(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megerősítő okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek főtitkáránál 1976. évi március hó 16. napján megtörtént. Az Egyezmény a 47. Cikk 1. pontja értelmében 1977. évi május hó 21. napján lépett hatályba.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1968. évi november hó 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezményt * és függelékeit e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:
A SZERZŐDŐ FELEK
ATTÓL AZ ÓHAJTÓL VEZÉRELVE, hogy egységes közlekedési szabályok elfogadásával megkönnyítsék a nemzetközi közúti közlekedést és növeljék a biztonságot a közutakon,
MEGÁLLAPODTAK az alábbi rendelkezésekben:
Az Egyezmény rendelkezéseinek az alkalmazása céljából az alábbi fogalmak értelmét e cikk állapítja meg:
a) Valamely Szerződő Fél „nemzeti jogszabályai” azoknak az országos vagy helyi törvényeknek és rendeleteknek az összességét jelentik, amelyek a Szerződő Fél területén hatályban vannak.
b) Valamely jármű akkor minősül „nemzetközi forgalomban levőnek” valamely Állam területén, ha:
i) olyan természetes vagy jogi személy tulajdonában van, akinek állandó lakóhelye ezen az Államon kívül van;
ii) nincs nyilvántartásba véve ebben az Államban; és
iii) ebben az Államban ideiglenesen tartózkodik;
de bármely Szerződő Fél megtagadhatja, hogy „nemzetközi forgalomban levőnek” tekintse azt a járművet, amely egy évnél hosszabb ideig számottevő megszakítás nélkül a területén marad; a megszakítás időtartamát a Szerződő Fél határozhatja meg.
Járműszerelvény akkor minősül „nemzetközi forgalomban levőnek”, ha a szerelvényt alkotó járművek közül legalább egy megfelel a meghatározásnak.
c) „Lakott terület” beépített ingatlanokat magában foglaló olyan területet jelent, amelyet bejáratainál és kijáratainál kifejezetten ilyenként megjelöltek, vagy amelyet a nemzeti jogszabályokban más módon meghatároztak.
d) „Út” a közforgalom céljára nyitva álló minden út vagy utca teljes területét jelenti.
e) „Úttest” az útnak azt a részét jelenti, amelyet rendes körülmények között a járműforgalom használ; az út magában foglalhat több úttestet is, amelyek egymástól láthatóan el vannak választva, pl. elválasztó sávval vagy szintkülönbséggel.
f) Az olyan úttesteken, amelyeknél egy vagy több szélső forgalmi sáv, illetőleg nyomsáv bizonyos járművek közlekedésére van fenntartva, az „úttest széle” a közút többi használói számára az úttest fennmaradó részének a szélét jelenti.
g) „Forgalmi sáv” az olyan hosszirányú sávok bármelyikét jelenti, amelyekre az úttest felosztható, függetlenül attól, hogy azok hosszirányú útburkolati jelekkel meg vannak-e jelölve vagy sem, és amelyek elég szélesek ahhoz, hogy azokon a motorkerékpárt kivéve más gépjárműsor haladhasson.
h) „Útkereszteződés” az utaknak minden szintbeni kereszteződését, egymásba torkollását vagy egymástól elágazását jelenti, ideértve azokat a térségeket is, amelyeket az ilyen kereszteződések, egymásba torkollások vagy egymástól való elágazások alakítanak ki.
i) „Szintbeni vasúti átjáró” a közút és az önálló alapépítménnyel rendelkező vasút vagy villamos mindenfajta szintbeni kereszteződését jelenti.
j) „Autópálya” olyan utat jelent, amelyet kifejezetten a gépjármű közlekedés céljára terveztek és építettek, amely nem képezi az útmenti ingatlanok határát és amely:
i) egyes pontokat vagy ideiglenes eseteket kivéve mindkét forgalmi irányban külön úttesttel rendelkezik, amelyeket a közlekedés céljára nem szolgáló sáv, vagy kivételesen, más eszköz választ el egymástól;
ii) szintben nem keresztez sem utat, sem vasúti, sem villamos vágányt, sem pedig gyalogosok közlekedésére szolgáló utat; és
iii) kifejezetten autópályaként van jelezve.
k) A jármű akkor minősül:
i) „megállás” helyzetében levőnek ha arra az időtartamra áll meg, amely személyek beszállásához, vagy kiszállásához, illetőleg a tárgyak felrakásához vagy lerakásához szükséges;
ii) „várakozás” helyzetében levőnek – ha bármely okból megállt – kivéve ha azért van álló helyzetben, hogy elkerülje az összeütközést az út más használójával vagy akadállyal, vagy hogy eleget tegyen a közlekedési szabályoknak – és álló helyzete nem korlátozódik a személyek beszállásához vagy kiszállásához, illetőleg tárgyak fel- vagy lerakásához szükséges időtartamra.
Mindamellett a Szerződő Felek „megállás” helyzetében levőnek minősíthetik a fenti ii) pontnak megfelelően álló helyzetben levő járművet, ha az álló helyzet időtartama nem haladja meg a nemzeti jogszabályokban meghatározott időtartamot, és „várakozás” helyzetében levőnek minősíthetik a fenti i) pontnak megfelelően álló helyzetben levő járművet, ha az említett álló helyzet időtartama meghaladja a nemzeti jogszabályokban meghatározott időtartamot.
l) „Kerékpár” az olyan, legalább két kerekű jármű, amelyet kizárólag a rajta helyetfoglaló személy izomereje hajt, pedálok vagy kézi forgattyúk segítségével;
m) „Segédmotoros kerékpár” az olyan, két vagy háromkerekű jármű, amely legfeljebb 50 cm3 (3,05 köbhüvelyk) hengerűrtartalmú, belső égésű motorral van ellátva és amelynek legnagyobb tervezési sebessége nem haladja meg az óránkénti 50 km-t (30 mérföldet). A Szerződő Felek azonban jogosultak arra, hogy nemzeti jogszabályaik szempontjából ne minősítsék segédmotoros kerékpárnak azokat a járműveket, amelyek alkalmazhatóságuk szempontjából nem rendelkeznek a kerékpárok jellemzőivel, nevezetesen nem hajthatók pedállal, vagy legnagyobb tervezési sebességük, súlyuk vagy motorjuk egyes jellemzői meghaladnak bizonyos értékhatárokat.
E meghatározásban foglalt egyetlen rendelkezés sem értelmezhető úgy, mint amely gátolná a Szerződő Feleket abban, hogy a közúti közlekedésre vonatkozó nemzeti jogszabályaik rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából teljes mértékben egy tekintet alá esőnek minősítsék a segédmotoros kerékpárokat a kerékpárokkal.
n) „Motorkerékpár” az olyan kétkerekű – oldalkocsis vagy anélküli – jármű, amelyet hajtómotorral szereltek fel. A Szerződő Felek jogosultak arra, hogy a nemzeti jogszabályaikban motorkerékpároknak minősítsék azokat a háromkerekű járműveket, amelyeknek az önsúlya nem haladja meg a 400 kg-ot (900 fontot). A „motorkerékpár” fogalma nem foglalja magában a segédmotoros kerékpárokat; a Szerződő Feleknek azonban, – amennyiben az Egyezmény 54. Cikke 2. bekezdésének megfelelően ilyen hatályú nyilatkozatot tesznek, – módjuk van arra, hogy az Egyezmény alkalmazása szempontjából a segédmotoros kerékpárokat a motorkerékpárokkal azonos elbírálás alá vonják.
o) „Motoros jármű” minden olyan jármű, amely hajtómotorral van ellátva és amely az úton saját erejével közlekedik, kivéve a segédmotoros kerékpárokat, azoknak a Szerződő Feleknek a területén, amelyek nem vonták azokat a motorkerékpárokkal azonos elbírálás alá, valamint a sínpályán közlekedő járműveket.
p) „Gépjármű” az olyan motoros jármű, amely rendes körülmények között személyek vagy tárgyak közúton történő szállítására, illetőleg személyek vagy tárgyak szállítására használt járműveknek a közúton történő vontatására szolgál. Ez a kifejezés magában foglalja a trolibuszokat, vagyis azokat a járműveket, amelyek villamos vezetékhez vannak kapcsolva és nem sínpályán közlekednek. Nem foglalja magában az olyan járműveket, mint a mezőgazdasági vontatók, amelyeket csak alkalomszerűen használnak személyeknek vagy tárgyaknak a közúton való szállítására vagy személyek vagy tárgyak szállítására használt járműveknek a közúton történő vontatására.
q) „Pótkocsi” az olyan jármű, amely motoros járművel történő vontatásra készült; ez a kifejezés magában foglalja a félpótkocsikat is.
r) „Félpótkocsi” az olyan pótkocsi, amely gépjárműhöz csatolható oly módon, hogy részben a gépjárműre támaszkodik és súlyának, valamint terhelése súlyának számottevő részét a gépjármű hordozza.
s) „Könnyű pótkocsi” az olyan pótkocsi, amelynek megengedett legnagyobb összsúlya nem haladja meg a 750 kg-ot (1650 fontot).
t) „Járműszerelvény” az olyan egymáshoz csatolt járműveket jelenti, amelyek egy egységként vesznek részt a közúti közlekedésben.
u) „Csuklós jármű” az egy gépjárműből és az ehhez a gépjárműhöz csatolt félpótkocsiból álló járműszerelvény.
v) „Vezető” az olyan személy, aki gépjárművet vagy más járművet (ideértve a kerékpárt is) vezet, vagy aki a közúton, egyesével vagy csoportosan, állatokat, vagy igás-, málhás, illetőleg nyerges állatokat hajt.
w) „Megengedett legnagyobb összsúly” a megterhelt járműnek az a legnagyobb súlya, amelyet megengedettnek nyilvánított annak az Államnak az illetékes hatósága, amelyben a járművet nyilvántartásba vették.
x) „Önsúly” a jármű súlya, személyzet, utasok és rakomány nélkül, de hajtóanyaggal teljesen feltöltve és a járművön levő szokásos szerszámokkal.
y) „Terhelt súly” a megrakott jármű tényleges súlya, a járművön levő személyzettel és utasokkal együtt.
z) „Forgalom iránya” és „a forgalom irányának megfelelő” kifejezések a jobb oldalt jelentik abban az esetben, ha a jármű vezetőjének a nemzeti jogszabályok szerint úgy kell elhaladnia a szembejövő jármű mellett, hogy az a bal oldalára essék; ellenkező esetben az említett kifejezések a bal oldalt jelentik.
aa) Az a követelmény, amely szerint a vezető köteles „áthaladási elsőbbséget” adni más járműveknek, azt jelenti, hogy a vezetőnek nem szabad haladását vagy forgalmi műveletét folytatnia vagy újra kezdenie, ha ezzel más járművek vezetőit járművük irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására kényszeríti.
Az Egyezmény Függelékei, nevezetesen:
1. Függelék: Kivételek a gépjárművek és a pótkocsik nemzetközi forgalomba bocsátására vonatkozó kötelezettség alól;
2. Függelék: Nemzetközi forgalomban részt vevő gépjárművek és pótkocsik rendszáma;
3. Függelék: Nemzetközi forgalomban részt vevő gépjárművek és pótkocsik állam-jelzése;
4. Függelék: Nemzetközi forgalomban részt vevő gépjárművek és pótkocsik azonosítási jelölései;
5. Függelék: Gépjárművekre és a pótkocsikra vonatkozó műszaki feltételek;
6. Függelék: Nemzeti vezetői engedély és
7. Függelék: Nemzetközi vezetői engedély – az Egyezmény szerves részét képezik.
1. a) A Szerződő Felek megteszik a megfelelő intézkedéseket abból a célból, hogy a területükön hatályban levő közlekedési szabályok, lényegüket illetően, összhangban legyenek az Egyezmény II. fejezetének rendelkezéseivel. Ezek a szabályok, feltéve, hogy semmilyen szempontból nem összeférhetetlenek az említett rendelkezésekkel
i) mellőzhetik e rendelkezések közül azokat, amelyek az illető Szerződő Felek területén elő nem forduló helyzetekre vonatkoznak;
ii) tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket is, amelyek a II. fejezet rendelkezései közé nincsenek felvéve.
b) Ennek a bekezdésnek a rendelkezései nem kötelezik a Szerződő Feleket arra, hogy a II. Fejezet rendelkezéseiből a közlekedési szabályaik közé felvett rendelkezések bármely megszegésére büntető jogkövetkezményt határozzanak meg.
2. a) A Szerződő Felek megteszik a megfelelő intézkedéseket abból a célból is, hogy területükön a gépjárművekre és a pótkocsikra vonatkozó műszaki feltételeket meghatározó hatályos szabályok feleljenek meg az Egyezmény 5. Függelékében foglalt rendelkezéseknek. Az említett szabályok tartalmazhatnak az 5. Függelékben elő nem írt rendelkezéseket is, feltéve, hogy azok semmiképpen nem ellentétesek az 5. Függelék rendelkezéseinek alapjául szolgáló biztonsági elvekkel. A Szerződő Felek ezen felül megteszik a megfelelő intézkedéseket abból a célból is, hogy a területükön nyilvántartott gépjárművek és pótkocsik megfeleljenek az 5. Függelék rendelkezéseinek olyan esetekben, amikor azok nemzetközi forgalomban vesznek részt.
b) Ennek a bekezdésnek a rendelkezései semmiféle kötelezettségeket nem rónak a Szerződő Felekre a területükön hatályban levő azokkal a szabályokkal kapcsolatban, amelyek az Egyezmény értelmében gépjárműnek nem minősülő motoros járművek műszaki feltételeire vonatkoznak.
3. A Szerződő Felek – az Egyezmény 1. Függelékében megállapított kivételek érintetlenül hagyásával – kötelesek területükön engedélyezni azoknak a gépjárműveknek és pótkocsiknak nemzetközi forgalomban való részvételét, amelyek megfelelnek a jelen Egyezmény III. Fejezetében meghatározott feltételeknek és amelyeknek a vezetői megfelelnek a IV. Fejezet által meghatározott feltételeknek; kötelesek a III. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően kiállított forgalmi engedélyeket – az ellenkező bizonyításig – elismerni annak tanúsítására, hogy a forgalmi engedélyekben említett járművek megfelelnek az említett III. Fejezetben meghatározott feltételeknek.
4. Az Egyezmény céljával összhangban levőnek kell tekinteni azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szerződő Felek akár egyoldalúan, akár kétoldalú vagy többoldalú megállapodások alapján tettek vagy tesznek annak érdekében, hogy területükön lehetővé tegyék az olyan gépjárművek és pótkocsik nemzetközi forgalomban való részvételét, amelyek nem felelnek meg az Egyezmény III. Fejezetében meghatározott összes feltételeknek, továbbá, hogy a IV. Fejezetben megállapított eseteken kívül is érvényesnek ismerjék el területükön egy másik Szerződő fél által kiadott vezetői engedélyeket.
5. A Szerződő Felek kötelesek területükön lehetővé tenni az olyan kerékpárok és segédmotoros kerékpárok nemzetközi forgalomban való részvételét, amelyek megfelelnek az Egyezmény V. Fejezetében meghatározott műszaki feltételeknek és amelyek vezetőjének állandó lakóhelye egy másik Szerződő fél területén van. Egyik Szerződő fél sem követelheti meg, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő kerékpárok és segédmotoros kerékpárok vezetőinek vezetői engedélye legyen; azok a Szerződő Felek azonban, amelyek az Egyezmény 54. Cikkének 2. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően olyan nyilatkozatot tettek, hogy a segédmotoros kerékpárokat a motorkerékpárokkal egy tekintet alá esőnek tekintik, a nemzetközi forgalomban részt vevő segédmotoros kerékpárok vezetőitől vezetői engedélyt követelhetnek.
6. A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy – kérésre – minden Szerződő Féllel közlik az olyan személy személyazonosságának megállapításához szükséges adatokat, akinek a nevén a területükön nyilvántartott gépjármű vagy a gépjárműhöz csatolt pótkocsi van, ha az előterjesztett kérelemből kitűnik, hogy az említett jármű a kérést előterjesztő Szerződő Fél területén baleset részese volt.
7. Az Egyezmény céljával összhangban levőnek kell tekinteni azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szerződő Felek akár egyoldalúan, akár kétoldalú vagy többoldalú megállapodások alapján tettek vagy tesznek annak érdekében, hogy a vámügyi, rendőri, egészségügyi és más hasonló jellegű alakiságok egyszerűsítése útján megkönnyítsék a nemzetközi közúti forgalmat, valamint azokat az intézkedéseket is, amelyeknek az a célja, hogy a határ ugyanazon pontján működő hivatalok és vámállomások hatáskörét és hivatalos óráit összhangba hozzák.
8. E cikk 3., 5. és 7. bekezdésének rendelkezései nem érintik a Szerződő Feleknek azt a jogát, hogy területükön azzal a feltétellel tegyék lehetővé a gépjárművek, pótkocsik, kerékpárok és segédmotoros kerékpárok, valamint vezetőik és utasaik nemzetközi forgalomban való részvételét, hogy alávetik azokat az utasok és az áruk kereskedelmi fuvarozására vonatkozó jogszabályainak, a vezetők felelősségbiztosítására vonatkozó szabályainak, valamint a vámügyi, és – általában – a közúti közlekedés területén kívül eső más szabályaiknak.
Azok az Egyezményben részes Szerződő Felek, amelyek nem válnak Szerződő Feleivé a közúti jelzésekről szóló – ennek az Egyezménynek aláírásával egy időben Bécsben aláírásra megnyitott – Egyezménynek, kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
a) A területükön elhelyezett összes közúti jelzőtáblákat, forgalomirányító fényjelző készülékeket és útburkolati jeleket összefüggő rendszerben alakítják ki;
b) a jelzőtáblák típusainak számát korlátozzák és azokat csak olyan helyeken állítják fel, ahol a jelenlétüket hasznosnak ítélik;
c) a veszélyt jelző táblákat az akadályoktól olyan megfelelő távolságra helyezik el, hogy azok a vezetők számára az akadályokat hatékonyan jelezzék;
d) megtiltják
i) jelzőtáblán, annak tartóelemén és minden más, a forgalom szabályozására szolgáló berendezésen bárminek az elhelyezését, amely nem áll kapcsolatban az említett jelzőtábla vagy berendezés céljával; ha azonban a Szerződő Felek vagy azok illetékes szervei felhatalmaznak valamely, nem haszonszerzési céllal működő egyesületet arra, hogy tájékoztató jelzőtáblákat helyezzen el, engedélyt adhatnak arra, hogy az említett egyesület jelvénye szerepeljen a jelzőtáblán vagy annak tartó elemén, ha ennek következtében a jelzőtábla megértése nem válik nehezebbé;
ii) olyan tábla, hirdetés, jelzés, vagy berendezés elhelyezését, amely azt a veszélyt rejti magában, hogy összetéveszthető a közúti jelzőtáblákkal vagy a forgalom szabályozására szolgáló más berendezésekkel, csökkentheti azok láthatóságát vagy hatékonyságát, vakíthatja a közút használóit, vagy a közlekedés biztonsága szempontjából veszélyes módon elterelheti a figyelmüket.
1. A közút használói kötelesek alkalmazkodni a közúti jelzőtáblák, a forgalomirányító fényjelző készülék és az útburkolati jelek által jelzett utasításokhoz, még abban az esetben is, ha ezek az utasítások ellentmondani látszanak a közlekedés más szabályainak.
2. A forgalomirányító fényjelző készülékek utasításai magasabb értékűek, mint az áthaladási elsőbbséget szabályozó közúti jelzőtáblák utasításai.
1. A forgalmat irányító hivatalos személyek mind éjjel, mind nappal legyenek távolról könnyen felismerhetők és láthatók.
2. A közút használói a forgalmat irányító hivatalos személyek utasításainak haladéktalanul engedelmeskedni kötelesek.
3. Ajánlatos, hogy a nemzeti jogszabályok úgy rendelkezzenek, hogy a forgalmat irányító hivatalos személyek által adott utasítások különösen a következőket foglalják magukban:
a) a kar függőleges feltartása; ez a karjelzés „figyelem, állj!” utasítást jelent a közút összes használójának, kivéve azokat a vezetőket, akik már nem tudnak kielégítő biztonsággal megállni; ezenfelül amennyiben a karjelzést útkereszteződésben adják, ez nem kötelezi megállásra azokat a vezetőket, akik már behaladtak az útkereszteződésbe;
b) a kar vagy a karok vízszintes kinyújtása; ez a karjelzés „állj”-t jelent a közút minden olyan használójának, aki – függetlenül a menetirányától – olyan irányból érkezik, amely a kinyújtott kar vagy karok által jelzett irányt metszi; a forgalmat irányító hivatalos személy az említett karjelzés elvégzése után leeresztheti a karját, vagy karjait; azoknak a vezetőknek, akik a hivatalos személlyel szemben vagy mögötte vannak, ez a helyzet szintén „állj”-t jelent;
c) piros színű lámpa lengetése; ez a karjelzés „állj”-t jelent azoknak az úthasználóknak, akik felé a fénye irányul.
4. A forgalmat irányító hivatalos személyek utasításai magasabb értékűek, mint a közúti jelzőtáblák, a forgalomirányító fényjelző készülékek vagy az útburkolati jelek által közölt utasítások, valamint a közlekedési szabályok.
1. A közút használóinak el kell kerülniük minden olyan magatartást, amely veszélyezteti vagy akadályozza a közlekedést, veszélybe sodorhat személyeket vagy kárt tehet a köz- vagy magántulajdonban.
2. Ajánlatos a nemzeti jogszabályokban úgy rendelkezni, hogy a közút használói kötelesek elkerülni a közlekedésnek tárgyak vagy anyagok közútra dobásával, a közúton való elhelyezésével vagy otthagyásával, vagy a közúton bármiféle más akadály képzésével történő akadályozását vagy veszélyeztetését. A közútnak azok a használói, akik nem tudták elkerülni az akadály vagy veszély előidézését, kötelesek a szükséges intézkedéseket megtenni, hogy azt a lehető leggyorsabban megszüntessék, vagy amennyiben arra nincs nyomban módjuk, azt a közút többi használóinak jelezzék.
1. Minden mozgó járműnek, illetőleg minden mozgó járműszerelvénynek legyen vezetője.
2. Ajánlatos a nemzeti jogszabályokban úgy rendelkezni, hogy a málhás, az igás vagy nyerges állatoknak, valamint – a bejáratnál esetleg külön jelzett térségek kivételével – az állatoknak, illetőleg az állatok csoportjainak legyen vezetője.
3. Minden vezető rendelkezzék a szükséges testi és szellemi képességekkel, és legyen vezetésre alkalmas testi és szellemi állapotban.
4. Minden motoros jármű vezetője rendelkezzék a jármű vezetéséhez szükséges ismeretekkel és jártassággal; ez a rendelkezés azonban nem gátolja a vezetésnek a nemzeti jogszabályok szerinti tanulását.
5. Minden vezető legyen mindenkor ura járművének, illetőleg tudja irányítani állatait.
Ajánlatos a nemzeti jogszabályokban úgy rendelkezni, hogy az állatcsoportokat – a tömeges mozgatásuk megkönnyítésére engedélyezett kivételektől eltekintve – olyan egységekre osszák, amelyek mérsékelt hosszúságúak és egymástól eléggé nagy távolságra vannak ahhoz, hogy a forgalom zavartalan lehessen.
1. A forgalom iránya legyen azonos egy Állam összes közútjain, kivéve – adott esetben – azokat a közutakat, amelyek kizárólag vagy főként két másik Állam közötti átmenő forgalom lebonyolítására szolgálnak.
2. Az úttesten haladó állatokat, amennyire csak lehet, az úttestnek a forgalom iránya szerinti széléhez közel kell tartani.
3. Anélkül, hogy ez érintené a 7. Cikk 1. bekezdésének és a 11. Cikk 6. bekezdésének ezzel ellentétes rendelkezéseit, továbbá az Egyezmény egyéb ellentétes rendelkezéseit, minden járművezető köteles, amennyiben ezt a körülmények megengedik, a járművet az úttestnek a forgalom iránya szerinti széléhez közel tartani. A Szerződő Felek vagy azok illetékes szervei azonban részletesebb szabályokat is meghatározhatnak arra nézve, hogy az áruszállításra szolgáló járműveknek az úttest melyik részén kell elhelyezkedniök.
4. Ha a közút két vagy három úttestet foglal magában, nem szabad a vezetőknek azt az úttestet igénybe venniök, amely a forgalom irányával ellentétes oldalon van.
5. a) A kétirányú közlekedésre szolgáló olyan úttesteken, amelyeken legalább négy forgalmi sáv van, a vezetők nem vehetik igénybe azokat a forgalmi sávokat, amelyek teljes egészükben az úttestnek a forgalom irányával ellentétes oldalán vannak.
b) A kétirányú közlekedésre szolgáló olyan úttesteken, amelyeken három forgalmi sáv van, a vezetők nem vehetik igénybe az úttestnek a forgalom irányával ellentétes szélén levő forgalmi sávot.
1. a) Az előzést a forgalom irányával ellentétes oldalon kell végrehajtani.
b) A forgalom iránya szerinti oldalon kell azonban előzni, ha a megelőzni kívánt vezető jelezte azt a szándékát, hogy az úttestnek a forgalom iránya szerinti oldallal ellentétes oldala felé kíván haladni és járművét vagy állatait az úttestnek e felé az oldala felé vezette abból a célból, hogy erről az oldalról elkanyarodjék másik közút igénybevétele vagy útmenti ingatlanra való behajtás végett, vagy hogy megálljon ezen az oldalon.
2. Előzés előtt minden vezető köteles az Egyezmény 7. Cikke 1. bekezdésének és 14. Cikkének megsértése nélkül meggyőződni arról, hogy
a) az őt követő vezetők közül senki nem kezdett előzésbe;
b) az előtte, ugyanazon a forgalmi sávon haladó vezető nem jelezte egy harmadik megelőzésére vonatkozó szándékát;
c) az általa igénybe venni kívánt forgalmi sáv elegendő távolságban szabad ahhoz, hogy figyelembe véve járművének az előzés alatti sebessége és a megelőzni kívánt úthasználó sebessége közötti különbséget, az előzési művelet ne veszélyeztesse vagy ne zavarja az ellenkező irányú forgalmat;
d) kivéve, amikor az ellenkező irányú forgalom számára tilos forgalmi sávot vesz igénybe a megelőzött úthasználó vagy úthasználók akadályozása nélkül ismét el tudja foglalni a jelen Egyezmény 10. Cikkének 3. bekezdésében előírt helyet.
3. E cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően különösen tilos az előzés kétirányú közlekedésre szolgáló úttesteken emelkedő tetőpontjához való közeledéskor és – ha a beláthatóság korlátozott – kanyarokban, kivéve, ha az ilyen helyeken hosszirányú útburkolati jelekkel meghatározott forgalmi sávok vannak és az előzés végrehajtható anélkül, hogy el kellene hagyni a forgalmi sávok közül azokat, amelyek az útburkolati jelek folytán tilosak az ellenkező irányból érkező forgalom számára.
4. Az előzés során a vezetőnek a megelőzött úthasználó vagy úthasználók mellett elegendő oldaltávolságot kell tartania.
5. a) Az a vezető, aki a jelen Egyezmény 10. Cikkének 3. bekezdésében meghatározott helyzet újbóli elfoglalása után nyomban vagy kevéssel később újabb előzést kíván végrehajtani az olyan úttesten, amelyen az általa követett menetirányban legalább két forgalmi sáv van, az említett újabb művelet végrehajtása céljából megmaradhat az első előzés céljára igénybe vett forgalmi sávon, amennyiben meggyőződik arról, hogy ez nem zavarja számottevően a mögötte haladó gyorsabb járművek vezetőit.
b) A Szerződő Felek vagy azok illetékes szervei rendelkezhetnek úgy is, hogy e bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a kerékpárok, a segédmotoros kerékpárok, a motorkerékpárok, valamint az olyan járművek vezetőire, amelyek az Egyezmény szerint nem minősülnek gépjárműnek, továbbá az olyan gépjárművek vezetőire sem, amelyeknek a megengedett legnagyobb összsúlya meghaladja a 3500 kg-ot (7700 fontot), vagy amelyeknek a sebessége, szerkezetüknél fogva, nem haladhatja meg az óránként 40 km-t (25 mérföldet).
6. Ahol az e cikk 5. bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezések érvényesülnek és a forgalom sűrűsége olyan, hogy a járművek nem csupán elfoglalják a forgalmi irányuknak fenntartott úttest teljes szélességét, hanem emellett olyan sebességgel közlekednek, amely az oszlopban előttük haladó jármű sebességétől függ:
a) anélkül, hogy ez érintené e cikk 9. bekezdésének a rendelkezéseit, az a tény, hogy az egyik oszlop járművei gyorsabban haladnak, mint a másik oszlop járművei, nem tekinthető e cikk szerinti előzésnek;
b) annak a vezetőnek, aki nem az úttest menetirány szerinti széléhez legközelebb eső forgalmi sávon helyezkedik el, csak abból a célból szabad forgalmi sávot változtatnia, hogy felkészüljön a jobbra vagy balra való bekanyarodásra, vagy a várakozásra; ez az előírás nem vonatkozik azoknak a vezetőknek a forgalmi sáv-változtatására, akikre a nemzeti jogszabály az e cikk 5. bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint rendelkezik.
7. Az e cikk 5. és 6. bekezdésében leírt oszlopban való közlekedésnél, ha a forgalmi sávot az úttesten hosszirányú útburkolati jelek jelzik, a vezetőknek az útburkolati jeleken haladni tilos.
8. Anélkül, hogy ez érintené e cikk 2. bekezdésének rendelkezéseit, valamint azokat az egyéb megszorító rendelkezéseket, amelyeket a Szerződő Felek vagy illetékes szerveik az útkereszteződésekben és a szintbeni vasúti átjárókban történő előzésre hozhatnak, a járművezetők a kétkerekű kerékpáron, a kétkerekű segédmotoros kerékpáron vagy a kétkerekű, oldalkocsi nélküli motorkerékpáron kívül más járművet nem előzhetnek:
a) közvetlenül útkereszteződés előtt és útkereszteződésben, ha az nem körforgalom, kivéve:
i) az e cikk 1. bekezdésének b) pontjában meghatározott esetet;
ii) ha annak az útnak, amelyen az előzés történik, az útkereszteződésben elsőbbsége van;
iii) ha a forgalmat az útkereszteződésben forgalomirányító hivatalos személy vagy forgalomirányító fényjelző készülék szabályozza;
b) közvetlenül a sorompókkal vagy félsorompókkal el nem látott szintbeni vasúti átjáró előtt és az ilyen átjáróban; a Szerződő Felek vagy illetékes szerveik azonban megengedhetik a szintbeni vasúti átjárónál az ilyen előzést, ha a közúti közlekedést olyan forgalomirányító fényjelző készülék irányítja, amelyben a járművek áthaladását engedélyező pozitív jelzés van.
9. A jármű útburkolati jellel kijelölt vagy jelzőtáblával megjelölt gyalogátkelőhelyhez közeledő másik járművet csak olyan mérsékelt sebességgel előzhet meg, amely lehetővé teszi, hogy azonnal megálljon, ha az átkelőhelyen gyalogos van. E bekezdés egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely meggátolná a Szerződő Feleket vagy azok illetékes szerveit abban, hogy megtiltsák az előzést a gyalogos átkelőhelytől számított bizonyos távolságon belül, vagy hogy szigorúbb előírásokat állapítsanak meg az olyan járművezetőre, aki gyalogos átkelőhely előtt megállt másik járművet kíván előzni.
10. Az a vezető, aki észreveszi, hogy a mögötte haladó vezető őt előzni kívánja, köteles – az Egyezmény 16. Cikke 1. bekezdésének b) pontjában foglalt esetet kivéve – az úttest menetirány szerinti széléhez húzódni és nem szabad gyorsítania. Ha az úttest szélessége, keresztmetszete vagy állapota – az ellenkező irányú forgalom sűrűségét is figyelembe véve – nem teszi lehetővé valamely lassú, terjedelmes vagy sebességkorlátozásnak alávetett jármű könnyű és veszélytelen megelőzését, ennek a járműnek a vezetője köteles lelassítani és szükség esetén, amint lehet, félreállni, hogy biztosítsa a mögötte haladó járművek elhaladását.
11. a) Az egyirányú forgalmú úttesteken, továbbá az olyan kétirányú forgalmú úttesteken, amelyeken az azonos irányú forgalom számára lakott területen legalább két, a lakott területen kívül legalább három, hosszanti útburkolati jelekkel jelölt forgalmi sáv van, a Szerződő Felek vagy illetékes szerveik:
i) engedélyezhetik az egyik forgalmi sávon közlekedő járművek részére, hogy a forgalom irányának megfelelő oldalon előzzék meg a másik forgalmi sávon közlekedő járműveket;
ii) kizárhatják az Egyezmény 10. Cikkének 3. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazását;
feltéve, hogy megfelelő rendelkezéseket bocsátanak ki a forgalmi sávváltoztatás lehetőségének korlátozására.
b) Ennek a bekezdésnek az a) pontjában említett esetben a közlekedés ott meghatározott módja nem minősül az Egyezmény értelmében előzésnek; e cikk 9. bekezdésének a rendelkezéseit azonban ilyenkor is alkalmazni kell.
1. Szembejövő forgalom esetén a vezetőnek elegendő oldaltávolságot kell szabadon hagynia és szükség esetén szorosan az úttestnek a forgalom iránya szerinti széléhez kell húzódnia. Ha ilyenkor az előrehaladását akadály vagy a közút más használóinak jelenléte gátolja, köteles lassítani és szükség esetén meg is állni abból a célból, hogy lehetővé tegye az ellenkező irányból érkező úthasználó vagy úthasználók elhaladását.
2. Hegyi utakon és hasonló jellegű meredek utakon, ahol a szembejövő járművek egymás melletti elhaladása lehetetlen vagy nehéz, a lefelé haladó jármű vezetője köteles járművével félreállni, hogy lehetővé tegye a felfelé haladó jármű elhaladását, kivéve, ha a járművek félreállását lehetővé tevő útmenti kitérők olyanok, hogy – a járművek sebességére és helyzetére figyelemmel – a felfelé haladó jármű előtt van kitérő és valamelyik jármű hátramenete válnék szükségessé, ha a felfelé haladó jármű nem állna félre a kitérőbe.
Ha az egymás mellett ellenkező irányban elhaladni kívánó két jármű közül – az egymás melletti elhaladás lehetővé tétele céljából – az egyiknek hátra kell mennie, a lefelé haladó jármű vezetőjének kell ezt megtennie, kivéve, ha az a felfelé haladó jármű vezetője számára nyilvánvalóan könnyebb. A Szerződő Felek vagy illetékes szerveik azonban bizonyos járművekre vagy bizonyos utakra, illetőleg útszakaszokra e bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérő külön rendelkezéseket is meghatározhatnak.
1. A járművezető minden körülmények között maradjon ura járművének úgy, hogy képes legyen a kellő és adott helyzetben szükséges óvatosságra és mindig legyen készen a szükséges vezetési műveletek végrehajtására. Járműve sebességének megválasztásánál mindenkor figyelembe kell vennie a körülményeket, különösen az útnak és környezetének fekvését, az út állapotát, járművének állapotát és terhelését, az időjárási viszonyokat és a forgalom sűrűségét úgy, hogy a járművét képes legyen megállítani előre irányuló látásának határain belül és minden előrelátható akadály előtt. Köteles lassítani és a szükség esetében megállni minden esetben, ha a körülmények megkövetelik, különösen ha a látási viszonyok nem jók.
2. A vezető nem akadályozhatja más jármű szabályszerű haladását azzal, hogy megfelelő ok nélkül rendkívül lassan közlekedik.
3. Az a járművezető, aki egy másik jármű mögött közlekedik, köteles a jármű mögött olyan követési távolságot tartani, amely elegendő ahhoz, hogy az előtte haladó jármű hirtelen lassítása vagy megállása esetén elkerülhesse az összeütközést.
4. A 3500 kg (7700 font) megengedett legnagyobb összsúlyt vagy a 10 m (33 láb) teljes hosszúságot meghaladó jármű vagy járműszerelvény vezetője lakott területen kívül, az előzés megkönnyítése céljából köteles – kivéve, ha előz vagy előzni készül – a járműve és az előtte haladó motoros jármű közötti távolságot úgy megválasztani, hogy az őt előző jármű veszély nélkül besorolhasson a megelőzött jármű előtt levő térközbe. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a forgalom nagyon sűrű, vagy az előzés tilos. Ezenfelül:
a) az illetékes hatóság ez alól a rendelkezés alól bizonyos járműoszlopokat mentesíthet vagy kizárhatja alkalmazását az olyan közutakon, ahol az adott irányban két sáv áll a forgalom rendelkezésére;
b) a Szerződő Felek vagy szerveik az e bekezdésben meghatározottaktól eltérő számadatokat is megállapíthatnak a szóban forgó járművek jellemzőire.
5. Az Egyezményben foglalt egyetlen rendelkezés sem értelmezhető úgy, hogy meggátolja a Szerződő Feleket vagy szerveiket abban, hogy az összes járműre vagy a járművek bizonyos kategóriájára általános vagy helyi sebességkorlátozást állapítsanak meg, vagy hogy egyes utakon vagy az utak egyes kategóriáin akár legkisebb és legnagyobb sebességet, akár csupán legkisebb vagy csupán legnagyobb sebességet, illetőleg – bizonyos kategóriájú, a súlyuknál, a rakományuknál vagy egyéb oknál fogva különös veszélyt jelentő járművek jelenléte miatt – legkisebb követési távolságot határozzanak meg.
1. Az a vezető, aki valamely vezetési műveleteket kíván végrehajtani – pl. a várakozó járművek sorából kihajtani vagy oda beállni, helyét az úttesten jobbra vagy balra változtatni, másik út igénybevétele vagy útmenti ingatlanra behajtás végett balra vagy jobbra bekanyarodni – műveletét csak akkor kezdheti meg, ha meggyőződött arról, hogy azzal a mögötte vagy előtte közlekedők, illetve a szemből mellette elhaladni kívánók számára – figyelembe véve ezek helyzetét, haladási irányát és sebességét – veszélyhelyzetet nem teremt.
2. Az a vezető, aki megfordulni vagy hátramenetet végezni kíván, e művelet végrehajtását akkor kezdheti meg, ha meggyőződött arról, hogy azzal a többi közlekedőt nem veszélyezteti és nem akadályozza.
3. Bekanyarodás vagy oldalirányú helyváltoztatás előtt a vezető köteles ezt a szándékát járműve irányjelző készülékeivel vagy ezek hiányában, ha lehetséges, megfelelő karjelzéssel világosan és kellő időben előre jelezni. Az irányjelző készülékekkel adott jelzést a vezetési művelet egész tartama alatt folytatni kell, és a művelet befejeztével meg kell szüntetni azt.
Ajánlatos a nemzeti jogszabályoknak úgy rendelkezniök, hogy lakott területen – az Egyezmény 17. Cikk 1. bekezdése rendelkezésének érintése nélkül – a rendszeres személyszállítást végző közhasználatú járművek közlekedésének megkönnyítése céljából a többi jármű vezetője lassítson és szükség esetén álljon meg, lehetőséget adva így a rendszeres személyszállítást végző közhasználatú járműveknek az ilyennek jelzett megállóhelyről való elinduláshoz szükséges vezetési művelet elvégzésére. A Szerződő Felek vagy szerveik által ennek megfelelően kibocsátott rendelkezések semmiben sem módosítják a rendszeres személyszállítást végző közhasználatú jármű vezetőjének azt a kötelezettségét, hogy elindulási szándékának az irányjelző készülékekkel való jelzése után meg kell tennie minden, a balesetveszély elkerüléséhez szükséges intézkedést.
1. A másik útra való ráhajtás, vagy útmenti ingatlanra való behajtás végett történő jobbra vagy balra kanyarodás előtt – anélkül, hogy ez az Egyezmény 7. Cikk 1. bekezdésének és 14. Cikkének rendelkezéseit érintené – a vezető köteles:
a) ha az utat a forgalom irányának megfelelő oldal felé akarja elhagyni, amennyire csak lehet az úttestnek a forgalom iránya szerinti széléhez közel húzódni és kanyarodási műveletét a lehető legkisebb területen végrehajtani;
b) ha az utat a másik oldal felé akarja elhagyni – fenntartva a Szerződő Felek vagy szerveik részére azt a lehetőséget, hogy eltérő rendelkezéseket állapítsanak meg a kerékpárokra és a segédmotoros kerékpárokra – amennyire csak lehet az úttest középvonalához húzódni, ha az úttest forgalma kétirányú, illetőleg a forgalom irányával ellentétes úttestszélhez, amennyiben az úttest forgalma egyirányú; és ha olyan másik utat kíván igénybe venni, ahol a forgalom kétirányú, a másik út úttestjének a forgalom iránya szerinti oldalára bekanyarodni.
2. Az irányváltoztatási művelet alatt a vezető köteles – anélkül, hogy ez az Egyezmény 21. Cikkének a gyalogosokra vonatkozó rendelkezéseit érintené – elsőbbséget adni a szembejövő járművek részére azon az úttesten, amelyet elhagyni készül, továbbá azoknak a kerékpároknak és segédmotoros kerékpároknak a részére, amelyek az általa igénybe veendő úttestet keresztező kerékpárutakon közlekednek.
1. A járművezető akkor fékezhet hirtelen, ha azt biztonsági ok követeli meg.
2. Az a vezető, aki számottevő mértékben lassítani akar – kivéve, ha ezt a lassítást közvetlen veszély indokolja – köteles előzetesen meggyőződni arról, hogy azt veszély és más vezetők túlzott zavarása nélkül megteheti. Köteles ezenfelül – kivéve, ha meggyőződött arról, hogy más jármű egyáltalán nem, vagy csak igen nagy távolságban követi – szándékát karjával megfelelő jelzést adva világosan és kellő időben előre jelezni. Nem kell azonban ezt a rendelkezést alkalmazni, ha a lassítást az Egyezmény 5. Függelékének 31. bekezdésében említett féklámpák kigyulladása jelzi.
1. Az útkereszteződéshez közeledő vezetőnek a helyi viszonyokhoz igazodó fokozott óvatosságot kell tanúsítania. Nevezetesen a járművezető köteles olyan sebességgel vezetni, hogy meg tudjon állni az elsőbbséggel rendelkező jármű áthaladásának megengedése céljából.
2. Az a vezető, aki ösvényről vagy földútról hajt rá olyan útra, amely nem ösvény és nem földút, köteles áthaladási elsőbbséget adni az ezen az úton közlekedő járműveknek. E cikk szempontjából az „ösvény” és a „földút” fogalmát a nemzeti jogszabályok határozhatják meg.
3. Az a vezető, aki útmenti ingatlanról hajt rá az útra, köteles áthaladási elsőbbséget adni az úton közlekedő járműveknek.
4. Az e cikk 7. bekezdése rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett:
a) azokban az Államokban, ahol a forgalom iránya jobboldali, a jármű vezetője az Egyezmény e cikkének 2. bekezdésében és 25. Cikkének 2. és 4. bekezdésében említetteken kívüli más útkereszteződésnél köteles áthaladási elsőbbséget adni a jobb keze felől érkező járműveknek;
b) azok a Szerződő Felek vagy szerveik, amelyeknek a területén a forgalom iránya baloldali, saját belátásuk szerint szabályozzák az elsőbbséget az útkereszteződésben.
5. A vezető – még akkor sem, ha a forgalomirányító fényjelző készülék jelzése erre felhatalmazza – nem hajthat be az útkereszteződésbe, ha a forgalom olyan sűrű, hogy valószínűleg megállásra kényszerülne az útkereszteződésben és így gátolná vagy akadályozná a keresztirányú közlekedést.
6. Az a vezető, aki olyan útkereszteződésbe hajtott be, ahol a forgalmat forgalomirányító fényjelző készülék jelzései szabályozzák, elhagyhatja az útkereszteződést anélkül, hogy megvárná, hogy a forgalom megnyíljék abban az irányban, amelyben tovább kíván haladni feltéve, hogy nem akadályozza azoknak a közlekedését, akik a szabad forgalmi irányban haladnak.
7. Útkereszteződésben a nem sínen közlekedő járművek vezetői kötelesek áthaladási elsőbbséget adni a sínen közlekedő járművek részére.
A szintbeni vasúti átjáróhoz közeledő és az azon áthaladó úthasználók fokozott figyelmet kötelesek tanúsítani. Nevezetesen:
a) a járművezetők mérsékelt sebességgel kötelesek haladni;
b) az úthasználók – anélkül, hogy ez érintené azt a kötelezettséget, hogy a fény- vagy hangjelző készülék által adott megállási utasításnak engedelmeskedni kell – nem haladhatnak be olyan szintbeni vasúti átjáróba, amelynél sorompó vagy félsorompó keresztezi az utat vagy mozgásban van abból a célból, hogy keresztezze az utat, vagy amelynél a félsorompó felemelkedőben van;
c) ha a szintbeni vasúti átjáró nincs ellátva sorompókkal, félsorompóval vagy fényjelző készülékekkel, abba bármely úthasználó csak akkor haladhat be, ha meggyőződött arról, hogy a sínen jármű nem közeledik;
d) az úthasználónak nem szabad meghosszabbítania a szintbeni vasúti átjárón való áthaladáshoz szükséges időt; ha egy jármű megállásra kényszerül, vezetője köteles erőfeszítéseket tenni annak a vasúti vágányok területéről való eltávolítására és ha erre nem képes, haladéktalanul meg kell tennie minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a sínen közlekedő járművek vezetői kellő időben figyelmeztetést kapjanak a veszélyről.
1. A Szerződő Felek vagy szerveik jogosultak, hogy e cikk rendelkezéseit csak azokra az esetekre alkalmazzák, amelyekben a gyalogosoknak az úttesten való közlekedése veszélyes lenne vagy akadályozná a járművek forgalmát.
2. Ha az úttest szélén járda vagy a gyalogosok által használható útszegély van, a gyalogosok kötelesek ezeket igénybe venni. Mindamellett a szükséges óvatossággal:
a) a terjedelmes tárgyakat toló vagy vivő gyalogosok igénybe vehetik az úttestet, ha a gyalogjárdán vagy az útszegélyen való közlekedésük lényegesen zavarná a többi gyalogost;
b) a gyalogos csoportok, amelyeket felelős személy vezet, vagy amelyek menetet alkotnak, az úttesten közlekedhetnek.
3. Ha a járda vagy az útszegély nem használható vagy ilyenek nincsenek, a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek; ha van kerékpárút és ha a forgalom sűrűsége lehetővé teszi, közlekedhetnek a kerékpárúton, de csak a kerékpárosok és a segédmotoros kerékpárok vezetőinek akadályozása nélkül.
4. Amikor a gyalogosok e cikk 2. és 3. bekezdésének megfelelően az úttesten közlekednek, kötelesek amennyire csak lehet az úttest széléhez húzódni.
5. Ajánlatos, hogy a nemzeti jogszabályok előírják a következőket: amikor a gyalogosok az úttesten közlekednek, a forgalom irányával ellentétes oldalra kell húzódniok. Azok a személyek azonban, akik kézzel kerékpárt, segédmotoros kerékpárt, vagy motorkerékpárt tolnak, és azok a gyalogcsoportok, amelyeket felügyelő személy vezet vagy amelyek menetet alkotnak, kötelesek az úttestnek arra az oldalára húzódni, amely megfelel a forgalom irányának. Az úttesten közlekedő gyalogosok, a menetet alkotó gyalogosokat kivéve, éjszaka vagy rossz látási viszonyok esetén, valamint nappal, ha a járműforgalom sűrűsége ezt megköveteli, kötelesek – amennyire lehetséges – egy sorban haladni.
6. a) A gyalogos, aki az úttesten át kíván haladni, csak kellő óvatossággal léphet az úttestre; ha a közelben gyalogos átkelőhely van, köteles azt igénybe venni.
b) A jelzőtáblával vagy útburkolati jellel jelzett gyalogos átkelőhelyen való haladás során;
i) ha a gyalogos átkelőhelynél a gyalogosok részére szóló fényjelző készülék van, a gyalogos e készülék jelzéseinek köteles engedelmeskedni;
ii) ha a gyalogos átkelőhelynél nincs ilyen fényjelző készülék felszerelve, de a járművek forgalmát fényjelző készülék vagy arra felhatalmazott személy irányítja, a gyalogos mindaddig nem léphet az úttestre, amíg a fényjelző készülék vagy a forgalmat irányító személy jelzése azt nem mutatja, hogy a járművek a jelzett irányba haladhatnak;
iii) más gyalogos átkelőhelynél a gyalogos csak a közeledő járművek távolságát és sebességét figyelembe véve léphet az úttestre.
c) Jelzőtáblával vagy útburkolati jellel jelzett gyalogos átkelőhelyen kívül a gyalogos csak akkor léphet az úttestre áthaladás céljából, ha meggyőződött arról, hogy azt a járművek forgalmának akadályozása nélkül megteheti.
d) Az úttesten való átkelés megkezdése után a gyalogos az útvonalát nem hosszabbíthatja meg, az úttesten nem időzhet és szükségtelenül nem állhat meg.
7. A Szerződő Felek vagy azok szervei az úttesten haladó gyalogosokra szigorúbb rendelkezéseket is kiadhatnak.
1. Anélkül, hogy ez érintené az Egyezmény 7. Cikke 1. bekezdésének, 11. Cikke 9. bekezdésének és 13. Cikke 1. bekezdésének a rendelkezéseit, ahol az úttesten jelzőtáblával vagy útburkolati jellel jelzett gyalogos átkelőhely van;
a) ha a járművek forgalmát az átkelőhelynél fényjelző készülék vagy arra felhatalmazott személy irányítja, a vezető, ha számára az áthaladás tilos, köteles megállni, mielőtt ráhajtana az átkelőhelyre; ha az áthaladás megengedett, nem akadályozhatja és nem gátolhatja azoknak a gyalogosoknak az átkelését, akik a jelen Egyezmény 20. Cikkében meghatározott feltételek szerint már ráléptek az átkelőhelyre és azon áthaladnak; ha a vezető olyan másik útra kanyarodik, amelynek kezdeténél gyalogos átkelőhely van, ezt csak kis sebességgel és úgy teheti meg, hogy áthaladási elsőbbséget ad – esetleg ezért meg is áll – azoknak a gyalogosoknak, akik az Egyezmény 20. Cikk 6. bekezdésében meghatározott feltételek szerint a gyalogos átkelőhelyet használják vagy használatát megkezdték;
b) ha a járművek forgalmát ennél az átkelőhelynél sem fényjelző készülék, sem erre felhatalmazott személy nem irányítja, a vezető az átkelőhelyet csak olyan mérsékelt sebességgel közelítheti meg, hogy ne veszélyeztesse azokat a gyalogosokat, akik az átkelőhelyet használják vagy használatát megkezdik; szükség esetén a gyalogosok áthaladása érdekében kötelesek megállni.
2. A vezető, aki a forgalom irányának megfelelő oldalon kíván előzni rendszeres személyszállítást végző közhasználatú járművet az ilyennek jelzett megállóhelyénél, köteles sebességét csökkenteni és szükség esetén megállni, hogy lehetővé tegye az utasoknak a járműre való felszállást vagy az arról való leszállást.
3. E cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az meggátolná a Szerződő Feleket vagy szerveiket abban, hogy
– megállásra kötelezzék a járművezetőt minden olyan esetben, amikor gyalogosok az Egyezmény 20. Cikkében előírt feltételek szerint haladnak át vagy kezdik meg áthaladásukat a jelzőtáblával vagy útburkolati jellel jelzett gyalogos átkelőhelyen, vagy
– megtiltsák a vezetőknek, hogy akadályozzák vagy gátolják azoknak a gyalogosoknak a haladását, akik az úttesten útkereszteződésnél vagy útkereszteződéshez egészen közel haladnak át, még ha azon a helyen nincs is jelzőtáblával vagy útburkolati jellel jelzett gyalogos átkelőhely.
Az Egyezmény 10. Cikk rendelkezéseinek érintése nélkül a vezető jobb vagy bal kéz felől elhaladhat a járdasziget, terelőoszlop és más, azon az úttesten elhelyezett berendezés mellett, amelyen közlekedik, kivéve a következő eseteket:
a) ha a jelzőtábla mutatja, hogy a járdasziget, terelőoszlop vagy más berendezés egyik oldala mellett kell elhaladni;
b) ha a járdasziget, terelőoszlop vagy berendezés kétirányú közlekedésre szolgáló úttest középvonalában van; ebben az esetben a vezető köteles a járdaszigetnek, a terelőoszlopnak vagy a berendezésnek a forgalom irányával megegyező oldalán elhaladni.
1. Lakott területen kívül – amennyiben ez lehetséges – az álló és várakozó járműveket és állatokat az úttesten kívül kell elhelyezni. Nem helyezhetők el azonban sem a kerékpárúton, sem – kivéve, ha az alkalmazott nemzeti jogszabályok megengedik – a gyalogosforgalomra szolgáló járdákon vagy útszegélyeken.
2. a) Az úttesten az álló és várakozó állatokat és járműveket, amennyire csak lehet, az úttest széléhez közel kell elhelyezni. A vezető a járművével az úttestnek csak a forgalom irányának megfelelő oldalán állhat meg vagy várakozhat, szabad azonban a megállás és a várakozás a másik oldalon, ha az a forgalom irányának megfelelő oldalon levő vasúti vágányok miatt nem lehetséges. Ezen felül a Szerződő Felek vagy szerveik megtehetik, hogy:
i) bizonyos körülmények között ne tiltsák meg a megállást és a várakozást az egyik vagy a másik oldalon, nevezetesen, ha közúti jelzőtábla megtiltja a megállást a forgalom irányának megfelelő oldalon;
ii) megengedjék a megállást és várakozást az egyirányú forgalmi úttest másik oldalán a forgalom irányának megfelelő oldalon történő megállással és várakozással együtt;
iii) megengedjék a megállást és várakozást az úttest közepén külön megjelölt helyeken.
b) Kétkerekű kerékpárokon, kétkerekű segédmotoros kerékpárokon és oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárokon kívül a járműveknek – kivéve, ha a nemzeti jogszabályok eltérően rendelkeznek – nem szabad két oszlopban megállniok vagy várakozniok az úttesten. Az álló vagy várakozó járműveknek az úttest szélével párhuzamosan kell elhelyezkedniök, kivéve, ha a hely kialakítása más elhelyezkedést lehetővé tesz.
3. a) Tilos az úttesten járművel megállni és várakozni:
i) gyalogos átkelőhelyen, kerékpáros átkelőhelyen és szintbeni vasúti átjáróban;
ii) közúton levő villamos vagy vasúti vágányokon vagy ezekhez a vágányokhoz olyan közel, hogy az a villamosok, illetőleg vonatok közlekedését akadályozhatja, valamint – fenntartva a Szerződő Felek vagy szerveik részére a lehetőséget ellenkező rendelkezésre – gyalogjárdákon vagy kerékpárutakon.
b) Tilos a járművel megállni vagy várakozni minden olyan helyen, ahol az veszélyt jelent, különösen
i) felüljáró alatt és alagútban, kivéve az esetleg külön megjelölt helyeket;
ii) az úttesten, dombtető közelében és útkanyarban, ahol a látási viszonyok nem kielégítőek arra, hogy a járművet – figyelemmel a járművek sebességére a kérdéses útszakaszon – teljes biztonsággal meg lehessen előzni;
iii) úttesten hosszirányú útburkolati jel mentén, ahol e bekezdés b/ii pontja nem irányadó, de az úttestnek az útburkolati jel és a jármű közötti szélessége 3 m-nél (10 lábnál) kisebb és az útburkolati jel olyan, hogy átlépése az ugyanarról az oldalról közelítő járművek részére tilos.
c) Tilos a járművel az úttesten várakozni:
i) szintbeni vasúti átjárók, útkereszteződések és autóbuszok, trolibuszok vagy sínen közlekedő járművek megállóhelyei közelében, a nemzeti jogszabályokban megállapított távolságon belül;
ii) ingatlanok járművek részére szolgáló bejáratai előtt;
iii) minden olyan helyen, ahol a várakozó jármű meggátolná a szabályszerűen várakozó másik jármű megközelítését vagy az ilyen jármű elindulását;
iv) három úttestből álló utak középső úttestjén és lakott területeken kívül az olyan utak úttestjein, amelyek megfelelő jelzésekkel elsőbbséggel rendelkező útként vannak jelölve;
v) olyan helyen, ahol a várakozó jármű eltakarná az úthasználók elől a közúti jelzőtáblákat vagy a forgalomirányító fényjelzéseket.
4. A vezető csak akkor hagyhatja el járművét vagy állatait, ha minden szükséges intézkedést megtett bármiféle baleset elkerülésére és gépjármű esetén a jogtalan használat megelőzésére.
5. Ajánlatos a nemzeti jogszabályokban úgy rendelkezni, hogy a kétkerekű segédmotoros kerékpárok és az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárok kivételével minden motoros járművet, valamint minden, akár felkapcsolt, akár fel nem kapcsolt pótkocsit, amely lakott területen kívül az úttesten áll, kellő távolságból jelezni kell legalább egy megfelelő berendezéssel, amelyet a legmegfelelőbb helyen kell elhelyezni úgy, hogy az kellő időben figyelmeztesse a közeledő többi vezetőt, ha
a) a jármű éjszaka az úttesten olyan körülmények között áll, hogy a közeledő vezetők nem számíthatnak az így keletkezett akadályra;
b) a vezető, más esetekben olyan helyen kénytelen a járművét megállítani, ahol a megállás tilos.
6. E cikkben semmi sem értelmezhető úgy, hogy az gátolná a Szerződő Feleket vagy szerveiket egyéb várakozási és megállási tilalmak bevezetésében.
Jármű ajtaját kinyitni, nyitva hagyni vagy a járműből kiszállni nem szabad csak akkor, ha meggyőződtek arról, hogy ez nem okoz veszélyt a közút többi használójának.
1. Az autópályán és, ha a nemzeti jogszabályok így rendelkeznek, az autópályára való ráhajtásra és arra való letérésre szolgáló utakon:
a) tilos a közlekedés a gyalogosok, az állatok, a kerékpárok és – amennyiben nem minősülnek motorkerékpároknak – a segédmotoros kerékpárok, továbbá a gépjárműveken és pótkocsijaikon kívül minden más jármű, valamint az olyan gépjárművek és pótkocsik számára, amelyek szerkezetüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy sík úton elérjenek egy, a nemzeti jogszabályokban megállapított sebességet;
b) tilos a vezetőknek:
i) járművel a megjelölt várakozóhelyen kívül máshol megállni és várakozni; a jármű kényszerű megállása esetén a vezetője köteles erőfeszítést tenni, hogy a járművet az úttestről, valamint a leálló sávról is eltávolítsa, vagy ha ezt nem képes megtenni, megfelelő távolságban azonnal jelezni a jármű jelenlétét azért, hogy a többi közeledő vezetőt kellő időben figyelmeztesse;
ii) megfordulni vagy hátramenetet végezni, vagy a középső elválasztó sávra ráhajtani, ideértve a két úttestet egymással összekötő szakaszokat is.
2. Az autópályára ráhajtó vezetők kötelesek:
a) ha nincs a ráhajtási útszakaszt meghosszabbító sáv, áthaladási elsőbbséget adni az autópályán közlekedő járműveknek;
b) ha gyorsító sáv van, azt igénybe venni és az autópálya forgalmába az Egyezmény 14. Cikke 1. és 3. bekezdésének a rendelkezései szerint besorolni.
3. Az a vezető, aki elhagyja az autópályát, köteles kellő időben igénybe venni az autópályáról való kihajtásnak megfelelő forgalmi sávot, és a legrövidebb időn belül rátérni a lassító sávra, ha van ilyen sáv.
4. E cikk, 1., 2. és 3. bekezdésének alkalmazása szempontjából autópályának kell tekinteni a gépjárműforgalom céljára fenntartott és így megfelelően jelzett útmenti ingatlanokhoz be vagy kijárattal nem rendelkező egyéb utat.
1. Az úthasználóknak tilos átvágniok katonai menetoszlopon, iskolások felügyelő által vezetett, sorban haladó csoportján és egyéb felvonuláson.
2. A rokkantak, akik maguk által hajtott vagy lépésben haladó kerekes székben közlekednek, igénybe vehetik a járdákat és az erre alkalmas úttestszegélyeket.
1. A Szerződő Felek vagy szerveik megtehetik, hogy az Egyezmény 10. Cikke 3. bekezdésének a rendelkezései ellenére nem tiltják meg a kerékpárosoknak az egymás mellett való haladást.
2. Tilos a kerékpárosoknak a kormányt mindkét kézzel elengedve kerékpározni, magukat másik járművel vontattatni, továbbá a vezetést akadályozó vagy a többi úthasználóra veszélyes tárgyakat szállítani, húzni vagy tolni. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni a segédmotoros kerékpárok vezetőire és a motorkerékpárosokra is, de ezek ezenfelül kötelesek mindkét kezükkel tartani a kormányt, kivéve, amikor az Egyezmény 14. Cikkének 3. bekezdésében leírt vezetési műveletet jelzik.
3. Tilos kerékpárosnak és a segédmotoros kerékpár vezetőjének járművén utast szállítania; a Szerződő Felek vagy szerveik azonban e rendelkezéstől eltérhetnek, így különösen megengedhetik az utasok szállítását a kerékpárra szerelt pótülésen vagy pótüléseken. A motorkerékpáros utasokat csak – ha ilyen van – az oldalkocsiban és a vezető mögött esetleg felszerelt pótülésen szállíthat.
4. A Szerződő Felek vagy szerveik megtilthatják a kerékpárosoknak kijelölt kerékpárút esetén az úttest többi részén való közlekedést. Felhatalmazhatják a segédmotoros kerékpárok vezetőit a kijelölt kerékpárúton való közlekedésre és ha azt indokoltnak ítélik, megtilthatják nekik az úttest többi részén való közlekedést.
1. Hangjelző készülék csak akkor használható:
a) ha baleset elkerülése végett figyelmeztető jelzéseket kell adni;
b) ha lakott területen kívül az előzendő vezető figyelmeztetése szükséges. Hangjelző készülék hangkibocsátásának nem szabad a szükségesnél hosszabb ideig tartania.
2. A gépjárművezetők az esti szürkülettől napkeltéig figyelmeztető hangjelzés helyett alkalmazhatják az Egyezmény 33. Cikkének 5. bekezdésében meghatározott figyelmeztető fényjelzéseket. Megtehetik ezt nappal is e cikk 1. bekezdésének b) pontjában meghatározott célból, ha ez jobban megfelel a körülményeknek.
3. A Szerződő Felek vagy szerveik engedélyezhetik lakott területen is figyelmeztető fényjelzések használatát e cikk 1. bekezdésének b) pontjában meghatározott célból.
1. Ha az úttesten sínpálya van, villamos vagy más sínen közlekedő jármű közeledtekor minden úthasználónak minél előbb el kell azt hagynia, hogy utat adjon a sínen közlekedő jármű elhaladásához.
2. A Szerződő Felek vagy szerveik e fejezetben meghatározott szabályoktól eltérő különleges szabályokat hozhatnak a sínpályához kötött járművek úton való közlekedésére, valamint a mellettük való elhaladásra, és megelőzésükre. A Szerződő Felek vagy szerveik azonban nem alkalmazhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek ellentétesek az Egyezmény 18. Cikkének 7. bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.
1. Ha meghatározták a jármű megengedett legnagyobb összsúlyát, a jármű terhelt súlya soha nem haladhatja meg a megengedett legnagyobb összsúlyt.
2. A jármű minden rakományát úgy kell elrendezni és ha szükséges úgy kell csomagolni, hogy az
a) ne veszélyeztessen személyeket, ne okozzon kárt köz- vagy magántulajdonban, különösen úgy, hogy az az úton vonszolódik vagy az útra esik;
b) ne akadályozza a vezető kilátását és ne rontsa a jármű stabilitását vagy vezetését;
c) ne okozzon elkerülhető zajt, port vagy más kellemetlen hatást;
d) ne takarja el a lámpákat, beleértve a fék és az irányjelző lámpákat, a fényvisszaverőket, a rendszámot és a járművet nyilvántartó állam megkülönböztető jelzését, amelyekkel a járműnek rendelkeznie kell az Egyezmény vagy a nemzeti jogszabályok értelmében, továbbá ne takarja el az Egyezmény 14. Cikke 3. bekezdésének vagy 17. Cikke 2. bekezdésének rendelkezése szerinti karjelzéseket.
3. A rakomány rögzítésére vagy megóvására szolgáló tartozékok, mint például kábelek, láncok és ponyvák szorosan tartsák és rögzítsék a rakományt. A rakomány megóvására szolgáló tartozékok feleljenek meg e cikk 2. bekezdésében a rakományra vonatkozó rendelkezéseknek.
4. A járműről előre, hátra vagy oldalra kinyúló rakományt jól látható módon jelezni kell minden olyan esetben, amikor a kinyúlást a többi járművezető nem veheti észre; éjszaka jelzésként előre egy fehér lámpát és fehér fényvisszaverőt, hátra pedig egy piros lámpát és piros fényvisszaverőt kell használni. Különösen a motoros járműveken:
a) azokat a rakományokat, amelyek a jármű szélétől előre vagy hátra több mint egy méterrel (3 láb 4 hüvelyk) kinyúlnak, mindenkor jelezni kell;
b) azokat a rakományokat, amelyek a jármű szélétől oldalra úgy nyúlnak ki, hogy külső szélük több, mint 0,40 m-re (16 hüvelyk) van a jármű első helyzetjelző lámpájának a külső szélétől, elöl, azokat a rakományokat pedig, amelyeknek külső széle több, mint 0,40 m-re (16 hüvelyk) van a jármű hátsó piros helyzetjelző lámpájának külső szélétől hátul is éjszaka jelezni kell.
5. E cikk 4. bekezdésének egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az gátolná a Szerződő Feleket vagy szerveiket abban, hogy megtiltsák, korlátozzák vagy külön engedélyhez kössék a rakománynak a 4. bekezdésben említett kinyúlását.
1. Anélkül, hogy ez érintené a sérültnek nyújtandó segítségnyújtási kötelezettségre vonatkozó nemzeti jogszabályokat, a közlekedési balesettel kapcsolatba került minden vezető vagy más úthasználó köteles:
a) nyomban megállni, mihelyt ez lehetséges anélkül, hogy a forgalomnak további veszélyt okozna;
b) erőfeszítést tenni a forgalom biztonságának a baleset helyszínén való megóvására és ha a baleset során valaki meghalt, vagy súlyosan megsérült – olyan mértékben, amíg ez nem érinti a közlekedés biztonságát – elkerülni a helyszín állapotának a megváltoztatását és azoknak a nyomoknak az eltüntetését, amelyek hasznosak lehetnek a felelősség megállapításához;
c) közölni személyazonosságát, ha a balesettel kapcsolatba került többi személy kívánja;
d) értesíteni a rendőrséget, ha valaki a baleset során megsérült vagy meghalt és megérkezéséig a baleset helyszínén maradni vagy oda visszatérni, kivéve, ha a rendőrség engedélyt ad a színhely elhagyására vagy ha a sérültek részére kell segítséget hoznia vagy ő maga is ápolásra szorul.
2. A Szerződő Felek vagy azok a szervei nemzeti jogszabályaikban mellőzhetik e cikk 1. bekezdése d) pontjának az alkalmazását, amikor nem keletkezett súlyos sérülés és a balesettel érintett egyetlen személy sem kívánja a rendőrség értesítését.
1. E cikk értelmezése szempontjából az „éjszaka” a szürkület és a napkelte közötti időszakot jelenti, valamint az egyéb olyan időszakokat, amikor a látási viszonyok – például köd, hóesés, erős eső vagy alagúton való áthaladás miatt – nem megfelelőek.
2. Éjszaka:
a) az úton közlekedő minden motoros jármű (a segédmotoros kerékpáron és az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpáron kívül) előre legalább két fehér vagy kadmium sárga fényt, hátra pedig páros számú piros fényt mutasson az 5. függelék 23. és 24. bekezdésében a gépjárművekre meghatározott rendelkezéseknek megfelelően; a nemzeti jogszabályok azonban engedélyezhetik előre a borostyánsárga helyzetjelző fényeket. E pontban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni motoros járműből és egy vagy több pótkocsiból álló járműszerelvényekre is, és a hátsó piros lámpának ilyenkor az utolsó pótkocsi végén kell lennie; azokon a pótkocsikon, amelyekre az Egyezmény 5. függelék 30. bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni, elöl két fehér lámpa legyen, amelyeket az említett 30. bekezdés szerint kell felszerelni;
b) minden, az úton közlekedő olyan jármű vagy járműszerelvény, amelyre e bekezdés a) pontjának rendelkezései nem vonatkoznak, előre legalább egy fehér vagy kadmium sárga fényt, hátra pedig legalább egy piros fényt mutasson, amikor csupán egy lámpa van hátul. Ezt a lámpát a jármű tengelyében vagy a forgalom irányával ellentétes oldalán kell elhelyezni; állati erővel vont jármű és kézikocsi esetén ezeket a fényeket kibocsátó lámpákat a jármű említett oldalán haladó vezető vagy kísérő is viheti.
3. E cikk 2. bekezdésében említett lámpák olyanok legyenek, hogy a járművet hatásosan jelezzék a többi úthasználó részére; ugyanaz a lámpa, vagy ugyanaz a készülék előre és hátra mutató fényt nem bocsáthat ki csak abban az esetben, ha a jármű jellemzői – különösen csekély hosszúsága – olyanok, hogy ez a követelmény ilyen helyzetben is teljesül.
4. a) E cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére
i) e bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az úton álló vagy várakozó olyan járműre, amely úgy van kivilágítva, hogy e jármű kellő távolságból jól látható;
ii) az a motoros jármű, amely 6 méternél (20 láb) nem hosszabb, illetőleg 2 méternél (6 láb 6 hüvelyk) nem szélesebb, és amelyhez jármű nincs hozzákapcsolva, ha lakott területen levő úton áll vagy várakozik, elég, hogy egy fényt mutasson, a jármű azon oldalán, amely ellentétes az úttestnek azzal a szélével, amely mentén a jármű megállt vagy várakozik; e fénynek előre fehérnek vagy borostyánsárgának, hátra pedig pirosnak vagy borostyánsárgának kell lennie;
iii) e cikk 2. bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket ne alkalmazzák kétkerekű kerékpárokra, kétkerekű segédmotoros kerékpárokra és az akkumulátorral fel nem szerelt, oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárokra, amikor azok lakott területen egészen az úttest szélén állnak vagy várakoznak;
b) ezenfelül a nemzeti jogszabályok kivételeket állapíthatnak meg e cikk szabályai alól:
i) az úttesten kívül külön helyen álló vagy várakozó járművekre;
ii) a nagyon kis forgalmú városi utcákban álló vagy várakozó járművekre.
5. A járművön soha nem lehetnek előre piros fények, piros fényvisszaverő berendezések vagy piros fényvisszaverő anyagok, hátra pedig fehér vagy kadmium sárga fények, fehér vagy kadmium sárga fényvisszaverő berendezések, illetőleg fehér vagy kadmium sárga fényvisszaverő anyagok; ez a rendelkezés nem vonatkozik a fehér vagy kadmium sárga hátrameneti fények használatára, sem a hátsó rendszámtábla világos színű szám vagy betűjeleinek, a megkülönböztető jeleknek vagy a nemzeti jogszabályok által előírt más megkülönböztető jelzéseknek a fényvisszaverésére, sem az ilyen táblák vagy jelzések világos alapjának a fényvisszaverésére, sem bizonyos megkülönböztetett járművek forgó vagy villogó piros fényeire.
6. A Szerződő Felek vagy szerveik, olyan mértékben, amennyire ezt a forgalom biztonságának a veszélyeztetése nélkül lehetségesnek ítélik, eltéréseket állapíthatnak meg a nemzeti jogszabályaikban e cikk rendelkezéseivel szemben;
a) az állati erővel vont járművekre és a kézikocsikra;
b) a különleges alakú, jellegű vagy különleges célokra, illetőleg különleges körülmények között alkalmazott járművekre.
7. Az Egyezményben semmi sem értelmezhető úgy, hogy az gátolná a nemzeti jogszabályalkotást abban, hogy a – felügyelő személy által vezetett vagy menetet alkotó – gyalogos csoportok és állatokat vagy állatcsoportokat vezető személyek, illetőleg az igavonó, málhás vagy nyerges állatok vezetői részére, olyan esetekben, amikor e cikk 2. bekezdésének b) pontjában meghatározott körülmények között az úttesten közlekednek, elrendelje fényvisszaverő berendezés vagy lámpa használatát; ilyen esetekben a visszavert vagy kibocsátott fénynek előre fehérnek vagy szelektívsárgának, hátra pirosnak, vagy pedig mindkét irányba borostyánsárgának kell lennie.
1. Az Egyezmény 5. függelékében meghatározott távolsági fényszórókkal, tompított fényszórókkal vagy helyzetjelző lámpákkal felszerelt jármű vezetője – olyan esetekben, amikor az Egyezmény 32. Cikke szerint a járműnek előre legalább egy vagy két fehér vagy szelektívsárga fényt kell mutatnia – a lámpákat következőképpen használja:
a) a távolsági fényszórókat nem szabad bekapcsolni lakott területen, ha az út kielégítően meg van világítva, sem lakott területen kívül, ha az úttest folyamatosan meg van világítva és ez a világítás kielégítő ahhoz, hogy a vezető megfelelő távolságra tisztán lásson, sem akkor, ha a jármű áll;
b) fenntartva annak lehetőségét, hogy a nemzeti jogszabályok engedélyezzék a távolsági fényszórók használatát a nappali órákban, amikor a látási viszonyok – például köd, hóesés, erős eső vagy alagúton való áthaladás miatt – nem kielégítőek, a távolsági fényszórókat nem szabad bekapcsolni, vagy működésüket úgy kell módosítani, hogy a vakítás elkerülhető legyen:
i) ha a vezető szembejövő jármű mellett készül elhaladni; (ha fényszórót használ, azt el kell oltania vagy a működését úgy módosítania, hogy a vakítás elegendő távolságban megszűnjön azért, hogy a másik jármű vezetője könnyen és veszély nélkül folytathassa útját);
ii) ha a jármű másik járművet kis távolságban követ (azonban a távolsági fényszórók e cikk 5. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően használhatók az előzés szándékának az Egyezmény 28. Cikke szerinti jelzésére);
iii) minden más esetben, ha az azért szükséges, hogy a közút más használóit vagy a közút mentén haladó víziút vagy vasút használóit ne vakítsa;
c) e bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezések fenntartása mellett, a tompított fényszórókat kell bekapcsolni, ha a távolsági fényszórók használata a fenti a) és b) pontban foglalt rendelkezések szerint tilos; és a tompított fényszóró használható a távolsági fényszóró helyett, ha lehetővé teszi, hogy a vezető megfelelő távolságra tisztán lásson és hogy az út többi használói a járművet megfelelő távolságból észrevehessék;
d) a helyzetjelző lámpát együtt kell használni a távolsági fényszóróval, a tompított fényszóróval, vagy a ködlámpával. Egyedül akkor használható, ha a jármű áll vagy várakozik, vagy ha az autópályán és az Egyezmény 25. Cikkének 4. bekezdésében említett utakon kívül más utakon olyan a világítás, hogy a vezető megfelelő távolságra tisztán lát és a többi úthasználó a járművet megfelelő távolságból észreveheti.
2. Ha a jármű fel van szerelve az Egyezmény 5. függelékében meghatározott ködlámpával, ezeket a lámpákat csak köd, hóesés vagy erős esőzés esetén szabad használni. E cikk 1. bekezdése c) pontjának a rendelkezéseivel ellentétben ilyenkor a ködlámpák használata helyettesíti a tompított fényszórók használatát, a nemzeti jogszabályok ebben az esetben megengedhetik a ködlámpák és a tompított fényszórók egyidejű használatát.
3. E cikk 2. bekezdésének a rendelkezéseivel ellentétben a nemzeti jogszabályok megengedhetik a ködlámpák bekapcsolását, keskeny és számos kanyart magukban foglaló utakon köd, hóesés vagy erős esőzés hiányában is.
4. Az Egyezményben semmi sem értelmezhető úgy, hogy az gátolná a nemzeti jogszabályokat abban, hogy a tompított fényszórók használatát lakott területen kötelezővé tegyék.
5. Az Egyezmény 28. Cikkének 2. bekezdésében említett figyelmeztető fényjelzés a tompított fényszórók rövid ideig tartó ismételt bekapcsolásából vagy távolsági fényszórók ismételt bekapcsolásából, vagy a tompított fényszórók és az országúti fényszórók váltakozó, rövid ideig tartó bekapcsolásából áll.
1. Ha megkülönböztetett jármű közeledését különleges fény- és hangjelző készülék jelzi, minden úthasználó köteles szabaddá tenni a haladást az úttesten és szükség esetén megállni.
2. A nemzeti jogszabályok megengedhetik a megkülönböztetett járművek vezetőinek, hogy – ha közlekedésüket a jármű különleges figyelmeztető berendezései jelzik, és ha nem veszélyeztetnek más úthasználót – a II. fejezet rendelkezéseitől – a 6. Cikk 2. bekezdésének a rendelkezései kivételével – egészben vagy részben eltérjenek.
3. A nemzeti jogszabályok meghatározhatják azt, hogy az utak építésén, javításán vagy karbantartásán dolgozó személyek, ideértve a munkákhoz alkalmazott gépek vezetőit is, munkájuk során milyen mértékben nincsenek kötelezve a II. fejezet rendelkezéseinek figyelembevételére, feltéve, hogy az összes szükséges elővigyázatossági intézkedéseket megteszik.
4. Ha más jármű vezetője e cikk 3. bekezdésében említett gépeket –, amikor azok a közúton dolgoznak – kíván előzni, vagy ilyen gép mellett elhaladni, a szükséges mértékben és az összes szükséges elővigyázatosság mellett figyelmen kívül hagyhatja az Egyezmény 11. és 12. Cikkeiben foglalt rendelkezéseket.
1. a) A nemzetközi forgalomban részt vevő minden gépjármű és a könnyű pótkocsi kivételével minden gépjárműhöz kapcsolt pótkocsi azért, hogy az Egyezmény rendelkezéseiben foglalt előnyökből részesüljön, szerepeljen valamelyik Szerződő Fél vagy ennek szerve nyilvántartásában és a gépjármű vezetője hordja magánál a nyilvántartásbavételt igazoló, akár a Szerződő Fél hatósága vagy ennek szerve által, akár a Szerződő Fél vagy szerve nevében az erre felhatalmazott egyesület által kiállított érvényes igazolványt. A forgalmi engedélynek nevezett igazolvány legalább tartalmazza:
– az Egyezmény 2. Függelékében meghatározott módon összeállított és forgalmi rendszámnak nevezett sorszámot;
– a jármű első nyilvántartásba vételének időpontját;
– a forgalmi engedély jogosítottjának a teljes nevét és lakcímét;
– az alváz sorszámát (a gyártó gyártási- vagy sorozatszámát);
– a jármű gyártójának nevét vagy típusát;
– áruszállításra szolgáló jármű esetében a megengedett legnagyobb összsúlyt;
– az érvényességi időtartamot, ha az nem korlátlan.
Az igazolvány bejegyzéseit latin, illetőleg angol kurzív betűkkel kell feltüntetni, vagy ilyenekkel megismételni.
b) A Szerződő Felek vagy szerveik azonban úgy is dönthetnek, hogy a területükön kiállított engedélyben az első nyilvántartásba-vétel időpontja helyett a gyártás évét tüntetik fel.
2. Az olyan nyerges vontató és félpótkocsi, amelyet a nemzetközi forgalomban való részvétele alatt nem kapcsolnak szét, e cikk 1. bekezdésének a rendelkezéseivel ellentétben akkor is jogosult az Egyezmény rendelkezéseiben foglalt előnyökre, ha a vontatót és félpótkocsit csak egyszer vették nyilvántartásba és egyetlen engedélye van.
3. Az Egyezményben semmi sem értelmezhető úgy, mint amely korlátozná a Szerződő Felek vagy szerveik jogát, hogy a nemzetközi forgalomban részt vevő olyan jármű esetében, amelyet nem a járművel utazó személy nevére vettek nyilvántartásba, megköveteljék a vezető jármű birtoklására vonatkozó jogának az igazolását.
4. Ajánlatos, hogy azok a Szerződő Felek, amelyeknél ilyen még nincs, hozzanak létre nemzeti vagy regionális szinten olyan szervet, amelynek feladata a forgalomba bocsátott gépjárművek és az egyes forgalmi engedélyekben szereplő adatok gépjárművenként történő központi nyilvántartása.
1. A nemzetközi forgalomban részt vevő minden gépjárműnek legyen elöl és hátul forgalmi rendszáma, azonban a motorkerékpárnak csupán hátul legyen rendszáma.
2. Minden nemzetközi forgalomban részt vevő nyilvántartott pótkocsinak legyen hátul rendszáma. Ha a gépjármű egy vagy több pótkocsit vontat, a vontató jármű rendszáma az egyetlen pótkocsin, vagy az utolsó pótkocsin legyen, ha azok nincsenek nyilvántartásba véve.
3. E cikkben említett rendszám összetétele és felszerelési módja feleljen meg az Egyezmény 2. függelékében foglalt rendelkezéseknek.
1. A nemzetközi forgalomban részt vevő minden gépjárművet el kell látni hátul, a rendszámon kívül a nyilvántartó Állam jelzésével.
2. A gépjárműhöz kapcsolt minden pótkocsin, amelynek az Egyezmény 36. Cikke szerint hátul rendszáma van, legyen hátul annak az Államnak a jelzése is, amelyben a rendszámot kiadták. E bekezdés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a pótkocsit nem abban az Államban vették nyilvántartásba, mint azt a gépjárművet, amelyhez hozzákapcsolták; ha a pótkocsi nincs nyilvántartásba véve, legyen hátul a vontató járművet nyilvántartó Állam megkülönböztető jelzése, kivéve, ha ebben az Államban közlekedik.
3. E cikkben említett jelzés összetétele és felszerelési módja feleljen meg az Egyezmény 3. függelékében foglalt rendelkezéseknek.
A nemzetközi forgalomban részt vevő minden gépjárművön és pótkocsin legyenek az Egyezmény 4. függelékében meghatározott azonosítási jelek.
A nemzetközi forgalomban részt vevő minden gépjármű, minden pótkocsi és minden járműszerelvény feleljen meg az Egyezmény 5. függelékében foglalt rendelkezéseknek. Ezen felül legyenek jó üzemállapotban.
Az Egyezmény – 47. Cikkének 1. bekezdése szerinti – hatálybalépésétől számított tíz év elteltéig a nemzetközi forgalomban részt vevő pótkocsik, bármekkora is a megengedett legnagyobb összsúlyuk, jogosultak az Egyezmény rendelkezéseiben foglalt előnyökre, még abban az esetben is, ha nincsenek nyilvántartásba véve.
1. A Szerződő Felek elismerik:
a) nemzeti nyelvükön vagy nemzeti nyelveik egyikén kiállított bármely vezetői engedélyt, vagy amelyhez, bár nem ilyen nyelven állítottak ki, hiteles fordítást csatoltak;
b) az Egyezmény 6. függelékével egyező minden nemzeti engedélyt; és
c) az Egyezmény 7. függelékével egyező minden nemzetközi engedélyt,
mint a vezetésre érvényest, a saját területükön olyan jármű vezetésére, amely beletartozik az engedély által megjelölt kategóriákba, feltéve, hogy az említett vezetői engedély érvényes és azt egy másik Szerződő Fél vagy annak szerve, vagy ezáltal a másik Szerződő Fél szerve által e célból feljogosított egyesület állította ki. E bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni tanuló vezetői engedélyekre.
2. Az előző bekezdés rendelkezéseivel ellentétben:
a) ha a vezetői engedély érvényességét – a vezető testi fogyatékosságára figyelemmel – külön megjegyzéssel attól tették függővé, hogy a jogosított személy bizonyos készüléket viseljen vagy a járművet bizonyos berendezéssel felszereljék, csak abban az esetben ismerik el érvényesnek, ha ezeket a feltételeket teljesítik;
b) a Szerződő Felek megtagadhatják saját területükön az olyan vezetői engedély érvényességének elismerését, amelynek jogosítottja tizennyolcadik életévét nem töltötte be;
c) a Szerződő Felek megtagadhatják területükön az Egyezmény 6. és 7. függelékében említett C, D és E kategóriákba tartozó gépjárművek és járműszerelvények vezetésére az olyan vezetői engedély érvényességének elismerését, amelynek jogosítottja nem töltötte be a huszonegyedik életévét.
3. A Szerződő Felek kötelezik magukat a szükséges intézkedések megtételére, hogy területükön ne állítsanak ki e cikk 1. bekezdésének a), b) és c) pontjaiban említett nemzeti és nemzetközi vezetői engedélyeket a vezető felkészültségének és testi alkalmasságának kielégítő szavatolása nélkül.
4. E cikk 1. bekezdése és a 2. bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából:
a) az Egyezmény 6. és 7. függelékében említett B kategóriába tartozó gépjárművekhez hozzá lehet kapcsolni egy könnyű pótkocsit, hasonlóképpen hozzákapcsolható egy olyan pótkocsi, amelynek megengedett legnagyobb összsúlya meghaladja a 750 kg-ot (1650 fontot), de nem haladja meg a gépjármű önsúlyát, feltéve, hogy az ilyen módon összekapcsolt járművek megengedett legnagyobb összsúlya együttesen nem haladja meg a 3500 kg-ot (7700 fontot);
b) az Egyezmény 6. és 7. függelékében említett C és D kategóriába tartozó gépjárművekhez hozzá lehet kapcsolni egy könnyű pótkocsit és az így létrehozott járműszerelvény a C, illetőleg a D kategóriába tartozik.
5. Nemzetközi engedély nemzeti engedély jogosítottjának csak akkor adható ki, ha az engedély kiadásánál az Egyezmény által meghatározott minimális feltételeket teljesítették. Nemzetközi engedély nem lehet hosszabb ideig érvényes, mint az a megfelelő nemzeti engedély, amelynek a számát a nemzetközi engedélyben fel kell tüntetni.
6. E cikk rendelkezései nem kötelezik a Szerződő Feleket arra, hogy
a) érvényesnek ismerjenek el olyan nemzeti vagy nemzetközi vezetői engedélyt, amelyet egy másik Szerződő Fél területén olyan személyek részére adtak ki, akiknek rendes lakóhelye a kiadás időpontjában területükön volt, vagy akik rendes lakóhelyüket a vezetői engedély kiadását követően helyezték át területükre;
b) érvényesnek ismerjék el az említett olyan engedélyt, amelyet olyan vezetők részére adtak ki, akiknek rendes lakóhelye a kiadás időpontjában nem volt azon a területen, ahol az engedélyt kiadták, vagy akik lakóhelyüket a vezetői engedély kiadását követően helyezték át más területre.
1. A Szerződő Felek vagy szerveik megvonhatják a jogot, hogy területükön használhassa nemzeti vagy nemzetközi vezetői engedélyét attól a vezetőtől, aki területükön olyan szabályszegést követ el, amely jogszabályaik szerint a vezetői engedély visszavonására ad okot. Ilyen esetben a Szerződő Fél vagy szervének hatósága, amely az engedély használatának a jogát megvonta:
a) bevonhatja az engedélyt és visszatarthatja annak az időtartamnak elteltéig, ameddig az engedély használatának a jogát megvonta, vagy ha a határidő eltelte előtt távozik el, amíg a vezető a Szerződő Fél területét el nem hagyja;
b) értesítheti az engedély használati jogának a megvonásáról azt a hatóságot, amely kiadta vagy amelynek a nevében kiadták az engedélyt;
c) bevezetheti, ha nemzetközi engedélyről van szó az erre a célra szolgáló rovatba a megjegyzést, hogy az engedély a területén többé nem érvényes;
d) kiegészítheti – abban az esetben, ha nem alkalmazza e bekezdés a) pontja szerinti eljárást – a b) pontban említett értesítést, felkérve azt a hatóságot, amely kiadta vagy amelynek nevében kiadták az engedélyt, hogy értesítse az érdekelt személyt az ellene hozott határozatáról.
2. A Szerződő Felek erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy értesítsék az érdekelteket azokról a határozatokról, amelyeket e cikk 1. bekezdésének d) pontjában említett eljárás során velük közöltek.
3. Az Egyezményben semmi sem értelmezhető úgy, mint amely megtiltja a Szerződő Feleknek vagy szervüknek, hogy egy nemzeti vagy nemzetközi vezetői engedély jogosítottját meggátoljanak a vezetésben, ha nyilvánvaló, vagy bizonyított biztonságos vezetésre alkalmatlan állapota, vagy ha abban az Államban, ahol rendes lakóhelye van, a vezetésre való jogát megvonták.
A nemzetközi vezetői engedély, amely az 1949. szeptember 19-én Genfben kelt közúti közlekedési Egyezmény rendelkezéseinek megfelel, és amelyet az Egyezmény 47. Cikkének 1. bekezdése szerinti hatálybalépésétől számított öt éven belül adtak ki, az Egyezmény 41. és 42. Cikkeinek alkalmazása szempontjából azonosnak minősül az Egyezményben meghatározott nemzetközi vezetői engedéllyel.
1. A nemzetközi forgalomban részt vevő motor nélküli kerékpárnak legyen:
a) hatékony fékje;
b) kellő távolságból hallható csengője, de semmiféle más hangjelző készüléke;
c) piros színű fényvisszaverője hátul, továbbá olyan készülékei, amelyek lehetővé teszik előre fehér vagy kadmium sárga és hátra piros fény kibocsátását.
2. Azoknak a Szerződő Feleknek a területén, amelyek nem tettek az Egyezmény 54. Cikke 2. bekezdésének megfelelően olyan nyilatkozatot, hogy a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpárnak tekintik, a nemzetközi forgalomban részt vevő segédmotoros kerékpároknak legyen:
a) két egymástól független fékberendezése;
b) olyan csengője vagy más hangjelző berendezése, amely alkalmas arra, hogy kellő távolságból hallható legyen;
c) hatásos hangtompító berendezése;
d) berendezései, amelyek lehetővé teszik előre fehér vagy kadmiumsárga, hátra pedig piros fény kibocsátását, valamint hátul egy piros színű fényvisszaverője;
e) az Egyezmény 4. függelékében meghatározott azonosítási jele.
3. Azoknak a Szerződő Feleknek a területén, amelyek az Egyezmény 54. Cikke 2. bekezdésének megfelelően olyan nyilatkozatot tettek, hogy a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpárnak tekintik, a segédmotoros kerékpárok nemzetközi forgalomba bocsátásának a feltételei ugyanazok, mint amelyeket az Egyezmény 5. függeléke a motorkerékpárokra meghatároz.
1. Az Egyezmény az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén New Yorkban 1969. december 31-ig áll nyitva aláírásra az Egyesült Nemzetek Szervezetének összes tagállamai, bármelyik szakosított intézményének, illetőleg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek a tagjai, a Nemzetközi Bíróság alapokmányának a részesei és minden más olyan Állam számára, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Közgyűlése meghívott abból a célból, hogy az Egyezmény részesévé váljék.
2. Az Egyezmény megerősítésre szorul. A megerősítő okmányokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
3. Az Egyezmény továbbra is nyitva áll csatlakozásra e cikk 1. bekezdésében említett minden Állam részére. A csatlakozási okmányokat a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.
4. Minden Állam az Egyezmény aláírásakor a megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésekor közli a Főtitkárral azt az állam-jelzést, amelyet az Egyezmény 3. függelékében foglalt rendelkezéseknek megfelelően azért választott, hogy az általa nyilvántartott és a nemzetközi forgalomban részt vevő járműveken elhelyezze. A Főtitkárhoz intézett másik értesítéssel bármely Állam módosíthatja a korábban választott államjelzést.
1. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor vagy megerősítésekor vagy a csatlakozáskor, vagy bármely későbbi időpontban, a Főtitkárhoz intézett értesítéssel kijelentheti, hogy az Egyezményt alkalmazza azokra a területekre, vagy azok egy részére, amelyeknek a nemzetközi kapcsolatairól gondoskodik. Az Egyezmény az értesítésben megjelölt területre vagy területekre azt a napot követő harminc nap elteltével válik alkalmazandóvá, amely napon a Főtitkár megkapta az értesítést, vagy az Egyezménynek az értesítést küldő Államban való hatálybalépésének a napján, amennyiben ez az utóbbi nap későbbi az előbb említettnél.
2. Bármely Állam, amely e cikk 1. bekezdése szerint nyilatkozatot tett, bármely későbbi időpontban a Főtitkárhoz intézett értesítéssel kijelentheti, hogy az Egyezménynek az értesítésben megjelölt területre való alkalmazhatósága megszűnik és az Egyezmény az említett területre nem alkalmazható azt a napot követő egy év elteltével, amely napon a Főtitkár ezt az értesítést megkapta.
3. Bármely Állam, amely e cikk 1. bekezdése szerinti értesítéssel él, közli a Főtitkárral azt az állam-jelzést vagy jelzéseket, amelyeket azért választott, hogy azokat a nemzetközi forgalomban az érintett területen vagy területeken az Egyezmény 3. függeléke rendelkezéseinek megfelelően nyilvántartásba vett járműveken elhelyezzék. A Főtitkárhoz intézett újabb értesítéssel bármely Állam módosíthatja a korábban választott állam-jelzést.
1. Az Egyezmény a tizenötödik megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésének időpontját követő tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
2. Minden olyan Állam számára, amely a tizenötödik megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezését követően erősíti meg az Egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a megerősítő vagy csatlakozási okmánynak az adott Állam által történt letétbe helyezésének az időpontját követő tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
Az Egyezmény hatálybalépésével, a Párizsban 1926. április 24-én aláírt, a gépjármű-közlekedésre vonatkozó nemzetközi Egyezményt és a közúti közlekedésre vonatkozó nemzetközi Egyezményt, a Washingtonban 1943. december 15-én aláírásra megnyitott, az amerikaközi gépjárműközlekedés szabályozására vonatkozó Egyezményt és a Genfben 1949. szeptember 19-én aláírásra megnyitott, a közúti közlekedésre vonatkozó Egyezményt a Szerződő Felek közötti viszonyban hatályon kívül helyezi és azok helyébe lép.
1. Az Egyezmény hatálybalépésétől számított egy év eltelte után bármely Szerződő Fél javasolhatja az Egyezmény egy vagy több módosítását. A javasolt módosítások szövegét, az indokok előterjesztésével, a Főtitkárhoz kell küldeni, aki közli azt az összes Szerződő Féllel. A Szerződő Felek számára fennáll a lehetőség arra, hogy e közléstől számított tizenkét hónapon belül közöljék: (a) elfogadják-e a módosítást, vagy (b) elvetik azt, vagy (c) azt kívánják, hogy konferenciát hívjanak össze annak megvizsgálására. A Főtitkár hasonlóképpen közli a javasolt módosítás szövegét az Egyezmény 45. Cikkének 1. bekezdésében említett többi Állammal is.
2. a) Minden módosító javaslat, amelyet az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelően közölnek, akkor tekinthető elfogadottnak, ha a fent említett tizenkét hónapos határidőn belül a Szerződő Felek egyharmadánál kevesebben közölték a Főtitkárral akár azt, hogy elvetik a módosítást, akár azt, hogy a megvizsgálására konferencia összehívását kívánják. A Főtitkár az összes Szerződő Felet értesíti minden javasolt módosítás elfogadásáról vagy elvetéséről és a konferencia összehívására vonatkozó minden kérelemről. Ha a meghatározott tizenkét hónapos határidő alatt beérkezett elutasítások és a konferencia összehívására vonatkozó kérelmek teljes száma nem éri el a Szerződő Felek teljes számának az egyharmadát, a Főtitkár értesíti az összes Szerződő Felet, hogy a módosítás az előző bekezdésben meghatározott tizenkét hónapos határidő lejártát követő hat hónap elteltével az összes Szerződő Félre vonatkozóan hatályba lép azok kivételével, amelyek a megállapított határidő alatt elvetették a módosítást, vagy megvizsgálására konferencia összehívását kérték.
b) Minden olyan Szerződő Fél, amely az említett tizenkét hónapos határidő alatt elvetette a módosítási javaslatot, vagy megvizsgálására konferencia összehívását kérte, az említett határidő elteltét követően bármikor értesítheti a Főtitkárt, hogy elfogadja a módosítást és a Főtitkár közli ezt az értesítést az összes többi Szerződő Féllel. Azokra a Szerződő Felekre, amelyek közölték a részükről történt elfogadást, a módosítás attól számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor a Főtitkár megkapta az értesítésüket.
3. Ha egy javasolt módosítást e cikk 2. bekezdésének megfelelően nem fogadtak el és ha e cikk 1. bekezdésében meghatározott tizenkét hónapos határidőn belül a Szerződő Felek teljes számának felénél kevesebben közlik a Főtitkárral azt, hogy elvetik a javasolt módosítást, és ha a Szerződő Feleknek legalább egyharmada, de tíznél nem kevesebben arról tájékoztatják a Főtitkárt, hogy elfogadják, vagy megvizsgálására konferencia összehívását kívánják, a Főtitkár a javasolt módosítás vagy minden más olyan javaslat megvizsgálására konferenciát hív össze, amelyről e cikk 4. bekezdése szerint értesítést kap.
4. Ha e cikk 3. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően konferenciát hívnak össze, a Főtitkár arra az Egyezmény 45. Cikkének 1. bekezdésében említett összes Államot meghívja. Felkéri a konferenciára meghívott összes Államot, hogy legkésőbb a megnyitás előtt hat hónappal juttassák el hozzá mindazokat a javaslatokat, amelyeket a javasolt módosításon kívül ugyancsak meg kívánnak vizsgáltatni az említett konferenciával, és ezeket a javaslatokat legalább három hónappal a konferencia megnyitásának az időpontja előtt a konferenciára meghívott összes Állammal közli.
5. a) Az Egyezménnyel kapcsolatos bármely módosítás akkor minősül elfogadottnak, ha azt a konferencián képviselt Államok kétharmados többsége elfogadta, feltéve, hogy az említett többség a konferencián képviselt Szerződő Feleknek legalább a kétharmadát teszi ki. A Főtitkár értesíti az összes Szerződő Feleket a módosítás elfogadásáról és ez az értesítés napjától számított tizenkét hónap elteltével az összes Szerződő Félre nézve hatályba lép azok kivételével, amelyek e határidő alatt értesítik a Főtitkárt arról, hogy elvetik a módosítást.
b) Minden olyan Szerződő Fél, amely az említett tizenkét hónapos határidő alatt elvetette a módosítást, bármikor értesítheti a Főtitkárt, hogy azt elfogadja és a Főtitkár közli ezt az értesítést az összes többi Szerződő Féllel. Arra a Szerződő Félre, amely közölte a részéről történt elfogadást, a módosítás attól az időponttól számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor a Főtitkár megkapta az értesítést, vagy az említett tizenkét hónapos határidő elteltével, amennyiben ez az időpont későbbi az előbb említettnél.
6. Amennyiben a módosítási javaslat e cikk 2. bekezdése szerint nem minősül elfogadottnak és ha a konferencia összehívására e cikk 3. bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesültek, a módosítási javaslatot elvetettnek kell tekinteni.
Bármely Szerződő Fél a Főtitkárhoz intézett írásbeli értesítéssel felmondhatja az Egyezményt. A felmondás attól az időponttól számított egy év elteltével lép hatályba, amikor a Főtitkár megkapta az értesítést.
Az Egyezmény hatályát veszti, ha a Szerződő Felek száma bármely megszakítás nélküli tizenkét hónapos időszak alatt ötnél kevesebbre csökken.
A két vagy több Szerződő Fél között keletkező minden olyan vitát, amely az Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érinti, és amelyet a Felek nem tudtak tárgyalások útján vagy más módon rendezni, az érdekelt Szerződő Felek bármelyikének a kérelmére döntés végett Nemzetközi Bíróság elé lehet terjeszteni.
Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az bármely Szerződő Félnek megtiltja az Egyesült Nemzetek Alapokmánya rendelkezéseivel összeegyeztethető és a helyzet követelményeire korlátozott olyan intézkedések megtételét, amelyeket külső vagy belső biztonsága szempontjából szükségesnek ítél.
1. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor a megerősítő vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezésekor kinyilváníthatja, hogy nem tekinti magára kötelezőnek az Egyezmény 52. Cikkét. A többi Szerződő Felet nem kötelezi az 52. Cikk az olyan Szerződő Féllel szemben, amely ilyen nyilatkozatot tett.
2. Bármely Állam a megerősítő vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezésekor a Főtitkárhoz intézett nyilatkozattal kinyilváníthatja, hogy az Egyezmény alkalmazása szempontjából a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpárnak minősíti. [1. Cikk n) pont.]
Bármely Állam a Főtitkárhoz intézett értesítéssel később bármikor visszavonhatja nyilatkozatát.
3. E cikk 2. bekezdésében említett nyilatkozatok hatálya attól az időponttól számított hat hónap elteltével kezdődik, amikor a Főtitkár megkapta az értesítést, vagy abban az időpontban, amikor az Egyezmény a nyilatkozatot közlő Állam számára hatályba lép, feltéve, hogy ez az időpont későbbi az előbb említettnél.
4. A korábban választott állam-jelzésre vonatkozó és az Egyezmény 45. Cikke 4. bekezdésének vagy 46. Cikke 3. bekezdésének megfelelően közölt bármely módosítás attól az időponttól számított három hónap elteltével lép hatályba, amikor a Főtitkár az említett módosításra vonatkozó értesítést megkapta.
5. Az Egyezményre és függelékeire vonatkozó fenntartások, e cikk 1. bekezdésében említett fenntartás kivételével, azzal a feltétellel tehetők meg, hogy írásban történik és hogy amennyiben azt a megerősítő vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezése előtt tették, ebben az okmányban megerősítik. A Főtitkár az említett fenntartásokat az Egyezmény 45. Cikkének 1. bekezdésében említett Államokkal közli.
6. Bármely Szerződő Fél, amely e cikk 1. vagy 4. bekezdésének megfelelően fenntartással élt vagy nyilatkozatot tett, bármely időpontban visszavonhatja azt a Főtitkárhoz intézett értesítéssel.
7. E cikk 5. bekezdésének megfelelően tett minden fenntartás
a) annak a Szerződő Félnek a számára, amely a fenntartást tette, a fenntartásban meghatározott terjedelemben módosítja az Egyezménynek a fenntartással érintett rendelkezéseit;
b) ugyanilyen terjedelemben módosítja ezeket a rendelkezéseket a többi Szerződő Fél számára is azzal a Szerződő Féllel fennálló kapcsolataikban, amely a fenntartást bejelentette.
Az Egyezmény 49. és 54. Cikkében említett nyilatkozatokon, értesítéseken és közléseken kívül a Főtitkár közli a 45. Cikk 1. bekezdésében említett összes Állammal:
a) a 45. Cikk szerinti aláírásokat, megerősítéseket és csatlakozásokat;
b) a 45. Cikk 4. bekezdése és a 46. Cikk szerinti értesítéseket és nyilatkozatokat;
c) azokat az időpontokat, amikor az Egyezmény a 47. Cikk szerint hatályba lép;
d) azokat az időpontokat, amikor az Egyezmény módosításai a 49. Cikk 2. és 5. bekezdése szerint hatályba lépnek;
e) az 50. Cikk szerinti felmondásokat;
f) az Egyezmény hatályának az 51. Cikk szerinti megszűnését.
Az Egyezménynek egyetlen példányban, angol, kínai, spanyol, francia és orosz nyelven készült eredetijét – amely öt szöveg egyaránt hiteles – az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál helyezik letétbe, aki abból hitelesített példányokat küld az Egyezmény 45. Cikkének 1. bekezdésében említett Államok részére.
AMINEK HITELÉÜL az alulírott és kormányaik részéről kellően felhatalmazott meghatalmazottak aláírták az Egyezményt.
Készült Bécsben, az ezerkilencszázhatvannyolcadik év november hónapjának nyolcadik napján.
1. A Szerződő Felek megtehetik, hogy területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba azokat a gépjárműveket, pótkocsikat és járműszerelvényeket, amelyeknek összsúlya vagy tengelyterhelése, vagy méretei meghaladják a nemzeti jogszabályaikban a saját területükön nyilvántartott járművek részére megállapított értékeket. Azok a Szerződő Felek, amelyeknek a területén nehéz járművek vesznek részt a nemzetközi forgalomban, tegyenek erőfeszítéseket olyan regionális megállapodások megkötésére, amelyek megengedik a gyenge jellemzőjű utak kivételével a térség útjainak igénybevételét a nemzetközi forgalomban az olyan járművek és járműszerelvények részére, amelyeknek súlya és méretei nem haladják meg a megállapodásokban meghatározott értékeket.
2. E függelék 1. bekezdésének alkalmazása szempontjából nem kell a megengedett legnagyobb szélességet meghaladó kinyúlásnak tekinteni a következő kinyúlásokat:
a) gumiabroncsok a talajjal való érintkezési pontjuk közelében és a gumiabroncsok nyomásjelzőinek csatlakozói;
b) a kerekekre felszerelt csúszásgátló berendezések,
c) visszapillantó tükrök, amelyeket úgy terveztek, hogy mérsékelt nyomásra előre és hátra elhajoljanak, elhajlás után nem nyúlva túl a megengedett legnagyobb szélességen,
d) oldalt elhelyezett irányjelző készülékek és méretjelző lámpák, ha a túlnyúlás nem halad meg néhány centimétert;
e) rakományra alkalmazott vámzárak, valamint a vámzárak rögzítésére és megóvására szolgáló készülékek.
3. A Szerződő Felek megtehetik, hogy területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba –, ha nemzeti jogszabályaik tiltják ilyen járműszerelvények közlekedését – a következő járműszerelvényeket:
a) motorkerékpár pótkocsival,
b) gépjárműből és több pótkocsiból álló járműszerelvény;
c) személyszállításra szolgáló csuklós jármű.
4. A Szerződő Felek megtehetik, hogy a területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba azokat a gépjárműveket és pótkocsikat, amelyek az Egyezmény 5. Függelékének 60. bekezdésében meghatározott kivételek alá esnek.
5. A Szerződő Felek megtehetik, hogy a területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba azokat a segédmotoros kerékpárokat és motorkerékpárokat, amelyeknek a vezetője és – ha van – utasa nem visel bukósisakot.
6. A Szerződő Felek a kétkerekű segédmotoros kerékpár vagy az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpár kivételével minden más gépjármű területükön való nemzetközi forgalombabocsátását függővé tehetik attól, hogy a gépjárműre felszerelték-e az Egyezmény 5. Függelékének 56. bekezdésében említett készüléket, amely a járműnek az úttesten történő megállásából származó veszély jelzésére szolgál.
7. A Szerződő Felek területükön egyes nehezen járható utakon vagy olyan vidékeken, ahol nehéz domborzati viszonyok vannak, a 3500 kg-ot (7700 fontot) meghaladó megengedett legnagyobb összsúlyú gépjárművek nemzetközi forgalomba való bocsátását függővé tehetik a nemzeti jogszabályaik által megállapított olyan különleges rendelkezések megtartásától, amelyek a Szerződő Államokban nyilvántartásba vett ugyanolyan megengedett legnagyobb összsúlyú járművek ilyen utakra vagy vidékekre történő bebocsátására vonatkoznak.
8. A Szerződő Felek megtehetik, hogy a területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba az aszimmetrikus fényű tompított fényszóróval felszerelt gépjárműveket abban az esetben, ha a fény beállítása nem felel meg a területükön érvényes forgalom irányának.
9. A Szerződő Felek megtehetik, hogy a területükön ne bocsássák nemzetközi forgalomba az olyan gépjárművet vagy a gépjárműhöz kapcsolt olyan pótkocsit, amely más államjelzést visel, mint amelyet az Egyezmény 37. Cikke erre a járműre meghatároz.
1. Az Egyezmény 35. és 36. Cikkében említett rendszámot vagy számjegyből vagy számjegyekből és betűkből kell összeállítani. A számjegyek arab számjegyek, a betűk latin nagybetűk legyenek. Lehet azonban alkalmazni más számjegyeket vagy betűket is, de ebben az esetben a rendszámot arab számjegyekkel és latin nagybetűkkel meg kell ismételni.
2. A rendszámot úgy kell összeállítani, és felszerelni, hogy az álló jármű hossztengelye irányában elhelyezkedő megfigyelő személy számára nappal, világos időben legalább 40 m (130 láb) távolságból olvasható legyen; a Szerződő Felek azonban nyilvántartásukba vett járműveiken a motorkerékpárok és olyan különleges gépjármű-kategóriák esetében, amelyeknél nehéz volna megfelelő méretű rendszám alkalmazása ahhoz, hogy a rendszámok 40 m (130 láb) távolságból olvashatók legyenek, csökkenthetik az olvashatóság legkisebb távolságát.
3. Ha a rendszám külön táblán van elhelyezve, a táblának síknak kell lennie és azt függőleges vagy közel függőleges helyzetben a jármű hosszirányú felezősíkjára merőlegesen kell elhelyezni. Ha a rendszám a járművön van elhelyezve vagy ráfestve, az a felület, amelyre azt ráhelyezik vagy ráfestik, sík és függőleges vagy csaknem sík és függőleges és a jármű hosszirányú felezősíkjára merőleges legyen.
4. A 32. Cikk 5. bekezdésében foglalt rendelkezések megtartásával az a tábla vagy az a felület, amelyre a rendszámot ráhelyezik vagy ráfestik, fényvisszaverő anyagból is lehet.
1. Az Egyezmény 37. Cikkében említett állam-jelzést egy, kettő vagy három latin nagybetűből kell összeállítani. A betűk magassága legalább 0,08 m (3,1 hüvelyk), vonalvastagsága legalább 0,01 m (0,4 hüvelyk) legyen. A betűk feketék, vízszintes tengelyű, ellipszis alakú fehér alapra festve.
2. Ha az állam-jelzés csak egy betű, az ellipszis nagytengelye függőleges is lehet.
3. Az állam-jelzést nem szabad belefoglalni a rendszámba és nem szabad olyan módon elhelyezni, hogy összetéveszthető legyen az utóbbival vagy kedvezőtlenül befolyásolja olvashatóságát.
4. Motorkerékpáron és pótkocsijain az ellipszis tengelymérete legalább 0,175 m (6,9 hüvelyk) és 0,115 m (4,5 hüvelyk) legyen. A többi gépjárművön és pótkocsijain az ellipszistengelyek legkisebb méretei a következők:
a) 0,24 m (9,4 hüvelyk) és 0,145 m (5,7 hüvelyk), ha a megkülönböztető jelzés három betűből áll;
b) 0,175 m (6,9 hüvelyk) és 0,115 m (4,5 hüvelyk), ha a megkülönböztető jelzés háromnál kevesebb betűből áll.
5. A 2. Függelék 3. bekezdésének rendelkezéseit az állam-jelzés járművekre való felszerelésére is alkalmazni kell.
1. Az azonosítási jelölések a következőket tartalmazzák:
a) A gépjárművek esetében:
i) a jármű gyártójának nevét vagy márkajelét;
ii) az alvázon vagy alváz hiányában a felépítményen a gyártó gyártási számát vagy sorozatszámát;
iii) a motoron a motor gyártási számát, amennyiben a gyártó feltüntet azon ilyen számot.
b) A pótkocsik esetében a fenti i) és ii) bekezdésben említett jelöléseket.
c) Segédmotoros kerékpárok esetében a hengerűrtartalom feltüntetését és a „CM” jelölést.
2. E függelék 1. bekezdésében említett jelöléseket jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni és azoknak könnyen olvashatónak, továbbá olyannak kell lenniük, hogy nehéz legyen a megváltoztatásuk, vagy eltörlésük. A jelölésekben foglalt betűknek és számoknak kizárólag latin betűknek vagy úgynevezett kurzív angol betűknek és arab számoknak kell lenniök, vagy ebben a formában meg kell azokat ismételni.
1. Azok a Szerződő Felek, amelyek az Egyezmény 1. Cikke n) pontjának megfelelően nyilatkozatot tettek, hogy motorkerékpároknak kívánják minősíteni azokat a háromkerekű járműveket, amelyeknek önsúlya nem haladja meg a 400 kg-ot (900 fontot), kötelesek az ilyen járművekre az e Függelékben vagy a motorkerékpárokra vagy a többi gépjárművekre megállapított előírásokat alkalmazni.
2. E Függelék szempontjából a „pótkocsi” kifejezés csak gépjárműhöz csatolható pótkocsikra alkalmazható.
3. Anélkül, hogy ez érintené az Egyezmény 3. Cikke 2. bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket, minden Szerződő Félnek módja van azokra a gépjárművekre, amelyeket nyilvántartásba vesz és azokra a pótkocsikra, amelyeket nemzeti jogszabályai szerint forgalomba bocsát, e Függelék rendelkezéseit kiegészítő vagy azoknál szigorúbb szabályokat meghatározni.
4. E fejezet szempontjából:
a) „egy tengelyen levő kerekek” kifejezés a jármű hosszirányú felező síkjához viszonyítva szimmetrikusan vagy csaknem szimmetrikusan elhelyezett kerekeket jelent, még abban az esetben is, ha ezek nincsenek ugyanazon a tengelyen (az ikertengelyt két tengelynek kell tekinteni);
b) „üzemi fék” kifejezés a jármű lassítására és megállítására rendes körülmények között használt berendezést jelent;
c) „rögzítőfék” kifejezés azt a berendezést jelenti, amit arra használnak, hogy az álló járművet a vezető távollétében, illetőleg a pótkocsit lekapcsoláskor rögzítse;
d) „biztonsági fék” kifejezés a járműnek az üzemi fék meghibásodása esetében való lassítására és megállítására szolgáló berendezést jelent.
5. Motorkerékpár kivételével minden gépjárművet olyan fékekkel kell ellátni, amelyet a vezetőülésben elhelyezkedő vezető könnyen működtethet. Ezeknek a fékeknek biztosítaniok kell a fékezés következő három feladatát:
a) az üzemi féknek lehetővé kell tennie a jármű lassítását, valamint biztonságos, gyors és hatásos módon való megállítását, bármilyenek annak terhelési viszonyai és bármilyen annak az útnak az emelkedése vagy lejtése, amelyen közlekedik;
b) a rögzítő féknek lehetővé kell tennie az álló jármű – bármilyenek annak terhelési viszonyai – rögzítését 16%-os lejtőn vagy emelkedőn úgy, hogy a hatásos fékfelületeket kizárólag mechanikus működésű szerkezet tartsa fékezési helyzetben;
c) a biztonsági féknek lehetővé kell tennie a jármű lassítását és ésszerű távolságon belüli megállítását az üzemi fék meghibásodása esetében is, bármilyenek a jármű terhelési viszonyai.
6. E függelék 5. bekezdése rendelkezéseinek megtartásával a három fékezési feladatot biztosító szerkezeteknek (üzemi fék, biztonsági fék és rögzítő fék) lehetnek közös alkatrészei; a vezérlések kombinálása csak azzal a feltétellel engedhető meg, hogy legalább két külön vezérlőszerkezet maradjon.
7. Az üzemi féknek a jármű összes kerekeire kell hatnia; kettőnél több tengelyű járműveken azonban az egyik tengely kerekei lehetnek nem fékezettek is.
8. A biztonsági féknek a jármű hosszirányú felező síkjának mindegyik oldalán legalább egy kerékre kell hatnia; ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni a rögzítő fékre.
9. Az üzemi féknek és a rögzítő féknek kielégítően szilárd alkatrészekkel állandóan a kerekekhez kapcsolt fékezett felületekre kell hatnia.
10. A fékezett felületek a kerekektől nem lehetnek szétkapcsolhatók. Megengedett azonban az ilyen szétkapcsolás egyes fékezett felületek esetében, feltéve, hogy
a) az csupán pillanatnyi jellegű, például az erőátvitel fokozatainak kapcsolása alatt;
b) a rögzítőfék esetében a szétkapcsolás a vezető beavatkozása nélkül ne legyen lehetséges;
c) az üzemi fék vagy a biztonsági fék esetében a fékezés e függelék 5. bekezdésében meghatározott hatásossággal lehetséges.
11. Anélkül, hogy ez érintené e függelék 17. bekezdésének
e) pontjában foglalt rendelkezéseket, a könnyű pótkocsin kívül minden pótkocsit el kell látni a következő fékekkel:
a) üzemi fékkel, amely lehetővé teszi a jármű lassítását, valamint biztonságos, gyors és hatásos módon való megállítását, bármilyenek annak a terhelési viszonyai és bármilyen annak az útnak emelkedése vagy lejtése, amelyen közlekedik;
b) rögzítő fékkel, amely lehetővé teszi az álló jármű – bármilyenek annak terhelési viszonyai – rögzítését 16%-os lejtőn vagy emelkedőn úgy, hogy a hatásos fékfelületeket kizárólag mechanikus működésű szerkezet tartsa fékezési helyzetben. Ez a rendelkezés nem alkalmazható azokra a pótkocsikra, amelyek szerszám használata nélkül nem kapcsolhatók le a vontató járműről feltéve, hogy a rögzítő fékezésre vonatkozó követelmények az egész járműszerelvényre teljesülnek.
12. A két fékezési feladatot biztosító szerkezetnek (üzemi fék és rögzítő fék) közös alkatrészei is lehetnek.
13. Az üzemi féknek a pótkocsi összes kerekeire kell hatnia.
14. Az üzemi féknek a vontató jármű üzemi fékvezérlő szerkezete által működtethetőnek kell lennie; ha a pótkocsi megengedett legnagyobb összsúlya nem haladja meg a 3500 kg-ot (7700 fontot), a fék úgy is kialakítható, hogy azt menet közben csak a pótkocsi és a vontató jármű egymáshoz való közeledése működtesse (ráfutó fék).
15. Az üzemi féknek és a rögzítő féknek kielégítően szilárd alkatrészekkel állandóan a kerekekhez kapcsolt fékezett felületekre kell hatni.
16. A fékberendezések olyanok legyenek, hogy a csatlakozó berendezés menet közbeni törése esetén a pótkocsi automatikusan megálljon. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható az egytengelyes, vagy az egymástól egy méternél (40 hüvelyknél) kisebb távolságban levő kéttengelyes pótkocsikra, feltéve, hogy a megengedett legnagyobb összsúlyuk nem haladja meg az 1500 kg-ot (3300 fontot) és hogy a félpótkocsik kivételével a csatlakozó berendezésen kívül e függelék 58. bekezdésében említett másodlagos csatlakozással fel vannak szerelve.
17. E fejezet A) és B) részeinek a különálló járművekre (gépjárművekre és pótkocsikra) vonatkozó rendelkezésein kívül az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni az ilyen járművekből álló jármű-szerelvényekre:
a) a jármű-szerelvényt alkotó járművekre szerelt fékberendezések összeillők legyenek;
b) az üzemi fék hatása a jármű-szerelvényt alkotó járművek között helyesen elosztott és összehangolt legyen;
c) az üzemi fékkel fel nem szerelt pótkocsi megengedett legnagyobb összsúlya ne haladja meg a vontató jármű önsúlya és a vezető súlya összegének felét.
18. a) Minden motorkerékpárt fel kell szerelni fékberendezéssel, amelyek közül az egyik legalább a hátsó kerékre vagy kerekekre, a másik legalább az első kerékre vagy kerekekre hat; ha oldalkocsi van a motorkerékpárhoz kapcsolva, az oldalkocsi kerekének fékezése nem követelmény. A fékberendezéseknek lehetővé kell tenniök a motorkerékpár lassítását, valamint biztonságos, gyors és hatásos módon való megállítását, bármilyenek annak terhelési viszonyai és bármilyen annak az útnak az emelkedése vagy lejtése, amelyen közlekedik.
b) E bekezdés a) pontjában említett berendezéseken kívül a jármű hosszirányú felező síkjára szimmetrikus háromkerekű motorkerékpárokat fel kell szerelni e függelék 5. bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő rögzítő fékkel.
19. E fejezet szempontjából:
„Távolsági fényszóró” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely az utat a jármű előtt nagy távolságban megvilágítja;
„Tompított fényszóró” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely az utat a jármű előtt úgy világítja meg, hogy az ne vakítsa vagy indokolatlanul ne zavarja az ellenkező irányból érkező vezetőket és a közút többi használóit;
„Első helyzetjelző lámpa” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely elölről nézve a jármű jelenlétét és szélességét jelzi;
„Hátsó helyzetjelző lámpa” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely hátulról nézve a jármű jelenlétét és szélességét jelzi;
„Féklámpa” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely a jármű mögött levő többi úthasználó részére jelzi, hogy a vezető az üzemi féket működteti;
„Ködlámpa” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely az út megvilágítását javítja köd, hóesés, zivatar vagy porfelhő esetén;
„Hátrameneti lámpa” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely az utat a jármű mögött megvilágítja és a többi úthasználót arról tájékoztatja, hogy a jármű hátramenetet végez vagy éppen megkezdeni kívánja a hátramenetet;
„Irányjelző lámpa” kifejezés a járműnek azt a lámpáját jelenti, amely a többi úthasználó részére jelzi, hogy a vezető jobbra vagy balra irányt kíván változtatni;
„Fényvisszaverő” kifejezés olyan szerkezetet jelent, amely a jármű jelenlétét a járművel össze nem kapcsolt fényforrásból származó fény visszaverése útján jelzi, ha a megfigyelő az említett fényforráshoz közel helyezkedik el;
„Világító felület” kifejezés a lámpák esetében a kibocsátott fény látható kilépési felületét, a fényvisszaverők esetében a látható visszaverő felületet jelenti.
20. E fejezetben említett lámpák által kibocsátott fény színe a lehető legjobban feleljen meg e függelék mellékletében közölt meghatározásoknak.
21. Minden gépjárművet – motorkerékpárok kivételével –, amely sík úton óránként 40 km-nél (25 mérföld) nagyobb sebességgel képes haladni, elöl fel kell szerelni páros számú fehér vagy kadmium-sárga fényű távolsági fényszórókkal, amelyek képesek az utat éjszaka, tiszta időben a jármű előtt legalább 100 m (325 láb) távolságban hatásosan megvilágítani. A távolsági fényszóró világító felületének külső széle nem lehet közelebb a jármű legszélső pontjához, mint a tompított fényszóró világító felületének külső szélei.
22. Minden gépjárművet – motorkerékpárok kivételével –, amely sík úton óránként 10 km-nél (6 mérföld) nagyobb sebességgel képes haladni, elöl fel kell szerelni két, fehér vagy kadmium-sárga fényű tompított fényszóróval, amelyek képesek az utat éjszaka, tiszta időben a jármű előtt legalább 40 m (130 láb) távolságban hatásosan megvilágítani. A világító felületnek a jármű hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja egyik oldalon sem lehet 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a jármű legszélső pontjától. A gépjárművet nem szabad kettőnél több tompított fényszóróval felszerelni. A tompított fényszórókat e függelék 19. bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelelően kell beállítani.
23. Minden gépjárművet – az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpáron kívül – elöl fel kell szerelni két, fehér fényű első helyzetjelző lámpával; a kadmium-sárga fény megengedett a kadmium-sárga fényt adó távolsági fényszórókba vagy tompított fényszórókba beépített első helyzetjelző lámpáknál. Az első helyzetjelző lámpák abban az esetben, ha a jármű elején csak ezek vannak bekapcsolva, éjszaka, tiszta időben legalább 300 m (1000 láb) távolságról láthatók legyenek anélkül, hogy vakítanák vagy indokolatlanul zavarnák a többi úthasználót. A világító felületnek a jármű hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja egyik oldalon sem lehet 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a jármű legszélső pontjától.
24. a) Minden gépjárművet – az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpáron kívül – hátul fel kell szerelni páros számú piros fényű, hátsó helyzetjelző lámpával, amely éjjel tiszta időben legalább 300 m (1000 láb) távolságból látható anélkül, hogy vakítaná vagy indokolatlanul zavarná a többi úthasználót. A világító felületnek a jármű hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja egyik oldalon sem lehet 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a jármű legszélső pontjától;
b) Minden pótkocsit hátul fel kell szerelni páros számú piros fényű hátsó helyzetjelző lámpával, amely éjjel, tiszta időben legalább 300 m (1000 láb) távolságból látható anélkül, hogy vakítaná vagy indokolatlanul zavarná a többi úthasználót. A világító felületnek a jármű hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja egyik oldalon sem lehet 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a pótkocsi legszélső pontjától. Az olyan pótkocsit azonban, amelyek teljes szélessége nem haladja meg a 0,80 m-t (32 hüvelyket), ha oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárhoz van kapcsolva, elegendő egy lámpával felszerelni.
25. A hátul rendszámot viselő minden gépjárművet és pótkocsit fel kell szerelni a rendszámot megvilágító készülékkel úgy, hogy ez a szám, ha meg van világítva, éjszaka tiszta időben, a jármű álló helyzetében, a jármű hátsó felületétől számított 20 m (65 láb) távolságban is olvasható legyen; bármely Szerződő Fél csökkentheti azonban az éjszakai olvashatóságnak ezt a legkisebb távolságát ugyanolyan arányban és ugyanazokra a járművekre, amilyen arányban és amely járművekre az Egyezmény 2. függelék (2) bekezdésének az alkalmazásával a nappali olvashatóság legkisebb távolságát csökkentette.
26. Minden gépjárművön (ideértve a motorkerékpárokat is) és az egy gépjárműből és egy vagy több pótkocsiból álló minden járműszerelvényen a villamos kapcsolásoknak olyanoknak kell lenniök, hogy a gépjármű távolsági fényszóróit, tompított fényszóróit, ködlámpáit, első helyzetjelző lámpáit és a fenti 25. bekezdésben említett világító berendezést csak úgy lehessen bekapcsolni, hogy a gépjármű helyzetjelző lámpái, illetőleg a járműszerelvény leghátul levő hátsó helyzetjelző lámpái is be legyenek kapcsolva.
Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik a távolsági fényszórókra vagy a tompított fényszórókra akkor, ha azokat az Egyezmény 33. Cikkének 5. bekezdésében említett fényjelzések adására használják. Ezenkívül a villamos kapcsolásoknak olyanoknak kell lenniök, hogy a gépjármű első helyzetjelző lámpái mindenkor be legyenek kapcsolva, ha a tompított fényszórók, a távolsági fényszórók vagy a ködlámpák világítanak.
27. Minden gépjárművet – az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpáron kívül – hátul fel kell szerelni legalább két, nem háromszög alakú piros fényvisszaverővel. A világító felületnek a jármű hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja egyik oldalon sem lehet 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a jármű legszélső pontjától. A fényvisszaverőnek másik jármű vezetője számára éjszaka, tiszta időben legalább 150 m (500 láb) távolságból láthatónak kell lennie, abban az esetben, ha azt jármű távolsági fényszórója megvilágítja.
28. Minden pótkocsit hátul fel kell szerelni legalább két piros fényvisszaverővel. A fényvisszaverők egyenlő oldalú háromszög alakúak legyenek, a háromszög csúcsa felül és az egyik oldala vízszintes legyen és oldalai legalább 0,15 m (6 hüvelyk) és legfeljebb 0,20 m (8 hüvelyk) hosszúságúak legyenek, a háromszög belsejében semmiféle jelzőlámpa nem helyezhető el. A fényvisszaverők tegyenek eleget a 27. bekezdésben meghatározott láthatósági feltételeknek. A világító felületnek a pótkocsi hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja egyik oldalon sem lehet 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a pótkocsi legszélső pontjától. Az olyan pótkocsikat, amelyek teljes szélessége nem haladja meg a 0,80 m-t (32 hüvelyket) elegendő egy fényvisszaverővel felszerelni, ha oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárhoz vannak kapcsolva.
29. Minden pótkocsit elöl fel kell szerelni két fehér, nem háromszög alakú fényvisszaverővel. Ezek a fényvisszaverők feleljenek meg a 27. bekezdésben meghatározott elhelyezési és láthatósági feltételeknek.
30. A pótkocsit, ha annak szélessége az 1,60 m-t (5 láb 4 hüvelyket) meghaladja, elöl fel kell szerelni két fehér fényű első helyzetjelző lámpával. Az ilyen első helyzetjelző lámpákat a pótkocsi legszélső pontjához a lehető legközelebb és oly módon kell elhelyezni, hogy a világító felület a pótkocsi hosszirányú felezősíkjától legtávolabb levő pontja ne legyen 0,15 m-nél (6 hüvelyknél) távolabb a legszélső ponttól.
31. Minden gépjárművet – az oldalkocsis és az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpáron kívül – amely sík úton óránként 25 km-nél (15 mérföldnél) nagyobb sebességgel képes haladni, hátul fel kell szerelni két olyan piros színű féklámpával, amelynek fényereje lényegesen nagyobb, mint a hátsó helyzetjelző lámpáké. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni minden olyan pótkocsira is, amely járműszerelvény utolsó járműve; nem szükséges viszont féklámpa kis pótkocsikon, ha a méretei olyanok, hogy a vontató jármű féklámpái láthatóak maradnak.
32. Fenntartva a lehetőséget a segédmotoros kerékpárok teljes vagy részleges mentesítésére az alábbi kötelezettségek vagy azok egy része alól; azoknak a Szerződő Feleknek, akik az Egyezmény 54. Cikke 2. bekezdésének megfelelően nyilatkozatot tettek, hogy a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpároknak minősítik:
a) minden oldalkocsis és oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt fel kell szerelni olyan tompított fényszóróval, amely megfelel a 22. bekezdésben a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek;
b) minden oldalkocsis és oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt, ha sík úton óránkénti 40 km-nél (25 mérföld) nagyobb sebességgel képes haladni, fel kell szerelni a tompított fényszórón kívül legalább egy olyan távolsági fényszóróval, amely megfelel a 21. bekezdésben a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek. Ha az ilyen motorkerékpárnak több távolsági fényszórója van, azokat egymáshoz a lehető legközelebb kell elhelyezni;
c) az oldalkocsis és az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt nem szabad felszerelni sem egynél több tompított fényszóróval, sem kettőnél több távolsági fényszóróval.
33. Minden oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt fel lehet szerelni elöl egy vagy két olyan helyzetjelző lámpával, amely megfelel a 23. bekezdésben a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek. Ha az ilyen motorkerékpárnak két első helyzetjelző lámpája van, azokat egymáshoz a lehető legközelebb kell elhelyezni. Az oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt kettőnél több első helyzetjelző lámpával nem szabad felszerelni.
34. Minden oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt fel kell szerelni egy olyan hátsó helyzetjelző lámpával, amely megfelel a 24. bekezdésben a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek.
35. Minden oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt hátul fel kell szerelni egy olyan fényvisszaverővel, amely megfelel a 27. bekezdésben a színre és láthatóságra megállapított feltételeknek.
36. Fenntartva a lehetőséget az oldalkocsis vagy oldalkocsi nélküli kétkerekű segédmotoros kerékpárok mentesítésére e kötelezettség alól azoknak a Szerződő Feleknek, akik az Egyezmény 54. Cikke 2. bekezdésének megfelelően nyilatkozatot tettek, hogy a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpárnak minősítik, minden oldalkocsis vagy oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárt fel kell szerelni a 31. bekezdés rendelkezéseinek megfelelő féklámpával.
37. Anélkül, hogy az az oldalkocsi nélküli motorkerékpárokra előírt lámpákra és berendezésekre vonatkozó rendelkezéseket érintené, a kétkerekű motorkerékpárhoz kapcsolt minden oldalkocsit fel kell szerelni elöl egy, a 23. bekezdésben a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek megfelelő első helyzetjelző lámpával, hátul egy, a 24. bekezdés a) pontjában a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek megfelelő hátsó helyzetjelző lámpával és egy, a 27. bekezdésben a színre és a láthatóságra megállapított feltételeknek megfelelő fényvisszaverővel. A villamos csatlakozásoknak olyanoknak kell lenniök, hogy az oldalkocsi első és hátsó helyzetjelző lámpái a motorkerékpár hátsó helyzetjelző lámpájával egyidejűleg legyenek bekapcsolhatók. Az oldalkocsira nem szabad sem távolsági fényszórót, sem pedig tompított fényszórót felszerelni.
38. Azokat a jármű hosszirányú felező síkjához viszonyítva szimmetrikus háromkerekű gépjárműveket, amelyek az Egyezmény első cikke n) pontjának alkalmazása szempontjából a motorkerékpárokkal esnek egy tekintet alá, fel kell szerelni a fenti 21., 22., 23., 24. a), 27. és 31. bekezdésben meghatározott berendezésekkel. Ha azonban az ilyen jármű szélessége nem haladja meg az 1,30 m-t (4 láb 3 hüvelyket), elegendő egy távolsági és egy tompított fényszóró is. A világító felületnek a jármű legszélső pontjától való távolságára vonatkozó rendelkezéseket ebben az esetben nem kell alkalmazni.
39. Minden gépjárművet – kivéve azt, amelynek vezetője a többi úthasználó számára minden irányból láthatóan karral tudja jelezni az irányváltoztatást – fel kell szerelni rögzített, villogó borostyánsárga fényű, a járművön páros számban elhelyezett és a jármű mozgásával érintett úthasználók által nappal és éjjel, egyaránt látható irányjelző készülékkel. A fény villogási üteme percenként 90 legyen, ±30 tűréssel.
40. Ha a gépjárműre – kivéve az oldalkocsis és az oldalkocsi nélküli motorkerékpárt – ködlámpákat szerelnek fel, ezek száma kettő, színük fehér vagy kadmium-sárga legyen, úgy elhelyezve, hogy világító felületüknek egyetlen pontja se legyen a tompított fényszóró világító felületének legmagasabb pontja felett, továbbá, hogy a világító felületnek a jármű hosszirányú felező síkjától legtávolabbi pontja egyik oldalon se legyen 0,40 m-nél (16 hüvelyknél) távolabb a jármű legszélső pontjától.
41. A hátramenet lámpának nem szabad vakítania vagy indokolatlanul zavarnia a többi úthasználót. Ha a gépjárműre hátramenet lámpát szereltek fel, annak fehér, borostyánsárga vagy kadmiumsárga fényt kell kibocsátania. E lámpa szerkezete olyan legyen, hogy csak abban az esetben gyulladhasson fel, amikor a hátramenet-szerkezet működik.
42. Az irányjelzőkön kívül a gépkocsira vagy a pótkocsira szerelt más lámpa nem lehet villogófényű, kivéve azokat, amely Szerződő Felek nemzeti jogszabályainak megfelelően az olyan járművek vagy járműszerelvények jelzésére szolgálnak, amelyek nem kötelesek figyelembe venni az általános közlekedési szabályokat vagy amelyeknek az úton való jelenléte a többi úthasználótól különös elővigyázatosságot kíván, így különösen a megkülönböztetett járművek, a zárt járműoszlopok, a kivételes méretű járművek, továbbá az út építését vagy karbantartását végző járművek vagy gépek. A Szerződő Felek azonban engedélyezhetik vagy elrendelhetik, hogy a piros fényt kibocsátó lámpákon kívül bizonyos lámpák mind, vagy közülük egyesek villogjanak annak a különleges veszélynek a jelzésére, amelyet a jármű pillanatnyilag jelent.
43. E függelék rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából
a) egy lámpának minősül a két vagy több, egymással azonos vagy nem azonos, de azonos feladatot ellátó és azonos színű lámpa bármilyen kombinációja, ha világító felületeiknek a jármű hosszirányú felező síkjára merőleges függőleges síkon lévő vetületei legalább 50%-át elfoglalják a világító felületek vetületeit körülzáró legkisebb négyszögnek;
b) két lámpának vagy páros számú lámpának minősül az egyetlen, sávformájú világító felület, ha a jármű hosszirányú felező síkjára szimmetrikusan helyezkedik el, a jármű legkülső széleit legalább 0,40 m-re (16 hüvelykre) megközelíti és hosszúsága legalább 0,80 m (32 hüvelyk). Az ilyen felületet legalább két, egymáshoz a lehető legközelebb elhelyezett fényforrásnak kell megvilágítania. A világító felület egymás mellé helyezett elemekből úgy is kialakítható, hogy a különböző elemi világító felületeknek a jármű hosszirányú felezősíkjára merőleges síkon levő vetületei legalább 50%-át foglalják el az elemi világító felületek vetületeit körülzáró legkisebb négyszögnek.
44. Az ugyanazon a járművön alkalmazott azonos feladatú és azonos irányba mutató lámpáknak azonos színű fényt kell kibocsátaniuk. A páros számban alkalmazott lámpákat és fényvisszaverőket a jármű hosszirányú, felező síkjára szimmetrikusan kell elhelyezni, kivéve azokat a járműveket, amelyeknek külső formája szimmetrikus. A lámpapároknak azonos fényerősségűeknek kell lenniök.
45. A különböző jellegű lámpák és – e fejezet más bekezdéseinek rendelkezései fenntartásával – a lámpák és a fényvisszaverők ugyanabba a berendezésbe csoportosíthatók vagy összeépíthetők, feltéve, hogy a lámpák és a fényvisszaverők mindegyike megfelel e függelék reá vonatkozó rendelkezéseinek.
Kormányszerkezet
46. Minden gépjárművet el kell látni erős kormányszerkezettel, amely lehetővé teszi a vezető számára, hogy járművének irányát könnyen, gyorsan és biztosan változtassa.
Visszapillantó tükör
47. Minden gépjárművet – az oldalkocsis, vagy oldalkocsi nélküli kétkerekű motorkerékpárok kivételével – fel kell szerelni egy vagy több visszapillantó tükörrel; a tükrök számának, méreteinek és elhelyezésének olyanoknak kell lenniök, hogy a vezető láthassa a forgalmat gépjárműve mögött.
Hangjelző készülék
48. Minden gépkocsit fel kell szerelni legalább egy, kielégítő hangerejű hangjelző készülékkel. A hangjelző készülék által kibocsátott hangnak folyamatosnak, egyenletesnek és nem bántóan élesnek kell lennie. A megkülönböztetett járműveknek és a személyszállításra szolgáló közhasználatú járműveknek olyan további hangjelző készülékei is lehetnek, amelyek nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek.
Ablaktörlő készülék
49. Minden gépjárművet, amelynek olyan méretű és alakú szélvédő üvege van, hogy a vezető rendes körülmények között a vezetőülésből csupán ennek a szélvédő üvegnek az átlátszó elemein keresztül tud az útra előre látni, fel kell szerelni legalább egy, hatásos és erős, megfelelő helyen elhelyezett ablaktörlő készülékkel, amelynek működtetéséhez nincs szükség a vezető állandó közreműködésére.
Ablakmosó készülék
50. Minden olyan gépjárművet, amelyet kötelezően el kell látni legalább egy ablaktörlő készülékkel, fel kell szerelni egy ablakmosó készülékkel is.
Szélvédő és ablakok
51. Minden gépjárművön és minden pótkocsin:
a) a jármű külső határoló falait és a belső válaszfalakat alkotó átlátszó anyagoknak, ideértve a szélvédőt is, olyannak kell lenniük, hogy törés esetén a testi sérülés veszélye a lehető legcsekélyebb legyen;
b) a szélvédő üvegnek olyan anyagból kell készülni, amelynek átlátszósága nem változik és olyannak kell lennie, hogy a rajtuk keresztül látott tárgyakat számottevő mértékben ne torzítsa és hogy törés esetén a vezető még megfelelően láthassa az utat.
Hátramenet-szerkezet
52. Minden gépjárművet el kell látni a vezetőülésből működtethető hátramenet-szerkezettel. Ez a szerkezet nem kötelező motorkerékpáron, valamint a jármű hosszirányú felező síkjára szimmetrikus háromkerekű gépjárműveken, kivéve, ha a megengedett legnagyobb összsúlyuk meghaladja a 400 kg-ot (900 font).
Hangtompító
53. Gépjármű belsőégésű motorját fel kell szerelni hatásos kipufogó hangtompító berendezéssel; ennek a berendezésnek olyannak kell lennie, hogy azt a vezető ne tudja a vezetőülésből működésen kívül helyezni.
Kerékabroncsok
54. A gépjárművek és pótkocsijaik kerekeit el kell látni légtömlős gumiabroncsokkal. A gumiabroncsok állapotának olyannak kell lennie, hogy a biztonság, ideértve a tapadást is, még nedves úttesten is biztosítva legyen. E rendelkezés azonban nem gátolhatja a Szerződő Feleket abban, hogy engedélyezzék olyan berendezések használatát, amelyek a légtömlős kerékabroncsokkal legalább egyenértékű eredményeket adnak.
Sebességmérő
55. Minden gépjárművet, amely sík úton óránként 40 km-t (25 mérföld) meghaladó sebességgel képes haladni, fel kell szerelni sebességmérővel; a Szerződő Felek azonban e kötelezettség alól a motorkerékpárok és más könnyű járművek bizonyos kategóriáit felmenthetik.
Gépjárművön elhelyezett figyelmeztető készülék
56. Az Egyezmény 23. Cikkének 5. bekezdésében és 1. függeléke 6. bekezdésében említett készülékként az alábbiak valamelyikét kell alkalmazni:
a) egyenlő oldalú háromszögből álló tábla, amelynek oldalmérete legalább 0,40 m (16 hüvelyk), legalább 0,05 m-es (2 hüvelyk) vörös szegélye van és a belseje üres vagy világos színű; a vörös szegélyt át kell világítani, vagy fényvisszaverő sávval kell ellátni; a táblának olyannak kell lennie, hogy függőleges helyzetben szilárdan felállítható legyen;
b) más, ugyanolyan hatásos készülék, amelyet annak az országnak a jogszabálya határoz meg, ahol a járművet nyilvántartásba vették.
Lopás elleni készülék
57. Minden gépjárművet fel kell szerelni lopás elleni készülékkel, amely a jármű elhagyásakor lehetővé teszi a jármű valamelyik lényeges alkatrészének üzemen kívül helyezését vagy lezárását.
Könnyű pótkocsik csatlakoztató berendezése
58. Félpótkocsik kivételével mindazokat a pótkocsikat, amelyek nincsenek e függelék 16. bekezdésében említett automatikus fékkel felszerelve, fel kell szerelni a csatlakozó szerkezeten kívül egy másodlagos csatlakozó szerkezettel (lánccal, kábellel stb.) is, amely a csatlakozó szerkezet törése esetén meg tudja gátolni, hogy a vonórúd a talajt érintse és fenn tudja tartani a pótkocsi bizonyos kormányozhatóságát.
Általános rendelkezések
59. a) Gépjárművek mechanikai szerkezetei és felszerelései, amennyire lehetséges, ne legyenek tűz- vagy robbanásveszélyesek; ne okozzanak túlzott ártalmas gázkibocsátást, át nem látszó füstöt, szagokat vagy zajt.
b) Amennyire az lehetséges, a gépjárművek motorjának nagyfeszültségű gyújtóberendezése túlzott sugárzással ne okozzon érezhetően kellemetlen rádióvételi zavarokat.
c) Minden gépjárművet olyan módon kell kialakítani, hogy a vezető látótere előre, jobbra és balra kielégítő legyen ahhoz, hogy számára a biztonságos vezetést lehetővé tegye.
d) Amennyire csak lehetséges a gépjárműveket és a pótkocsikat úgy kell kialakítani és felszerelni, hogy baleset esetén minél kisebb legyen a bennülőkre és a többi úthasználókra származó veszély. Különösen nem lehetnek sem belül, sem kívül olyan díszítések vagy más tárgyak, amelyek felesleges éleikkel vagy kiemelkedésükkel veszélyt jelenthetnek a bennülők és más úthasználók számára.
60. A Szerződő Felek nemzeti szinten az alábbi esetekben állapíthatnak meg kivételeket e függelék rendelkezései alól:
a) azokra a gépjárművekre és pótkocsikra, amelyek sebessége, szerkezetüknél fogva nem haladhatja meg sík úton az óránként 25 km-t (15 mérföldet), vagy amelynek sebességét a nemzeti jogszabályok óránként 25 km-re korlátozzák;
b) rokkantszállító járművekre, azaz azokra a kisméretű gépjárművekre, amelyeket speciálisan valamely rokkant vagy testi fogyatékosságban szenvedő személy használatára szerkesztettek és gyártottak – nem csupán átalakítottak – és amelyeket rendes körülmények között csak az említett személy használ;
c) a technikai fejlődés nyomon követését és a biztonság javítását célzó kísérleteket szolgáló járművekre;
d) a különleges formájú vagy típusú, vagy az olyan járművekre, amelyeket különleges körülmények között különleges célokra használnak.
61. A Szerződő Felek ezenfelül kivételeket állapíthatnak meg e függelék rendelkezései alól azokra a járművekre, amelyeket ők vesznek nyilvántartásba és amelyek részt vehetnek a nemzetközi forgalomban;
a) annyiban, hogy engedélyezik a borostyánsárga fényt e függelék 23. és 30. Cikkében említett első helyzetjelző lámpákra és e függelék 29. bekezdésében említett fényvisszaverőkre;
b) annyiban, hogy engedélyezik a piros színt e függelék 39. bekezdésében említett azokra az irányjelző készülékekre, amelyek a járművön hátul vannak elhelyezve;
c) annyiban, hogy engedélyezik a piros fényt e függelék 42. bekezdésének utolsó mondatában említett azokra a lámpákra, amelyek a járművön hátul vannak elhelyezve;
d) a lámpáknak az olyan különös rendeltetésű járműveken való elhelyezésére, amelyeknek külső formája csak úgy tenné lehetővé az említett rendelkezések figyelembevételét, ha olyan tartó berendezéseket alkalmaznának, amelyek könnyen megrongálódhatnak vagy leszakadhatnak;
e) annyiban, hogy engedélyezik az általuk nyilvántartásba vett gépjárműveken kettőnél több, páratlan számú országúti fényszóró alkalmazását; és
f) a hosszú rakományok (fatörzsek, csövek stb.) szállítására szolgáló olyan pótkocsikra, amelyek menet közben nincsenek hozzákapcsolva a vontató járműhöz, hanem azzal csupán a rakomány útján vannak összekötve.
62. Az Egyezmény hatálybalépése előtt vagy annak hatályba lépésétől számított két éven belül első ízben nyilvántartásba vett gépjárműveket és forgalomba bocsátott pótkocsikat nem kell e függelékben foglalt rendelkezések hatálya alá vonni, amennyiben megfelelnek a közúti közlekedésre vonatkozó 1949. évi Egyezmény 6. függelékének I., II. és III. részében foglalt rendelkezéseknek.
| (Trikromatikus színkoordináták) | |||
| Piros: | határérték a sárga felé: | y > 0.335 | |
| határérték a bíbor felé: * | z < 0.008 | ||
| Fehér: | határérték a kék felé: | x > 0.310 | |
| határérték a sárga felé: | x < 0.500 | ||
| határérték a zöld felé: | y < 0.150 + 0.640x | ||
| határérték a zöld felé: | y < 0.440 | ||
| határérték a bíbor felé: | y > 0.050 + 0.750x | ||
| határérték a piros felé: | y > 0.382 | ||
| Borostyánsárga: * | határérték a sárga felé: * | y > 0.429 | |
| határérték a piros felé: * | y > 0.398 | ||
| határérték a fehér felé: | z < 0.007 | ||
| Szelektívsárga: * | határérték a piros felé: * | y > 0.138 + 0.580x | |
| határérték a zöld felé: * | y < 1.29 x – 0.100 | ||
| határérték a fehér felé: * | y > –x + 0.966 | ||
| határ a spektrális érték felé: * | y < –x + 0.992 | ||
A fenti színszűrők kolirimetriai jellemzőinek meghatározásaira egy 2854 K°-os színhőmérsékletű fényforrást kell alkalmazni [megfelel a Nemzetközi Világításügyi Bizottság (CIE) „A” megjelölésű világító testének].
1. A nemzeti vezetői engedély A 7-es (74x105 mm–2,91x4.13 hüvelyk) méretű vagy erre a méretre hajtható és az annak kétszeresét (148x105 mm – 5.82x4.13 hüvelyk) vagy háromszorosát (222x105 mm – 8.78x4.13 hüvelyk) kitevő lap. Színe rózsaszín.
2. Az engedélyt az által a hatóság által meghatározott nyelven vagy nyelveken kell kinyomtatni, amely azt kiadja vagy annak kiadására feljogosított, amellett francia nyelven a „Permis de conduire” feliratot viseli, más nyelvű felirat kíséretében vagy anélkül.
3. Az engedélyen lévő, kézzel vagy géppel írott bejegyzéseket vagy csak latin betűkkel, illetve úgynevezett angol kurzív betűkkel kell feltüntetni vagy ilyen módon meg kell ismételni.
4. Az engedély két oldala azonos az alábbi 1. és 2. számú mintaoldalakkal. Feltéve, hogy sem az A, B, C, D és E rovatok – figyelemmel az Egyezmény 41. Cikkének 4. bekezdésére – jelentése, sem azok hivatkozási betűi, sem az engedély jogosítottja személyazonosságával kapcsolatos rovatok lényege nem módosul, úgy kell tekinteni, hogy e rendelkezésnek eleget tettek még abban az esetben is, ha az említett mintáktól egyes részletekben eltértek. A Genfben 1949. szeptember 19-én kelt közúti közlekedési Egyezmény 9. függelékében közölt mintának megfelelő nemzeti vezetői engedélyek olyannak minősülnek, mint amelyek kielégítik e függelék rendelkezéseit.
5. A nemzeti jogi szabályozás feladata annak meghatározása, hogy a 3. számú mintaoldal szerepeljen-e az engedélyben vagy sem és hogy az engedély tartalmazzon más kiegészítő bejegyzéseket vagy sem; amennyiben helyet biztosítanak a lakóhelyváltozások bejegyzésére, ennek – az 1949. évi Egyezmény 9. függelékében foglalt mintának megfelelő engedélyt kivéve – az engedély 3. oldala hátlapján, felső részén kell lennie.
| MINTA OLDALAK | |||||||
| 1. sz. | |||||||
| Vezetői engedély * | PERMIS DE CONDUIRE * | ||||||
| 1. Vezetéknév .............................................................................................. | |||||||
| 2. Utónevek * ................................................................................................ | |||||||
| 3. Születési idő * és hely * .............................................................................. | |||||||
| ..................................................................................................................... | |||||||
| 4. Lakcím: ................................................................................................... | |||||||
| ..................................................................................................................... | |||||||
| Fénykép | |||||||
| Az engedély tulajdonosának aláírása * | 35x45 mm | ||||||
| ..................................................... | (1.37x1.75 | ||||||
| hüvelyk) | |||||||
| 5. Kiállította: ................................................................................................ | |||||||
| 6. ............................................. (hely) ............................................ (dátum) | |||||||
| 7. Érvényes * ............................................................................................-ig | |||||||
| Szám ............................................................................................................ | |||||||
| Aláírások stb. * | |||||||
| 2. sz. | |||||||
| * | |||||||
| Járműkategóriák, amelyekre az engedély érvényes | |||||||
| A | Motorkerékpárok * | ||||||
| B | Az „A” kategórián kívüli gépjárművek, amelyeknek a megengedett legnagyobb összsúlya nem haladhatja meg a 3500 kg-ot (7700 fontot) és amelyeknél az ülőhelyek száma, a vezetőülésen kívül, nyolcnál nem több. * | ||||||
| C | Áruszállításra szolgáló gépjárművek, amelyeknek a megengedett legnagyobb összsúlya meghaladja a 3500 kg-ot (7700 fontot) * | ||||||
| D | Személyek szállítására szolgáló gépjárművek, amelyeken az ülőhelyek száma a vezetőülésen kívül nyolcnál több. * | ||||||
| E | Járműszerelvények, amelyeknél a vontató abba a B, C vagy D kategóriába vagy kategóriákba tartozik, amelyekre a vezető engedélye érvényes, azonban maguk a járműszerelvények nem esnek e kategóriába vagy kategóriákba. * | ||||||
| * | |||||||
| * | |||||||
| Érvényes ...................................... | Megújítva: ................................... | ||||||
| .................................................-ig | ................................................-ig * | ||||||
| (Kiállítva) .................................-n | (kiállítva) ..................................-n | ||||||
| Érvényes ...................................... | Megújítva: ................................... | ||||||
| .................................................-ig | ................................................-ig * | ||||||
| (Kiállítva) .................................-n | (kiállítva) ..................................-n | ||||||
| Érvényes ...................................... | Megújítva: ................................... | ||||||
| .................................................-ig | ................................................-ig * | ||||||
| (Kiállítva) .................................-n | (kiállítva) ..................................-n | ||||||
| Érvényes ...................................... | Megújítva: ................................... | ||||||
| .................................................-ig | ................................................-ig * | ||||||
| (Kiállítva) .................................-n | (kiállítva) ..................................-n | ||||||
| Érvényes ...................................... | Megújítva: ................................... | ||||||
| .................................................-ig | ................................................-ig * | ||||||
| (Kiállítva) .................................-n | (kiállítva) ..................................-n | ||||||
| * | |||||||
1. Az engedély egy A/6 (148x105 mm – 5.82x4.13 hüvelyk) méretű könyvecske. A borítólapja szürke, a belső lapjai fehérek.
2. Az első borítólap külső és belső oldala az alábbi, 1. illetőleg 2. számú mintaoldalnak felel meg, azokat az engedélyt kiállító Állam nemzeti nyelvén, vagy nemzeti nyelveinek legalább egyikén kell kinyomtatni. A belső oldalak végén két egymással szemközti oldal a 3. sz. mintának felel meg és ezeket francia nyelven kell kinyomtatni. A belső oldalakon, amelyek e két oldal előtt vannak, több nyelven, köztük kötelezően angolul, spanyolul és oroszul, megismétlik e két oldal közül az elsőt.
3. Az engedélyen alkalmazott kézzel vagy géppel írott bejegyzéseket latin betűkkel vagy úgynevezett angol kurzív betűkkel kell feltüntetni.
4. Minden Szerződő Félnek, amely olyan nemzetközi vezetői engedélyt ad ki vagy engedélyezi annak kiadását, amelynek a borító lapja nem angol, nem spanyol, nem francia vagy nem orosz nyelven van nyomtatva, közölnie kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárával az alábbi 3. számú minta szövegének ezen a nyelven készített fordítását.
| 1. számú mintaoldal (az első borítólap külső oldala) | |||||||
| ................................................ * | |||||||
| Nemzetközi gépjármű forgalom | |||||||
| NEMZETKÖZI VEZETŐI ENGEDÉLY | |||||||
| Nş........................................ | |||||||
| Közúti Közlekedési Egyezmény 1968. november 8. | |||||||
| Érvényes: .......................................................-ig * | |||||||
| Kiállította: ............................................................ | |||||||
| .......................................................... (hely) | |||||||
| ....................................................... (dátum) | |||||||
| A nemzeti vezetői engedély száma: ........................................................... * | |||||||
| * | |||||||
| 2. számú mintaoldal (az első borítólap belső oldala) | |||||||
| Az engedély nem érvényes a közúti közlekedésben való részvételre ................................................. * területén. | |||||||
| Minden más Szerződő Fél területén érvényes. Azok a járműkategóriák, amelyeknek a vezetésére érvényes, a könyvecske végén vannak megjelölve. | |||||||
| * | |||||||
| Az engedély semmiben sem érinti az engedély tulajdonosának azt a kötelezettségét, hogy minden Államban, ahol tartózkodik és közlekedik, megtartsa a letelepedésre vagy a foglalkozás gyakorlására vonatkozó törvényeket és rendelkezéseket. Az engedély érvényét veszti egy Államban akkor, ha tulajdonosa ott rendezi be állandó lakóhelyét. | |||||||
| 3. minta | |||||||
| Bal oldal | |||||||
| A VEZETŐRE VONATKOZÓ ADATOK | |||||||
| Vezetéknév: ............................................................................................. 1. | |||||||
| Utónevek: * ............................................................................................... 2. | |||||||
| Születési hely: * ........................................................................................ 3. | |||||||
| A születés ideje: * ..................................................................................... 4. | |||||||
| Állandó lakás: .......................................................................................... 5. | |||||||
| JÁRMŰKATEGÓRIÁK, AMELYRE AZ ENGEDÉLY ÉRVÉNYES | |||||||
| Motorkerékpárok | A | ||||||
| Az „A” kategórián kívüli gépjárművek, amelyeknek a megengedett legnagyobb összsúlya nem haladja meg a 3500 kg-ot (7700 fontot) és amelyekben az ülőhelyek száma, a vezető ülésén kívül, nyolcnál nem több. | B | ||||||
| Áruszállításra használt gépjárművek, amelyeknek a megengedett legnagyobb összsúlya meghaladja a 3500 kg-ot (7700 fontot). | C | ||||||
| Személyek szállítására szolgáló gépjárművek, amelyeknél az ülőhelyek száma a vezetőülésen kívül nyolcnál több. | D | ||||||
| Járműszerelvények, amelyeknél a vontató abba a B, C vagy D kategóriába vagy kategóriákba tartozik, amelyekre a vezető engedélye érvényes, azonban maguk a járműszerelvények nem esnek ebbe a kategóriába vagy kategóriákba. | E | ||||||
| A HASZNÁLATOT KORLÁTOZÓ FELTÉTELEK * | |||||||
| ..................................................................................................................... | |||||||
| ..................................................................................................................... | |||||||
| ..................................................................................................................... | |||||||
| 3. minta | |||||||
| Jobb oldal | |||||||
| 1. .................................................................................................................. | |||||||
| 2. .................................................................................................................. | |||||||
| 3. .................................................................................................................. | |||||||
| 4. .................................................................................................................. | |||||||
| 5. .................................................................................................................. | |||||||
| A | * | fénykép | |||||
| B | * | * | |||||
| C | * | Az engedély tulajdonosának | |||||
| D | * | aláírása | |||||
| E | * | .................................... * | |||||
| KIZÁRÁSOK: | |||||||
| Az engedély tulajdonosát megfosztották a vezetés jogától .......................................................... * területén .........................-ig | |||||||
| .............................................. (hely) ............................................... (dátum) | |||||||
| ............................................................................. | |||||||
| Az engedély tulajdonosát megfosztották a vezetés jogától .......................................................... * területén .........................-ig | |||||||
| .............................................. (hely) ............................................... (dátum) | |||||||
| ............................................................................. * ” | |||||||
3. § (1) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyezmény megerősítése alkalmából a következő bejelentést tette:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa bejelenti az Egyezmény 45. Cikkének 4. pontja alapján, hogy az általa nyilvántartásba vett – a nemzetközi forgalomban részt vevő – járművek megkülönböztető jelzéséül a H betűt választotta.”
(2) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyezmény megerősítése alkalmából a következő fenntartásokat tette:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa bejelenti,
– hogy az Egyezmény 18. Cikkének 3. pontját az Egyezményt kiegészítő európai megállapodásban meghatározott tartalommal tekinti magára nézve kötelezőnek;
– az Egyezmény 54. Cikkének 1. pontja alapján, hogy az Egyezmény 52. Cikkének a rendelkezéseit nem tekinti magára nézve kötelezőnek.”
(3) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyezmény megerősítése alkalmából a következő nyilatkozatot tette:
„A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti, hogy az Egyezmény 45. Cikkének a rendelkezései ellentétben állnak az államok szuverén egyenlőségének általánosan elismert elvével, amelynek értelmében az ilyen nemzetközi okmányoknak nyitva kell állniok minden érdekelt állam részvételére, mindenféle megkülönböztetés nélkül.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kijelenti továbbá, hogy az Egyezmény 46. Cikkének a rendelkezései ellentétben állnak az Egyesült Nemzetek közgyűlésének a gyarmati országok és népek függetlenségét elismerő határozatával (1960. évi december hó 14. napján kelt 1514/XV. határozat).”
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1977. évi május hó 21. napjától kell alkalmazni.
(2) * A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter és a közlekedésrendészetért felelős miniszter gondoskodik.
