(A jóváhagyásról szóló jegyzékváltás Koppenhágában, az 1975. évi október hó 25. napján megtörtént.)
1. § A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán Királyság Kormánya között a nemzetközi közúti fuvarozás tárgyában Koppenhágában, az 1975. évi április hó 11. napján aláírt egyezményt e rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Dán Királyság Kormánya attól a szándéktól vezetve, hogy a két ország között, a két országba és azokból, valamint a két országon át gépjárművel végzett személy- és árufuvarozást elősegítse, a következőkben állapodott meg:
Minden, a két ország között, a két országba és azokból, valamint a két országon át fuvardíj vagy más ellenszolgáltatás fejében végzett személyfuvarozás, amelyet olyan gépjárművel bonyolítanak le, amelyben a vezető ülésen kívül több mint 8 ülés van – az 5. Cikkben felsoroltak kivételével – engedélyezési kötelezettség alá esik.
1. A két ország közötti vagy azok területén áthaladó menetrendszerű vonalakat a Szerződő Felek illetékes hatóságai közös megegyezéssel engedélyezik.
2. Az engedélyt mindegyik illetékes hatóság a saját területén fekvő útvonalrészre adja.
3. Az illetékes hatóságok közös megegyezéssel határozzák meg az engedélyezés feltételeit, nevezetesen az engedély érvényességének időtartamát, a járatok sűrűségét, a menetrendet és az alkalmazandó díjszabásokat.
1. Az engedély iránti kérelmet a járművet nyilvántartó, ország illetékes hatóságához kell intézni, amely azt – ha nincs ellenvetése – átadja a másik Szerződő Fél illetékes hatóságának.
2. A kérelemhez csatolni kell a szükséges adatokat (díjszabás- és útvonaltervezet, az üzemeltetés időtartama az év folyamán belül és a forgalom megkezdésének tervbevett időpontja) tartalmazó okmányokat. Az illetékes hatóságok egyéb – általuk szükségesnek vélt – adatok közlését is kérhetik.
A nem menetrendszerű, de engedélyezési kötelezettség alá eső személyfuvarozásokra irányuló kérelmeket annak a Szerződő Félnek az illetékes hatóságához kell benyújtani, amelynek területén a fuvarozásra használni szándékolt járművet nyilvántartják. Az illetékes hatóság a kérelmet – ha nincs ellenvetése – átadja a másik Szerződő Fél illetékes hatóságának.
Az esetenkénti turista fuvarozások nem esnek engedélyezési kötelezettség alá. Ilyen esetenkénti fuvarozásnak minősül, ha ugyanazokat a személyeket ugyanazzal a járművel fuvarozzák:
a) olyan körutazás keretében, amely a járművet nyilvántartó országban kezdődik és amelyet ott szándékoznak befejezni, vagy
b) olyan utazás keretében, amely a járművet nyilvántartó ország területén kezdődik és a másik Szerződő Fél területén levő rendeltetési helyen fejeződik be, azzal a feltétellel, hogy a jármű – kivéve, ha eltérő engedélyt adtak – üresen tér vissza a nyilvántartó országba.
Minden, a két ország között, a két országba és azokból, valamint azok területén át fuvardíj vagy más ellenszolgáltatás fejében, valamint a saját számlára végzett árufuvarozás – a 7. Cikkben felsoroltak kivételével – engedélyezési kötelezettség alá esik.
Nem szükséges engedély a következő fuvarozásokhoz:
a) vásári és kiállítási áruk, valamint felszerelések fuvarozása,
b) színházi díszletek és kellékek fuvarozása,
c) hangszerek, valamint rádió-, televízió és filmfelvételek céljára szolgáló felszerelések fuvarozása,
d) versenylovak, versenyjárművek és sportrendezvények céljait szolgáló egyéb sportfelszerelési cikkek fuvarozása,
e) meghibásodott járművek fuvarozása,
f) átköltözködési ingóságok fuvarozása,
g) hullafuvarozás.
1. Minden útra és minden járműre (járműszerelvényre) külön engedélyt kell kiadni. Ez az engedély a visszaútra is érvényes.
2. Az engedélyt csak az a fuvarozó használhatja, akinek a részére azt kiadták és az nem ruházható át.
1. Az engedélyeket a gépjárművet nyilvántartó ország illetékes hatósága adja ki a másik Szerződő Fél nevében azoknak a kontingenseknek a keretén belül, amelyeket a Szerződő Felek illetékes hatóságai évenként közösen állapítanak meg.
2. A Szerződő Felek a jelen egyezmény alapján végzett fuvarozások céljára megfelelő mennyiségű engedélyűrlapot adnak át egymásnak.
3. Az engedély mintáját az illetékes hatóságok közösen állapítják meg.
Az a fuvarozó, akinek székhelye az egyik Szerződő Fél területén van, nem végezhet személy- vagy árufuvarozást a másik Szerződő Fél területén levő két pont között. Úgyszintén nem végezhet ilyen fuvarozást a másik Szerződő Fél és harmadik ország területe között sem, kivéve, ha ennek a Szerződő Félnek az illetékes hatósága erre részére külön engedélyt adott.
A fenti I. és II. fejezetben említett megfelelő engedélyeket a másik Szerződő Fél területén végzett minden fuvarozás során a járművön kell tartani és azokat az ellenőrzésre jogosult közegek felszólítására fel kell mutatni.
Abban az esetben, ha a fuvarozásra használt jármű súlya és/vagy mérete meghaladja az annak a Szerződő Félnek a területén engedélyezett legnagyobb súlyokat és/vagy méreteket, amelynek területén a fuvarozást végzik, e Szerződő Fél illetékes hatóságának külön engedélyét is meg kell szerezni.
A Szerződő Felek fuvarozói kötelesek annak az államnak a közlekedési szabályait és egyéb jogszabályait megtartani, amelynek területén a jármű közlekedik.
Mindazok a Magyar Népköztársaság vagy a Dán Királyság területén bejegyzett gépjárművek, amelyeken a gépjárművezetői ülésen felül nyolcnál több ülőhely van és amelyek nemzetközi személyfuvarozás során a másik állam területére ideiglenesen belépnek, ennek az államnak a területén kölcsönösen mentesülnek a vonatkozó fuvarozási tevékenység után, vagy a gépjármű birtoklásának, vagy forgalomba helyezésének jogáért, valamint a fuvarozási engedély kiadásáért fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alól.
Azok a Magyar Népköztársaság, vagy a Dán Királyság területén bejegyzett gépjárművek és mindenfajta pótkocsijaik, amelyek nemzetközi árufuvarozás során a másik állam területére ideiglenesen belépnek, ennek az államnak a területén a jelen Egyezmény 9. Cikke szerint meghatározott kontingenseken belül mentesülnek a vonatkozó fuvarozási tevékenység után, vagy a gépjármű birtoklásának, vagy forgalomba helyezésének jogáért, valamint a fuvarozási engedély kiadásáért fizetendő adók, pótadók, illetékek és díjak alól.
Az Egyezmény 14. és 15. Cikkében foglalt mentesség nem terjed ki a speciális úthasználati díjakra, a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásával kapcsolatos vámokra és forgalmi adókra – kivéve a gépjárművek normál üzemanyagtartályaiban belépéskor levő üzemanyagot –, valamint a 12. Cikkben említett külön engedélyért fizetendő díjra.
1. Ha az egyik Szerződő Félnek a másik Szerződő Fél területén tartózkodó fuvarozója jelen Egyezmény valamely rendelkezését megsérti, akkor e Szerződő Fél illetékes hatósága erről a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát (anélkül, hogy ez az annak területén érvényesíthető bármilyen jogkövetkezmény tekintetében előzetes állásfoglalást jelentene) tájékoztathatja.
2. Az e cikk 1. bekezdésében említett egyezménysértés esetén annak a Szerződő Félnek az illetékes hatósága, amelynek területén az egyezménysértést elkövették, kérheti a másik Szerződő Fél illetékes hatóságát:
a) figyelmeztesse a fuvarozót, hogy bármilyen további egyezménysértés esetén a tulajdonát képező, vagy általa üzemeltetett járművekre szóló engedélyeket azon a területen, ahol az egyezménysértés történt, meghatározott időtartamon át visszautasíthatják;
b) értesítse a fuvarozót a visszautasításról.
3. Az az illetékes hatóság, amelyhez ilyen kérést intéznek, köteles annak eleget tenni és a másik illetékes hatóságot a megtett intézkedésekről – amint az ésszerűen lehetséges – értesíteni.
1. A Szerződő Felek a jelen Egyezmény végrehajtásával összefüggő kérdésekben állandó, közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymással.
2. Mindegyik Szerződő Fél közli a másik Szerződő Féllel a jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekben intézkedésre jogosult illetékes hatóságokat.
3. Az illetékes hatóságok képviselői szükség esetén Vegyesbizottság keretében találkoznak, hogy megállapítsák a 9. Cikk szerinti kontingenseket, szabályozzák a fuvarozási tevékenységet és megoldjanak olyan problémákat, amelyek jelen Egyezmény végrehajtásából adódhatnak.
1. Ez az Egyezmény az azt a napot követő 30. napon lép hatályba, amikor a Szerződő Felek értesítették egymást, hogy a megkívánt alkotmányjogi követelményeknek eleget tettek.
2. Az Egyezmény a hatálybalépésétől számított két évig marad érvényben és azután érvénye évről évre hallgatólagosan meghosszabbodik, kivéve, ha azt valamelyik Szerződő Fél legalább három hónappal a naptári év vége előtt felmondja.
Készült Koppenhágában, 1975. évi április hó 11-én, két példányban, angol nyelven; mindkét példány egyaránt hiteles.
(Aláírások)”
3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1975. évi november hó 24. napjától kell alkalmazni.
(2) * E rendelet végrehajtásáról – az államháztartásért felelős miniszterrel és a közlekedésrendészetért felelős miniszterrel egyetértésben – a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik.
