A jogszabály mai napon ( 2019.10.22. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1969. évi 10. törvényerejű rendelet

a New Yorkban 1965. július 8-án kelt, a szárazföldi államok átmenő kereskedelméről szóló Egyezmény kihirdetéséről * 

(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál New Yorkban 1967. szeptember hó 20-án megtörtént)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a New Yorkban 1965. július 8-án kelt, a szárazföldi államok átmenő kereskedelméről szóló Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

„A SZÁRAZFÖLDI ÁLLAMOK ÁTMENŐ KERESKEDELMÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNY

Bevezető rész

Az Egyezményt kötő államok

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának 55. Cikkében foglalt rendelkezésre, amely szerint a Szervezetnek elő kell segítenie a gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtését és a gazdasági téren felmerülő nemzetközi problémák megoldását,

hivatkozással a Közgyűlésnek a szárazföldi államokról és a nemzetközi kereskedelem kiterjesztéséről szóló 1028 (XI) számú határozatára, amelyben a Közgyűlés „elismerve, hogy tengeri határokkal nem rendelkező államoknak a nemzetközi kereskedelem fejlesztése céljából szükségük van az átmenő forgalomhoz szükséges feltételek biztosítására” azzal a kéréssel fordult a Szervezet tagállamainak a kormányaihoz, hogy „teljes mértékben ismerjék el a Szervezet szárazföldi tagállamainak az átmenő kereskedelem tekintetében fennálló igényeit, és ezért a nemzetközi jog és gyakorlat alapján biztosítsák számukra ebben a vonatkozásban a megfelelő feltételeket, figyelembevéve a szárazföldi államok gazdasági fejlődése folytán a jövőben keletkező követelményeket”,

figyelemmel a Nyílt Tengerről Szóló Szerződés 2. Cikkére, amely megállapítja, hogy a nyílt tenger minden nemzet számára szabad és egyetlen állam sem tarthat jogosan igényt arra, hogy annak bármely részét szuverenitása alá vonja, figyelemmel továbbá az említett Szerződés 3. Cikkére, amelynek értelmében:

„1. Avégből, hogy a tengerparttal nem rendelkező államok a parti államokkal egyenlően élvezzék a tenger szabadságát, számukra szabad kijutást kell biztosítani a tengerhez. Ennek érdekében azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengerparttal nem rendelkező állam között fekszenek, az utóbbi állammal való közös megegyezés alapján és a hatályos nemzetközi szerződéseknek megfelelően biztosítják:

a) a tengerparttal nem rendelkező állam számára a viszonosság alapján a területükön való szabad áthaladást;

és azt, hogy

b) az illető állam lobogóját viselő hajók a tengeri kikötőkbe való bejutás és azok használata tekintetében ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a saját hajóik, vagy bármely más államnak a hajói.

2. Azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengerparttal nem rendelkező állam között fekszenek - amennyiben nem lennének a már érvényben levő nemzetközi egyezmények részesei -, az utóbbi állammal létesített kölcsönös megállapodással szabályozzák az áthaladás szabadságát, és a kikötőkben való egyenlő bánásmódra vonatkozó kérdéseket, figyelembevéve a parti vagy az áthaladást biztosító állam jogait, valamint a tengerparttal nem rendelkező állam sajátos körülményeit”,

újból megerősítve az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája által azzal elfogadott alábbi elveket, hogy ezek az elvek kölcsönösen összefüggnek és hogy mindegyik elvet a többi elv figyelembevételével kell értelmezni:

I. elv

A nemzetközi kereskedelem és a gazdasági fejlődés kiterjesztéséhez nélkülözhetetlenül szükséges annak az elismerése, hogy a tengerparttól elzárt minden államot megilleti a tengerhez való szabad kijutás joga.

