A jogszabály mai napon ( 2019.06.20. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban

 

28/1987. (VIII. 9.) MT rendelet

a Bécsben, 1986. szeptember 26-án aláírt, a nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről szóló egyezmény kihirdetéséről

(A megerősítő okirat letétbe helyezése a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségével 1987. március 10-én megtörtént.)

1. § A Minisztertanács a Bécsben, 1986. szeptember 26-án aláírt, a nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről szóló egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hiteles magyar fordítása a következő:

„Egyezmény a nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről

AZ EGYEZMÉNY RÉSZES ÁLLAMAI,

TUDATÁBAN ANNAK, hogy számos államban folytatnak nukleáris tevékenységet,

MEGJEGYEZVE, hogy a nukleáris tevékenységek magas szintű biztonságának biztosítására átfogó intézkedések történtek és vannak folyamatban, amelyek célja a nukleáris balesetek megelőzése és bármely ilyen baleset következményeinek a lehető legkisebb mértékre csökkentése, amennyiben ilyen előfordulna,

ÓHAJTVA a nemzetközi együttműködés további erősítését a nukleáris energia biztonságos fejlesztése és felhasználása terén,

MEGGYŐZŐDVE annak szükséges voltáról, hogy államok a lehető legkorábbi időpontban nyújtsanak tárgyszerű tájékoztatást nukleáris balesetekről, azok országhatárokon túl jelentkező sugáregészségügyi következményeinek a lehető legkisebb mértékre való csökkentésének érdekében,

MEGJEGYEZVE az információcserével foglalkozó, a két- és sokoldalú megállapodások hasznosságát e területen,

a következőkben állapodtak meg:

1. cikk

Alkalmazási terület

1. Az Egyezményt alkalmazni kell bármely olyan baleset esetén, amely valamely Részes Államnak, illetőleg annak joghatósága vagy ellenőrzése alatt álló természetes vagy jogi személyeknek az alábbi, 2. pontban felsorolt létesítményeivel vagy tevékenységével kapcsolatos, amikor radioaktív anyagok szabadulnak vagy várhatóan szabadulhatnak fel, és amely más államra nézve sugáregészségügyi szempontból jelentőséggel bíró, nemzetközi határokon átlépő kibocsátást eredményezett vagy eredményezhet.

2. Az 1. pontban hivatkozott berendezések és tevékenységek a következők:

a) bármely, bárhol elhelyezett nukleáris reaktor;

b) bármely, a nukleáris fűtőanyag-ciklushoz tartozó létesítmény;

c) bármely, radioaktív hulladékot kezelő létesítmény;

d) nukleáris üzemanyag vagy radioaktív hulladékok szállítása és tárolása;

e) radioaktív izotópok előállítása, felhasználása, tárolása, végleges elhelyezése és szállítása mezőgazdasági, ipari, orvosi és kapcsolódó tudományos és kutatási célokra; és

f) radioizotópok használata energia előállítására, űreszközökben.

2. cikk

Értesítés és tájékoztatás

Az 1. cikkben meghatározott baleset esetén (a következőkben „nukleáris baleset”), a cikkben megjelölt Részes Állam:

a) haladéktalanul értesíti, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen (a következőkben az „Ügynökség”) keresztül azokat az államokat, amelyek az 1. cikk szerint fizikailag érintettek vagy érintettek lehetnek, valamint az Ügynökséget a nukleáris balesetről, annak természetéről, bekövetkezésének időpontjáról és - amikor lehetséges - pontos helyéről;

b) közvetlenül vagy az Ügynökségen keresztül haladéktalanul ellátja az a) alpontban említett államokat, és az Ügynökséget azzal a rendelkezésre álló információval, amely az érintett államokban a radiológiai következmények lehető legalacsonyabb szintre való csökkentéséhez szükséges, az 5. cikk részletezése miatt.

3. cikk

Egyéb nukleáris balesetek

A radiológiai következmények lehető legalacsonyabb szintre való csökkentése érdekében a Részes Államok az 1. cikkben meghatározottaktól eltérő nukleáris balesetek esetén is adhatnak értesítést.

4. cikk

Az Ügynökség feladatai

Az Ügynökség:

a) haladéktalanul tájékoztatja az 1. cikkben meghatározott módon fizikailag érintett, vagy esetlegesen érintetté váló Részes Államokat, tagállamait, és más államokat, valamint idevágó feladatkörű nemzetközi kormányközi szervezeteket (a következőkben „nemzetközi szervezetek”) és a 2. cikk a) alpontja értelmében kapott értesítésről; és

b) kérésre, azonnal ellát bármely Részes Államot, tagállamot vagy idevágó feladatkörű nemzetközi szervezetet a 2. cikk b) alpontja értelmében kapott információval.

5. cikk

A tájékoztatás tartalma

1. A 2. cikk b) alpontja értelmében nyújtandó tájékoztatásnak a következő adatokat kell tartalmaznia, amennyiben azok adott időpontban az értesítő állam számára rendelkezésre állnak:

a) a nukleáris baleset időpontja, pontos helye, ha utóbbi meghatározható, és természete;

b) az érintett létesítmény vagy tevékenység;

c) a nukleáris baleset feltételezett vagy megállapított oka és előrelátható alakulása a radioaktív anyagok országhatáron túli kibocsátását illetően;

d) a radioaktív kibocsátás általános jellemzői, beleértve - amennyire alkalmazható és lehetséges - a radioaktív kibocsátás természetét, valószínű fizikai és kémiai formáját és mennyiségét, összetételét és effektív magasságát;

e) a radioaktív anyagok határon túli kibocsátásának előrejelzéséhez szükséges információ az aktuális és előrelátható meteorológiai és hidrológiai viszonyokról;

f) a környezeti ellenőrző méréseknek a radioktív anyagok határon túli kibocsátásával összefüggő eredményei;

g) a tervezett vagy megtett, létesítményen kívüli védelmi intézkedések;

h) a radioaktív kibocsátás előrelátható időbeni viselkedése.

2. Ezeket az információkat megfelelő időközönként ki kell egészíteni további tájékoztatással a veszélyhelyzetről, beleértve annak várható vagy tényleges befejeződését.

3. A 2. cikk b) alpontja értelmében kapott tájékoztatás korlátozás nélkül felhasználható, kivéve, ha ezt az információt az értesítő állam bizalmasan közli.

6. cikk

Konzultációk

A 2. cikk b) alpontja alapján információt nyújtó Részes Állam ésszerű lehetőségein belül azonnal válaszol más Részes Államtól eredő, további információ nyújtására vagy konzultációk tartására vonatkozó kérésre, annak érdekében, hogy a sugáregészségügyi következményeket az utóbbi államban a lehető legalacsonyabb szintre lehessen csökkenteni.

7. cikk

Illetékes hatóságok és kapcsolattartási pontok

1. Minden Részes Állam közli az Ügynökséggel, és közvetlenül vagy az Ügynökségen keresztül a többi Részes Állammal kapcsolattartási pontját és illetékes hatóságait, amelyek felelősek a 2. cikkben meghatározott értesítés és tájékoztatás kibocsátásáért és fogadásáért. Ezek a kapcsolattartási pontok, valamint egy központ az Ügynökségen belül folyamatosan elérhetők.

2. Minden Részes Állam haladéktalanul értesíti az Ügynökséget az 1. pontban meghatározott információk bármely változásáról.

3. Az Ügynökség naprakész listát vezet ezekről a nemzeti hatóságokról és kapcsolattartási pontokról, valamint az idevágó feladatkörű nemzetközi szervezetek kapcsolattartási pontjairól és megküldi a Részes Államoknak, tagállamainak és az idevágó feladatkörű nemzetközi szervezeteknek.

8. cikk

Segítségnyújtás a Részes Államoknak

Az Ügynökség, Alapszabályának megfelelően és olyan Részes Állam kérésére, amely maga nem végez nukleáris tevékenységet és olyan állammal határos, amelyiknek aktív nukleáris programja van, de nem részese az Egyezménynek, vizsgálatokat folytat megfelelő sugárzás-ellenőrző rendszer kivitelezhetőségére és felállítására nézve, hogy ezzel megkönnyítse az Egyezmény céljainak megvalósítását.

9. cikk

Kétoldalú és sokoldalú megállapodások

Ahol érdemesnek tartják, a Részes Államok kölcsönös érdekeik elősegítése érdekében megfontolhatják az Egyezmény tárgyához kapcsolódó két- vagy sokoldalú megállapodások megkötését.

10. cikk

Más nemzetközi egyezményekhez való viszony

Az Egyezmény nem befolyásolja a Részes Államok azon kölcsönös jogait és kötelezettségeit, amelyek az Egyezmény tárgyával kapcsolatos meglevő nemzetközi megállapodásokból, vagy az Egyezmény tárgykörében, céljaival összhangban a jövőben kötendő nemzetközi megállapodásokból erednek.

11. cikk

Viták rendezése

1. Az Egyezmény értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó, a Részes Államok közötti, vagy egy Részes Állam és az Ügynökség közötti vita esetén, a vitában álló felek konzultálnak egymással annak érdekében, hogy a vitát tárgyalás vagy számukra elfogadható bármely más, békés módon rendezzék.

2. Ha a Részes Államok között az ilyen jellegű vitát nem sikerül egy éven belül rendezni az 1. pont szerinti konzultációra való felkérést követően, bármelyik fél kérésére a vitát döntőbíróság elé terjesztik, vagy a Nemzetközi Bírósághoz folyamodnak döntésért. Amennyiben a vita döntőbíróság elé került, ha az erre vonatkozó kérés időpontjától számított hat hónapon belül a vitában álló felek képtelenek megegyezni a döntőbíróság összetételében, az egyik fél felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét vagy az Egyesült Nemzetek főtitkárát, hogy jelöljön ki egy vagy több döntőbírót. A vitában álló felek egymással ellentétes felkérései esetén az Egyesült Nemzetek főtitkárához benyújtott felkérés élvez elsőbbséget.

3. Az Egyezmény aláírása, megerősítése, elfogadása, jóváhagyása vagy az Egyezményhez való csatlakozás alkalmával az államok kijelenthetik, hogy nem tartják magukra nézve kötelezőnek a 2. pont szerinti egyik vagy mindkét vitarendezési eljárást. A többi Részes Államot nem köti a 2. pont szerinti vitarendezési eljárás olyan Részes Állammal szemben, amelyre nézve ilyen nyilatkozat van érvényben.

4. A 3. pont szerinti nyilatkozatot tett Részes Állam bármikor visszavonhatja nyilatkozatát a letéteményeshez intézett bejelentéssel.

12. cikk

Hatálybalépés

1. Az Egyezmény nyitva áll aláírásra minden állam, valamint Namíbia számára, amelyet az Egyesült Nemzetek Namíbiai Tanácsa képvisel, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség székhelyén, Bécsben, 1986. szeptember 26-tól, illetve az Egyesült Nemzetek székhelyén, New Yorkban 1986. október 6-tól hatályba lépéséig vagy tizenkét hónapig, aszerint, hogy melyik időszak a hosszabb.

2. Bármely állam és Namíbia, amelyet az Egyesült Nemzetek Namíbiai Tanácsa képvisel, kifejezheti az Egyezmény jogi elfogadását aláírás útján, vagy megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával történő aláírás esetén, megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okmányának letétbe helyezésével, vagy a csatlakozási okmány letétbe helyezésével. A megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy a csatlakozásról szóló okmányokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

3. Az Egyezmény harminc nappal azután lép hatályba, hogy három állam jogilag kötelezőnek ismerte el azt magára nézve.

4. Bármely olyan állam számára, amelyik az Egyezményhez annak hatályba lépését követően nyilvánította ki csatlakozását, az Egyezmény harminc nappal ennek kinyilvánítása után lép hatályba.

5. a) Az Egyezményhez e cikk szerint csatlakozhatnak olyan nemzetközi szervezetek és szuverén államok által létrehozott regionális integrációs szervezetek, amelyek jogosultak az Egyezmény tárgyában nemzetközi megállapodások tárgyalására, megkötésére és alkalmazására.

b) Ezek a szervezetek a hatáskörükbe tartozó ügyekben, a saját nevükben azokat a jogokat gyakorolják és azokat a kötelezettségeket teljesítik, mint amikkel az Egyezmény a Részes Államokat ruházza fel.

c) Csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor az ilyen szervezet a letéteményesnek olyan nyilatkozatot tesz, amely megjelöli illetékessége mértékét az Egyezményben foglaltak tekintetében.

d) Az ilyen szervezet nem rendelkezik tagállamai szavazatain felül további szavazattal.

13. cikk

Ideiglenes alkalmazás

Bármely állam kijelentheti az aláíráskor vagy bármely későbbi időpontban, mielőtt az Egyezmény reá nézve hatályba lépne, hogy az Egyezményt ideiglenesen alkalmazni fogja.

14. cikk

Módosítások

1. Bármely Részes Állam javasolhatja az Egyezmény módosítását. A javasolt módosítást a letéteményesnél kell benyújtani, aki azt azonnal továbbítja a többi Részes Államhoz.

2. Ha a Részes Államok többsége felkéri a letéteményest, hogy hívjon össze értekezletet a javasolt módosítás megvitatására, a letéteményes valamennyi Részes Államot meghívja arra az értekezletre, amelyre legkorábban harminc nappal a meghívások kibocsátása után kerül sor. Minden olyan módosítást, amit az értekezleten az összes Részes Állam kétharmados többsége elfogad, jegyzőkönyvbe foglalnak, amely Bécsben és New Yorkban aláírásra nyitva áll az összes Részes Állam számára.

3. A jegyzőkönyv harminc nappal azután lép hatályba, hogy három állam kifejezte csatlakozását. Bármely olyan állam számára, amelyik a jegyzőkönyv hatályba lépése után jelenti be csatlakozását, a jegyzőkönyv harminc nappal azután lép hatályba, hogy az illető állam a csatlakozását bejelentette.

15. cikk

Az Egyezmény felmondása

1. Az Egyezményt a Részes Államok a letéteményeshez benyújtott írásos értesítéssel mondhatják fel.

2. A felmondás egy évvel azután lép hatályba, hogy a letéteményes megkapta az erről szóló bejelentést.

16. cikk

A letéteményes

1. Az Egyezmény letéteményese az Ügynökség főigazgatója.

2. Az Ügynökség főigazgatója azonnal értesíti a Részes Államokat és az összes többi államot a következőkről:

a) az Egyezmény vagy bármely módosítási jegyzőkönyv minden egyes aláírásáról;

b) az Egyezményre vagy bármely módosítási jegyzőkönyvre vonatkozó minden megerősítésről, elfogadásról, jóváhagyásról vagy csatlakozásról szóló okmány letétbe helyezéséről;

c) a 11. cikkel kapcsolatos bármely nyilatkozatról vagy annak visszavonásáról;

d) az Egyezmény ideiglenes alkalmazására vonatkozó, a 13. cikkel összhangban tett bármely nyilatkozatról;

e) az Egyezmény vagy bármely módosításának hatálybalépéséről;

f) a 15. cikk szerint tett bármely felmondásról.

17. cikk

Hiteles szövegek és hitelesített másolatok

Az Egyezmény eredetijét, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, letétbe helyezik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatójánál, aki hitelesített másolatokat küld a Részes Államoknak és az összes többi államnak.

ENNEK BIZONYSÁGÁUL, a kellően felhatalmazott alulírottak aláírták az Egyezményt, amely a 12. cikk 1. pontja szerint nyílt meg aláírásra.

ELFOGADTATOTT a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Közgyűlése által, annak rendkívüli ülésszakán Bécsben ezerkilencszáznyolcvanhat szeptember 26-án.

(Aláírások)

3. § A Magyar Népköztársaság a megerősítő okirat letétbehelyezése alkalmával a következő szövegű fenntartást tette:

„A Magyar Népköztársaság nem tekinti magára nézve kötelezőnek a »Nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről szóló« egyezmény 11. cikkének 2. pontjában foglalt vitarendezési eljárásokat, mivel elvi álláspontja szerint bármely döntőbíróság, illetve a Nemzetközi Bíróság joghatósága csak a vitában részt vevő valamennyi fél előzetes és önkéntes alávetésén alapulhat.”

4. § (1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. április 10. napjától kezdődően kell alkalmazni.

(2) *  A rendelet végrehajtásáról az energiapolitikáért felelős miniszter és az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére