( A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétele az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál, New Yorkban, az 1983. évi június hó 19. napján megtörtént. Az Egyezmény a 99. Cikkében megkívánt kellő számú okiratok letétele következtében 1988. január 1-jén lép hatályba.)
1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Bécsben, 1980. évi április hó 11. napján kelt, az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló Egyezményét e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:
AZ EGYEZMÉNYBEN RÉSZES ÁLLAMOK, EMLÉKEZETBEN TARTVA az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének hatodik rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatokban foglalt általános célkitűzéseket egy Új Nemzetközi Gazdasági Rend létrehozására vonatkozóan,
FIGYELEMBE VÉVE, hogy az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján folytatott nemzetközi kereskedelem fejlődése jelentős tényező az államok közötti barátságos kapcsolatok előmozdításában,
AZON VÉLEMÉNYTŐL VEZETTETVE, hogy az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire alkalmazandó és a különböző társadalmi, gazdasági és jogi rendszerekkel összeegyeztethető egységes szabályok elfogadása hozzájárul a nemzetközi kereskedelem jogi akadályainak felszámolásához és elősegíti a nemzetközi kereskedelem fejlődését,
MEGÁLLAPODTAK a következőkben:
(1) Az Egyezmény, a különböző államokban telephellyel rendelkező felek között, áruk adásvételére vonatkozó szerződésekre alkalmazandó, ha
a) ezek az államok Szerződő Államok, vagy
b) a nemzetközi magánjog szabályai valamely Szerződő Állam jogának alkalmazásához vezetnek.
(2) Az a tény, hogy a felek telephelye különböző államokban van, nem vehető figyelembe, ha ez sem a szerződésből, sem a felek üzleti kapcsolataiból, illetve bármely általuk tett közlésből – a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötés időpontjában – nem tűnik ki.
(3) Az Egyezmény alkalmazása szempontjából sem a felek állampolgársága, sem a felek, illetve a szerződés polgári jogi vagy kereskedelmi jogi jellege nem vehető figyelembe.
Az Egyezmény nem vonatkozik arra az adásvételre
a) amelynek tárgya személyes, családi vagy háztartási használatra vásárolt áru, kivéve ha az eladó akár a szerződéskötést megelőző bármely időpontban, akár a szerződés megkötésekor, nem tudott és nem is kellett tudnia arról, hogy az árut ilyen célra vásárolták;
b) amely árverés keretében történt;
c) amely végrehajtáson vagy egyéb hatósági intézkedésen alapul;
d) amelynek tárgya kötvény, részvény, beruházási biztosíték, forgatható értékpapír vagy pénz;
e) amelynek tárgya folyami és tengeri hajó, légpárnás hajó vagy légi közlekedési eszköz;
f) amelynek tárgya villamos energia.
(1) Az áruk jövőbeni gyártására vagy előállítására vonatkozó szerződések adásvételi szerződésnek minősülnek, kivéve ha az áru megrendelője vállalja, hogy az áru gyártásához vagy előállításához szükséges anyagok lényeges részét ő szolgáltatja.
(2) Az Egyezmény nem vonatkozik azon szerződésekre, amelyekben az árut szolgáltató fél kötelezettségeinek túlnyomó része munkavégzésből vagy más tevékenységből áll.
Az Egyezmény kizárólag az adásvételi szerződések megkötését, valamint az eladónak és a vevőnek az ilyen szerződésből származó jogait és kötelezettségeit szabályozza. Kifejezett eltérő rendelkezés hiányában az Egyezmény nem érinti különösen
a) a szerződésnek vagy a szerződés valamely rendelkezésének, illetve valamely szokásnak az érvényességét;
b) a szerződésnek az eladott áru tulajdonjogára gyakorolt esetleges jogi hatását.
Az Egyezmény nem vonatkozik az áruk által bárkinek okozott haláláért, vagy személyi sérülésért az eladót terhelő felelősségre.
A felek kizárhatják az Egyezmény alkalmazását, illetve – a 12. Cikk rendelkezései szerint – eltérhetnek tőle vagy módosíthatják bármely rendelkezésének jogi hatását. *
(1) Az Egyezmény értelmezése során figyelembe kell venni annak nemzetközi jellegét és annak szükségességét, hogy elősegítsék az Egyezmény egységes alkalmazását, valamint a jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben.
(2) Az Egyezményben szabályozott ügyekkel összefüggő mindazokat kérdéseket, amelyekre az Egyezmény kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvekkel, vagy – ilyen elvek hiányában – a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó jog rendelkezéseivel összhangban kell megoldani.
(1) Az Egyezmény alkalmazása szempontjából valamely fél nyilatkozatát vagy más magatartását e fél szándéka szerint kell értelmezni, feltéve, hogy a másik fél e szándékról tudott vagy arról tudnia kellett.
(2) Ha az előző bekezdés nem alkalmazható, az egyik fél nyilatkozatát vagy más magatartását úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félhez hasonló, ésszerűen gondolkodó személy azonos körülmények között értette volna.
(3) A fél szándékának vagy az ésszerűen gondolkodó személy megítélésének meghatározása szempontjából megfelelően figyelembe kell venni az eset valamennyi jelentős körülményét, ideértve a felek közötti tárgyalásokat, a közöttük kialakított gyakorlatot, a szokásokat, valamint a felek ezt követően tanúsított magatartását.
(1) A feleket köti minden szokás, amelynek alkalmazásában megegyeztek és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak.
(2) Ellenkező megállapodás hiányában a feleket úgy kell tekinteni, mint akik szerződésükre vagy annak megkötésére hallgatólagosan alkalmazni rendeltek minden olyan szokást, amelyet ismertek vagy ismerniük kellett, továbbá amely a nemzetközi kereskedelemben széles körben ismert és amelyet a kereskedelem szóban forgó ágában használatos szerződéstípus körében rendszeresen alkalmaznak.
Az Egyezmény alkalmazása szempontjából
a) ha valamely félnek egynél több telephelye van, azt kell telephelynek tekinteni, amelyik a legszorosabb kapcsolatban van a szerződéssel és annak teljesítésével, figyelembe véve azokat a körülményeket, amelyeket a felek a szerződés megkötésekor vagy az azt megelőző bármely időpontban ismertek vagy számításba vettek:
b) ha valamelyik félnek nincs telehelye, szokásos tartózkodási helyét kell figyelembe venni.
Az adásvételi szerződést nem szükséges írásba foglalni, sem írásos módon bizonyítani és az más alakszerűséghez sincs kötve. A szerződés bármely módon bizonyítható, ideértve a tanúvallomást is.
Az Egyezmény 11. Cikkének, 29. Cikkének vagy II. Részének bármely olyan rendelkezése, amely az írásbelitől eltérő más formában is megengedi az adásvételi szerződés megkötését, módosítását vagy megegyezéssel történő megszüntetését, illetve bármely ajánlat megtételét vagy elfogadását vagy más akaratnyilatkozat tételét, nem alkalmazható, ha bármelyik fél telephelye olyan Szerződő Államban van, amely az Egyezmény 96. Cikkében meghatározott nyilatkozatot megtette. A felek e Cikktől nem térhetnek el és nem módosíthatják annak hatását.
Az Egyezmény alkalmazása szempontjából „írásbeli” alaknak tekintendő a távirat és a telex is.
(1) Egy vagy több meghatározott személyhez címzett, szerződéskötésre irányuló javaslat akkor minősül ajánlatnak, ha kellően meghatározott és jelzi az ajánlattevőnek azt a szándékát, hogy elfogadása esetén magát kötelezettségben állónak tekinti. A javaslat akkor minősül kellően meghatározottnak, ha megjelöli az árut és kifejezetten vagy értelemszerűen megállapítja a mennyiséget és az árat vagy rendelkezéseket tartalmaz ezek meghatározására.
(2) Azt a javaslatot, amelyet nem egy vagy több meghatározott személyhez címeztek, csupán ajánlattételre irányuló felhívásnak kell tekinteni, hacsak a javaslatot tevő személy világosan nem utal ennek ellenkezőjére.
(1) Az ajánlat akkor válik hatályossá, amikor megérkezik a címzetthez.
(2) Még a visszavonatlan ajánlatot is vissza lehet vonni, ha az erről szóló nyilatkozat az ajánlatot megelőzően vagy azzal egyidőben érkezik meg a címzetthez.
(1) Az ajánlat mindaddig visszavonható, amíg a szerződést nem kötötték meg, feltéve hogy a visszavonás az elfogadó nyilatkozat elküldését megelőzően érkezik meg a címzetthez.
(2) Az ajánlatot azonban nem lehet visszavonni
a) ha az – akár az elfogadásra vonatkozó meghatározott határidő megállapításával, akár más módon – utal arra, hogy visszavonhatatlan;
b) ha az ajánlat címzettje ésszerűen bízhatott abban, hogy az ajánlat visszavonhatatlan és a címzett az ajánlatban bízva járt el.
Az ajánlat, még ha visszavonhatatlan is, hatályát veszti, amikor annak visszautasítása az ajánlattevőhöz megérkezik.
(1) Elfogadásnak minősül az ajánlat címzettjének ez irányú nyilatkozata, vagy az elfogadásra utaló magatartása. Hallgatás vagy valamilyen magatartástól való tartózkodás önmagában nem jelent elfogadást.
(2) Az ajánlat elfogadása abban az időpontban válik hatályossá, amikor az elfogadás közlése az ajánlattevőhöz megérkezik. Nem hatályos az elfogadás, ha közlése nem érkezik meg az ajánlattevőhöz az általa meghatározott időn belül vagy ha határidő nincs meghatározva, ésszerű időn belül, figyelemmel az ügylet körülményeire, ideértve az ajánlattevő által igénybe vett hírközlő eszköz gyorsaságát. A szóbeli ajánlatot nyomban el kell fogadni, hacsak a körülményekből más nem következik.
(3) Mindazonáltal, ha az ajánlat értelmében vagy a felek között kialakított gyakorlat, illetve a szokás alapján az ajánlat címzettje az elfogadást az ajánlattevő értesítése nélkül tevőlegesen, így az áru feladásával vagy a vételár kifizetésével is kinyilváníthatja, akkor az elfogadás a cselekmény véghezvitelének időpontjában hatályossá válik, feltéve, hogy ez a magatartás az előző bekezdésben meghatározott határidőn belül valósul meg.
(1) Az ajánlatra adott és elfogadásra utaló válasz, ha kiegészítéseket, korlátozásokat vagy egyéb módosításokat is tartalmaz, az ajánlat visszautasítását jelenti és új ajánlatnak minősül.
(2) Elfogadásnak minősül mégis az ajánlatra adott válasz, amely elfogadásra utal, de kiegészítő vagy az ajánlat feltételeiről lényegesen nem különböző, eltérő feltételeket is tartalmaz, feltéve, hogy az ajánlattevő, indokolatlan késedelem nélkül, szóban nem kifogásolja az eltérést vagy nem küld ilyen értelmű értesítést. Ha az ajánlattevő ily módon nem emel kifogást, az ajánlati feltételek az elfogadásban szereplő módosításokkal együtt alkotják a szerződés feltételeit.
(3) Az ajánlat feltételeit lényegesen módosító jellegűnek tekintendők, egyebek között, az árra, a fizetésre, az áru minőségére és mennyiségére, a teljesítés helyére és idejére, az egyik félnek a másikkal szembeni felelőssége mértékére vagy a viták rendezésére vonatkozó kiegészítő vagy eltérő feltételek.
(1) Az elfogadásra az ajánlattevő által táviratban vagy levélben megszabott határidő a távirat feladása vagy a levélben feltüntetett keltezés, illetve – ennek hiányában – a borítékon feltüntetett keltezés időpontjában kezdődik. Az ajánlattevő által az elfogadásra telefon, telex vagy más azonnali kapcsolatot létesítő eszköz útján megszabott határidő attól az időponttól kezdődik, amikor az ajánlat a címzetthez érkezik.
(2) Az elfogadásra nyitva álló határidőn belül a hivatalos ünnepnapokat és munkaszüneti napokat az időtartam számításánál figyelembe kell venni. Ha azonban az írásbeli elfogadásról szóló értesítés azért nem kézbesíthető az ajánlattevő címére a határidő utolsó napján, mert ez a nap az ajánlattevő telephelyén hivatalos ünnepnapra vagy munkaszüneti napra esik, a határidő kitolódik az azt követő első munkanapra.
(1) Az elkésett elfogadás is hatályosnak minősül, ha erről az ajánlattevő a címzettet késedelem nélkül szóban tájékoztatja vagy részére ilyen értelmű értesítést küld.
(2) Ha az elkésett elfogadást tartalmazó levél vagy más irat arra utal, hogy azt olyan körülmények között adták fel, hogy szabályos továbbítása esetén megfelelő időben érkezett volna az ajánlattevőhöz, az elkésett elfogadás hatályosnak minősül, kivéve, ha az ajánlattevő késedelem nélkül szóban úgy tájékoztatja az ajánlat címzettjét, hogy ajánlatát hatálytalannak tekinti, vagy részére ilyen értelmű értesítést küld.
Az elfogadást vissza lehet vonni, ha a visszavonás az elfogadás hatályossá válását megelőzően vagy azzal egyidőben érkezik meg az ajánlattevőkhöz.
A szerződés abban az időpontban jön létre, amikor az Egyezmény rendelkezései értelmében az ajánlat elfogadása hatályossá válik.
Az Egyezmény e Részének alkalmazása szempontjából valamely ajánlat, elfogadó nyilatkozat vagy bármilyen más akaratnyilvánítás akkor „érkezik meg” a címzetthez, amikor azt vele szóban közlik vagy azt részére bármilyen más módon kézbesítik, akár neki személyesen, akár telephelyére vagy postai címére vagy – ha nincs telephelye, illetőleg postai címe – a szokásos tartózkodási helyére.
A felek egyike által elkövetett szerződésszegés akkor alapvető, ha az a másik félnek olyan hátrányt okoz, amely jelentős mértékben megfosztja őt attól, amit a szerződés alapján jogosult elvárni, kivéve, ha a szerződésszegő fél nem látta előre és egy ésszerűen gondolkodó, hasonló személy, azonos körülmények között sem látta volna előre az ilyen következményt.
A szerződéstől történő elállásra vonatkozó nyilatkozat csak akkor hatályos, ha azt a másik féllel közölték.
Ha az egyik fél ezzel a Résszel összhangban és a körülményeknek megfelelő módon bármilyen értesítést, kérést vagy más közlést küld vagy intéz, úgy – az Egyezmény e Részének kifejezett eltérő rendelkezése hiányában – a továbbiakban bekövetkezett késedelem vagy hiba vagy pedig a közlés meg nem érkezése nem fosztja meg a felet attól a jogától, hogy közlésére hivatkozzék.
Ha az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, az egyik fél a másik fél valamely kötelezettségének teljesítését jogosult követelni, a bíróság nem köteles természetben marasztalni, kivéve ha, saját joga szerint is így járna el hasonló, az Egyezmény által nem szabályozott adásvételi szerződések esetében.
(1) A szerződés a felek megegyezésével módosítható vagy megszüntethető.
(2) Azt az írásbeli szerződést, amely olyan rendelkezést tartalmaz, hogy módosításához vagy megegyezéssel történő megszüntetéséhez írásbeli alak szükséges, nem lehet más formában módosítani vagy megegyezéssel megszüntetni. Az egyik fél magatartása azonban annyiban kizárhatja az ilyen rendelkezésre való hivatkozást, amennyiben a másik fél erre a magatartásra alapozott.
Az eladó köteles, a szerződés és az Egyezmény előírásainak megfelelően, az árut szolgáltatni, az áru tulajdonjogát átruházni és – szükség szerint – az árura vonatkozó minden okmányt átadni.
Ha nem meghatározott más helyen kell teljesítenie, az eladónak az áru szolgáltatására vonatozó kötelezettsége:
a) ha az adásvételi szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, az árut a vevőhöz való továbbítás céljából az első fuvarozónak átadni;
b) ha – az előző bekezdés alá nem tartozó esetekben – a szerződés egyedileg meghatározott árukra vagy pontosan meg nem határozott olyan árukra vonatkozik, amelyeket meghatározott árukészletből kell szolgáltatni vagy amelyeket gyártani, illetőleg termelni kell, és a szerződés megkötésekor a felek tudták, hogy az áru meghatározott helyen van vagy meghatározott helyen gyártják, illetve termelik, úgy az árut ezen a helyen a vevő rendelkezésére bocsátani;
c) egyéb esetekben az árut a vevő rendelkezésére bocsátani azon a helyen, ahol az eladó telephelye a szerződéskötés időpontjában volt.
(1) Ha az eladó, a szerződéssel vagy az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban, az árut fuvarozónak adja át, és a szerződésben szereplő áru azonosítása akár az árun található jelzések, akár a fuvarokmányok útján vagy más módon egyértelműen nem valósítható meg, az eladó köteles az áru részletezését tartalmazó jegyzéket a vevőnek átadni.
(2) Ha az áru elfuvarozásáról az eladó köteles gondoskodni, minden olyan szerződést meg kell kötnie, ami ahhoz szükséges, hogy az árut, a körülményeknek megfelelő fuvareszközzel és az ilyen fuvarozásnál szokásos feltételek szerint, a meghatározott helyre szállítsák.
(3) Ha az eladó nem köteles szállítmánybiztosítást kötni, a vevő kérésére minden olyan rendelkezésre álló információt meg kell adnia, ami ahhoz szükséges, hogy a vevő e biztosítást megköthesse.
Az eladó az árut szolgáltatni köteles:
a) ha a szerződés határnapot állapít meg vagy a szerződés alapján a határnak megállapítható, ezen a napon;
b) ha a szerződés határidőt állapít meg, vagy a szerződés alapján a határidő megállapítható, a határidőn belül bármely időpontban, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az időpontot a vevő választhatja meg; vagy
c) bármely más esetben, a szerződés megkötését követő ésszerű időn belül.
Ha az eladó az árura vonatkozó okmányok átadására köteles, ezt a szerződésben meghatározott időben, helyen és formában kell megtennie. Az okmányok korábbi időpontban való átadása esetén az eladó a szerződésben meghatározott átadási időpontig az okmányokban meglevő bármely hibát kiigazíthat, feltéve, hogy e jogának gyakorlása a vevőnek nem okoz indokolatlan kellemetlenséget vagy ésszerűtlen költséget. A vevőt mindazonáltal továbbra is megilleti az a jog, hogy az egyezmény alapján kártérítést követeljen.
(1) Az eladó köteles az árut a szerződésben meghatározott mennyiségben, minőségben és leírás szerint, valamint a szerződés előírásainak megfelelően tárolt, illetve csomagolt módon szolgáltatni.
(2) Feltéve, hogy a felek másként nem állapodtak meg, az áru csak akkor szerződésszerű, ha
a) alkalmas azokra a célokra, amelyekre más azonos fajtájú árukat rendszerint használnak,
b) alkalmas bármely olyan meghatározott célra, amelyet a szerződés megkötésének időpontjában kifejezetten vagy hallgatólagosan az eladó tudomására hoztak, kivéve, ha a körülmények arra utalnak, hogy a vevő nem bízott, vagy ésszerűtlen lett volna, hogy bízzon az eladó szakismeretében és véleményében.
c) rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket az eladó a vevőnek mintaként, illetve modellként bemutatott,
d) az azonos fajtájú áruknál szokásos, vagy ilyenek hiányában az áru megőrzésére és megóvására alkalmas módon tárolták, illetve csomagolták.
(3) Az előző bekezdés a)–d) pontjai alapján az eladó nem felel az áru bármely fogyatékosságáért, ha erről a szerződés megkötésének időpontjában a vevő tudott, vagy tudnia kellett.
(1) A szerződéssel és az Egyezménnyel összhangban, az eladó felel az áru minden olyan fogyatékosságáért, ami a kárveszélynek a vevőre való átszállása idején megvolt, még akkor is, ha a fogyatékosság csak később válik ismertté.
(2) Az eladó felel továbbá az áru bármely olyan fogyatékosságáért is, ami az előző bekezdésben megjelölt időpont után keletkezik és ami annak a következménye, hogy valamely kötelezettségét megszegte, ideértve azt a jótállási kötelezettségét is, hogy az áru meghatározott ideig megfelel szokásos rendeltetésének vagy valamely különös célnak, illetve megtartja meghatározott minőségét vagy jellemzőit.
Határidő előtti szállítás esetén az eladó a határidő elteltéig jogosult a hiányzó részt szolgáltatni vagy bármely mennyiségi hiányt pótolni, illetve a szerződésnek meg nem felelő árut kicserélni, feltéve, hogy e jogosultság gyakorlása nem okoz a vevőnek ésszerűtlen kényelmetlenséget, illetve költséget. A vevőt mindazonáltal továbbra is megilleti az a jog, hogy az Egyezmény alapján kártérítést követeljen.
(1) A vevő a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles az árut megvizsgálni vagy megvizsgáltatni.
(2) Ha a szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, a vizsgálat az árunak a rendeltetési helyre való megérkezését követő időpontra halasztható.
(3) Ha az úton levő árut átirányítja vagy anélkül tovább küldi, hogy ténylegesen lehetősége volna annak megvizsgálására és a szerződéskötés időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett az átirányítás, illetve továbbküldés lehetőségéről, a vizsgálat mindaddig elhalasztható, míg az áru új rendeltetési helyére megérkezik.
(1) A vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru minőségi hibájára hivatkozzék, ha erről az eladót a hiba megjelölésével, ésszerű időn belül nem értesíti, azt követően, hogy a hibát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie.
(2) A vevő minden esetben elveszti az áru minőségi hibájára való hivatkozás jogát, ha legkésőbb az áru átadásától számított két éven belül a hibát az eladóval nem közölte, hacsak ez a határidő nem ellentétes a szerződéses jótállás határidejével.
Az eladó nem hivatkozhat a 38. és 39. Cikkek rendelkezéseire, ha a fogyatékosság olyan tényekkel kapcsolatos, amelyeket ismert, vagy ismernie kellett és amelyeket nem tárt fel a vevőnek.
Az eladó az árut harmadik személy mindennemű jogától vagy igényétől mentesen köteles szolgáltatni, kivéve, ha a vevő beleegyezett, hogy az árut ilyen joggal vagy igénnyel terhelten veszi át. Ha azonban ez a jog vagy igény ipari tulajdonnal vagy egyéb szellemi tulajdonnal kapcsolatos, az eladó kötelezettségére a 42. Cikk irányadó.
(1) Az eladó az árut harmadik fél minden olyan ipari tulajdonnal vagy egyéb szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogától vagy igényétől mentesen köteles szolgáltatni, amelyekről a szerződés megkötésének időpontjában tudott vagy tudnia kellett, feltéve, hogy ez a jog vagy igény ipari tulajdonon vagy egyéb szellemi tulajdonon alapul
a) annak az államnak a joga szerint, ahol az árut továbbadják vagy egyébként felhasználják, ha a felek a szerződés megkötésének időpontjában számoltak azzal, hogy az áru ebben az államban kerül továbbeladásra vagy felhasználásra; vagy
b) bármely más esetben annak az államnak a joga szerint, amelyben a vevőnek telephelye van.
(2) Az eladónak az előző bekezdésben alapuló kötelezettsége nem terjed ki azokra az esetekre, amelyekben
a) a vevő a szerződés megkötésének időpontjában ilyen jogról vagy igényről tudott vagy tudnia kellett; vagy
b) a jog vagy igény abból ered, hogy az eladó a vevő által adott műszaki rajzot, formatervet vagy más hasonló adatot használt fel.
(1) A vevő elveszti a 41. és 42. Cikkekre való hivatkozás jogát, ha az eladót nem értesíti a harmadik személyt megillető jog vagy igény mibenlétéről, azt követő ésszerű határidőn belül, hogy erről a jogról vagy igényről tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie.
(2) Az eladó nem hivatkozhat az előző bekezdés rendelkezéseire, ha tudott a harmadik fél jogáról vagy igényéről és annak mibenlétéről.
Ha a vevőnek ésszerű mentsége van a megkívánt értesítés elmulasztására, úgy – a 39. Cikk (1) és a 43. Cikk (1) bekezdésének rendelkezéseitől függetlenül – az 50. Cikknek megfelelően csökkentheti a vételárat vagy követelheti az elmaradt hasznok nélküli tényleges kárának megtérítését.
(1) Ha az eladó nem teljesíti a szerződésen vagy az Egyezményen alapuló valamely kötelezettségét, a vevő jogosult
a) a 46–52. Cikkekben biztosított jogait gyakorolni;
b) a 74–77. Cikkekben meghatározott módon kártérítést követelni.
(2) A vevő a jogsértés kiküszöbölésére irányuló egyéb jogainak gyakorlásával nem veszíti el a jogát a kártérítésre.
(3) Ha a vevő a szerződésszegésből eredő jogait gyakorolja, sem a rendes, sem pedig a választott bíróság nem adhat méltányossági haladékot az eladó számára.
(1) A vevő követelheti az eladótól az általa vállalt kötelezettsége tejesítését, feltéve, hogy a jogsértés orvoslására nem vett igénybe olyan eszközt, amely összeegyezhetetlen követelésével.
(2) A vevő csak akkor követelheti a nem szerződésszerű áru kicserélését, ha a fogyatékosság alapvető szerződésszegésnek minősül és az áru kicserélése iránti igényét a 39. Cikkben meghatározott értesítéssel egyidőben vagy azt követően ésszerű határidőn belül közli.
(3) Ha az áru nem szerződésszerű, a vevő igényelheti, hogy az eladó az áru kijavításával orvosolja annak fogyatékosságát, ha ez az összes körülmény figyelembevételével nem ésszerűtlen. A kijavítás iránti igényt a 39. Cikkben meghatározott értesítéssel egyidőben vagy azt követően ésszerű határidőn belül kell közölni.
(1) A vevő az eladó kötelezettségének teljesítésére ésszerű póthatáridőt állapíthat meg.
(2) A vevő a póthatáridő alatt a szerződésszegés orvoslására egyébként rendelkezésre álló eszközöket nem veheti igénybe, hacsak az eladótól olyan értesítést nem kapott, hogy az a póthatáridőn belül sem teljesít. Ezáltal azonban a vevő nem veszíti el azt a jogát, hogy a késedelmes teljesítés miatt kártérítést követeljen. *
(1) A 49. Cikkben foglaltak fenntartásával, az eladó saját költségén a szállítási határidő elteltét követően is orvosolhatja kötelezettségének elmulasztását, feltéve, hogy ez nem eredményez ésszerűtlen kényelmetlenséget, sem bizonytalanságot az általa előlegezett költségek megtérítését illetően. A vevő azonban ez esetben sem veszíti el azt a jogát, hogy az Egyezmény alapján kártérítést követeljen.
(2) Ha az eladó igényli a vevőnek a teljesítés elfogadására vonatkozó nyilatkozatát és erre a vevő ésszerű határidőn belül nem válaszol, az eladó az ott megjelölt határidőn belül teljesíthet. E határidőn belül a vevő nem érvényesíthet olyan igényt, amely összeegyeztethetetlen az eladó teljesítésével.
(3) Az eladó arról szóló értesítését, hogy meghatározott határidőn belül teljesít, úgy kell tekinteni, hogy az az előző bekezdés értelmében, egyúttal azt az igényt is magában foglalja, hogy a vevő közölje vele döntését.
(4) Az eladónak e Cikk (2) és (3) bekezdés szerinti igénye vagy értesítése csak akkor hatályos, ha azt a vevő kézhez kapta.
(1) A vevő elállhat a szerződéstől,
a) ha az eladó szerződésen vagy az Egyezményen alapuló kötelezettségének a megszegése alapvető szerződésszegésnek minősül; vagy
b) nemteljesítés esetén, ha az eladó nem szolgáltatja az árut a vevő által a 47. Cikk (1) bekezdése szerint megállapított póthatáridőn belül, illetve, ha kijelenti, hogy e határidőn belül sem teljesít.
(2) Mindazonáltal, ha az eladó az árut már leszállította, a vevő a szerződéstől való elállás jogát csak akkor gyakorolhatja, ha az elállás
a) késedelmes teljesítés esetén azt követő ésszerű időn belül történik, hogy a teljesítésről tudomást szerzett;
b) bármely más szerződésszegés esetén azt követő ésszerű időn belül történik, hogy
(i) a szerződésszegésről tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie;
(ii) lejárt az a póthatáridő, amit a vevő a 47. Cikk (1) bekezdése szerint állapított meg vagy azt követően történik, hogy az eladó kijelentette, hogy a póthatáridőn belül sem teljesít vagy
(iii) lejárt az eladó által a 48. Cikk (2) bekezdése szerint megállapított határidő vagy miután a vevő kijelentette, hogy nem fogadja el a teljesítést.
Ha az áru nem szerződésszerű, a vevő függetlenül attól, hogy a vételárat már kifizették-e vagy sem, olyan arányban csökkentheti az árat, amilyen arányban a ténylegesen leszállított áru teljesítéskori értéke viszonyult a hibátlan áru értékéhez ugyanabban az időpontban. Nem csökkentheti azonban a vevő az árat, ha az eladó a 37. és 48. Cikkek rendelkezéseivel összhangban orvosolta kötelezettségének elmulasztását vagy ha a vevő – ugyanezen Cikkek rendelkezéseivel összhangban – a teljesítést visszautasította.
(1) Ha az eladó az árunak csak egy részét szolgáltatja vagy a szolgáltatott árunak csak egy része szerződésszerű, a hiányzó vagy nem szerződésszerű rész vonatkozásában a 46–50. Cikkek rendelkezései alkalmazandók.
(2) Az egész szerződéstől a vevő csak akkor állhat el, ha a hiánytalan vagy szerződésszerű szolgáltatás elmaradása alapvető szerződésszegésnek minősül.
(1) Ha az eladó a meghatározott időpontot megelőzően szolgáltatja az árut, a vevő elfogadhatja a szolgáltatást vagy megtagadhatja annak átvételét.
(2) Ha az eladó a szerződésben meghatározottnál nagyobb mennyiségű árut szolgáltat, a többletszolgáltatást a vevő elfogadhatja vagy visszautasíthatja azt. Ha a vevő a szolgáltatott többletmennyiséget egészében vagy részben elfogadja, azt a szerződéses áron kell kifizetnie.
A vevő a szerződés és az Egyezmény rendelkezései szerint köteles megfizetni a vételárat és átvenni a szolgáltatást.
A vevőnek a vételár megfizetésére vonatkozó kötelezettsége magában foglalja mindazon intézkedések megtételét és alakiságok megtartását, amelyek a szerződés vagy bármely jogszabály és rendelkezés értelmében a fizetés teljesítésének lehetővé tételéhez szükségesek.
Ha az érvényesen megkötött szerződés az árat kifejezetten vagy értelemszerűen nem határozta meg, illetve nem rendelkezik annak megállapításáról, ezt – ellenkező utalás hiányában – úgy kell tekinteni, hogy a felek a szerződés megkötésének időpontjában az adott kereskedelmi ágban, összehasonlítható körülmények között az ilyen árura általában felszámított árra kívántak utalni.
Ha a vételárat az áru súlya szerint határozták meg, kétség esetén az árat a nettó súly alapján kell megállapítani.
(1) Ha a vevő nem meghatározott helyen köteles fizetni az eladónak, a vételár megfizetésének helye:
a) az eladó üzleti tevékenységének a helye; vagy
b) ha a fizetést az áru vagy az okmányok átadása ellenében kell teljesíteni, az a hely, ahol az átadás megtörténik.
(2) Az eladó viseli a fizetés teljesítésével együttjáró azt a többletköltséget, ami telephelyének a szerződés megkötését követő megváltoztatásából ered.
(1) Ha a vevő nem meghatározott más időpontban köteles fizetni, úgy a fizetést akkor kell teljesítenie, amikor az eladó a szerződésnek és az Egyezménynek megfelelően a vevő rendelkezésére bocsátja az árut vagy a rendelkezési jogot megtestesítő okmányokat. Az eladó a fizetést az áru, illetve az okmányok átadásának feltételévé teheti.
(2) Ha a szerződés az áru elfuvarozására is kiterjed, az eladó útnak indíthatja az árut azzal a feltétellel, hogy az áru vagy áru feletti rendelkezési jogot megtestesítő okmányok csak a vételár megfizetése esetén szolgáltathatók ki a vevőnek.
(3) A vevő mindaddig nem köteles megfizetni a vételárat, amíg nincs lehetősége megvizsgálni az árut, kivéve, ha a feleknek a szállítási, illetve a fizetési eljárásra vonatkozó megállapodása kizárja a vevőnek ezt a lehetőségét.
A vevő a szerződésben és az Egyezményben meghatározott vagy azok alapján meghatározható időpontban, az eladó részéről történő felszólítás nélkül, illetve az eladó által teljesítendő bármely alakiságtól függetlenül köteles a vételárat megfizetni.
A vevőnek az átvétellel kapcsolatos kötelezettsége abban áll, hogy
a) mindent, ami tőle ésszerűen elvárható, megtesz annak érdekében, hogy az eladó teljesíteni tudjon; és
b) az árut átveszi.
(1) Ha a vevő elmulasztja a szerződésben vagy az Egyezményben meghatározott valamely kötelezettségének teljesítését, az eladó jogosult:
a) a 62–65. Cikkekben meghatározott jogait gyakorolni;
b) a 74–77. Cikkekben meghatározott módon kártérítést érvényesíteni.
(2) Az eladó a jogsértés kiküszöbölésére irányuló egyéb jogainak gyakorlásával nem veszíti el a jogát a kártérítésre.
(3) Ha az eladó a szerződésszegésből eredő jogait érvényesíti, sem a rendes, sem pedig a választottbíróság nem adhat méltányossági haladékot a vevő számára.
Az eladó követelheti a vevőtől a vételár megfizetését, az áru átvételét vagy egyéb kötelezettségei teljesítését, feltéve, hogy a jogsértés orvoslására nem vett igénybe olyan eszközt, amely összeférhetetlen követelésével.
(1) Az eladó a vevő kötelezettségeinek teljesítésére ésszerű póthatáridőt állapíthat meg.
(2) Az eladó a póthatáridő alatt a szerződésszegés orvoslására egyébként rendelkezésre álló eszközöket nem vehet igénybe, hacsak a vevőtől olyan értesítést nem kapott, hogy az a póthatáridőn belül sem teljesít. Ezáltal azonban az eladó nem veszíti el azt a jogát, hogy a késedelmes teljesítés miatt kártérítést követeljen. *
(1) Az eladó elállhat a szerződéstől:
a) ha a vevő szerződésen vagy az Egyezményen alapuló kötelezettségeinek megszegése alapvető szerződésszegésnek minősül;
b) ha a vevő a 63. Cikk (1) bekezdése szerint az eladó által meghatározott póthatáridőn belül nem teljesíti a vételár megfizetésére vagy az áru átvételére irányuló kötelezettségét, illetve ha kijelenti, hogy az így megállapított határidőn belül sem teljesít.
(2) Ha azonban a vevő megfizette a vételárat, az eladó a szerződéstől való elállás jogát csak akkor gyakorolhatja, ha az elállás
a) a vevő késedelmes teljesítése esetén: az eladónak a teljesítés megtörténtéről való tudomásszerzése előtt történik; illetve
b) a vevő késedelmes teljesítésén kívül bármely más szerződésszegés esetén: ésszerű határidőn belül azt követően történik, hogy
(i) az eladó tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a szerződésszegésről; illetve
(ii) lejárt az a póthatáridő, amelyet az eladó a 63. Cikk (1) bekezdése szerint állapított meg vagy azt követően történik, hogy a vevő kijelentette, hogy a póthatáridőn belül sem teljesít.
(1) Ha a szerződés szerint az áru formáját, méretét vagy más jellemzőjét a vevőnek kell meghatároznia, és ő ennek meghatározását akár a kölcsönösen megállapított időpontban, akár az eladó vonatkozó felhívásának kézhezvételét követő ésszerű időn belül elmulasztja, az eladó ezt az őt megillető bármely más jog sérelme nélkül maga is megteheti, összhangban a vevő mindazon követelményeivel, amelyekről tudomást szerezhetett.
(2) Ha a fenti jellemzők meghatározását az eladó maga végzi el, annak részleteiről tájékoztatnia kell a vevőt és ésszerű határidőt kell biztosítania számára eltérő jellemzők meghatározására. Ha ezt a vevő a közlést követően a megjelölt határidőn belül elmulasztja, az eladó által meghatározott jellemzők az irányadók.
A kárveszély vevőre történt átszállását követően az áru megsemmisülése vagy megsérülése nem mentesíti a vevőt a vételár megfizetésére irányuló kötelezettsége alól, kivéve, ha a megsemmisülés vagy a megsérülés az eladó tevékenységének vagy mulasztásának a következménye.
(1) Ha az adásvételi szerződés magában foglalja az áru elfuvarozását is és az eladó az árut nem valamely meghatározott helyen köteles átadni, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor az árut – az adásvételi szerződés rendelkezéseinek megfelelően – a vevő részére való továbbítás céljából átadják az első fuvarozónak. Ha az eladó az árut valamely meghatározott helyen köteles átadni a fuvarozónak, a kárveszély mindaddig nem száll át a vevőre, amíg az árut azon a helyen át nem adják a fuvarozónak. Az a tény, hogy az eladó jogosult az áru feletti rendelkezési jogot megtestesítő okmányok visszatartására, nem érinti a kárveszély átszállását.
(2) A kárveszély azonban mindaddig nem száll át a vevőre, amíg az árunak a szerződés céljaira való egyértelmű kijelölése – akár az árun eszközölt megjelöléssel, akár szállítási okmányok, illetve a vevőnek küldött értesítés útján vagy bármely más módon – meg nem történik.
Az úton levő áru eladása esetén a kárveszély a szerződés megkötésekor száll át a vevőre. Ha azonban a körülményekből ez következik, a kárveszély az áru azon fuvarozónak való átadás időpontjában száll át a vevőre, amelyik a fuvarozási szerződést megtestesítő okmányokat kiállította. Mindazonáltal, ha a szerződés megkötésének időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az áru megsemmisült vagy megsérült, és ezt nem tárta fel a vevő előtt, a megsemmisülés vagy sérülés veszélyét az eladó viseli.
(1) A 67. és 68. Cikkben nem szabályozott esetekben a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor átveszi az árut vagy – ha azt kellő időben nem teszi meg – attól az időponttól kezdődően, amikor az árut a rendelkezésére bocsátják és ő a szolgáltatás elfogadásának elmulasztásával szerződésszegést követ el.
(2) Mindazonáltal, ha a vevőnek az eladó telephelyétől eltérő helyen kell átvennie az árut, a kárveszély akkor száll át, amikor a szolgáltatás esedékessé válik és a vevő megtudja, hogy az áru azon a helyen rendelkezésére áll.
(3) Ha az adásvétel még el nem különített árura vonatkozik, úgy az árut mindaddig, amíg a szerződés céljaira egyértelműen ki nem jelölték, úgy kell tekinteni, mint ami nem áll a vevő rendelkezésére.
Ha az eladó alapvető szerződésszegést követett el, a 67., 68. és 69. Cikk rendelkezései nem korlátozzák azokat az eszközöket, amelyeket a vevő szerződésszegés esetén igénybe vehet.
(1) Bármelyik fél felfüggesztheti kötelezettségeinek teljesítését, ha a szerződés megkötését követően láthatóvá válik, hogy a másik fél kötelezettségének lényeges részét nem teljesíti
a) teljesítési képességének vagy hitelképességének súlyos fogyatékossága vagy
b) a szerződés teljesítésének előkészítésében vagy a szerződés teljesítésében kifejtett magatartása eredményeként.
(2) Ha az eladó már feladta az árut mielőtt az előző bekezdésben meghatározott okok nyilvánvalóvá váltak, megakadályozhatja az árunak a vevő részére történő kiszolgáltatását még akkor is, ha a vevő birtokában olyan okmány van, amely őt egyébként az áru átvételére feljogosítja. Ez a bekezdés kizárólag az áruval kapcsolatban a vevő és az eladó között fennálló jogokra vonatkozik.
(3) A teljesítést akár az áru elküldését megelőzően, akár azt követően felfüggesztő fél köteles a felfüggesztésről a másik felek haladéktalanul értesíteni és ha a másik fél saját teljesítésére megfelelő biztosítékot ad, köteles folytatni a teljesítést.
(1) Bármelyik fél elállhat a szerződéstől, ha már a szerződés teljesítési határidejét megelőzően világossá válik, hogy a másik fél alapvető szerződésszegést követ el.
(2) Feltéve, hogy ehhez elegendő idő áll rendelkezésre, a szerződéstől elállni szándékozó fél köteles erről ésszerű módon tájékoztatni a másik felet, hogy lehetővé tegye számára, hogy a teljesítés megfelelő biztosítékáról gondoskodhassék.
(3) Ha a másik fél kijelenti, hogy nem teljesíti kötelezettségeit, az előző bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
(1) Ha részletekben szállítandó árukra vonatkozó szerződés esetén valamelyik fél bármely kötelezettségét akármelyik részszállítás vonatkozásában megszegi, és szerződésszegése alapvető szerződésszegésnek minősül, a másik fél e részszállítás tekintetében elállhat a szerződéstől.
(2) Ha az egyik fél bármelyik részszállításra vonatkozó bármely kötelezettségének megszegése alapos okot ad a másik félnek arra a következtetésre, hogy a jövőbeni részszállítások tekintetében alapvető szerződésszegésre kerül sor, a másik fél – feltéve, hogy azt ésszerű időn belül teszi – a szerződést (a jövőre nézve) felmondhatja. *
(3) Ha a vevő a szerződéstől bármelyik részszállítás vonatkozásában eláll, egyidejűleg elállhat, illetve felmondhatja a szerződést a már teljesített, vagy a jövőben teljesítendő részszállítások vonatkozásában is, feltéve, hogy kölcsönös összefüggésük folytán ez utóbbi részszállítások nem használhatók fel a felek által a szerződés megkötésének időpontjában előirányzott célokra.
A fél szerződésszegése következményeként járó kártérítés összege megegyezik azzal a veszteséggel, amely a szerződésszegés következtében a másik felet érte, ideértve az elmaradt hasznot is. Ez a kártérítés nem haladhatja meg azt a veszteséget, amelyet a szerződésszegő fél a szerződés megkötésének időpontjában előre látott vagy amelyet előre kellett látnia azon tények és körülmények alapján, amelyekről mint a szerződésszegés lehetséges következményeiről az említett időpontban tudott vagy tudnia kellett.
A szerződéstől való elállás, illetve annak felmondása esetén, ha ezt követően a vevő ésszerű módon és ésszerű időn belül helyettesítő árut vásárolt, vagy az eladó az árut újra eladta, a kártérítést igénylő fél követelheti a szerződéses ár és a fedezeti ügylet ára közötti különbözet, valamint a 74. Cikk szerint járó valamennyi egyéb kára megtérítését.
(1) A szerződéstől való elállás, illetve annak felmondása esetén, ha az árunak piaci ára van, a kártérítést igénylő fél – ha nem vásárolt és nem adott el a 75. Cikkben foglaltak szerint – kártérítésként a szerződésben meghatározott ár és az elállás (felmondás) időpontjában fennállott piaci ár közötti különbözetet, valamint a 74. Cikk alapján érvényesíthető egyéb kárait igényelheti. Ha azonban a kártérítést igénylő fél az áru átvételét követően állt el a szerződéstől, az elállás időpontjában fennállott piaci ár helyett az áru átvételének időpontjában fennállott piaci ár az irányadó.
(2) Az előző bekezdés alkalmazása szempontjából piaci ár az az ár, amely azon a helyen irányadó, ahol az áru szolgáltatásának meg kellett volna történnie vagy ha azon a helyen nincs kialakult piaci ár, az olyan más helyen kialakult árat kell alapul venni, ami – az áru fuvarozásával kapcsolatos költségek közötti eltérést is megfelelően számításba véve – ésszerűen figyelembe vehető.
A szerződésszegésre hivatkozó fél köteles, a körülmények figyelembevételével, minden ésszerű intézkedést megtenni, ami szükséges a szerződésszegésből eredő károk csökkentése érdekében, ideértve az elmaradt hasznot is. Ha elmulasztja megtenni ezeket az intézkedéseket, a szerződésszegést elkövető fél a kártérítési összeg olyan mértékű csökkentését igényelheti, mint amilyen mértékben a kár enyhíthető lett volna.
Ha valamelyik fél elmulasztja a vételár megfizetését vagy bármely más összeg megfizetésével hátralékban van, ezen összegek után a másik fél – a 74. Cikk szerint őt megillető kártérítés követelésére vonatkozó jogának korlátozása nélkül – kamatra jogosult.
(1) Nem tehető felelőssé a fél valamely kötelezettségének elmulasztásáért, ha bizonyítja, hogy azt olyan akadály okozta, amelyet el nem háríthatott, s ésszerűen az sem volt elvárható tőle, hogy a szerződéskötés idején ezzel az akadállyal számoljon, azt elhárítsa vagy következményeinek elejét vegye.
(2) Ha a fél mulasztása a szerződés egészének vagy egy részének teljesítésére általa igénybe vett harmadik személy mulasztására vezethető vissza, a fél csak akkor mentesül a felelősség alól, ha
(a) az előző bekezdés alapján mentesül, és
(b) az általa igénybe vett személy maga is mentesülne, ha az előző bekezdés rendelkezéseit alkalmaznák rá.
(3) Az e Cikken alapuló mentesség az akadály fennállásának időpontjáig tart.
(4) A teljesítést elmulasztó fél köteles az akadályról és annak az ő teljesítési képességeire vonatkozó hatásáról a másik felet értesíteni. Ha a másik fél ezt az értesítést nem kapta meg ésszerű időn belül, azt követően, hogy a teljesítést elmulasztó fél tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie az akadályról, az értesítés elmaradásából eredő kárt a teljesítést elmulasztó fél viseli.
(5) E Cikk rendelkezései nem fosztják meg a felet az Egyezmény alapján őt megillető, bármely, nem kártérítés követelésére vonatkozó joga érvényesítésétől.
Egyik fél sem hivatkozhat a másik fél szerződésszegésére, amennyiben azt saját cselekvése vagy mulasztása okozta.
(1) Az elállás mindkét felet mentesíti a szerződés alapján őket terhelő kötelezettségek alól, az esetleges kártérítésre irányuló jog kivételével. Ugyanakkor az elállás sem a szerződésnek a viták rendezésére vonatkozó bármely rendelkezését, sem pedig a szerződésnek a felek elállásából eredő jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseit nem érinti.
(2) Ha a fél a szerződést teljes mértékben vagy részben teljesítette, a másik féltől mindazt visszakövetelheti, amit a szerződés alapján szállított vagy fizetett. Ha mindkét fél visszatérítésre köteles, azokat egyidejűleg kell teljesíteniük.
(1) A vevő elveszti a szerződéstől való elállás jogát, illetve azt, hogy az eladótól csereáru szolgáltatását követelhesse, ha nem tudja az árut lényegében ugyanolyan állapotban visszaszolgáltatni, mint amilyen állapotban azt átvette.
(2) Az előző bekezdés nem alkalmazható, ha
(a) az áru átvételkori állapotban történő visszaszolgáltatásának a lehetetlenülése nem a vevő tevékenységének vagy mulasztásának következménye;
(b) az áru vagy annak egy része a 38. Cikkben előírt megvizsgálás következtében megsemmisült vagy meghibásodott; vagy
(c) az árut vagy annak egy részét a vevő, mielőtt annak fogyatékosságát észrevette volna vagy észre kellett volna vennie, a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítette vagy a szokásos használat során felhasználta, illetve átalakította.
Az a vevő, aki a szerződéstől való elállás jogát vagy az eladótól csereáru követelésére vonatkozó jogát a 82. Cikk alapján elvesztette, továbbra is jogosult a szerződésben és az Egyezményben biztosított minden más eszközt igénybe venni. *
(1) Ha az eladó a vételár visszatérítésére köteles, úgy annak a vételár megfizetése napjától számított kamatát is köteles megfizetni.
(2) A vevő köteles elszámolni az eladónak minden előnyről, amelyet az áruból vagy annak egy részéből szerzett,
(a) ha az árut vagy annak egy részét köteles visszaszolgáltatni vagy
(b) ha nincs ugyan lehetősége arra, hogy az árut vagy annak egy részét visszaszolgáltassa vagy, hogy az árut vagy annak egy részét lényegében az átvételkori állapotában szolgáltassa vissza, de a szerződéstől mégis elállt, vagy az eladótól csereáru szolgáltatását követelte.
Ha a vevő az áru átvételével késik vagy ha az áru szolgáltatása és a vételár megfizetése egyidejűleg esedékes és a vevő a vételár megfizetésével késik, az áru pedig az eladó birtokában van vagy az áru feletti rendelkezési jogát más módon gyakorolhatja, úgy az eladónak az áru megőrzése érdekében mindazt meg kell tennie, ami az adott körülmények között ésszerű. Az eladó az árut jogosult mindaddig visszatartani, amíg a vevő meg nem téríti számára az ésszerűen felmerült költségeket.
(1) Ha a vevő az árut megkapta és a szerződés vagy az Egyezmény szerint őt megillető jogok alapján az árut vissza kívánja utasítani, köteles az áru megőrzése érdekében a körülményeknek megfelelő ésszerű intézkedéseket megtenni. A vevő az árut mindaddig visszatarthatja, amíg indokolt költségeit az eladó meg nem téríti.
(2) A vevő, ha a részére feladott árut a rendeltetési helyen a rendelkezésére bocsátották és arra vonatkozóan visszautasítási jogát gyakorolja, köteles az árut az eladó részére birtokba venni, feltéve, hogy ezt a vételár megfizetése és aránytalan nehézség vagy ésszerűtlen kiadás nélkül megteheti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a rendeltetési helyen jelen van az eladó vagy az eladó részére történő megőrzés céljából az áru átvételére felhatalmazott személy. Ha a vevő az árut e bekezdés alapján birtokába veszi, jogait és kötelezettségeit az előző bekezdés szabályozza.
Az áru megőrzése céljából intézkedésre kötelezett fél jogosult az árut harmadik személy raktárában a másik fél költségére letétbe helyezni, hacsak nem ésszerűtlen az így felmerülő költség.
(1) A 85. vagy a 86. Cikk rendelkezéseinek megfelelően az áru megőrzésére köteles fél bármely megfelelő módon eladhatja az árut, ha a másik fél ésszerűtlen módon késlekedett annak átvételével, visszavételével, illetve az ár vagy a megőrzés költségének megfizetésével, feltéve hogy a másik felet eladási szándékáról megfelelő módon értesítette.
(2) Gyors romlásnak kitett áru esetében, vagy ha az áru megőrzése ésszerűtlen költségekkel járna, a 85. vagy a 86. Cikk alapján az áru megőrzésére köteles félnek ésszerűen kell eljárnia az áru eladása érdekében. A másik felet eladási szándékáról, amennyire ez lehetséges, köteles értesíteni.
(3) Az árut eladó fél a vételárból visszatarthatja az áru megőrzésével és eladásával felmerült ésszerű költségeit. A különbözetet a másik féllel köteles elszámolni.
Az Egyezmény letéteményesének az Egyesült Nemzetek Főtitkára kerül kijelölésre.
Ez az Egyezmény nem magasabb szintű bármely, már megkötött vagy a jövőben megkötendő, az ebben az Egyezményben szabályozott kérdésekben rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodásnál, feltéve, hogy a felek telephelye olyan államokban van, amelyek tagjai az adott megállapodásnak.
(1) Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az Egyesült Nemzeteknek az Áruk Nemzetközi Adásvételi Szerződéseire vonatkozó Konferenciája záróülésén és aláírásra továbbra is nyitva marad bármely állam részére az Egyesült Nemzetek New York-i székhelyén, 1981. szeptember 30-ig.
(2) Az Egyezményt az aláíró államoknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk, vagy jóvá kell hagyniuk.
(3) Az Egyezmény az azt alá nem író államok részére az aláírásra történt megnyitás napjától kezdve csatlakozás céljából nyitva áll.
(4) A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást és csatlakozást tanúsító okiratot az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.
(1) Az aláírással, megerősítéssel, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg bármely Szerződő Állam kijelentheti, hogy az Egyezmény II. Része vagy az Egyezmény III. Része rá nézve nem kötelező.
(2) Az a Szerződő Állam, amelyik az Egyezmény II. Része vagy III. Része tekintetében a megelőző bekezdés szerinti nyilatkozatot tesz, az Egyezmény I. Cikkének (1) bekezdése értelmében mindazon rendelkezések vonatkozásában nem tekintendő az Egyezmény Szerződő Államának, amelyekre a nyilatkozat vonatkozik.
(1) Ha valamely Szerződő Államnak két vagy több területi egysége van, amelyekben az Egyezmény által szabályozott kérdések vonatkozásában az állam alkotmányának megfelelően különböző jogrendszerek érvényesülnek, az aláírással, megerősítéssel, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidőben az állam nyilatkozatot tehet arra nézve, hogy az Egyezmény valamennyi területi egységére vagy azok közül csupán egyre vagy többre terjed ki, és ezt a nyilatkozatot egy másik nyilatkozat benyújtásával bármikor módosíthatja.
(2) A nyilatkozatokat be kell jelenteni a letéteményesnél, kifejezetten megjelölve azokat a területi egységeket, amelyekre az Egyezmény kiterjed.
(3) Ha az e Cikk alapján tett nyilatkozat következtében az Egyezmény egy Szerződő Állam egy vagy több, de nem valamennyi területi egységére terjed ki és valamely szerződő fél telephelye ilyen államban van, ez a telephely az Egyezmény szempontjából úgy tekintendő, mint amely nem fekszik egy Szerződő Államban, kivéve, ha annak olyan területi egységében van, amelyre az Egyezményt alkalmazni kell.
(4) Ha egy Szerződő Állam nem tesz e Cikk (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot, az Egyezmény ennek az államnak valamennyi területi egységére kiterjed.
(1) Két vagy több, az Egyezmény által szabályozott körben azonos vagy egymáshoz hasonló jogszabályokat alkalmazó Szerződő Állam bármikor tehet olyan nyilatkozatot, hogy az Egyezmény nem alkalmazandó azokra az adásvételi szerződésekre, illetve azok megkötésére, amelyek olyan felek között jönnek létre, akiknek a telephelye ezekben az államokban van. Az ilyen nyilatkozatot közösen vagy viszonosságon alapuló egyoldalú nyilatkozatban lehet megtenni.
(2) Az Egyezmény által szabályozott körben egy vagy több nem szerződő állam jogszabályaival azonos vagy közelálló jogszabályokat alkalmazó Szerződő Állam bármely időpontban tehet olyan nyilatkozatot, hogy az Egyezmény nem alkalmazandó azokra az adásvételi szerződésekre, illetve azok megkötésére, amelyek olyan felek között jönnek létre, akiknek a telephelye az érintett államokban van.
(3) Ha egy olyan állam válik Szerződő Állammá, amelyre a megelőző bekezdés alapján korábban tett nyilatkozat vonatkozik, úgy e nyilatkozat – az Egyezménynek az új Szerződő Államra vonatkozó hatálybalépése időpontjától kezdődően – az (1) bekezdés szerint tett nyilatkozat hatályával bír, feltéve, hogy az új Szerződő Állam csatlakozik ehhez a nyilatkozathoz vagy egy viszonosságon alapuló egyoldalú nyilatkozatot tesz.
A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást tanúsító okiratok letétbe helyezésével egyidejűleg bármely állam kijelentheti, hogy rá nézve az Egyezmény 1. Cikk (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható.
Az a Szerződő Állam, amelynek jogrendszere az adásvételi szerződés megkötéséhez vagy annak bizonyításához írásbeli alakot követel meg, a 12. Cikk rendelkezéseivel összhangban bármely időpontban nyilatkozatot tehet, hogy az Egyezmény 11. Cikkének, 29. Cikkének vagy II. Részének bármely olyan rendelkezése, amely megengedi az adásvételi szerződés megkötésének, módosításának, vagy megegyezéssel történő megszüntetésének vagy bármely ajánlatnak, elfogadásnak vagy szándéknak az írásbelitől eltérő más formában kifejezésre juttatását, nem alkalmazható, ha valamelyik fél telephelye ebben az államban van.
(1) Az Egyezmény alapján az aláírással egyidőben tett nyilatkozatokat meg kell erősíteni a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás során.
(2) A nyilatkozatokat és a nyilatkozatok megerősítését írásban kell megtenni és hivatalosan be kell jelenteni a letéteményesnél.
(3) A nyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az Egyezmény a szóban forgó állam vonatkozásában hatályba lép. Az a nyilatkozat, amelyről a letéteményes csak e hatálybalépés után szerez hivatalos értesülést, a letéteményes által történt kézhezvétel időpontját követő hat hónap eltelte utáni hónap első napján válik hatályossá. A 94. Cikknek megfelelő, viszonosságon alapuló egyoldalú nyilatkozatok a legutolsó nyilatkozatnak a letéteményes által történt átvételét követő hat hónap eltelte utáni hónap első napján lépnek hatályba.
(4) Az az állam, amely az Egyezményen alapuló nyilatkozatot tesz, a letéteményeshez intézett hivatalos írásbeli bejelentéssel bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás a bejelentésnek a letéteményes által történt kézhezvételét követő hat hónap utáni hónap első napján lép hatályba.
(5) A 94. Cikk szerint tett nyilatkozat visszavonása hatálybalépésének napjával az e Cikk alapján valamely másik állam által tett, viszonosságon alapuló nyilatkozat hatálya is megszűnik.
Kizárólag az Egyezmény által kifejezetten lehetővé tett fenntartások megengedettek.
(1) Az Egyezmény – az e Cikk (6) bekezdésében foglaltak fenntartásával – a tizedik megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást tanúsító okiratnak, ideértve a 92. Cikknek megfelelően tett nyilatkozatot tartalmazó okiratot is, a letétbehelyezését követő tizenkét hónap eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
(2) Ha egy állam az Egyezményt a tizedik megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást tanúsító okirat letétbehelyezését követően erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá vagy csatlakozik ahhoz, ez az Egyezmény – a kizárt Rész kivételével – ennek az államnak a vonatkozásában, az e Cikk (6) bekezdésében foglaltak fenntartásával, a megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást tanúsító okirat letétbehelyezését követő tizenkét hónap eltelte utáni hónap első napján lép hatályba.
(3) Az Egyezményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy ahhoz csatlakozó és akár Hágában 1964. július 1-jén kelt, az Áruk Nemzetközi Adásvételi Szerződéseinek Megkötéséről szóló Egységes Törvényre vonatkozó Egyezményben (1964. évi Hágai Szerződéskötési Egyezmény), akár a Hágában, 1964. július 1-jén kelt, az Áruk Nemzetközi Adásvételéről szóló Egységes Törvényre vonatkozó Egyezményben (1946. évi Hágai Adásvételi Egyezmény), akár pedig mindkettőben részes államnak Hollandia Kormányához intézendő, ilyen hatályú nyilatkozattal fel kell mondania – az esettől függően – az 1964. évi Hágai Adásvételi Egyezményt, illetve az 1964. évi Hágai Szerződéskötési Egyezményt, vagy mindkettőt.
(4) Az 1964. évi Hágai Adásvételi Egyezményben részes olyan államnak, amely megerősíti, elfogadja, jóváhagyja ezt az Egyezményt, vagy csatlakozik ahhoz, és a 92. Cikk alapján bejelenti vagy bejelentette, hogy az Egyezmény II. Része rá nézve nem kötelező, a megerősítéssel, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg Hollandia Kormányához intézendő, ilyen hatályú nyilatkozattal fel kell mondania az 1964. évi Hágai Adásvételi Egyezményt.
(5) Az 1964. évi Hágai Szerződéskötési Egyezményben részes olyan állam, amely megerősíti, elfogadja, jóváhagyja a jelen Egyezményt, vagy ahhoz csatlakozik és a 92. Cikk alapján bejelenti vagy bejelentette, hogy az Egyezmény III. Része rá nézve nem kötelező, a megerősítéssel, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg Hollandia Kormányához intézendő ilyen hatályú nyilatkozattal fel kell mondania az 1964. évi Hágai Szerződéskötési Egyezményt.
(6) E Cikk alkalmazásában az 1964. évi Hágai Szerződéskötési Egyezményben vagy az 1964. évi Hágai Adásvételi Egyezményben részes államok által a jelen Egyezmény vonatkozásában tett megerősítések, elfogadások, jóváhagyások és csatlakozások mindaddig nem hatályosak, amíg az utóbbi két Egyezmény vonatkozásában az ilyen államoktól megkívánt felmondások hatályba nem lépnek. Az ebben a vonatkozásban szükséges összhang biztosítása érdekében az Egyezmény letéteményese kapcsolatot tart Hollandia Kormányával, az 1964. évi Egyezmények letéteményesével.
(1) Az Egyezmény a szerződés megkötésére csak akkor alkalmazandó, ha a szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatot abban az időpontban vagy azt követően tették meg, amikor az Egyezmény az 1. Cikk (1) bekezdése a) pontjában hivatkozott Szerződő Államok vagy az 1. Cikk (1) bekezdés b) pontjában hivatkozott Szerződő Állam vonatkozásában már hatályba lépett.
(2) Ez az Egyezmény csak olyan szerződésekre alkalmazandó, amelyeket abban az időpontban vagy azt követően kötöttek meg, amikor az Egyezmény az 1. Cikk (1) bekezdés a) pontjában hivatkozott Szerződő Államok vagy az 1. Cikk (1) bekezdés b) pontjában hivatkozott Szerződő Állam vonatkozásában már hatályba lépett.
(1) A letéteményeshez intézett hivatalos írásbeli bejelentéssel bármely Szerződő Állam felmondhatja az Egyezményt, illetve az Egyezmény II. vagy III. részét.
(2) A felmondás a bejelentésnek a letéteményes által történt kézbevételét követő 12 hónap eltelte utáni hónap első napján lép hatályba. Ha a felmondás hatálybalépésére vonatkozóan a bejelentés hosszabb határidőt állapít meg, a felmondás akkor lép hatályba, amikor ez a hosszabb határidő a bejelentésnek a letéteményes által történt kézhezvételét követően eltelik.
Kelt Bécsben, ezerkilencszáznyolcvan április tizenegyedik napján, egy eredeti példányban, melynek angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles.
A Kormányaik által kellően felhatalmazott, alulírott meghatalmazottak mindezek bizonyságául az Egyezményt aláírásukkal látták el.
3. § *
4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1988. január hó 1. napján lép hatályba.
(2) * Felhatalmazást kap a külgazdasági ügyekért felelős miniszter, hogy az Egyezményben részes államok jegyzékének, a részes államok nyilatkozatainak, a mindezekben bekövetkező változásoknak, továbbá az Egyezmény 90. Cikke alkalmazása szempontjából szükségessé váló tájékoztatók közzétételéről saját hatáskörében gondoskodjék.
