(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójánál az 1988. évi február hó 24. napján megtörtént. Az Egyezmény az 1989. évi február hó 24. napján lép hatályba.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Genfben az 1985. évi június hó 26. napján kelt, az üzemegészségügyi szolgálatról szóló egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa hívott egybe Genfbe, és amely 1985. június 7-én hetvenegyedik ülésszakát kezdte,
figyelembe véve, hogy a dolgozók védelme foglalkoztatásukból eredő betegségek és sérülések ellen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik feladata, Alapszabálya értelmében,
figyelembe véve a nemzetközi politika és a nemzeti szintű intézkedések alapelveit meghatározó idevonatkozó nemzetközi munkaügyi egyezményeket és ajánlásokat, különösen a dolgozók egészségének védelméről szóló 1953. évi Ajánlást, az üzemegészségügyi szolgálatról szóló 1959. évi Ajánlást, a dolgozók képviselőiről szóló 1971. évi Egyezményt, valamint a munkahelyi biztonságról és a munkaegészségügyről szóló 1981. évi Egyezményt és Ajánlást,
döntött az ülésszak negyedik napirendi pontját képező üzemegészségügyi szolgálattal kapcsolatos egyes javaslatok elfogadásáról, és miután
úgy határozott, hogy ezek a javaslatok nemzetközi egyezmény formáját öltsék,
a mai napon, azaz ezerkilencszáznyolcvanöt június 26. napján elfogadja a következő Egyezményt, melyre mint az üzemegészségügyi szolgálatról szóló 1985. évi Egyezményre lehet hivatkozni.
Az Egyezmény alkalmazásában
a) az „üzemegészségügyi szolgálat” kifejezés olyan szolgálatot jelent, melyet elsősorban megelőzési feladatokkal bíznak meg, és amely felelős a munkáltató, a dolgozók és vállalati képviselőik tanácsadásáért a következő területeken:
(i) az olyan biztonságos és egészséges munkakörnyezet létrehozásának és fenntartásának követelményei, amely elősegíti az optimális testi és szellemi képesség megőrzését a munkában;
(ii) a munka adaptálása a dolgozók képességeihez, testi és szellemi egészségi állapotuknak megfelelően;
b) a „dolgozók vállalati képviselői” fogalom olyan személyeket jelent, akiket a nemzeti jogrendszer vagy gyakorlat annak ismer el.
A nemzeti feltételeknek és gyakorlatnak megfelelően és ahol vannak, a munkáltatók és a dolgozók legjelentősebb képviseleti szerveivel tanácskozva minden tagország dolgozzon ki, alkalmazzon összefüggő nemzeti politikát az üzemegészségügyi szolgálatra vonatkozóan, és azt időszakonként vizsgálja felül.
1. Minden tagország vállalja, hogy fokozatosan a gazdasági tevékenység minden ágazatában és minden vállalatnál minden dolgozóra kiterjedő üzemegészségügyi szolgálati rendszert fejleszt ki, beleértve az állami szektort és a termelőszövetkezetek tagjait is. Az intézkedések álljanak összhangban a vállalatnál meglevő, sajátságos egészségi kockázatokkal.
2. Ha nem lehet az üzemegészségügyi szolgálatot azonnal minden vállalatnál megalakítani, minden érintett tagország készítsen tervet az ilyen szolgálatok létrehozására, tanácskozva a munkáltatók és a dolgozók legjelentősebb képviseleti szerveivel, ahol vannak.
3. Minden érintett tagország jelölje meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 22. cikke értelmében az Egyezmény alkalmazásáról készítendő első jelentésben, hogy milyen terveket készített ezen cikk második paragrafusa értelmében, és további jelentéseiben jelöljön meg minden előrelépést megvalósításukban.
Az illetékes hatóság tanácskozzon a munkáltatók és a dolgozók legjelentősebb képviseleti szerveivel, ahol vannak, azokról a tervezett intézkedésekről, amelyekkel az Egyezmény rendelkezéseit szándékozik megvalósítani.
A munkáltatóknak a dolgozók munkahelyi biztonságáért és egészségéért viselt felelősségének csökkentése nélkül, és megfelelően figyelembe véve annak szükségességét, hogy a dolgozók részt vegyenek a munkaegészségügyi és munkabiztonsági ügyekben, tartozzanak az üzemegészségügyi szolgálathoz a következő feladatok közül azok, amelyek a vállalatnál meglevő foglalkozási veszélyek miatt indokoltak:
a) a munkahelyi egészségi kockázatok azonosítása és felbecsülése;
b) a munkahelyi környezet és a termelési gyakorlat azon elemeinek ellenőrzése, amelyek a dolgozók egészségét érinthetik, beleértve az egészségügyi létesítményeket, a munkahelyi éttermeket, és a dolgozók szállását, ahol ezeket a munkáltató biztosítja;
c) tervezési és munkaszervezési tanácsadás, beleértve a munkahelyek megtervezését, a gépek és más berendezések megválasztását, karbantartását és állapotát, valamint a munkában használt más anyagokat;
d) részvétel a termelési gyakorlat korszerűsítését szolgáló programok kidolgozásában, valamint az új berendezések egészségre gyakorolt hatásainak elemzésében és értékelésében,
e) tanácsadás üzemegészségügyi, munkabiztonsági, higiéniai és ergonómiai ügyekben, valamint az egyéni és kollektív védőeszközökkel kapcsolatosan;
f) a dolgozók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatosan;
g) a munka dolgozókhoz történő adaptálásának előmozdítása;
h) hozzájárulás a szakmai rehabilitációs intézkedésekhez;
i) együttműködés a tájékoztatásban, az oktatásban és nevelésben, a munkaegészségügy, a higiénia és az ergonómia területén;
j) az elsősegély és a sürgős orvosi ellátás megszervezése;
k) részvétel az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések elemzésében.
Intézkedéseket kell tenni üzemegészségügyi szolgálat létrehozására
a) jogszabállyal vagy rendelettel; vagy
b) kollektív szerződéssel vagy a munkáltatók és az érintett dolgozók egyéb megegyezése alapján; vagy
c) bármilyen egyéb módon, amelyet az illetékes hatóság a munkáltatók és a dolgozók képviseleti szerveivel való tanácskozás után jóváhagy.
1. Üzemegészségügyi szolgálat szervezhető egy vállalatnál vagy több vállalat közös szolgálataként, ahogy célszerű.
2. A nemzeti feltételekkel és gyakorlattal összhangban az üzemegészségügyi szolgálatot létrehozhatják
a) az érintett vállalatok vagy vállalatcsoportok;
b) állami hatóságok vagy hivatalos szolgálatok;
c) társadalombiztosítási intézmények;
d) az illetékes hatóság által felhatalmazott egyéb szervek;
e) a fentiek bármely kombinációja.
A munkáltató, a dolgozók és ahol vannak, képviselőik egyenlő alapon működjenek együtt és vegyenek részt az üzemegészségügyi szolgálattal kapcsolatos szervezési és egyéb intézkedésekben.
1. A nemzeti jogrendszerrel és gyakorlattal összhangban az üzemegészségügyi szolgálat multidiszciplináris jellegű legyen. A személyzet összetételét az ellátandó feladatok természete határozza meg.
2. Az üzemegészségügyi szolgálat feladatait a vállalat más egységeivel együttműködve végezze.
3. A nemzeti jogrendszerrel és gyakorlattal összhangban intézkedéseket kell tenni az együttműködés és az egyeztetés biztosítására az üzemegészségügyi szolgálat és, ahogy célszerű, az egészségügyi ellátással foglalkozó más szervek között.
Az üzemegészségügyi szolgálatot ellátó személyzet legyen szakmailag teljesen független a munkáltatótól, a dolgozóktól, és ahol vannak képviselőiktől, az 5. cikkben felsorolt feladatok tekintetében.
Az illetékes hatóság határozza meg az üzemegészségügyi szolgálatot ellátó személyzettel szemben támasztott képzettségi követelményeket az ellátandó feladatok természetének megfelelően, a nemzeti jogrendszerrel és gyakorlattal összhangban.
A dolgozók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatosan ne okozzon keresetkiesést, díjtalan legyen, és amennyiben lehetséges, munkaidő alatt történjen.
Minden dolgozót tájékoztatni kell a munkájával kapcsolatos egészségügyi veszélyekről.
A munkáltató és a dolgozók tájékoztassák az üzemegészségügyi szolgálatot a munkahelyi környezet minden olyan ismert vagy gyanított tényezőjéről, amelyek a dolgozók egészségét befolyásolhatják.
Az üzemegészségügyi szolgálatot tájékoztatni kell a dolgozók közt előfordult rosszullét és a munkától egészségi okok miatti távolmaradás eseteiről, annak érdekében, hogy képes legyen megállapítani, van-e kapcsolat a rosszullét és a hiányzás, valamint a munkahelyen esetleg fennálló valamilyen foglalkozási ártalom között. Az üzemegészségügyi szolgálatot ellátó személyzetet a munkáltató ne kötelezhesse a munkától való távolmaradás okai valódiságának ellenőrzésére.
Nemzeti jogszabály vagy rendelet jelölje ki az üzemegészségügyi szolgálat működésének ellenőrzéséért és támogatásáért felelős hatóságot vagy hatóságokat, ha a szolgálatot már létrehozták.
Az Egyezmény megerősítését bejegyzés céljából közölni kell a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával.
1. Az Egyezmény hatálya a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek csak azokra a tagjaira terjed ki, amelyeknek megerősítését a főigazgató bejegyezte.
2. Az Egyezmény két tagállam megerősítésének a főigazgató által történő bejegyzésétől számított tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
3. Ezt követően az Egyezmény az egyes tagállamok tekintetében a megerősítésének a főigazgató által történő bejegyzését követő tizenkét hónap elteltével lép hatályba.
1. Minden tagállam, amely az Egyezményt megerősítette, az Egyezményt annak eredeti hatálybalépésétől számított tíz év elteltével mondhatja fel a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához bejegyzés céljából tett közléssel. A felmondás a bejegyzést követő egy év elteltével válik hatályossá.
2. Az a tagállam, amely az Egyezményt megerősítette és amely az előbbi bekezdésben megjelölt tízéves időszak lejártát követő egy éven belül nem él az ebben a cikkben meghatározott felmondás jogával, az Egyezménynek további tíz évre részese marad, ezt követően az Egyezményt mindig újabb tízéves időszak lejártával mondhatja fel, az ebben a cikkben meghatározott feltételek mellett.
1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója közli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamával mindazoknak a megerősítéseknek és felmondásoknak a bejegyzését, amelyekről a Szervezet egyes tagállamai őt értesítették.
2. A főigazgató – a vele közölt második megerősítés bejegyzésének közlésével egy időben – felhívja a Szervezet tagállamainak figyelmét arra az időpontra, amikor az Egyezmény hatályba lép.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatója az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának 102. cikke értelmében nyilvántartásbavétel céljából részletes tájékoztatást küld az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára számára minden általa az előző cikkek értelmében bejegyzett megerősítésről és felmondásról.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa minden olyan esetben, amikor szükségesnek tartja, jelentést tesz az Általános Konferenciának az Egyezmény alkalmazásáról, és megvizsgálja, nem lenne-e helyes az Egyezmény teljes vagy részleges módosítását a Konferencia napirendjére tűzni.
1. Abban az esetben, ha a Konferencia olyan új Egyezményt fogad el, amely teljesen vagy részben módosítja az Egyezményt, és feltéve, hogy az új egyezmény nem rendelkezik másként:
a) a módosítást tartalmazó új egyezménynek valamely tagállam részéről történő megerősítése – a fenti 19. cikkben foglaltakra tekintet nélkül – ezen Egyezmény azonnali felmondását jelenti, ha és amikor a módosítást tartalmazó új egyezmény hatályba lépett,
b) a módosítást tartalmazó új egyezmény hatálybalépésétől kezdve azt az Egyezményt a tagállamok már nem erősíthetik meg.
2. Ez az Egyezmény azonban jelenlegi alakjában és tartalmában hatályban marad azon tagállamok között, amelyek ezt az Egyezményt megerősítették, a módosítást tartalmazó új egyezményt azonban nem erősítették meg.
Ennek az Egyezménynek francia és angol nyelvű szövege egyaránt hiteles.”
3. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1989. február 24-én lép hatályba.
(2) * A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a feladatkörükben érintett miniszterek egyetértésével az egészségügyért felelős miniszter gondoskodik.
