósági intézmény által történő eldöntését is érteni kell;
c) „székhely” kifejezésen azt a helységet kell érteni, ahol a választottbírósági szerződést megkötő jogi személy telephelye fekszik.
1. Az Egyezmény I. Cikkének 1. bekezdése alá tartozó esetekben érvényesen köthetnek választottbírósági szerződést azok a jogi személyek, amelyek a reájuk irányadó jogszabályok értelmében „közjogi jogi személyek”-nek minősülnek.
2. Ennek az Egyezménynek az aláírása, megerősítése vagy az ahhoz történő csatlakozás alkalmával bármelyik Állam kijelentheti, hogy ezt a jogosultságot nyilatkozatában meghatározott feltételek szerint korlátozza.
Ennek az Egyezménynek a hatálya alá tartozó választottbírósági eljárás során külföldi személyt is ki lehet jelölni választottbíróvá.
1. A választottbírósági szerződést kötő felek vitáikat
a) valamely állandó választottbírósági intézmény elé terjeszthetik; ebben az esetben a választottbírósági eljárás az említett intézmény szabályai szerint folyik;
b) ad hoc választottbíróság elé terjeszthetik; ebben az esetben a felek többek között
i) kijelölhetik a választottbírákat vagy megállapíthatják, hogy vita esetén hogyan kell kijelölni a választottbírákat;
ii) megállapíthatják a választottbíráskodás helyét; és
iii) meghatározhatják a választottbírák által alkalmazandó eljárási szabályokat.
2. Ha a felek megállapodtak abban, hogy vitáikat döntés végett ad hoc választottbíróság elé terjesztik és a felek egyike attól a naptól számított harminc napon belül, hogy az alperest értesítik a választottbíráskodásra irányuló kérelemről, nem jelöli ki választottbíráját, ezt - eltérő megállapodás hiányában - a másik fél kérelmére ama ország illetékes Kereskedelmi Kamarájának Elnöke jelöli ki, amely országban a mulasztó félnek a választottbíráskodás iránti kérelme előterjesztésekor állandó lakóhelye vagy székhelye van. Ezt a bekezdést a felek egyike vagy a fentebb említett kereskedelmi kamarai elnök által kijelölt választottbírák helyének újból való betöltése esetében is alkalmazni kell.
3. Ha a felek megállapodtak abban, hogy vitáikat döntés végett egy vagy több választottbíróból álló ad hoc választottbíróság elé terjesztik és a választottbírósági szerződés nem tartalmaz a választottbíróság megalakítására e cikk 1. bekezdésének megfelelő rendelkezést, a szükséges intézkedéseket, ha a felek e tekintetben nem tudtak megállapodni - a fenti 2. bekezdésben említett eset kivételével - a már kijelölt egy vagy több választottbíró teszi meg. Ha a felek nem tudnak megállapodni az egyedül eljáró választottbíró kijelölésében vagy a választottbírák nem tudnak megállapodni, hogy milyen intézkedéseket tegyenek, a felperes az intézkedések megtételére, ha a felek megállapodnak a választottbíráskodás helyében, választása szerint vagy ama ország illetékes Kereskedelmi Kamarájának Elnökéhez fordulhat, amely ország a felek megállapodása szerint a választottbíráskodás helye, vagy pedig ama ország illetékes Kereskedelmi Kamarájának Elnökéhez fordulhat, amelyben a választottbíráskodás iránti kérelem benyújtásakor az alperesnek állandó lakóhelye vagy székhelye van. Ha a felek nem állapodtak meg a választottbíráskodás helyében, a felperes választása szerint vagy ama ország illetékes Kereskedelmi Kamarájának az Elnökéhez fordulhat, amelyben az alperesnek a választottbíráskodás iránti kérelem benyújtásakor állandó lakóhelye vagy székhelye van, vagy pedig ahhoz a Különbizottsághoz, amelynek összetételét és eljárási szabályait az Egyezmény Függeléke állapítja meg. Ha a felperes nem gyakorolja e bekezdésben részére biztosított jogokat, azokat az alperes vagy a választottbírák gyakorolhatják.
4. Az Elnök vagy a Különbizottság kérelem alapján a szükséghez képest
a) kijelölheti az egyedül eljáró választottbírót, a választottbíróság elnökét, a döntőbírót vagy a harmadik választottbírót;
b) újból betöltheti egy vagy több olyan választottbírónak a helyét, akit e cikk 2. bekezdésében foglaltaktól eltérő eljárás alapján jelöltek ki;
c) meghatározhatja a választottbíráskodás helyét azzal, hogy a választottbíráknak jogukban áll más helyet választani;
d) közvetlenül vagy valamely állandó választottbírósági intézmény szabályaira történő utalással meghatározhatja azokat az eljárási szabályokat, amelyeket a választottbíráknak meg kell tartaniok abban az esetben, ha a választottbírák - a felek erre vonatkozó megállapodásának hiányában - maguk nem állapították meg az eljárási szabályokat.
5. Ha a felek megállapodtak abban, hogy vitáikat döntés végett állandó választottbírósági intézmény elé terjesztik, de nem jelölték meg ezt az intézményt és nem tudnak megállapodni annak kijelölésében, a felperes a fenti 3. bekezdésben szabályozott eljárásnak megfelelően kérheti az ilyen intézmény kijelölését.
6. Ha a választottbírósági szerződés nem állapítja meg a választottbíráskodásnak azt a módját (állandó választottbírósági intézmény útján történő vagy ad hoc választottbíráskodás), amelynek alkalmazásával a felek közötti vitát el kell dönteni és ha a felek nem tudnak erre nézve megegyezni, a felperes jogosult a kérdés eldöntése érdekében a fenti 3. bekezdésben szabályozott eljárást igénybe venni. Az illetékes Kereskedelmi Kamara Elnöke vagy a Különbizottság állandó választottbírósági intézmény elé utalhatja a feleket, vagy pedig felhívhatja őket arra, hogy az általa kitűzött határidőn belül jelöljék ki választottbíráikat és ugyanezen a határidőn belül állapodjanak meg a választottbírói eljárás lefolytatásához szükséges intézkedésekben. Az utóbbi esetben alkalmazni kell e cikk 2-4. bekezdését.
7. Ha e cikk 2-6. bekezdése értelmében a kijelölt Kereskedelmi Kamara Elnöke az említett bekezdésekben felsorolt kérelmének kézhezvételétől számított hatvan napon belül a kérelemnek nem tesz eleget, a kérelmező az elmulasztott intézkedések megtétele végett a Különbizottsághoz fordulhat.
1. Annak a félnek, aki a választottbíró hatásköre ellen azon az alapon kíván kifogást emelni, hogy nincs választottbírósági szerződés, a választottbírósági szerződés semmis, vagy érvényét vesztette, kifogását a választottbírósági eljárás során legkésőbb a vita érdemét érintő kereseti kérelmének vagy védekezésének előterjesztésekor kell megtennie, ha pedig a kifogásnak az az alapja, hogy a választottbíró túllépte hatáskörét, a kifogást a választottbírósági eljárás során azonnal elő kell terjeszteni, mihelyt az a kérdés, amely állítólag nem tartozik a választottbíró hatáskörébe, a választottbírósági eljárás során felmerül. Ha a kifogás késedelmes érvényesítését olyan ok idézte elő, amelyet a választottbíró alaposnak talál, a kifogás előterjesztését elfogadja.
2. Az 1. bekezdésben említett, ott meghatározott határidőn belül nem érvényesített hatásköri kifogások a választottbírósági eljárás további szakaszában többé nem terjeszthetők elő, ha a kifogások olyan természetűek, hogy azokat a választottbíró által alkalmazandó jogszabályok értelmében kizárólag a felek jogosultak érvényesíteni; olyan természetű kifogások, amelyek előterjesztése az ügy érdemében vagy a határozat végrehajtása tekintetében eljáró rendes bíróság által alkalmazott kollíziós jogszabályban meghatározott jog szerint a felek belátásától függ, az ügy érdemére vonatkozó későbbi rendes bírósági eljárás vagy a határozat végrehajtása során sem terjeszthetők elő. A bíró azonban a választottbírónak a kifogás elkésettségét megállapító döntését felülvizsgálhatja.
3. Az a választottbíró, akinek hatáskörét kifogásolják, még abban az esetben is folytathatja a választottbírói eljárást és dönthet hatásköréről, valamint arról, hogy van-e választottbírósági szerződés vagy érvényes-e a választottbírósági szerződés, illetőleg a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés, ha az eljáró rendes bíróság államának joga (lex fori) értelmében később rendes bírósági felülvizsgálatnak van helye.
1. Ha a választottbírósági szerződést kötő felek egyike a rendes bírósághoz fordul, az alperesnek a bíróság hatásköre ellen arra alapított kifogását, hogy van választottbírósági szerződés, jogvesztés terhe mellett az érdemi védekezése előtt vagy azzal egyidejűleg kell előterjesztenie aszerint, hogy az igénybe vett rendes bíróság joga a hatásköri kifogást eljárásjogi vagy anyagi jogi természetűnek tekinti-e.
2. A Szerződő Államok rendes bíróságai valamely választottbírósági szerződés létének vagy érvényességének elbírálása során a szerződés érvényessége szempontjából a felek jogképességét és cselekvőképességét a reájuk irányadó jog alapján bírálják el, az egyéb kérdéseket pedig
a) ama jog szerint, amelynek a felek választottbírósági szerződésüket alávetették;
b) ha a felek e tekintetben nem rendelkeztek, annak az országnak a joga szerint, amelyben a határozatot meg kell hozni;
c) ha a felek nem jelölték meg azt a jogot, amelynek szerződésüket alávetik és amikor a kérdés a rendes bíróság előtt felmerül, nem állapítható meg, hogy melyik országban fog sor kerülni a határozat meghozatalára, az igénybevett rendes bíróság kollíziós szabályai értelmében irányadó jog szerint bírálják el.
A rendes bíróság megtagadhatja a választottbírósági szerződés elismerését, ha államának joga szerint a vita nem alkalmas arra, hogy választottbíráskodás útján döntsék el.
3. Ha a választottbírósági szerződésben résztvevő bármelyik fél választottbírósági eljárást kezdeményezett mielőtt még rendes bírósághoz fordultak volna, a Szerződő Államoknak azok a rendes bíróságai, amelyekhez a felek ugyanannak az ügynek eldöntése végett, vagy pedig a választottbírósági szerződés nemlétezésének, semmisségének vagy érvénytelenné válásának megállapítása céljából később folyamodnak, a választottbíróság hatáskörének a kérdésében - feltéve hogy alapos ok ez ellen nem szól - a döntést elhalasztják addig, amíg a választottbíróság határozatot nem hoz.
4. A rendes bírósághoz ideiglenes vagy biztosítási intézkedés elrendelése végett előterjesztett kérelem a választottbírósági szerződéssel nem áll ellentétben és azt nem lehet úgy tekinteni, mintha az ügyet érdemben a rendes bíróság elé terjesztették volna.
1. A felek közös megegyezéssel szabadon meghatározhatják azt a jogot, amelyet a választottbíráknak a vita érdemének eldöntésére alkalmazniok kell. Ha a felek nem utaltak az alkalmazandó jogra, a választottbírák azt a jogot alkalmazzák, amelyet megállapításuk szerint az adott esetben irányadó kollíziós szabály határoz meg. A választottbírák mindkét esetben figyelembe veszik a szerződés rendelkezéseit és a kereskedelmi szokásokat.
2. Ha ez megfelel a felek akaratának és ha a választottbírósági eljárásra irányadó jog megengedi, a választottbírák mint baráti közvetítők (amiables compositeurs) hozzák meg döntésüket.
Vélelmezni kell, hogy a felek a választottbírósági határozat indokolását kívánták, kivéve ha
a) kifejezetten kijelentették, hogy a határozatot nem kell megindokolni, vagy
b) olyan választottbírósági eljárásnak vetették magukat alá, amelynek keretében nem szokásos a határozatok megindokolása, feltéve, hogy a tárgyalás befejezéséig, illetőleg - ha nem tartanak tárgyalást - a határozat elkészítéséig a felek vagy az egyik fél nem kéri kifejezetten a határozat indokolását.
1. Az Egyezmény hatálya alá tartozó választottbírósági határozatnak valamely Szerződő Államban történt hatályon kívül helyezése csak abban az esetben nyújt alapot arra, hogy a határozat elismerését és végrehajtását egy másik Szerződő Államban megtagadják, ha a hatályon kívül helyezés abban az Államban történt, amelyben vagy amelynek joga alapján a határozatot hozták, mégpedig a következő okok egyikéből:
a) a választottbírósági szerződést megkötő felek a reájuk irányadó jog szerint nem voltak jogképesek vagy cselekvőképesek, vagy az említett szerződés a felek által kikötött jog értelmében, vagy ilyen kikötés hiányában annak az országnak a joga szerint, amelyben a választottbírósági határozatot hozták, érvénytelen; vagy
b) a hatályon kívül helyezést kérő felet nem értesítették szabályszerűen a választottbíró kijelöléséről vagy a választottbírósági eljárásról, vagy pedig ez a fél egyéb okból nem tudta előterjeszteni nyilatkozatát; vagy
c) a határozat olyan vitára vonatkozik, amelyre a választottbírósági kikötés nem terjed ki, illetve amelyre a határozat rendelkezései nem vonatkoznak vagy a határozat a választottbírósági kikötés keretén kívül eső ügyre vonatkozó döntést tartalmaz, ha azonban a választottbíráskodásnak alávetett kérdésekre vonatkozó döntések elválaszthatók azoktól, amelyek a választottbíráskodásnak nem voltak alávetve, a választottbírósági határozatnak azt a részét, amely a választottbíráskodásnak alávetett ügyekre vonatkozó döntéseket tartalmaz, nem kell hatályon kívül helyezni; vagy
d) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának, vagy - ilyen megállapodás hiányában - az Egyezmény IV. Cikkében foglalt rendelkezéseknek.
2. Azoknak a Szerződő Államoknak egymás közötti kapcsolatában, amelyek egyben szerződő felei a New Yorkban az 1958. évi június hó 10. napján a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról megkötött Egyezménynek is, e cikk 1. bekezdésének az a joghatálya, hogy a benne felsorolt hatályon kívül helyezési okokra korlátozza a New Yorkban megkötött Egyezmény V. Cikke 1. bekezdése e) pontjának alkalmazását.
1. Ez az Egyezmény aláírásra vagy csatlakozásra nyitva áll azoknak az országoknak a számára, amelyek tagjai az Európai Gazdasági Bizottságnak, valamint azok számára, amelyek a Bizottság eljárási szabályzatának 8. pontja értelmében tanácsadói minőségben vesznek részt a Bizottságban.
2. Azok az országok, amelyek az Európai Gazdasági Bizottság egyes munkáiban a Bizottság eljárási szabályzatának 11. pontja értelmében vehetnek részt, úgy válhatnak az Egyezmény Szerződő Feleivé, hogy hatálybalépése után ehhez csatlakoznak.
3. Az Egyezmény 1961. évi december hó 31. napjáig bezárólag áll nyitva aláírásra, e határidő után az Egyezmény csatlakozásra áll nyitva.
4. Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni.
5. A megerősítő vagy csatlakozó okmányokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
6. A Szerződő Felek az Egyezmény aláírása, megerősítése, vagy az ahhoz történt csatlakozás alkalmával átadják az Egyesült Nemzetek Főtitkárának országaik Kereskedelmi Kamaráinak vagy más olyan intézményeinek a jegyzékét, amelyeknek Elnökei az Egyezmény IV. Cikkében az illetékes Kereskedelmi Kamarák Elnökeire bízott feladatokat fogják ellátni.
7. Az Egyezmény rendelkezései nem érintik a Szerződő Államok között a választottbíráskodás tárgyában megkötött vagy a jövőben megkötendő többoldalú vagy kétoldalú egyezmények hatályát.
8. Ez az Egyezmény attól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amikor e cikk 1. bekezdésében említett országok közül öt ország letétbe helyezte megerősítő vagy csatlakozó okmányát. Azoknak az országoknak a vonatkozásában, amelyek később erősítik meg az Egyezményt vagy ahhoz később csatlakoznak, az Egyezmény a megerősítő vagy csatlakozó okmány letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon lép hatályba.
9. Az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Főtitkárának értesítése útján bármelyik Szerződő Fél felmondhatja. A felmondás attól a naptól számított tizenkét hónap elteltével lép hatályba, amelyen az Egyesült Nemzetek Főtitkára az arról szóló értesítést kézhez vette.
10. Ha a Szerződő Felek száma az Egyezmény hatálybalépését követően felmondás következtében öt alá csökkenne, az Egyezmény hatályát veszti azon a napon, amelyen az utolsó ilyen felmondás hatályba lép.
11. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára értesíteni fogja e cikk 1. bekezdésében megjelölt, valamint a 2. bekezdés alapján Szerződő Felekké vált országokat
a) a II. Cikk 2. bekezdése alapján tett nyilatkozatokról;
b) e cikk 1-2. bekezdése alapján történt megerősítésekről és csatlakozásokról;
c) e cikk 6. bekezdésének megfelelően kézhez vett közlésekről;
d) azokról az időpontokról, amelyekben az Egyezmény e cikk 8. bekezdésének megfelelően hatályba lép;
e) e cikk 9. bekezdése alapján történt felmondásokról;
f) az Egyezmény hatályának e cikk 10. bekezdésének megfelelően történt megszűnéséről.
12. Az Egyezmény eredeti példányát 1961. évi december hó 31. napját követően letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, aki annak hitelesített másolatát eljuttatja e cikk 1-2. bekezdésében megjelölt mindegyik országhoz.
MINDEZEK HITELÉÜL az erre kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak aláírták ezt az Egyezményt.
Készült Genfben, ezerkilencszázhatvanegy évi április hó huszonegyedik napján francia, angol és orosz nyelvű egyetlen példányban azzal, hogy mindegyik szöveg egyaránt hiteles.
1. Az Egyezmény IV. Cikkében megjelölt Különbizottság két rendes tagból és egy Elnökből áll. Az egyik rendes tagot azoknak az államoknak az Egyezmény X. Cikkének 6. bekezdése szerint kijelölt Kereskedelmi Kamarái vagy más intézményei választják meg, amelyekben az Egyezménynek aláírásra való bocsátásakor a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarának van Nemzeti Bizottsága és amelyek a választáskor az Egyezmény tagjai. A másik tagot azoknak az államoknak az Egyezmény X. Cikkének 6. bekezdése szerint kijelölt Kereskedelmi Kamarái vagy más intézményei választják meg, amelyekben az Egyezménynek az aláírásra való bocsátásakor a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarának nincs Nemzeti Bizottsága és amelyek a választáskor az Egyezmény tagjai.
2. Azokat a személyeket, akik az alábbi 7. pontban meghatározott feltételek szerint ellátják a Különbizottság Elnöke feladatait, szintén e Függelék 1. pontjában meghatározott módon a Kereskedelmi Kamarák vagy más intézmények választják meg.
3. A Kereskedelmi Kamarák vagy e Függelék 1. pontjában meghatározott más intézmények az Elnökkel és a rendes tagokkal egyidejűleg és azonos feltételek mellett póttagokat választanak az említett Elnökök vagy rendes tagok időleges akadályoztatása esetére. Valamelyik Elnök vagy rendes tag tartós akadályoztatása vagy lemondása esetén a helyettesítésére megválasztott póttag az eset természete szerint Elnökké vagy rendes taggá válik és a Kereskedelmi Kamaráknak vagy más intézményeknek az a csoportja, amely az Elnökké vagy rendes taggá vált póttagot választotta, új póttagot választ.
4. A Bizottságba történő első választások az ötödik megerősítő vagy csatlakozó okmány letétbe helyezését követő kilencven napon belül történnek. E választásokon részt vehetnek azoknak az Államoknak a Kereskedelmi Kamarái és kijelölt más intézményei is, amely Államok bár aláírták az Egyezményt, de még nem váltak annak tagjaivá. Ha a választásokat a megjelölt határidőben megtartani nem lehet, az Egyezmény IV. Cikke 3-7. bekezdésének az alkalmazása függőben marad mindaddig, amíg a választásokat a fent előírt feltételek mellett megtartották.
5. A Különbizottság tagjait - nem érintve az alábbi 7. pont rendelkezéseit - négy évi időtartamra választják. Új választásokat az előző választásoktól számított negyedik év első hat hónapjában kell tartani. Ha a Különbizottság tagjainak új választására irányuló eljárás nem járna eredménnyel, az előzőleg megválasztott tagok az új tagok megválasztásáig továbbra is ellátják feladataikat.
6. A Különbizottság tagjai választásának eredményét közlik az Egyesült Nemzetek Főtitkárával, aki erről értesíti az Egyezmény X. Cikke 1. bekezdésében említett Államokat, valamint a X. Cikk 2. bekezdésének az alkalmazásával Szerződő Felekké vált Államokat. A Főtitkár ugyanezeket az Államokat értesíti az Egyezmény IV. Cikke 3-7. bekezdésének e Függelék 4. pontja alapján történő esetleges függőben tartásáról és alkalmazhatóságáról is.
7. Az Elnökké megválasztott személyek feladataikat felváltva két-két évig látják el. Azt, hogy az Egyezmény hatálybalépését követő első kétéves időszakban e két személy közül melyik lássa el az Elnök feladatait, sorshúzás útján határozzák meg. Ezt követően az elnöki tisztség egy új kétéves időszakra minden alkalommal arra a személyre száll át, akit más országcsoport választott Elnökké, mint az a csoport, amely azt az Elnököt választotta, aki a közvetlenül megelőző kétéves időszakban látta el feladatait.
8. Az Egyezmény IV. Cikke 3-7. bekezdésében említett és a Különbizottsághoz intézett kérelmeket az Európai Gazdasági Bizottság Ügyvezető Titkárához kell intézni. Az Ügyvezető Titkár azt először a Különbizottság ama tagjának adja át, akit más országcsoport választott meg, mint az, amely a kérelem benyújtásakor hivatalban levő Elnököt választotta. Az elsőként bevont tag által javasolt megoldást az Ügyvezető Titkár átadja a Különbizottság másik tagjának és ha az azt elfogadja, ezt a megoldást tekintik a Bizottság határozatának és mint ilyent, közli az Ügyvezető Titkár a kérelmezővel.
9. Ha a Különbizottságnak az Ügyvezető Titkár által bevont két tagja levelezés útján nem tud megállapodásra jutni a megoldásra nézve, az Ügyvezető Titkár Genfbe összehívja a Különbizottság ülését abból a célból, hogy megkíséreljék a kérelem tárgyában egyhangú határozat hozatalát. A Bizottság határozatát egyhangúság hiányában szótöbbséggel hozza és az Ügyvezető Titkár a határozatot közli a kérelmezővel.
10. Az Egyezmény hatálya alá eső vitákban a Különbizottság közreműködésével kapcsolatos költségeket a kérelmező előlegezi és ezeket eljárási költségeknek kell tekinteni.”
3. § (1) E törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1964. évi január hó 9. napjától kezdődően kell alkalmazni.
(2) * E törvényerejű rendelet végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.