II. elv

Tengertől elzárt állam lobogója alatt hajózó hajók a parti és a belvizeken ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, és ugyanolyan szabályoknak vannak alávetve, mint a tengeri államok lobogója alatt hajózók, kivéve mégis annak a parti államnak a hajóit, amelynek vizein éppen hajóznak.

III. elv

A tengertől elzárt államok számára lehetővé kell tenni a szabad kijutást a tengerhez, hogy a tengeri államokkal egyenlő jogokkal élvezhessék a szabad tengerhajózást. Evégből azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengertől elzárt állam között fekszenek, ez utóbbi állammal létesített közös megállapodás alapján és a hatályos nemzetközi egyezményeknek megfelelően biztosítják, hogy az utóbbi állam lobogója alatt hajózó hajók a tengeri kikötőkbe ugyanúgy bejuthassanak és azokat ugyanúgy használhassák, mint saját hajóik vagy bármely más állam hajói.

IV. elv

A tengerparttól elzárt államok gazdasági fejlődésének a viszonosság alapján legteljesebb elősegítése céljából minden állam biztosítja a tengertől elzárt államok részére a szabad és korlátlan áthaladást avégből, hogy az utóbbi államok minden körülmények között és minden árufajtával szabadon részt vehessenek a regionális és a nemzetközi kereskedelemben.

Az átvitt árukra vámot kivetni nem szabad.

Az áthaladó fuvareszközök után nem szabad az áthaladást biztosító állam fuvareszközei után szedett adókat vagy illetékeket meghaladó külön adókat vagy illetékeket szedni.

V. elv

Az áthaladást biztosító államnak - a területe fölötti teljes szuverenitását megtartva - joga van minden szükséges intézkedést megtenni, hogy a területén való szabad és korlátlan áthaladás jogának gyakorlása semmiképpen ne sértse semmilyen törvényes érdekét.

VI. elv

A különböző földrajzi területek tengertől elzárt országai előtt álló sajátos és különleges kereskedelmi és fejlesztési problémák megoldására irányuló közös lépések kialakításának meggyorsítása érdekében minden államnak támogatnia kell az erre irányuló regionális és más nemzetközi egyezmények megkötését.

VII. elv

A tengertől elzárt országok részére különleges földrajzi helyzetük miatt nyújtott kedvezmények és különleges jogok nem esnek a legnagyobb kedvezmény elvének hatálya alá.

VIII. elv

A tengertől elzárt állam részére a tengerhez való szabad kijutás jogát megállapító elvek semmiképpen nem hatálytalanítják a két vagy több fél között e problémákat illetően fennálló egyezményeket, és a jövőben sem akadályozzák ilyen egyezmények megkötését, feltéve, hogy ezen egyezmények nem tartalmaznak majd olyan szabályokat, amelyek hátrányosabbak mint a fenti rendelkezések, vagy ellentétben állnak azokkal.

Az alábbiakban állapodtak meg:

1. Cikk

Fogalommeghatározások

A jelen Egyezmény értelmében:

a) „Szárazföldi állam” minden olyan Szerződő Állam, amelynek nincs tengerpartja.

b) „Átmenő forgalmon” áruknak - ideértve az árucsomagokat is - a szárazföldi állam és a tenger között fekvő valamely Szerződő Állam területén való áthaladást kell érteni abban az esetben, ha ez a kérdéses szárazföldi állam területén kezdődő vagy befejeződő és közvetlenül ezt megelőző vagy követő tengeri fuvarozást is magában foglaló teljes út része. Az ilyen áruk átrakodása, raktározása, nagyobb rakománytételnek kisebbre való felosztása, az árufuvarozás megváltoztatása, valamint gépeknek és terjedelmes tárgyaknak összeszerelése, szétszerelése vagy ismételt összeszerelése nem eredményezi az áru továbbításnak az „átmenő forgalom” fogalmából való kizárását, feltéve, hogy minden ilyen műveletet kizárólag a fuvarozás érdekében hajtanak végre. Az e pontban foglaltak nem tekinthetők olyan rendelkezésnek, amely bármely Szerződő Államot arra kötelezne, hogy területén ilyen összeszerelés, szétszerelés vagy ismételt összeszerelés céljára szolgáló állandó berendezéseket létesítsen, vagy ilyen berendezések létesítését engedélyezze.

c) „Áthaladást biztosító államon” a szárazföldi állam és a tenger között fekvő bármely - akár tengerparttal rendelkező, akár tengerparttal nem rendelkező - Szerződő Államot kell érteni, amelynek területén keresztül „átmenő forgalmat” bonyolítanak.

d) A „fuvareszköz” kifejezés

I. bármely vasúti gördülőállomány, bármely tengeri és folyami hajó és közúti fuvareszköz;

II. ahol ezt a helyi körülmények szükségessé teszik teherhordók és málhásállatok;

III. az érdekelt Szerződő Államok között létesített megegyezésnek megfelelő más fuvareszközök, valamint csővezetékek és gázvezetékek

megjelölésére szolgál, amennyiben ezeket a jelen cikk értelmében vett átmenő forgalom céljaira használják.

2. Cikk

Az áthaladás szabadsága

1. Az Egyezmény rendelkezései az átmenő forgalom és a fuvareszközök számára biztosítják az áthaladás szabadságát. A Szerződő Államoknak a területükön keresztül haladó fuvarok szabályozása és bonyolítása tekintetében - az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek betartásával - foganatosítandó intézkedései elő fogják mozdítani az átmenő forgalmat az érdekelt Szerződő Államok számára olyan útvonalakon, amelyeket ezek az áthaladás tekintetében kölcsönösen elfogadtak. Az Egyezmény rendelkezései értelmében az áruk származási, feladási, behozatali, kiviteli vagy rendeltetési helye alapján, vagy az áruk tulajdonjogával, illetve a hajó, a szárazföldi fuvareszköz, vagy más használt fuvareszköz tulajdonjogával, továbbá a fuvareszközök lajstromozási helyével vagy lobogójával kapcsolatos bármely körülmény alapján semmilyen megkülönböztetés nem tehető.

2. A másik Szerződő Állam területének egyrészén, vagy egész területén áthaladó fuvareszközök használatát rendező szabályokat kölcsönös megállapodással az érdekelt Szerződő Államok állapítják meg, figyelembevéve azokat a többoldalú nemzetközi egyezményeket, amelyeknek tagjai.

3. Minden Szerződő Állam saját törvényeinek, rendeleteinek és egyéb jogszabályainak megfelelően engedélyezi a területén keresztül utazást, illetve a területére lépést minden olyan személynek, akinek átutazása az átmenő forgalom érdekében szükséges.

4. A Szerződő Államok parti vizeiken az átmenő forgalmat a nemzetközi szokásjog elveinek, illetve a hatályos nemzetközi egyezményeknek, valamint saját belső jogszabályaiknak megfelelően engedélyezik.

3. Cikk

Vámok és külön átviteli illetékek

Az átmenő forgalmat az áthaladást biztosító állam területén semmilyen hatóság sem terhelheti meg vámmal, vagy az import, illetve export után szedett adóval, vagy az átvitellel kapcsolatos külön illetékkel. Az átmenő forgalomra is kivethetők azonban olyan illetékek, amelyek kizárólag az átmenő forgalommal kapcsolatos ellenőrzési és igazgatási költségek fedezésére szolgálnak. Ez illetékek díjtételei legfeljebb azoknak a kiadásoknak felelhetnek meg, amelyek fedezésére szolgálnak, és az e rendelkezés betartásával kivetett illetékeket a 2. Cikk 1. pontjának a megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel összhangban kell beszedni.

4. Cikk

Fuvareszközök és díjazások

1. A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a behozatali és kiviteli állomásokon, szükség esetén pedig az átrakodási állomásokon is, lehetőségeiknek megfelelően rendelkezésre bocsátják a szükséges fuvareszközöket, valamint be- és kirakodó berendezéseket, hogy az átmenő forgalom minden indokolatlan fennakadás nélkül lebonyolódhassék.

2. A Szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy az átmenő forgalomra az állam által üzemeltetett vagy az állam kezelésében levő berendezések igénybevétele esetén olyan díjszabásokat, illetve illetékeket alkalmaznak, amelyek a fuvarozási feltételekre és a kereskedelmi verseny szempontjaira figyelemmel mind díjtételeiket, mind pedig alkalmazási feltételeiket illetően ésszerűek lesznek. Ezeket a díjszabásokat, illetve illetékeket úgy kell megállapítani, hogy a lehető legjobb mértékben megkönnyítsék az átmenő forgalmat és ne legyenek magasabbak azoknál a díjszabásoknál és illetékeknél, amelyeket a Szerződő Államok a tengertől el nem zárt országok áruinak területükön való átfuvarozása esetén alkalmaznak. Az e pontokban foglalt rendelkezések azokra a díjszabásokra, illetékekre is kiterjednek, amelyek a vállalatok vagy magánszemélyek által üzemeltetett, illetve kezelt berendezéseket igénybe vevő átmenő forgalomra alkalmazhatók, abban az esetben, ha a díjszabásokat, illetve illetékeket a Szerződő Állam állapítja meg vagy szabályozza. Az e pontban említett „berendezések” fogalma kiterjed minden fuvareszközre, kikötői építményre és útra, amelyek használatáért díjakat, vagy illetékeket szednek.

3. Vízi utakon bármely monopolhelyzetet élvező vontatószolgálatot, amit az átmenő forgalom céljaira igénybe kell venni, úgy kell megszervezni, hogy a hajók áthaladását az átmenő forgalomban ne akadályozza.

4. E cikk rendelkezéseinek alkalmazása során figyelembe kell venni a 2. Cikk 1. pontjának a megkülönböztetést tiltó rendelkezéseit.

5. Cikk

A vámügyi, a fuvarozási és egyéb alakiságokkal kapcsolatos eljárások és okmányok

1. A Szerződő Államok olyan igazgatási és vámügyi rendszabályokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a szabad, folyamatos és állandó átmenő forgalmat. Szükség esetén tartoznak az átmenő forgalmat biztosító és megkönnyítő rendszabályokra vonatkozó megállapodás elérése érdekében megbeszéléseket folytatni.

2. A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az átmenő forgalomban a területükön történő árufuvarozás egész tartama alatt - ideértve a fuvarozás idején esetleg szükségessé váló mindenféle átrakodást, raktározást, a nagyobb fuvartételeknek kisebbre való felosztását és a fuvarozási mód megváltoztatását - a vámügyi, fuvarozási és egyéb igazgatási alakiságok tekintetében egyszerűsített okmányokat és gyors eljárásokat alkalmaznak.

6. Cikk

Az átmenő küldemények raktározása

1. Az átmenő küldemények behozatali és kiviteli állomásokon, valamint az áthaladást biztosító állam közbenső állomásain való raktározásának feltételei az érdekelt államok között létrejött megállapodásban szabhatók meg. Az áthaladást biztosító államok az átmenő küldemények számára legalább olyan előnyös raktározási feltételeket tartoznak biztosítani, mint az országukba érkező vagy onnan kiirányított küldemények számára.

2. A vonatkozó díjszabásokat és illetékeket a 4. Cikknek megfelelően kell megállapítani.

7. Cikk

Fennakadások vagy nehézségek az átmenő forgalomban

1. A Szerződő Államok az erőhatalom esetét kivéve minden intézkedést megtesznek az átmenő forgalom fennakadásának, vagy korlátozásának elkerülésére.

2. Ha az átmenő forgalomban fennakadások vagy más nehézségek keletkeznek, az áthaladást biztosító állam, illetve az áthaladást biztosító államok illetékes hatóságai és a szárazföldi állam illetékes hatóságai együttműködnek gyors kiküszöbölésük érdekében.

8. Cikk

Szabadövezetek és más vámügyi kedvezmények

1. Az áthaladást biztosító államok behozatali és kiviteli kikötőiben ez államok és a szárazföldi államok megállapodása az átmenő forgalom megkönnyítése céljából szabadövezeteket, vagy más vámügyi kedvezményeket vezethet be.

2. Ugyanilyen kedvezmények vezethetők be a szárazföldi államok részére az áthaladást biztosító más, tengerparttal vagy tengeri kikötőkkel nem rendelkező államokban is.

9. Cikk

Jelentősebb kedvezmények biztosítása

Az Egyezmény semmiképpen sem vonja maga után olyan átmenő forgalmi kedvezmények élvezetét biztosító jog megszűnését, amelyek jelentősebbek az Egyezményben szabályozottaknál, és amelyeket illetően - feltéve, hogy az Egyezmény elveinek megfelelnek - a Szerződő Államok egymással megállapodtak, vagy amelyeket valamely Szerződő Állam egyoldalúan adott. Az Egyezmény azt sem akadályozza, hogy valamely Szerződő Állam a jövőben jogot biztosítson ilyen jelentősebb kedvezmények élvezetére.

10. Cikk

A legnagyobb kedvezményi záradék és az egyezmény viszonya

1. A Szerződő Államok megállapodnak abban, hogy az Egyezmény által a szárazföldi államok részére sajátos földrajzi helyzetük miatt biztosított kedvezményekre és különféle jogokra a legnagyobb kedvezményi záradék hatálya nem terjed ki. Az a szárazföldi állam, amely az Egyezménynek nem tagja, a szárazföldi államoknak az Egyezmény szerint biztosított kedvezményekre és különleges jogokra csak az e szárazföldi állam és az ilyen kedvezményeket és különleges jogokat nyújtó Szerződő Állam által egymással kötött szerződésben foglalt legnagyobb kedvezményi záradék alapján tarthat igényt.

2. Ha valamely Szerződő Állam valamely szárazföldi államnak az Egyezményben foglaltaknál jelentősebb kedvezményeket vagy különleges jogokat biztosít, ezeket a kérdéses szárazföldi államra korlátozhatja, kivéve, ha az ilyen jelentősebb kedvezmények, vagy különleges jogok megtagadása bármely más szárazföldi államtól ellentétben áll a másik szárazföldi állam és az ilyen kedvezményeket vagy különleges jogokat biztosító Szerződő Állam között létesített valamely szerződésnek a legnagyobb kedvezményről szóló rendelkezéseivel.

11. Cikk

Az egyezmény alól egészségügyi és biztonsági szempontokból, valamint a szellemi tulajdon védelme céljából tett kivételek

1. Az Egyezmény egyetlen Szerződő Államot sem kötelez arra, hogy engedélyezze olyan személyek átutazását, illetve olyan áruk átfuvarozását, akiknek a Szerződő Állam területére lépni, illetve amelyeket a Szerződő Állam területére behozni erkölcsi, egészségügyi vagy a társadalom biztonságát érintő szempontokból, vagy az állati és növényi betegségek, vagy kártevők elleni védekezést szolgáló megelőző rendszabály alapján tilos és meg nem engedett.

2. Minden Szerződő Államnak joga van a szükséges megelőző és egyéb rendszabályokat foganatosítani annak érdekében, hogy a személyek és áruk, és különösen olyan áruk, amelyek monopólium tárgyai, a területén ténylegesen áthaladjanak és a fuvareszközöket ténylegesen az ilyen áruk átfuvarozására használják fel, valamint annak érdekében, hogy az utak és a közlekedési eszközök biztonsága sérelmet ne szenvedjen.

3. Az Egyezményben foglaltak nem érintik azokat a rendszabályokat, amelyeket valamely Szerződő Állam esetleg valamely rá is kiterjedő hatályú általános nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásaként kénytelen foganatosítani, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen szerződés az egész világra kiterjedő vagy pedig regionális jellegű-e és hogy az Egyezmény megkötése napján már megkötötték-e vagy csak a jövőben fogják megkötni, feltéve, hogy a rendelkezések:

a) meghatározott árufajták, mint kábítószerek és más veszélyes gyógyszerek vagy fegyverek kivitelére, behozatalára vagy átvitelére, vagy

b) az ipari, az írói vagy művészi jogok védelmére, vagy a cégelnevezés, vagy a származásra utaló jelzések, vagy a származási helyet jelző megjelölések védelmére, vagy a tisztességtelen verseny megszüntetésére

vonatkoznak.

4. Az Egyezményben foglaltak nem akadályoznak egyetlen Szerződő Államot sem abban, hogy saját lényeges biztonsági érdekeinek védelmére bármely szükséges intézkedést megtegyen.

12. Cikk

Az egyezmény alakulása háború idején

Általános vagy részleges jellegű intézkedések, amelyeket a Szerződő Állam a politikai létét vagy biztonságát fenyegető rendkívüli körülmények esetén kénytelen foganatosítani, kivételesen és a lehető legrövidebb időre eltérést eredményezhetnek ugyan az Egyezmény rendelkezéseitől, azonban azzal a feltétellel, hogy az átmenő forgalom szabadságának elvét ez alatt az idő alatt is a lehető legnagyobb mértékben szem előtt kell tartani.

13. Cikk

Az egyezmény alakulása háború esetén

Az Egyezmény nem állapítja meg a hadviselő és a semleges államok jogait és kötelezettségeit háború idejére. Az Egyezmény azonban háború idején is hatályban marad, amilyen mértékben ez a jogok és kötelezettségek figyelembevételével lehetséges.

14. Cikk

Az Egyezményből folyó kötelezettségek és az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak jogai és kötelezettségei

Az Egyezmény semmilyen Szerződő Államra nem hárít olyan kötelezettséget, ami ellenkeznék a Szerződő Államnak mint az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjának jogaival és kötelezettségeivel.

15. Cikk

Viszonosság

Az Egyezmény rendelkezéseit a viszonosság alapján kell alkalmazni.

16. Cikk

Viták megoldása

1. Minden vitában, ami az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban esetleg keletkezik, és amelyet a felek tárgyalások útján vagy a viták megoldásának egyéb békés eszközeivel kilenc hónap alatt nem döntenek el, a felek egyikének kérelme alapján választottbíróság dönt. A választottbíróság három tagból áll. Mindkét fél megnevezi a választottbíróság egy-egy tagját, a harmadik tagot pedig, aki a választottbíróság elnöke, a felek közös megegyezéssel jelölik ki. Ha a felek a választottbíróság harmadik tagjának megnevezését illetően három hónap alatt megállapodni nem tudnak, a választottbíróság harmadik tagját a Nemzetközi Bíróság elnöke jelöli ki. Ha a felek valamelyike három hónap alatt nem tesz eleget a választottbíróság tagjának megnevezésére vonatkozó kötelezettségének, úgy a betöltetlen helyet vagy helyeket a Nemzetközi Bíróság elnöke tölti be.

2. A választottbíróság az elé terjesztett kérdéseket egyszerű szavazattöbbséggel dönti el, és határozatai a felekre kötelezőek.

3. A választottbíróságok, illetve az Egyezménnyel kapcsolatban keletkező viták elbírálásával megbízott más nemzetközi szervek a többi Szerződő Államot az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának közvetítésével értesítik a viták felmerüléséről és jellegéről, valamint eldöntésük körülményeiről.

17. Cikk

Aláírás

Az Egyezmény 1965. december 31-ig aláírásra nyitva áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének vagy bármely szakosított intézményének tagállamai, illetve a Nemzetközi Bíróság Statutumában részes államok, valamint bármely más állam számára, amelyhez az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése erre vonatkozólag felhívást intéz.

18. Cikk

Megerősítés

Az Egyezményt a Szerződő Államokban meg kell erősíteni. A megerősítő okmányt az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál kell letétbe helyezni.

19. Cikk

Csatlakozás

Az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden állam számára, amely a 17. Cikkben meghatározott négy csoport valamelyikébe tartozik. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál kell letétbe helyezni.

20. Cikk

Hatálybalépés

1. Az Egyezmény a harmincadik napon lép hatályba, azt a napot követően, amikor legalább két szárazföldi és két áthaladást biztosító tengerparttal rendelkező állam megerősítő okmányát, vagy csatlakozó nyilatkozatát az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál letétbe helyezték.

2. Minden államra nézve, amely az Egyezményt az Egyezmény hatálybalépéséhez a cikk 1. pontja értelmében szükséges megerősítő okiratok, illetve csatlakozási okiratok letétbe helyezése után erősíti meg, vagy az Egyezményhez ezt követően csatlakozik, az Egyezmény az állam megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbehelyezését követő harmincadik napon lép hatályba.

21. Cikk

Felülvizsgálat

A Szerződő Államok egyharmadának kérésére és a Szerződő Államok többségének egyetértésével az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára az Egyezmény felülvizsgálatának érdekében konferenciát hív össze.

22. Cikk

A főtitkár közlései

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára valamennyi államot, amely a 17. Cikkben felsorolt négy kategória valamelyikébe tartozik, értesíti:

a) az Egyezménynek a 17., 18. és 19. Cikk szerint történő aláírásáról és a megerősítő okmányok vagy csatlakozó nyilatkozatok letétbehelyezéséről;

b) az Egyezmény 20. Cikk szerinti hatálybalépésének időpontjáról;

c) az Egyezmény felülvizsgálata iránt a 21. Cikk szerint benyújtott kérelmekről.

23. Cikk

Hiteles szövegek

Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek orosz, angol, spanyol, kínai és francia nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkáránál kell letétbehelyezni, aki az Egyezmény hiteles másolatát a 17. Cikkben meghatározott négy csoport valamelyikébe tartozó minden államnak megküldi.

AMINEK HITELÉÜL, kormányaink részéről erre kellően feljogosított alulírott meghatalmazottak az Egyezményt aláírták.”

3. § A Magyar Népköztársaság az Egyezményt az alábbi fenntartással erősítette meg:

„A Magyar Népköztársaság nem ismeri el kötelező eljárási módnak a szerződés 16. Cikkének rendelkezéseit, amelyek alapján a szerződés értelmezéséből és alkalmazásából eredő vitákat a Nemzetközi Bíróság által kijelölt választottbíróság elé kell terjeszteni. A Magyar Népköztársaság hangsúlyozni kívánja, hogy minden egyes vitás esetben a vitában érdekelt valamennyi fél megegyezése szükséges ahhoz, hogy a vitát a választottbíróság elé terjesszék.”

4. § A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétele alkalmával a következő nyilatkozatot tette:

„A Magyar Népköztársaság felfogása szerint a szerződés 17., 19., 22. és 23. Cikkei, amelyek több államot megfosztanak attól a jogtól, hogy a szerződés részesévé váljék, megkülönböztető jellegűek. A szerződés általános többoldalú nemzetközi szerződés és ezért a nemzetközi jog alapelveiből fakadóan minden államnak joga van ahhoz, hogy annak részesévé legyen.”

5. § (1) E törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1967. október 20-tól kell alkalmazni.

(2) *  Az Egyezmény végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a külgazdasági ügyekért felelős miniszter gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére