A jogszabály mai napon ( 2019.10.19. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1988. évi 14. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Szíriai Arab Köztársaság között Damaszkuszban, 1986. szeptember 17-én aláírt Konzuli Egyezmény kihirdetéséről * 

(Az Egyezmény megerősítő okiratait Budapesten, 1988. március 31-én cserélték ki.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Szíriai Arab Köztársaság között Damaszkuszban, 1986. szeptember 17-én aláírt Konzuli Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A Szerződés magyar nyelvű szövege a következő:

„KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság és a Szíriai Arab Köztársaság között

A Magyar Népköztársaság és a Szíriai Arab Köztársaság

attól a kívánságtól indíttatva, hogy továbbfejlesszék és elmélyítsék a két állam közötti baráti kapcsolatokat és szabályozzák konzuli kapcsolataikat, elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és ebből a célból meghatalmazottként kinevezték:

a Magyar Népköztársaság:

dr. Nagy Gábor külügyminiszter-helyettest,

a Szíriai Arab Köztársaság:

Diyaa Eddin Fattal külügyminiszter-helyettest,

akik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:

I. fejezet

Meghatározások

1. cikk

Az Egyezmény alkalmazásakor a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:

(1) a „konzulátus” minden főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus, és konzuli ügynökség;

(2) a „konzuli kerület” az a terület, amelyen a konzulátus a konzuli feladatokat ellátja;

(3) a „konzulátus vezetője” az a személy, akit az e minőségben való tevékenységgel megbíztak;

(4) a „konzuli tisztviselő” minden olyan személy, ideértve a konzulátus vezetőjét is, akit ebben a minőségében konzuli feladatok ellátásával bíztak meg;

(5) a „konzuli alkalmazott” minden olyan személy, aki igazgatási vagy műszaki feladatokat lát el, vagy akit a konzulátus kisegítő szolgálatában alkalmaznak;

(6) a „konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő, a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;

(7) a „konzuli személyzet tagja” a konzuli tisztviselő, a konzulátus vezetője kivételével; a konzuli alkalmazott és a kisegítő személyzet tagja;

(8) a „magánszemélyzet tagja” olyan személy, akit kizárólag a konzulátus tagja magánszolgálatára alkalmaznak;

(9) a „családtag” a konzulátus tagjának férje vagy felesége, gyermekei és szülői, valamint a férj vagy a feleség gyermekei és szülői, feltéve, hogy ezek a személyek a konzulátus tagjának háztartásában élnek. Rendkívüli esetben ezen kívül családtagnak tekinthetők mindazon személyek, akiket a küldő állam ilyennek tekint és a fogadó állam ilyennek elismer;

(10) a „konzuli helyiségek” kizárólag a konzulátus céljaira használt épületek vagy épületrészek és a hozzájuk tartozó földterület, ideértve a konzulátus vezetőjének lakását is, tekintet nélkül a tulajdonjogi helyzetre;

(11) a „konzuli irattár” a konzulátus összes iratai, okmányai, levelezése, könyvei, magnetofon szalagjai és nyilvántartásai, továbbá a rejtjelanyag, valamint az előbbiek megvédésére és megőrzésére szolgáló irattartók és bútorok;

(12) a „hivatalos levelezés” a konzulátussal és feladataival kapcsolatos minden levelezés;

(13) a „hajó” a küldő állam lobogójának használatára jogosult minden vízi jármű;

(14) a „légi jármű” minden olyan polgári repülőgép, amelyet a küldő államban, jogszabályainak megfelelően regisztrálnak és ennek az államnak a megkülönböztető jelét viseli.

II. fejezet

Konzulátus létesítése, a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott kinevezése

2. cikk

(1) Konzulátust a fogadó állam területén csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.

(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli területet a küldő és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg. A küldő állam a konzulátus székhelyét, rangját és konzuli kerületét csak a fogadó állam hozzájárulásával módosíthatja.

(3) A fogadó állam kifejezett és előzetes hozzájárulása szükséges a konzulátus részét alkotó hivatal megnyitásához is a konzulátus székhelyén kívül.

3. cikk

(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a fogadó állam beleegyezését a kinevezéshez.

(2) A küldő állam a konzulátus vezetőjét kinevezési okirattal vagy hasonló okirattal látja el, amely tartalmazza a családi nevét és utónevét, rangját, a konzuli kerületet és a konzulátus székhelyét. A küldő állam a kinevezési okiratot diplomáciai úton vagy más alkalmas módon juttatja el a fogadó állam kormányához.

(3) A konzulátus vezetőjének a feladatai ellátásához a fogadó állam működési engedélyt, exequaturt ad, bármi legyen is ennek formája. A működési engedélyt a lehető legrövidebb időn belül ki kell adni. A működési engedély kiadásáig a konzulátus vezetőjének ideiglenesen is adható engedély feladatai ellátásához. Ebben az esetben az Egyezmény rendelkezései alkalmazást nyernek reá.

4. cikk

(1) Ha a konzulátus vezetője bármilyen okból akadályozva van a feladatainak ellátásában, vagy ha a konzulátus vezetőjének hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a konzulátus ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzulátus, vagy egy másik konzulátus konzuli tisztviselőjét, vagy a diplomáciai képviselet diplomáciai személyzetének egy tagját. Ennek a személynek a nevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(2) A konzulátus vezetésével ideiglenesen megbízott személy ugyanazokkal a jogokkal, kiváltságokkal és mentességekkel rendelkezik, mint amelyeket az Egyezmény rendelkezései a konzulátus vezetője részére megállapítanak.

(3) Ha a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagja látja el ideiglenesen a konzulátus vezetőjének feladatait, ez a személy továbbra is élvezi a diplomáciai kiváltságokat és mentességeket.

5. cikk

Miután a konzulátus vezetője, akár ideiglenes jelleggel is, megkapta a működési engedélyt, a fogadó állam köteles haladéktalanul tájékoztatni a konzuli kerület illetékes hatóságait, és megtenni a szükséges intézkedéseket azért, hogy a vezető elláthassa feladatait és élvezhesse az Egyezmény által részére biztosított bánásmódot.

6. cikk

A fogadó állam külügyminisztériumával közölni kell:

a) a konzulátus tagjainak kinevezését, megérkezését, végleges elutazását, vagy a tisztségük megszűnését;

b) a konzulátus tagja családtagjának megérkezését és végleges elutazását, illetőleg a tényt, ha egy személy családtaggá válik, vagy megszűnik családtag lenni;

c) a magánszemélyzet tagjainak megérkezését és végleges elutazását, valamint ilyen minőségben teljesített szolgálatuk befejezését;

d) a fogadó államban lakó személy konzuli alkalmazottként, vagy a magánszemélyzet tagjaként való alkalmazását, valamint elbocsátását.

7. cikk

Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa.

8. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselőt személyazonosságát és beosztását feltüntető igazolvánnyal látja el.

(2) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell a konzuli alkalmazottra és a magánszemélyzet tagjára is, feltéve, hogy ezek a személyek nem a fogadó állam állampolgárai és nem állandó lakosai.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell a családtagokra is.

9. cikk

(1) A fogadó állam bármikor, anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia, diplomáciai úton közölheti a küldő állammal, hogy a konzulátus vezetőjének működési engedélyét visszavonja, illetőleg, hogy valamely konzuli tisztviselő nemkívánatos személy, vagy a konzuli személyzet bármely más tagja elfogadhatatlan. A küldő állam ilyen esetben visszahívja az illető személyt vagy megszünteti a konzulátuson végzett tevékenységét.

(2) Ha a küldő állam ésszerű időn belül nem tesz eleget az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelességének, a fogadó állam - az esettől függően - visszavonhatja az érintett személy működési engedélyét, illetve többé nem tekinti őt a konzuli személyzet tagjának.

10. cikk

A konzulátus tagjának működése megszűnik különösen:

a) a küldő állam által a fogadó államnak küldött arról szóló értesítéssel, hogy az illető személy megbízatása véget ért;

b) a működési engedély visszavonásával;

c) a fogadó állam által a küldő államnak küldött arról szóló értesítéssel, hogy az érintett személyt a 9. cikk (2) bekezdésében szabályozott esetben nem tekinti többé a konzuli személyzet tagjának.

III. fejezet

Könnyítések, kiváltságok és mentességek

11. cikk

A fogadó állam minden könnyítést megad a konzulátus feladatkörének ellátásához, valamint a konzuli tisztviselőnek, és minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a konzuli tisztviselő gyakorolhassa hivatali tevékenységét és élvezhesse az Egyezményben biztosított jogokat, kiváltságokat és mentességeket.

12. cikk

(1) A küldő állam jogosult a fogadó állam jogszabályainak megfelelően arra, hogy megszerezzen, birtokoljon vagy használjon földterületeket, épületeket vagy épületrészeket, amelyek a konzulátus, a konzulátus vezetője vagy a konzulátus többi tagja lakásainak céljára szolgálnak, továbbá, hogy az ugyanezen a céllal megszerzett földterületeken épületeket építsen vagy meglevő épületeket átépítsen, valamint, hogy átruházza az így megszerzett vagy épített földterületek, illetőleg épületek vagy épületrészek tulajdonjogát.

(2) A fogadó állam minden szükséges intézkedést megad a küldő állam részére ahhoz, hogy megszerezze az (1) bekezdésben megjelölt célokra szolgáló földterületeket és épületeket vagy épületrészeket.

(3) A küldő államnak meg kell tartania az építésre és a városrendezésre vonatkozó jogszabályokat, amelyek irányadók ott, ahol az említett földterületek, épületek vagy épületrészek vannak.

13. cikk

(1) A küldő állam jogosult a címerét, valamint a küldő állam és a fogadó állam nyelvén a konzulátus megnevezését elhelyezni azon az épületen, amelyben a konzulátus van.

(2) A konzulátusra, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlaját.

(3) A konzulátus vezetője kitűzheti a közlekedési eszközeire a küldő állam zászlaját.

14. cikk

(1) A konzuli helyiségek, valamint a konzuli tisztviselők lakásai sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai azonban csak a konzulátus vezetőjének vagy a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, illetőleg az általuk feljogosított személynek hozzájárulásával léphetnek be.

(2) A fogadó államnak különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a képviselet helyiségeit bármely behatolás vagy kártétel ellen, és megakadályozza a képviselet nyugalmának megzavarását vagy méltóságának megsértését.

(3) A képviselet helyiségei, azok berendezése és az ott levő egyéb vagyontárgyak, valamint a képviselet közlekedési eszközei mentesek a kutatás, igénybevétel, foglalás vagy végrehajtás alól.

15. cikk

A konzuli irattár mindenkor és az elhelyezéstől függetlenül sérthetetlen.

16. cikk

(1) A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzulátus szabad érintkezését minden hivatalos ügyben. A konzulátusnak joga van a küldő állam kormányával, diplomáciai képviseleteivel és más konzulátusaival kapcsolatot tartani, amelynek során igénybe veheti a hírközlés valamennyi megfelelő eszközét, ideértve a diplomáciai és konzuli futárokat, a diplomáciai és konzuli küldeményt, valamint a szám- és rejtjeles táviratokat. Mindamellett azonban a konzulátus rádió-adóállomást csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat. A szokásos távközlési eszközök igénybevétele esetén a konzulátusra ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a diplomáciai képviseletre.

(2) A konzulátus hivatalos levelezése sérthetetlen.

(3) A konzuli küldeményt nem lehet sem felnyitni, sem visszatartani. Mindamellett abban az esetben, ha a fogadó állam illetékes hatóságainak komoly oka van annak feltételezésére, hogy a küldemény a hivatalos levelezésen vagy a kizárólag hivatalos használatra rendelt okmányokon kívül más okmányokat is tartalmaz, a küldeményt visszaküldhetik feladási helyére.

(4) A konzuli küldemény csak hivatalos levelezést, valamint kizárólag hivatalos használatra szolgáló okmányokat vagy tárgyakat tartalmazhat.

(5) A küldő állam konzuli futára a fogadó állam területén ugyanazokkal a jogokkal, kiváltságokkal és mentességekkel rendelkezik, mint a diplomáciai futár, feltéve, ha el van látva azokkal a hivatalos okmányokkal, amelyek feltüntetik e minőségét, továbbá a küldeményt alkotó csomagok számát. Konzuli futár csak a küldő állam állampolgára lehet, aki nem a fogadó állam állandó lakosa. Ez vonatkozik az időleges konzuli futárra is, akinek jogai, kiváltságai és mentességei megszűnnek, a konzuli küldemény címzettnek történő átadásával.

(6) A konzuli küldeményt rá lehet bízni olyan hajó vagy repülőgép parancsnokára, amelynek engedélyezett belépőállomásra kell érkeznie. Ezt a parancsnokot hivatalos okirattal kell ellátni, megjelölve abban a küldeményt alkotó csomagok számát, őt azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzulátus valamely tagja közvetlenül és akadályoztatás nélkül veheti át a küldeményt a hajó vagy a repülőgép parancsnokától és ugyanilyen módon adhatja át neki azt.

17. cikk

A fogadó állam a konzuli tisztviselővel az őt megillető tisztelettel bánik és megtesz minden megfelelő intézkedést azért, hogy megakadályozza személye, szabadsága vagy méltósága bármely megsértését.

18. cikk

(1) A konzulátus vezetője mentes a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól. Személyes sérthetetlenség illeti meg és ezért nem lehet őt őrizetbe venni, letartóztatni vagy szabadságától bármilyen módon megfosztani.

(2) A konzuli tisztviselő, aki nem a konzulátus vezetője, továbbá a konzuli alkalmazott a fogadó államban a büntető, polgári és államigazgatási joghatóság alól mentes a hivatali feladatai ellátása során végzett tevékenysége tekintetében. A hivatali feladataikon kívül végzett tevékenység miatt csak akkor vehetők őrizetbe, tartóztathatók le, vagy foszthatók meg bármilyen módon a szabadságuktól, ha olyan súlyos bűncselekményről van szó, amely a fogadó állam jogszabályai szerint legalább öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel büntetendő és csak olyan határozat alapján, amelyet ennek az államnak büntető ügyekben hatáskörrel bíró hatósága hozott meg. Ezeknek az eseteknek a kivételével az említett személyek nem börtönözhetők be és személyes szabadságuk semmiféle más módon nem korlátozható, kivéve a jogerős büntető ítélet végrehajtását.

(3) A konzulátus valamely tagjával, vagy családjának tagjaival szemben indult büntető eljárás, illetőleg e személyek őrizetbevétele, letartóztatása vagy a személyes szabadságuktól történő bármilyen módon való megfosztása esetén a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek erről haladéktalanul tájékoztatni a konzulátus vezetőjét.

(4) Ha a konzulátus tagja ellen büntető eljárás indul, azt gyorsan és olyan módon kell lefolytatni, hogy a lehető legcsekélyebb módon zavarja a konzulátuson végzett feladatainak ellátásában.

(5) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezése nem nyer alkalmazást:

a) a fogadó állam területén levő magáningatlanra vonatkozó vagyoni perben, kivéve azt az esetet, ha a konzulátus vezetője azt a küldő állam nevében a konzulátus céljaira használja;

b) olyan hagyatéki eljárásban, amelyben a konzulátus vezetője magánszemélyként mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos jár el, nem pedig a küldő állam nevében.

(6) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást polgári perben ha:

a) az olyan szerződéses kötelezettségből ered, amelyet a konzulátus tagja kifejezetten vagy hallgatólagosan nem mint a küldő állam megbízottja vállalt;

b) azt harmadik személy olyan kár miatt indította, amit a fogadó államban jármű, hajó vagy repülőgép okozott.

19. cikk

(1) A konzulátus tagja bírósági vagy államigazgatási eljárás során megidézhető tanúvallomás tétele céljából. A konzuli alkalmazott nem tagadhatja meg a tanúvallomás tételét, ha nem az e cikk (3) bekezdésében említett esetekről van szó. Ha a konzuli tisztviselő megtagadja az eljáró hatóság előtti megjelenést, vagy a tanúvallomás megtételét, vele szemben semmiféle kényszerítő intézkedés vagy más büntetés nem alkalmazható.

(2) A tanúvallomás megtételét kívánó hatóság köteles elkerülni, hogy zavarja a konzulátus tagját hivatali feladatai ellátásában. A hatóság a tanúvallomást felveheti a konzulátus tagjának lakásán, vagy a konzulátuson, illetve elfogadhatja írásban is minden olyan esetben, amikor ez lehetséges.

(3) A konzulátus tagja nem köteles tanúvallomást tenni olyan tényekről, amelyek a hivatali feladatai gyakorlását érintik, és nem köteles bemutatni a hivatalos tevékenységére vonatkozó levelezést és hivatalos okiratokat. Ugyanígy joga van megtagadni azt, hogy szakértőként tegyen tanúvallomást a küldő állam nemzeti jogát illetően.

20. cikk

(1) A küldő állam lemondhat a konzulátus tagját illetően a 18. és 19. cikkben meghatározott kiváltságokról és mentességekről. A kiváltságokról és mentességekről való lemondásnak mindenkor kifejezettnek kell lennie, és azt írásban kell közölni a fogadó állammal.

(2) Ha a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott, olyan tárgyban, amelyben a 18. cikk alapján megilletné a joghatóság alóli mentesség, pert indít, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel közvetlenül összefüggő viszontkereset tekintetében.

(3) A joghatóság alóli mentességről való lemondás polgári vagy államigazgatási ügyekben nem tekinthető a határozat végrehajtása alóli mentességről való lemondásnak, amelyre nézve külön lemondásra van szükség.

21. cikk

A fogadó állam a konzulátus tagját és családtagjait köteles mentesíteni bármilyen személyes szolgáltatás és közérdekű szolgálat alól, továbbá köteles mentesíteni a katonai jellegű terhek alól.

22. cikk

A konzulátus tagja és családtagja mentes minden olyan kötelezettség alól, amelyet a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele, tartózkodási és munkavállalási engedélye, valamint más, hasonló természetű kötelezettségek tekintetében előírnak.

23. cikk

(1) Az e cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezések érintetlenül hagyása mellett a konzulátus tagja és családtagja a küldő állam részére teljesített szolgálatait illetően mentes a fogadó állam hatályos társadalombiztosítási rendelkezései alól.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott mentesség megilleti a magánszemélyzet tagját is, feltéve, hogy:

a) nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa;

b) a küldő állam vagy egy harmadik állam társadalombiztosítási rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.

(3) A konzulátus tagja, ha olyan személyt alkalmaz, aki nem részesül az e cikk (2) bekezdésében megállapított mentességben, köteles teljesíteni a fogadó állam társadalombiztosítási rendelkezései által a munkáltatóra rótt kötelezettségeket.

(4) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett mentesség nem zárja ki a fogadó állam társadalombiztosítási rendszerében való önkéntes részvételt, ha arra ez az állam lehetőséget nyújt.

24. cikk

(1) A konzulátus tagja és családtagja mentes minden országos, regionális és helyi adó és illeték fizetése alól, kivéve:

a) az áruk vagy a szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat;

b) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó adókat és illetékeket, a 25. cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával;

c) a fogadó állam által kivetett öröklési és vagyonátruházási illetékeket, az e cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések fenntartásával,

d) a fogadó államban levő forrásból származó bármilyen magánjövedelem után fizetendő adókat és illetékeket;

e) a teljesített külön szolgáltatásokért járó díjakat;

f) a bejegyzési, bírósági, jelzálog- és bélyegilletékeket, a 25. cikkben foglalt rendelkezések fenntartása mellett.

(2) A konzulátus tagja, aki olyan személyt alkalmaz, akinek illetménye vagy munkabére a fogadó államban jövedelemadó alá esik, köteles tiszteletben tartani azokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a jövedelemadót illetően megszabnak.

(3) A konzulátus tagjának vagy családtagjának halála esetén a fogadó állam köteles:

a) engedélyezni az elhunyt ingó vagyonának kivitelét, azoknak a tárgyaknak a kivételével, amelyeket az elhunyt a fogadó államban szerzett és a halála időpontjában kiviteli tilalom alatt álltak;

b) eltekinteni az országos és helyi öröklési és vagyonátruházási illetékektől azon ingó vagyontárgyakat illetően, amelyek kizárólag azért voltak a fogadó államban, mert az elhunyt mint a konzulátus tagja vagy a konzulátus tagjának családtagja tartózkodott az említett államban.

25. cikk

(1) A konzuli helyiségek és a konzulátus tagjainak lakásai, amelyeknek a küldő állam a tulajdonosa vagy bérlője, továbbá az ezen ingatlanok megszerzésével kapcsolatos ügyletek és okiratok mentesek minden országos, regionális vagy helyi adó és illeték alól, kivéve a teljesített szolgáltatásokért járó díjakat.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében előírt mentesség nem vonatkozik azokra az adókra és illetékekre, amelyeket a fogadó állam jogszabályai szerint a küldő állammal szerződő személyeknek kell fizetnie.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell azokra az ingó vagyontárgyakra, amelyek a küldő állam tulajdonában állnak és kizárólag a konzulátus szükségleteit szolgálják.

26. cikk

(1) A fogadó állam, jogszabályai szerint engedélyezi a behozatalt és - a raktározási, fuvarozási, és a hasonló szolgáltatásokkal kapcsolatos költségek kivételével - mentességet biztosít minden vám, illeték és hasonló díj alól

a) azokat a tárgyakat illetően, amelyek a konzulátus hivatalos használatára szolgálnak;

b) azokat a tárgyakat illetően, amelyek a konzuli tisztviselő és családtagja személyes használatára szolgálnak, ideértve a berendezésükhöz szükséges tárgyakat is.

(2) A konzuli alkalmazottat megilletik az e cikk (1) bekezdésében említett kiváltságok és mentességek az első berendezkedése során behozott tárgyakat illetően.

(3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett tárgyon a közlekedési eszközöket is érteni kell.

(4) A konzuli tisztviselő és családtagja magukkal hozott személyes poggyásza mentes a vámvizsgálat alól. Az említett poggyászt csak akkor lehet megvizsgálni, ha komoly ok van annak feltételezésére, hogy más tárgyakat is tartalmaz, mint amelyek az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában szerepelnek, vagy olyan tárgyakat, amelyeknek behozatala vagy kivitele a fogadó állam jogszabályai szerint tilos, vagy amelyek az említett állam vesztegzárra vonatkozó jogszabályai alá esnek. Ez a vámvizsgálat csak az érdekelt konzuli tisztviselő vagy családtagja jelenlétében végezhető el.

27. cikk

A fogadó állam a bizonyos övezetekbe való belépést állambiztonsági okokból tiltó vagy korlátozó jogszabályainak fenntartásával a területén a konzulátus minden tagja és azok családtagjai számára biztosítja a szabad mozgást és közlekedést.

28. cikk

A küldő állam tulajdonában levő és a konzulátus használatára szolgáló, valamint a konzulátus tagjainak tulajdonában levő közlekedési eszközökre kötelező biztosítást kell kötni.

29. cikk

(1) Az a konzuli alkalmazott, aki a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, a fogadó állam joghatósága alá tartozik, kivéve hivatali tevékenysége gyakorlását; ezt a személyt csak a 19. cikk (3) bekezdésében előírt mentességek illetik meg.

(2) A konzulátus tagja családtagját megilletik az Egyezmény által meghatározott kiváltságok és mentességek, feltéve, hogy nem a fogadó állam állampolgára vagy állandó lakosa, továbbá nem folytat a fogadó államban jövedelmező magántevékenységet.

(3) A fogadó államnak az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett személyek felett fennálló joghatóságát mindazonáltal úgy kell gyakorolnia, hogy túlzott mértékben ne akadályozza a konzulátus feladatainak ellátását.

IV. fejezet

Konzuli feladatok

30. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult:

a) védelmezni a fogadó államban a küldő állam és annak állampolgárai jogait és érdekeit;

b) előmozdítani a küldő állam és a fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális, tudományos és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztését, továbbá elősegíteni közöttük a baráti kapcsolatokat;

c) minden megengedett módon tájékozódni a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális, tudományos életéről, idegenforgalmáról, és erről jelentést tenni a küldő állam kormányának.

31. cikk

(1) A konzuli tisztviselő a feladatait a konzuli kerületben gyakorolja. A fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületen kívül is tevékenykedhet.

(2) A konzuli tisztviselő feladatainak ellátása során fordulhat:

a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz;

b) a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai és szokásai lehetővé teszik.

32. cikk

(1) A konzuli tisztviselő a fogadó állam jogszabályaival összhangban jogosult a küldő állam állampolgárát képviselni a fogadó állam bíróságai vagy más hatóságai előtt, vagy intézkedni a képviselet megfelelő biztosítása érdekében, ha az említett állampolgárok távollétük vagy más ok miatt nem tudják kellő időben megvédeni jogaikat és érdekeiket.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat állít vagy maga gondoskodik jogai és érdekei védelméről.

33. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult:

a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;

b) kérelmeket átvenni és nyilatkozatokat felvenni a küldő állam állampolgárának állampolgárságára vonatkozóan és kiadni az ezzel kapcsolatos okmányokat;

c) a küldő állam állampolgárának útlevelét vagy más útiokmányát kiadni, meghosszabbítani, módosítani, érvényteleníteni vagy bevonni;

d) vízumokat kiadni.

34. cikk

(1) A konzuli tisztviselő a küldő állam jogszabályaival összhangban jogosult:

a) a küldő állam állampolgárának születését és halálát anyakönyvezni a fogadó állam illetékes hatósága által kiállított anyakönyvi kivonat alapján;

b) házasságkötésnél közreműködni és azt anyakönyvezni feltéve, hogy mind a két házasuló a küldő állam állampolgára. Ha a fogadó állam jogszabályai ezt megkívánják, a konzulátus értesíti a fogadó állam illetékes hatóságait a megkötött házasságokról;

c) átvenni és bejegyezni a küldő állam állampolgárainak családi állapotára vonatkozó nyilatkozatot és anyakönyvi kivonatot.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem mentesítik az érdekelt személyeket a fogadó állam jogszabályaiban előírt nyilatkozatok megtételére irányuló kötelezettségük alól.

(3) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul és illetékmentesen megküldik a konzulátusnak a küldő állam állampolgáraira vonatkozó anyakönyvi iratok másolatát vagy kivonatát, amennyiben azok megküldését hivatalos célból kérik.

35. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult:

a) a küldő állam állampolgárainak nyilatkozatait átvenni és azokat hitelesíteni;

b) elkészíteni, hitelesíteni és megőrzésre átvenni a küldő állam állampolgárainak végrendeletét és más hasonló iratait, valamint nyilatkozatait;

c) a küldő állam állampolgárai között megkötött szerződéseket elkészíteni, hitelesíteni és megőrizni. Ez nem vonatkozik azokra a szerződésekre, amelyek a fogadó állam területén levő ingatlanra vonatkozó jogok létesítését, átruházását és megszüntetését tartalmazzák;

d) hitelesíteni vagy felülhitelesíteni a küldő állam állampolgárainak aláírását;

e) a küldő vagy a fogadó állam hatóságai által kiállított mindenfajta ügyiratot vagy okmányt lefordítani és hitelesíteni, valamint ezeknek az okmányoknak fordításait, másolatait és kivonatait hitelesíteni.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében felsorolt, a küldő állam konzuli tisztviselője által kiállított hitelesített okiratokat hivatalos okiratnak kell tekinteni, amelyek ugyanolyan bizonyító erővel és hatállyal bírnak, mint a fogadó állam illetékes hatóságai által hitelesített okmányok, amennyiben az nem ellentétes az utóbbi állam jogszabályaival.

36. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam állampolgárától okiratot, pénzösszeget, értéktárgyat és más vagyontárgyat letétbe átvenni, amennyiben ez a fogadó állam jogszabályaival nem ellentétes.

Az említett okiratot, pénzösszeget, értéktárgyat és más vagyontárgyat csak a fogadó állam jogszabályaival összhangban lehet kivinni a fogadó államból.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult arra is, hogy a fogadó állam illetékes hatóságaitól átvegye - a tulajdonosnak való továbbítás céljából - azokat a tárgyakat, amelyeket a küldő állam állampolgárai a fogadó államban való tartózkodásuk során elvesztettek.

37. cikk

A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a konzulátust a küldő állam állampolgárának elhalálozásáról és illetékmentesen megküldik a konzulátusnak a halotti anyakönyvi kivonat egy példányát.

38. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt arról, ha a fogadó államban a küldő állam állampolgárának halála következtében hagyaték maradt, vagy az elhunyt személy állampolgárságától függetlenül olyan hagyaték nyílt meg, amelyben a küldő állam állampolgára örökösként, kötelesrészre jogosultként vagy hagyományosként érdekelt.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai ennek az államnak a jogszabályaival összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket a hagyaték megőrzése és a végrendelet másolatának a konzuli tisztviselőhöz való megküldése érdekében, feltéve, hogy azt az elhunyt készítette, valamint közlik a jogutódok öröklésére, lakóhelyére és tartózkodási helyére, a hagyaték értékére és összetételére vonatkozó valamennyi szükséges adatot, ideértve azokat az összegeket is, amelyek a társadalombiztosításból, jövedelmekből, biztosítási kötvényekből származnak. Ezenkívül tájékoztatást adnak a hagyatéki eljárás megindulásának időpontjáról, illetve az említett eljárás állásáról.

(3) A konzuli tisztviselő meghatalmazás nélkül jogosult a fogadó állam illetékes bíróságai vagy más hatóságai előtt személyesen vagy meghatalmazottja útján képviselni a küldő állam azon állampolgárát, aki örökösként érdekelt, vagy igényt támaszt a fogadó államban levő hagyatékra, feltéve, hogy az említett örökös távol van és meghatalmazottat nem állított.

(4) A konzuli tisztviselő jogosult:

a) a hagyaték megőrzését, tárolását, a zárlat feloldását, intézkedések megtételét kérni a hagyaték megóvása érdekében, ideértve a hagyatéki gondnok kijelölését is, valamint e cselekményekben részt venni;

b) a kárveszély elhárítása céljából a hagyatékot képező vagyontárgyak eladását, valamint az eladásra kitűzött időpont közlését kérni abból a célból, hogy azon jelen lehessen.

(5) A hagyatéki vagy más hivatalos eljárás befejezéséről a fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a konzuli tisztviselőt és a tartozások, illetékek és adók kifizetése után, a lehető legrövidebb időn belül átadják neki a hagyatékot, vagy az általa képviselt személynek járó hagyatéki hányadot.

(6) Abban az esetben, ha a hagyaték értéke csekély, a konzuli tisztviselő kérheti, hogy a hagyatéki vagyontárgyakat neki adják át. Ebben az esetben jogosult, hogy a hagyatékot az érdekelt személyeknek továbbítsa.

(7) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy az érdekelt személyeknek való továbbítás céljából átvegye a küldő állam olyan állampolgárának járó örökrészt és hagyományokat, aki nem a fogadó állam állandó lakosa, valamint, hogy átvegye azokat az összegeket, amelyek kártalanítás, nyugdíj, társadalombiztosítás, munkabérhátralék és biztosítás címén járnak az érdekelt személyeknek.

(8) A vagyontárgyaknak és követeléseknek az (5), (6) és (7) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint a konzuli tisztviselőnek történő átadása, illetőleg a küldő államba való továbbítása csak a fogadó állam jogszabályainak megfelelően történhet.

39. cikk

(1) Ha a küldő állam olyan állampolgára, aki nem a fogadó állam állandó lakosa, utazása során ebben az államban meghal, a fogadó állam illetékes hatóságai gondoskodnak személyi tárgyainak megóvásáról, majd azokat minden további eljárás nélkül eljuttatják a küldő állam konzuli tisztviselőjének. A konzuli tisztviselő az átadott tárgyak értéke erejéig kiegyenlíti az elhunytnak a fogadó államban való tartózkodása során keletkezett tartozásait.

(2) A 38. cikk (8) bekezdésének rendelkezése vonatkozik az e cikk (1) bekezdésében említett vagyontárgyakra is.

40. cikk

(1) Ha a fogadó állam hatóságai arról szereznek tudomást, hogy gyám vagy gondnok kinevezése válik szükségessé a küldő államnak a fogadó államban állandó vagy ideiglenes jelleggel tartózkodó állampolgára részére, erről a konzulátust értesítik.

(2) Az Egyezmény 32. cikkének rendelkezései vonatkoznak a kiskorú vagy más okból cselekvőképtelen személyek jogainak és érdekeinek megóvására és védelmére is.

(3) A konzuli tisztviselő jogosult közbenjárni a fogadó állam illetékes hatóságainál a gyám vagy gondnok kinevezése érdekében, és javaslatot tenni a gyám vagy gondnok személyére.

(4) Abban az esetben, ha kiskorú vagy más okból cselekvőképtelen személyek vagyontárgyainak kezelése nem biztosított, a konzuli tisztviselő kérheti ügygondnok kinevezését, vagy azt, hogy a fogadó állam illetékes hatóságai e célból a szükséges intézkedéseket megtegyék.

41. cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam állampolgárával érintkezésbe lépjen, találkozzon vele, segítséget nyújtson neki a fogadó állam hatóságaival való kapcsolatban, az e hatóságok által intézett ügyekben, valamint hogy segítse őt ügyvéd, tolmács vagy más közreműködő személy biztosításában.

(2) A fogadó állam nem korlátozza a küldő állam állampolgárának a konzulátussal való kapcsolattartását és nem gátolja, hogy az említett állampolgár a konzulátus helyiségeibe belépjen.

(3) A fogadó állam illetékes hatóságai segítséget nyújtanak a konzuli tisztviselőnek, hogy tájékozódjék a küldő állam állampolgára felől abból a célból, hogy a konzuli tisztviselő az állampolgárával érintkezésbe léphessen és vele találkozhasson.

42. cikk

(1) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül kötelesek értesíteni a küldő állam konzulátusát arról, hogy a konzuli kerületében az említett állam állampolgárát őrizetbe vették, letartóztatták vagy személyes szabadságát bármely más módon korlátozták. A fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek késedelem nélkül továbbítani az ilyen személynek a konzulátushoz intézett közléseit. Az említett hatóságok haladéktalanul kötelesek tájékoztatni az érdekelteket azokról a jogairól, amelyek őt ennek a cikknek a rendelkezései szerint megilletik.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam őrizetbe vett, letartóztatott, vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozott állampolgárát meglátogassa, vele beszéljen vagy levelezzen, valamint védelmének megszervezésében segítséget nyújtson. Jogosult arra is, hogy a küldő állam szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát meglátogassa. A fogadó állam illetékes hatóságai biztosítják, hogy a konzuli tisztviselő az említett állampolgárt legkésőbb a letartóztatásától, őrizetbevételétől vagy személyes szabadságának bármely más korlátozásától számított hét napon belül, majd pedig ésszerű időközökben meglátogathassa.

(3) Az e cikkben meghatározott jogok gyakorlására a fogadó állam jogszabályainak megfelelően kerül sor, de ezek a jogszabályok nem sérthetik az e cikkben foglalt jogok érvényesülését.

43. cikk

A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a konzuli tisztviselőt minden balesetről, amelynek következtében a küldő állam állampolgára meghalt vagy súlyosan megsebesült.

44. cikk

(1) A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam hajójának, valamint a hajó személyzetének a fogadó állam parti tengerén, belső vizein és kikötőiben minden segítséget megadjon. Gyakorolhatja a küldő állam hajói és azok személyzete feletti felügyeletet, illetve ellenőrzés jogait.

(2) A parancsnok vagy a személyzet bármely tagja szabadon kapcsolatba léphet a konzulátussal. Korlátozás nélkül felkereshetik a konzulátust, ha annak székhelye abban a kikötőben van, ahol a hajó tartózkodik. Ha a konzulátus nem a kikötőben van, ez a látogatás a fogadó állam illetékes hatóságai beleegyezésével történhet.

(3) A fogadó állam illetékes hatóságai tiszteletben tartják mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a konzuli tisztviselő tesz a küldő állam jogszabályainak megfelelően ennek az államnak a hajóival és a hajó személyzetével kapcsolatban. Az ilyen feladatok ellátása során a konzuli tisztviselő kérheti a fogadó állam illetékes hatóságainak segítségét.

45. cikk

A konzuli tisztviselőnek joga van arra, hogy a küldő állam jogszabályainak megfelelően ellásson bármely tevékenységet a hajózásra vonatkozóan, azzal a feltétellel, hogy ez a tevékenység nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival, mégpedig különösen:

a) átvehet, megszerkeszthet vagy aláírhat minden olyan okmányt, amely a hajó nemzetiségére, tulajdonjogára és más dologi jogaira, valamint állapotára és üzemeltetésére vonatkozik:

b) meghallgathatja a hajó parancsnokát vagy a személyzet többi tagját, ellenőrizheti, átveheti és hitelesítheti a hajó okmányait, nyilatkozatokat vehet fel a hajóra, a rakományra és útirányára vonatkozóan, valamint megteheti mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek célja a kikötőbe történő belépés, a kikötőben való tartózkodás és a kikötő elhagyásának megkönnyítése;

c) megteheti a szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy biztosítsa a hajó parancsnoka és a személyzet más tagja tartózkodását, szükség szerint kórházi kezelését és hazatérését;

d) segítséget nyújtson a parancsnoknak, vagy a személyzet bármely tagjának a fogadó állam bíróságaival és egyéb hatóságaival való kapcsolatában, és e célból biztosítsa számukra a jogi segítséget, tolmács vagy más személy igénybevételét.

46. cikk

(1) A fogadó állam illetékes bíróságai és más igazságügyi hatóságai a küldő állam hajóján elkövetett bűncselekmények esetében joghatóságukat csak a következő esetekben gyakorolhatják:

a) olyan bűncselekmények esetében, amelyek elkövetője vagy sértettje vagy a fogadó állam állampolgára, vagy bármely, a hajó személyzetén kívüli személy;

b) olyan bűncselekmények esetében, amelyek megzavarják a fogadó állam kikötőjének, parti tengerének vagy belvizeinek a nyugalmát vagy biztonságát;

c) a fogadó államnak a közegészségre, az emberi életnek a tengeren való oltalmára, a bevándorlásra, a vámelőírásokra, a vizek szennyezésének megakadályozására vagy a kábítószerek jogellenes forgalmának tilalmára vonatkozó jogszabályait sértő bűncselekmények esetében;

d) a fogadó állam jogszabályai szerint legalább 3 évi szabadságvesztéssel vagy annál súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmények esetében.

(2) A fogadó állam illetékes bíróságai és más hatóságai azonban minden más esetben is gyakorolhatják joghatóságukat a küldő állam hajóján, amennyiben a konzuli tisztviselő ahhoz hozzájárul, vagy azt kéri.

47. cikk

(1) Ha a fogadó állam illetékes hatóságának szándékában áll az, hogy a küldő állam hajóján vizsgálatot folytasson, vagy a parancsnokot, a személyzet valamely tagját, a hajó utasát, vagy más olyan személyt, aki nem a fogadó állam állampolgára, őrizetbe vegyen vagy letartóztasson, illetőleg a hajón lévő vagyontárgyakat lefoglaljon, a hatóságok ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása előtt értesítik a konzulátust abból a célból, hogy a konzuli tisztviselő jelen lehessen. Az értesítésben közölni kell az intézkedés végrehajtásának pontos idejét. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője az intézkedésnél nem volt jelen, az említett hatóságokhoz fordulva jogosult részletes tájékoztatást kapni a történtekről. Ezek a rendelkezések arra az esetre is vonatkoznak, ha a parancsnokot vagy a személyzet valamely tagját a fogadó állam hatóságai kihallgatni kívánják.

(2) Sürgős esetben, illetve ha a vizsgálatra a parancsnok kérésére kerül sor, a konzuli tisztviselőt a vizsgálat folyamán a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell. Tájékoztatni kell őt a távollétében lefolytatott vizsgálat esetén is.

48. cikk

A 44., 45. és a 47. cikk rendelkezései nem akadályozhatják a fogadó állam hatóságait abban, hogy a vámra, a vesztegzárra, a közegészségügyre, a tenger szennyeződésére, a kikötőrendészetre, az áruk biztonságára és az idegenrendészetre vonatkozó jogszabályaik megtartását ellenőrizzék.

49. cikk

(1) Ha a küldő állam hajója elsüllyed, zátonyra fut, károkat szenved, partra vetődik, vagy bármely más károsodás éri a fogadó állam parti tengerén vagy belvizein, erről a fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a küldő állam konzuli tisztviselőjét, és közlik vele azokat az intézkedéseket, amelyeket a hajó, az utasok, a személyzet, a vagyontárgyak és a rakomány megmentése vagy védelme érdekében tettek.

(2) A konzuli tisztviselő kérelmére a fogadó állam illetékes hatóságai minden segítséget megadnak számára annak érdekében, hogy megtehesse az (1) bekezdésben meghatározott esetben szükséges intézkedéseket.

(3) Ha a küldő állam hajója hajótörést szenved és felszerelését, rakományát, ellátmányát, vagy más olyan tárgyakat, amelyek a hajón voltak, a fogadó állam partján vagy annak közelében megtalálják, vagy ha azok ennek az államnak a kikötőjébe kerülnek, és ha sem a hajó parancsnoka, sem annak megbízottja, sem a biztosító társaságok képviselői nincsenek jelen, és az e tárgyak megőrzése, vagy a velük való rendelkezés céljából szükséges intézkedéseket nem tudják megtenni, a konzuli tisztviselő a hajó tulajdonosának képviselőjeként jogosult megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket e célból jelenléte esetén a hajó tulajdonosa maga is megtenne.

(4) A konzuli tisztviselő jogosult a (3) bekezdésben meghatározott valamennyi intézkedést megtenni azokkal a tárgyakkal kapcsolatban, amelyek a küldő állam állampolgárának tulajdonában vannak, és - függetlenül a hajó nemzetiségétől - olyan hajóról vagy rakományából származnak, amely a fogadó állam kikötőjébe került, illetve a fogadó állam partján vagy a part közelében találták, míg a hajó szerencsétlenséget szenvedett, zátonyra futott vagy elsüllyedt. A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják a konzuli tisztviselőt az ilyen tárgyról.

(5) Az üzemképtelenné vált hajó felszerelése, rakománya és ellátmánya a fogadó állam területén mentes a vám vagy más hasonló illeték alól, feltéve, hogy azokat a fogadó államban nem használják vagy fogyasztják el.

50. cikk

Ha a küldő állam hajója személyzetének tagja meghal vagy eltűnik a fogadó államban, akár a hajó fedélzetén, akár a szárazföldön, kizárólag a hajó parancsnoka vagy megbízottja, valamint a küldő állam konzuli tisztviselője jogosult arra, hogy leltárt készítsen az elhunyt vagy az eltűnt személy után maradt tárgyakról, értékekről és más javakról, továbbá, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a vagyontárgyak megőrzése, illetve a hagyatéki eljárás lefolytatása céljából történő továbbítása érdekében.

Amennyiben az elhunyt vagy eltűnt személy a fogadó állam állampolgára, a parancsnok vagy megbízottja a halál vagy az eltűnés megállapításának időpontjában készíti el a leltárt. A leltár egy példányát meg kell küldeni a fogadó állam illetékes hatóságainak, hogy azok megtehessék a vagyontárgyak megóvása érdekében elengedhetetlen intézkedéseket, illetve - szükség esetén - felszámolják a hagyatékot. Az említett hatóságok intézkedéseikről tájékoztatják a küldő állam konzulátusát.

51. cikk

Az Egyezmény 44-50. cikkeinek rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a küldő állam légi járműveire is.

52. cikk

(1) A konzulátus a küldő állam jogszabályainak megfelelően jogosult a fogadó állam területén illetékeket és díjakat szedni az általa nyújtott konzuli szolgáltatásokért.

(2) A konzuli szolgáltatások címén beszedett, az (1) bekezdésben említett összegek a fogadó államban mentesek minden adó és illeték alól.

V. fejezet

Általános és záró rendelkezések

53. cikk

A konzuli tisztviselő jogosult minden egyéb olyan feladatot is ellátni, amellyel a küldő állam megbízta és amelyet a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak, vagy amelyet a két állam között hatályban lévő nemzetközi egyezmények előírnak.

54. cikk

(1) Mindazok a személyek, akik számára az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályait. E személyek kötelessége egyben az is, hogy ne avatkozzanak be ennek az államnak a belügyeibe.

(2) A konzuli helyiségeket nem szabad a konzuli feladatokkal össze nem egyeztethető módon használni.

55. cikk

Az Egyezménynek a küldő állam állampolgáraira vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a jogi személyekre is.

56. cikk

(1) Az Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha a konzuli feladatokat a diplomáciai képviselet vagy ennek tagja látja el.

(2) A diplomáciai képviselet azon tagjának családi és utónevét, aki a diplomáciai képviseleten konzuli feladatokat lát el, közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.

(3) A diplomáciai képviseletnek az e cikk (2) bekezdésében említett tagja továbbra is élvezi azokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyek a diplomáciai képviseleten betöltött tisztsége alapján megilletik.

57. cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat Budapesten ki kell cserélni. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélését követő harmincadik napon lép hatályba.

(2) Ez az Egyezmény határozatlan időre marad hatályban. Az Egyezményt bármely Szerződő Fél diplomáciai úton felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény a felmondás napját követő hat hónap elteltével veszti hatályát.

Készült Damaszkuszban, az 1986. évi szeptember hó 17. napján, két eredeti példányban, magyar, arab és francia nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Eltérés esetén a francia szöveg irányadó.

Ennek hiteléül a Szerződő Felek meghatalmazottai aláírták ezt az Egyezményt és pecséttel látták el.

(Aláírások)”

3. § *  E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1988. április 30. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére