A jogszabály mai napon ( 2019.08.19. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1979. évi 14. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Görög Köztársaság között Athénben az 1977. évi március hó 18. napján aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről * 

(A megerősítő okiratok kicserélése 1979. április hó 26. napján Budapesten megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Görög Köztársaság között Athénben az 1977. évi március hó 18. napján aláírt Konzuli Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:

„Konzuli egyezmény
a Magyar Népköztársaság és a Görög Köztársaság között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Görög Köztársaság Elnöke

attól az óhajtól áthatva, hogy a két állam közötti baráti kapcsolatokat megerősítsék és

a két állam közötti konzuli kapcsolatokat szabályozzák és fejlesszék,

elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikat kinevezték,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. fejezet

Meghatározások

1. Cikk

Az Egyezményben használt kifejezések jelentése a következő:

(1) A „konzulátus” a főkonzulátus, a konzulátus, az alkonzulátus és a konzuli ügynökség.

(2) A „konzulátus vezetője” az a főkonzul, konzul, alkonzul vagy konzuli ügynök, aki a konzulátust vezeti.

(3) A „konzuli tisztviselő” minden olyan személy - ide értve a konzulátus vezetőjét is -, akit a konzuli feladatok ellátására hatalmaztak fel.

(4) A „konzuli alkalmazott” minden olyan személy, aki nem konzuli tisztviselő, és igazgatási vagy műszaki feladatokat lát el a konzulátuson. „Konzuli alkalmazott” továbbá a konzulátus kisegítő személyzetének tagja is.

(5) A „konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott.

(6) A „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzulátus konzuli tisztviselői a feladataikat ellátják.

(7) A „konzuli helyiségek” a kizárólag a konzulátus céljaira használt épület, épületrész és az ezekhez tartozó földterület, bárki legyen is azok tulajdonosa.

(8) A „konzuli irattár” a konzulátus minden irata, okmánya, levelezése, könyve, filmje, hangszalagja, nyilvántartása és rejtjelanyaga, valamint az ezek védelmére és őrzésére szolgáló iratszekrények és egyéb bútorok.

(9) A „hajó” a küldő állam lobogójának használatára jogosult hajó, kivéve a hadihajót. A „repülőgép” minden olyan légijármű, amely a küldő állam nyilvántartásában szerepel, kivéve a katonai repülőgépet.

II. fejezet

Konzulátus létesítése
A konzulátus tagjainak kinevezése

2. Cikk

(1) Konzulátust a fogadó államban csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő és a fogadó állam közös megállapodásban határozza meg. A küldő állam a későbbiekben ezt csak a fogadó állam beleegyezésével változtathatja meg.

3. Cikk

(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton a fogadó állam beleegyezését kéri a kinevezéshez.

(2) A küldő állam a beleegyezés kézhezvétele után diplomáciai képviselete útján megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot (konzuli pátens) vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben meg kell jelölni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, állampolgárságát, rangját, a konzuli kerületet, amelyben a tevékenységét ki fogja fejteni és a konzulátus székhelyét.

(3) A fogadó állam a konzuli kinevezési okirat vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után a lehető legrövidebb időn belül kiadja részére az exequaturt vagy a működésre vonatkozó más engedélyt.

(4) A konzulátus vezetője csak a fogadó állam által kiadott exequatur vagy a működésre vonatkozó más engedély kiadása után kezdheti meg feladatai ellátását.

(5) A fogadó állam az exequatur vagy a működésre vonatkozó más engedély kiadása előtt beleegyezését adhatja a konzulátus vezetőjének feladatai ideiglenes ellátásához.

(6) A fogadó állam hatóságai az exequatur vagy a működésre vonatkozó más engedély, illetőleg az ideiglenes működésre vonatkozó beleegyezés megadásakor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője a feladatait elláthassa.

4. Cikk

A küldő állam közli a fogadó állam külügyminisztériumával annak a konzuli tisztviselőnek családi és utónevét, állampolgárságát, rangját és beosztását, akit a konzulátusra nem a konzulátus vezetőjének nevez ki.

5. Cikk

Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet, feltéve, hogy a fogadó államnak nem állandó lakosa.

6. Cikk

A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntését meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy a konzulátus vezetőjének exequaturját, illetőleg a működésére vonatkozó más engedélyét visszavonja, vagy, hogy a konzulátus más tagja elfogadhatatlan. Ilyen közlés esetén a küldő állam visszahívja a konzulátus vezetőjét, vagy a konzulátus tagját. Ha a küldő állam ésszerű határidőn belül nem tesz eleget ennek a kötelezettségének, a fogadó állam megtagadhatja, hogy ezt a személyt a konzulátus vezetőjének, vagy a konzulátus más tagjának elismerje.

III. fejezet

Könnyítések, kiváltságok és mentességek

7. Cikk

(1) A fogadó állam a konzulátusnak megad minden könnyítést, hogy konzuli feladatait elláthassa és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli tisztviselők hivatalos tevékenységüket kifejthessék és élvezhessék az Egyezményben foglalt kiváltságokat és mentességeket.

(2) A fogadó állam kellő tisztelettel bánik a konzuli tisztviselővel és megtesz minden szükséges intézkedést, hogy személyének, szabadságának és méltóságának bármilyen megsértését megakadályozza.

8. Cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője valamilyen okból nem tudja a feladatait ellátni, vagy ha a tisztsége ideiglenesen megüresedik, a küldő állam megbízhatja a konzulátus ideiglenes vezetésével a konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátusa egyik konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek a családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzulátus vezetőjének feladatait látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazokat a kiváltságokat és mentességeket élvezi, mintha az Egyezmény 3. Cikke rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.

(3) Ha az (1) bekezdésben foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti a diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

9. Cikk

(1) Az Egyezménynek a konzuli tisztviselő jogairól és kötelezettségeiről szóló rendelkezései kiterjednek a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének arra a tagjára is, akit a fogadó államban konzuli feladatok teljesítésével bíztak meg.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt személy konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

10. Cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban, a fogadó állam jogszabályainak megfelelően, földterületeken, épületeken és épületrészeken tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezhet a konzulátus, valamint a konzulátus tagjának lakása céljára.

(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak az (1) bekezdésben meghatározott földterületek, épületek vagy épületrészek tulajdonjogának vagy bérleti jogának a megszerzéséhez.

11. Cikk

(1) A küldő állam címerét, valamint a küldő állam és a fogadó állam nyelvén a konzulátus elnevezését el lehet helyezni azon az épületen, amelyben a konzulátus van.

(2) A konzulátusra, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlaját.

(3) A konzulátus vezetője kitűzheti közlekedési eszközeire a küldő állam zászlaját.

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett jogok gyakorlásánál figyelembe kell venni a fogadó állam jogszabályait és szokásait.

12. Cikk

(1) A konzuli helyiségek sérthetetlenek.

(2) A fogadó állam hatóságai a konzulátus vezetőjének, a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, vagy a valamelyikük által kijelölt személynek az engedélye nélkül nem léphetnek be a konzuli helyiségekbe.

(3) E cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell a konzulátus vezetőjének lakására is.

(4) A konzuli helyiségeket nem lehet a konzuli feladatokkal összeegyeztethetetlen célokra használni.

(5) A fogadó állam megteszi a megfelelő intézkedéseket a konzulátus helyiségeinek és a konzulátus vezetője lakásának védelmére.

13. Cikk

A konzuli irattár mindig, az elhelyezéstől függetlenül sérthetetlen. Nem hivatalos iratokat nem szabad a konzuli irattárban tartani.

14. Cikk

(1) A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzulátus szabad érintkezését minden hivatalos ügyben. A küldő állam kormányával, valamint a küldő állam bárhol levő diplomáciai képviseleteivel és más konzuli képviseleteivel való érintkezés során a konzulátus minden megfelelő eszközt felhasználhat, ideértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat és a rejtjeles vagy számjeles üzeneteket is. A konzuli küldemény mindazonáltal a konzulátusnak csak a küldő állam kormányával és a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviseletével, valamint konzuli képviseleteivel való érintkezésére használható. Rádióadó-állomást azonban a konzulátus csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.

(2) A konzuli képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen.

(3) A konzuli küldeményt alkotó csomagokat a jellegükre utaló látható külső jellel kell ellátni, s azok csak hivatalos levelezést, valamint kizárólag hivatalos használatra szánt okmányokat és tárgyakat tartalmazhatnak.

(4) A konzuli küldeményt sem felnyitni, sem visszatartani nem szabad. Abban az esetben azonban, ha a fogadó állam illetékes hatóságainak komoly okuk van annak feltételezésére, hogy a konzuli küldemény a fentieken kívül más tárgyakat is tartalmaz, kérhetik, hogy a konzuli küldeményt küldjék vissza feladási helyére.

(5) A konzuli futárt olyan hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti futári minőségét és a konzuli küldeményt alkotó csomagok számát. Konzuli futár csak a küldő állam állampolgára lehet, aki a fogadó államnak nem állandó lakosa. A fogadó állam a konzuli futárt tevékenységének gyakorlása során védelemben részesíti. A konzuli futár személyes sérthetetlenséget élvez, nem tartóztatható fel, nem vehető őrizetbe és személyes szabadsága semmilyen más módon nem korlátozható.

(6) Konzuli küldeményt a hajó vagy a repülőgép parancsnoka is vihet. A parancsnokot el kell látni olyan irattal, amely feltünteti a konzuli küldemény darabszámát, a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzulátus tagja a konzuli küldeményt közvetlenül és akadálytalanul veheti át a hajó vagy a repülőgép parancsnokától, illetőleg adhatja át neki.

15. Cikk

(1) A konzulátus vezetője mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól. Személyes sérthetetlenséget élvez, nem lehet sem letartóztatni, sem őrizetbe venni, sem személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozni.

(2) A konzulátus vezetője a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága alól is mentességet élvez, kivéve

a) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, kivéve, ha a konzulátus vezetője azt nem a küldő állam javára, a konzulátus céljára birtokolja;

b) az olyan hagyatéki eljárásra vonatkozó pert, amelyben a konzulátus vezetője végrendeleti végrehajtóként, hagyatéki gondnokként, örökösként, vagy hagyományosként mint magánszemély és nem a küldő állam nevében jár el;

c) az olyan pert, amely a konzulátus vezetőjének bármilyen szabad foglalkozásával vagy kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos, amelyet a fogadó államban a hivatalos tevékenységi körén kívül folytat;

d) a harmadik személy által indított olyan balesettel kapcsolatos kártérítés iránti perben, amelyet a fogadó államban gépjármű, hajó vagy repülőgép okozott.

(3) A konzulátus vezetőjével szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve a (2) bekezdés a), b), c), és d) pontjában említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.

(4) A konzulátus tisztviselői, kivéve a konzulátus vezetőjét, valamint a konzuli alkalmazottak, a konzuli feladatok gyakorlása során végzett cselekményeik tekintetében nem tartoznak a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá.

(5) A (4) bekezdés rendelkezései azonban nem alkalmazandók

a) az olyan szerződés kötéséből eredő polgári per esetében, amelyet a konzulátus vezetőjén kívül más konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott kifejezetten vagy hallgatólagosan nem a küldő állam megbízottjaként kötött vagy

b) harmadik személy által indított olyan polgári per esetében, amelyet gépjármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó államban okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak.

(6) Olyan cselekmény miatt, amelyet a konzuli tisztviselő, kivéve a konzulátus vezetőjét, valamint a konzuli alkalmazott feladatai ellátásának körén kívül követett el, e személyeket sem letartóztatni, sem őrizetbe venni, sem személyi szabadságuktól bármilyen más módon megfosztani nem lehet, kivéve azt a szándékos súlyos bűncselekményt, amelyre a fogadó állam jogszabályai olyan szabadságvesztés büntetés kiszabását rendelik, amelynek alsó határa legalább öt év szabadságvesztés büntetés vagy annál súlyosabb büntetés, és ennek az államnak büntető ügyekben illetékes bírói hatósága az ügyben határozatot hozott. Ezeknek az eseteknek a kivételével e személyeket csak jogerős büntető bírói ítélet végrehajtása során lehet bebörtönözni, vagy személyes szabadságukban bármilyen más módon korlátozni.

(7) A konzulátus tagja elleni büntető eljárás, vagy a letartóztatása, őrizetbe vétele, illetőleg személyes szabadságának bármilyen más módon való korlátozása esetében a fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik erről a konzulátus vezetőjét.

(8) Ha a konzulátus tagja ellen büntető eljárás indult, azt gyorsan és olyan módon kell lefolytatni, hogy a konzulátuson a feladatainak gyakorlását az a lehető legcsekélyebb mértékben zavarja.

16. Cikk

(1) A konzuli tisztviselőt és a konzuli alkalmazottat fel lehet hívni, hogy a fogadó állam bírói vagy államigazgatási hatóságai kérésére tanúvallomást tegyen, vele szemben azonban semmiféle kényszerintézkedés vagy más szankció nem alkalmazható.

(2) A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzuli tisztviselőt vagy a konzuli alkalmazottat feladatai vagy kötelezettségei ellátásában zavarja. E hatóság a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott tanúvallomását - minden olyan esetben, amikor az lehetséges - annak lakásán vagy a konzulátuson is felveheti, vagy írásbeli nyilatkozat formájában is elfogadhatja.

(3) A konzulátus tagja megtagadhatja a tanúvallomást olyan tényekre, amelyek hivatali feladatainak ellátására vonatkoznak és nem köteles bemutatni az erre vonatkozó hivatalos levelezést és okiratokat. Megtagadhatja azt is, hogy mint a küldő állam hazai jogának szakértője tegyen tanúvallomást.

17. Cikk

(1) A küldő állam lemondhat a 15. és 16. Cikkekben meghatározott kiváltságokról és mentességekről. A lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni a fogadó állammal.

(2) Ha a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott olyan pert indít, amelyben joghatóság alóli mentességet élvezne, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre a főkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.

(3) A polgári jogi és az államigazgatási ügyekben a joghatóság alóli mentességről való lemondás nem tekinthető a határozatok végrehajtása alóli mentességről történt lemondásnak is. E végrehajtási intézkedésekre nézve külön lemondás szükséges.

18. Cikk

A konzulátus tagja mentes a fogadó államban a katonai szolgálat és minden más közérdekű szolgálat teljesítése alól.

19. Cikk

A konzulátus tagja mentes minden kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele, illetőleg tartózkodása tekintetében előírnak.

20. Cikk

(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól

a) a kizárólag konzuli célokat szolgáló olyan földterületek, épületek és épületrészek tekintetében - ideértve a konzulátus vezetőjének lakását is -, amelyek a küldő állam vagy a nevében eljáró személy tulajdonában, illetőleg bérletében vannak;

b) az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó jogügylet vagy okirat tekintetében, ha a küldő állam ezeket az ingatlanokat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett adómentesség nem vonatkozik azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint a küldő állammal szerződő személynek kell fizetnie.

(3) Az e cikk (1) bekezdésében foglaltak nem érintik az igénybe vett szolgáltatások fejében kiszabott díjakat.

21. Cikk

A fogadó állam a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő konzuli célokat szolgáló ingó vagyonra, vagy annak megszerzésével kapcsolatban nem vet ki és nem hajt be semmilyen adót vagy illetéket, amelyet a küldő állam a fogadó állam jogszabályai alapján egyébként köteles volna megfizetni. Ez a mentesség nem terjed ki azokra az adókra vagy illetékekre, amelyek benne foglaltatnak az áruk és szolgáltatások árában.

22. Cikk

(1) A konzulátus tagja a fogadó államban mentes minden olyan adó és illeték alól, amelyet a fogadó állam a szolgálati kötelezettségek teljesítése alapján kapott munkabérekre kivet.

(2) A konzulátus tagja mentes a fogadó államban a fogadó állam vagy helyi szervei által kivetett minden más adó és illeték alól, kivéve

a) az áruk, vagy szolgáltatások árába foglalt közvetett adókat;

b) a fogadó állam területén levő, személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókat és illetékeket, a 20. Cikk rendelkezéseiben foglaltak kivételével;

c) azokat az adókat és illetékeket, amelyeket a fogadó állam területén levő hagyatékokkal, valamint vagyontárgyak tulajdonjogának átruházásával és megszerzésével kapcsolatban a fogadó állam kiró;

d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókat és illetékeket;

e) a bejegyzési, bírósági vagy jegyzőkönyvi, jelzálog- és bélyegilletékeket, a 20. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával;

f) a teljesített szolgáltatások fejében kiszabott díjakat.

23. Cikk

(1) A fogadó állam jogszabályainak megfelelően engedélyezi a behozatalt és a kivitelt, és mentességet biztosít - a raktározási, szállítási és hasonló szolgáltatásokért járó díjak kivételével - minden vám, adó és más kapcsolatos díj alól a következő tárgyak tekintetében:

a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyak;

b) a konzuli tisztviselő személyes használatára szolgáló tárgyak, ideértve a berendezkedéséhez szükséges tárgyakat.

(2) A konzuli alkalmazottak az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett mentességet élvezik az első berendezkedésük céljára behozott tárgyakat illetően.

(3) A „tárgyak” fogalmába a szállítási eszközök is beletartoznak.

(4) A konzuli tisztviselők és családtagjaik személyi poggyásza mentes a vámvizsgálat alól, kivéve, ha komoly ok van annak feltételezésére, hogy a poggyász olyan tárgyakat tartalmaz, amelyekre nem terjednek az e cikk (1) bekezdés b) pontjában említett kivételek, vagy amelyeknek behozatala vagy kivitele a fogadó állam jogszabályai szerint tilos, vagy annak vesztegzárra vonatkozó rendelkezései alá esik. Ilyen esetben a vizsgálat csak a konzuli tisztviselő, családtagja, vagy igazolt képviselőjük jelenlétében folytatható le.

24. Cikk

Mindazok a személyek, akiknek ez az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - anélkül, hogy ez kiváltságaikat és mentességeiket érintené - a fogadó állam jogszabályait tiszteletben tartani, ideértve a közlekedési szabályokat és a gépkocsik kötelező biztosítására vonatkozó előírásokat is.

25. Cikk

A fogadó állam a területén a konzulátus tagja számára mozgási szabadságot biztosít, amennyiben ez nem ellentétes azokkal a jogszabályaival, amelyek az egyes körzetekben való utazást az állam biztonsága érdekében megtiltják vagy szabályozzák.

26. Cikk

Azok a konzuli alkalmazottak, akik a fogadó állam állampolgárai vagy állandó lakosai - a 16. Cikk (3) pontjában meghatározott mentesség kivételével - nem részesülnek az Egyezményben foglalt kiváltságokban és mentességekben.

27. Cikk

A konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott háztartásában élő családtagok velük azonos módon élvezik az Egyezmény 15. Cikkének (7) bekezdésében, 16. Cikkének (3) bekezdésében, 18., 19. és 22. Cikkében, 23. Cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésében, valamint 25. Cikkében említett kiváltságokat azzal a feltétellel, hogy nem állampolgárai a fogadó államnak és nem is állandó lakosai ennek az államnak.

IV. fejezet

Konzuli feladatok

28. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő az e fejezetben felsorolt feladatokat a konzuli kerületében gyakorolhatja. Ezen kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.

(2) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során írásban vagy szóban a konzuli kerület illetékes hatóságaihoz fordulhat.

(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületén kívül is elláthat feladatokat.

(4) A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni. Az így beszedett összegek a fogadó államban mentesek minden adó és illeték alól.

29. Cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van

a) védelmezni a küldő állam, valamint állampolgárai és jogi személyei jogait és érdekeit;

b) hozzájárulni a küldő állam és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, tengerhajózási, idegenforgalmi, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztéséhez oly módon, hogy egyúttal ezeken a területeken is elősegítse az együttműködést a két állam között.

30. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult

a) nyilvántartást vezetni a küldő állam állampolgárairól;

b) felvenni a küldő állam jogszabályai szerint a szükséges nyilatkozatokat, különösen állampolgársági ügyekben;

c) a küldő állam állampolgárainak születéséről és haláláról értesítést kapni és ezeket anyakönyvezni;

d) nyilatkozatokat felvenni a küldő állam jogszabályainak megfelelően a küldő állam állampolgárainak családi viszonyairól.

(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes hatóságait az (1) bekezdés c) pontja alapján a konzulátuson végzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezés nem mentesíti az érintett személyeket a fogadó állam jogszabályaiban előírt kötelezettségeik alól.

31. Cikk

A konzuli tisztviselő jogosult

a) a küldő állam állampolgárai részére útleveleket kiállítani, megújítani, ezekben a szükséges változtatásokat bejegyezni és az útleveleket érvényteleníteni;

b) a küldő államba való beutazásra útiokmányokat kiadni és ezekbe a szükséges változtatásokat bejegyezni;

c) beutazásra, kiutazásra és átutazásra jogosító vízumokat kiadni.

32. Cikk

A fogadó állam illetékes hatósága késedelem nélkül tájékoztatja a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárainak közlekedési baleseteiről.

33. Cikk

A konzuli tisztviselő jogosult a következő cselekmények végzésére:

a) átveszi, írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait;

b) írásba foglalja, hitelesíti vagy megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit;

c) írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és ezen állampolgárok egyoldalú jogügyleteit, amennyiben ezek nem ellentétesek a fogadó állam jogszabályaival; a konzuli tisztviselő nem foglalhat írásba és nem hitelesíthet olyan jogügyletet, amely a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó dologi jog alapítására vagy átruházására irányul;

d) írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ha ezeket ennek az államnak a területén kell teljesíteni, feltéve, hogy e jogügyletek nem ellentétesek a fogadó állam jogszabályaival;

e) hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól származó iratokat, valamint ezek másolatát, kivonatát vagy fordítását;

f) hitelesíti a küldő állam állampolgárainak aláírását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam jogszabályaiba;

g) megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;

h) iratokat fordít és iratok fordítását hitelesíti;

i) áruszármazási bizonyítványokat állít ki;

j) a hivatali hatáskörébe tartozó minden egyéb olyan cselekményt végez, amelyeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak.

34. Cikk

A konzuli tisztviselő által a 33. Cikk alapján készített, hitelesített vagy lefordított okiratoknak ugyanolyan jogi jelentőségük és bizonyító erejük van, mintha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai vagy intézményei készítették, hitelesítették vagy fordították volna.

35. Cikk

A konzuli tisztviselő szükség esetén a fogadó állam bíróságának vagy más illetékes hatóságának a küldő állam állampolgára, vagy az ilyen állampolgár őrizetlen vagyonának védelme érdekében megfelelő gyám vagy gondnok személyére javaslatot tehet.

36. Cikk

(1) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó államban meghalt, erről az illetékes hatóság a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti és díjtalanul megküldi számára a halotti bizonyítványt, vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.

(2) Ha a fogadó állam hatósága arról szerez tudomást, hogy bármely állampolgárságú személy után ebben az államban olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő állam állampolgára érdekelt, az említett hatóság erről a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti.

(3) A fogadó állam illetékes hatósága a (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzése érdekében a szóban forgó állam jogszabályai szerint megfelelő intézkedéseket tesz, és ha végrendelet van, annak másolatát megküldi a konzuli tisztviselőnek, valamint tájékoztatást ad az örökösökre, a hagyaték állagára és értékére vonatkozóan rendelkezésére álló adatokról, tájékoztatja továbbá a konzuli tisztviselőt arról, hogy az ügyben mikor indul meg az eljárás, illetőleg az eljárás milyen szakaszba jutott.

(4) A (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzése érdekében a konzuli tisztviselő együttműködhet a fogadó állam illetékes hatóságaival, így különösen

a) a hagyatékban bekövetkezhető kár megelőzése érdekében tett intézkedésekben, ideértve az ingóságok eladását is;

b) a hagyatéki gondnok kijelölésében és a hagyaték megőrzésével kapcsolatos egyéb kérdések rendezésében.

(5) Abban az esetben, ha a fogadó államban levő hagyatékban a küldő államnak olyan állampolgára érdekelt, aki nem lakik a fogadó államban és ott képviselve nincs, a konzuli tisztviselő jogosult őt a fogadó állam bíróságai vagy egyéb hatóságai előtt közvetlenül vagy meghatalmazottja útján képviselni.

(6) Ha a hagyatéki eljárásnak a fogadó állam területén történt lefolytatása után a hagyatékhoz tartozó ingóságok, vagy az ingóságok és ingatlanok eladásából befolyt ellenérték olyan örököst vagy hagyományost illet, aki a küldő állam állampolgára és nem lakik a fogadó állam területén, továbbá meghatalmazottat sem jelölt meg, az említett vagyontárgyakat, vagy az eladásukból befolyt ellenértéket a küldő állam konzulátusának át kell adni, amennyiben

a) az örökösnek vagy hagyományosnak ez a minősége igazolt;

b) az illetékes hatóságok - ha ennek helye van - hozzájárultak a hagyatéki vagyontárgyak, vagy az eladásukból befolyt ellenérték átadásához;

c) a fogadó állam joga által előírt határidőben bejelentett hagyatéki terheket kifizették, vagy azokra biztosítékot adtak;

d) az öröklési illetéket megfizették, vagy arra biztosítékot adtak.

37. Cikk

(1) Ha a küldő államnak olyan állampolgára, akinek a fogadó államban nincs állandó lakóhelye, ott tartózkodása során az utóbbi államban meghal, a hátrahagyott ingóságait minden külön eljárás nélkül a küldő állam konzuli tisztviselőjének ki kell szolgáltatni, feltéve, hogy az elhunytnak a fogadó államban levő hitelezői igényeit kielégítették, vagy biztosították.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult, a fogadó állam jogszabályainak figyelembevételével, az e cikk (1) bekezdésében, valamint a 36. Cikk (6) bekezdésében említett hagyatékot külföldre küldeni.

38. Cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam állampolgárait képviselje, ha ezek távollét, bármely más ok miatt nem tudják kellő időben az érdekeiket és jogaikat megvédeni. Ez a képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat bíz meg, vagy maga biztosítja jogai és érdekei védelmét.

39. Cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam állampolgárával találkozzék, érintkezzék, neki tanácsot adjon és szükség esetén mindenféle segítséget nyújtson, ideértve a jogi segítséget is. A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzulátussal a kapcsolatot felvegye, vagy a konzulátust felkeresse.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül, de legkésőbb három napon belül értesítik a küldő állam konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.

(3) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam letartóztatott vagy személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott állampolgárát a jogi védelmének ellátása érdekében késedelem nélkül, de legkésőbb a letartóztatástól számított négy napon belül meglátogassa és vele a kapcsolatot felvegye.

(4) A konzuli tisztviselő ésszerű időszakonként meglátogathatja a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott, vagy szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát és beszélhet vele.

(5) A (3) és (4) bekezdésekben megjelölt jogokat a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni, ezek a jogszabályok azonban nem hiúsíthatják meg e jogok gyakorlati érvényesülését.

40. Cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőiben, parti tengerén és belső vizein bármely támogatást és segítséget megadjon.

(2) A konzuli tisztviselő a küldő állam hajójának fedélzetére mehet. A hajó parancsnoka és a személyzet tagjai felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezést engedélyezték.

(3) A konzuli tisztviselő segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz bármely ügyben, amely a küldő állam hajójával, a parancsnokkal és a személyzettel kapcsolatos feladataival összefügg.

41. Cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy

a) a küldő állam hajójának fedélzetén útközben vagy a kikötőben történt bármilyen eseményt kivizsgáljon, a hajó parancsnokát és személyzetének tagjait meghallgassa, a hajóokmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, valamint, hogy elősegítse a hajónak a kikötőbe való belépését, a kikötőben való tartózkodását és a kikötő elhagyását - anélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;

b) a hajó parancsnoka és a személyzet tagjai között keletkezett bármely vitát eldöntse, ideértve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, amennyiben ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik és ez nem sérti a fogadó állam hatóságainak jogait;

c) intézkedéseket tegyen a hajó parancsnokának és a személyzet tagjainak kórházi kezelésére, illetőleg hazatérése érdekében;

d) a küldő állam jogszabályainak megfelelően átvegyen, elkészítsen, vagy hitelesítsen a hajókkal kapcsolatos bármilyen nyilatkozatot vagy okiratot.

42. Cikk

(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén kényszerintézkedést szándékozik tenni, vagy vizsgálatot kíván indítani, erről a fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzuli tisztviselőt. Az értesítést az ilyen intézkedés megkezdése előtt kell megadni, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen annak megtételénél. Ha a konzuli tisztviselő vagy megbízottja nem volt jelen, kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai részletes tájékoztatást adnak a történtekről.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, amikor a hajó parancsnokát vagy személyzetének tagját a parton hallgatják ki.

(3) E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a rendes vám-, útlevél, és egészségügyi ellenőrzésre, valamint azokra a ténykedésekre, amelyek a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével történnek.

43. Cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a lehető legrövidebb időn belül értesítik a konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, vagy más hajókárt szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának a tulajdonában levő bármilyen vagyontárgyat - ideértve a harmadik állam kárt szenvedett hajója rakományának részét is - a fogadó állam partján, vagy a partja közelében megtalálnak, vagy ha azt ennek az államnak a kikötőjében rakják ki. A fogadó állam illetékes hatóságai ugyancsak értesítik a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről, amelyeket emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajón levő más vagyontárgyak, vagy a hajóhoz, illetőleg a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült vagyontárgyak megmentése érdekében tettek.

(2) A konzuli tisztviselő bármely segítséget megadhat az (1) bekezdésben említett hajónak, utasainak és személyzete tagjainak; e célból segítségért fordulhat a fogadó állam illetékes hatóságaihoz. A konzuli tisztviselő megteheti az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, továbbá intézkedhet a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét kérve.

(3) Ha a küldő állam tulajdonában levő kárt szenvedett hajót vagy a hajóhoz tartozó tárgyat a fogadó állam partján vagy partja közelében megtalálják, illetőleg ha az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonos vagy annak ügynöke, sem a hajó biztosítója nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy a vagyontárgy megőrzésére intézkedjék, vagy azzal rendelkezzék, a konzuli tisztviselőt felhatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy a hajó tulajdonosa nevében megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga a hajótulajdonos is megtenne. E bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan vagyontárgy tekintetében is, amely a hajó rakományának része és a küldő állam természetes vagy jogi személyének tulajdonában van.

(4) Ha bármely olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partja közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van - feltéve, hogy sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa vagy ügynöke, sem az érdekelt biztosítók nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgy megőrzéséről gondoskodjanak, illetőleg arról rendelkezzenek -, a konzuli tisztviselőt felhatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy a tulajdonos nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.

44. Cikk

A 40-43. Cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a küldő állam repülőgépeire is.

V. fejezet

Záró rendelkezések

45. Cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratokat Budapesten, a lehetőség szerint minél előbb ki kell cserélni.

(2) A Egyezmény attól a naptól számított hat hónapig marad hatályban, amikor a Szerződő Felek egyike írásban közli a másik Szerződő Féllel az Egyezmény felmondására irányuló szándékát.

Ennek hiteléül a Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.

Készült Athénben, az 1977. évi március hó 18. napján, két eredeti példányban, magyar, görög és francia nyelven. Mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Eltérés esetén a francia nyelvű szöveg az irányadó.

(Aláírások)”

3. § *  E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1979. évi május hó 26. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére