(Az Elnöki Tanács megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökségnél 1984. május 4-én megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztáraság Elnöki Tanácsa a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség által előterjesztett és a Magyar Népköztársaság képviseletében 1980. június 17-én aláírt, a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény hiteles magyar fordítása a következő:
Az Egyezmény szerződő államai: *
Elismerve, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy békés célra atomenergiát használjon fel, valamint törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy az atomenergia békés célokra történő felhasználásából származó előnyöket kihasználja;
Meggyőződve a nemzetközi együttműködés és a nukleáris technológia átadása megkönnyítésének szükségességéről az atomenergia békés célokra történő felhasználása érdekében;
Szem előtt tartva, hogy a fizikai védelem létfontosságú a lakosság egészsége, a közbiztonság, a környezet, a nemzetbiztonság és a nemzetközi biztonság védelme szempontjából;
Gondolva az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és alapelveire a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával, valamint az Államok közötti jószomszédi és baráti kapcsolatokkal, továbbá az együttműködéssel összefüggésben;
Tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 2. Cikkének 4. pontja értelmében „minden tagállamnak tartózkodnia kell nemzetközi kapcsolataiban az erővel való fenyegetéstől és annak használatától bármely állam területi sérthetetlensége vagy politikai függetlensége ellen, továbbá más módon sem szabad az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő magatartást tanúsítania”;
Emlékeztetve a Közgyűlés 1994. december 9-én hozott határozatához függelékként csatolt „Intézkedések a nemzetközi terrorizmus felszámolásáról” című nyilatkozatra;
Óhajtva a nukleáris anyagok illegális forgalmazásából, jogtalan elvételéből és felhasználásából, valamint a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények szabotázsából származó esetleges veszélyek elhárítását, rámutatva, hogy az ilyen cselekmények elleni fizikai védelem fokozott nemzeti és nemzetközi figyelmet kapott;
Mélységes aggodalommal eltelve a terrorizmus minden formájának és megnyilvánulásának világméretű fokozódása, valamint a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés által előidézett fenyegetés miatt;
Meggyőződve arról, hogy a fizikai védelem fontos szerepet játszik a nukleáris fegyverek elterjedése elleni harcban és a terrorizmus elleni célok megvalósításában;
Óhajtva, hogy az Egyezmény hozzájáruljon a békés célokra használt nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények világméretű fizikai védelmének erősítéséhez;
Meggyőződve arról, hogy a nukleáris anyagokkal és nukleáris létesítményekkel kapcsolatos bűncselekmények rendkívül súlyos következményekkel járhatnak, ezért sürgősen megfelelő és hatékony intézkedéseket kell tenni, illetve a meglévő intézkedéseket meg kell erősíteni az ilyen bűncselekmények megelőzésére, felfedezésére és az elkövetők megbüntetésére;
Óhajtva a nemzetközi együttműködés további erősítését avégett, hogy minden egyes szerződő állam saját belső jogrendszerével és az Egyezménnyel összhangban hatékony intézkedések történjenek a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelmére;
Meggyőződve arról, hogy az Egyezménynek ki kell egészítenie a nukleáris anyagok biztonságos használatát, tárolását és szállítását és a nukleáris létesítmények biztonságos működtetését;
Elismerve, hogy léteznek a fizikai védelemnek nemzetközileg megfogalmazott és időről időre korszerűsített ajánlásai, amelyek iránymutatást nyújthatnak abban a tekintetben, hogy jelenleg milyen eszközökkel érhetők el a fizikai védelem hatékony szintjei;
Elismerve, hogy a katonai célokra használt nukleáris létesítmények és nukleáris anyagok hatékony fizikai védelme annak az államnak a felelőssége, amelyik az ilyen nukleáris létesítményeket és nukleáris anyagokat birtokolja, és tudomásul véve, hogy az ilyen anyagokat és létesítményeket most és a jövőben is szigorú fizikai védelem alatt kezelik;
Megállapodtak az alábbiakban:
Az egyezményben:
a) „nukleáris anyag” jelenti a plutóniumot, kivéve, ha a plutónium–238 izotóp koncentrációja meghaladja a 80%-ot; az urán–233-at; a 235-ös vagy 233-as izotópban dúsított uránt; a természetben előforduló izotópkeveréket tartalmazó uránt, kivéve az ércet és ércmaradványokat; továbbá bármilyen anyagot, amely az előbbiek közül egy- vagy többfélét tartalmaz;
b) „235-ös, vagy 233-as izotópban dúsított urán” jelenti a 235-ös vagy 233-as izotópot vagy mindkettőt olyan mennyiségben tartalmazó uránt, amelynél ezen izotópok mennyiségi aránya a 238-as izotóphoz képest nagyobb, mint a 235-ös izotóp és a 238-as izotóp természetben előforduló aránya;
c) „nemzetközi nukleáris szállítás” jelenti a nukleáris anyagokat tartalmazó szállítmány bármely szállítóeszközzel történő fuvarozást, amelynek célja az állam területén kívül esik. A szállítás a feladó államában a feladótól való indulással kezdődik és a rendeltetési hely államában, a címzetthez való megérkezéssel fejeződik be;
d) * „nukleáris létesítmény” olyan létesítményt jelent, amelyben nukleáris anyag gyártása, feldolgozása, használata, kezelése, tárolása vagy elhelyezése történik (beleértve a kapcsolódó épületeket és berendezéseket is), ha az ilyen létesítmény károsodása vagy az ilyenbe történő beavatkozás jelentős mennyiségű sugárzás vagy radioaktív anyag kibocsátásához vezethet;
e) * „szabotázs” jelenti a használatban, tárolás vagy szállítás alatt lévő nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény ellen irányuló szándékos cselekményeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyeztethetik a személyzet, a lakosság és a környezet biztonságát sugárzásnak való kitétel, vagy radioaktív anyagok kibocsátása útján;
Az Egyezmény célja a békés célokra használt nukleáris anyagok és békés célokra használt nukleáris létesítmények hatékony fizikai védelmének világméretű elérése és fenntartása; az ilyen anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzése és az ellenük való harc az egész világon; továbbá a szerződő államok közötti együttműködés előmozdítása a felsorolt célok érdekében.
1. Az Egyezmény a békés célokra felhasznált nukleáris anyagokra vonatkozik azok felhasználása, tárolása és szállítása során, továbbá a békés célokra használt nukleáris létesítményekre. Az Egyezmény 3. és 4. cikke, továbbá 5. cikkének 4. pontja csak nemzetközi nukleáris szállítás alatt álló nukleáris anyagra vonatkozik.
2. A fizikai védelmi rendszer létesítéséért, megvalósításáért és fenntartásáért való felelősség egy szerződő államon belül kizárólag az illető államé.
3. Eltekintve a kifejezetten a szerződő államok által az Egyezményben vállalt kötelezettségektől, az Egyezményekben foglaltakat nem szabad úgy értelmezni, mintha az az állam szuverén jogait korlátozná.
4.
a) Az Egyezményben foglaltak nem érintik a szerződő államok nemzetközi jog szerinti egyéb jogait, kötelezettségeit és felelősségeit, különös tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és alapelveire, valamint a nemzetközi humanitárius jogra.
b) Az egyezmény nem vonatkozik a fegyveres erők tevékenységére fegyveres konfliktus alatt, ahogy az a nemzetközi humanitárius jog szerint értendő, amelyet azon jog szabályoz, továbbá nem vonatkozik az államok katonai erői által folytatott tevékenységre, amennyiben az a nemzetközi jog egyéb szabályai alá esik.
c) Az Egyezményben foglaltakat nem szabad úgy értelmezni, mintha törvényes felhatalmazást adnának békés célokra használt nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények ellen erő alkalmazására, vagy azzal való fenyegetésre.
d) Az Egyezményben foglaltak nem adnak felmentést egyébként törvényellenes cselekedetek alól, és nem tesznek törvényessé egyébként törvényellenes cselekedeteket, és nem zárják ki az ilyen cselekmények ellen más jog alapján történő fellépést.
5. Az Egyezmény nem vonatkozik katonai célokra használt vagy az ilyen célokra visszatartott nukleáris anyagokra, vagy ilyen anyagokat tartalmazó nukleáris létesítményekre.
1. Minden egyes szerződő államnak megfelelő fizikai védelmi rendszert kell létesítenie, megvalósítania és fenntartania, amely alkalmazható a joghatósága alá tartozó nukleáris anyagokra és nukleáris létesítményekre, azzal a céllal, hogy
a) védelmet nyújtson a használatban lévő, tárolás vagy szállítás alatt álló nukleáris anyag ellopása vagy más jogtalan elvétele ellen;
b) biztosítsa gyors és átfogó intézkedések életbe léptetését a hiányzó vagy ellopott nukleáris anyag helyének meghatározására, és amennyiben lehetséges, visszaszerzésére; amennyiben az anyag a szerződő állam területén kívül található, az 5. cikkel összhangban álló lépések megtételére;
c) védje a nukleáris anyagokat és nukleáris létesítményeket szabotázs ellen; és
d) enyhítse vagy minimalizálja a szabotázs radiológiai következményeit.
2. Az 1. pont megvalósítása során minden egyes államnak
a) jogszabályi és hatósági kereteket kell létesítenie és fenntartania a fizikai védelem szabályozására;
b) létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie a jogszabályi és hatósági keretek megvalósításáért felelős hatóságot vagy hatóságokat;
c) meg kell tennie a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelmére szükséges további megfelelő intézkedéseket.
3. Az 1. és 2. pontban foglalt kötelezettségek megvalósításához minden egyes szerződő államnak, az Egyezmény más rendelkezéseinek sérelme nélkül, az ésszerűség és a gyakorlati megvalósíthatóság határain belül alkalmaznia kell a Nukleáris Anyagok és Nukleáris Létesítmények Fizikai Védelmének alábbi Alapelveit:
„A” ALAPELV: Az állam felelőssége
Egy államon belül teljes mértékben az illető állam felelős a fizikai védelmi rendszer létesítéséért, megvalósításáért és fenntartásáért.
„B” ALAPELV: Felelősségek nemzetközi szállítás alatt
Az állam felelős a nukleáris anyag megfelelő védelméért annak nemzetközi szállítása során mindaddig, amíg ezt a felelősséget egy másik államra át nem ruházza;
„C” ALAPELV: Törvényi és szabályozási keretek
Az állam felelős a fizikai védelem törvényi és szabályozási kereteinek létrehozásáért és fenntartásáért. Ezeknek a kereteknek kell gondoskodniuk az alkalmazható fizikai védelmi követelmények létrehozásáról, és magukban kell foglalniuk a jogosultság megadását szolgáló kiértékelés és engedélyezés vagy más eljárások rendszerét. Ezeknek a kereteknek magukban kell foglalniuk a nukleáris létesítmények és szállítások ellenőrzésére szolgáló rendszert az engedélyben vagy más felhatalmazási dokumentumban foglalt alkalmazandó követelmények és feltételek teljesítésének igazolására, és létre kell hozniuk az alkalmazandó követelmények és feltételek kikényszerítésének eszközeit, beleértve a hatékony szankciókat.
„D” ALAPELV: Hatáskörrel rendelkező hatóság
Az államnak létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie egy illetékes hatóságot, amely felelős a törvényi és szabályozási keretek megvalósításáért, és rendelkezik a megfelelő hatáskörrel, szakértelemmel, továbbá pénzügyi és emberi erőforrásokkal a ráruházott felelősségek betöltéséhez. Az államnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa a hatékony függetlenséget egyfelől az állam hatáskörrel rendelkező hatósága, másfelől a nukleáris energia alkalmazásával, vagy hasznosításának előmozdításával megbízott más testületek funkciói között.
„E” ALAPELV: Az engedélyesek felelőssége
Világosan meg kell határozni az államon belül a fizikai védelem különböző elemeinek megvalósításáért való felelősségeket. Az államnak biztosítania kell, hogy a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmének megvalósításáért a fő felelősség a vonatkozó engedélyek vagy más felhatalmazó (pl. üzemeltetési vagy szállítási) dokumentumok birtokosaié legyen.
„F” ALAPELV: Őrzésvédelmi kultúra
A fizikai védelem megvalósításában szerepet játszó minden szervezetnek kellő prioritást kell adnia az őrzésvédelmi kultúrának, az őrzésvédelmi kultúra fejlesztésének és fenntartásának annak érdekében, hogy annak hatékony megvalósítása a teljes szervezeten belül biztosítva legyen.
„G” ALAPELV: Fenyegetettség
Az állam fizikai védelmének az állam fenyegetettségének mindenkori kiértékelésén kell alapulnia.
„H” ALAPELV: Fokozatos megközelítés
A fizikai védelem követelményeinek fokozatos megközelítésen kell alapulnia, figyelembe véve a mindenkori fenyegetettséget, a viszonylagos vonzerőt, az anyag természetét, továbbá az anyag illetéktelen eltávolításával, valamint a nukleáris anyag vagy a nukleáris létesítmények elleni szabotázzsal összefüggő lehetséges következményeket.
„I” ALAPELV: Mélységi védelem
A fizikai védelem állam által előírt követelményeinek a védelem többszintű és módszerű (épületszerkezeti vagy más műszaki, személyzeti és szervezeti) koncepcióját kell tükröznie, melyeket az ellenségnek céljai eléréséhez le kell küzdenie vagy meg kell kerülnie.
„J” ALAPELV: Minőségbiztosítás
Minőségbiztosítási politikát és minőségbiztosítási programokat kell létrehozni és alkalmazni annak igazolása érdekében, hogy a fizikai védelem szempontjából fontos minden tevékenységre vonatkozóan előírt követelmények teljesülnek.
„K” ALAPELV: Veszélyhelyzetre szóló tervek
Veszélyhelyzetre, szükséghelyzetre szóló terveket kell kidolgozni és megfelelően begyakorolni minden érintett engedélyesnek és hatóságnak annak érdekében, hogy reagálni tudjon nukleáris anyagok illetéktelen eltávolítására, nukleáris létesítmények vagy nukleáris anyag elleni szabotázsra, illetve ennek kísérletére.
„L” ALAPELV: Titokvédelem
Az államnak meg kell határoznia azon titkos információk védelmének követelményeit, amelyek illetéktelen nyilvánosságra hozatala károsítaná a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelmét.
4.
a) Jelen cikk rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan nukleáris anyagra, amely a szerződő állam felelős döntése alapján nem tartozik az 1. pont értelmében létrehozott fizikai védelmi rendszer körébe, figyelembe véve az anyag természetét, mennyiségét, viszonylagos vonzerejét, továbbá az ellene irányuló illetéktelen cselekményhez kapcsolódó lehetséges radiológiai és egyéb következményeket, valamint az ellene irányuló fenyegetés mindenkori kiértékelését.
b) Azt a nukleáris anyagot, amelyre nem vonatkoznak a jelen cikk a) alpontjának rendelkezései, körültekintő vezetési gyakorlattal összhangban kell védeni.
Belső jogrendszerének megfelelően és a nemzetközi joggal összhangban minden szerződő állam megfelelő lépéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy amennyire lehetséges, a nemzetközi nukleáris szállítás során a nukleáris anyagokat területén belül, illetve a fennhatósága alá tartozó hajó vagy repülőgép fedélzetén, amennyiben a hajót vagy repülőgépet az illető országba vagy országából történő szállításra alkalmazzák, az 1. Függelékben leírt szintű védelemben részesíti.
1. Egyetlen szerződő állam sem exportál nukleáris anyagokat vagy engedélyezi ilyen anyagok exportját addig, amíg kielégítő nyilatkozatot nem kapott arra vonatkozólag, hogy ezek az anyagok a nemzetközi nukleáris szállítás során az 1. Függelékben leírt szintű védelemben részesülnek.
2. Egyetlen szerződő állam sem importál nukleáris anyagokat vagy engedélyezi ilyen anyagok importját olyan országból, amely részese az Egyezménynek, hacsak nem kap kielégítő nyilatkozatot arról, hogy ezek az anyagok a nemzetközi nukleáris szállítás során az 1. Függelékben leírt szintű védelemben részesülnek.
3. A szerződő államok a területükön keresztül sem szárazföldjükön, sem belső víziútjaikon, sem pedig repülőtereiken vagy kikötőinek érintésével nem engedélyezik nukleáris anyagok tranzitszállítását olyan államok között, amelyek nem részei az Egyezménynek, hacsak a szerződő állam nem kap kielégítő nyilatkozatot arra nézve, hogy – amennyire lehetséges – ezek a nukleáris anyagok a nemzetközi nukleáris szállítás során az 1. Függelékben leírt szintű védelemben részesülnek.
4. Belső jogrendszerének keretein belül minden szerződő állam alkalmazza az 1. Függelékben leírt szintű fizikai védelmet azokra a nukleáris anyagokra, amelyeket az illető ország egyik részéből ugyanazon ország egy másik részébe szállítanak nemzetközi vízi vagy légi úton.
5. Az a szerződő állam, amely felelős kielégítő nyilatkozatok beszerzéséért arra vonatkozólag, hogy a nukleáris anyagokat az 1. Függelékben megjelölt szintű védelemben fogják részesíteni az 1–3. pont szerint, megjelöli és előre tájékoztatja azokat az államokat, amelyeken keresztül – szárazföldön vagy belső víziúton – a nukleáris anyagok szállítása várható, illetve felsorolja repülőtereit vagy kikötőit, amelyeket a szállítmány előreláthatólag érint.
6. Az 1. pontban megjelölt kielégítő nyilatkozat beszerzéséért való felelősség kölcsönös megállapodással átruházható a szállításban importáló államként érintett másik szerződő államra.
7. E Cikk egyetlen pontja sem értelmezhető úgy, hogy az érinti valamely állam területi szuverenitását és joghatóságát, beleértve légterét és tengeri felségvizeit is.
1. A szerződő államok kijelölik, és közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül közlik egymással az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben a kapcsolattartást végző intézményüket.
2. Nukleáris anyagok lopása, rablása vagy bármely más jogtalan elvétele, vagy ezek alapos okkal feltételezhető veszélye esetén a szerződő államok belső jogrendszerükkel összhangban az alábbiak szerint a legnagyobb segítséget nyújtják az ilyen anyagok visszaszerzésében és védelmében bármely szerződő államnak, amely ezt kéri. Ezen belül:
a) a szerződő állam megfelelő lépéseket tesz, hogy nukleáris anyagok lopásáról, rablásáról vagy egyéb jogtalan elvételéről, vagy ezek alapos okkal feltételezhető veszélyéről a lehető leggyorsabban tájékoztassa azokat a szerződő államokat, amelyeket ez feltehetőleg érint. Ha szükséges, tájékoztatja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget és más érintett nemzetközi szervezeteket is;
b) ennek során, ahol szükséges, az érintett szerződő államok információcserét folytatnak egymással, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és más érintett nemzetközi szervezetekkel a fenyegetett nukleáris anyag védelme, a szállítótartály épségének ellenőrzése vagy a jogtalanul elvett nukleáris anyag felkutatása céljából, és
(i) összehangolják erőfeszítéseiket diplomáciai vagy egyéb megegyezéses csatornákon keresztül;
(ii) felkérés esetén segítséget nyújtanak;
(iii) biztosítják a visszaszerzett – ellopott vagy a fent említett egyéb események következtében hiányzó – nukleáris anyagok visszajuttatását.
Az ilyen együttműködés megvalósításának eszközeit az érintett szerződő államok határozzák meg.
3. Nukleáris anyaggal vagy nukleáris létesítménnyel történő szabotázs alapos okkal feltételezhető veszélye, vagy a velük történő szabotázs esetén a szerződő államok a maximálisan megvalósítható mértékben, nemzeti jogrendszerük alapján és a nemzetközi jog szerinti idevágó kötelezettségeikkel összhangban, együttműködnek a következők szerint:
a) ha egy szerződő államnak tudomása van másik államban lévő nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény elleni szabotázs alapos okkal feltételezhető veszélyéről, az előbbi megfelelő lépések megtételéről dönt annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassa a másik államot, és ahol szükséges, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget és más érintett nemzetközi szervezeteket a veszélyről, a szabotázs megelőzésének szándékával.
b) abban az esetben, ha szabotázs történik nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény ellen egy szerződő államban, továbbá ha ennek az államnak a megítélése szerint a cselekmény valószínűleg radiológiailag érintene más államokat, az előbbi, a nemzetközi jogból fakadó más kötelezettségei sérelme nélkül, a lehető leghamarabb lépéseket tesz a másik állam vagy államok tájékoztatására, amelyeket valószínűleg radiológiailag érintene a cselekmény, továbbá, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és más érintett nemzetközi szervezetek tájékoztatására, annak érdekében, hogy minimalizálja vagy enyhítse a cselekmény radiológiai következményeit.
c) amennyiben az a) és b) alpont alapján egy szerződő állam segítségnyújtást kér, minden egyes szerződő állam, amelyhez a segítségnyújtás iránti kérelem irányul, haladéktalanul határoz és értesíti a kérelmező államot, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül arról, hogy olyan pozícióban van-e, hogy képes-e a kért segítségnyújtás megadására, és ha igen, milyen terjedelemben és feltételek mellett képes segítséget nyújtani.
d) az a)–c) alpontokat érintő együttműködés összehangolása diplomáciai vagy más egyezményes csatornákon keresztül történik. Ennek az együttműködésnek a megvalósítási eszközeit az érintett szerződő államok kétoldalúan vagy többoldalúan határozzák meg.
4. A szerződő államok szükség szerint együttműködnek és tanácskoznak egymással, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen és más érintett nemzetközi szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy iránymutatást szerezzenek a nemzetközi szállítás alatt álló nukleáris anyagok fizikai védelmi rendszereinek tervezéséről, fenntartásáról és tökéletesítéséről.
5. Egy szerződő állam szükség szerint tanácskozik és együttműködik más szerződő államokkal, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen vagy más érintett nemzetközi szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy megszerezze iránymutatásukat a saját használatában, tárolása vagy szállítása alatt álló nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények nemzeti fizikai védelmi rendszerének tervezéséhez, fenntartásához és tökéletesítéséhez.
1. A szerződő államok belső jogrendszerükkel összhangban megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy megőrizzék azon információk titkosságát, amelyeket az Egyezmény rendelkezései révén egy másik szerződő államtól bizalmas módon kapnak, vagy amelyekhez az Egyezmény végrehajtására irányuló tevékenységben való részvételük útján jutottak. Ha a szerződő államok bizalmas információkat nyújtanak nemzetközi szervezeteknek, vagy az Egyezményben nem részes államoknak, intézkedéseket kell tenni az ilyen információk titkos jellegének megőrzésére. Egy szerződő állam, amely bizalmas információhoz jutott egy másik szerződő államtól, csak az információt nyújtó szerződő állam beleegyezésével adhatja tovább ezt az információt harmadik feleknek.
2. Az Egyezmény nem kötelezi a szerződő államokat arra, hogy olyan információkat szolgáltassanak ki, amelyeket belső jogrendszerük alapján nem adhatnak meg, vagy amelyek veszélyeztetnék az érintett állam biztonságát vagy a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmét.
1. * Az alábbi cselekmények szándékos elkövetését:
a) nukleáris anyagok jogtalan átvétele, birtoklása, használata, továbbítása, átalakítása, elhelyezése, vagy az ilyen anyagok szétszórása, ha a cselekmény halált, súlyos személyi sérülést, vagy jelentős anyagi, illetve környezeti kárt okoz, vagy ezek okozására alkalmas;
b) nukleáris anyagok lopása vagy rablása;
c) nukleáris anyagok elsikkasztása vagy csalás útján történő megszerzése;
d) nukleáris anyag törvényes felhatalmazás nélküli ki- és bevitelét, küldését vagy mozgatását egy államba, illetve államból;
e) nukleáris létesítmény ellen irányuló cselekmény, vagy nukleáris létesítmény működésébe való beavatkozást képező cselekmény, amelynél az elkövető szándékosan okoz – vagy amelynél tudatában van, hogy a cselekmény valószínűleg okoz – halált vagy súlyos személyi sérülést, vagy lényeges anyagi, illetve környezeti kárt sugárzásnak való kitétel vagy radioaktív anyagok kibocsátása útján, kivéve, ha a cselekményt annak a szerződő államnak a saját belső jogrendszerével összhangban követték el, amelynek területén a nukleáris létesítmény található;
f) nukleáris anyagok követelése fenyegetéssel, erőszakkal vagy bármely más módon történő megfélemlítéssel;
g) fenyegetés a következő cselekményekkel:
(i) nukleáris anyag felhasználása halál, súlyos személyi sérülés, vagy jelentős anyagi, illetve környezeti kár okozására, vagy az e) alpontban leírt büntetendő cselekmény elkövetésére, vagy
(ii) a b) és e) alpontban megjelölt büntetendő cselekmények bármelyikének elkövetése abból a célból, hogy ezzel természetes vagy jogi személyt, nemzetközi szervezetet vagy államot valaminek a megtételére vagy attól való tartózkodásra kényszerítsenek;
h) kísérlet az a)–e) alpontokban megjelölt bármelyik büntetendő cselekmény elkövetésére;
i) részesség az a)–h) alpontokban megjelölt bármelyik büntetendő cselekmény elkövetésében;
j) bármely személy által elkövetett cselekmény, aki az a)–h) alpontokban felsorolt bármely bűncselekmény elkövetésére másokat megszervez vagy irányít;
k) közös cél érdekében cselekvő személyek csoportja által elkövetett olyan cselekmény, amely hozzájárul az a)–h) alpontokban leírt bármely bűncselekmény elkövetéséhez. Az ilyen cselekmények akár szándékosak, akár
(i) azzal a céllal valósítják meg őket, hogy előmozdítsák a csoport bűnöző tevékenységét vagy bűnös céljait, ahol az ilyen tevékenység vagy cél magában foglalja az a)–g) alpontokban felsorolt bármely büntetendő cselekmény elkövetését, vagy
(ii) annak tudatában valósítják meg őket, hogy a csoportnak szándékában áll az a)–g) alpontokban felsorolt bármelyik bűncselekmény elkövetése,
büntetendővé kell tenni minden egyes szerződő állam saját belső jogrendszerében.
2. A jelen Cikkben megjelölt büntetendő cselekményeket minden szerződő állam büntetendővé teszi megfelelő büntetésekkel, amelyekben figyelembe veszik a cselekmények jellegének súlyosságát.
1. Minden szerződő állam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a 7. Cikkben felsorolt büntetendő cselekmények elkövetőivel szemben eljárhasson az alábbi esetekben:
a) a büntetendő cselekményt az állam területén vagy az államban bejegyzett hajó vagy repülőgép fedélzetén követték el;
b) a gyanúsított az illető állam polgára.
2. Minden szerződő állam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy e bűncselekmények elkövetőivel szemben eljárhasson azokban az esetekben is, amikor a gyanúsított az állam területén tartózkodik, és a 11. Cikk alapján történő kiadatásra az 1. pontban megjelölt egyik állam részére sem kerül sor.
3. Az Egyezmény nem zárja ki a saját belső jogrendszer alapján végzett büntető igazságszolgáltatást.
4. Az 1. és 2. pontban megjelölt szerződő államokon kívül bármely más szerződő állam is eljárhat a nemzetközi jognak megfelelően, ha a kérdéses nemzetközi nukleáris szállításban exportőrként vagy importőrként léphet fel.
Ha a körülmények szükségessé teszik, az a szerződő állam, amelynek területén a gyanúsított tartózkodik, saját belső jogrendszerével összhangban megfelelő intézkedéseket hoz – a letartóztatást is beleértve – a gyanúsított jelenlétének biztosítására, a büntetőeljárás vagy a kiadatás céljából. A jelen Cikk alapján tett intézkedéseket haladéktalanul közli a 8. Cikk értelmében intézkedésre köteles államokkal, és szükség szerint az összes érintett álammal.
Az a szerződő állam, melynek területén a gyanúsított tartózkodik – ha kiadatására nem kerül sor – haladéktalanul megbízza az üggyel az arra hatáskörrel rendelkező szervét abból a célból, hogy büntetőeljárást folytasson saját belső jogrendszere szerint.
1. A 7. Cikkben felsorolt büntetendő cselekmények a szerződő államok között fennálló kiadatási szerződésekben olyan büntetendő cselekményeknek minősülnek, amelyek elkövetői kiadhatók. A szerződő államok vállalják, hogy a jövőben kötendő kiadatási szerződéseikben e büntetendő cselekmények olyan büntetendő cselekményekként szerepelnek majd, amelyek elkövetői kiadhatók.
2. Ha egy szerződő állam, amely a kiadatást szerződés meglététől teszi függővé, kiadatási kérelmet kap egy másik szerződő államtól, amellyel nincs kiadatási szerződése, az Egyezményt a kiadatás jogi alapjának tekintheti e büntetendő cselekmények tekintetében. A kiadatás a megkeresett állam belső jogrendszerében előírt egyéb feltételektől is függ.
3. Azok a szerződő államok, amelyek a kiadatást nem teszik függővé szerződés meglététől, e büntetendő cselekményeket olyan bűncselekményeknek tekintik, amelyek elkövetői az állam belső jogrendszerében előírt feltételek szerint kiadhatók.
4. A szerződő államok a köztük történő kiadatás szempontjából e bűncselekményeket úgy tekintik, mintha azokat nemcsak az elkövetési hely államában, hanem minden olyan szerződő állam területén is elkövették volna, amely a 8. Cikk 1. pontja alapján intézkedéseket tesz, hogy e büntetendő cselekmények elkövetőivel szemben eljárhasson.
A 7. cikkben meghatározott bűncselekmények egyikét sem szabad a kiadatással vagy a kölcsönös jogsegéllyel összefüggésben politikai bűncselekménynek, vagy politikai bűncselekményhez kapcsolódó bűncselekménynek, vagy politikai motívumok hatására elkövetett bűncselekménynek tekinteni. Ennek megfelelően az ilyen bűncselekményen alapuló, kiadatásra vagy kölcsönös jogsegélyre irányuló kérelmet nem lehet egyedül azon az alapon visszautasítani, hogy politikai bűncselekményről, vagy politikai bűncselekményhez kapcsolódó bűncselekményről, illetve politikai motívumok hatására elkövetett bűncselekményről van szó.
Jelen Egyezményben semmit sem szabad úgy értelmezni, mintha kötelezettséget róna bármely szerződő államra, hogy kiadjon valakit egy másik államnak, vagy kölcsönös jogsegélyt nyújtson, ha a felkért szerződő államnak alapos oka van azt hinni, hogy a 7. cikkben meghatározott bűncselekményekkel összefüggő kiadatási kérelmet, vagy az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kérelmet olyan személy büntetőeljárás alá vonásának vagy megbüntetésének céljával terjesztették elő, akit faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása, etnikai származása vagy politikai meggyőződése alapján akarnak üldözni, vagy ha a kérelem teljesítése elfogultságot jelentene a szóban forgó személy helyzetét illetően a felsorolt okok bármelyike tekintetében.
Bármely személynek, akivel szemben a 7. Cikkben felsorolt büntetendő cselekmények kapcsán eljárás folyik, az eljárás minden szakaszában biztosítják a megfelelő bánásmódot.
1. Valamennyi szerződő állam a legnagyobb fokú segítséget nyújtja a másiknak a 7. Cikkben felsorolt bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásokkal kapcsolatban, beleértve az eljáráshoz szükséges, rendelkezésükre álló bizonyítékok átadását is. Minden esetben a megkeresett állam jogszabályait kell alkalmazni.
2. Az 1. pont rendelkezései nem érintenek semmilyen egyéb, már megkötött vagy a jövőben megkötendő két- vagy többoldalú szerződésben vállalt kötelezettséget a büntetőügyekben történő kölcsönös, részleges vagy teljes segítségnyújtással kapcsolatban.
Az Egyezmény semmiképpen sem érinti békés célokra szolgáló olyan nukleáris technológia átadását, amelyet nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai biztonságának erősítésére vállaltak.
1. Valamennyi szerződő állam tájékoztatja a letéteményest azon törvényeiről és más jogszabályairól, amelyek az Egyezmény végrehajtását szolgálják. A letéteményes ezeket az információkat időszakonként megküldi a szerződő államoknak.
2. Az a szerződő állam, amelyben a gyanúsított ellen büntetőeljárás folyik, az eljárás befejezéséről és eredményéről, amennyiben lehetséges elsőként tájékoztatja a közvetlenül érintett államokat. A szerződő állam értesíti az eljárás befejezéséről és eredményéről a letéteményest is, aki tájékoztatja az összes államot.
3. * A nukleáris anyagok belföldi felhasználásával, tárolásával és szállításával kapcsolatos bűncselekmény elkövetése esetén, ha mind a gyanúsított, mind a nukleáris anyag annak az érintett szerződő államnak a területén marad, amelyben a bűncselekményt elkövették, vagy ha a bűncselekmény egy nukleáris létesítménnyel kapcsolatos, és a gyanúsított annak a szerződő államnak a területén marad, amelyben a bűncselekményt elkövették, az Egyezmény egyetlen pontja sem tekinthető úgy, hogy az a szerződő államot az ilyen bűncselekményt követő büntetőeljárással kapcsolatos információk kiadására kötelezné.
Az Egyezményhez csatolt Függelékek az Egyezmény szerves részét képezik.
1. A 2005. július 8-án elfogadott Módosítás életbe lépése után öt évvel a letéteményes konferenciára hívja össze a szerződő államokat, hogy felülvizsgálják az Egyezmény végrehajtását és azt, hogy a preambulumában, a rendelkezéseiben és a függelékeiben foglaltak mennyiben felelnek meg az akkor fennálló helyzetnek.
2. Ezt követően legkorábban ötévenként, a szerződő államok többsége a letéteményeshez benyújtott javaslat alapján további konferenciákat hívhat össze ugyanezzel a céllal.
1. Ha két vagy több szerződő állam között az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása terén vita merül fel, ezt tárgyalások útján vagy bármely más olyan békés módon rendezik, amely elfogadható valamennyi, a vitában részt vevő fél számára.
2. Bármely olyan jellegű vitát, amelyet az 1. pontban ismertetett módon nem lehet rendezni, a vitában részt vevő bármelyik fél kérésére választott bíróság elé, vagy a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni döntés céljából. Ha a vitát választott bíróság elé terjesztik, és a beterjesztés keltétől számított hat hónapon belül a vitában részt vevő felek nem tudnak megegyezni a választott bíróság összetételében, valamelyik fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét vagy az Egyesült Nemzetek főtitkárát, hogy nevezzen ki egy vagy több bírót. A vitában részt vevő felektől érkező, egymásnak ellentmondó felkérések esetén az Egyesült Nemzetek főtitkárához érkező felkérésnek van elsőbbsége.
3. Az Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor minden szerződő állam bejelentheti, hogy a 2. pontban felsorolt rendezési eljárásokat nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Más szerződő állam sem tekinti magára nézve kötelezőnek a 2. pontban felsorolt rendezési eljárásokat olyan szerződő állammal szemben, amely fenntartásokkal élt ezen eljárással kapcsolatban.
4. Bármely szerződő állam, amely a 3. pont szerinti fenntartással élt, bármikor visszavonhatja fenntartását a letéteményes értesítése útján.
1. Az Egyezmény a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi székhelyén és az Egyesült Nemzetek New York-i székhelyén 1980. március 3-tól hatályba lépéséig aláírásra nyitva áll valamennyi állam számára.
2. Az Egyezmény az aláíró államok számára megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás után lép hatályba.
3. Hatályba lépése után az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll valamennyi állam számára.
4. a) Az Egyezmény aláírásra vagy csatlakozásra nyitva áll nemzetközi szervezetek vagy integrációs és egyéb jellegű regionális szervezetek számára, feltéve, hogy e szervezet független államokból alakult, és jogosult az Egyezmény által szabályozott területeken nemzetközi egyezmények megtárgyalásában való részvételre, ilyen egyezmények megkötésére és végrehajtására.
b) A feladatkörükbe tartozó ügyekben ezek a szervezetek saját nevükben gyakorolhatják azokat a jogokat és vállalhatják azt a felelősséget, amelyet az Egyezmény a szerződő államokra ruház.
c) Az ilyen szervezet az Egyezményhez történő csatlakozásakor tájékoztatja a letéteményest, mely államok a tagjai, és az Egyezmény mely Cikkei nem vonatkoznak rá.
d) Az ilyen szervezet nem rendelkezik többletszavazattal tagállamai szavazatain túlmenően.
5. A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányokat a letéteményesnél kell elhelyezni.
1. Az Egyezmény harminc nappal azt követően lép hatályba, hogy a letéteményesnél elhelyezték a huszonegyedik megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okmányt.
2. Az Egyezmény minden olyan állam tekintetében, amely azt a huszonegyedik megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okmány elhelyezése után erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá vagy csatlakozik hozzá, harminc nappal azután lép hatályba, hogy az állam elhelyezte a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányokat.
1. A 16. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával a szerződő államok javaslatot tehetnek az Egyezmény módosítására. A módosítási javaslatot a letéteményesnél kell benyújtani, aki azt haladéktalanul megküldi valamennyi szerződő államnak. Ha a szerződő államok többsége kéri a letéteményest, hogy a javasolt módosítás megvitatására hívjon össze konferenciát, a letéteményes valamennyi szerződő államot meghívja erre a konferenciára, amely legkorábban harminc nappal a meghívók szétküldése után kezdődik. Bármely módosítást, amelyet valamennyi szerződő állam kétharmados többségével fogadnak el, a letéteményes haladéktalanul eljuttat minden szerződő államnak.
2. Minden szerződő állam számára, amely letétbe helyezte a módosításra vonatkozó megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okmányait, a módosítás az attól számított harminc nap elteltével lép hatályba, amikor a szerződő államok kétharmada elhelyezte a letéteményesnél megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okmányát. Ezután a módosítás bármely további szerződő állam részére akkor lép hatályba, amikor elhelyezi a módosításra vonatkozó megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okmányát.
1. Bármely szerződő állam felmondhatja az Egyezményt a letéteményeshez intézett írásbeli jegyzék útján.
2. A felmondás száznyolcvan nappal azt követően lép hatályba, hogy a jegyzéket a letéteményes megkapta.
A letéteményes haladéktalanul értesíti valamennyi államot:
a) az Egyezmény minden egyes aláírásáról;
b) minden megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmány letétbe helyezéséről;
c) bármely fenntartásról vagy annak visszavonásáról a 17. Cikk értelmében;
d) valamely szervezettől kapott közlésről a 18. Cikk 4. c) pontja szerint;
e) az Egyezmény hatályba lépéséről;
f) az Egyezmény bármely módosításának hatályba lépéséről;
g) bármely felmondásról a 21. Cikk szerint.
Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség főigazgatójánál helyezik letétbe, aki annak hiteles másolatát valamennyi államnak megküldi.
Ennek hiteléül az alulírottak, megfelelő felhatalmazással rendelkezve, aláírták az egyezményt, amelyet 1980. március 3-án Bécsben és New Yorkban nyitottak meg aláírásra.
1. Fizikai védelmi szintek nukleáris anyagokra a nemzetközi nukleáris szállítással együtt járó tárolás során:
a) a III. csoportba tartozó anyagokra: olyan területen belüli tárolás, amely csak ellenőrzés után közelíthető meg;
b) a II. csoportba tartozó anyagokra: őrök vagy elektronikus készülékek által állandó felügyelet alatt tartott területen belüli tárolás, amelyet korlátozott számú belépési hellyel ellátott fizikai akadály vesz körül, vagy bármely más terület, amely ezzel egyenértékű fizikai védelmi szinttel rendelkezik;
c) az I. csoportba tartozó anyagokra: tárolás a fentiek szerint a II. csoportra előírt védett területen belül, amelyet csak olyan személyek közelíthetnek meg, akiknek megbízhatóságát előzetesen megállapítják. A terület felügyeletét olyan őrség biztosítja, amely állandó kapcsolatban áll a megfelelő biztonsági erőkkel. Különleges intézkedéseket kell tenni bármilyen támadásnak, jogtalan bejutásnak vagy az anyag jogosulatlan eltávolításának felfedezésére és megelőzésére.
2. Fizikai védelmi szintek nukleáris anyagokra a nemzetközi szállítás során:
a) a II. és a III. csoportba tartozó anyagok esetén a szállítás különleges óvintézkedések között történik, amelyek magukban foglalják a feladó, a címzett és a fuvarozó előzetes megegyezéseit, valamint az exportáló és az importáló ország törvényeitől és más jogszabályaitól függően kötendő előzetes megállapodást természetes és jogi személyek között, amelyben rögzítik a szállításért való felelősség átszállásának idejét, helyét és rendjét.
b) az I. csoportba tartozó anyagok esetén a szállítást a II. és III. csoportra a fentiek szerint előírt óvintézkedések mellett hajtják végre, de kísérők állandó felügyelete alatt és olyan körülmények között, amelyek szoros kapcsolatot biztosítanak a megfelelő biztonsági erőkkel.
c) Nem érc vagy ércmaradvány formájában levő természetes urán esetén az 500 kilogrammot meghaladó mennyiség szállítási óvintézkedései tartalmazzák a szállításról szóló előzetes értesítést, amely közli a szállítás módját, az érkezés várható időpontját, valamint a szállítmány megérkezéséről küldendő visszaigazolást.
| Anyag | Forma | Csoport | |||||
| I. | II. | III.c) | |||||
| 1. Plutóniuma) | Besugárzatlanb) | 2 kg vagy több | 500 g és 2 kg között | 500 g vagy kevesebb, de 15 g-nál több | |||
| 2. Urán–235 | Besugárzatlanb) | 5 kg vagy több | 1 kg és 5 kg között | 1 kg vagy kevesebb, de 15 g-nál több | |||
| – 20% 235U-ra vagy nagyobb mértékben dúsított urán | |||||||
| – 10% 235U-ra, de 20% 235U-nál kisebb mértékben dúsított urán | 10 kg vagy több | 10 kg-nál kevesebb, de 1 kg-nál több | |||||
| – a természetes fölé, de 10% 235U-nál kisebb mértékben dúsított urán | 10 kg vagy több | ||||||
| 3. Urán–233 | Besugárzatlanb) | 2 kg vagy több | 500 g és 2 kg között | 500 g vagy kevesebb, de 15 g-nál több | |||
| 4. Besugárzott üzemanyag | Soványított vagy természetes urán, tórium vagy kevéssé dúsított üzemanyag (10%-nál alacsonyabb hasadóanyagtartalom)d), e) | ||||||
| a) Minden plutónium, a 80% plutónium–238 izotóp-koncentrációt meghaladó kivételével. | |||||||
| b) * Reaktorban be nem sugárzott anyag, vagy reaktorban besugárzott olyan anyag, amelynek sugárzási szintje nem haladja meg az 1 gray/óra (100 rad/óra) értéket egy méter távolságban, árnyékolás nélkül. | |||||||
| c) A III. csoportba nem tartozó mennyiségeket és a természetes uránt megfelelő körültekintéssel kell kezelni. | |||||||
| d) Bár ez a védelmi szint ajánlott, a konkrét körülmények értékelése alapján az államok ettől eltérő fizikai védelmi csoportot is meghatározhatnak. | |||||||
| e) * Az olyan egyéb fűtőanyag, amely eredeti hasadóanyag-tartalma folytán az I. és II. Kategóriába sorolható a besugárzás előtt, egy kategóriaszinttel csökkenthető, amíg az üzemanyagból származó sugárzás szintje meghaladja az 1 gray/óra (100 rad/óra) értéket egy méter távolságban, árnyékolás nélkül. | |||||||
3. § A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbehelyezése alkalmával a következő szövegű fenntartást tette:
„A Magyar Népköztársaság nem tekinti magára nézve kötelezőnek az egyezmény 17. Cikke 2. pontjának azon rendelkezését, miszerint a 17. Cikk 1. pontja alapján nem rendezett vitát a vitában érdekelt felek egyikének kérésére választott bíróság, illetve a Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni.”
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. február 8. napjától kezdődően kell alkalmazni.
(2) *
