(A Berni Egyezmény 1971. évi párizsi szövege megerősítő okiratának letétbe helyezése Genfben – a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Vezérigazgatójánál – az 1972. évi szeptember hó 11. napján megtörtént és az Egyezmény a Magyar Népköztársaság vonatkozásában – a 28. Cikk (3) bekezdése, illetőleg (2) bekezdése szerint – a 22–38. Cikkekre kiterjedően az 1972. évi december hó 15. napján, az 1–21. Cikkekre és a Függelékre kiterjedően pedig az 1974. évi október hó 10. napján hatályba lépett.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény Párizsban, 1971. július 24-én felülvizsgált és aláírt szövegét e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:
melyet Párizsban 1896. május 4-én kiegészítettek, Berlinben 1908. november 13-án felülvizsgáltak, Bernben 1914. március 20-án kiegészítettek, Rómában 1928. június 2-án, Brüsszelben 1948. június 26-án, Stockholmban 1967. július 14-én, majd Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgáltak.
Az Unióhoz tartozó országok, amelyeket egyképpen vezérel az a vágy, hogy az irodalmi és művészeti művekre vonatkozó szerzői jogokat a lehető leghatékonyabban és legegyöntetűbben védelmezzék,
elismerve a Stockholmban, 1967-ben tartott felülvizsgálati konferencia munkálatainak fontosságát,
elhatározták, hogy a stockholmi konferencia által elfogadott Szerződést felülvizsgálják, anélkül azonban, hogy e szerződés 1–20. és 22–26. Cikkein változtatásokat eszközölnének.
Ennek folytán alulírott tejhatalmú megbízottak – jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása után – a következőkben állapodtak meg:
Azok az országok, amelyekre ez az Egyezmény alkalmazást nyer, az irodalmi és művészeti művekre vonatkozó szerzői jogok védelme végett Unióban egyesülnek.
(1) Az „irodalmi és művészeti művek” kifejezés felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára, tehát lehet könyv, szövegkönyv vagy más írásmű; előadás, szónoki beszéd, szentbeszéd vagy ugyanilyen jellegű egyéb mű; színmű vagy zenés színmű; táncmű vagy némajáték; szöveges vagy szöveg nélkül zenemű; film, ideértve azokat a műveket is, amelyeket a filmhez hasonló eljárással hoznak létre; rajz, festmény, építészeti mű, szobor, metszet, kőnyomat; fényképészeti mű, ideértve azokat a műveket is, amelyeket a fényképészeti művekhez hasonló eljárással hoznak létre; az alkalmazott művészet terméke; illusztráció és térkép; földrajzi, tereprajzi, építészeti vagy tudományos vonatkozású tervek, vázlat vagy plasztikai mű.
(2) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek azonban joguk van úgy rendelkezni, hogy az irodalmi és művészeti művek, illetőleg ezek egy vagy több csoportja csak akkor részesül védelemben, ha rögzítve van.
(3) Az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül az eredeti művel azonos védelemben részesül a fordítás, az adaptálás, a zenei átírás és irodalmi vagy művészeti műnek másfajta átdolgozása.
(4) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak annak meghatározására, hogy milyen védelemben részesülnek a törvényhozási, az államigazgatási és az igazságszolgáltatási jellegű hivatalos iratok, valamint ezeknek hivatalos fordításai.
(5) Irodalmi vagy művészeti műveknek az anyag kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotásnak minősülő gyűjteményei, mint például enciklopédiák és antológiák, a gyűjtemény részét alkotó egyes művek szerzőit megillető jogok sérelme nélkül e jellegüknél fogva részesülnek védelemben.
(6) A fent említett művek az Unióhoz tartozó valamennyi országban védelemben részesülnek. Ez a védelem a szerző vagy más jogosult javára áll fenn.
(7) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak az alkalmazott művészet termékeire, a műszaki rajzokra és az ipari mintákra vonatkozó törvények alkalmazási területeinek szabályozására, továbbá hogy – az ezen Egyezmény 7. Cikke (4) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével – rendezzék e termékek, rajzok és minták védelmének előfeltételeit. Azon művek számára, amelyek a származási országban csupán mint rajzok és minták esnek védelem alá, az Unió másik országában is csak az ebben az országban a rajzok és minták számára fennálló különleges védelmet lehet igényelni; ha azonban ebben az országban ilyen különleges védelem nem létezik, ezeket a műveket mint művészeti műveket kell védeni.
(8) Az ezen Egyezményben biztosított védelem nem áll fenn az egyszerű sajtóközlemény jellegű napi hírekre.
(1) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy az előző cikkben biztosított védelemből egészben vagy részben kizárják a politikai, valamint a bírósági tárgyalások során elhangzott beszédeket.
(2) Ugyancsak jogosultak az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei, hogy meghatározzák azokat az előfeltételeket, melyek megléte esetén előadások, szónoki beszédek és más nyilvánosan elhangzott azonos jellegű művek a sajtóban közölhetők, a rádióban sugározhatók, vezeték által közvetíthetők a közönség részére és az ezen Egyezmény 11bis Cikke (1) bekezdésében meghatározott esetekben a nyilvánossággal közölhetők, ha az ilyen felhasználást a tájékoztatás elérni kívánt célja indokolja.
(3) Mindazonáltal a szerzőt megilleti az a kizárólagos jog, hogy az előző bekezdésekben említett műveit gyűjteményekben egybefoglalja.
(1) Ezen Egyezmény alapján védettek:
a) azok a szerzők, akik az Unió egyik országának állampolgárai, megjelent vagy meg nem jelent műveikre nézve;
b) azok a szerzők, akik az Unió egyik országának sem állampolgárai, azon műveikre nézve, melyeket első ízben az Unió egyik országának valamelyikében adnak ki, vagy egyidejűleg adnak ki egy Unión kívüli és egy Unióhoz tartozó országban.
(2) Azok a szerzők, akik az Unió egyik országának sem állampolgárai, de állandó lakóhelyük az Unió egyik országában van, ezen Egyezmény alkalmazása szempontjából ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint ennek az országnak állampolgárai.
(3) „Megjelent művek” alatt a szerző hozzájárulásával kiadott művek értendők, bármi legyen is a műpéldányok előállítási módja, feltéve, hogy ezeket – a mű jellegének figyelembevételével – oly módon bocsátották a közönség rendelkezésére, hogy kielégítsék annak ésszerű szükségleteit. Nem tekintendő megjelenésnek valamely színmű, zenés színmű, film vagy zenemű bemutatása, irodalmi mű nyilvános előadása, az irodalmi vagy művészeti művek közvetítése vagy sugárzása, valamely művészeti mű kiállítása és építészeti mű megépítése.
(4) Több országban egyidejűleg megjelentnek tekintendő az a mű, amelyet az első megjelenéstől számított harminc napon belül két vagy több országban kiadnak.
A 3. Cikkben meghatározott feltételek hiányában is ezen Egyezmény alapján védettek
a) az olyan filmek szerzői, amelyek gyártójának székhelye vagy állandó lakóhelye az Unió egyik országában van,
b) az olyan építőművészeti művek szerzői, amelyeket az Unió egyik államában építettek, továbbá az olyan grafikai és plasztikai művek szerzői, amelyek alkotórészei az Unió egyik országában fekvő ingatlannak.
(1) Az ezen Egyezmény által védett műveik tekintetében a szerzők – a mű származási országa kivételével – az Unió valamennyi országában azokat a jogokat élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldieknek most vagy a jövőben biztosítanak, valamint azokat a jogokat is, amelyeket ez az Egyezmény külön megad.
(2) E jogok élvezete és gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez és független attól, hogy a mű a származásának országában védelem alatt áll-e. Ennélfogva – az ezen Egyezményben foglalt kikötéseken kívül – a védelem terjedelme, valamint a szerzői jogainak védelmére biztosított eszközök igénybevétele tekintetében kizárólag annak az országnak a törvényei irányadók, ahol a védelmet igénylik.
(3) A származási országban a védelemre a belföldi törvények irányadók. De, ha a szerző nem állampolgára azon mű származási országának, amelyre nézve ezen Egyezmény alapján védelmet élvez, ebben az országban ugyanolyan jogok illetik meg, mint a belföldi szerzőket.
(4) Származási országnak kell tekinteni
a) azokra a művekre nézve, amelyek először az Unió valamelyik országában jelentek meg, ezt az országot; ha pedig a mű az Unió több országában egyidejűleg jelent meg, és ezekben az országokban eltérő tartalmú védelmi idő van érvényben, akkor ezek közül az országok közül azt, amelynek törvényei a legrövidebb tartalmú védelmet biztosítják;
b) azokra a művekre nézve, amelyek egyidejűleg jelentek meg egy Unión kívüli és az Unióhoz tartozó valamelyik országban, az utóbbi országot;
c) a meg nem jelent vagy az először az Unión kívüli országban megjelent olyan művekre nézve, amelyek Unióhoz tartozó országban egyidejűleg nem jelentek meg, az Uniónak azt az országát, amelynek a szerző állampolgára; mégis
i) az ilyen filmeknek, ha gyártójuk székhelye vagy állandó lakóhelye az Unióhoz tartozó országban van, ez lesz a származási országa,
ii) az ilyen építőművészeti műveknek pedig, ha az Unió egyik országában építették fel, vagy az ilyen grafikai és plasztikai műveknek, ha az Unió egyik országában fekvő ingatlannak alkotórészei, ez lesz a származási országa.
(1) Ha valamely Unión kívüli ország nem védi kielégítő módon azoknak a szerzőknek a műveit, akik valamely Unióhoz tartozó ország állampolgárai, ez utóbbi korlátozhatja azoknak a műveknek a védelmét, amelyeknek a szerzői – e művek első megjelenésének időpontjában – a másik ország állampolgárai és állandó lakóhelyük nincs valamely Unióhoz tartozó országban. Ha az az ország, ahol a mű először megjelent, él ezzel a lehetőséggel, az Unióhoz tartozó többi ország az ily módon különleges elbírálás alá eső műveknek nem köteles nagyobb védelmet biztosítani annál, mint amelyet a mű abban az országban élvezett, ahol először jelent meg.
(2) Az előző bekezdés alapján megállapított korlátozások nem érinthetik azokat a jogokat, amelyeket valamely szerző olyan mű tekintetében szerzett meg, amely az Unió egyik országában e korlátozás hatálybalépése előtt jelent meg.
(3) Az Uniónak azok az országai, amelyek e cikk alapján a szerzők jogi védelmét korlátozzák, erről a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Vezérigazgatóját (a továbbiakban: „Vezérigazgató”) írásbeli nyilatkozatban értesítik; ebben meg kell jelölni azokat az országokat, amelyekkel szemben a védelmet korlátozzák, úgyszintén azokat a korlátozásokat, amelyeknek az ezen országokhoz tartozó szerzők alá vannak vetve. A Vezérigazgató haladéktalanul közli mindezt az Unió valamennyi országával.
(1) Függetlenül a szerző vagyoni jogaitól, sőt még azok átruházása után is, a szerző megtartja azt a jogát, hogy magának követelhesse a mű szerzőségét, és hogy tiltakozzék a mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely a becsületére vagy hírnevére sérelmes.
(2) A szerzőt a fenti (1) bekezdés alapján megillető jogok a szerző halála után legalább a vagyoni jogok megszűntéig fennmaradnak; e jogokat azok a személyek és intézmények gyakorolják, amelyek annak az országnak a törvényei szerint, ahol a védelmet igénylik, erre illetékesek. Mindazonáltal azok az országok, amelyeknek a törvényei az Egyezmény e szövegének ratifikálása vagy az ehhez való csatlakozás időpontjában nem tartalmaznak rendelkezéseket a szerző halála után a fenti (1) bekezdésben biztosított összes jogok védelmére, jogosultak akként rendelkezni, hogy e jogok közül egyesek a szerző halála után nem maradnak fenn.
(3) Az e cikkben elismert jogok védelmére szolgáló jogi eszközöket annak az országnak a törvényei szabályozzák, amelyben a védelmet igénylik.
(1) Az ezen Egyezményben biztosított védelem időtartama a szerző életére és halála után ötven évre terjed.
(2) Az Unióhoz tartozó országok azonban jogosultak akként rendelkezni, hogy a filmek védelmi ideje attól az időponttól számított ötven év elteltével jár le, amikor a művet a szerző engedélyével a közönség számára hozzáférhetővé tették, ha pedig ez a mű előállításától számított ötven éven belül nem következik be, a védelmi idő az előállítástól számított ötven év múlva jár le.
(3) A név nélkül vagy álnéven közzétett művek ezen Egyezmény alapján biztosított védelmének ideje attól az időponttól számított ötven év elteltével jár le, amikor a művet jogszerűen a közönség számára hozzáférhetővé tették. Abban az esetben azonban, ha a szerző által felvett álnév semmi kétséget nem enged személyazonosságát illetően, a védelem időtartamára az (1) bekezdés irányadó. Ha valamely név nélkül vagy álnéven közzétett mű szerzője a fent meghatározott időtartamon belül felfedi a személyét, a védelmi idő tartamára ugyancsak az (1) bekezdés az irányadó. Az Unió országai nem tartoznak védelmet biztosítani a név nélkül vagy álnéven megjelent olyan művek számára, amelyek szerzőiről teljes joggal vélelmezhető, hogy már ötven évvel ezelőtt meghaltak.
(4) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy szabályozzák a fényképészeti művek, valamint az alkalmazott művészet körében létrejövő és művészeti művekként védett művek védelmi idejét, ez azonban nem lehet kevesebb a mű előállításától számított huszonöt évnél.
(5) A szerző halála utáni védelmi idő és a fenti (2), (3) és (4) bekezdésekben meghatározott határidők a halál vagy az ezen bekezdésekben meghatározott esemény bekövetkeztekor kezdődnek, e határidők tartamát azonban a halál vagy az említett esemény bekövetkeztét követő év január első napjától kell számítani.
(6) Az Unióhoz tartozó országok jogosultak az előző bekezdésekben meghatározottnál hosszabb védelmi időt biztosítani.
(7) Az Uniónak azok az országai, amelyeket a Római Szerződés köt ehhez az Egyezményhez, és amelyeknek az ezen Szerződés aláírásának időpontjában hatályban levő törvényei az előző bekezdésekben meghatározottnál rövidebb védelmi időket állapítanak meg, az ehhez a Szerződéshez való csatlakozás vagy annak ratifikálása esetén fenntarthatják e védelmi időket.
(8) A védelmi időt minden esetben annak az országnak a törvénye szabályozza, ahol a védelmet igénylik, ez azonban – kivéve ha ennek az országnak a törvényhozása másképpen nem rendelkezik – nem haladja meg a mű származási országában meghatározott védelmi időt.
Az előző cikk rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szerzői jog valamely mű társszerzőit közösen illeti meg; ebben az esetben a szerző halálát követő határidőket a legtovább élő társszerző halálának időpontjától kell számítani.
Az ezen Egyezmény alapján védett irodalmi és művészeti művek szerzőit – az eredeti művel kapcsolatban őket megillető jogok egész tartama alatt – megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről fordítást készítsenek, illetőleg, hogy műveikről fordítás csak az ő engedélyükkel készüljön.
(1) Az ezen Egyezmény alapján védett irodalmi és művészeti művek szerzőit megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről bármely módon és formában többszörösítés csak az ő engedélyükkel készüljön.
(2) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy különleges esetekben lehetővé tegyék az említett művek többszörösítését, feltéve, hogy az ilyen többszörösítés nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit.
(3) Ezen Egyezmény alkalmazásában minden hang- és képi rögzítést többszörösítésnek kell tekinteni.
(1) A közönség számára már jogszerűen hozzáférhetővé tett műből történő idézés az elérni kívánt cél által indokolt mértékben megengedett, ha az a bevett szokásoknak megfelel; ideértendő az újságcikkekből és időszakos gyűjteményekből sajtószemle formájában történő idézés is.
(2) Oktatás illusztrálására az irodalmi vagy művészeti művek kiadás, rádióadás, hang- vagy képi rögzítés útján, az elérni kívánt cél által indokolt mértékben történő szabad felhasználásának szabályozása az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe, és az említett országok között már fennálló vagy a jövőben létesítendő külön megállapodásokra tartozik azzal a feltétellel, hogy az ilyen felhasználás a bevett szokásoknak megfelel.
(3) Az előző bekezdésekben említett idézés és felhasználás esetén a forrást és a szerző nevét meg kell jelölni, ha ez a név a forrásban szerepel.
(1) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy engedélyezzék újságban, vagy időszakos gyűjteményben közzétett időszerű gazdasági, politikai vagy vallási tárgyú vitacikkeknek, vagy ugyanilyen tárgyú, már sugárzott műveknek a sajtó által történő átvételét, sugárzását, vagy vezeték által történő közvetítését a közönség részére, ha az átvételt, sugárzást vagy az említett közvetítést kifejezetten nem tiltották meg. A forrást azonban mindig világosan meg kell jelölni; e kötelezettség megszegésének következményeit annak az országnak a törvényei határozzák meg, melyben a védelmet igénylik.
(2) Ugyancsak az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy meghatározzák, mely feltételek mellett lehet a fényképészet, vagy a film eszközével vagy sugárzás, illetőleg a közönség részére vezeték által történő közvetítés útján adott beszámolókban az események során látott, vagy hallott irodalmi vagy művészeti műveket az elérni kívánt tájékoztatási cél által indokolt mértékben bemutatni és a közönség számára hozzáférhetővé tenni.
(1) Színművek, zenés színművek és zeneművek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak: 1. műveik bemutatására és nyilvános előadására, ideértve a bármely módon és eljárással történő bemutatást, előadást; 2. műveik bemutatásának és előadásának bármely eszközzel történő nyilvános közvetítésére.
(2) A színművek és zenés színművek szerzőit – az eredeti művel kapcsolatos jogaik egész tartama alatt – ugyanez a jog illeti meg műveik fordítását illetően.
(1) Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak: 1. műveik sugárzására vagy minden más, jel, hang vagy kép vezeték nélküli közvetítésére alkalmas eszközzel történő nyilvános átvitelére; 2. sugárzott mű mindenfajta, akár vezeték útján történő, akár vezeték nélküli nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az eredetihez képest más szervezet végzi; 3. a sugárzott mű hangszóró vagy egyéb, annak megfelelő jel-, hang- vagy képközvetítő eszközzel történő nyilvános átvitelére.
(2) Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik, hogy a fenti (1) bekezdésben említett jogok gyakorlásának feltételeit megszabja, de e feltételek joghatálya szigorúan azokra az országokra korlátozódik, melyek azokat megszabták. E feltételek semmiképpen nem sérthetik a szerző személyiségi jogát, sem pedig azt a jogát, hogy – békés megegyezés hiányában – az illetékes hatóság által megállapított méltányos díjazásban részesüljön.
(3) Ellenkező kikötés hiányában a jelen cikk (1) bekezdése alapján megadott engedély nem terjed ki a sugárzott mű hang vagy kép rögzítésére alkalmas eszköz útján történő felvételére. Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik a rádiótársaságok által saját eszközeikkel végzett és saját adásaik céljait szolgáló, rövid időre szóló rögzítés rendszerének szabályozása. E törvények keretében engedélyezni lehet az ilyenfajta felvételeknek a hivatalos levéltárakban való megőrzését akkor, ha a felvételek különleges dokumentációs jellegűek.
(1) Irodalmi művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak: 1. műveik nyilvános előadására, ideértve a bármely módon és eljárással történő előadást; 2. műveik előadásának bármely eszközzel történő nyilvános közvetítésére.
(2) Az irodalmi művek szerzőit – az eredeti művel kapcsolatos jogaik egész tartama alatt – ugyanez a jog illeti meg műveik fordítását illetően.
Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik adaptálását, zenei átírását és egyéb átdolgozását.
(1) Zenemű szerzőjének és szövegírójának a zenemű – adott esetben szöveggel történő – hangfelvételének engedélyezésére vonatkozó kizárólagos jogával kapcsolatban az Unióhoz tartozó országok mindegyike az adott országot illetően fenntartásokkal élhet és feltételeket szabhat, ha a szövegíró már engedélyezte a szövegnek a zeneművel történő felvételét; de minden ilyen természetű fenntartás és feltétel szigorúan azokra az országokra korlátozódik, amelyek azokat megszabták, és semmiképpen sem sérthetik a szerzőnek azt a jogát, hogy – békés megegyezés hiányában – az illetékes hatóság által megállapított méltányos díjazásban részesüljön.
(2) Zeneművek felvételeiről, ha azok a Rómában 1928. június 2-án és Brüsszelben 1948. június 26-án aláírt Egyezmények 13. Cikke (3) bekezdésének megfelelően az Unióhoz tartozó valamelyik országban készültek, az Unióhoz tartozó ebben az országban a zenemű szerzőjének hozzájárulása nélkül többszörösítések készíthetők attól az időponttól számított két esztendős időszak elteltéig, amelytől kezdve az említett országot ezen Szerződés köti.
(3) Az ezen cikk (1) és (2) bekezdése alapján készült, és az érdekelt felek hozzájárulása nélkül olyan országba importált felvételeket, ahol ezek nem tekinthetők jogszerűeknek, le lehet foglalni.
(1) Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek kizárólagos joga, hogy engedélyezzék: 1. műveik adaptálását, műveikről filmreprodukció készítését, valamint az ilyen módon adaptált és többszörösített mű forgalomba hozatalát; 2. az ilyen módon adaptált és többszörösített művek bemutatását és nyilvános előadását, valamint a közönség részére vezeték útján történő közvetítését.
(2) Irodalmi vagy művészeti műből merített filmalkotás minden más formában történő adaptálása a szerző engedélyezési jogának sérelme nélkül csak az eredeti mű szerzőinek hozzájárulásával történhet.
(3) A 13. Cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.
(1) A filmalkotás, mindazon művek szerzői jogainak sérelme nélkül, melyek adaptáció vagy reprodukció alapjául szolgálhatnak, mint eredeti mű részesül oltalomban. A filmalkotást megillető szerzői jog jogosultja ugyanazokat a jogokat élvezi, mint amelyek valamely eredeti mű szerzőjét megilletik; ide kell érteni az előző cikkben említett jogokat is.
(2) a) A filmalkotásra vonatkozó szerzői jog jogosultjának meghatározása azon ország törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik, ahol a védelmet igénylik.
b) Az Unióhoz tartozó olyan országokban azonban, melynek törvénye jogosultként ismeri el a filmalkotás létrehozásához való közreműködői hozzájárulás szerzőit is, e szerzők, ha a közreműködői hozzájárulást kötelezettségvállalás alapján teljesítették, ellenkező vagy különleges kikötés hiányában nem ellenezhetik a filmalkotás többszörösítését, a filmalkotás forgalombahozatalát, bemutatását és nyilvános előadását, a közönség részére vezeték útján történő közvetítését, sugárzását, a nyilvánosság számára történő átvitelét, felirattal ellátását és a szöveg szinkronizálását.
c) Azt a kérdést, hogy a fent említett kötelezettségvállalásnak írásbeli szerződés, vagy ezzel egyenértékű írásbeli okirat formáját kell-e öltenie ahhoz, hogy az előző b) alpont alkalmazást nyerjen, annak az Unióhoz tartozó országnak a törvénye szabályozza, ahol a film gyártójának székhelye vagy állandó lakóhelye van. Az Unióhoz tartozó azon ország törvényhozó szerveinek azonban, ahol a védelmet igénylik, joga lesz, hogy előírja: e kötelezettségvállalásnak írásbeli szerződés, vagy ezzel egyenértékű írásbeli okirat formáját kell öltenie. Azok az országok, melyek élnek ezzel a joggal, kötelesek erről a Vezérigazgatót írásbeli nyilatkozatban értesíteni: a Vezérigazgató e nyilatkozatot haladéktalanul közli az Unió valamennyi országával.
d) „Ellenkező vagy különleges kikötés” alatt mindazt a megszorító feltételt érteni kell, amely az említett kötelezettségvállalás részét képezi.
(3) Hacsak az ország törvénye nem rendelkezik másként, a fenti (2) b) bekezdés rendelkezéseit sem a film megvalósítása céljából készült forgatókönyvek, párbeszédes jelenetek, zeneművek szerzőire, sem a film főrendezőjére nem lehet alkalmazni. De az Unióhoz tartozó azok az országok, amelyeknek törvénye nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek értelmében az előbb idézett (2) b) bekezdést a rendezőre alkalmazni kell, erről a Vezérigazgatót írásbeli nyilatkozatban kötelesek értesíteni, aki e nyilatkozatot haladéktalanul közli az Unió valamennyi többi országával.
(1) Az írók és zeneszerzők eredeti műalkotását és eredeti kéziratait illetően a szerzőnek – halála után azon személyeknek vagy intézményeknek, akiket, illetőleg amelyeket a hazai törvényhozás erre feljogosít – elidegeníthetetlen joga, hogy a szerző által eszközölt első átruházást követően részt vegyenek a mű eladására vonatkozó műveletekben.
(2) A fenti bekezdésben említett védelem az Unióhoz tartozó valamennyi országban csak akkor követelhető, ha a szerző hazai törvénye ilyen védelemnek teret enged, és csak annyiban, amennyiben annak az országnak a törvénye, ahol a védelmet igénylik, ezt lehetővé teszi.
(3) A díjak mértékét és beszedésének módozatait az egyes országok törvénye határozza meg.
(1) Ahhoz, hogy az ezen Egyezmény által védelemben részesített irodalmi és művészeti művek szerzőit az ellenkező bebizonyításáig ilyenként tekintsék, következésképpen a bitorlók ellen az Unióhoz tartozó országok bíróságai előtt törvényesen eljárhassanak, elegendő, hogy műveiken nevük a szokásos módon fel legyen tüntetve. E bekezdés abban az esetben is alkalmazható, ha ez a név álnév, mihelyt a szerző által felvett álnév semmi kétséget nem hagy személyazonosságát illetően.
(2) A film gyártójának – az ellenkező bebizonyításáig – azt a természetes vagy jogi személyt kell tekinteni, akinek nevét a filmen a szokásos módon feltüntetik.
(3) A név nélkül, valamint – a fenti (1) bekezdésben említett körön kívül – álnéven közzétett művek tekintetében a kiadót, ha nevét a művön feltüntették, minden további bizonyítás nélkül a szerző képviselőjének kell tekinteni; e minőségében jogosult a szerző jogai felett őrködni és azokat érvényesíteni. E bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását mellőzni kell, mihelyt a szerző személyét felfedi és igazolja szerzőségét.
(4) a) Meg nem jelent művek esetében, ha a szerző személye ismeretlen, de személyét illetően alapos ok van annak feltételezésére, hogy az Unióhoz tartozó egyik ország állampolgára, ezen ország törvényhozó szervei jogosultak az e szerzőt képviselő, és jogai felett őrködő, valamint jogait az Unióhoz tartozó országokban érvényesítő illetékes hatóság kijelölésére.
b) Az Unióhoz tartozó azon országok, melyek e rendelkezés alapján ilyen kijelölést eszközöltek, erről a Vezérigazgatót írásbeli nyilatkozatban értesítik, amelyben az így kijelölt hatóságra vonatkozó valamennyi felvilágosítást megadják. A Vezérigazgató haladéktalanul közli e nyilatkozatot az Unióhoz tartozó valamennyi országgal.
(1) Az Unióhoz tartozó olyan országban, ahol az eredeti mű törvényes védelem alatt áll, az ennek utánzása útján létrejövő minden mű lefoglalható.
(2) Az előző bekezdés rendelkezései alkalmazhatók az olyan országokból származó másolatokra is, ahol a mű nem áll, vagy már nem áll védelem alatt.
(3) A lefoglalásra az egyes országok törvényei irányadóak.
Ezen Egyezmény rendelkezései semmilyen módon nem sérthetik az Unióhoz tartozó egyes országok Kormányát megillető azt a jogot, hogy törvényhozási vagy belső rendészeti intézkedésekkel engedélyezze, ellenőrizze vagy megtiltsa az olyan mű vagy termék forgalmát, előadását, kiállítását, melyekkel kapcsolatban az illetékes hatóság ilyen jogot gyakorolhat.
(1) Ezt az Egyezményt mindazokra a művekre alkalmazni kell, melyek az Egyezmény hatálybalépése idején a védelmi idő lejárta folytán származási országukban még nem váltak szabaddá.
(2) Ha azonban valamely mű abban az országban, ahol a védelmet igénylik, az erre a műre nézve addig irányadó védelmi időtartam lejárta miatt már szabaddá vált, ugyanabban az országban újból nem részesülhet védelemben.
(3) Ezt az elvet az Unióhoz tartozó országok között e célból már fennálló vagy létrejövő külön egyezményekben foglalt rendelkezések szerint kell alkalmazni. Ilyen jellegű kikötések hiányában az egyes országok mindegyike maga szabályozza önmagára nézve az említett elv alkalmazásának módozatait.
(4) Az előző rendelkezéseket az Unióhoz történő új csatlakozások esetén is alkalmazni kell, továbbá akkor is, ha a védelem a 7. Cikk alkalmazása, vagy a fenntartásokról való lemondás folytán meghosszabbodik.
Ezen Egyezmény rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy igényelni lehessen az Unióhoz tartozó valamelyik ország által törvénybe iktatott kedvezőbb rendelkezés alkalmazását.
Az Unióhoz tartozó országok Kormányai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy egymás között külön megállapodásokat létesíthessenek, amennyiben ezek a szerzők javára szélesebb körű jogokat nyújtanak, mint amelyeket az Unió biztosít, vagy amelyek ezzel az Egyezménnyel ellentétben nem álló egyéb kikötéseket tartalmaznak. A fennálló megállapodásoknak azok a rendelkezései, melyek a most említett feltételeknek megfelelnek, hatályban maradnak.
(1) A fejlődő országokra vonatkozó külön rendelkezéseket a Függelék tartalmazza.
(2) A Függelék a Szerződés szerves részét képezi. Ez nem érinti a 28. Cikk (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseit.
(1) a) Az Unió Közgyűlését azok az országok alkotják, melyeket a 22–26. Cikkek kötnek az Unióhoz.
b) Valamennyi ország Kormányát egy küldött képviseli, akit helyettesek, tanácsadók és szakértők segíthetnek munkájában.
c) Az egyes küldöttségek kiadásait az a Kormány viseli, amelyik a küldöttséget kijelölte.
(2) a) A Közgyűlés:
i) tárgyalja az Unió fenntartásával és fejlesztésével, valamint az ezen Egyezmény alkalmazásával összefüggésben felmerülő valamennyi kérdést;
ii) azon országok észrevételeinek megfelelő számbavételével, melyeket a 22–26. Cikkek nem kötnek az Unióhoz, felülvizsgálati konferenciák előkészítésére vonatkozó direktívákat ad a Szellemi Tulajdon Világszervezetét (a továbbiakban: Világszervezet) létrehozó Egyezményben említett Szellemi Tulajdon Nemzetközi Irodája (a továbbiakban: a Nemzetközi Iroda) részére;
iii) megvizsgálja és jóváhagyja a Világszervezet Vezérigazgatójának az Unióra vonatkozó jelentéseit és az Unióval kapcsolatos tevékenységét, valamint megadja számára a szükséges útbaigazításokat az Unió illetékességével kapcsolatosan felmerülő kérdésekben;
iv) megválasztja a Közgyűlés Végrehajtó bizottságának tagjait;
v) megvizsgálja és jóváhagyja Végrehajtó bizottságának jelentéseit és tevékenységét, és direktívákat ad számára;
vi) megállapítja az Unió munkatervét, elfogadja hároméves költségvetését és jóváhagyja a zárszámadását;
vii) elfogadja az Unió pénzügyi szabályzatát;
viii) létrehozza az Unió célkitűzéseinek megvalósítása végett általa szükségesnek tartott szakértőbizottságokat és munkacsoportokat;
ix) határoz afelől, hogy megfigyelőként az Unió tagországain kívüli mely országok, továbbá milyen kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szervek vehetnek részt az ülésen;
x) elfogadja a 22–26. Cikkek módosításait;
xi) az Unió célkitűzéseinek megvalósítására alkalmas mindenfajta egyéb tevékenységet kezdeményez;
xii) ellátja az ezen Egyezményben megjelölt egyéb feladatokat;
xiii) gyakorolja a Világszervezetet létrehozó Egyezmény által számára biztosított jogokat, ha azokat elfogadja.
b) A Világszervezet által igazgatott más Uniót is érintő kérdésekkel kapcsolatban a Közgyűlés határozatát a Világszervezet Koordinációs Bizottságának véleménye ismeretében hozza meg.
(3) a) A Közgyűlés minden egyes tagországa egy szavazattal rendelkezik.
b) A határozatképességhez a Közgyűlés tagországainak fele szükséges.
c) Ha azonban egy ülésen a képviselt országok száma alacsonyabb, mint a Közgyűlés tagországainak fele, de eléri vagy meghaladja a tagországok számának egyharmadát, a Közgyűlés – a b) pontban foglalt rendelkezések ellenére – hozhat határozatokat, azonban a Közgyűlés határozatai – a Közgyűlés eljárását érintő határozatok kivételével – csak az alanti feltételek teljesítése esetén válnak végrehajthatóvá. A Nemzetközi Iroda e határozatokat közli a Közgyűlés azon tagországaival, amelyek nem voltak képviselve és felkéri őket, hogy a határozat közlésétől számított háromhavi határidő alatt írásban adják le a szavazatukat, vagy juttassák kifejezésre azt, hogy a szavazástól tartózkodnak. Ha e határidő leteltével azoknak az országoknak a száma, melyek ilyen módon leadták szavazatukat, vagy kifejezésre juttatták azt, hogy a szavazástól tartózkodnak, legalábbis eléri a közgyűlési ülés határozatképességéhez hiányzó országok számát, az említett határozatok végrehajthatóvá válnak, feltéve, hogy egyidejűleg a szükséges szavazattöbbség fennmarad.
d) A Közgyűlés határozatait a leadott szavazatok kétharmados többségével hozza; ez nem érinti a 26. Cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit.
e) A szavazástól tartózkodás nem tekintendő szavazatnak.
f) Egy küldött csak egyetlen országot képviselhet, és csak ennek nevében vehet részt a szavazásban.
g) Azok az Unióhoz tartozó országok, melyek a Közgyűlésnek nem tagjai, megfigyelőként vehetnek részt ülésein.
(4) a) A Közgyűlés rendes ülésszakára, melyet a Vezérigazgató hív össze, minden három évben egyszer kerül sor, éspedig kivételes esetektől eltekintve ugyanabban az időszakban és ugyanazon a helyen, amikor és ahol a Világszervezet Általános Közgyűlése ülésezik.
b) A Közgyűlés rendkívüli ülésszakára akkor kerül sor, amikor a Végrehajtó-bizottság kérelmére vagy a Közgyűlés tagországai egynegyedének kérelmére a Vezérigazgató azt összehívja.
(5) A Közgyűlés maga állapítja meg ügyrendjét.
(1) A Közgyűlésnek Végrehajtó-bizottsága van.
(2) a) A Végrehajtó-bizottságot a Közgyűlés által tagországai sorából választott országok alkotják. Ezen kívül hivatalból tagja a Végrehajtó-bizottságnak az az ország, melynek területén a Világszervezet székhelye van. Ez nem érinti a 25. Cikk (7) bekezdése b) pontjának rendelkezéseit.
b) Minden olyan ország Kormányát, amely tagja a Végrehajtó-bizottságnak, egy küldött képviseli, akit helyettesek, tanácsadók és szakértők segíthetnek munkájában.
c) Az egyes küldöttségek kiadásait az a Kormány viseli, amelyik a küldöttséget kijelölte.
(3) A Végrehajtó-bizottság tagországainak száma a Közgyűlés tagországai egynegyedének felel meg. A betöltendő helyek kiszámításánál a néggyel történt osztás után fennmaradó számot figyelmen kívül kell hagyni.
(4) A Közgyűlés – a Végrehajtó-bizottság tagjainak megválasztásánál – figyelemmel van a méltányos földrajzi megoszlásra, valamint az Unióval összefüggésben létrehozható Külön Megállapodásokban részes országoknak arra az igényére, hogy a Végrehajtó-bizottságot alkotó országok között szerepeljenek.
(5) a) A Végrehajtó-bizottság tagjai a Közgyűlés azon ülésszakának berekesztésekor is megtartják funkciójukat, amelyen megválasztották őket, s ez a Közgyűlés következő rendes ülésszakának végéig tart.
b) A Végrehajtó-bizottság tagjainak legfeljebb kétharmad része újraválasztható.
c) A Végrehajtó-bizottság tagjai választásának és esetleges újraválasztásának módozatait a Közgyűlés szabályozza.
(6) a) A Végrehajtó-bizottság:
i) előkészíti a Közgyűlés napirendjének tervezetét;
ii) az Unió munkatervére és hároméves költségvetésére vonatkozó javaslatokat, melyeket a Vezérigazgató készít elő, a Közgyűlés elé terjeszti;
iii) a munkaterv és a hároméves költségvetés korlátain belül véleményt nyilvánít a Vezérigazgató által előkészített évi munkatervekről és éves költségvetési tervekről;
iv) megfelelő megjegyzésekkel ellátva a Közgyűlés elé terjeszti a Vezérigazgató időszaki jelentéseit, valamint az elszámolások ellenőrzésére vonatkozó évi jelentéseket;
v) a Közgyűlés határozataival összhangban, és a Közgyűlések rendes ülésszakai között bekövetkezett körülmények figyelembevételével minden szükséges intézkedést megtesz az Unió munkatervének a Vezérigazgató által történő végrehajtására;
vi) eleget tesz mindazoknak a feladatoknak, melyeket ezen Egyezmény keretei között hatáskörébe utalnak.
b) A Végrehajtó-bizottság a Világszervezet által igazgatott más Uniót is érintő kérdésekkel kapcsolatban határozatát a Világszervezet Koordinációs Bizottsága véleményének ismeretében hozza meg.
(7) a) A Végrehajtó-bizottság évente egy alkalommal tart rendes ülést, lehetőség szerint ugyanabban az időszakban és ugyanazon a helyen, amikor és ahol a Világszervezet Koordinációs Bizottsága ülésezik; a Végrehajtó-bizottságot a Vezérigazgató hívja össze.
b) A Végrehajtó-bizottság rendkívüli ülésére akkor kerül sor, amikor azt a Vezérigazgató – akár saját kezdeményezése alapján, akár a Végrehajtó-bizottság elnökének, akár tagjai egynegyedének kérelmére – összehívja.
(8) a) A Végrehajtó-bizottság minden egyes tagországának egy szavazata van.
b) A határozatképességhez a Végrehajtó-bizottság tagországainak fele szükséges.
c) A határozatokat a leadott szavazatok egyszerű többsége alapján hozzák.
d) A szavazástól tartózkodás nem tekintendő szavazatnak.
e) Egy küldött csak egyetlen országot képviselhet, és csak ennek nevében vehet részt a szavazásban.
(9) Azok az Unióhoz tartozó országok, melyek nem tagjai a Végrehajtó-bizottságnak, megfigyelőként vehetnek részt ülésein.
(10) A Végrehajtó-bizottság maga állapítja meg ügyrendjét.
(1) a) Az Unióra háruló adminisztratív feladatokat a Nemzetközi Iroda látja el, mely az Ipari Tulajdon Védelmére alakult Nemzetközi Egyezmény által létrehozott Unió Irodájával együtt Unió Irodája helyébe lép.
b) Így a Nemzetközi Iroda látja el az Unió különböző szerveinek titkársági teendőit.
c) A Világszervezet Vezérigazgatója az Unió legmagasabb tisztségviselője; a Vezérigazgató képviseli az Uniót.
(2) A Nemzetközi Iroda összegyűjti és közzéteszi a szerzői jog védelmére vonatkozó tájékoztatásokat. Az Unióhoz tartozó minden egyes ország, mihelyt lehetséges, közli a Nemzetközi Irodával a szerzői jog védelmére vonatkozó valamennyi új törvényt és hivatalos anyagot.
(3) A Nemzetközi Iroda havi folyóiratot ad ki.
(4) A Nemzetközi Iroda az Unióhoz tartozó valamennyi ország részére – kérelmére – eljuttatja a szerzői jogvédelemmel összefüggő tájékoztatókat.
(5) A Nemzetközi Iroda a szerzői jogvédelem megkönnyítésére szolgáló tanulmányokat készít, és ilyen célból szolgáltatásokat nyújt.
(6) A Vezérigazgató, valamint az általa kijelölt munkatársak, anélkül, hogy szavazati joguk lenne, a Közgyűlés, a Végrehajtó-bizottság és az egyéb szakértői bizottságok és munkacsoportok ülésein részt vesznek. A Vezérigazgató vagy az általa kijelölt munkatársa hivatalból titkára e szerveknek.
(7) a) A Nemzetközi Iroda a Közgyűlés által adott eligazításnak megfelelően és a Végrehajtó-bizottsággal együttműködésben előkészíti az Egyezmény rendelkezéseinek felülvizsgálati konferenciáit, ide nem értve azonban a 22–26. Cikkek felülvizsgálatát.
b) A Nemzetközi Iroda a felülvizsgálati konferenciák előkészítésével kapcsolatban kikérheti a kormányközi, valamint nem kormányközi nemzetközi szervezetek véleményét.
(8) A Nemzetközi Iroda minden egyéb – hatáskörébe utalt – feladatot is elvégez.
(1) a) Az Uniónak költségvetése van.
b) Az Unió költségvetése kiterjed az Unió saját bevételeire és kiadásaira, magában foglalja az Uniónak az Uniók közös kiadási költségvetéséhez való hozzájárulását, továbbá adott esetben a Világszervezet Konferenciájának költségvetése rendelkezésére bocsátott összeget.
c) Az Uniók közös kiadásainak azokat a kiadásokat kell tekinteni, melyek nem kizárólag az Unióval kapcsolatban merültek fel, hanem a Világszervezet által igazgatott egy vagy több más Unióval kapcsolatban is. Az Unió része e közös kiadásokban arányos e kiadásoknak az Uniót illető jelentőségével.
(2) Az Unió költségvetését a Világszervezet által igazgatott egyéb Uniók költségvetéseivel történt egyeztetés követelményeinek számbavételével állapítják meg.
(3) Az Unió költségvetése a következő forrásokból táplálkozik:
i) az Unióhoz tartozó országok hozzájárulásai;
ii) a Nemzetközi Iroda által az Unió nevében nyújtott szolgáltatások ellenértéke fejében járó díjak és összegek;
iii) a Nemzetközi Irodának az Unióval összefüggő kiadványai árusításából befolyó jövedelem és e kiadványok után járó jogdíjak;
iv) adományok, hagyatékok, pénzbeli támogatás;
v) bérleti díj, kamat és egyéb címen befolyó jövedelmek.
(4) a) Avégből, hogy az egyes országoknak a költségvetéshez való hozzájárulását meghatározzák, az Unióhoz tartozó valamennyi országot osztályba kell sorolni; az ország évi hozzájárulását a következő egységszámok alapján fizetik:
| I. | osztály ......................... | 25 | |||
| II. | osztály ......................... | 20 | |||
| III. | osztály ......................... | 15 | |||
| IV. | osztály ......................... | 10 | |||
| V. | osztály ......................... | 5 | |||
| VI. | osztály ......................... | 3 | |||
| VII. | osztály ......................... | 1 |
b) Hacsak erre korábban még nem került sor, ratifikációs vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezése alkalmával valamennyi ország megjelöli, hogy melyik osztályba történő besorolását kívánja. Lehetőség van az osztálybasorolás módosítására. Ha alacsonyabb osztályt választ, ezt köteles a Közgyűléssel, annak egyik rendes ülésszaka alkalmából tudatni. Az ilyen osztálymódosítás az említett ülésszakot követő esztendő elején válik hatályossá.
c) Az egyes országok évi hozzájárulása olyan összeg, melynek aránya az összes ország által az Unió költségvetéséhez nyújtott évi hozzájárulás teljes összegéhez ugyanolyan, mint az ország besorolási osztálya egységeinek száma és az országok összességének össz-egységszáma közötti arány.
d) A hozzájárulás minden év január 1. napján válik esedékessé.
e) Ha az ország a hozzájárulások fizetésében késedelemben van – amennyiben a hozzájárulás hátralékos összege eléri, vagy meghaladja két teljes esztendőre járó hozzájárulás összegét – az Unió egyetlen szervében sem gyakorolhatja tagsága alapján szavazati jogát. Mégis mindaddig, amíg az említett szerv úgy ítéli, hogy a fizetésbeli késedelem rendkívüli és elkerülhetetlen körülményekből adódik, engedélyezheti az ilyen ország számára e szerv keretén belül szavazati jogának fenntartását.
f) Ha a költségvetést az új költségvetési év kezdetéig nem fogadják el, az előző év költségvetését kell fenntartani a pénzügyi szabályzatban megszabott módozatok szerint.
(5) A Nemzetközi Iroda által az Unió nevében nyújtott szolgáltatások ellenértéke fejében járó díjak és összegek mértékét a Vezérigazgató állapítja meg; a Vezérigazgató erről jelentést tesz a Közgyűlésnek és a Végrehajtó-bizottságnak.
(6) a) Az Unió forgótőke alap felett rendelkezik, melyet az Unióhoz tartozó valamennyi ország egyszeri befizetéséből képeznek. Ha az alap már nem kielégítő, a Közgyűlés határozatot hoz a felemelésére.
b) Az egyes országok által az említett alap részére teljesített kezdő befizetések összege, illetőleg az alap növelésében való részesedése arányos az abban az évben fizetett hozzájárulásukkal, amelynek során az alapot létesítették, illetőleg felemelését elhatározták.
c) A befizetési arányt és a fizetés módozatait – a Vezérigazgató javaslata alapján és a Világszervezet Koordinációs Bizottsága véleményének beszerzése után – a Közgyűlés állapítja meg.
(7) a) Az azzal az országgal kötött „Székhelyi Megállapodás”, melynek területén a Világszervezet székhelye van, úgy rendelkezik, hogy amennyiben a forgótőke alap már nem kielégítő, az ország előleget folyósít. Az előleg összege és folyósításának módozatai minden egyes esetben külön megállapodás tárgya a szóban forgó ország és a Világszervezet között. Ez az ország mindaddig, amíg köteles az előleg folyósítására, hivatalból tagja a Végrehajtó-bizottságnak.
b) Az a) alpontban említett ország és a Világszervezet egyaránt jogosult az előleg folyósítására vonatkozó szerződést írásbeli értesítéssel felmondani. A felmondás annak az évnek a végét követő három év elteltével válik hatályossá, amelyben a felmondást közölték.
(8) Az elszámolások ellenőrzését a pénzügyi szabályzatban megállapított módozatoknak megfelelően az Unióhoz tartozó egy vagy több ország, vagy pedig külső ellenőrök végzik, akiket – egyetértésükkel – a Közgyűlés jelöl ki.
(1) A 22, 23, 24, 25 Cikk és e cikk módosítására vonatkozó javaslatokat a Közgyűlés valamennyi tagországa, a Végrehajtó-bizottság, vagy a Vezérigazgató terjesztheti elő. E javaslatokat a Vezérigazgató – a Közgyűlés elé terjesztésük előtt legalább hat hónappal – közli a Közgyűlés tagjaival.
(2) Az (1) bekezdésben említett valamennyi cikk módosítási javaslatát a Közgyűlés fogadja el. A javaslatok elfogadásához a leadott szavazatok háromnegyede szükséges; a 22. Cikk és e bekezdés minden módosításához azonban a leadott szavazatok négyötöde szükséges.
(3) Az (1) bekezdésben említett valamennyi cikk módosítása egy hónappal azt követően lép hatályba, hogy azon országok háromnegyed részének, melyek a módosítás elfogadásának időpontjában a Közgyűlés tagjai voltak, alkotmányos szabályaiknak megfelelően írásban megküldött, az elfogadásról szóló hivatalos közléseit a Vezérigazgató kézhez kapja. Az említett cikkek ilyen módon elfogadott mindenféle módosítása mindazokat az országokat köti, melyek a közgyűlés tagjai voltak abban az időpontban, amikor a módosítás hatályba lépett, vagy amelyek későbbi időpontban válnak a Közgyűlés tagjává. Olyan módosítások azonban, melyek növelik az Unióhoz tartozó országok pénzügyi kötelezettségeit, ezen országok közül csak azokra kötelezők, melyek a szóban forgó módosítás általuk történt elfogadását közölték.
(1) Ezt az Egyezményt – avégből, hogy az Unió rendszerének tökéletesítésére alkalmas javításokat eszközöljenek rajta – felülvizsgálatoknak kell alávetni.
(2) E célból egymást követő időpontokban konferenciákat tartanak, éspedig az Unióhoz tartozó országok egyikében, ezen országok küldötteinek részvételével.
(3) E Szerződés minden felülvizsgálatához, ideértve a Függeléket is, a leadott szavazatok egyhangúsága szükséges. Ez nem érinti a 22–26. Cikkek módosítására alkalmazható 26. Cikket.
(1) a) Az Unióhoz tartozó valamennyi ország, amely aláírta ezt a Szerződést, ratifikálhatja azt, ha pedig nem írta alá, csatlakozhat hozzá. A ratifikációs és csatlakozási okiratokat a Vezérigazgatónál kell letétbe helyezni.
b) Valamennyi ország kijelentheti ratifikációs vagy csatlakozási okiratában, hogy ratifikálása, vagy csatlakozása nem alkalmazható az 1–21. Cikkekre és a Függelékre; ha azonban ez az ország már tett a Függelék VI. (1) Cikke szerinti nyilatkozatot, az említett okiratban csak azt jelentheti ki, hogy ratifikálása vagy csatlakozása az 1–20. Cikkekre nem alkalmazható.
c) Az Unióhoz tartozó minden ország, mely a b) alpontnak megfelelően ratifikálásának vagy csatlakozásának joghatálya alól kizárta az említett alpontban megjelölt rendelkezéseket, bármely későbbi időpontban kijelentheti, hogy ratifikálásának vagy csatlakozásának joghatályát e rendelkezésekre is kiterjeszti. Az ilyen nyilatkozatot a Vezérigazgatónál kell letétbe helyezni.
(2) a) Az 1–21. Cikkek, valamint a Függelék három hónappal azt követően lépnek hatályba, hogy a következő két feltétel teljesült:
i) az Unióhoz tartozó legalább öt ország ratifikálta e Szerződést, vagy csatlakozott hozzá anélkül, hogy az (1) b) bekezdés szerinti nyilatkozatot tett volna,
ii) a szerzői jogról szóló Egyetemes Egyezmény Párizsban, 1971. július 24-én felülvizsgált szövege kötelezővé válik Spanyolország, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága számára.
b) Az a) alpontban említett hatálybalépés jogérvényes az Unióhoz tartozó olyan országok vonatkozásában, melyek az említett hatálybalépést legalább három hónappal megelőzően az (1) b) bekezdés szerinti nyilatkozatot nem tartalmazó ratifikációs vagy csatlakozási okiratokat letétbe helyeztek.
c) Az 1–21. Cikkek, valamint a Függelék az Unióhoz tartozó minden olyan országra nézve, melyre a b) alpont nem nyer alkalmazást, és amely a jelen Szerződést ratifikálja vagy ahhoz csatlakozik anélkül, hogy az (1) b) bekezdés szerinti nyilatkozatot tett volna, három hónappal azon időpont után lépnek hatályba, amikor a Vezérigazgató hivatalos közlést tett a vonatkozó ratifikációs vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésére, hacsak a letétbe helyezett okiratban nem jelöltek meg ennél későbbi időpontot. Ez utóbbi esetben az 1–21. Cikkek és a Melléklet ezen országra nézve az így megjelölt időpontban lépnek hatályba.
d) Az a)–c) alpontokban említett rendelkezések nem érintik a Függelék VI. Cikkének alkalmazását.
(3) E Szerződést – az (1) b) alpontok szerinti nyilatkozattal vagy anélkül – ratifikáló, vagy ahhoz csatlakozó, az Unióhoz tartozó minden országra nézve a 22–38. Cikkek három hónappal azon időpont után lépnek hatályba, amikor a Vezérigazgató hivatalos közlést tett a vonatkozó ratifikációs vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, hacsak a letétbe helyezett okiratban nem jelöltek meg ennél későbbi időpontot. Ez utóbbi esetben a 22–38. Cikkek ezen országra nézve az így megjelölt időpontban lépnek hatályba.
(1) Valamennyi ország, amely nem tartozik az Unióhoz, csatlakozhat e Szerződéshez és ezáltal az Unió tagjává válhat. A csatlakozási okiratot a Vezérigazgatónál kell letétbe helyezni.
(2) a) A jelen Egyezmény az Unióhoz nem tartozó minden országra nézve három hónappal azon időpont után lép hatályba, amikor a Vezérigazgató hivatalos közlést tett csatlakozási okiratának letétbe helyezéséről, hacsak a letétbe helyezett okiratban nem jelöltek meg ennél későbbi időpontot. Ez utóbbi esetben a jelen Egyezmény ezen országra nézve az így megjelölt időpontban lép hatályba. Mindez nem érinti a b) alpontban foglaltakat.
b) Ha az 1–21. Cikkeknek, valamint a Függeléknek a 28. (2) a) Cikk alkalmazásával történő hatálybalépését az a) alpont alkalmazásával történő hatálybalépés megelőzi, a két hatálybalépési időpont közötti időben a szóbanforgó országot a jelen Egyezmény Brüsszeli Szerződésének 1–20. Cikkei kötik, melyek az 1–21. Cikkek és a Melléklet helyébe lépnek.
A jelen Szerződés ratifikálása, illetőleg az ahhoz történő csatlakozás az olyan országok részéről, amelyeket a jelen Egyezmény Stockholmi Szerződésének 22–38. Cikkei nem kötik – kizárólagosan a Világszervezet létesítéséről szóló Egyezmény 14. (2) Cikkének alkalmazhatósága érdekében – egyenértékű a Stockholmi Szerződésnek az e Szerződés 28. (1) b) i) Cikkében foglalt korlátozás mellett történő ratifikálásával vagy az ahhoz történő csatlakozással.
(1) A ratifikálással vagy csatlakozással együtt jár az ezen Egyezményben kikötött valamennyi rendelkezés, illetőleg előny teljes jogú igénybevételének lehetősége; ez nem érinti az e cikk (2) bekezdésében, a 28. (1) b) Cikkben, a 33. (2) Cikkben, valamint a Függelékben megengedett kivételeket.
(2) a) Az Unióhoz tartozó valamennyi országnak lehetősége van arra, hogy e Szerződés ratifikálása vagy az ahhoz való csatlakozás esetén megtartsa korábban tett fenntartásaiból folyó kedvezményeit, feltéve, hogy ratifikációs vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor ilyen értelmű nyilatkozatot tesz. Ez nem érinti a Függelék V. (2) Cikkének rendelkezéseit.
b) Az Unión kívüli valamennyi országnak lehetősége van arra, hogy az ehhez az Egyezményhez való csatlakozása alkalmával, és anélkül, hogy ezzel a Függelék V. (2) Cikket érintené, kijelentse: a jelen Szerződésnek a fordítási jogra vonatkozó 8. Cikkét, legalábbis átmenetileg, a Párizsban 1896-ban kiegészített 1886. évi Uniós Egyezmény 5. Cikkével szándékozik helyettesíteni; e rendelkezések természetszerűleg csak az ebben az országban általánosan használt nyelvre történő fordításra vonatkoznak. Az ilyen fenntartással élő országból származó művek fordítási jogát illetően valamennyi országnak módjában van a fenntartással élő ország által biztosított védelemmel azonos védelem alkalmazására. Ez nem érinti a Függelék I. (6) b) Cikkének rendelkezéseit.
c) A Vezérigazgatóhoz intézett hivatalos közlés útján minden ország bármikor visszavonhatja az ilyen fenntartásokat.
(1) Ratifikációs vagy csatlakozási okiratában minden ország kijelentheti, vagy pedig utóbb bármikor a Vezérigazgatót írásban tájékoztathatja arról, hogy ezt az Egyezményt alkalmazni kell a nyilatkozatában vagy hivatalos közlésében megjelölt olyan területeken vagy azok egy részén, melyek külkapcsolataiért felelős.
(2) Minden ország, amely ilyen nyilatkozatot vagy hivatalos közlést tett, bármikor azt is közölheti a Vezérigazgatóval, hogy ennek az Egyezménynek az alkalmazhatósága megszűnik e területeken vagy azok egy részén.
(3) a) Az (1) bekezdés alapján tett minden nyilatkozat ugyanabban az időpontban lép hatályba, mint amikor az a ratifikálás vagy csatlakozás hatályba lép, amelyről szóló okirat a nyilatkozatot tartalmazta, az e bekezdés alapján tett minden hivatalos közlés pedig a Vezérigazgató hivatalos közlését követő három hónap elteltével válik hatályossá.
b) A (2) bekezdés alapján adott minden hivatalos közlés tizenkét hónappal azután válik hatályossá, hogy a Vezérigazgató azt átvette.
(4) E cikk nem értelmezhető úgy, hogy az magában foglalja az Unióhoz tartozó bármely ország részéről olyan terület tényleges helyzetének kifejezett vagy hallgatólagos elismerését, melyre a jelen Egyezményt az Unióhoz tartozó egy másik ország az (1) bekezdés alapján történt nyilatkozattal alkalmazhatóvá tette.
(1) Annyiban, amennyiben alkalmazandó, e Szerződés az Unióhoz tartozó országok közötti kapcsolatokban felváltja az 1886. szeptember 9-i Berni Egyezményt és a későbbi felülvizsgálatok során létrejött Szerződéseket. Az Unióhoz tartozó azon országokkal fennálló kapcsolatokban, amelyek nem ratifikálják e Szerződést, vagy nem csatlakoznak hozzá, a korábban hatályos Szerződéseket továbbra is alkalmazni kell a maguk teljes egészében vagy annyiban, amennyiben e Szerződés az előző mondatra tekintettel nem váltja fel azokat.
(2) Az Unión kívüli azok az országok, melyek e Szerződésben szerződő felek lesznek, alkalmazzák rendelkezéseit az Unióhoz tartozó mindazon országok viszonylatában, melyeket e Szerződés nem köt vagy ha köti is őket, a 28. Cikk (1) bekezdés b) pontjában említett nyilatkozatot tették. Ez nem érinti a (3) bekezdés rendelkezéseit. Az említett Unión kívüli országok elfogadják, hogy az Unióhoz tartozó előbb megjelölt ország a velük való kapcsolataiban
i) alkalmazza annak a legújabb keletű Szerződésnek a rendelkezéseit, mely köti, továbbá
ii) jogosult az e Szerződésben meghatározott szintű védelmet alkalmazni; ez azonban nem érinti a Függelék I. (6) Cikkének rendelkezéseit.
(3) Minden ország, mely a Függelék által meghatározott lehetőségek bármelyikéből származó kedvezményt alkalmazni kívánja, az Unióhoz tartozó, e Szerződés által nem kötelezett bármely más országgal fennálló kapcsolatában alkalmazhatja a Függeléknek az arra a lehetőségre, illetőleg azokra a lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseit, melyből, illetőleg melyekből származó kedvezményt alkalmazni kívánja, feltéve, hogy a szóbanforgó ország az említett rendelkezések alkalmazását elfogadta.
(1) Az ezen Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozóan az Unióhoz tartozó két vagy több ország között keletkezett minden olyan vitát, melyet tárgyalások útján nem rendeznek, az ügyben érdekelt országok bármelyike – a Bíróság Szabályzatának megfelelő kérelem formájában – a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti, hacsak az érdekelt országok nem állapodnak meg a rendezés más módjában. A kérelmet előterjesztő ország a Bíróság elé terjesztett vitáról tájékoztatja a Nemzetközi Irodát; a Nemzetközi Iroda ezt az Unióhoz tartozó többi ország tudomására hozza.
(2) E Szerződés aláírása vagy a ratifikációs, illetőleg csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával minden ország kijelentheti, hogy az (1) bekezdés rendelkezéseit nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Az ilyen ország és az Unióhoz tartozó valamennyi többi ország közötti vitát illetően az (1) bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.
(3) A Vezérigazgatóhoz intézett hivatalos közlés útján minden ország, mely a (2) bekezdésnek megfelelő nyilatkozatot tett, bármikor visszavonhatja azt.
(1) Az 1–21. Cikkek és a Függelék hatálybalépését követően egyetlen ország sem csatlakozhat ezen Egyezmény korábbi Szerződéseihez, és azokat nem is ratifikálhatja. Ez nem érinti a 29bis Cikk rendelkezéseit.
(2) Az 1–21. Cikkek és a Függelék hatálybalépését követően egyetlen ország sem tehet a Stockholmi Szerződés mellékletét képező, a fejlődő országokra vonatkozó Jegyzőkönyv 5. Cikkére alapozott nyilatkozatot.
(1) Ez az Egyezmény időbeli korlátozás nélkül marad hatályban.
(2) E Szerződést minden ország felmondhatja a Vezérigazgatóhoz intézett hivatalos közléssel. E felmondás együtt jár valamennyi korábbi Szerződés felmondásával is, és csak arra az országra nézve hatályos, amelyik felmondta; az Egyezmény továbbra is hatályos és végrehajtható marad az Unióhoz tartozó többi országra nézve.
(3) A felmondás attól a naptól számított egy év múlva válik hatályossá, amelyen a Vezérigazgató az erről szóló hivatalos közlést átvette.
(4) Az ebben a cikkben szabályozott felmondási jogot az egyes országok az Unió tagjává válásuk időpontjától számított öt év eltelte előtt nem gyakorolhatják.
(1) Az ezen Egyezményhez tartozó valamennyi ország kötelezi magát, hogy az alkotmányának megfelelően megteszi az ezen Egyezmény végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedéseket.
(2) Abban az időpontban, amikor ez az Egyezmény valamely országra nézve kötelezővé válik, az ország hazai törvényeinek biztosítaniuk kell az Egyezmény rendelkezéseinek hatályosulását.
(1) a) E Szerződés egyetlen, angol és francia nyelvű példányát írják alá, és a (2) bekezdésben említett eseten kívül a Vezérigazgatónál helyezik letétbe.
b) A hivatalos szöveget az érdekelt kormányok véleményének kikérése után a Vezérigazgató állapítja meg német, arab, spanyol, olasz és portugál, valamint más, a Közgyűlés által megjelölhető nyelven.
c) A különböző szövegek értelmezésére vonatkozó vita esetén a francia szöveg irányadó.
(2) Ez a Szerződés 1972. január 31-ig írható alá. Az (1) a) bekezdésben említett példányt ezen időpontig a Francia Köztársaság Kormányánál helyezik letétbe.
(3) A Vezérigazgató ezen Szerződés aláírt szövegének két hitelesített példányát eljuttatja az Unióhoz tartozó valamennyi ország kormányához és kérelemre minden más ország kormányához is.
(4) A Vezérigazgató e Szerződést bejegyezteti az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkárságánál.
(5) A Vezérigazgató hivatalosan közli valamennyi Unióhoz tartozó ország kormányával az aláírásokat, a ratifikációs vagy csatlakozási okiratok letétbe helyezését és az ezen okiratokba foglalt, vagy a 28. (1) c), 30. (2) a) és b), valamint a 33. (2) Cikkek alkalmazásával tett nyilatkozatokat, e Szerződés minden rendelkezésének hatálybalépését, a felmondásokról szóló, továbbá a 30. (2) c), a 31. (1) és (2), a 33. (3), valamint a 38. (1) Cikkek alkalmazásával tett, úgyszintén a Függelékben említett bejelentéseket.
(1) Az Unióhoz tartozó azon országok, melyek nem ratifikálták ezt a Szerződést, vagy ahhoz nem csatlakoztak, és amelyekre a Stockholmi Szerződés 22–26. Cikkei nem kötelezőek, 1975. április 26-ig – ha ezt kívánják – ugyanúgy gyakorolhatják az említett cikkekben foglalt jogokat, mintha e cikkek kötelezőek lennének számukra. Az említett jogokat gyakorolni kívánó minden ország evégből írásbeli hivatalos közlést helyez letétbe a Vezérigazgatónál, mely kézhezvételével válik hatályossá. Az említett időpontig az ilyen országokat a Közgyűlés tagjának kell tekinteni.
(2) Mindaddig, amíg az Unióhoz tartozó valamennyi ország nem lesz a Világszervezet tagja, a Világszervezet Nemzetközi Irodája az Unió Irodájaként, a Vezérigazgató pedig ezen Iroda Igazgatójaként is eljár.
(3) Amikor az Unióhoz tartozó valamennyi ország a Világszervezet tagjává válik, az Unió Irodájának jogai, kötelezettségei és javai a Világszervezet Nemzetközi Irodájára szállnak át.
(1) Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által kialakított gyakorlatnak megfelelően fejlődő országnak tekintett minden ország, amely ezt a Szerződést – melynek ez a Függelék szerves része – ratifikálja, vagy ahhoz csatlakozik, és amely gazdasági helyzetét, valamint társadalmi és kulturális szükségleteit figyelembe véve úgy véli, hogy nem képes azonnal meghozni azokat a megfelelő rendelkezéseket, melyek biztosítják valamennyi jog védelmét úgy, ahogyan azokat a jelen Szerződés előírja, ratifikációs vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése időpontjában, vagypedig – az V. (1) c) Cikk figyelembevételével – bármely későbbi időpontban, a Vezérigazgatónál letétbe helyezett hivatalos közlésben kijelentheti, hogy alkalmazni kívánja a II. Cikkben vagy a III. Cikkben meghatározott lehetőségből származó kedvezményt, illetőleg az ezen lehetőségekből származó kedvezmények egyikét vagy másikát. Az ilyen ország – a II. Cikkben meghatározott lehetőségből származó kedvezmény kikötése helyett – az V. (1) a) Cikk szerinti nyilatkozatot is tehet.
(2) a) Az (1) bekezdés értelmében és az 1–21. Cikkeknek, valamint a Függeléknek – a 28. (2) Cikknek megfelelően történő – hatálybalépésétől számított tízéves időszak eltelte előtt tett minden nyilatkozat az említett tízéves időszak elteltéig marad hatályban. A nyilatkozatot a folyamatban levő tízéves időszak lejártát megelőzően nem több mint tizenöt hónappal, és nem kevesebb mint három hónappal a Vezérigazgatónál letétbe helyezett hivatalos közléssel egészben vagy részben további folytatólagos tízéves időszakra meg lehet újítani.
b) Az (1) bekezdés értelmében és az 1–21. Cikkeknek, valamint a Függeléknek – a 28. (2) Cikknek megfelelően történő – hatálybalépésétől számított tízéves időszak eltelte után tett minden nyilatkozat a folyamatban levő tízéves időszak elteltéig marad hatályban. A nyilatkozat az a) alpont második mondatában foglaltaknak megfelelően megújítható.
(3) Az Unióhoz tartozó olyan ország, mely már nem tekinthető az (1) bekezdés rendelkezései értelmében vett fejlődő országnak, nem jogosult nyilatkozatának a (2) bekezdésben foglaltak szerinti megújítására, és – akár hivatalosan visszavonja nyilatkozatát, akár nem – elveszíti az (1) bekezdésben meghatározott lehetőségekből származó kedvezmény kikötésére való jogát, éspedig vagy a folyamatban levő tízéves időszak lejártával, vagy pedig három évvel azután, amikortól kezdődően nem volt fejlődő országnak tekinthető. A fenti két időpont közül azt kell alkalmazni, amely előbb következik be.
(4) Ha az (1) vagy (2) bekezdés értelmében tett nyilatkozat hatálya megszűnésének időpontjában a Függelék rendelkezései alapján adott engedély birtokában készült példányok vannak még raktáron, az ilyen példányok forgalmazását – kifogyásukig – folytatni lehet.
(5) Minden olyan ország, amelyre e Szerződés rendelkezései kötelezőek, és amely a 31. (1) Cikknek a megfelelően e Szerződésnek olyan különálló területre történő alkalmazása tárgyában helyezett letétbe nyilatkozatot, illetőleg hivatalos közlést, melynek helyzete az (1) bekezdésben említett országokéval azonosnak tekinthető, e terület vonatkozásában megteheti az (1) bekezdésben említett nyilatkozatot és a (2) bekezdésben említett, a megújításról szóló hivatalos közlést. Mindaddig, amíg e nyilatkozat vagy hivatalos közlés hatályban van, a jelen Függelék rendelkezései alkalmazást nyernek arra a területre, melyre nézve a nyilatkozatot vagy hivatalos közlést megtették.
(6) a) Az a tény, hogy valamely ország alkalmazni kívánja az (1) bekezdésben említett lehetőségek valamelyikéből származó kedvezményt, nem teszi lehetővé más ország számára, hogy olyan műveknek, melyek származási országa az előbb említett ország, az 1–20. Cikkek alapján kötelezően járó védelemnél kisebb védelmet biztosítson.
b) A 30. (2) b) Cikk második mondatában említett viszonossági lehetőség mindaddig az időpontig, amíg az I. (3) Cikk szerint alkalmazásra kerülő határidő lejár, nem gyakorolható az olyan művek vonatkozásában, melyek származási országa az V. (1) a) Cikknek megfelelően nyilatkozatot tett ország.
(1) Minden ország, mely kijelentette, hogy alkalmazni kívánja a jelen cikk által meghatározott lehetőségből származó kedvezményt, a nyomtatásban vagy a többszörösítés bármely más hasonló formájában megjelent művekre nézve jogosult a 8. Cikkben meghatározott kizárólagos fordítási jogot az illetékes hatóság által az alábbi feltételek mellett és a IV. Cikknek megfelelően adott nem kizárólagos és másra át nem ruházható engedélyek rendszerével helyettesíteni.
(2) a) Ha valamely mű megjelenésétől számított hároméves időszak, illetőleg az adott ország törvényei által meghatározott ennél hosszabb időszak elteltével a fordítási jog jogosultja, vagy az ő engedélyével más nem jelentetett meg a műről fordítást valamely, ebben az országban általánosan használt nyelven, az ország bármely polgára engedélyt szerezhet a műnek az említett nyelvre történő lefordítására és a fordításnak nyomtatásban vagy a többszörösítés bármely más hasonló formájában történő megjelentetésére. Ez nem érinti a (3) bekezdés rendelkezéseit.
b) E cikk alapján akkor is adható engedély, ha a vonatkozó nyelven megjelent fordítás valamennyi kiadása már kifogyott.
(3) a) Az olyan nyelvre történő fordítás esetén, mely az Unióhoz tartozó valamely, illetőleg több fejlett országban nem általánosan használt nyelv, a (2) a) bekezdésben említett hároméves időszak helyébe egyéves időszak lép.
b) Az (1) bekezdésben említett ország az Unióhoz tartozó olyan fejlett országokkal történő egyhangú megállapodás alapján, melyben ugyanazt a nyelvet általánosan használják, az erre a nyelvre történő fordítás esetén a (2) a) bekezdésben említett hároméves időszakot a megegyezésük szerinti ennél rövidebb időszakkal válthatja fel, ez azonban egy évnél mégsem lehet rövidebb. Az előző mondat rendelkezéseit nem lehet alkalmazni abban az esetben, ha a szóban forgó nyelv az angol, spanyol vagy a francia. Minden ilyen irányú megállapodást az azt létrehozó kormányoknak be kell jelenteniök a Vezérigazgatónak.
(4) a) Az ebben a cikkben említett engedélyeket nem lehet megadni: a hároméves időszak lejártával megszerezhető engedély esetén hathónapos kiegészítő határidő, egyéves időszak lejártával megszerezhető engedély esetén pedig kilenchónapos kiegészítő határidő lejárta előtt; a kiegészítő határidőt
i) attól az időponttól kell számítani, amikor a kérelmező a IV. (1) Cikkben megszabott alakszerűségeket teljesítette;
ii) vagy pedig, ha a fordítási jog jogosultjának kiléte vagy címe ismeretlen, attól az időponttól, amikor a kérelmező a IV. (2) Cikk rendelkezéseinek megfelelően az engedély megadására illetékes hatósághoz benyújtott kérelmének másolatait megküldi.
b) Ha a fordítási jog jogosultja vagy az ő engedélyével más a hathónapos, illetőleg kilenchónapos határidőn belül azon a nyelven, melyre nézve a kérelmet benyújtották, fordítást jelentet meg, semmiféle engedélyt nem lehet adni a jelen cikk alapján.
(5) A jelen cikkben említett valamennyi engedélyt csupán iskolai, egyetemi vagy kutatási célra lehet megadni.
(6) Ha a fordítási jog jogosultja vagy az ő engedélyével más, az adott országban az ilyenfajta művekre szokásos árhoz hasonló áron megjelenteti valamely mű fordítását, a jelen cikk alapján kapott mindennemű engedély megszűnik, ha ez a fordítás az engedély alapján kiadott fordítással azonos nyelvre történik és tartalma is lényegében ugyanaz. Az engedély lejártát megelőzően már elkészült valamennyi példány forgalmazását folytatni lehet mindaddig, amíg e példányok elfogynak.
(7) A főként illusztrációkból álló művek esetében a szöveg lefordítására és megjelentetésére szóló engedély, valamint az illusztrációk többszörösítésére és megjelentetésére szóló engedély csak akkor adható meg, ha a III. Cikkben említett feltételek ugyancsak fennállnak.
(8) A jelen cikk alapján semmiféle engedély nem adható abban az esetben, ha a szerző művének valamennyi példányát kivonta a forgalomból.
(9) a) Nyomtatásban vagy a többszörösítés bármely más hasonló formájában megjelent műről történő fordítás céljára minden olyan rádió és televíziós társaság számára is adható engedély, melynek székhelye az (1) bekezdésben említett országban van; az engedélyt a társaságnak ezen ország illetékes hatóságához előterjesztett kérelmére, az alábbi feltételek mellett lehet megadni:
i) a fordítás a szóban forgó ország törvényeinek megfelelően megjelent és megszerzett példány alapján készül;
ii) a fordítást csak kizárólag oktatás, vagy meghatározott hivatás szakértői részére szánt tudományos vagy műszaki jellegű tájékoztatás céljait szolgáló adásokban használják fel;
iii) a fordítást kizárólag az ii) pontban felsorolt célokra, az adott ország területén a kedvezményezetteknek szánt jogszerű adásokban használják fel, ideértve a jogszerűen és kizárólag ilyen adás céljára készített hang- vagy képi rögzítés útján történő adásokat;
iv) a fordítás bármilyen felhasználásának nincsen hasznot hajtó jellege.
b) A rádió és televíziós társaság által valamely fordításról e bekezdés alapján adott engedély birtokában készített hang- és képi rögzítéseket az a) alpontban megjelölt célokra és az ott felsorolt feltételek mellett – az említett társasággal történő megegyezés alapján – minden olyan egyéb rádió és televíziós társaság is felhasználhatja, melynek székhelye a szóban forgó engedélyt adó illetékes hatóság szerinti országban van.
c) Feltéve, hogy az a) alpontban felsorolt valamennyi ismérvet és feltételt betartják, rádió és televíziós társaság részére engedélyezhető kizárólagosan iskolai és egyetemi célokra történő felhasználásra készített és kiadott audiovizuális rögzítésbe foglalt mindenfajta szöveg fordítása is.
d) Az a) és c) alpontok betartása mellett az előző bekezdések rendelkezéseit alkalmazni kell a jelen bekezdés alapján történő minden engedélyezésre és az engedély gyakorlására.
(1) Minden ország, mely kijelentette, hogy alkalmazni kívánja a jelen cikk által meghatározott lehetőségekből származó kedvezményt, a 9. Cikkben említett kizárólagos többszörösítési jogot az illetékes hatóság által az alábbi feltételek mellett és a IV. Cikknek megfelelően adott nem kizárólagos és másra át nem ruházható engedélyek rendszerével helyettesítheti.
(2) a) Az olyan mű vonatkozásában, melyre a (7) bekezdés alapján a jelen cikk alkalmazást nyer, abban az esetben, ha:
i) a (3) bekezdésben megszabott, az ilyen mű meghatározott kiadásának első megjelenésétől számított időszak,
vagy pedig
ii) bármely más az (1) bekezdésben említett ország törvényében megszabott és ugyanazon időponttól számított ennél hosszabb időszak
elteltével
a többszörösítés jogának jogosultja vagy az ő engedélyével más e kiadás példányait ebben az államban nem kínálta fel eladásra akár a nagyközönség, akár az iskolai és egyetemi oktatás szükségleteinek kielégítése céljából az ebben az országban az ilyenfajta művekre szokásos árhoz hasonló áron, az iskolai és egyetemi oktatás szükségleteinek kielégítésére az említett ország bármely polgára engedélyt szerezhet ezen kiadás többszörösítésére és megjelentetésére az említett vagy annál alacsonyabb áron.
b) Az a) alpontban írtaknak megfelelően valamely forgalomba hozott kiadás többszörösítésére és megjelentetésére akkor is adható engedély az e cikkben megszabott feltételek mellett, ha az alkalmazandó időszak eltelte után e kiadás engedélyezett példányait a szóban forgó országban hat hónapon át – akár a nagyközönség, akár az iskolai és egyetemi oktatás kielégítése céljára – ilyenfajta művekért az említett országban általában felszámított árhoz hasonló áron már nem árusítják.
(3) A (2) a) i) alpontban hivatkozott időszak: öt év. Mindazonáltal
i) az egzakt tudományokkal foglalkozó művekre, továbbá a természettudományos és a technológiai művekre ez az időszak három év;
ii) a képzelet területére tartozó művekre pedig, mint a regények, költői, drámai és zenei művek, valamint a művészeti művekre hét év.
(4) a) Abban az esetben, amikor az engedélyt hároméves időszak elteltével lehet megszerezni, a jelen cikk alapján az engedélyt hathónapos időszak lejárta előtt nem lehet megadni éspedig
i) attól az időponttól számítva, amikor a kérelmező a IV. Cikkben megszabott alakszerűségeket teljesítette;
ii) vagy pedig, ha a fordítási jog jogosultjának kiléte vagy címe ismeretlen, attól az időponttól, amikor a kérelmező a IV. (2) Cikk rendelkezéseinek megfelelően az engedély megadására illetékes hatósághoz benyújtott kérelmének másolatait megküldi.
b) A többi esetekben, és ha a IV. (2) Cikket kell alkalmazni, az engedélyt a kérelem másolatainak megküldése időpontjától számított három hónap eltelte előtt nem lehet megadni.
c) Ha az a) és b) alpontokban említett hat vagy három hónapon belül a (2) a) bekezdésének megfelelő forgalomba hozatalra sor került, a jelen cikk alapján semmiféle engedély nem adható.
d) Semmiféle engedély nem adható abban az esetben, ha a szerző annak a kiadásnak valamennyi példányát kivonta a forgalomból, melynek többszörösítésére és megjelentetésére az engedélyt kérték.
(5) E cikk alapján a következő esetekben nem adható engedély valamely mű fordításának többszörösítésére és megjelentetésére:
i) ha a szóban forgó fordítást nem a fordítási jog jogosultja vagy az ő engedélyével más adta ki;
ii) ha fordítás nem az abban az államban általánosan használt nyelven készült, ahol az engedélyt kérik.
(6) Ha valamely mű egy kiadásának példányait az (1) bekezdésben említett országban akár a nagyközönség, akár az iskolai vagy egyetemi oktatás szükségleteinek kielégítése céljából a többszörösítés jogának jogosultja vagy az ő engedélyével más, az említett országban az ilyenfajta művekre szokásos árhoz hasonló áron forgalomba hozza, a jelen cikk alapján kapott mindennemű engedély megszűnik, ha ez a kiadás az engedély alapján megjelentetett kiadással azonos nyelven történik, és tartalma is lényegében ugyanaz. Az engedély lejártát megelőzően már elkészült valamennyi példány forgalmazását folytatni lehet mindaddig, amíg e példányok elfogynak.
(7) a) A jelen cikket csupán a nyomtatásban, vagy a többszörösítés bármely más hasonló formájában megjelent művekre kell alkalmazni. Ez nem érinti a b) alpont rendelkezéseit.
b) A jelen cikk alkalmazást nyer a jogszerű audiovizuális rögzítések audiovizuális többszörösítésére is, amennyiben e rögzítések védett műveket képeznek vagy tartalmaznak, továbbá az ezeket kísérő szövegnek azon ország egy általánosan használt nyelvére történő fordítására, melyben az engedélyt kérik, feltéve természetesen, hogy a szóban forgó audiovizuális rögzítéseket kizárólagosan iskolai vagy egyetemi használat céljára készítették és hozták nyilvánosságra.
(1) A II. vagy a III. Cikkben említett bármilyen engedélyt csak akkor lehet megadni, ha a kérelmező a szóban forgó ország hatályban levő rendelkezéseinek megfelelően igazolja, hogy az engedély megadására jogosulttól engedélyt kért a fordítás elkészítésére és megjelentetésére, vagy – adott esetben – a kiadás többszörösítésére és megjelentetésére, az engedélyt azonban nem tudta megszerezni, illetőleg a jogosultat megfelelő utánjárás ellenére sem tudta megtalálni. A kérelem előterjesztésével egyidejűleg a kérelmező köteles a kérelemről tájékoztatni a (2) bekezdésben említett valamennyi nemzeti vagy nemzetközi tájékoztató központot.
(2) Ha a kérelmező nem tudta az engedély megadására jogosult személyt megtalálni, köteles az engedély megadására illetékes hatósághoz általa előterjesztett kérelem másolatait ajánlott légiposta küldeményként megküldeni annak a kiadónak, akinek neve a művön szerepel, és minden nemzeti és nemzetközi tájékoztató központnak, melyet azon ország kormányának, mely feltételezhetőleg a kiadó tevékenységének legjelentősebb területe, a Vezérigazgatónál evégből letétbe helyezett hivatalos közlésben módjában volt megjelölni.
(3) A II. vagy a III. Cikk alapján kiadott engedély birtokában megjelentetett fordítás vagy többszörösítés valamennyi példányán fel kell tüntetni a szerző nevét. A mű címének valamennyi példányon szerepelnie kell. Fordítás esetében a mű eredeti címének mindenképpen szerepelnie kell valamennyi példányon.
(4) a) A II. vagy a III. Cikk alapján adott engedély nem terjed ki a példányok kivitelére és csak a fordításnak vagy – adott esetben – a többszörösítésnek annak az országnak a területén történő megjelentetésére érvényes, ahol az engedélyt kérték.
b) Az a) alpont alkalmazása szempontjából kivitelnek kell tekinteni példányoknak valamely területről olyan országba irányuló megküldését is, mely az említett területre nézve az I. (5) Cikk szerinti nyilatkozatot tett.
c) Ha az olyan ország kormányszerve, vagy bármely más közintézménye, mely a II. Cikknek megfelelő engedélyt adott angolon, spanyolon vagy francián kívüli más nyelvre történő fordításra, az ilyen engedély alapján megjelentetett fordítás példányait más országba küldi, ez az a) alpont szempontjából nem minősül kivitelnek, ha valamennyi alábbi feltétel fennáll:
i) a címzettek annak az országnak az állampolgárai, mely az engedélyt megadta, vagy pedig ilyen állampolgárokat tömörítő szervezetek;
ii) a példányokat kizárólag iskolai, tudományos, vagy kutatási célra használják fel;
iii) a példányok megküldésének és azok további terjesztésének a címzettek között semminemű hasznot hajtó jellege nincs;
iv) az az ország, melybe a példányokat megküldik, a küldemények átvételére, vagy terjesztésére, vagy mindkettőre jogosító megállapodást kötött azzal az országgal, melynek illetékes hatósága az engedélyt megadta, és az utóbb említett ország kormánya hivatalosan bejelentette ezt a megállapodást a Vezérigazgatónak.
(5) A II. vagy III. Cikk alapján adott engedély alapján megjelent mű valamennyi példányának megfelelő nyelven kell tartalmaznia annak megemlítését, hogy a példányt csak abban az országban, illetőleg azon a területen hozzák forgalomba, melyre az adott engedély szól.
(6) a) Megfelelő intézkedéseket kell hozni belföldi vonatkozásban avégett, hogy
i) az engedély a fordítási jog, vagy – adott esetben – a többszörösítési jog jogosultja javára méltányos, és a két érintett országban az érdekeltek közötti szabad megállapodások eredményeként megadott engedélyek esetén szokásosan fizetett jogdíjak mérvének megfelelő díjazással járjon együtt; továbbá, hogy
ii) e jogdíj megfizetése és átutalása biztosíttassék; ha az illető országban különleges szabályozás áll fenn a devizában teljesítendő fizetésekre vonatkozóan, az illetékes hatóságnak az ehhez segítséget nyújtó nemzetközi szerveket is igénybe véve minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy a jogdíj konvertibilis valutában vagy ezzel egyenértékű pénznemben átutalásra kerüljön.
b) A hazai törvényhozás keretében megfelelő intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a szóban forgó mű helyes fordítását, illetőleg – adott esetben – a szóban forgó kiadás pontos többszörösítését biztosítsák.
(1) a) Minden ország, melynek joga van úgy nyilatkozni, hogy élni kíván a II. Cikkben meghatározott lehetőség adta kedvezménnyel, a jelen Szerződés ratifikálása vagy az ahhoz történő csatlakozás alkalmával az ilyen nyilatkozat helyett
i) ha olyan ország, melyre nézve a 30. (2) a) Cikk alkalmazható, e rendelkezés értelmében a fordítási jogot illetően nyilatkozatot tehet;
ii) ha olyan ország, melyre nézve a 30. (2) a) Cikk nem alkalmazható, és az Unióhoz tartozó országról van szó, a 30. (2) b) Cikk második mondata szerinti nyilatkozatot tehet.
b) Az olyan ország esetében, mely már nem tekinthető az I. (1) Cikk rendelkezései értelmében vett fejlődő országnak, az e bekezdésnek megfelelően tett nyilatkozat addig az időpontig marad érvényben, amikor az I. (3) Cikknek megfelelően alkalmazásra kerülő határidő lejár.
c) Egyetlen ország sem élhet utólag a II. Cikkben említett lehetőségekből származó kedvezménnyel, ha a jelen cikknek megfelelő nyilatkozatot tett, még akkor sem, ha ezt a nyilatkozatot visszavonja.
(2) Egyetlen olyan ország sem tehet utólag az (1) bekezdésnek megfelelő nyilatkozatot, mely kijelentette, hogy alkalmazni kívánja a II. Cikkben említett lehetőségből származó kedvezményt. Ez nem érinti a (3) bekezdés rendelkezéseit.
(3) Minden olyan ország, mely már nem tekinthető az I. (1) Cikk rendelkezései értelmében vett fejlődő országnak, legkésőbb két évvel az I. (3) Cikknek megfelelően alkalmazandó határidő lejártát megelőzően a 30. (2) b) Cikk első mondata szerinti nyilatkozatot tehet, annak ellenére, hogy az Unióhoz tartozó országról van szó. E nyilatkozat az I. (3) Cikknek megfelelően alkalmazásra kerülő határidő lejártakor válik hatályossá.
(1) A jelen Szerződés keltétől kezdődően és mindaddig, amíg az 1–21. Cikkek és ez a Függelék rá nézve nem kötelezőek, az Unióhoz tartozó bármely ország
i) ha olyan országról van szó, amely – ha az 1–21. Cikkek és a jelen Függelék rá kötelezőek lennének – jogosult lenne az I. (1) Cikkben említett lehetőségekből származó kedvezménnyel élni, úgy nyilatkozhat, hogy alkalmazni fogja a II. Cikk vagy a III. Cikk, vagy pedig mindkét cikk rendelkezéseit az olyan művekre, melyeknek származási országa olyan ország, mely az alábbi ii) pont alkalmazásával elfogadja ezen cikkeknek ilyen művekre történő alkalmazását, vagy amelyre az 1–21. Cikkek és a jelen Függelék kötelezőek; az ilyen nyilatkozat a II. Cikk helyett az V. Cikkre is hivatkozhat;
ii) nyilatkozatban kijelentheti: elfogadja, hogy azon országok, melyek a fenti i) pont alapján nyilatkozatot tettek, vagy pedig az I. Cikk alapján hivatalos közlést tettek, a jelen Függeléket alkalmazzák az olyan művekre, melyeknek ő maga a származási országa.
(2) Az (1) bekezdés szerinti minden nyilatkozatot írásban kell megtenni és letétbe kell helyezni a Vezérigazgatónál. A nyilatkozat letétbe helyezésének időpontjában válik hatályossá.
AMINEK HITELÉÜL az evégből megfelelő meghatalmazással rendelkező alulírottak aláírásukkal látták el a jelen Szerződést.
Kelt Párizsban, 1971. július 24-én.”
3. § (1) A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbe helyezésekor a következő fenntartással élt:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgált Berni Egyezmény 33. Cikkének (2) bekezdésében foglaltak alapján kijelenti, hogy a 33. Cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit nem tekinti magára nézve kötelezőnek.”
(2) A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbe helyezése alkalmával a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Népköztársaság kijelenti, hogy a Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgált Berni Egyezmény 31. Cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések ellentétesek az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének a gyarmati országok és népek függetlenségéről 1960. december 14-én elfogadott, 1514/XV. számú határozatával.”
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy az Egyezmény 22–38. Cikkének rendelkezéseit az 1972. évi december hó 15. napjától, az 1–21. Cikkek, valamint a Függelék rendelkezéseit pedig az 1974. évi október hó 10. napjától kezdődően kell alkalmazni.
(2) A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.
